Népszava, 1983. október (111. évfolyam, 232–257. sz.)

1983-10-01 / 232. szám

2 Magyar vezetők üdvözlő távirata Kína nemzeti ünnepén A Kínai Népköztársaság megalakulásának 34. évfor­dulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke és Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke távirat­ban üdvözölte Li Hszien-mien államelnököt és Csao Ce­­jangot, az Államtanács el­nökét. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és Minisztertanácsa ugyancsak táviratban kö­­­szöntötte a kínai vezetőket a Kínai Népköztársaság kiki­áltásának 34. évfordulója al­kalmából. Ma Lie, a Kínai Népköz­­társaság budapesti nagykö­vete hazája nemzeti ünnepe alkalmából pénteken foga­dást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Mar­jai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Ábrahám Kálmán építésügyi és város­­fejlesztési miniszter, Rabi Béla ipari minisztériumi ál­lamtitkár, Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes, vala­mint gazdasági, társadalmi és kulturális életünk több más képviselője. Jelen volt a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. Kína különleges erőfeszí­téseket fog tenni annak ér­dekében, hogy jószomszédi viszonya legyen közvetlen szomszédaival, jelentette ki Csao Ce-jang miniszterelnök a Kínai Népköztársaság meg­alakulásának 34. évfordulója alkalmából rendezett pe­kingi fogadáson. „Aktívan elő fogjuk moz­dítani az együttműködést és a cserét a Kelet-Európában levő szocialista országokkal” — mondotta a kormányfő, majd beszédének egy másik részében megjegyezte: „Vár­juk a kínai—szovjet kapcso­latokban meglevő akadályok eltávolítását és a kapcsolatok normalizálását”. (MTI) ★ Történelmi és világpolitikai jelentőségű eseményről emléke­zik meg ma a kínai nép: harmincnégy esztendővel ezelőtt, 1949. október 1-én kiáltották ki Pekingben a Kínai Népköz­­társaságot. Több évtizedes polgárháború, antifeudális, impe­rialistaellenes nemzeti felszabadító küzdelem eredménye volt a népi állam megalakítása. A Kínai Kommunista Párt vezetésével — a Szovjetunió cselekvő szolidaritására támasz­kodva — győzött a forradalom, Kína a szocialista fejlődés útjára lépett. Az elmúlt évtizedek fejlődése csak történelmi léptékkel mérhető. A kínai nép áldozatos munkával nagyszerű ered­ményeket ért el az országépítésben, felszámolta a félfeudá­lis társadalmi-gazdasági elmaradottságot, megteremtette a szocialista tulajdonviszonyokat. Kína nagyhatalommá vált, amely ma fontos szerepet játszik a nemzetközi erőviszo­nyok alakulásában. Ezek az eredmények mindenképpen elismerésre méltóak. Értéküket még a maoizmus okozta károk sem kisebbíthetik. A Mao-korszak tanulságait természetesen elsősorban a kínai nép hivatott levonni. S a kínai nép hivatott felülvizsgálni az eltorzult bel- és gazdaságpolitikát, az antiszocialista, szovjet­ellenes külpolitikát. Az elmúlt néhány esztendőben lassú, de mindenképpen po­zitív irányba mutató változás indult meg a Kínai Népköztár­saságban. Úgy tűnik, a kínai vezetésben is egyre erősödik a felismerés, hogy a maoizmus nem kínál megoldást a hatal­mas ország fejlődési gondjaira, a gazdaság korszerűsítésére. A realista, kiegyensúlyozott gondolkodás azonban még nem érvényesül teljesen. Még nem beszélhetünk érdemi változá­sokról a kínai bel- és külpolitikában, habár néhány kiigazí­tása, kisebb lépés már jelzi a biztató fejlődést. Hazánk — akárcsak a többi szocialista ország — rendezett és normális kapcsolatok kialakítására törekszik Kínával. A lehetőség megvan erre, s a kétoldalú gazdasági, kulturális, tudományos és sportkapcsolatok területén már történtek elő­relépések, a békés egymás mellett élés elvei alapján. Termé­szetesen minőségi változást jelentene, ha Kína visszatérne a szocializmus következetes útjára, s együttműködésünket a proletár internacionalizmus elvei határoznák meg. Fülöp-szigetek Súlyos összecsapások a rendőrök és a tüntetők között Szabályos ütközet zajlott le pénteken, a Fülöp-szigetek fővárosának üzleti negyedé­ben a rohamrendőrök és a Marcos elnök lemondását követelő tüntetők között A rendőrök gumibotokkal és műanyag pajzsokkal ve­tették magukat közeli harcba, majd vízágyúval próbálták szétszórni a tömeget. A tün­tetők középárral válaszoltak, társaik pedig az emeleti ab­lakokból szemetesvödrök tar­talmát zúdították a rendőrök nyakába. A hírügynökségek felhív­ják a figyelmet arra, hogy egy ideje már a „fehérgallé­rosok” — tehát az értelmi­ségi, alkalmazotti réteg tag­jai — is részt vesznek abban a tiltakozó hadjáratban, amely Benigno Aquino pol­gári ellenzéki politikus au­­gusztus 21-i meggyilkolása­kor vette kezdetét. Nyilatkozatok a szír-palesztin ellentétekről Egy hivatalos szíriai rádió­közlemény csütörtökön cáfol­ta, hogy a szíriai csapatok ostromzár alá vették volna az El Fatah Arafathoz hű ezer harcosát a Hermel-vidéken. Mint jelentettük, a WAFA palesztin hírügynökség köz­leménye szerint az Arafat­hoz hű palesztin harcosok többsége szerdán elhagyta a Hermel-vidéket. A csapatot Libanon északi részén, Jasz­­szer Arafat köszöntötte, s hangsúlyozta, hogy „a palesz­tin ellenállás békésen akarja rendezni nézeteltérését Szí­riával”. A La Presse című tunéziai lap csütörtökön jelentette meg Jasszer Arafatnak, a PFSZ vb-elnökének egy ko­rábbi nyilatkozatát. Arafat szerint Szíria „sakkfigurájá­vá akarja lefokozni” a pa­lesztin ellenállási mozgalmat. Az Egyesült Államok sze­nátusa csütörtökön 54—46 arányban megszavazta azt a határozati javaslatot, amely lehetővé teszi a kormány szá­mára, hogy Libanonban to­vábbra is felhasználja a nyu­gati négyhatalmi erők köte­lékében Bejrút körzetében tartózkodó mintegy 1600 amerikai tengerészgyalogost, valamint a tengerpartnál el­helyezkedő haditengerészeti erőket. A szenátusi szavazást meg­előzően a határozatot szer­dán a demokrata többségű képviselőház is elfogadta, s így nincs akadálya annak, hogy az amerikai haderő to­vábbi 18 hónapon át a közel­­keleti országban maradjon. A Népi Front Palesztina Felszabadításáért és a De­mokratikus Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű két palesztin szervezet közös parancsnoksága csütörtökön elítélte, hogy az észak-liba­noni Tripoliban fegyveres összecsapások voltak az Ara­fathoz hű és a lázadó palesz­tin csoportok között. A tűz­­párbaj kedden történt. A két­órás lövöldözésben mintegy 20 palesztin vesztette életét. SZOMBAT, 1983. OKTÓBER 1. NÉPSZAVA Losonczi Pál beszéde az ENSZ közgyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) nyos fegyverzetek korlátozá­sa és csökkentése, a vegyi és más tömegpusztító fegyverek betiltása is. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a há­borús veszély elhárítása ér­dekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszere­lés. A Magyar Népköztársa­ság kormánya ezért megkü­lönböztetett fontosságot tu­lajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmé­nyek között nem vet be első­ként nukleáris fegyvert. Bi­zonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen köte­lezettséget vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogadná. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nuk­leáris leszereléshez vezető úton annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy az atom­fegyver birtokában levő álla­mok kölcsönösen fagyasszák be a nukleáris fegyverkészle­teiket. Úgy véljük továbbá, hogy mielőbb szerződést kel­lene kötni a nukleáris fegy­verkísérletek teljes és általá­nos betiltásáról, s véget kel­lene vetni az újabb nukleáris fegyverfajták kifejlesztésé­nek, a meglevők korszerűsí­tésének. Az újabb, egyre bonyolul­tabb fegyverrendszerek meg­jelenése ugyanis azzal a ve­széllyel jár, hogy túlnőnek a meglevő megállapodások ha­táskörén, s egyre nehezebbé válik a korlátozásuk és ellen­őrzésük. A nukleáris leszerelési ten­nivalókkal szorosan összefüg­gő feladatnak tartjuk az e fegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott atomsorompó-szerződés erő­sítését, s ezzel párhuzamosan Magyarországot sok más európai országgal együtt nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszközök tervezett nyugat-európai te­lepítése. A meglevő stratégiai egyensúly megbontása mesz­­szemenő következményekkel járhat nemcsak Európa, ha­nem az egész világ békéjére és biztonságára. Meggyőző­désünk, hogy a legjobb meg­oldás Európa teljes atom­fegyver-mentesítése lenne, és erről a célról nem mondunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nemzetközi hely­zet alakulása lehetővé nem teszi, a legelfogadhatóbb megoldást a közép-hatótávol­ságú nukleáris eszközök szá­mának csökkentésében, és semmiképpen sem növelésé­ben látjuk. Elnök Úr! Három évig tartó tárgya­lássorozat után a madridi európai biztonsági és együtt­működési találkozó tartalmas és kiegyensúlyozott záródo­kumentum elfogadásával fe­jezte be munkáját. E záródo­kumentum hosszú évek óta az első lényeges és széles kö­rű kelet—nyugati megállapo­dás, aminek jelentőségét az adott nemzetközi helyzetben aligha szükséges külön hang­súlyoznom. Kivételesen fon­tosnak tartjuk, hogy a talál­kozó úgy döntött: összehívja az európai bizalom- és biz­tonságerősítő intézkedések­kel és a leszereléssel foglal­kozó konferenciát. A madridi találkozó ered­ményes külügyminiszteri szintű befejezése reményt ad arra, hogy lehetséges a Hel­sinkiben megkezdett sokol­dalú folyamat továbbvitele. Erősíti abbeli meggyőződé­sünket, hogy a hetvenes évek kedvezőbb légköre nem múló epizód Európa történelmé­ben, s a jövő ismét az enyhü­lési politikáé lesz. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekében fog munkálkodni, s arra fog törekedni, hogy miként eddig is, a jövőben is hiánytalanul végrehajtsa a helsinki záró­okmány és a madridi záródo­kumentum elveit és ajánlá­sait. Megtiszteltetésként fo­gadjuk, hogy 1985-ben Buda­pest lesz a madridi találkozó által elhatározott kulturális fórum színhelye, s megte­szünk minden tőlünk telhe­s nukleáris fegyvernek bir­tokában nem levő államok biztonságának szavatolását. A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyiségüket ott, ahol már vannak. Nagymértékben elő­segítené a bizalom és a nem­zetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atomfegy­vermentes és békeövezeteket alakítanának ki. Szeretném külön hangsú­lyozni, mennyire nagy jelen­tőségűnek tartom a Varsói Szerződés tagállamai által az idén januárban, prágai ülésü­kön tett azon javaslatot, amely indítványozza a NA­TO tagállamainak, hogy kös­senek velük szerződést a ka­tonai erő alkalmazásáról va­ló kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntar­tásáról. Mivel a világon lé­tező fegyverzetek túlnyomó többsége és legpusztítóbb faj­tái e két szövetségi rendszer birtokában vannak, úgy vé­lem, egy ilyen szerződés hat­hatós intézkedés lehetne a békét fenyegető cselekmé­nyek megelőzésére. A Magyar Népköztársaság különleges fontosságot tulaj­­­donít a hadászati fegyverze­tek korlátozásáról és csök­kentéséről folyó szovjet— amerikai tárgyalásoknak, és őszintén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Az emberiség békés jövő­jét súlyosan fenyegetné, ha a fegyverkezési hajszát kiter­jesztenék a világűrre. Ennek megelőzését szolgálja a most benyújtott nagy fontosságú szovjet javaslat, amelyet a Magyar Népköztársaság kor­mánya ezért teljes mértékben támogat a­tét, hogy e fontos rendezvény sikeres legyen. A magyar kormány őszin­tén kívánja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező ha­tással a világ más térségei­re is. Sajnos azonban a szélsősé­ges körök politikája világ­szerte kedvezőtlenül érinti a pozitív törekvéseket, hátrá­nyosan befolyásolja a válság­gócok felszámolását célzó erőfeszítéseket. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdettől fogva részt vállalt a közel-keleti válság rendezési elveinek meghatározásából. Mégis évek óta olyan törekvések ta­núi vagyunk, melyek az ENSZ távol tartására, külön­­megállapodásokra, egyes ér­dekelt feleknek a rendezési folyamatból való kirekeszté­sére irányulnak. Ezért tör­ténhet meg, hogy több mint egy évvel a Biztonsági Ta­nács határozatának egyhan­gú elfogadása után az izraeli megszálló csapatok továbbra is Libanonban vannak, s foly­tatódik a Palesztinai arab nép szenvedése és kiszolgál­tatottsága. Nyilvánvaló, hogy a közel­­keleti válság centrális elemé­nek, a palesztinkérdésnek a megoldatlansága s az igazsá­gos és tartós rendezést célzó javaslatok elvetése csakis a válság további elmérgesedé­séhez vezethet. A Magyar Népköztársaság meggyőződé­se, hogy a térség helyzetét csak valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinai Felsza­­badítási Szervezet részvéte­lével tartott nemzetközi kon­ferencián lehet rendezni. A békéért küzdő erők ag­godalmát az elmúlt időszak­ban nem csekély mértékben növelték a Közép-Amerika és a Karib-térség haladó orszá­gai ellen indított akciók. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe szolidáris Latin-Amerika népeinek a nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért, a társadal­mi haladásért, az elnyomás és az újgyarmatosító törek­vések ellen vívott küzdelmé­vel. Namíbia esetében különö­sen szembetűnő, hogy a nem­zetközi feszültség növekedése közepette aktivizálódnak az újgyarmatosítás erői. Hiába a rendezés elveit tartalmazó biztonsági tanácsi és közgyű­lési határozatok, a dél-afri­kai rezsim és külső támoga­tóinak stratégiai és gazdasági érdekei miatt Namíbia még mindig nem nyerhette el a függetlenségét. Egyesek ön­kényes, ENSZ-határozat által nem szentesített feltételeket szabnak, igyekeznek háttér­Elnök Úr! A nemzetközi kapcsolatok romlása, a világgazdaság el­húzódó válsága és bizonyos politikai indítékú lépések fo­lyamatosan kedvezőtlen ha­tással vannak a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudo­mányos együttműködés szin­te minden területére. Ez meg­nehezíti a nemzetközi mun­kamegosztásban különösen érdekelt országok, köztük Magyarország helyzetét is. Köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság tagja a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának, e nyitott gazda­sági közösségnek, élvezi a szocialista államok együtt­működéséből eredő biztonsá­got és előnyöket. Országunk azonban komolyan érdekelt a valamennyi államhoz fűződő gazdasági kapcsolatok erősí­tésében is, függetlenül azok társadalmi berendezkedésé­től és politikai hovatartozá­sától. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés zavarainak meg­szüntetése csak közös erőfe­szítéssel, a kölcsönös előnyö­kön alapuló és megkülönböz­tetésektől mentes együttmű­ködés bővítésével lehetséges. Mi a magunk részéről min­den erőnkkel ezen kívánunk munkálkodni. Ezt követelik nemzeti érdekeink, s csak ezen az alapon látjuk meg­valósíthatónak az ENSZ tag­államainak túlnyomó többsé­ge által jogosan igényelt új, igazságosabb nemzetközi gaz­dasági rend és kapcsolat­­rendszer kialakítását is. A Magyar Népköztársaság úgy ítéli meg, hogy a nem­zetközi kapcsolatokra oly ká­ros előítéletekkel, nemzeti gyűlölködéssel, elzárkózással szemben a legjobb eszköz egymás megismerése. Ez kor­mányunk kiindulópontja az emberi kapcsolatok és az em­beri jogok vonatkozásaiban is. A szocialista Magyaror­szágnak e területen sincs szégyellni­ vagy rejtegetniva­­lója. Mi az emberi jogok szférájából nem felejtjük ki az élethez és a munkához való alapvető jogot, s nem értünk egyet azokkal, akik szőkébbre vonják az emberi jogok körét. Köztudott, hogy részükről milyen propagan­­disztikus megfontolások ját­szanak ebben közre. De va­jon az, ha embereket töme­gesen fosztanak meg annak lehetőségétől, hogy társadalm A délutáni ülésen Losonczi Pálon kívül Ecuador elnöke, valamint Zambia, Irak, Ku­wait és Spanyolország kül­ügyminisztere mondott be­szédet. Az ülés után az ENSZ- palotában fogadást tartottak, amelyet Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára adott az ülésszakon, illetve az Indira Gandhi által azzal párhuzamosan összehívott csúcstalálkozón részt vevő állam- és kormányfők tisz­teletére. A fogadáson az Elnöki Ta­nács elnöke mellett magyar részről jelen volt dr. Várko­­nyi Péter külügyminiszter, Hollai Imre külügyminisz­ter-helyettes és dr. Somogyi Ferenc, a magyar ENSZ-kép­­viselet ideiglenes ügyvivője. Csütörtökön egyébként be­fejeződött a közgyűléssel egyidejűleg New Yorkban rendezett állam- és kormány­fői értekezlet. A tanácskozáson 24 állam vezetője vett részt. Losonczi Pál pénteken New Yorkban részt vett és rövid pohárköszöntőt mondott azon az ebéden, amelyet Henryk Jablonski, a lengyel állam­tanács elnöke adott. Az Elnöki Tanács elnökét pénteken délután az állan­dó magyar ENSZ-képviselet épületében felkereste Isidoro Malmierca Peoli kubai kül­ügyminiszter. Pénteken délután Losonczi Pál találkozott Szpirosz Kip­be szorítani a SWAPO-t, a namíbiai nép egyedüli törvé­nyes képviselőjét. A magyar kormány elítéli ezeket a tö­rekvéseket és szorgalmazza, hogy­­ a párizsi Namíbia­­konferencia nyilatkozatával összhangban — hajtsák vég­re az ENSZ rendezési tervét. mak hasznos tagjai, család­­juk támaszai legyenek, nem érinti-e a legközvetlenebbül az élet minőségét és az em­beri jogok érvényesülését? Elvi álláspontunk az, hogy a nemzetközi közösségnek el­sősorban az emberi jogok tö­meges és durva megsértésére kell felhívnia a figyelmet. Ezek közül külön is kieme­lem az apartheid, a faj, a bőrszín, a nemzeti kisebbsé­gi hovatartozás és a hitfele­­kezet alapján előforduló jog­sértő megkülönböztetéseket. Sajnos az ilyesmi sok or­szágban mindennapos jelen­ség. A Magyar Népköztársa­ság ezt határozottan elítéli. A magyar kormány úgy vé­li, hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszünteté­sére kell összpontosítani, nem pedig olyan propagandakam­pányok szervezésére, ame­lyek az emberi jogok nemes eszményeit tőlük idegen po­litikai szándékok eszközeivé alacsonyítják. Minél feszültebb a nemzet­közi helyzet, annál inkább nő minden egyes állam felelős­sége a békéért. A magyar kormány a felelősség ráeső részét vállalva, mindenütt, ahol erre adottságainál fog­va lehetősége van, a párbe­széd, a tárgyalások alterna­tíváját állítja szembe a konf­­rontációs törekvésekkel. Úgy véljük, hogy ebben, miként a viták békés, tárgyalásos rendezésében, az ENSZ-nek jelentős szerepet kell betöl­tenie. Ezért a Magyar Nép­­köztársaság kormánya hatá­rozottan kiáll az ENSZ — alapokmány szerinti — sze­rettének erősítése, hatékony­ságának fokozása mellett. A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt és ez­után is partnere kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését célzó nemzetközi együttműködésben. Meggyő­ződésünk, hogy nincs az a vi­tás kérdés, amelyet ne lehet­ne békésen, tárgyalások út­ján rendezni. A leghatáro­zottabban elvetjük azt a ko­runkban öngyilkos alternatí­vát, hogy a fegyverek mond­ják ki a végső szót. A Magyar Népköztársaság, amelynek külpolitikája egy­beesik az alapokmányban megfogalmazott nemes célok­kal és elvekkel, kész arra, hogy kivegye részét a világ­­szervezet béke-erőfeszítései­ből. Küldöttségünk ebben a szellemben vesz részt a jelen ülésszak munkájában. Köszönöm a figyelmüket. K­anuval, a Ciprusi Köztár­saság elnökével is. Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter pénteken újabb három kollégájával találko­zott és folytatott megbeszé­lést bilaterális és nemzetközi kérdésekről. Elsőként Abdel Halim Haddam szíriai kül­ügyminiszterrel, majd Mar­van al-Kasszem jordániai külügyminiszterrel tárgyalt. Ezután került sor megbeszé­lésére Rashleigh E. Jackson­­nal, Guayana külügyminisz­terével. A közgyűlés ülésszakának péntek délelőtti ülésén hang­zott el Henryk Jablonskinak, a lengyel Államtanács elnö­kének beszéde, amelyben Lengyelország problémáiról és az ottani események hát­teréről tájékoztatta a nem­zetközi szervezet tagorszá­gait. Egyebek között hangsú­lyozta, hogy új, független és önkormányzati alapon mű­ködő szakszervezetek jöttek létre a munkahelyek több mint 90 százalékán, amelyek több mint 3,5 millió tagot számlálnak. A­ lengyel szocializmus el­leni vádakat és beavatkozási próbálkozásokat elutasítva, Jablonski rámutatott, hogy ezekben vezető szerepet vál­lalt az Egyesült Államok, amely a lengyel kormány el­leni keresztes hadjárat jelsza­vával a lengyelek életszínvo­nala és az ország nyugati hi­telezői ellen vívja harcát. Célunk Európa teljes atomfegyver-mentesítése !Nincs 00­0 vitás kérdés, amit ne lehetne békésen rendelni

Next