Népszava, 1983. december (111. évfolyam, 283–307. sz.)
1983-12-06 / 287. szám
NÉPSZAVA 1983. DECEMBER 6., KEDD Sport Öt mérkőzés, négy győzelem Jó rajt a röplabdakupákban A várakozást felülmúlóan sikeresen rajtoltak a magyar röplabdacsapatok az európai kupák hétvégi fordulójában. Mind a négy reprezentáns a legjobb nyolc közé jutásért kapcsolódott be a küzdelmekbe, s az első mérkőzések után valamennyien jó eséllyel várhatják az egy hét múlva elkövetkező visszavágót, sőt, a kettős idegenbeli mérkőzés kockázatát vállaló Tungsram női gárdája már a negyeddöntőben van. Beregszászi Szabolcs, a férfi bajnok Kecskemét edzője arról nyilatkozott, hogy kissé túlzottak voltak azok a híresztelések, amelyek szerint 6—0-ás összesítéssel jut tovább a csapata. Az ellenfél, a lelkesen játszó nyugatnémet USC Giessen különösen a második és a harmadik szettben lepte meg a házigazdákat, s bár a 3—0 fölényes győzelmet mutat, a játszmákon belül „bekapott” 30 pont mutatja, hogy éles volt a küzdelem. Ami a december 11-én sorra kerülő visszavágót illeti, a szakvezető legalább egy szett megnyerését — de akár győzelmet is — remél együttesétől. A Bp. Honvéd mestere, Botos Ferenc, az elutazás előtt attól tartott, hogy a jugoszláv Boszna Szarajevó lelkes közönsége segítségével esetleg kiüti a piros-fehéreket a KEK-találkozón. A minimális különbségű, 3—2-es vereség azonban azt mutatja, hogy nem ijedtek meg, s várható, hogy egy hét múlva továbbjutást érő revansot vesznek otthonukban. A női bajnok Tungsram 6—0-ás összesítéssel már a legjobb nyolc között van, a svéd Sollentuna otthonában aratott kettős győzelmével tulajdonképpen a papírformát igazolta. Elméletileg a legnehezebb erőpróba a női KEK-ben induló Vasasra várt a régi rivális bolgár Levszki Szpartak ellen. A rutinos, két éve EB-t is nyert játékosokat felvonultató bolgárok igen halványan röplabdáztak, s ha a piros-kékek az első játékrészben nem engedik el 10— 1-re ellenfelüket, akkor most még nyugodtabban várhatnák a visszavágót. Kisebb aggodalomra az adhat okot, hogy a bolgár csapatok köztudomásúan rendre megtáltosodnak hazai pályán. De a Vasas táborában bíznak a továbbjutásban. Irány Moszkva Asztalitenisz EB-főpróba Ismeretes, hogy április 14— 22. között Moszkvában rendezik az asztalitenisz Európa-bajnokságot, amelynek színhelye az a csarnok lesz, ahol a három évvel ezelőtti olimpián a röplabdatornát bonyolították le. A szerdán kezdődő ötnapos nemzetközi találkozón tíz ország sportolói vesznek részt, köztük magyarok is. A Szovjetszkaja Kultúra című lap vándordíjáért kiírt versenyre fiatalokat küld a magyar szövetség. A férfi mezőnyben Káposztás, Krenhardt és Harczi, a női versenyben Fazekas és Gál szerepel. Ugyancsak Moszkvába utazik dr. Lakatos György, az Európai Unió elnöke, a szervezet több vezetője ugyanis, tárgyalásokat folytat az EB előkészületeiről. Volt! Van ? Less! Férfipáros! A magyar asztaliteniszsport elmúlt, közel másfél évtizedének legeredményesebb egysége. Először Jónyer és Klampár nyert ezüstérmet bagójában majd eltiltások, sérülések következtében változtak a párok. Európa-bajnok lett Jónyer Rózsással, világbajnok Jónyer Gergely oldalán, és további EB-, VB-érmeket szerzett Jónyer Klampár. Már-már azt kellett gondolnunk, hogy Kriston, aki igazi párosjátékos, szerencsétlen, mert a nagy ászok éppen leszálló ágban vannak, és nincs, akivel feljuthasson a csúcsra. Ezen a nagy göteborgi versenyen ázsiai kettősök előtt nyert a Klampárd Kriston páros. És nemcsak a döntőben bizonyultak a KNDK-beli kettősnél jobbnak, hanem az elődöntőbe jutásért is kínai párt fektettek két vállra. Van egy nagyszerű férfipárosunk? Lesz egy világbajnok férfipárosunk? Reméljük! (1. gy.) FTC: Vincze Géza A Ferencvárosi Torna Club elnöksége, az MLSZ-szel egyetértésben hétfőn megbízta Vincze Géza szakedzőt az NB I-es labdarúgócsapat vezető edzői teendőinek ellátásával. Vincze Géza 1945-ben született, 1968-ban testnevelő tanári diplomát szerzett, három évvel később lett az FTC labdarúgója. Visszavonulása után, 1974-ben a Ferencváros labdarúgó-szakosztálya utánpótlás vezető edzője lett, s ő volt az ifjúsági csapat edzője is.A fiatal szakembert 1980 februárjában a bagdadi Industrial SC szerződtette, hároméves iraki szerződésének lejárta után visszatért az FTC-be. Befutott a Tokaj Expressz Hoch állhatott a legmagasabbra A Hilton báltermében telt ház volt. A helyszín rangjához felnőtt a színvonal is. Kétségtelen, ez bizonyos volt már akkor, amikor a selejtezők megkezdődtek, hiszen közel 300 vívó állt a pástra és csak egyetlen olyan párbajtőröző hiányzott a mezőnyből, akit jegyeznek a pástok világában. Riboud, aki sérülés miatt nem tudott eljönni Budapestre. Érdekesség ugyanakkor, hogy a Világ Kupa élmezőnyéből sokan nem is jutottak a fináléba. A nyugatnémet Borrmann pedig, aki vezeti a világranglistát, úgy tűnik, bérletet váltott a Tokaj Expresszre. Igaz, ezúttal nem utazott a végállomásig, de rajta kívül csak egyetlen vívó utazott tovább, honfitársa, klubtársa, Hoch. Az igazi döntő csörte a vájtfülűek szerint az elődöntőben volt, a legjobb négy vívó között, amikor Hoch Dunajevvel, Borrmann pedig Mazzonival vívott. Hoch 10—8-ra, Borrmann 12—11-re nyert. Ez utóbbi találkozónak érdekessége volt, hogy Mazzoninak először volt lehetősége, hogy visszavágjon a bécsi VB-n elszenvedett vereségért, amely sokáig emlékezetes lesz a vívósportot csak ritkábban figyelők számára is. Hiszen ott esett meg az az emlékezetes csörte, amikor 10 percig a páston semmi sem történt: egyetlen tusra vívtak a döntőbe jutásért. Akkor Borrmann nyert és ugyanez történt vasárnap a Hiltonban is. A különbség az volt, hogy ezúttal 11—11 után még egy együttes találat is volt és csak ezt követően dőlt el a találkozó Borrmann javára. A magyarok sajnos már a Keleti pályaudvarnál kiszálltak a Tokaj Expresszből, akkor, amikor még a Sportcsarnokban zajlottak a döntőbe jutásért folytatott küzdelmek. Egyedül Hegedűs érkezett meg a Hiltonba, s ő pedig az első mérkőzésen kapott túl nehéz ellenfelet Dunajev személyében. Persze, Hegedűs 11-9-es veresége ellenére helytállt. Küzdőszellemből jól vizsgázott. A Tokaj Expressz, amelynek alapötletét több mint egy évtizeddel ezelőtt a Martini Kupa adta, ezúttal rangosabb viadalnak bizonyult, mint az idei év bármelyik Martini Kupa-versenye. A rendezők a szó szoros értelmében mindenre figyeltek. A zökkenőmentes lebonyolításon, a magas színvonalú zsűrizésen kívül még a közönség tájékoztatására is gondoltak. S a BVSC volt a jelenlegi vívói: dr. Fenyvesi, Maros Magda, Bóbis Ildikó, Erdős Sándor, mind-mind ott bábáskodott a Hiltonban. Emelte a verseny ünnepélyességét, hogy ez alkalommal adta át Giancarlo Brusatti, a FIE elnöke Baltazár Lajosnak több évtizedes, eredményes munkájáért a Nemzetközi Vívó Szövetség örökös tiszteletbeli tagja kitüntető jelvényt. A Nagy Árpád-vándordíjat idei teljesítményéért dr. Pap Jenő kapta, s ugyanezt, a legeredményesebb vasutas versenyzőnek járó vándordíját az elmúlt öt év eredményei alapján véglegesen Maros Magda nyerte. Dr. Csanádi Györgyné a dr. Csanádi György örökös ifjúsági vándordíját Bakos Károly kardbajnoknak adta át. Kedves színfoltja volt még a versenynek a színészek-újságírók csatája, amelyen az újságírók bizonyultak jobbnak, 3—2-re nyertek. Lepies György Borrmann és Mazzoni emlékezetes csatájának nagyjelenete Fejér Gábor felvétele Sikerrel felérő döntetlen A táncos „Törő” karmester lett Vannak mérföldkövek egy ország labdarúgásában is. Például az a pont, amikor Törőcsik a szaloniki városi stadion „medencéjében” becsúszó szereléssel igyekezett megakadályozni görög ellenfelét a labda továbbításában. S aki azt hiszi, hogy ez a megfogalmazás gunyoros vagy humoros, az nagyot téved. Ez a megállapítás illik arra a megváltozott hozzáállásra, ami a mai magyar válogatott tagjait jellemzi. S akit a legtöbb bírálat ért az utóbbi években, az járt elöl jó példával, s ezért csak őszinte dicséretet lehet mondani. Tudomásul kell venni, hogy a népszerű Törő ma már nem táncos, hanem a karmesteri Ha a görögök elleni mérkőzés után a magyar labdarúgás őszi mérlegét meg akarjuk vonni, akkor az első helyre azt a megváltozott szemléletet kell helyeznünk, amely már megmutatkozik, legalábbis a válogatott jelölteknél. S hogy ők másként viszonyulnak, annak abban is szerepe van, hogy az egyesületekben is mutatkozik bizonyos változás. Méghozzá biztató! Az az új rend, ami ugyancsak ma még kialakulóban van, s nem öltött végleges kereteket, nincs kikristályosodva, azt ígéri, hogy a labdarúgók világában végre tisztázódnak a hosszú évek óta homályos viszonyok a játékosok jogairól és kötelességeiről. Tudomásul kell végre vennie minden klubvezetésnek, hogy a labdarúgó nem magántulajdon! Ne értse félre senki ezt a bizakodással teli — és talán előlegezettnek is nevezhető — derűlátást, de sok apró jel arra mutat, hogy a magyar labdarúgás elmozdult a holtpontról. A szövetségben olyan határozatok látnak napvilágot, amelyek nem jellemezték a korábbi éveket, évtizedeket, s amelyek üdvözlendők. Észre kell venni, hogy sok minden megváltozott — javult! —, s nem lehet csak a hiányosságokat sorolni, a sportág szemére vetni. A vitathatatlan jó felfedezése azonban még nem jelenti azt, hogy a hiányosságokról — akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban — ne beszéljünk. Az egyesületekben a szakmai munka még mindig nem tökéletes, s talán nem is lehet mindenütt az, bár erre törekedni kell, legyen az az első helyezett vagy az utolsó az élvonalban, vagy a legalacsonyabb osztályú bajnokságban. Mert a fejlődés örök, állandó folyamat, amelyben napról napra születik valami új, amit át kell venni, amit tovább lehet fejleszteni. S a válogatottban most éppen ilyen folyamat kezdődött el. De a siker záloga az egyesületekben rejtőzik. Ha ott nem úgy edzenek, s nem keresik a legkorszerűbb, a mai játékosállománynak legjobban megfelelő stílust, akkor a szövetségi kapitány minden erőfeszítése is meghiúsul. A bajnokság félideje sok mindenre ad lehetőséget. Az őszi idény értékelése azonban nem nélkülözheti azokat a szakmai tanulságokat, amelyeket egy napilap hasábjain felesleges felsorolni, hiszen köztudottak a futballberkekben, s azokból okulni úgysem azon múlik, hogy tizedszer is az edzők orra alá dörgölik az elmulasztott tennivalókat. Elégedjünk meg annyival, hogy a bajnokság első fele mutatott némi javulást, s ez vitathatatlan pozitívum (!), de még mindig nagyon sok mindent lehetne jobban csinálni. Reméljük, hogy a szaloniki döntetlennel olyan őszi idényt zárhatunk le, amelyben több a biztató jelenség, mint egy éve volt. Vándor Kálmán Kardos: „Azért lőttem középre a labdát, mert arra számítottam, hogy a kapus jobbra vagy balra elmozdul, s nem tud már visszalépni ... Szerencsém volt, hogy másodszor is elém pattant a labda, de akkor már a sarokba céloztam ...". Jobb késve, mint sokal Károssá László felvétele Rövid hírek # Totóeredmények és -nyeremények: 1, 2, x, x, x, 2, 2, 1, x, 1, X, x, 1, x. Telitalálatos szelvény nem volt, a 13-asokra 538 236, a 12- esekre 8896, a 11-esekre 518, a 10-esekre 87 forintot fizetnek. # Tegnap Szófiában 6— 3-as győzelmet aratott a román jégkorong-válogatott Magyarország csapata ellen az Ozecsesztyen Front című lap kupájáért folyó 29. nemzetközi tornán. Londonban, a sakkvilágbajnoki elődöntő páros mérkőzés során Korcsno és Kaszparov 6. partija vasárnap függőben maradt, a tegnapi folytatásról lapzártáig nem érkezett jelentés, akárcsak a Riblic Szmiszlov találkozóról. Az Indonéziában zajló nemzetközi sakktorna 15. fordulójában Portisch a lengyel Schmidt, Adorján pedig a jugoszláv Halak ellen győzött, Portisch 10,5 pontjával Timani (11, egy függő) mögött a 2. helyen áll, Adorjánnak 8 pontja van, többedmagával 10. A Zalaegerszegen óriási közönségsikert aratott a 16. Intervíziós Kupa ritmikus sportgimnasztikai verseny, amelyen a szocialista országok legjobbjai, köztük világklasszisok vettek részt. Az összetett versenyt a bolgár Georgieva nyerte a szovjet Kutkastye előtt, a legjobb magyar, Bencsina Ágnes 6. lett. Nagy súlyemelő gála volt az elmúlt hét végén az ausztriai Langbathsee-ben, világsztárok részvételével. A sportág legjobbjai alaposan kitettek magukért, az 56 kgos kategóriában a 16 éves bolgár Szulejmanov (szakításban 130,5, lökésben 165,5, összetettben 295), a 75 kgosok mezőnyében pedig honfitársa, Sztojcskov (lökésben 210,5) javított világcsúcsokat. Kár(öröm) Vége, egy röpke korszak lezárult. A BVSC vízilabdacsapata lelépett a nemzetközi színpadról, a KEK- ezüstérem (jelképes a medál, mert a második helyezett az égvilágon semmit sem kap!) pompás eredmény, olyan, amilyenre az égvilágon senki sem számított a két hónappal ezelőtti rajt idején. Hajszálon múlott már a középdöntőben továbbjutás is, annak a POSK Splitnek az otthonában, amelyik végül is Budapestről hazavihette a trófeát. A második hely olyan magyar csapatnak jutott, amelyik foghíjasan szerepelt, ászait nélkülözte, ebben a felállásban nemhogy második, valószínűleg ötödik sem lett volna a KEK-csatározást megelőzően befejeződött magyar bajnokságban. Miközben teljes elismerés illeti a Szőnyi úti társaságot helytállásáért (szubjektív megítélés szerint Európa első hat legjobb klubcsapata közé sorolhatja magát), némiképpen elgondolkoztató az a fogadtatás, amely a BVSC KEK-menetelését kísérte a honi medencék környékén. Ha nem lennének konkrét, személyes tapasztalataink, hozzá sem kezdenénk a kifejezetten elkeserítő esetek sorolásához, de vannak. Amikor, például, Balla Balázst aktivizálták a vasutasok, azonnal megszólalt az ellendrukkerek kórusa és fondorlatot emlegetett. Nos, tudni kell, Bálla elsősorban sífelszerelés-javító kisiparos, a szezon kellős közepén vállalta a hajnali és késő délutáni tréningeket, tekintélyes üzleti áldozatot hozva segített a cserejátékosok híján levő Gyarmatin. Azután... Egykori olimpiai bajnokunk magából kikelve vonta felelősségre az újságírókat, hányszor írjuk még meg: tartalékos a BVSC, hiányzik Horkai, Gerendás, Bors, Tóth és Megyesi. Egyszerűen figyelmen kívül hagyta a tényeket: annyiszor írunk erről, ahányszor a vasutasok kritikus szituációba kerülnek, hiszen nem árt emlékeztetni az olvasót a kínos helyzetre. Alapvető, legalábbis számunkra annak látszó érvekkel nehéz kivédeni az érthetetlen vádakat, támadásokat. Valósággal szégyenkezni kellet azon, hogy esetenként nincs jobb válaszunk, mint tulajdonképpen mindenkinek örülnie kell egy vízilabdás kupasikernek, klubszínekre való tekintet nélkül. Az egész magyar póló nimbuszát növeli a BVSC eredményessége, hiszen — nem győzzük hangsúlyozni : 1979 óta egyáltalán nem nyert magyar felnőttegyüttes (sem klub, sem válogatott) igazán jelentős nemzetközi erőpróbán. Most sem, de kézzelfogható közelségbe került az elsőség ... Kár, hogy nem tudták Heltaiék az i-re feltenni a pontot, tulajdonképpen a sportbarátok zöme őszintén sajnálta őket, nagy lehetőséget szalasztottak el. Még nagyobb kár, hogy éppen a sikereik idején derült ki: akiknek a legjobban kellene, azok — hogy finoman fogalmazzunk — nem áhítják a kupagyőzelmet. Láttunk olyan arckifejezést szombat este a Komjádiban, amelyikről lerítt a káröröm ... Ezért talán nagyobb kár, mint az elmaradt bravúrért! A vízilabdát hosszú évtizedeken keresztül az különböztette meg (függetlenül az éppen időszerű eredményektől) a többi labdajátéktól, hogy az elkerülhetetlen torzsalkodásokon, személyi és egyesületi rivalizálásokon kívül összetartó, egységes társaságot alkottak a pólósok a parton. Az elmúlt hetek sajnálatos és elkeserítő tapasztalatairól szeretnénk azt hinni, hogy kivételes esetként erősítik ezt az íratlan szabályt. Ha így van, így lesz, akkor a kár szó után feleslegessé válik az öröm. S marad csak az öröm ... sp. 11