Népszava, 1984. január (112. évfolyam, 1–25. sz.)

1984-01-03 / 1. szám

4 Mégis kenyeret ad a kishajmási föld Kis­hajmáson, a dombokkal határolt baranyai településen háromszáz embert cserben­hagyott a föld. Hiába szán­tották, hiába vetették, az eredmény siralmas volt. A mezőgazdasági termelésre szinte alkalmatlan, agyagos, homokos terület sokáig volt átok a falunak. Tíz évvel ez­előtt már-már úgy tűnt, az emberek elhagyják a lápos, ingoványos, legfeljebb csak legelőnek jó környéket, ami­kor egy mezőtúri fazekas ér­kezett a faluba. Azóta az agyag nem felhúzza, hanem felemeli a kishajmásiakat. A föld, amely nem engedelmes­kedett a gépeknek, simul, formálódik a kezekben. Tá­nyérok, köcsögök, csuprok, virágtartók, bütykösök, szil­kék sora kerül ki a régi pa­­rasztházból üzemmé fejlődött épületből. Végh István, a helyi ter­melőszövetkezet termelési irányítója minden munkafo­lyamatot bemutat, elmagya­ráz. Amíg végigjárjuk a csar­nokokat, a görög asszonyok jutnak eszembe. Azok, akik a fejükön vagy a vállukon viszik a vizesedényt. Kishaj­­máson a fiatal lányok tíze­sével, húszasával, egyenes derékkal hordják a félig kész, vagy éppen festésre vá­ró korsókat. — Amikor a tsz elkezdett a kerámiáival foglalkozni, nálunk, a Hegyhát vidékén nem volt hagyománya az edénykészítésnek. A régi siklósi kerámiák alapján in­dultunk el, azóta saját stí­lust alakítottunk ki. Három alapszínnel, a barnával, a törtfehérrel és a feketével variálunk. Szeretjük a tom­pa fényű és a mély tűzfl má­zakat alkalmazni. Kezdetben egy-másfél milliónyi érté­kű árut termeltünk. 1983- ban ennek a tízszeresét könyvelhettük el. A mi tsz-ünk csak azóta áll meg a lábán, amióta ezt az üzemet megalapítottuk — mondja Végh István. A sárcsomóból pillanatok alatt nyúlánk, szép formájú váza lett Nagy Lászlónné ke­ze alatt. Megállítja a koron­got. — Ez sikerült — jegyzi meg, és már újabb agyagért nyúl. Meggyúrja, középre fogja és húzza föfelé... — Négy éve csinálom, előtte nem tanultam, el sem tudtam képzelni, hogy a sár adja majd a megélhetésün­ket. Szép ez a szakma, mert engedelmeskedik az agyag­rög. Ha akarom, váza lesz, ha akarom, bokály. Kezdet­ben haragudtam a földre, mindig sáros voltam, az ered­mény meg sehol. Aztán meg­tanultam a lábammal hajlani a korongot, a kezemmel for­málni, bűvölni az agyagot. Most már a lányom is barát­kozik az üzemmel, remélem, ezt a szakmát választja majd. — A korongozók, formázók többsége asszony, betanított, vagy szakmunkás. Könnyí­tettünk a munkájukon azzal, hogy elektromos meghajtású korongokon dolgoznak már. Egy műszakosak, így jut ide­jük az otthoni tennivalókra is — magyarázza kísérőm. A festők, karcolók termé­ben szokatlan csend van, csak a tollak sercegése hal­latszik. — Figyelni kell, mert ezen már nem lehet változtatni. A karcolás­ h­elye a nyers edé­nyen megmarad. A motívu­mok természetesen nem lesz­nek egyformák, hiszen nem gép, hanem emberi kéz csi­nálja. Egy kumborral több, vagy egy levéllel, bimbóval kevesebb, nem számít, de az alapmintának meg kell ma­radnia — magyarázza Pin­­térné Szél Ilona. — Kedvvel, örömmel csinálom, és ha lá­tóim a kirakatban a munkái­mat, büszke vagyok. — A diszkerámia iránti ér­deklődés a nehezedő gazda­sági helyzetben nem hagy alább? A termelőszövetkezet később is meg tud élni a gyertyatartókból, szilkékből? — Gondoltunk erre is, és a most készülő üzemcsarnok­ban iparikerámia-gyártást végzünk majd. Kályhacsem­­pe gyártására akarunk be­rendezkedni. Barokk mintás, mázas cserépkályhaelemeket mu­tatt­unk be a kereskede­lemnek, megrende már kül­földről is akadt. Január a próbagyártás hónapja, ezt követően sorozatban készül majd a mélyzöld, gesztenye­­barna kályhacsempe. De a díszkerámiát sem szeretnénk elfelejteni. — Bízunk az agyagban, amiből most már szerencsére bőven van a környék­ünkön. Megtanultuk tisztelni. Kis­hajmás felnőtt lakossága nyolcvan százalékának ez ad megélhetést. Járnak ide a környékről is dolgozni. Már nem kell attól félnünk, hogy elmennek az emberek. Igaz, a falut egyik oldalon dom­bok, erdők, a másik oldalon a vasúti töltés elzárja a ter­jeszkedéstől, de az itteniek­nek a föld megélhetést bizto­sít. Már tudunk boldogulni. Eszterhas Katalin Érzést, fantáziát lehet az agyag­ba karcolni Laufer László felvételei Száradnak a díszes edények Szépséges edények Forog a korong Repülőtéri kiszolgálórendszer Az utast és poggyászt együtt szállító (PALT) repülőtéri kiszolgálórendszer kifejlesz­tésére és értékesítésére az idén Aeropart néven betéti társulás alakult. A társulás az alapító tagok — az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, a Csepel Autógyár, az Autóipa­ri Kutató és Tervező Válla­lat, az UVATERV, a Trans­­invent és a Licencia­­ által összeadott 14 millió forintos alaptőkével kezdte működé­sét. Az Ikarusnak a világon egyedülálló repülőtéri autó­busza csak akkor alkalmaz­ható, ha ahhoz az utaskiszol­gálási és csomag­kezelési technológiát is átalakítják. Így született meg az utast és poggyászt együtt szállító re­pülőtéri kiszolgálórendszer kifejlesztésének gondolata. Ez a feladat azonban már meghaladta az Ikarus lehető­ségeit, ez indokolta a betéti társulást. KEDD, 1984. JANUÁR 3. NÉPSZAVA Világgazdaság 1984 3€ihtta alkalm­a akadjanak exportőreink? Lassul az amerikai gazdaság növekedési üteme — ezt a „jónak” minősített hírt kö­zölte az óév utolsó napjaiban a washingtoni kormányzat. A recesszió évei után 1983-ban egyértelművé vált a gazda­ság felélénkülése, s emiatt a közgazdászok már attól tar­tottak, hogy ismét elkerülhe­tetlenné válnak a gazdasági megszigorítások, újabb pénz­politikai fordulat várható az USA-ban. Az 1983. évi mind­össze 4,5 százalékos nemzeti­­termék-növekedés azért jobb, mint az erőteljesebb, mert ha a gazdaság felpörgetett mo­torja felmelegszik, kiújul az inflációs láz. Ez pedig a hi­telkamatok drágítására, újabb fékezésre készteti a kormányzatot. Szakértők te­hát halvány reményüket ah­hoz fűzik, hogy az 1983. évi mérsékelt fellendülés után szerényebb tempójú, ám ki­­terjedtebb, stabilabb növeke­dési szakasz következhet. Sajnos, ebben a világgaz­daság számára kedvező fej­lődési változatban kevesen hisznek. Feldstein, az elnök gazdasági tanácsadó testüle­tének vezetője attól tart, hogy a 200 milliárd dollárra rúgó költségvetési hiány még a jelenleginél is feljebb srófolhatja a hitelek árát, ami keresztezi a tartós növe­kedést. A legfejlettebb tőkés országokat tömörítő OEC szervezet szerint is az ameri­kai katonai kiadások által túlterhelt költségvetés a bű­nös abban, hogy a jelenlegi konjunktúraciklusban a fel­felé ívelő szakasz jóval rövi­­debb lesz a szokásosnál, vagyis változatlanul ingatag alapokon nyugszik a jövő. Az óévben az egy esztendő­vel korábbihoz képest csak­nem felére csökkent az ár­­drágulási tempó, széles kör­ben megindultak a lakásépít­kezések, a gépkocsivásárlá­­sok a tengerentúlon. A kon­junktúra azonban a fogyasz­tási szektorra korlátozódott, a vállalatok kevésbé biza­kodtak, kivártak a fejleszté­seikkel. Az inflációval korri­gált bankkamatok még any­­nyira magasak, hogy a be­fektető úgy gondolkodik: ér­demesebb a pénzt — beruhá­zások helyett — kamatozó kötvényekbe fektetni Jólle­het a pénzügyi irányítás ja­vítani szeretné a beruházási feltételeket, a kormány — a költségvetés hiányának pót­lására — erre kényszerül, hogy a magántőkepiac elől állandóan elvonja a hitele­ket. Drágulnak tehát a köl­csönök, romlanak a vállalati fejlesztések megtérülési esé­lyei. A tartósan magas amerikai kamatszint tízéves rekord­magasságba lökte a vezető valutákhoz képest a dollárt, ami kereskedelmi, pénzügyi szempontból egyaránt hátrá­nyos. Mivel dollárban szá­molják a behozatali árakat, a mezőgazdasági terménye­ket, az olaj importárát kon­tinensünk országaiban, az erős dollár közömbösíti az árcsökkenések hatását, vagy­is drágul a behozatal. Az amerikai költségvetési és pénzügypolitika bilincsben tartja a nyugat-európai or­szágok gazdaságpolitikáját. Amennyiben el akarják ke­rülni valutáik b­ér­támlad­é­­sét, inflálódását, ők is emelik a hitelkamatokat. A magas kamatok és a drága dollár vonzóvá teszi az amerikai be­fektetéseket, a felesleges tő­ke nem otthon, hanem az USA-ban keresi az értékesü­­lés lehetőségét. A dollár meghatározó nem­zetközi szerepéből követke­zik, hogy számos, adósságter­hek leépítésén fáradozó or­szág számára maradnak vál­tozatlanul súlyosak a törlesz­tési feltételek. Nemcsak a felvett hitelek visszafizetése nehéz a magas kamatok és a drága dollár miatt, de — pénzügyi intézmények sze­rint — az új hitelek felvéte­le sem lesz könnyebb, mert egyrészt a felszabaduló köl­csöntőke nagy része az Egye­sült Államokba áramlik, másrészt a vil­ág nem számít­hat az olajtermelő országok tőkefeleslegére sem. A világgazdasági előrejel­zésekből sokszor szerepel a „szelektív fellendülés” fogal­ma, vagyis hogy elsősorban a korszerű áruféleségek, a technológiafejlesztésben élen álló iparágak termékei szá­míthatnak sikerre. Ehhez a szerkezeti változathoz törté­nő alkalmazkodáson múlik elsősorban, milyen eredményt érnek el exportőreink 1984- ben a külpiacokon. Marton János Magyar—csehszlovák áruforgalmi megállapodás Az óév utolsó külkereske­delmi szerződését kötötte de­cember 31-én Vas János magyar és Ludomt Priecel csehszlovák külkereskedelmi miniszterhelyettes, amikor aláírta a két ország 1984. évi árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvét. A két ország közötti áru­csere-forgalom az idén vár­hatóan 1,4 milliárd nagyság­­rendű lesz. A magyar beho­zatalban kokszolható kőszén, koksz, kohászati termék épp­úgy szerepel, mint szerszám­gép, tehergépkocsi, traktor, és a budapesti közlekedést javító több mint száz cseh­szlovák gyártmányú villa­mos. Magyarország pedig timföldet, bauxitot, étolajat, húst és gabonát szállít, de emellett megtalálhatók a ma­gyar exportlistán építő-út­építő gépek, autóbuszok, emelő-szállító berendezések, mezőgazdasági gépek és mé­rőrendszerek. A csehszlovák fogyasztói piac gazdagítása érdekében elektromos és elektronikus árukat, sportszereket, férfi­as női konfekciót, kötöttárut, friss és konzervált zöldséget, gyümölcsöt, továbbá 140 ezer hektoliter bort viszünk a szomszédos baráti országba. A magyar lakosság ellátását pedig csehszlovák textíliák, sportcipők, játékok, lemez­játszók, háztartási gépek, mo­pedek (20 ezer), Skoda sze­mélygépkocsik, bútorok te­szik változatosabbá, s a ked­velt csehszlovák sörökből is 1 millió hektolitert vásáro­lunk 1984-­ben. Az államközi megállapodás aláírásánál jelen volt Ondrej Durej, Csehszlovákia buda­pesti nagykövete és Török István külkereskedelmi ál­lamtitkár. (MTI) 1967 és 1983 között Negyvenezer magyar dolgozó az Az év végén belfejeződött az 1967-ben kötött — majd 1973-ban módosított — ál­lamközi szerződés alapján folytatott magyar—NDK munkaerő-együttműködés, amely a szocialista gazdasági integráció keretein belül az elsők között valósult meg. Az egyezmény aláírásakor az NDK a munkaerőhián­­­­nyal összefüggő feszültségek enyhítésére és a népgazdasá­gi tervek teljesítése szem­pontjából fontos vállalatok kapacitásának kihasználására törekedett. Magyarország a fiatalok elhelyezkedésének elősegítését, a hasznos foglal­koztatást és a szakmai isme­retszerzés javítását várta az államközi szerződéstől. 1967 és 1983 között csak­nem negyvenezer magyar fiatal dolgozott az NDK-ban, elsősorban a szerszám- és fel­dolgozóiparban, az elektroni­kában, az elektrotechniká­ban, a kohászatban, a köny­nyű-, valamint a vegyipar­ban. Az NDK munkaerő­gondjait emellett az első években a vendéglátóiparban és a mezőgazdaságban is eny­híteni tudták. A módosított egyezmény alapján 1974-től 1980-ig mint­­egy ezer NDK-beli fiatal szakember dolgozott magyar vállalatoknál. A szerződéssel kapcsolatos értékelések meg­állapítják: mind az NDK- beli, mind pedig a magyar vállalatok jó lakáskörülmé­nyek között helyezték el a külföldi munkavállalókat, és erőfeszítéseket tettek a sza­bad idő hasznos eltöltésének megszervezésére. Az NDK-ban a vállalatok a gazdasági munka és a nyelvtanulás mellett lehető­séget terem­tettek a magyar fiatalok szakmai továbbkép­zésére is. A magyar fiatalok elsősorban gépgyártó-forgá­­csoló, lakatos, gépkezelő szakmákban szereztek képe­sítést, emellett 860-an fejez­ték be a speciális igényeknek is megfelelő hegesztőtanfo­­ly­amot. Néhány fiatal felső­fokú képzettséget szerzett. Az NDK-ban dolgozó ma­gyarok keresete általában az előzetesen jelzett összeg kö­rül alakult, és megegyezett az azonos munkakörben dol­gozó NDK-állampolgárok ke­resetével. A magyar—NDK munka­erő-együttműködés — amel­lett, hogy új elemekkel gaz­dagította a két ország kap­csolatait — tapasztalataival hozzájárult a szocialista or­szágok közötti munkaerőcse­re bővítéséhez. Az értékelé­sek hangsúlyozzák: noha a megváltozott gazdasági és munkaerő-gazdálkodási fel­tételek indokolttá teszik a korábbi együttműködés mó­dosítását, továbbra is lehető­ség van a két ország válla­latainak közvetlen munka­erőcseréjére. M. P. 1984. január 3-tól érvényes árfolyamok Államközi megállapodásokon alapuló hivatalos Árfolyamok VALUTA- (BANKJEGY- ÉS CSEKK-) ÁRFOLYAMOK a) Vásárolható legmagasabb bankjegyeimet: 100-as. b) Vásárolható legmagasabb bankjegycimlet: 500-as. HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK Devizanem Vételi Közép-­Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6496,06 6501,56 6508,06 Ausztrál dollár 4042,82 4046,87 4050,92 Belga frank 80,60 80,68 80,76 □án korona 454,48 454,93 455,30 Finn márka 772,62 773,39 774,16 Francia frank 538,12 538,66 539,20 Hollandi forint 1464,14 1465,61 1467,08 Japán yen (1000) 193,71 193,90 24,09 Kanadai dollár 3611,11 3814,72 3618,33 Kuwaiti dinár 15 393,18 15 408,59 15 424,00 Norvég korona 580,62 581,20 581,78 NSZK márka 1645,71 1647,36 1649,01 Olasz Ura (1000) 27,07 27,10 27,13 Osztrák schilling 233,47 233,70 233,93 Portugál escudo 33,53 33,56 33,59 Spanyol peseta 28,63 28,66 28,69 Svájci frank 2055,35 2057,41 2059,47 Svéd korona 560,66 561,2­2 561,73 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA dollár 4491,98 4496,48 4500,98 (MNB) Pénznem Vásárol­ható leg­magasabb bankjegy­­címletek Árfolyam 100 egy­ségre, fo­rintban Albán lek_ 289,00 Bolgár leva 20 1676,14 Csehszlovák korona 500 170,00 KNDK vond 910,42 Kubai peso 20 1328,80 Lengyel zloty 1000 34,14 Mongol tugrik 100 406,70 NDK márka 100 575,00 Román lei 100 170,00 Szovjet rubel 10 1700,00 Vietnami dong 154,45 (MNB) Vételi Eladási Pénznem árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6306,51 6696,61 Ausztrál dollár 3925,46 416828 Belga frank 78,26 83,10 □án korona 441,28 488,58 Finn márka, a) 750,19 796,59 Francia frank 522,50 554,60 Görög drachma, b) 39,42 41,86 Hollandi forint 1421,64 1509,58 Japán yen (1000) 188,08 199,72 Jugoszláv dinár, a)­31,67 33,63 Kanadai dollár 3306,28 3723,16 Kuwaiti dinár 14 946,33 15 870,85 Norvég korona 563,76 598,64 NSZK márka 1597,94 1696,78 Olasz líra (1000) 26,29 27,91 Osztrák schilling 225,69 240,71 Portugál escudo 32,55 34,57 Spanyol peseta 27,80 29,52 Svájci frank 1995,69 2119,13 Svéd korona, a) 544,38 578,06 USA dollár 4361,59 4831,27

Next