Népszava, 1984. január (112. évfolyam, 1–25. sz.)
1984-01-29 / 24. szám
NÉPSZAVA 1984. JANUÁR 29., VASÁRNAP Egészségesebb és biztonságosabb munkakörülmények (Folytatás az 1. oldalról) hatásának megkönnyítésére és biztonságosabbá tételére darupályát alakítottak ki. A légállapotok javítására a salgótarjáni és a tamási gyárban szellőztető ventillátorokat, valamint porszűrőket szereltek fel, a helyi megvilágítást pedig a tamási és a tiszakécskei gyárban a gépekre szerelt lámpákkal javították. A tamási gyárban a dolgozók röntgensugárzás elleni védelmére speciális korlátokat és műszereket szereztek be. A salgótarjáni gyárban a festőműhely elszívóberendezését felújították, s korszerű friss levegős készülékkel és védőálarccal látták el a dolgozókat. Nagyobb figyelmet és összeget fordítottak a vállalat több mint száz nem telepített munkahelyének általános elektromos felmérésére, az áramütések megelőzése érdekében. A MALÉVNÁL 1983-ban csaknem 20 millió forintot terveztek munka- és környezetvédelemre, a biztonságtechnika és a munkakörülmények javítására. A nehéz fizikai munka csökkentése, az anyagmozgatás, szállítás és raktározás könnyítése érdekében korszerű szállítóeszközöket és raktári rakodógépeket állítottak üzembe, az árut szállító repülőgépek rakodásához pedig görgős padlókat építettek be. A járművek könnyebb és biztonságosabb javítását, karbantartását segítik az új speciális kisszerszámok. Az év végére készült el, s már átadták a ferihegyi új műszaki bázist, amelynek óriási hangárjába a legnagyobb repülőgépek is beférnek. A fűtött, klimatizált csarnokban korszerű szerelődokk-rendszert alakítottak ki, és hidraulikus, pneumatikus emelőszerkezeteket építettek be — ezáltal több száz dolgozó munkakörülményeit nagymértékben javították. Tavaly készült el az új irányítótorony is, amely elsősorban a biztonságos repülést szolgálja, egyúttal azonban jobb munkakörülményeket jelent az irányító személyzet számára. Ferihegyen munka- és környezetvédelmi szempontból talán a zaj jelenti a legnagyobb gondot. Ezért minden dolgozónál bevezették a szűrővizsgálatokat, s a zajszintnek megfelelő, korszerű egyéni védőeszközökkel (speciális füstok, zaj elleni védősisak stb.) védik az emberek hallását. A múlt év óta használják az úgynevezett hajtóművező helyet — ezen a hangelnyelő fallal körülkerített területen próbálják ki, állítják be a repülőgépek hajtóműveit, így ez a nagy zajjal járó művelet már nem zavarja a környezetet. Ugyancsak tavaly építették át a repülőtér nyomdáját, ahol javították a megvilágítást, a légtechnikát és csökkentették a zsúfoltságot. Mivel az új műszaki bázisra több laboratóriumot, műhelyt átköltöztettek, és a MALÉV központi irodájának az Atrium Hyatt Szálloda adott otthont, jelentős mértékben csökkent a repülőtér zsúfoltsága. A PAMUTNYOMÓIPARI vállalatnál az 1983. évi munkavédelmi tervben a munkakörülmények további számottevő javítását határozták el. Jellemző, hogy a tízezres létszámú vállalatnál tavaly mintegy 900 dolgozó munkakörülményeit javították — a 80 millió forintból erre 62 milliót fordítottak. Tavaly készült el a kelenföldi textilgyár 2-es fonóüzemében a hűtőgépes klímaberendezés, amely nyáron is állandóan kellemes (22—24 fokos) hőmérsékletű friss levegőt biztosít. A szegedi textilgyárban egy hasonló klímaberendezés felszerelését tavaly kezdték el, s várhatóan az idén fejezik be. A két jelentős beruházás eredményeként több mint 300 munkás — többségükben nő — került, illetve kerül egészségesebb, könnyebb munkakörülmények közé. A zaj ellen azonban ehhez hasonló műszaki megoldásokkal, beruházásokkal nem lehet hatásosan védekezni, ezért továbbra is egyéni védőeszközökkel óvják a dolgozók hallását. Több gyáregységben műszeres zajszintméréseket végeztek tavaly, s a veszélyes szintet meghaladó üzemrészekben kötelezővé teszik a hallásvédő eszközök használatát. Hogy a dolgozók a számukra legmegfelelőbb eszközt választhassák, több típusú fülvédő vattát és dugót szereztek be. A kikészítő gyáregységekben tavaly is folytatták a veszélyes gépek összeforgó hengerpárainál a védőberendezések és -burkolatok felszerelését, a fonógyárakban pedig védőreteszeléssel látták el a kártológépeket. Ezáltal jelentősen javították a biztonságtechnikát. A nehéz fizikai munka csökkentése érdekében a múlt évben is új targoncákat és futómacskákat állítottak üzembe több gyáregységükben. A KÖZÉPÜLET-ÉPÍTŐ VÁLLALATNÁL az előző évhez hasonlóan mintegy 6 millió forintot terveztek a munkakörülmények javítására, és egyéni védőeszközök beszerzésére, ezenkívül több mint 11 milliót az anyagmozgatás korszerűsítésére, a nehéz fizikai munka könnyítésére. A 3200 fős vállalat bútorasztalos üzemében elkészült a porelszívó berendezés, amely 22 dolgozó munkakörülményeit javítja. A csömöri gyáregység vashajlító és gépjavító üzemében korszerűsítették a fűtést, ezáltal összesen 60 munkás dolgozhat melegebb, egészségesebb körülmények között. A II. számú (budapesti) gyáregység csőszerelő-előregyártó üzemében felújították az elektromos hálózatot, és az általános megvilágítást a rögzített gépekre szerelt helyi világítással egészítették ki. Ez összesen 40 dolgozót érintett. Ugyanebben az üzemben a PVC-hegesztő részleg munkásai számára helyi elszívóberendezést állítottak üzembe. A nehéz fizikai munka csökkentésére tovább korszerűsítették az anyagmozgatást, többek között új targoncák, kompresszorok, konténerek beszerzésével. Mivel megnőtt a télen, szabadban végzett felújítási, bontási munkák aránya, nagyobb figyelmet és összeget fordítottak a dolgozók téli védőruházattal való ellátására. Tavaly körülbelül 4 millió forintot költöttek egyéni védőeszközökre és védőruhákra. A PEST-BUDAI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALATNÁL 1983-ban több mint 5 millió forintot terveztek munkavédelemre, a munkakörülmények javítására. Mivel a háromezer fős vállalat mintegy 400 egységének többsége a munkahelyi és a diákétkeztetést szolgálja, elsősorban ezeken a helyeken javították a feltételeket, és könnyítették a munkát. Több helyen — például a Magyar Hajó- és Darugyárban, a Forgácsolószerszámipari Vállalatnál, a Kaffka Margit Gimnáziumban, a Károlyi Mihály utcai diákétteremben, a Rezső téri kollégiumban — felújították a konyhát, korszerűsítették a szellőzést és csúszásmentes padlózatot alakítottak ki. A KFKI konyhájában új mosogatógépek üzembe helyezésével, a Tanácsakadémia konyhájának pedig önkiszolgálóvá alakításával könnyítették a dolgozók munkáját. Az elmúlt évben folytatódott az anyagmozgatást megkönnyítő új kézi tolókocsik és melegen tartó tálalókocsik beszerzése, valamint a kihúzható és keréken gurítható elemekből álló, korszerű pultsorok beépítése. Tavaly folytatták a vendéglátó egységekben az érintésvédelmi méréseket és felújításokat, valamint a konyhai üstök nyomásmérő, vízállásjelző szerelvényeinek felülvizsgálatát és szükség szerinti javítását. Faggyas Sándor Kiss Árpád felvétele a híres-neves Flóóóóóháháháháháán parkolójában készült, s nem valamelyik mellőzött és elnéptelenedő kisközségben. Ez a parkoló: fizető parkoló. Hoppá! Mi van akkor ingyen?! A kérdést feltettük a szolgálatát híven teljesítő idős parkolóőrnek, aki osztozván felháborodásunkban, így nyilatkozott: „Higgyék el, nekem sem jó ez, de mit tegyek. Tavaly kértem egy hólapátot, azt mondták, nincs rá pénz. Ennyit erről.” Enynyit. Meg még annyit: a Flórián rengeteget költ reklámra. Csengő és zengő énekhangokra, kórusokra. Nem jutott még eszükbe, mennyire jó hírverés lenne ilyen latyakban ez a nóta: „Flóriáááááán! Száraz lábbal Óbudán.” Szívesen megtanulnánk. Annál is inkább, mert láttuk: az üzlet előtti járdát kis hóeke takarítja. Csak egy kis kanyart kellene tennie. (vigh) Pályázati felhívás A Széchenyi István Emlékmúzeum Baráti Köre pályázatot ír ki Széchenyi-emlékhelyek felkutatására és ismertetésére. Olyan helyek, épületek, műszaki alkotások stb. leírásával lehet pályázni, amelyekhez Széchenyi Istvánnak valami köze volt. A pályamunka tartalmazza az illető épület, helység vagy más objektum történetét, részletesen írja le Széchenyi István ottani szerepét és feltétlenül tartalmazza az objektum ábrázolását — egykori és mai — fényképen vagy rajzon. Pályadíjak: I. díj: 10 000 Ft; II. díj: 6000 Ft; III. díj: 3000 Ft. A pályamunkákat 1984. december 31-igkell beküldeni a Baráti Kör címére: Nagycemk, 9485. Az építő szemével A tetthely Az asszonyt, akit keresünk, kulcsosnak hívják. Az a dolga, hogy vigyázza a lakókra várakozó házat. Jelenleg a Vizafogó 1006-os jelű, tízemeletes, 260 lakásos épületét. Tavaly szeptemberben volt a műszaki bejárás. A hibákat októberre kijavították. Azóta beköltözhető. De még üres. A lépcsőházakat csak a kulcsos járja. Ő nyitogatja, csukogatja az ajtókat és az ablakokat. Szellőztet és őrködik. A minap mégis feltörtek 19 lakást. Nem csoda hát, hogy a kulcsos úgy várja az otthonalapítókat, mint más az áldást. És vajon mi várja a 260 családot? Kísérőm Bach József, az Országos Szakipari Vállalat szocialista brigádvezetője. „Festő-mázoló a szakmám, mint az édesapámnak, az öcsémnek és a nagybátyámnak. Én ezt a mesterséget az anyatejjel szívtam magamba. Sose fogom elfelejteni, közelharc árán lettem nyolcórás, mert amikor munkára jelentkeztem, három hónap hiányzott a 16 évemből. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy rá egy esztendőre brigádot kellett vehetnem. Válasszunk egy kétszobásat? Jó nekünk az első emelet négy? Kezdjük talán legbelül. A plafon rücskös. A beton hibája. Hiába van rajta tapéta, nem fedi el a kitüremkedéseket. A tapéta kifogástalan. Holland és NDK-import. No, igen. A színe és a mintája ízlés dolga. De szépen van felragasztva. A végek pontosan illeszkednek. Drága is, csúnya is Ez a kisebb szoba zseniális magyar találmány. Tudja, a rendelkezés szerint az számít nálunk szobának, aminek az alapterülete meghaladja a 12 négyzetmétert. Éppen ezért a paneleket 4 méter 73, illetve 2 méter 55 centisekre gyártják. Számoljon utána. Nulla egész hat század négyzetméterrel haladja meg a tizenkettőt. Tehát ez már szoba. Jó lesz tőle a statisztikánk. Nem mondom, lakni is lehet benne. De amikor hatévi várás után megkaptam az öt gyerekemmel a négyszobást, egy kicsit felment a pumpám. Azt mondták, héttagú családnak fél szobával kevesebb jár. Talán mondanom se kell, hogy abból a négyből kettő ilyen. Az ablakok rendesen nyílnak. Nekem ezekkel csak egy bajom van, nehéz pucolni a billenése és a csavarozása miatt. Az erkély. Hát nem valami szép a csupasz, szürke beton. De így olcsóbb. A hozzám hasonló vagy lekövezi, vagy pvc-t ragaszt rá. Én az utóbbit választottam. Ha néhány év alatt tönkremegy, nem nagy kunszt újra cserélni. Más dolog a szőnyegpadló. Ez drága is, meg csúnya is. Úgy érzem, nekem nem tetszik. Nyilván azért, mert a parketta híve vagyok. De az szintén drága mulatság. Maradjunk hát a padlószőnyegnél. Az ORSZÁK Sopronból rendeli. Nem szín és minta szerint, hanem, ami van, méretre vágottan. Mindezt a felrakás előtt hat hónappal, olyankor, amikor még se kijelölés, se lakó nincs. És örülni kell, ha idejében megérkezik a szőnyeg. Az ajtó előre gyártott, szalagmunka. Ennek az alját elég rondán lefűrészelték. A tokja műanyag. Leszedhető, felrakható. Nem mindenütt illeszkedik a betonhoz. Nyilván azért, mert a betonelem egyenetlen. Ami még csúnya ezekben a lakásokban, a plafonon lógó zsinór és a fekete műanyagfalszegély. Kérdeztem már, miért nem lehet vájatot hagyni a plafonon haladó elektromos kábelnek? Azt mondták, ha vastagabb lenne a beton, akkor lehetne. De ha a beton vastagabb, akkor a lakás is többe kerül. A falszegély a másik külön szám. Ezt gyártják. Ezt kapjuk a Hungária Műanyagfeldolgozótól. Ennél a háznál különben kísérletképp felraktunk zöldet. Az OTP-sek leszedették. Meg is értem, lehetetlen színe volt. A vécé és a fürdőszoba egyetlen előre csempézett, káddal beépített térelem. Még a pvc padozatát is a házgyáriak ragasztják fel. Kifejezetten jónak tartom, hogy az előszoba tele van beépített szekrényekkel és hogy a kisebbik szobához ugyancsak jár egy kétajtós. Az Asztalosipari Vállalat méretre gyártja valamennyit. Festeni se kell, ragasztásos burkolatú. Ez a hűtőszekrény helye. Ez meg a „kamra”. A folyosóra szellőzik. Őszintén szólva, nekem ez a kamramegoldás nem tetszik. Kicsi és nem ide való. Csak hát hova? Nézze meg a konyhát. Maximum két ember fér el benne. Az se valami kényelmesen, mert a radiátor belelóg az asztalka terébe. Elnézést, hogy nevetek, de az jutott eszembe, az én anyósom meg se tudna itt fordulni. Keressünk egy nagyobb lakást. Tudja, ha az építők sokáig dolgoznak egy helyen, összeszoknak. Az én csapatom több mint hat évet húzott le Erzsébeten. Szinte fájt, amikor levonultunk. A Vizafogót is megszerettük. Láthatja, a házak bújnak ki a földből, de már megvan az iskola, az óvoda és a bölcsőde. Sok szombatunk, vasárnapunk ment rá ezekre a gyermekintézményekre. Volt, hogy az asszonyt hetekig nem láttam. Igaz, jó pénzt kaptunk érte. De az elismerés nem csak pénzből áll. Hanem abból is, hogy az emberek észrevegyék. Szóval a jót is, ne csak a rosszat. Hogy mire gondolok? Itt van például ez a harmadik emeleti, 13-as lakás. A három szoba közül az egyikben otromba hiba. A nyitott ajtó mögött a villanyszerelő feltépte a tapétát, és senki sem javította ki. Jön a tulaj. Naná, hogy nyomban felfedezi. Naná, hogy elmondja fűnek-fának. De ha valami szép, meg jó, meg rendes, az nem kezd közszájon forogni. Itt egyébként tökéletes a konyha. Még tán az én nagy családom is elférne benne. Amit az előszoba plafonján lát, az tartozéka a melegvízmérőnek. Véleményem szerint ez igen bölcs dolog. Elvégre öten többet fürdenek, mosnak és mosogatnak, mint ketten, vagy hárman. Döntse el a használat a fizetséget. Egyéni ízléssel A függöny barna színét, és az épület külső kékjét a tervező álmodta meg. A beépített konyha korallpiros. A szürke melegpadló eléggé lehangoló. De ebből van sok. És ez az olcsó. Márpedig egy ekkora házhoz mindenből sok kell. Az ekkora házhoz 20 ezer folyóméter műanyag szegély is kevés. Ezért volna jó dolog, ha a tulajdonossal menet közben tárgyalni tudnánk. Minden egyéni elképzelést menet közben lehetne bonyolítani. Sajnos, a jellemző az, hogy 15—20 ember jön hozzánk. Kétszázhatvanból. És akkor most sokat mondtam. De hogy visszatérjek a beszakított tapétára, ebből ugye legenda lesz. Pedig az orvos, a vasmunkás, és a cipőgyári szalagmunkás is hibázik, csinál selejtet. Nyilván, mi is, építőiparosok. Én mindössze azt kétlem, hogy mi nagyobb hibaszázalékkal dolgoznánk, mint bárki más. Vagy nézzük másképp. Ha én végigmegyek ezen a házon, és tüzetesen átnézek minden festő- és mázolómunkát, szinte név szerint megmondom, melyik lakásban, melyik emberem járt. Nézze csak. Az előszobafalon kitört a panelből egy darab. Az szakította ki a tapétát is. Itt meg a linóleumot tépte fel valami. Az ilyen hibákat a lakó felírja a jegyzékre. Emlékszem, Vizafogón valakinek nem tetszett a padlószőnyeg. Még egyszer felment a kulcsossal és szándékosan kiégette a barnás büksét. Egyébként, ha akarja, kereshetünk olyan lakást, amelyet egyéni ízlés szerint szőnyegeztetett és tapétáztatok, a lakó. Hogy a csudába kerül ide víz? Várjon, szólok a kulcsosnak, hogy az ötödik emelet 18- ban vizes az előszoba ... Közösen jutalmaznak és büntetnek -e, hogy folytassam. A nagyipari munkának az az előnye, hogy sok terméket képes rövid idő alatt előállítani. Hátránya viszont, hogy maga a termék nem a kisipari munka. Az elütő gyártási mód szembeötlő különbözőségeket eredményez. Ám a vevő — esetünkben a lakó — hajlamos összekeverni a dolgot. Azt várja például az előre gyártott elemtől, amire csak, mondjuk a téglaház képes. Ezzel nem akarom mentegetni a rossz munkást. Csak jómagam is elgondolkoztam már sokszor azon, hogy mennyit változott napjainkig a klasszikus festőmázoló szakma. Lépjen csak be ebbe a lakásba. Hatodik emelet 20. Három és fél szoba. Mit kellett csinálnia az én szakmatársamnak? Minden előre festett, előre gyártott. Maradnak a csövek, az erkélykorlátok, külső nyílászárók, rácsok, a vizes helyiségek és a konyha fala, mennyezete. Monoton, egyhangú, unalmas munka. Hiszen minden lakásban mindig ugyanazt, és ugyanúgy kell megcsinálni. Épp a napokban hagyott itt egy emberem, ezért. Azt mondta, nem bírja tovább. És én, aki 27 éve nagyszériás munkán dolgozom, megértem őt. Ebbe bele lehet fásulni. És higgye el, sokszor magam sem értem, miért maradtam és maradok. Tizedik emelet 47. Látja, ennek a tulajdonosa irtózik a sablonoktól. Kék szőnyeget, kék-fehér tapétát rakatott fel fehér falszegéllyel. Szép? Érdekes? Magam sem tudom minek nevezzem. Egy biztos, eredeti. Az ember önmagában is az eredetit félti. A szakmáját is akkor szereti igazán, ha abban is képes eredetit alakutni. Tudom, hogy ennek látszólag semmi köze az elkövetett hibákhoz, a selejthez, a lelopott kilincshez, a lakástulajdonosok panaszához. Én is csak annyit foglalkozom vele, amennyit lelkileg muszáj. Meg aztán a fő dolgokhoz mérve annyi minden eltörpül. Tudja, az én csapatom 18 éve dolgozik együtt. Nálunk önkormányzat van. Mi közösen büntetünk és jutalmazunk. Vagyis a szó szoros értelmében együtt élünk. Pedig a többség napos és hetes ingázó. Vidéki. De állítom, nélkülük nem lenne ennyi lakás. Nem nézne így ki Budapest. Pedig ugye, innen, a tizedik emeletről milyen szép!” Szabó Iréné