Népszava, 1984. február (112. évfolyam, 26–50. sz.)

1984-02-15 / 38. szám

NÉPSZAVA 1984. FEBRUÁR 15., SZERDA Tudomány, technika, társadalom És a vakok látni fognak” A Szovjetunióban és a világ több más országában sok ezer embernek adatott meg, hogy újra teljes szépségében láthatja a környező világot — a Moszkvai Mikro- Szemsebészeti Tudományos Kutatóintézet kiemelkedő találmányainak köszönhetően. Ezekről beszél Szvjatoszlav Fjodorov, a Szovjet Orvostudományi Akadémia levelező tagja, az intézet igazgatója. Az intraokuláris lencsék, vagy más néven a mesterséges szemlencsék beültetésével kapcsolatos első kísérleteket még 1960-ban végeztük el. Azóta ezeket a szemlencséket lényegesen továbbfejlesztettük, jelenleg a létező típusok legkönnyebb darabja mindössze 5,5 milligramm súlyú. Általában a szemlencse beültetése után már két-három nappal 30—40 százalékban regenerálódik a látásélesség és a beteget kiírják a kórházból. Általában egy hónappal a műtét után áll helyre az adott embernél maximálisan lehetséges látásélesség, ami a későbbiekben hosszú évekig meg is marad. Gyakran megkérdezik tőlünk, milyen a látás helyreállításának statisztikája? Itt minden a betegség súlyosságától függ. A legegyszerűbb esetekben, mint amilyen a korral járó szürke hályog, az operáció után 60—100 százalékban helyreáll a látásélesség a betegek 96 százalékánál, binokuláris (mindkét szemmel) látás esetén az operáltak 94 százalékánál. A sérülésből eredő szürke hályog esetén a látásélesség visszatérése ilyen határok közé a betegek 90 százalékánál figyelhető meg. A mesterséges szemlencsét a szivárványhártyához erősítik, így kiküszöbölhető, hogy a szaruhártya érzékeny belső felületével érintkezzen, s hogy a műtétnek kellemetlen következményei legyenek. Pontosan kidolgozott eljárásunk van a mesterséges szemlencse optikai erősségének számítására — minden egyes beteg esetére. Mindezek lehetővé teszik, hogy nagy százalékarányban tudjuk visszaadni a betegek látásélességét. Az ilyen szemlencsék (a szakemberek körében Fjodorov—Zaharov lencseként ismertek) növekvő elismeréséről tanúskodik többek között az is, hogy öt év alatt húszszorosára nőtt a Szovjetuniótól vásárolt mennyiségük. Egyre szélesebb körben terjed el maga a beültetés módszere is. Az intézetünkben mintegy kétszáz külföldi orvos vett részt továbbképzésben. Ma már sikeres műtéteket hajtanak végre az NDK-ban, Lengyelországban, Jugoszláviában, Franciaországban, az USA-ban, Japánban, Indiában, Szíriában és több más országban. Szemüveg helyetti bemetszések Egy másik jelentős probléma, amit megoldottunk intézetünkben — a radikális keratotómia, azaz a rövidlátás fokozatos sebészeti korrekciója. Az első ilyen műtéteket 1972—1973-ban végeztük. Nyulak szaruhártyáján egy sor felületi, radiális bemetszést eszközöltünk, amik gyengítették annak szilárdságát. A szemen belüli nyomás hatására a szaruhártya felszíne domborúbb lett, a központi optikai zóna pedig kevésbé domború. A bemetszések, mint kiderült, veszélytelenek a szemre, gyorsan behegedtek, regenerálódtak, az idegszálak és a szaruhártya szövetének funkcionális tulajdonságai. 1982 végére meghaladta az ötezret azoknak a száma, akiknél ezzel a módszerrel gyógyítottuk a közellátást. Egyébként nemcsak a közellátást lehet így gyógyítani, hanem a szemtengely ferdülést is, valamint a kettő kombinációját is. Speciális eszközöket dolgoztunk ki, amelyekkel pontosan tudjuk rögzíteni a szaruhártyát, és végrehajtani a különböző mélységű bemetszéseket. Kidolgoztuk a számítás számítógépes programját is, amely sok tényező figyelembevételét teszi lehetővé: a szaruhártya átmérőjét, vastagságát, a bemetszések számát és mélységét, helyét és több más dolgot. Háromezer műtét eredményei alapján a klinikai és a számított adatok eltérése az esetek 45 százalékában fél dioptria alatt vannak, nyolcvan százalékukban pedig egy dioptria alatt. Mennyire stabilak a keratotómia eredményei? Öt év során körülbelül ezer beteget kísértünk figyelemmel, a változások gyakorlatilag egyenlők nullával. Műszaku hártyával újra látnak a vakok A szemészek körében jól ismert, hogy hagyományos módszerekkel szinte reménytelen a látás helyreállítása égési eredetű negyed- és ötödfokú fehér hályog (szaruhártyahomály), valamint a szaruhártya ödémás rendellenesség esetén: az átültetett rész áttetsző behegedése közel van a nullához. Műszaruhártya segítségével viszont pozitív eredményeket érünk el a betegek 90 százalékánál. Intézetünkben két műszaruhártyát fejlesztettünk ki: a Fjodorov—Zujev-féle típust az égési fehér hályog, és a Moroz—Glazko-féle típust a fehér hályog esetére. A leválás aránya nem haladja meg a 9, illetve a 6 százalékot (más típusú műszaruhártyák beültetése esetén ez az arány eléri a 60 százalékot). Az intézetünkben kifejlesztett műszaruhártyák sikeres alkalmazásának magyarázata azok szerkezetében és a műtét módszertanában rejlik. Magát a műtétet két szakaszban hajtjuk végre: először egy „alaplemezt” ültetünk be, s ezután a szem két hónapig pihen. Ez idő alatt a lemez körül erős tok képződik, ami megakadályozza a nedvesség átszivárgását az elülső szemkamrából az üvegtestbe, s ezzel kizárja a súlyos műtét utáni szövődmények lehetőségét. Csak az „alaplemez” biztos beépülése után hajtjuk végre a szaruhártya perforálását, az ideiglenes betét helyébe a műszaruhártya optikai részében elhelyezzük a lencsét , és az ember újra lát. A mi szétszedhető műszaruhártyáinknak még az is az előnyük, hogy szükség esetén a lencsét cserélni lehet. Intézetünkben több mint kétszázötven ilyen műtétet végeztünk. A betegek 70 százalékánál a látásélesség helyreállása 30—100 százalék között volt, a többi, a súlyosabb esetben pedig 1 és 20 százalék között. Más szavakkal — a betegek többsége visszatér megszokott tevékenységéhez. . (APN) A nagy üstököskaland előtt A Magyar Távirati Iroda a közelmúltban tájékoztatta a közvéleményt, arról, hogy megkezdték a Halley-üstökös vizsgálatára rendeltetett két szovjet űrszonda kipróbálását. Nagyszabású nemzetközi tervet dolgoztak ki, amelynek megvalósításában hazánk mellett több más szocialista ország, valamint Ausztria, Franciaország és az NSZK is részt vesz. A két szonda egyikét december 15- én indítják világűrbeli útjára, a másikat pedig december 28-án. A Vega-programban a mi szerepünk igen jelentős. A műszerpark ugyanis hozzávetőleg egyharmadát magyar intézetek kutatói készítik el. Ugyanilyen arányban veszünk majd részt az adatok feldolgozásában is. A tervezésben, valamint a műszerek megépítésében hozzávetőleg hatvan magyar csillagász, fizikus és mérnök dolgozik; a Központi Fizikai Kutatóintézet, a Budapesti Műszaki Egyetem, az ELTE Csillagászati Tanszéke, az Akadémia Csillagászati Kutatóintézete, a Földmérési Intézet és a budapesti Planetárium munkatársai. A Vega elnevezés nem a Vega nevű csillagra utal, hanem az orosz Venyera (Vénusz) és az oroszul Galejnek ejtett Halley első betűinek összeolvasztásával létrehozott betűszó. A Vénusz azért szerepel az elnevezésben, mert a szondák kettős feladatot látnak el: először a Vénusz bolygó vizsgálatával foglalkoznak, s csak ennek elvégzése után kerül sor arra, hogy a Halley-üstökös felé induljanak. A körülbelül 1000 kilogramm tömegűre tervezett Vega-szondákat egy-egy Proton típusú rakéta juttatja a világűrbe. A kísérlet első szakaszában a szondák a Naprendszer belseje felé tartanak. A Vénusz közelében érve műszereket juttatnak ejtőernyős leszálló egységek segítségével a bolygó légkörébe, illetve a felszínére. Az anyaűrhajóként szereplő szondák összegyűjtik a Vénusz légköréről és felszínéről érkező, a leszálló egységek által közvetített adatokat, és továbbítják azokat a földi megfigyelőállomások, majd a Naprendszer külső térségei felé irányítják őket. 440 napos utazás után, 1986. március 8- án, illetve 14-én haladnak majd el a Halley-üstökös mellett. Hozzá viszonyított legnagyobb sebességük a legjobb megközelítés idején 78 kilométer/másodperc lesz. A kísérlet fő célkitűzései a következők: az üstökösmag kémiai és fizikai jellemzőinek felderítése (a mag kozmikus poranyaggal szennyezett légtömeg), a különféle gázmolekulák azonosítása, a szilárd szemcsék méret és kémiai összetétel szerinti Az üstökösrandevú elé az egész ország nagy figyelemmel tekint. Soha nem volt még ehhez hasonló űrkísérő osztályozása, mégpedig a magot övező kómában, a magtól különböző távolságokban, a kóma vegyi öszszetételének vizsgálata, a Napból származó plazmaáramlás (az úgynevezett szoláris szél) és a kóma kölcsönhatásainak elemzése, az üstökös ionoszférájának kutatása, s annak megállapítása, hogy a beérkező napszél milyen változásokat hoz benne létre. A műszerek működtetéséhez szükséges energiát négy nagyméretű napelemtábla biztosítja, akárcsak a korábbi Vénusz-szondák esetében is. A szondákban olyan orientációs berendezések is vannak, amelyeknek segítségével önállóan, vagyis földi irányítás nélkül is képesek megkeresni és betájolni az üstököst. A képfelvevő- és követőrendszert a találkozás előtt mintegy két nappal állítják működésbe. Az üstököstől mért távolság ekkor még 14 millió kilométer, ami a Föld—Hold középtávolságnak mintegy 36-szorosa let. A vázolt program mellett az Egyesült Államok, továbbá Japán, végül pedig a nyugat-európai államok űr- Miért fogy el az üstökös? kutatási szervezete is indít szondákat. Mi indokolja azt, hogy épp a Halley-üstököst választották célpontként? Az, hogy ez a leghíresebb és sok szempontból egyúttal a legérdekesebb égitest az üstökösök táborában. A Halley-t már i. e. 240-ben is megfigyelték. Legújabban azonban kiderült, hogy voltak még korábbi észlelések is, amelyek ugyanerre az üstökösre vonatkoznak. Először is, felvetődött az a lehetőség, hogy i. e. 467- ben és 613-ban látott üstökös is azonos volt ezzel az égitesttel. Y. C. Chang, a nan-Amikor a Halley-üstökös még „új volt”, vagyis a világűr távoli részében levő üstökösfelhőből kiszakadt és első ízben közelítette meg a Napot, tömege jóval nagyobb volt, mint napjainkban. De azóta, valahányszor csak áthaladt pályájának napközelségi pontján, az erős felmelegedés és csóvaképződés miatt tekintélyes anyagmennyiséget veszített el. A jégből, a beleágyazódott kozmikus porból s meteorikus testekből álló magja legalább 3,1 kilométer, de legfeljebb 14,6 kilométer átmérőjű lehet. A későbbiekben még ez a méret is csökkenni fog, hiszen a jég egy része minden napközelségkor elpárolog (a cseppfolyós fázis kimarad, a jelenséget szublimációnak hívjuk). Végül néhány száz további keringés után a Halley magja két, vagy több részre bomlik és késői utódaink nem gyönyörködhetnek többé az üstökös szép látványában. A kingi Purble Mountain Obszervatórium munkatársa azonban átvizsgálta a legrégibb kínai évkönyveket és hajdani uralkodókhoz küldött jelentéseket, és úgy találta, hogy a Halley-üstökös egyik megjelenését már i. e. 1057-ben is feljegyezték! Ez természetesen nemcsak történeti szempontból érdekes. Figyelembe véve az összes nagybolygó zavaró, pályamódosító hatását, Chang kiszámította az üstökös pályáját és annak minden változását is, amely az eltelt évszázadok során lezajlott. Az eredmények szerint i. e. 762 és 689 között a Halley keringési ideje 72,9 év volt, a bolygók zavaró hatása miatt azonban i. sz. 1222 és 1301 között 79,7 évre nőtt, tehát tekintélyes mértékben megváltozott. A legutóbbi három évezred során az üstökös pályasíkjának a földpályához mért hajlásszöge másfél fokkal csökkent, s a pálya napközelségi pontjának helye 35 fokkal tolódott el. Közben pedig az égitest felének fényessége is jelentős változásokon ment át. I. e. 1057-ben minden égitestnél fényesebb volt, a Napot és a Holdat kivéve. Legközelebbi visszatérésekor, 1986-ban azonban sajnos meglehetősen halvány lesz. Ez a nagymérvű fényességcsökkenés azokból a fizikai változásokból következik, amelyek az üstökös fejében és magjában akkorzajlanak le, amikor legközelebb kerül a Naphoz. felbomló magból — amint azt más üstökös megfigyelése alapján tudjuk — meteorraj alakul ki, amely évmilliókon át kering majd a Nap körül, lényegében véve ugyanazon a pályán, amelyen az üstökös is mozgott. Legutóbb 1910. április 20- án járt a Halley-üstökös napközelben. Ekkoriban, mivel közismertté vált, hogy a Föld áthatol majd az üstökös gáz- és porcsóváján, amolyan világvége-hangulat lett úrrá szerte a földgolyón. Az emberek attól féltek, hogy az üstökös csóvájában levő cián megidérgezi majd a földi élőlényeket. Való igaz, hogy az üstökös csóvája tartalmazott ciánt is, s az is megfelel a valóságnak, hogy a Föld áthaladt a Halley csóváján. A találkozót mindazonáltal épségben vészeltük át, mert a cián mennyisége rendkívül jelentéktelen volt, s teljesen eloszlott a földi légkörben. Dr. Hédervári Péter Az első sisakász a Vénusz közeliében Kozmikus randevú több résztvevővel Az érckitermelő baktériumok Már régebben ismertek mikrobákat, amiket hemolithotrófnak, azaz kőevőnek tartanak. Olyan környezetben élnek és szerzik meg a létükhöz szükséges energiát, méghozzá szervetlen anyagokból, ahol más mikroorganizmusok nem élnének meg. A savanyú kémhatású bányavizekben fedezték fel őket. Ezek pálca alakú baktériumok, amik a szervetlen anyagok oxidációja közben szerzik meg létükhöz szükséges energiájukat. E folyamatban egyes ércek kilúgozására képesek, főleg akkor, ha oxigénnel dúsítva, ezt a folyamatot felerősítik. Az utóbbi időben egy sor más kőerőt is felfedeztek. A legfontosabb közülük a thiobaccillus ferrooxidans, ami főleg a vas és a kén oxidációjából keletkező savakat kedveli. E fontos kutatásnak már vannak kézzelfogható eredményei is. Az egyesült államokbeli Salt Lake City melletti csekély hozamú rézbányát bakteriális technikával aknázzák ki. A felszíni fejtésből származó ércet halmokba rakják és savanyított vízzel lepermetezik. A savanyú víz hatására a thiobacillusok megszaporodnak, megtámadják az ásványi anyagokat. Az oxidáció következtében vízben oldódó rézszulfát keletkezik, amit ki lehet lúgozni. A gyűjtőmedencékben összegyűjtött oldatokból így nyerik ki a vörösrezet. Érdemes felfigyelni arra, hogy az Egyesült Államok réztermelésének tíz százalékát ezzel a technológiával folytatják. Az NSZK-ban egy lépéssel tovább mentek. Egy Harzhegységbeli ezeréves bányában is alkalmaztak ilyen eljárást, de felmerültek ezzel kapcsolatos környezetvédelmi problémák is. A csapadékvíz ugyanis, amikor végigjárja az egész hegyet, a baktériumokkal, amelyek megeszik a szulfidot, kénsavat is képeztetnek, és ez benne marad a vizet elraktározó üregekben. Ez talajrontó hatású. A német szakemberek ezért célzottan, a remélt érctartalmú helyekre juttatják be a savanyú vizet. Nem haszon nélküli ez a nem túlságosan költséges eljárás, hiszen a kétmillió tonnára becsült ércmennyiségben kb. 11 százalék a cink, öt százalék az ólom, egy százalék a vörösréz. Ez az arány több százezer tonna fém kinyerését feltételezi. Jelenleg és a jövőben sem lesz olyan ország, ami ilyen ásványi értékekről lemondhatna. Kardos István 9 KÉT CSILLAGOS HŰTŐSZEKRÉNY ŰRTARTALMA 240 LITER, MÉLYHŰTŐTERE 26 LITER. GÖRGŐS LÁBAKON MOZGATHATÓ. LEOLVASZTÁSA FÉLAUTOMATIKUS RENDSZERREL TÖRTÉNIK. MÉLYHŰTŐTÉR MAX. HŐMÉRSÉKLETE MÍNUSZ 12 CELSIUS FOK. ÁRA: 4690 FORINT. I ■ A RAVILL Elektron szaküzleteiben kapható!