Népszava, 1984. február (112. évfolyam, 26–50. sz.)
1984-02-01 / 26. szám
VÉPSZAVA 1984. FEBRUÁR 1., SZERDA Egyiptomot visszavették az Iszlám Konferencia Szervezetébe Hasszán marokkói király hétfőn este Rabatban fogadta a Kairóból visszatért iszlám küldöttség tagjait. A Sékou Touré guineai elnök vezette iszlám delegációt a január 18—19-én Casablancában tartott iszlám csúcsértekezlet döntése értelmében a hétfőn Kairóban tárgyalt Egyiptomnak az iszlám szervezetbe való visszatéréséről. A négytagú, azaz az iraki és a pakisztáni külügyminiszterből, valamint Habib Satti, az Iszlám Konferencia (ICO) főtitkárából és a pamneai elnökből álló küldöttség beszámolt a marokkói uralkodónak a kairói küldetés eredményéről. Bár hivatalosan erre semmi utalás nem történt, rabati megfigyelők úgy vélekednek, hogy a misszió pusztán formális jellegű kairói útjával, továbbá Kairó udvarias válaszával gyakorlatilag megtörtént Egyiptom visszavétele az Iszlám Konferencia Szervezetébe. Mubarak egyiptomi elnök még a küldöttséggel folytatott eszmecsere után kijelentette: Kairó elfogadja a konferencia döntését, de — tette hozzá — a visszavétel nem érintheti az ország szuverenitásának kérdését. Egyiptomi részről korábban leszögezték: Kairó a jövőben is tiszteletben tartja a Camp David-i megállapodásokat. Egyiptom — vélik arab politikai elemzők — sikerén felbuzdulva, mindent elkövet majd, hogy visszakerüljön az Arab Ligába is, amelyből ugyancsak az Izraellel kötött különbéke miatt zárták ki. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kedden nyolc napig tartó afrikai körútra indult. Az államfő először Zaire fővárosában, Kínshaidban Mobutu elnökkel találkozik. Innen Kenyóba utazik, ahol Dániel Arap Moi elnökkel tárgyal. Következő állomása Mogadishu, ahol Mohammed Sziad Barre elnökkel találkozik, végül pedig Tanzániában Julius Nyerere államfő legutóbbi kairói látogatását viszonozza. (MTI, AFP) Hoszni Mubarak egyiptomi elnök (az előtérben) újságírók előtt bejelentette, hogy Egyiptom eleget tesz az Iszlám Konferencia Szervezete meghívásának, és visszatér a szervezetbe, amelyből 1979- ben a Camp David-i alku miatt kizárták. Mubaraktól balra Sékou Touré guineai elnök, aki az Iszlám Konferencia Szervezetének meghívását továbbította TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztője* Tömegtüntetés Manilában Több százezres tömegtüntetéssé nőtt kedden Manilában egy tiltakozó menet, amelyet a múlt héten kezdett háromszáz ellenzéki a városon kívül. A vidékről érkezett tüntetőket napokon keresztül feltartóztatta a rendőrség, de kedden végül is bejutottak a Fülöp-szigetek fővárosába. A csatlakozók és a menetet biztató nézők együttes számát félmillióra becsülik. A tömeg a nemzetközi repülőtérhez vonult, oda, ahol tavaly agyonlőtték Benigno Aquino ellenzéki politikust. Menet közben Marcos elnököt támadó és a forradalmat éltető jelszavakat kiáltottak. A repülőteret több száz pajzsos rohamrendőr őrizte. A manilai karhatalmat teljes készültségbe helyezték. (AP, DPI) Spiljak Washingtonba utazott Mika Spiljak, a jugoszláv államelnökség elnöke kedden négynapos hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. Joszip Broz Tito halála óta Spiljak személyében első ízben tesz látogatást Washingtonban a kollektív jugoszláv államfői testület elnöke. (MTI) Madrid Hajtóvadászat baszk terroristák után Csaknem húszezer rendőr, csendőr, katona kutat a spanyol fővárosban az ETA baszk terrorszervezet madridi kommandójának rejtekhelye után, keresve a vasárnapi tábornoki gyilkosság tetteseit. A repülőteret, a vasútállomásokat, a Madridból kivezető utakat szigorúan ellenőrzik. Emiatt lelassult, néhány helyen megbénult a forgalom. A terroristaellenes csoport tagjai az ETA feltételezett búvóhelyeinek környékén átkutatják a lakóházakat. A lakosság mindenütt megértően, segítőkészen működik közre. Az Állambiztonsági hivatal legfrissebb jelentése szerint adatok jutottak a hatóságok tudomására arra vonatkozóan, hogy az ETA titkos fegyvergyárából január közepén nagy menynyiségű robbanóanyag érkezett Madridba. Ezért —jó. mindenre felkészülve — hétfőn délután a polgári védelmi alakulatok egy részét is riadókészültségbe helyezték. A hadügyminiszter elrendelte a tábornoki kar tagjainak személyes őrzését. Erre azért volt szükség, mert a korábbi utasítással ellentétben több főtiszt „rangon alulinak” tartotta, hogy vigyázzanak rá Ezek közé tartozott a vasárnap meggyilkolt Guillermo Quintana altábornagy is, akinek hétfői temetését a szélsőjobboldal kormányellenes tüntetésre igyekezett felhasználni. A fasiszta suhancok „a hadsereg csináljon rendet" jelszóval este a főváros több pontján tüntettek. Tábláikon annak a 32 katonának a neve volt olvasható, akiket az ETTA az elmúlt öt esztendőben meggyilkolt. Ezalatt Baszkföldön tovább folytatódott a feltételezett ETA-tagok letartóztatása. Nehezíti a helyzetet, hogy a terroristákhoz közelállónak ítélt Herri Batasuna párt a biztonsági erők ellen hangolja a lakosságot. „Piszkos háborúval és törvénytelen eszközök alkalmazásával" vádolja a rendőrséget. Éjfél után jelentette a baszk rádió, hogy az ETA központi parancsnoksága halálra ítélte azt a hat — korábban a terroristákhoz tartozó — személyt, akik letették a fegyvert, és büntetlenséget kértek a spanyol hatóságoktól, őket Madridba szállították, és különleges biztonsággal őrzik. A témához kapcsolódik, hogy Felipe González miniszterelnök kedden délelőtt Strasbourgba utazik, ahol az Európa Parlament ülésén beszédet mond, amelyben a terrorizmus témájával foglalkozó nemzetközi konferencia összehívását javasolja. (MTI) Rendezzék meg márciusban Stockholmban a politikai és társadalmi szervezetek-mozgalmak képviselinek rendkívüli találkozóját — javasolta a békeszeretőtrek Bécsben tartott nemzetközi konferenciája. A nemzetközi tanácskozás résztvevői — 26 országból 38 politikai párt, szakszervezet és társadalmi mozgalom, valamint főbb nemzetközi társadalmi szervezet képviselői a nyugtalanságukat fejezték ki amiatt, hogy az utóbbi hónapokban, a nyugat-európai rakétatelepítés következtében nőtt a nukleáris konfliktus veszélye A telepítés aláásta a genfi tárgyalások folytatásához szükséges alapot, válaszlépésekre kényszerítette a Szovjetuniót és szövetségeseit — hangsúlyozták. A tanácskozás végén nyilvánosságra hozott közlemény azt is megállapította, hogy a nukleáris konfliktus veszélyét fokozták az agreszszív erők által a Közel-Keleten, Dél-Afrikában, Közép-Amerikában és más térségekben végrehajtott akciók. A nemzetközi találkozó résztvevői felhívták a figyelmet arra, hogy újabb tények bizonyítják: súlyosan megsértik az ENSZ alapelveit. Az a tény, hogy az Egyesült Államok bejelentette kilépését az UNESCO-ból, csak tovább fokozza a világméretű feszültséget. A tanácskozás aggodalommal állapította meg továbbá: kísérletek történnek a nemzetközi közvélemény meggyőzésére arról, hogy a világ — éppen a fegyverek újabb felhalmozása révén — biztonságosabb lett. A tanácskozás végezetül eredményeket sürgetett az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről, valamint a leszerelésről tárgyaló stockholmi konferencián, mivel — mint hangsúlyozta — ehhez a tanácskozáshoz a népek nagy reményeket fűznek. (TASZSZ) Nemzetközi békemozgalmi konferenciát sürgetnek a bécsi tanácskozás résztvevői ljszirnGyult Az ÉLGIP Mázsa téri gyárában tíz év II. felében új, importot helyettesítő termék sorozatgyártását kezdték meg. A savak, lúgok, vegyszerek vagy folyékony élelmriszerek adagolására alkalmas szivattyúkat maguk is tervezik MTI Fotó : Fellér József felvétele 3 Jffswlffl.sifí* frijlesztésének IvkHöstigei és korlátai Nincs oly bőség e világon sehol, amelyből korlátlanul mindenre futná. Még a legtehetősebbek is rangsorolni kényszerülnek a céljaikat, és megfontoltan kiválasztani az elérésükhöz vezető utat, vagyis gazdáikor érnik kell a felhasználható javakkal, hogy a befektetésekhez képest a lehető legtöbb legyen a haszon Nem mindegy, miből csinálunk és hogyan, amint a háziasszony számára is magáttól értetődik, hogy leveshúsnak nem a drága bélszínt veszi, a fasíkhoz nem a rövidkarajt daráltatja meg, mert attól az jobb nem lenne, csak még többe kerülne. A népgazdaság fejlesztési céljait is úgy ésszerű kialakítani, hogy messzemenően vegyük figyelembe, mit mennyiért tudunk beszerezni — ha lehet, a hazai kincseinkből hasznosítani —, s mennyi magasan képzelt munka hozzáadásával a lehető legjobban értékesíteni. Ez pedig szükségképpen megköveteli, hogy hosszabb távra is kijelöljünk olyan ágazatokat, olyan irányokat, amelyekre az átlagosnál több pénzt érdemes fordítani, mert gyors fejlesztésük eredményekben is a legtöbbet ígéri. In ff ff on. f»e«3 nvf.fci ti Persze, hogy melyek ezek, azt nem mindig könnyű megmondani, és még a helyesnek bizonyult döntések sem feltétlenül maradnak örökérvényűen azok. A világpiac változik, változnak a csere arányai, s így a választás kockázatát csak csökkenteni lehet, elkerülni nem. Mégsem térhetünk ki előre, hiszen az egy helyben topogás az eddig elért színvonal megőrzéséhez is kevés, és a legjobb esetben is csak tartósítaná gazdaságunk gyengeségeit. Az sem vitatható, hogy mindig több a megkülönböztetett fejlesztésre érdemes terület, mint amennyire az ország anyagi erejéből telik. Jó lenne, s majdan bizonnyal bőven kamatozna még ez is, meg az is. Hogy szívesen költenénk még, ha lenne miből, ha nem meredtek volna tetszhalálba a fegyverkezés korlátozását, a leszerelést célzó tárgyalások, ha nem lennének ilyen kemények a hitelek feltételei, ha nem sújtanának bennünket a Közös Piac hátrányos megkülönböztetései, s ha úgy tudnánk élni a szocialista országok közötti együttműködés előnyeivel, ahogyan valamennyien szeretnénk. De a világ dolgai nem mindig a mi óhajunk szerint alakulnak, s nekünk abban a világban kell élnünk — megélnünk —, ami van. Tudomásul kell vennünk a realitásokat, azt, hogy nem léphetjük át korlátainkat, hogy azokon belül kell megkeresnünk a kibontakozás lehetőségeit. Csak azok közül az iparágak közül választhatunk ki néhányat, amelyek a mi adottságaink — természeti kincseink, öröklött és kialakult gazdasági szerkezetünk, felhalmozódott tudásunk, a belföldi ellátás igényei és a nemzetközi munkamegosztásban vállalható szerepünk — szempontjából a legtöbbet ígérik. Szelektív, vagyis néhány területre összpontosított iparfejlesztésre van tehát szükség. A véges tőkét ily módon kell elsősorban felhasználni. Mégpedig nem valamiféle központi elosztás alapján — az ingyen pénz ritkán kamatozik igazán —, hanem az önálló vállalatoknak a közgazdasági szabályozóktól (egyebek mellett a hitelpolitikától és az állami kedvezmények rendszerétől) befolyásolt és nemzetközi egyezményekkel is megalapozott, a népgazdasági tervekben összehangolt döntései révén. Az utóbbi időkben leginkább a kormány központi fejlesztési programjai adtak ehhez megfelelő kereteket. A járműprogram, a számítástechnika, az alumíniumipar, a petrolkémia és a többi, majd az elektronika, a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermediergyártás központi fejlesztési programjai egyaránt szolgáltak, illetve szolgálják a népgazdaság szerkezetének a kor követelményeinek megfelelő átalakítását, a színvonalasabb hazai ellátást és a nemzetközi versenyképesség javítását. Természetesen ezek a programok sem attól lettek központiak, hogy a költségvetés áldozott volna rájuk — bár eleinte még előfordultak vissza nem térítendő állami támogatások is — a fejlesztési kiadásokat a vállalatoknak, esetenként többé-kevésbé kedvezményes feltételekkel, az eredményből vissza kell fizetniük. Ami olykor az, érintetteknek súlyos gondokat is okozott: az alumíniumipar például a világpiaci áresések idején csak óriási erőfeszítésekkel tudta megőrizni fizetőképességét, a Borsodi Vegyi Kombinát pedig a pvc-gyár kölcsöntörlesztéseivel került átmenetileg zavarba. A fejlesztések központi volta inkább a megkülönböztetett figyelmet, a vállalati törekvésekhez adott zöld utat, és a több hazai vállalat, valamint KGST-országok célkitűzéseinek összehangolását jelenti. Ebből a szempontból még az egyes programok között is sok a tudatosan kialakított kapcsolat. Sokoldali kaormontők E sokszálú összefüggéseket önmagában is jól példázza a most befejezettnek nyilvánított petrolkémiai központi fejlesztési program, amely a nemzetközi együttműködés, a szocialista integráció lehetőségeire is messzemenően alapozott. Majd másfél évtizede, amikor a KGST XXV. ülésszakán a kompléi programot elfogadták, már érvényben volt a magyar— szovjet olefinegyezmény, amely az ezredfordulóig hangolta össze a két ország vegyiparának erőfeszítéseit. Ennek keretében épülhetett meg Leninvárosban egy évi 250 ezer tonnás etiléngyár, amely termelésének mintegy a felét csővezetéken szállítja a Szovjetunióba — ez a biztos piac tette lehetővé az üzem nemzetközileg is versenyképes méreteinek kialakítását. Az olefinszállítmányokért (etilén és propilén) cserébe különféle petrolkémiai termékeket kap Magyarország, egyebek mellett a szintetikus szálgyártás alapanyagát, amelynek feldolgozására a nyergesújfalui Magyar Vigcosagyárban épültek üzemek. A másik vonal: a leninvárosi etilén jelentős részéből Kazincbarcikán évente 150 ezer tonna pvc-port állítanak elő. Ezzel, és a TVK-ban időközben felépült két polipropiléngyárral végül is létrejöttek a korszerű hazai műanyagipar alapjai. Ezzel sincs vége a sornak: az olefingyártás járulékos termékeinek továbbfeldolgozása révén a Dunai Kőolajipari Vállalat évi 100 ezer tonna — dollárért is jól értékesíthető — benzolt tud gyártani. A pvc-gyártás mellékterméke, a marónátron viszont az alumíniumipart, a timföldgyárakat mentesíti tetemes nem rubelelszámolású behozataltól. A harmadik kapcsolódó terület: a gyógyszer-növényvédőszer- és intermediergyártás központi fejlesztési programja, hiszen az említett folyamatok több fő- és mellékterméke a ma konvertibilis valutáért behozott intermedierek (magyarul : közbenső termékek) értékes alapanyaga. Persze — éppen a tévedés lehetősége, a fejlesztési irányok kiválasztásának kockázata miatt — utólag az is gyakran felvetődik, hogy vajon helyes volt-e éppen ezekbe a programokba befektetni milliárd, sőt tízmilliárd forintokat? Hiszen az alumíniumipar például köztudottan energiaigényes ágazat, kohászata szinte falja a villamos energiát. A petrolkémiának pedig még a nevében is benne van, hogy maguk az olajtermékek alkotják a legfontosabb alapanyagát. Olyanok, mint a vegyipari benzin, amely egyértelműen dollárokat ér. Loanrómum folytatom Mindez — Igaz. Csakhogy az alumínium világpiaci ára az olajválság éveiben gyorsabban nőtt, mint az olajé. És a magyar alumíniumipar még az iparág világválságának mélyprontján is több mint 70 millió dollárt hozott a népgazdaságnak. A petrolkémiai termékeket is sokkal magasabb áron jegyzik a piacon, mint az alapanyagként felhasznált vegyipari benzint. Minél magasabb , feldolgozottsági fokon értékesítjük, annál többet adnak ezekért. Nem is szólva arról, hogy mibe kerülne nekünk, ha a magyar népgazdaság szükségleteit ilyen cikkekből importból kellene fedeznünk ! De beszéljenek a számok! Az első polipropiléngyár üzembe helyezése előtt a hazai felhasználás ebből a sokoldalú műanyagból évente 14 ezer tonna volt. Aztán egyik évről a másikra ez a kétszeresére nőtt. A hazai műanyag-feldolgozás kapacitása az utóbbi két tervidőszakban 100—100 ezer tonna körül növekedett, s ez az irányzat várhatóan folytatódik a VII. ötéves tervben is. Az ország vegyicikk-importja ma az évi 1 milliárd dollárt is meghaladja, s ennek alig a felét használja fel az — önmagában exporttöbbletet hozó — vegyipar. Ennek további fejlesztése tehát éppen a többi ágazatok importterheinek mérséklése végett indokolt. Igaz, két központi fejlesztési program — az alumíniumiparé és a petrolkémiáé — most lezárult De ez megállást nem jelenthet. Csak azt, hogy a legnagyobb beruházások időszaka — leszámítva egy 100 ezer tonnás alumíniumkohót, amelynek a megépítése elől nem lehet, a végsőkig kitérni — egyelőre véget ért Most az a feladat, hogy ezekben az ágazatokban, immár teljesen önálló kezdeményezésekből, tovább növekedjék a befektetett szellemi tőke, finomodjék a technológia, hogy jövedelmezőbb, értékesebb termékeket gyártsanak itthonra és a világpiacra is. Fixnek Tibor