Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)
1984-05-17 / 114. szám
NÉPSZAVA 1984. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK Maróthy László moszkvai programja A budapesti pártküldöttség, amely Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának vezetésével a moszkvai városi pártbizottság meghívására hétfőn érkezett a szovjet fővárosba, kedden Moszkva Kijevi kerületébe látogatott. Délután a küldöttség a világhírű országos kardiológiai központot kereste fel. Kedden este Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete adott fogadást a küldöttség tiszteletére. A bensőséges hangulatú fogadáson a magyar nagykövetségen megjelent Viktor Grisin, az SZKP KB PB tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára, Borisz Arisztov külügyminiszter-helyettes, valamint az SZKP Központi Bizottsága, a moszkvai városi pártbizottság és a szovjet külügyminisztérium számos felelős beosztású munkatársa. (MTI) Szovjet—kanadai konzultáció Trudeau levele Csernyenkóhoz és Reaganhez Szovjet—kanadai külügyiminiszter-helyettesikonzultációk voltak Ottawában. Nyikita Rizsov szovjet és De Montini Marchand kanadai külügyminiszter-helyettes a kétoldalú kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi politikai kérdésekről tárgyalt. A mostani véleménycsere az 1971-ben aláírt konzultációs megállapodás keretébe illeszkedik. A szovjet politikust fogadta Allan Joseph MacEachen kanadai külügyminiszter. Az AFP franciahírügynökség jelentése szerint Pierre Trudeau a múlt héten levelet intézett Konsztantyin Csernyenkóhoz és Ronald Reaganhez. A kanadai miniszterelnök egyik hivatalos szóvivője közölte, hogy a kormányfő leveleivel lendületet kívánt adni tavaly ősszel előterjesztett leszerelési kezdeményezésének. Trudeau javaslatában szorgalmazta, hogy az öt atomhatalom üljön tárgyalóasztalhoz. (TASZSZ, AFP) Londoni telexjelentésünk Rekord katonai költségvetés Nagy-Britannia többet költ fegyverekre, mint nyugateurópai szövetségesei közül bármelyik. A Londonban nyilvánosságra hozott Fehér Könyv szerint, amely az Egyesült Királyság katonai költségvetését tartalmazza, több mint 17 milliárd fontot szánnak új fegyverekre és a haderő egyéb kiadásaira az 1984—85-ös gazdasági évben. A konzervatívok hatéves kormányzása óta a hadügyi kiadások évről évre emelkedtek. Az elkövetkező 12 hónapra előirányzott 17 milliárd font azt jelenti, hogy ma az inflációt is figyelembe véve — a konzervatívok 20 százalékkal többet fordítanak katonai célokra, mint amikor a kormányrúdhoz kerültek. A tervezett brit hadügyi költségvetés mind abszolút értékben, mind az egy főre jutó érték tekintetében meghaladja valamennyi európai NATO-ország katonai kiadását. A The Times véleménye szerint: „A hagyományos fegyverek tekintetében csökkent a NATO-országok lemaradása ...” Erre az állítólagos elmaradásra hivatkoznak a nyugati országok, valahányszor újabb meg újabb milliárdokat vesznek ki az adófizetők zsebéből. A szigetországban — a pártok többsége s a lakosság tömeges tiltakozása ellenére — most mégis rekordösszeget juttatnak a hadseregnek. Mint a The Guardian című független londoni polgári napilap találóan megállapítja: a hadügyminiszter egyike a legnagyobb költőknek ..., mármint pénzköltőknek. A kormány azt ígéri, a további felfegyverkezésre szánt hatalmas összeget a korábbiaknál gazdaságosabban fogja felhasználni. Hargitai Pál viseletek, amelyek zászlószínei — esetleg más kombinációban — megegyeznek a perzsákéval. De most a hírügynökségi vezérigazgató más zászlókról beszél. — Nézze meg a bagdadi utcát! Ha zászlóval leterített koporsót lát valamelyik autó tetején, akkor halottas menettel találkozik. A hatóságok értesítik a családot a hősi halálról, s a család rendszerint hazaviszi a holttestet, hogy eltemesse. Egy-egy nagyobb offenzíva után sűrűsödnek a zászlóval letakart autók. A rádió, atévé is ontja a háborús híreket, ezzel vannak tele a lapok. Az ellenséges állások felé is háháborús képeket és riportokat sugárzunk. Az országban úgyszólván nincs ember, aki ne tudna a mérhetetlen megpróbáltatásokkal járó szigetcsatákról, a mocsárvidéki harcokról. De másképpen is „háborús” az ország látképe. A tisztviselők, a hivatalnokok, de még a miniszterek is egyenruhában végzik munkájukat. Rendszerint homokzsákokkal elbarikádozott épületekben. Bászra bejáratánál az út mellett Chistain tank áll, az első idők hadizsákmányából származik. A városközpontban hatalmas tablókép, amely feleleveníti az arab—perzsa konfliktus évszázados történetét. A kép egyik oldalán a középkori arab seregeket győztesen vezető kalifa, a másikon Szaddam Husszein elnök. A háború ott van Bászra frissen épült luxushotelében, a Sheratonban is. A homlokzat ablakait a háremek sejtelmes farácsa rejti el, de a bejáratnál autóbuszmagasságnyi homokzsákbarikád. Mögötte fegyveres őrség. Az étteremben a pincér négynyelvű étlapot rak elém, de amikor meghallja a közeli robbanást, siet megnyugtatni: nem bent történt. Általában a várost lövik. A város, a Shaft el-Aráb nagy kikötője, részben kihalt. A lakosság elmenekült, élet csak a bazárnegyedben van. És a mulatókban, a bárokban, a diszkókban. Oda igyekszik most ez a humuszos, galabitás úriember is, aki táncolni akar. — Honnan jött? — Az emirátusokból. Üzleti út — mondogatja, de elneveti magát. Útitársat keres, akivel „elhajolhatna” az éjszakában. Valójában kikapcsolódni jött. Hiszen az emirátusokban szigorú, az iszlámhoz merevebben igazodó az életvitel. Aki diszkót, whiskyt, társastáncot, vidám társaságot akar, idejön, a front közelébe. Mert Bászra, a béna kikötő, a déli olajvidék valamikori központja most — frontváros. Naponta — általában délután vagy este — nem túl sűrűn hallani a messzehordó ágyúk, ritkábban a bombavetők vagy a helikopterek zaját. De a keményvalutával érkező arab szomszédok nem zavartatják magukat, a hadiövezetben is megtalálják számításukat és a szórakozásukat. A háborút nemcsak a nagyvilág, nemcsak az iraki nép — az arab szomszédság sem felejti el. És amíg béke nem lesz, aligha adatik meg a feledés adománya. Addig a tömegtájékoztatási szervek és a gyászjelentések ontják a legvéresebb háborús híreket, addig a gyerekek az óvodában az ártatlan játékok helyett tisztelegnek és botpuskákat fognak egymásra, addig az óvodások ruhája is terepvászonból készül. Amíg béke nem lesz , addig háború lesz. Krajczár Imre A háború mártírjainak emlékműve Brüsszel NATO-tanácskozás A hagyományos fegyverek új nemzedékének megteremtése és a közép-hatótávolságú rakéták telepítési programjának végrehajtása áll a NATO-hadügyminiszterek szerdán kezdődött brüsszeli tanácskozásának középpontjában. Weinberger amerikai hadügyminiszter, a NATO általános fegyverkezésén belül a hagyományos fegyverzetek elektronika és lézertechnika útján történő erőteljes fejlesztését szorgalmazza ezúttal is, mint már másfél éve minden hasonló ülésen. A hadügyminiszterek megvitatják a nyugat-európai rakétatelepítés végrehajtásának szaporodó problémáit is. Dánia parlamenti döntéssel leállította pénzügyi hozzájárulásait a telepítéseikhez. (MTI) Fülöp-szigetek Marcos győzött, vagy az ellenzék? Három nappal a Fülöp-szigeteken megtartott és véres zavargásoktól kísért parlamenti választások befejeződése után még mindig teljes a zűrzavar a szavazatok megoszlása körül. Bár Ferdinand Marcos államfő szerdán már győztesnek kiáltotta ki magát, hamisnak mondva az ellenzék által közzétett választási eredményeket, számos jel arra mutat, hogy korai volt az elnök ujjongása. Marcos azt állítja, hogy a 183 választókörzetből 138—140-ben saját pártjának, a „Mozgalom az Új Társadalomért” Pártnak a jelöltjei győzedelmeskedtek. Ennek ellentmondanak a független, illetve az ellenzéki csoportok által terjesztett előrejelzések, amelyek Marcos jelöltjeinek némi lemaradását mutatják az ellenzékkel és a függetlenekkel szemben. Az egyik ilyen előrejelzés szerint, amely a szavazatok 57,2 százalékának összeszámlálása után készült. Marcos pártjának jelöltjei nyolcvanegy parlamenti helyet szereztek, míg az ellenzék és a független jelöltek együttesen nyolcvanhetet. (DPA, AP) Értsünk szót egymással A lakáshivatal már a harmadik, negyedik megtekintő papírt postázta az idős házaspárnak, de ők egyik lakást sem tartották megfelelőnek, nem fogadták el. Pedig összkomfortos, vadonatúj otthon volt valamennyi. Ilyenkor a hivatal feladja a harcot — tulajdonképen jogilag csak két megtekintő papírt köteles kiküldeni, s ha egyik felajánlott lakást sem fogadja el az igénylő, automatikusan átkerül a következő évi lakásnévjegyzékre. A hivatal egyik vezetőjét azonban érdekelte, miért utasította el az idős házaspár a felajánlott otthonokat. Kiderült, hogy igen egyszerű oka volt ennek: ők mindenképpen valahol a megszokott környezetük közelében, a VI. kerületben szerettek volna másik lakáshoz jutni, még ha az nem is vadonatúj. Bebocsátásra várva A tanácsi vezető újságírók előtt arra hozta fel ezt az esetet példaként, hogy milyen nehéz az embereket kielégíteni, milyen sajátos igényeik vannak néha. Néhányan azonban nem tudtunk szabadulni a gondolattól, meglehet, hogy ez egyáltalán nem rendkívüli igény, sőt két idős ember nagyon is érthető, természetes akarata. Amit illene és biztosan nagyobb figyelemmel, körültekintéssel lehetne is — tiszteletben tartani. Ennek persze egyik alapvető feltétele, hogy a tanácsi ügyintézők kilépjenek papírfedezékeik mögül, s ne átallják személyesen is megkeresni, megkérdezni a lakásjuttatási névjegyzékre végre felkerült igénylőket: van-e valami hivatalos papírra nem került kérésük, kívánságuk. Hol élek én? — kérdezhetnék most a kerületi tanács lakásosztályának ügyintézői, akikről magam is jól tudom, mennyire túlterheltek, milyen hosszú sorok kígyóznak szinte naponta ajtajaik előtt bebocsátásra és meghallgatásra várva. Hát mikor érnek rá ők arra, hogy személyesen tárgyaljanak azokkal az ügyfelekkel, akik több éves várakozás után már felkerültek a névjegyzékre, akikkel tehát már részükről nemigen van miről beszélni. El is fogadnám, kénytelenkelletlen, ezt az érvet, ha nem érezném egyre inkább úgy, a papírfedezékbe vonulással egy olyan ördögi kör veszi kezdetét, amelyből nincs kiút. Mert igaz, hogy az iktatókönyvekből és a levelezésből később bármikor ragyogóan dokumentálható, hogy a tanács mindent megtett az állampolgár lakásigényének kielégítése érdekében — még a kötelezőnél több megtekintő papírt is küldött —, de hát az a fránya, semmivel sem elégedett ügyfél mindegyik lakásban talált valami kivetnivalót, egyiket sem fogadta el. Csakhogy hiába van minden rendben papíron, ha az ügy mégsem oldódott meg, ha a lakásigényt jövőre újra fel kell venni a lajstromba. Holott meglehet, egyetlen, néhány perces, személyes beszélgetéssel a félreértések jó előre könnyen tisztázhatók lettek volna, s nem indult volna meg az értelmetlen papírgyártás sem. Egy régi, rossz beidegződés kísért még gyakran a lakáshivatalokban. A hatóság képviselője úgy gondolja, az igénylő legyen boldog, ha a tanács megtiszteli azzal, hogy számára lakást biztosít, akármilyen és akárhol van is az. Csak éppen arról feledkezik meg a tisztelt ügyintéző, hogy ma már a tanácsok által nyilvántartásba vett igénylők ■ többsége nem állami, vagy szövetkezeti, hanem tanácsi vevőkijelölésű OTP-lakást kap. Súlyos százezreket fizet tehát, s életre szóló adósságot vesz a nyakába új otthonáért. Cserébe pedig teljes joggal várja el, hogy partnernek tekintsék, megkérdezzék tőle, ő mire gondolt, milyen otthont szeretne. Ezután következhet az igények és a lehetőségek gondos mérlegelése, és — akár kölcsönös kompromisszumok árán is — a mindkét részről elfogadható megoldás megtalálása. Az igazsághoz tartozik — s itt már nem csupán a lakásügyek intézéséről van szó —, hogy a tanácsi előadókat szinte nevelik az aktagyártásra, a bürokráciára. No nem a főnökeik, ők általában már arra buzdítanak mindenkit, hogy ne az aktát, hanem a mögötte levő embert tartsák fontosnak. De a papírmunka elburjánzását, az adminisztratív szemléletet erősítik a különféle bonyolult jogi előírások, amelyek egyértelműen azt sugallják az ügyintézőnek: inkább két papírt, mint egyet sem. Számtalan példát említhetnénk a bosszantó, feleslegesen óvatos paragrafusokra, de most érjük be kettővel, amelyeket a Fővárosi Tanács legutóbbi ülésén kifogásolt indulatos szavakkal az egyik tanácstag. A lélektelenség csapdájában Az egyik téma a gyámhatóságokat érinti, amelyeknek a jogszabályok szerint minden esetben külön határozatot kell hozniuk a fiatalkorú elítéltek pártfogó felügyeletéről. Ami már csak azért is teljesen felesleges, s a józan ész számára felfoghatatlan, mert indokolt esetben a pártfogó felügyeletet a bírósági ítélet már eleve elrendeli. Erről tehát még egy külön tanácsi határozatot hozni — ez bizony nehezen megmagyarázható példája az államigazgatási munkára vonatkozó jogszabályok egyszerűségének és ésszerűségének. A másik példa az árvajáradékok nyilvántartásának ügye, amely ugyancsak a tanácsok feladatai közé tartozik. Mivel az OTP-nél is úgy vélik, hogy rend a lelke mindennek, ha törik, ha szakad, minden egyes hónapban értesítést küldenek a kerületi tanácsnak a járadék összegének folyósításáról. S ha egyszer egy ügyirat elindul... a tanács az értesítést iktatja, a pénzt bevételezi, kivételezi, külön kartont nyit a szükséges feljegyzéseknek. Szükséges? Ugyan, bőven elég lenne mondjuk évente egyszer elszámolni, hiszen a járadék összege közben úgysem változik. De miért csinálják egyszerűen, ha lehet bonyolultan is? Az ügyek túladminisztrálása, a felesleges papírmunka többszörösen is káros. Közvetlenül azért, mert egyszerűen fizikailag elveszi az időt a fontosabb, érdemi ügyek alaposabb, körültekintőbb intézése elől. Közvetetten, hosszabb távon pedig azt sugallja az ügyintézőknek, hogy a papírmunka az első, a legfontosabb, abban nem lehet hiba. S miközben az előadók kínosan ügyelnek a különféle előírások, rendelkezések pontos betartására, szinte észrevétlenül esnek a bürokratikus, lélektelen ügyintézés csapdájába. Ahol már nem szokás, s nem is követelmény azt vizsgálni: ugyan mi végre született ez, vagy az a paragrafus, hogyan lehetne alkalmazásával azt szolgálni, akiért végső soron született, az akta mögött meghúzódó embert? Egyenrangú partnerként Hosszú évek óta divat már a bürokratizmust, a tanácsi aktatologatást ostorozni, mostanában mégis érdemes gyakrabban szót ejteni róla. Ennek oka: naponta tapasztalhatjuk, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között rendkívül megnőtt az emberek érzékenysége. A felnőtt, értelmes állampolgároknak józan, meggyőző érvekkel sok mindent meg lehet magyarázni. Elfogadják, tudomásul veszik, hogy ezekben az években nehezebben élünk, az ország gazdasági helyzete az egyének sorsát, életszínvonalát is befolyásolhatja. Megértik, hogy mindenkinek a saját munkahelyén kell elsősorban jobban, hatékonyabban dolgoznia, ha végre ki akarunk lábalni a nehézségekből. Ám az már az emberek döntő többsége számára megmagyarázhatatlan, miért küldözgetik őket a tanács egyik osztályáról a másikra, miért tart hónapokig egy-egy ügy elintézése, miért kérnek tőlük felesleges igazolásokat, amikor ezek beszerzése helyett inkább dolgozhatnának? Az emberek fokozott érzékenysége nagyobb körültekintésre kell hogy ösztönözze a tanácsi ügyintézőket is. Sokszor a hangnemen, az elintézendő ügyhöz való hozzáálláson is múlik, milyen benyomásokkal távozik az állampolgár a tanácsházáról. Mert ha látja a jóakaratot, a segítő szándékot, ez már eleve megnyugvással töltheti el, bizalmat olthat belé. Ha egyenrangú partnerként fogadják el, ha megkérdezik az ő véleményét is a saját ügyéről, rögtön könnyebb leszszót érteni. Mert szót kell értenünk egymással, ha ez nem is megy mindig könnyen. Deák András Javulnak a balatoni vendéglátás körülményei Szerdán Balatonfüreden kétnapos sajtótájékoztató kezdődött a Balatonra vonatkozó kormányhatározatok teljesítéséről. Mivel a tó partján hosszú ideje a legnagyobb gondot a zsúfoltság, és ennek következtében a Balaton vizének szennyeződése okozza, a kormányhatározatok főként a vízminőség védelmét, a tó tehermentesítését szolgálják. Mint a három érintett megye — Somogy, Veszprém, Zala — tanácsának illetékes vezetői elmondták, a Balaton vize máris tisztább, mint az elmúlt szezonban. Ehhez hozzájárult, hogy számos mezőgazdasági nagyüzem korszerűbb növényvédő szereket használ, kevesebb az állattartótelep. Az ipari üzemek egy része pedig — például a Fűzfői Nitrokémia — is szennyvízderítő rendszert épített. A tisztított vizet sem a tóba vezetik, és nagy összegeket fordítanak csatornázásra. Különös gondot fordítanak a strandok tisztaságára; konténeres vécéket, szemétgyűjtőket helyeznek el. Dr. Czeglédi József, az Országos Idegenforgalmi Hivatal helyettes vezetője elmondta, hogy az idén az év első négy hónapjában, mintegy 30 százalékkal több külföldi vendéget fogadtunk, mint tavaly, és devizabevételeink is jelentősen meghaladták a múlt év azonos időszakáét. Az idegenforgalomból származó devizabevétel az idén várhatóan háromszor akkora lesz, mint a magyar állampolgárok kiutazására fordítandó kiadások. Idegenforgalmunk nemzetközi versenyképességének növelése érdekében könnyítették az utazási feltételeket. Így például az osztrák, vagy a magyar utazási irodák szervezésében érkező külföldi csoportok tagjai vízum nélkül városnézési engedélyt kaphatnak, amely 48 órai tartózkodásra jogosít. A Balaton partján most folyó legjelentősebb beruházás Hévízen, a Hotel Aqua építése, amely jó ütemben folyik. A 230 szobás gyógyszálló június végén megnyílik, és komplex egészségügyi szolgáltatásokkal fogadja a vendégeket. A turisták az idén valamivel jobb körülmények között vásárolhatnak, ugyanis újabb 43 árusítópavilont építettek a Balaton partján. A belföldi turizmus elősegítése érdekében a szállodavállalatok elő- és utószezonban kedvezményes áron fogadják a magyarokat, részben ennek is köszönhető, hogy már most, ezekben a borongós, szeles napokban is élénk az élet a tóparton. Gál Zsuzsa 3