Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)

1984-05-17 / 114. szám

NÉPSZAVA 1984. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK Losonczi Pál Bács-Kiskun megyébe látogatott Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, szerdán látogatást tett Bács- Kiskun megyében. A megye­határon Terde Dezső, a me­gyei pártbizottság titkára és Gajdócsi István, a megyei ta­nács elnöke fogadta. A program első állomásán, Kiskőrösön, a pártbizottság székházában Ivanics Lajos, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatta Loson­czi Pált, a megye legfiata­labb városának életéről, fej­lődéséről. Az ezt követő vá­rosnéző sotán az Elnöki Ta­­­nács elnöke felkereste Petőfi Sándor szülőházát; ezt Iste­nes József Petőfi-kutató mu­tatta be a vendégnek. Az út innen a művelődési ott­honba vezetett, amelyben egyebek között filmszínház és könyvtár működik, s 27 köz­­művelődési csoport, szakkör tart rendszeres foglalkozást. Ezután a szlovák tájház kö­vetkezett. Délután a városi pártbizottság tanácstermé­ben tartott aktívaülésen Lo­sonczi Pál tájékoztatót adott időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Az Elnöki Tanács elnöke ezután az ország legnagyobb szakszövetkezeteit, a keceli Szőlőfürtöt kereste fel. A lá­togatás határjárással fejező­dött be. Aczél György látogatása Heves megyében Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára kétnapos látogatást tett Heves megyében. Kedden a Nagyréde községhez vezető úton Barta Alajos, a Heves megyei pártbizottság első titkára és Markovics Fe­renc, a megyei tanács elnö­ke fogadta. Aczél György ezután felkereste a nagyré­­dei Szőlőskert Termelőszö­vetkezetet. A látogatás Gyöngyösön, a Mikroelektronikai Válla­lat gyárában folytatódott. A keddi program Noszvajon, a megyei pártbizottság ven­dégházában ért véget. Aczél György itt megyei vezetők­kel találkozott, meghallgat­ta Barta Alajos tájékozta­tóját Heves megye gazdasá­gi, politikai, társadalmi és kulturális életéről, majd a jelenlevőkkel közvetlen esz­mecserét folytatott a fel­adatokról. A szerdai napot a Köz­ponti Bizottság titkára Eger­ben töltötte. Reggel felke­reste a közelmúltban fel­újított és kibővített megyei kórházat. A Politikai Bi­zottság tagja ezután sétát tett Eger belvárosában. A látogatás következő állomá­sa a Gárdonyi Géza Gimná­zium és óvónői szakközép­iskola volt. Heves megyei programjá­nak befejezéseként Aczél György Egerben az MSZMP Oktatási Igazgatóságán ren­dezett aktívaülésen előadást tartott időszerű politikai kérdésekről. Gyenes András Győr-Sopron megyében Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke, szerdán Győr- Sopron megyébe látogatott. A megyei pártbizottság győri székházában Háry Béla első titkár és Lombos Ferenc me­gyei tanácselnök fogadta, s tájékoztatta a megye életéről, politikai, gazdasági és társa­dalmi helyzetéről. Ezt követően Gyenes And­rás Kapuvárra utazott. Fel­kereste a Győr-Sopron me­gyei Állatforgalmi és Húsipa­ri Vállalat helyi üzemét, meg­tekintette a termelőrészlege­ket, majd meghallgatta He­gedűs János igazgató tájé­koztatóját az elsősorban ex­portra termelő üzem mun­kájáról. Győr-Sopron megyei látogatásának befejező prog­ramjaként Gyenes András a kapuvári városi pártbizott­ságon tájékoztatót tartott időszerű kérdésekről párt­munkások és gazdasági ve­zetők részére. Előadása után Gyenes András beszélgetést folyta­tott a jelenlevőkkel, s vála­szolt kérdéseikre. Ülést tartott az MSZBT elnöksége A szocialista nemzeti egység jegyében ünnepelhetünk Apró Antalnak, az MSZBT elnökének vezetésével szer­dán a Parlament vadászter­mében ülést tartott a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság országos elnöksége. A ta­nácskozáson részt vett La­katos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosz­tályának vezetője is. A testület tagjai Nagy Má­ria alelnök előterjesztésében megvitatták a hazánk fel­­szabadulása 40. évfordulójá­nak megünneplésére, vala­mint a hitleri fasizmus felett aratott győzelem és a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság megalakulásának 40. év­fordulójáról megemlékezé­sekre kidolgozott MSZBT- programot. Az ünnepi eseményre szá­mos programmal készül a társaság. A magyar—szovjet barátság további elmélyíté­sét szolgálják azok a rendez­vények, amelyeken pártja­inknak és kormányainknak a béke, a biztonság és a társa­dalmi haladás érdekében tett erőfeszítéseit népszerűsítik. Az előterjesztésnek megfe­lelően a társaság — az álla­mi és társadalmi szervek­kel, többek között a KISZ- szel, a Hazafias Népfronttal, az Országos Béketanáccsal, a SZOT-tal, a szakminisztériu­mokkal, valamint a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsé­gével és a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal összefog­va — a következő­ hónapok­ban rendezvényeken és kü­lönböző kiadványok segítsé­gével mutatja be a magyar— szovjet barátság történetét, jelentőségét népünk életé­ben, a két ország kapcsola­tainak alakulását, fejlődé­sét, továbbá a Szovjetunió­nak hazánk felszabadításá­ban szerzett felbecsülhetet­len érdemeit. A társaság szé­les körben ismerteti a baráti szocialista ország történelmi szerepét a hitleri fasizmus és a japán militarizmus legyő­zésében; a Szovjetunió béke­politikáját, a békéért, a nem­zetközi biztonságért, a lesze­relésért, az enyhülésért foly­tatott következetes küzdel­mét. Akcióival arra törek­szik, hogy mind többen gaz­dagítsák ismereteiket a leg­­újabbkori magyar történe­lemről, s méltóképpen ápol­ják a hazánk szabadságáért elesett szovjet hősök emlé­két. E célok valóra váltását szolgálja többek között a Baráti szövetségben című ve­télkedő, amelyet az MSZBT- tagcsoportok szocialista bri­gádjai részére hirdetnek meg, valamint a 40 év — 40 kép című, ősszel megjelenő füzet, amely a Szovjetunió­ról, a magyar—szovjet kap­csolatokról ad képet. Ünne­pünkhöz méltóan címmel műsorfüzet is napvilágot lát a közeljövőben, ez a kiad­vány szerkesztett irodalmi műsorokat, versgyűjteményt, vetélkedő segédanyagot és bibliográfiát tartalmaz. Az előterjesztést vita kö­vette, amelyben felszólalt Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára is. Hangsúlyoz­ta, hogy a szocialista nemze­ti egység jegyében, a sors­fordulókat, ellentmondáso­kat és tragédiákat is maga mögött hagyó történelem je­gyében ünnepelhetünk. Ép­pen ezért a felkészülés több lényeges ponton szemlélet­­változást hozhat a magyar társadalomban, megerősíthe­ti azt a meggyőződést, hogy visszafordíthatatlan, a prog­resszió irányát követő szocialista forradalom zajlott le a magyar nép történeté­ben ; olyan fordulat, amely nemzeti identitásunkat és a nemzet alkotó erejét is kife­jezi. — A 40. évforduló törté­nelmi látásunk tisztulását eredményezheti még akkor is, amikor az országnak nem csekély problémákkal, gon­dokkal kell szembenéznie — hangsúlyozta a főtitkár. Vagyis, olyan értékek erő­södtek, kristályosodtak ki a magyar társadalom közgon­dolkodásában, amely érté­kekre hivatkozva nyugodtan szembenézhetünk a mai va­lósággal. A népfrontba tö­mörült szervezetekkel olyan programot törekedtünk ké­szíteni, amelyben feltárha­tók vívmányaink, összegez­hető az ország negyvenesz­tendős értékleltára. — A Hazafias Népfront partner­ként, együttműködő társ­ként vesz részt az MSZBT- vel a barátsági mozgalom­ban, a magyar—szovjet ba­rátságnak, mint nemzeti szempontból elsőrendű ügy­nek erősítésében — mondot­ta végezetül Pozsgay Imre. Megjelent a Lakáskultúra új száma Hogyan lesz a nagy és sötét előszobából hangulatos étke­ző-társalgó? Milyen az élet­korhoz igazított otthon? A jó lakás működik — de mitől? Létezhet-e panel, romantikus gerendával? Ezekre a kérdé­sekre is választ ad a Lakás­­kultúra most megjelent, ez évi második száma. Az egyik legidőszerűbb írásban Bálint Imre építész­­mérnök mutatja be az orszá­gos pályázaton díjnyertes, fejleszthető családi házat. Al­kotói, Sárvári István és Sza­mosi György építészmérnö­kök. „Ha felépül végre a há­zunk” — álmodta meg Koncz Zsuzsa otthonát ebben a dal­ban. Hogy milyennek? A ri­port segítségével benyithat otthonába az olvasó, ugyanis ezúttal ő A ház asszonya. Közélet Hazaérkezett Prágából szerdán a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt küldöttsége, amely Lakos Sándornak, az MSZMP Központi Bizottsá­ga tagjának, a Pártélet fe­lelős szerkesztőjének vezeté­sével május 14. és 16. között részt vett a testvérpártok pártélettel foglalkozó folyó­irat-főszerkesztőinek negye­dik tanácskozásán. A Posta fekete hollója kézbesít, a szarkái lopnak Aki felad valamilyen pos­tai küldeményt, az joggal számít arra, hogy a levél, vagy a csomag, s annak tar­talma hiánytalanul meg is érkezik a címzetthez. Ennek az ellenkezőjét tapasztalhat­ta az a több mint 130 ügyfél, aki 1980 és 1982 között a 70- es számú Postahivatal útján akarta továbbítani pénzzel „bélelt” levelét, vagy kisebb csomagját. A hivatal négy alkalma­zottja: a 25 éves Farkas Aranka, a 37 éves Győri Ti­­borné Gál Éva, az ugyancsak 25 éves Tatai Sándorné Szvercsek Ilona és a 30 éves Posztava József együttmű­ködve és külön-külön gon­doskodtak arról, hogy a ke­zükbe kerülő küldemény megdézsmálva jusson to­vább, vagy vesszen el a nagy forgalomban. Posztawa 1980 márciusá­ban került a 70. postahiva­talba. Az új munkatárs rend­kívül szorgalmasnak, s ud­variasnak mutatkozott. Rendszeresen arra vállalko­zott, hogy munkaidő után bentmarad és zárja az iro­dát. A körülményeket jól ismerő Győriné és Tatainé hamarosan felismerte Poszta­wa állelkiismeretességének az okát. Kiderítették, hogy azért marad egyedül, hogy leveleket bontson. A postás szarkához kap­csolódott a két munkatárs­nője is, s attól kezdve bri­gádban bontották a levele­ket. Elsősorban katonák és kollégiumban lakó diákok címére feladott leveleket vá­logatták ki, hiszen azokban sejthettek némi készpénzt. Le­tapogatták, majd átvilágítot­ták a küldeményeket és ame­lyikben a levélpapíron kívül egyebet is éreztek, illetve láttak, bontottak. A kihulló pénzen megosztoztak, vagy ha csak kisebb összeget ta­láltak, akkor azt közös kasz­­szába tették. Az ilyen pénzt feketekávéra és italra költöt­ték. Hosszú ideig úgy látszott, hogy következmények nélkül követhetik el a­ bűncselek­ményeket. Felbátorodtak és azután már az ajánlott levél­ként feladott kisebb csoma­gokat is elsüllyesztették. A bűncselekményekkel több ezer forint kárt okoztak a feladóknak és ami pénzben nem fejezhető ki, alaposan megcsorbították a Posta te­kintélyét, a hivatal iránti bi­zalmat. A Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Balla Péter bün­tetőtanácsa, nem jogerősen, Farkas Arankát 1 évi és 6 hónapi, Győri Tibornét 2 évi, Tatai Sándornét 1 évi, Posz­tawa Józsefet pedig 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. S. A. ­ Sok terv között elfolyik a szennyvíz A szennyvíztisztítóban a csatorna a felszínre bukkan, és a szennyvíz megmutatja magát. Förtelmes bűz árad belőle, koromfeketén hömpölyög, a tetején zsír- és olajfoltok úsznak. Legelőbb a nagyobb, darabos hul­ladékok akadnak fönn a rácsokon. Aztán egy hatal­mas medencében a homok- és salaktartalmától sza­badul meg a folyam. Végül pedig a sűrű és nyálkás szerves iszap ülepszik le. A szenny folyója ekkor már veszít orrfacsaró szagából, és a fény is áthatol rajta valamelyest. A mechanikai tisztítót elhagyva azonban még így is annyira ártalmas környezetére, hogy 9 mil­lió forint bírságot rónak ki érte ebben az esztendőben Debrecen városára. Mindazonáltal szennyvíz­­tisztítót építeni nem filléres munka. A népgazdaságnak igencsak ki kell nyitnia pénztárcáját, ha megközelí­tően olyan tisztán akarja visszaadni a vizet a termé­szetnek, ahogyan elvette tő­le. Az előző ötéves tervben 25 milliárd forintot költött az ország tisztítótelepek létesí­tésére. Ezzel elsősorban a szesz-, a papír-, és a húsipar vizéből vonták ki a szerves anyagot. Megkezdődött a vá­rosok hordalékának megcsa­polása is. Soha nem volt együtt Egyetlen köbméternyi szennyvíz tisztításához szük­séges berendezés mintegy 20 —80 ezer forintba kerül. Né­mi számolás árán kiderül, az említett összeg mintegy 500 ezer köbméter teljesítményű tisztítómű megépítésére volt elegendő. Pontosabban, lett volna elegendő. Mert ennek csupán a fele, 250 ezer köb­méter teljesítményű mecha­nikai-biológiai tisztítómű ké­szült el teljes egészében. Szerte az országban, min­den városnak megvoltak a maga elképzelései, és majd mindenütt elkezdték építeni a szennyvíztisztítókat. Ám sok helyütt rövidesen felad­ták a harcot és jó időre le­mondtak e környezetvédelmi beruházásról. S ahol nem, ott is sok szenny folyt le a csatornán, míg végül tisztí­tóba érkezett. Debrecenben több mint két évtizede vetődött fel először a szennyvíztisztító építésének gondolata. Ehhez képest meglehetősen új maga a szennyvíztisztító. — Mindig volt pár millió forint amiből tervek készül­tek — mondja Tóth József, a Tiszántúli Vízügyi Igazgató­ság vízminőségvédelmi osz­tályának vezetője. — Ha ösz­­szeadnánk a tervekre szánt pénzt, már lehetne belőle egy tisztítót építeni. Csak éppen együtt, egy időben nem volt soha pénz. Az első kapavágást 1977- ben tehették meg az építők, és 5 év múltán készült el a mű. Mintegy háromszáz mil­lió forintért. Lévén viszont, hogy a tervezés stádiumában az üzemeltetés költségét alig­­alig vették figyelembe, azzal összehasonlítva már csekély­nek tűnik e hatalmas összeg. Mert abból másfél évenként újabb és újabb szennyvíz­­tisztító épülhetne. Ugyanis naponta félmillió forintot emészt fel az üzemeltetése. Márpedig hétköznap és ün­nepen, nappal és éjszaka egyaránt dolgozik. Hiszen a szenny egyre csak jön, egyet­len percre sem lehet megál­lása. Mégis volt. Kényszer szülte. — Tavaly összedőlt a ho­mokfogó közfala —, emléke­zik Kiss Imre telepvezető. — Tehetetlenül álltunk a tör­téntek előtt. Tehetetlenül álltak, és néz­ték, miként folyik el háborí­tatlanul naponta 80 ezer köb­méter szenny az újonnan épí­tett tisztító mellett. Fél esz­tendőn keresztül. Hogy ezért a tervezőt, vagy a kivitele­zőt terheli-e a felelősség, az még nem dőlt el. A falat újjáemelték, a te­lep ismét dolgozik. Ennek el­lenére a szenny jó részével a természetnek kell megbir­kóznia. Mert e sok gond és küszködés árán készült te­lep csupán mechanikai szennyvíztisztító, amely a szennyező anyagoknak alig kétharmadát képes kiválasz­tani. A tökéletes megoldás az lenne, ha biológiai tisztító is épülhetne. Erre azonban anyagiak híján a leghalvá­nyabb remény sincs. Hogy mégis segítsenek magukon a szegény ember vízzel főz ala­pon, a közelben 90 hektáros tározórendszert szeretnének létesíteni a helybeliek. A szennyvíz azon átverekedve magát tovább tisztulhatna, mielőtt a természet, a Késely karjaiba fut. Ne épülgessen, épüljön Hányatott múlt, zavaros jelen, bizonytalan jövő. És a többi szennyvíztisztító nagy részének sem különb a sor­sa. Vajon miért? Császári Jó­zsef, az Országos Vízügyi Hi­vatal környezetvédelmi fő­osztályának főelőadója fölöt­tébb egyszerű magyarázattal szolgál: — Helyi alapokból szinte lehetetlen országos gondokat megoldani. Egy teljes szenny­víztisztító rendszer építése milliárdokba kerül, annyi pénze pedig ritkán van együtt egyetlen városnak. Ezért vagy elvetik a szenny­víztisztító létesítésének gon­dolatát, vagy több 5 éves terv tartamára elhúzódik a beruházás. Lenne­ még egy megoldás, összefogni, össz­pontosítani a rendelkezésre álló pénzeket, mint tették azt Győr-Sopron megyében. Ott hozzávetőleg 400 millió fo­rint volt arra, hogy négy vá­rosnak szennyvíztisztítót építsenek. Az eredeti elkép­zelések szerint — nagyság­rend alapján — háromszáz milliót szántak Győrnek, harmincat pedig Sopronnak, Kapuvárnak és Csornának. Aztán rájöttek, így egyik vá­rosban sem jutnak semmire. A győri terveket feladták, viszont Csornán és Kapuvá­ron elkészült a szennyvíz­­tisztító. Az eredmény már megmutatkozott. Napi 2 ton­na szennytől kímélik meg a környezetet. Ha máshol, sőt országos méretekben sem aprózódnának el a fejlesz­tésre szánt pénzek, az megol­dást hozhatna. Egyes helye­ken megépülne, s nem min­denhol épülgetne a szenny­víztisztító. Igazat kell adni a szakem­bereknek. Könnyen belátha­tó, hogy a megyék e célra fordítható pénze csak köze­pes feladatok teljesítésére elegendő. Márpedig Győrben, Miskolcon, Szegeden, Szolno­kon, Budapesten — és még folytathatnánk a sort — egy­­egy szennyvíztisztító építése előbb-utóbb elkerülhetetlen. És lévén, hogy mindahány milliárdokba kerül, egész embert, mondhatni egész or­szágot kívánnak. — S még valamit — egé­szíti ki mondanivalóját Csá­szár József. — Az összevont pénzekből az országos érde­keknek megfelelően lehetne rangsorolni a beruházásokat. Mert ma sajnos nem mindig ott épül hamarabb tisztító, ahol a legégetőbb volna, ha­nem ahol elegendő hozzá a pénz. Szombathelyen 1978- ban készült el a szennyvíz­­tisztító, míg Zalaegerszegen 5 évvel később. Pedig a kör­nyezetvédelmi szempontok­nak a fordított sorrend felelt volna meg inkább. Hiszen köztudott, a Zala a Keszthe­lyi-öbölbe viszi a szennyet. Egyesített erőkkel Mondhatják erre most né­melyek, e vélekedés gazdája szemben evez az árral. Pedig valójában nem mond ellent annak a folyamatnak, amely nagyobb önállósághoz juttat­ja a gyárakat, a települése­ket. Sőt, voltaképpen kitel­jesíti azt. Mert az önállóság­ból fakadó teherviselés ne­vében sem rakhatunk ak­kora terheket senkire, hogy az belerokkanjon, vagy vég­leg lemondjon a feladat megoldásáról. Tehát központosítás és rangsorolás. Térben és idő­ben egyaránt. Ugyanis az iparban és a mezőgazdaság­ban is megvalósítható lenne az összefogás. Mondjuk úgy, hogy a tíz papírgyár egyesült erővel épít egy papírgyárnak szennyvíztisztítót. S akár társulással, ahogy azt a kor­mányzat a veszélyes hulladé­kok kezelése, ártalmatlaní­tása esetében szorgalmazza. De ne ragadjunk meg a je­lennél, hiszen hosszan fo­gunk birkózni a szennyekkel. A tisztított szennyvíz ugyan­is még szennyvíz. Jelenleg a legsürgetőbb feladatnak te­szünk eleget, amikor a szer­ves anyagot vonjuk ki belő­le. Ám idővel a többi alko­tórész is veszélyessé válhat, s azokkal is kell törődni. A jö­vőben az ammóniától, a nit­ráttól és a nehézfémektől kell megszabadítani vizein­ket. Mind bonyolultabb tech­nológiák bevezetésével. S egyre drágábban. Városon­ként, üzemenként aligha gyűrhető le a jövőnek ez a fenyegetése. Környezetünket megóvni csakis országos összefogással lehet. Hiába vannak minden városnak kitűnő tervei, s hiába fog minden gyár az építkezésbe, a papírokon és a halomba hordott téglákon egyetlen csepp szenny nem sok, annyi sem fog fenn­akadni. A pusztítás veszélye számottevőbb annál, sem­hogy a helyi erők gátat vet­hessenek neki. Vízügyes pél­dával élve, sziszifuszi mun­kálkodás volna, ha minden part menti falucska külön építgetné a maga kis gátjait a nagy folyam ellenében. Az ár bizonyosan elmosna vala­mennyit. Varga Zsolt

Next