Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)
1984-05-17 / 114. szám
NÉPSZAVA 1984. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK Losonczi Pál Bács-Kiskun megyébe látogatott Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, szerdán látogatást tett Bács- Kiskun megyében. A megyehatáron Terde Dezső, a megyei pártbizottság titkára és Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke fogadta. A program első állomásán, Kiskőrösön, a pártbizottság székházában Ivanics Lajos, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatta Losonczi Pált, a megye legfiatalabb városának életéről, fejlődéséről. Az ezt követő városnéző sotán az Elnöki Tanács elnöke felkereste Petőfi Sándor szülőházát; ezt Istenes József Petőfi-kutató mutatta be a vendégnek. Az út innen a művelődési otthonba vezetett, amelyben egyebek között filmszínház és könyvtár működik, s 27 közművelődési csoport, szakkör tart rendszeres foglalkozást. Ezután a szlovák tájház következett. Délután a városi pártbizottság tanácstermében tartott aktívaülésen Losonczi Pál tájékoztatót adott időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Az Elnöki Tanács elnöke ezután az ország legnagyobb szakszövetkezeteit, a keceli Szőlőfürtöt kereste fel. A látogatás határjárással fejeződött be. Aczél György látogatása Heves megyében Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kétnapos látogatást tett Heves megyében. Kedden a Nagyréde községhez vezető úton Barta Alajos, a Heves megyei pártbizottság első titkára és Markovics Ferenc, a megyei tanács elnöke fogadta. Aczél György ezután felkereste a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezetet. A látogatás Gyöngyösön, a Mikroelektronikai Vállalat gyárában folytatódott. A keddi program Noszvajon, a megyei pártbizottság vendégházában ért véget. Aczél György itt megyei vezetőkkel találkozott, meghallgatta Barta Alajos tájékoztatóját Heves megye gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális életéről, majd a jelenlevőkkel közvetlen eszmecserét folytatott a feladatokról. A szerdai napot a Központi Bizottság titkára Egerben töltötte. Reggel felkereste a közelmúltban felújított és kibővített megyei kórházat. A Politikai Bizottság tagja ezután sétát tett Eger belvárosában. A látogatás következő állomása a Gárdonyi Géza Gimnázium és óvónői szakközépiskola volt. Heves megyei programjának befejezéseként Aczél György Egerben az MSZMP Oktatási Igazgatóságán rendezett aktívaülésen előadást tartott időszerű politikai kérdésekről. Gyenes András Győr-Sopron megyében Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, szerdán Győr- Sopron megyébe látogatott. A megyei pártbizottság győri székházában Háry Béla első titkár és Lombos Ferenc megyei tanácselnök fogadta, s tájékoztatta a megye életéről, politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről. Ezt követően Gyenes András Kapuvárra utazott. Felkereste a Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat helyi üzemét, megtekintette a termelőrészlegeket, majd meghallgatta Hegedűs János igazgató tájékoztatóját az elsősorban exportra termelő üzem munkájáról. Győr-Sopron megyei látogatásának befejező programjaként Gyenes András a kapuvári városi pártbizottságon tájékoztatót tartott időszerű kérdésekről pártmunkások és gazdasági vezetők részére. Előadása után Gyenes András beszélgetést folytatott a jelenlevőkkel, s válaszolt kérdéseikre. Ülést tartott az MSZBT elnöksége A szocialista nemzeti egység jegyében ünnepelhetünk Apró Antalnak, az MSZBT elnökének vezetésével szerdán a Parlament vadásztermében ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége. A tanácskozáson részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője is. A testület tagjai Nagy Mária alelnök előterjesztésében megvitatták a hazánk felszabadulása 40. évfordulójának megünneplésére, valamint a hitleri fasizmus felett aratott győzelem és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 40. évfordulójáról megemlékezésekre kidolgozott MSZBT- programot. Az ünnepi eseményre számos programmal készül a társaság. A magyar—szovjet barátság további elmélyítését szolgálják azok a rendezvények, amelyeken pártjainknak és kormányainknak a béke, a biztonság és a társadalmi haladás érdekében tett erőfeszítéseit népszerűsítik. Az előterjesztésnek megfelelően a társaság — az állami és társadalmi szervekkel, többek között a KISZ- szel, a Hazafias Népfronttal, az Országos Béketanáccsal, a SZOT-tal, a szakminisztériumokkal, valamint a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségével és a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal összefogva — a következő hónapokban rendezvényeken és különböző kiadványok segítségével mutatja be a magyar— szovjet barátság történetét, jelentőségét népünk életében, a két ország kapcsolatainak alakulását, fejlődését, továbbá a Szovjetuniónak hazánk felszabadításában szerzett felbecsülhetetlen érdemeit. A társaság széles körben ismerteti a baráti szocialista ország történelmi szerepét a hitleri fasizmus és a japán militarizmus legyőzésében; a Szovjetunió békepolitikáját, a békéért, a nemzetközi biztonságért, a leszerelésért, az enyhülésért folytatott következetes küzdelmét. Akcióival arra törekszik, hogy mind többen gazdagítsák ismereteiket a legújabbkori magyar történelemről, s méltóképpen ápolják a hazánk szabadságáért elesett szovjet hősök emlékét. E célok valóra váltását szolgálja többek között a Baráti szövetségben című vetélkedő, amelyet az MSZBT- tagcsoportok szocialista brigádjai részére hirdetnek meg, valamint a 40 év — 40 kép című, ősszel megjelenő füzet, amely a Szovjetunióról, a magyar—szovjet kapcsolatokról ad képet. Ünnepünkhöz méltóan címmel műsorfüzet is napvilágot lát a közeljövőben, ez a kiadvány szerkesztett irodalmi műsorokat, versgyűjteményt, vetélkedő segédanyagot és bibliográfiát tartalmaz. Az előterjesztést vita követte, amelyben felszólalt Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. Hangsúlyozta, hogy a szocialista nemzeti egység jegyében, a sorsfordulókat, ellentmondásokat és tragédiákat is maga mögött hagyó történelem jegyében ünnepelhetünk. Éppen ezért a felkészülés több lényeges ponton szemléletváltozást hozhat a magyar társadalomban, megerősítheti azt a meggyőződést, hogy visszafordíthatatlan, a progresszió irányát követő szocialista forradalom zajlott le a magyar nép történetében ; olyan fordulat, amely nemzeti identitásunkat és a nemzet alkotó erejét is kifejezi. — A 40. évforduló történelmi látásunk tisztulását eredményezheti még akkor is, amikor az országnak nem csekély problémákkal, gondokkal kell szembenéznie — hangsúlyozta a főtitkár. Vagyis, olyan értékek erősödtek, kristályosodtak ki a magyar társadalom közgondolkodásában, amely értékekre hivatkozva nyugodtan szembenézhetünk a mai valósággal. A népfrontba tömörült szervezetekkel olyan programot törekedtünk készíteni, amelyben feltárhatók vívmányaink, összegezhető az ország negyvenesztendős értékleltára. — A Hazafias Népfront partnerként, együttműködő társként vesz részt az MSZBT- vel a barátsági mozgalomban, a magyar—szovjet barátságnak, mint nemzeti szempontból elsőrendű ügynek erősítésében — mondotta végezetül Pozsgay Imre. Megjelent a Lakáskultúra új száma Hogyan lesz a nagy és sötét előszobából hangulatos étkező-társalgó? Milyen az életkorhoz igazított otthon? A jó lakás működik — de mitől? Létezhet-e panel, romantikus gerendával? Ezekre a kérdésekre is választ ad a Lakáskultúra most megjelent, ez évi második száma. Az egyik legidőszerűbb írásban Bálint Imre építészmérnök mutatja be az országos pályázaton díjnyertes, fejleszthető családi házat. Alkotói, Sárvári István és Szamosi György építészmérnökök. „Ha felépül végre a házunk” — álmodta meg Koncz Zsuzsa otthonát ebben a dalban. Hogy milyennek? A riport segítségével benyithat otthonába az olvasó, ugyanis ezúttal ő A ház asszonya. Közélet Hazaérkezett Prágából szerdán a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Lakos Sándornak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Pártélet felelős szerkesztőjének vezetésével május 14. és 16. között részt vett a testvérpártok pártélettel foglalkozó folyóirat-főszerkesztőinek negyedik tanácskozásán. A Posta fekete hollója kézbesít, a szarkái lopnak Aki felad valamilyen postai küldeményt, az joggal számít arra, hogy a levél, vagy a csomag, s annak tartalma hiánytalanul meg is érkezik a címzetthez. Ennek az ellenkezőjét tapasztalhatta az a több mint 130 ügyfél, aki 1980 és 1982 között a 70- es számú Postahivatal útján akarta továbbítani pénzzel „bélelt” levelét, vagy kisebb csomagját. A hivatal négy alkalmazottja: a 25 éves Farkas Aranka, a 37 éves Győri Tiborné Gál Éva, az ugyancsak 25 éves Tatai Sándorné Szvercsek Ilona és a 30 éves Posztava József együttműködve és külön-külön gondoskodtak arról, hogy a kezükbe kerülő küldemény megdézsmálva jusson tovább, vagy vesszen el a nagy forgalomban. Posztawa 1980 márciusában került a 70. postahivatalba. Az új munkatárs rendkívül szorgalmasnak, s udvariasnak mutatkozott. Rendszeresen arra vállalkozott, hogy munkaidő után bentmarad és zárja az irodát. A körülményeket jól ismerő Győriné és Tatainé hamarosan felismerte Posztawa állelkiismeretességének az okát. Kiderítették, hogy azért marad egyedül, hogy leveleket bontson. A postás szarkához kapcsolódott a két munkatársnője is, s attól kezdve brigádban bontották a leveleket. Elsősorban katonák és kollégiumban lakó diákok címére feladott leveleket válogatták ki, hiszen azokban sejthettek némi készpénzt. Letapogatták, majd átvilágították a küldeményeket és amelyikben a levélpapíron kívül egyebet is éreztek, illetve láttak, bontottak. A kihulló pénzen megosztoztak, vagy ha csak kisebb összeget találtak, akkor azt közös kaszszába tették. Az ilyen pénzt feketekávéra és italra költötték. Hosszú ideig úgy látszott, hogy következmények nélkül követhetik el a bűncselekményeket. Felbátorodtak és azután már az ajánlott levélként feladott kisebb csomagokat is elsüllyesztették. A bűncselekményekkel több ezer forint kárt okoztak a feladóknak és ami pénzben nem fejezhető ki, alaposan megcsorbították a Posta tekintélyét, a hivatal iránti bizalmat. A Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Balla Péter büntetőtanácsa, nem jogerősen, Farkas Arankát 1 évi és 6 hónapi, Győri Tibornét 2 évi, Tatai Sándornét 1 évi, Posztawa Józsefet pedig 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. S. A. Sok terv között elfolyik a szennyvíz A szennyvíztisztítóban a csatorna a felszínre bukkan, és a szennyvíz megmutatja magát. Förtelmes bűz árad belőle, koromfeketén hömpölyög, a tetején zsír- és olajfoltok úsznak. Legelőbb a nagyobb, darabos hulladékok akadnak fönn a rácsokon. Aztán egy hatalmas medencében a homok- és salaktartalmától szabadul meg a folyam. Végül pedig a sűrű és nyálkás szerves iszap ülepszik le. A szenny folyója ekkor már veszít orrfacsaró szagából, és a fény is áthatol rajta valamelyest. A mechanikai tisztítót elhagyva azonban még így is annyira ártalmas környezetére, hogy 9 millió forint bírságot rónak ki érte ebben az esztendőben Debrecen városára. Mindazonáltal szennyvíztisztítót építeni nem filléres munka. A népgazdaságnak igencsak ki kell nyitnia pénztárcáját, ha megközelítően olyan tisztán akarja visszaadni a vizet a természetnek, ahogyan elvette tőle. Az előző ötéves tervben 25 milliárd forintot költött az ország tisztítótelepek létesítésére. Ezzel elsősorban a szesz-, a papír-, és a húsipar vizéből vonták ki a szerves anyagot. Megkezdődött a városok hordalékának megcsapolása is. Soha nem volt együtt Egyetlen köbméternyi szennyvíz tisztításához szükséges berendezés mintegy 20 —80 ezer forintba kerül. Némi számolás árán kiderül, az említett összeg mintegy 500 ezer köbméter teljesítményű tisztítómű megépítésére volt elegendő. Pontosabban, lett volna elegendő. Mert ennek csupán a fele, 250 ezer köbméter teljesítményű mechanikai-biológiai tisztítómű készült el teljes egészében. Szerte az országban, minden városnak megvoltak a maga elképzelései, és majd mindenütt elkezdték építeni a szennyvíztisztítókat. Ám sok helyütt rövidesen feladták a harcot és jó időre lemondtak e környezetvédelmi beruházásról. S ahol nem, ott is sok szenny folyt le a csatornán, míg végül tisztítóba érkezett. Debrecenben több mint két évtizede vetődött fel először a szennyvíztisztító építésének gondolata. Ehhez képest meglehetősen új maga a szennyvíztisztító. — Mindig volt pár millió forint amiből tervek készültek — mondja Tóth József, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vízminőségvédelmi osztályának vezetője. — Ha öszszeadnánk a tervekre szánt pénzt, már lehetne belőle egy tisztítót építeni. Csak éppen együtt, egy időben nem volt soha pénz. Az első kapavágást 1977- ben tehették meg az építők, és 5 év múltán készült el a mű. Mintegy háromszáz millió forintért. Lévén viszont, hogy a tervezés stádiumában az üzemeltetés költségét aligalig vették figyelembe, azzal összehasonlítva már csekélynek tűnik e hatalmas összeg. Mert abból másfél évenként újabb és újabb szennyvíztisztító épülhetne. Ugyanis naponta félmillió forintot emészt fel az üzemeltetése. Márpedig hétköznap és ünnepen, nappal és éjszaka egyaránt dolgozik. Hiszen a szenny egyre csak jön, egyetlen percre sem lehet megállása. Mégis volt. Kényszer szülte. — Tavaly összedőlt a homokfogó közfala —, emlékezik Kiss Imre telepvezető. — Tehetetlenül álltunk a történtek előtt. Tehetetlenül álltak, és nézték, miként folyik el háborítatlanul naponta 80 ezer köbméter szenny az újonnan épített tisztító mellett. Fél esztendőn keresztül. Hogy ezért a tervezőt, vagy a kivitelezőt terheli-e a felelősség, az még nem dőlt el. A falat újjáemelték, a telep ismét dolgozik. Ennek ellenére a szenny jó részével a természetnek kell megbirkóznia. Mert e sok gond és küszködés árán készült telep csupán mechanikai szennyvíztisztító, amely a szennyező anyagoknak alig kétharmadát képes kiválasztani. A tökéletes megoldás az lenne, ha biológiai tisztító is épülhetne. Erre azonban anyagiak híján a leghalványabb remény sincs. Hogy mégis segítsenek magukon a szegény ember vízzel főz alapon, a közelben 90 hektáros tározórendszert szeretnének létesíteni a helybeliek. A szennyvíz azon átverekedve magát tovább tisztulhatna, mielőtt a természet, a Késely karjaiba fut. Ne épülgessen, épüljön Hányatott múlt, zavaros jelen, bizonytalan jövő. És a többi szennyvíztisztító nagy részének sem különb a sorsa. Vajon miért? Császári József, az Országos Vízügyi Hivatal környezetvédelmi főosztályának főelőadója fölöttébb egyszerű magyarázattal szolgál: — Helyi alapokból szinte lehetetlen országos gondokat megoldani. Egy teljes szennyvíztisztító rendszer építése milliárdokba kerül, annyi pénze pedig ritkán van együtt egyetlen városnak. Ezért vagy elvetik a szennyvíztisztító létesítésének gondolatát, vagy több 5 éves terv tartamára elhúzódik a beruházás. Lenne még egy megoldás, összefogni, összpontosítani a rendelkezésre álló pénzeket, mint tették azt Győr-Sopron megyében. Ott hozzávetőleg 400 millió forint volt arra, hogy négy városnak szennyvíztisztítót építsenek. Az eredeti elképzelések szerint — nagyságrend alapján — háromszáz milliót szántak Győrnek, harmincat pedig Sopronnak, Kapuvárnak és Csornának. Aztán rájöttek, így egyik városban sem jutnak semmire. A győri terveket feladták, viszont Csornán és Kapuváron elkészült a szennyvíztisztító. Az eredmény már megmutatkozott. Napi 2 tonna szennytől kímélik meg a környezetet. Ha máshol, sőt országos méretekben sem aprózódnának el a fejlesztésre szánt pénzek, az megoldást hozhatna. Egyes helyeken megépülne, s nem mindenhol épülgetne a szennyvíztisztító. Igazat kell adni a szakembereknek. Könnyen belátható, hogy a megyék e célra fordítható pénze csak közepes feladatok teljesítésére elegendő. Márpedig Győrben, Miskolcon, Szegeden, Szolnokon, Budapesten — és még folytathatnánk a sort — egyegy szennyvíztisztító építése előbb-utóbb elkerülhetetlen. És lévén, hogy mindahány milliárdokba kerül, egész embert, mondhatni egész országot kívánnak. — S még valamit — egészíti ki mondanivalóját Császár József. — Az összevont pénzekből az országos érdekeknek megfelelően lehetne rangsorolni a beruházásokat. Mert ma sajnos nem mindig ott épül hamarabb tisztító, ahol a legégetőbb volna, hanem ahol elegendő hozzá a pénz. Szombathelyen 1978- ban készült el a szennyvíztisztító, míg Zalaegerszegen 5 évvel később. Pedig a környezetvédelmi szempontoknak a fordított sorrend felelt volna meg inkább. Hiszen köztudott, a Zala a Keszthelyi-öbölbe viszi a szennyet. Egyesített erőkkel Mondhatják erre most némelyek, e vélekedés gazdája szemben evez az árral. Pedig valójában nem mond ellent annak a folyamatnak, amely nagyobb önállósághoz juttatja a gyárakat, a településeket. Sőt, voltaképpen kiteljesíti azt. Mert az önállóságból fakadó teherviselés nevében sem rakhatunk akkora terheket senkire, hogy az belerokkanjon, vagy végleg lemondjon a feladat megoldásáról. Tehát központosítás és rangsorolás. Térben és időben egyaránt. Ugyanis az iparban és a mezőgazdaságban is megvalósítható lenne az összefogás. Mondjuk úgy, hogy a tíz papírgyár egyesült erővel épít egy papírgyárnak szennyvíztisztítót. S akár társulással, ahogy azt a kormányzat a veszélyes hulladékok kezelése, ártalmatlanítása esetében szorgalmazza. De ne ragadjunk meg a jelennél, hiszen hosszan fogunk birkózni a szennyekkel. A tisztított szennyvíz ugyanis még szennyvíz. Jelenleg a legsürgetőbb feladatnak teszünk eleget, amikor a szerves anyagot vonjuk ki belőle. Ám idővel a többi alkotórész is veszélyessé válhat, s azokkal is kell törődni. A jövőben az ammóniától, a nitráttól és a nehézfémektől kell megszabadítani vizeinket. Mind bonyolultabb technológiák bevezetésével. S egyre drágábban. Városonként, üzemenként aligha gyűrhető le a jövőnek ez a fenyegetése. Környezetünket megóvni csakis országos összefogással lehet. Hiába vannak minden városnak kitűnő tervei, s hiába fog minden gyár az építkezésbe, a papírokon és a halomba hordott téglákon egyetlen csepp szenny nem sok, annyi sem fog fennakadni. A pusztítás veszélye számottevőbb annál, semhogy a helyi erők gátat vethessenek neki. Vízügyes példával élve, sziszifuszi munkálkodás volna, ha minden part menti falucska külön építgetné a maga kis gátjait a nagy folyam ellenében. Az ár bizonyosan elmosna valamennyit. Varga Zsolt