Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)
1984-06-17 / 141. szám
NÉPSZAVA 1984. JÚNIUS 17., VASÁRNAP Sport Davis Kupa Párossiker Alig 60 percig tartott a Magyarország—Egyiptom Davis Kupa tenisztalálkozó páros mérkőzése. A Taróczy, Kiss kettős három játszmában, mindössze hat gémet engedélyezett az E! Mehelmi, El Sakka duónak. Az első játékot 0—40-ről nyerték el a mieink, és meg sem álltak 6—2-ig. Különösen Kiss Sándor teljesítményének örültünk, aki a mindig megbízható Taróczy Balázs oldalán felszabadultan, önbizalommal játszott. Párosunktól több látványos labdamenetet, röpteütést láthattunk, igaz, az egyiptomi kettős meglehetősen halvány teljesítményt nyújtott. A második játszmát 6—1-re, míg a harmadikat 6—3-ra nyertük. Így a mérkőzés állása: 2—1 a javunkra. A mai folytatásban minden bizonnyal sikerül kiharcolni a továbbjutást. VV. T. Igaly Diana: EB-ezüst Zaragozában, a koronglövő Európa-bajnokságon a junior skeetlövő lányok versenyében az aranyérmet a nyugatnémet Ring nyerte, 142 koronggal, mögötte Igaly Diana ezüstérmes lett. Nem tudta megvédeni kontinensbajnoki címét, de helytállása így is minden elismerést megérdemel. Meccs helyett... Egy 80 és egy 21 esztendős labdarúgó-szurkolót 5 évre eltiltott a torinói bíróság a mérkőzések látogatásától, mert tavaly októberben a Juventus—Roma találkozó után súlyos károkat okoztak a római szurkolókat szállító speciális vasúti szerelvényekben. Az elkövetkezendő öt esztendőben a két vandál torinóinak minden vasárnap délutánt a helyi rendőrségen kell töltenie, hogy ilyen módon ellenőrizhessék őket az olasz bajnoki fordulók alatt. Hja, tehetik, az igazságszolgáltatásnak ott nem kell tartania a hétközi fordulótól, a pénteki, a szombati, a vasárnap délelőtti „szétforgácsolástól”... Asztalitenisz, Szolnok A döntők következnek Reggeltől estig tartó csatározásokkal folytatódott tegnap a IV. magyar nemzetközi ifjúsági asztalitenisz-bajnokság Szolnokon, a tiszaligeti sportcsarnokban. A csapatversenyek után az egyéni és páros küzdelmek kerültek az érdeklődés középpontjába. A résztvevők kilenc asztalon vívták mérkőzéseiket. Az egyéni számokban a fiúknál 53, a lányoknál 36 fiatal kezdte meg a küzdelmet, míg a fiú párosoknál 29, a lány párosoknál 26 és a vegyes párosoknál 51 induló volt. Leghamarabb a párosoknál tisztázódott a kép: a lányoknál az elődöntőbe jutásért a Valentova, Zatkova (csehszlovák) és a Badescu, Lohr (román) kettős mellett a magyarok közül a Bátorfi, Bolvári, és a Gál, Böhm duó maradt versenyben. A fiú párosoknál a legjobb négy között még a Harczi, Varga kettős állt csehszlovák, jugoszláv és román ellenfelekkel. Ez utóbbi az a Torna, Florea kettős, amely a román válogatott pénteki csapatgyőzelmét szerezte. Ami az egyéni versenyeket illeti, a legtöbb magyar sikerrel vette az akadályokat, s a legjobb 32 között még sokan bizakodhattak a sikeres szereplésben. Ma a végső sorrendet eldöntő mérkőzéseket 15 órától rendezik a tiszaligeti sportcsarnokban. Tungsram Kupa: újabb arcpirító vereség A régi szerep új szereposztásra vár Tegnap minden úgy folytatódott a Komjádi-uszodában, a vízilabda Tungsram Kupán, ahogyan egy nappal korábban abbamaradt... Vagyis: mérsékelt érdeklődés mellett, kimondottan langyos hangulatban, s a magyar vereséggel. immár sorozatban a harmadikkal. Együttesünk ezúttal talán legnagyobb riválisával, a szovjet válogatottal találkozott és hibát hibára halmozva (nem kevesebb, mint 10 létszámfölényes helyzetet elpuskázva) szenvedte végig a mérkőzést, az ellenfél teljesen megérdemelten aratott imponáló, 10-6-os győzelmet. Miután sok szót nem is érdemes vesztegetni a mieink produkciójára, íme a további három mérkőzés eredménye: Jugoszlávia-Kuba 9-7, NSZKOlaszország 10-8, Egyesült Államok—Hollandia 11-5. A Tungsram Kupa állása: 1. Szovjetunió 8, 2. USA 8, 3. NSZK 6, 4. Olaszország 5, 5. Jugoszlávia 2, 6. Kuba 2, 7. Magyarország 1, 8. Hollandia 0. Szomorú, ugyanakkor sporttörténeti jelentőségű mérkőzést játszott tegnap együttesünk a Szovjetunió ellen. A magyar vízilabda-válogatott majdnem napra pontosan 72 év alatt összesen 806 mérkőzést vívott 37 ország csapata ellen, s a statisztikák a premier óta eltelt közel háromnegyed évszázadban mindig kifejezetten kedvezőek voltak magyar szempontból. Csak egy a sok közül: a 806 mérkőzésből 619 végződött magyar győzelemmel ... Viszont... Egészen tegnap déli fél egyig egyetlen egy rivális ország sem dicsekedhetett pozitív mérleggel a mieink ellen. Most ezt megteheti büszkén a Szovjetunió. A korábban lejátszott 89 összecsapás után ugyanis döntetlenre állt a „meccs” a két pólós nagyhatalom között: 34-34 magyar, illetve szovjet győzelemmel, 21 döntetlennel. Most fordult a kocka ... Igazán nem akarjuk túlbecsülni a számok, az adatok értékét, semmiképpen sem fetisizáljuk a statisztikákat, de ha ez a váratlan és elkeserítő esemény másra nem is jó, arra mindenképpen alkalmas, hogy figyelmeztessen: valami nincs rendben, a változtatás igénye talán minden eddiginél jobban jelentkezik. S ha már az összehasonlításoknál tartunk, nem árt megemlíteni azt sem, hogy az 1979-es Világ Kupa óta a magyar válogatott soha, sehol nem nyert semmilyen trófeát. Lehet, hogy oda a világhegemónia?!... Szeretnénk hinni, hogy nem! Szó sincs temetői hangulatról, az elkeseredés mindig rossz tanácsadó, de hogy szó nélkül elmenjünk a történtek mellett, az több lenne, mint könnyelműség. Három vereség sorozatban — ilyenre talán még soha nem volt példa a magyar póló történetében. Senkit sem akarunk, amúgy melegében elmarasztalni, nem célunk a bűnbakkeresés sem, ezért szép csendben csak annyit jegyzünk meg, hogy le kellene zárni egy — ne feledjük: nem mindennapi sikerekben is gazdag — korszakot, elő kellene venni azokat a fiatalokat, akik tavaly ifjúsági Európa-bajnokok lettek, és velük hozzáláthatunk a jövő építéséhez, egy olyan új korszak kialakításához, amely maradéktalanul megfelel a hagyományoknak, a csillogó tradícióknak. (serényi) Gól? Nem gól? Az exponálás pillanatában még nem dőlt el. Később igen: Saranov, a szovjet kapus hárított Egy, csak egy legény ... Sudár Attila (fehér sapkában) az egyetlen magyar pólós, aki minden szempontból elfogadhatót produkált eddig. Balogh László felvételei Úttörőolimpia, Zánka A balatoni úttörővárosban, Zánkán, és még három helyen június 17. és 24. között rendezik meg a nyári úttörőolimpia országos döntőjét. Ma este 19 órakor a zánkai stadionban dr. Köpeczi Béla művelődési miniszter nyitja meg a jubileumi vetélkedőt, amelyen tíz sportágban csaknem kétezren versengenek. A versenyek hétfőn kezdődnek. Hét sportágban Zánkán zajlik a küzdelem, a röplabdamérkőzéseket Veszprémben, az úszóversenyt Fűzfő-gyártelepen, a kajakkenu vetélkedőt Agárdon tartják. Rövid hírek : A Marcibányi téri lőtéren megkezdődött a nemzetközi sportlövő verseny, amelyen 12 ország indítja képviselőit. Az első napon jól szerepeltek a magyar sportlövők, a hat számból négyet megnyertek: Fórián Éva, Kotroczó József, Kiss Éva és Horváth József végzett az élen. Nem jutott döntőbe a 20 éven aluli utánpótlás csapatok nemzetközi labdarúgótornáján a magyar válogatott. Mint arról az MTI már tájékoztatást adott, az odavisszavágó rendszerű elődöntő első mérkőzését a házigazda Thaiföld csapata 1-0-ra nyerte meg Magyarország ellen, s ugyanez volt az eredmény a pénteki viszszavágón is. A döntőt Thaiföld a Szovjetunió ellen sikeres Romániával játssza. Ruud Lubbers holland miniszterelnök bejelentette, hogy országa megpályázza az 1992-es nyári olimpiai játékok megrendezésének jogát. Amszterdam polgármestere, Ed van Thijn hozzátette, hogy a város minden szempontból megfelelő helyszínnek számít. A Las Vegasban rendezték a Thomas Hearns—Roberto Duran hivatásos ökölvívó világbajnoki döntőt a nagyváltósúly koronájáért. Kezdettől az amerikai Hearns támadott, és meglepte a 33. születésnapját nem éppen a legméltóbban ünnepelt panamai Durant, már az első menetben kétszer a padlóra küldte, a második menetben is rohamozott, és alig telt el egy perc, összesen 247 másodperc, kiütötte ellenfelét. Tegnap elutazott New Yorkba a mozgáskorlátozottak világjátékain részt vevő 41 fős magyar csapat. A nagyszabású luzerni nemzetközi evezős regattán két magyar női egység szerzett helyezést. Kétpárevezősben az Ambrus, Cserey duó negyediknek ért célba, a négypárevezős pedig ötödik lett. Az az igazság, hogy csak a pipa hiányzott a szája sarkából ... Dr. Krasznay Antal, vagy ahogyan a Balaton körül mindenki ismeri, Tóni bácsi — igazi tengeri medve ... Mármint magyar tengeri ... A 74 esztendejéből jó néhányat nyugodtan letagadhatna, fiatalosan friss, járja a Balaton-parti településeket, oktatja és vizsgáztatja a vitorlázás legfrissebb megszállottjait. — Jubilálok! — jelentette ki nagy büszkén legutóbbi találkozásunkkor. — Éppen ötven esztendeje annak, hogy megismerkedtem a vitorlázással. Harminc évig sikeresen versenyeztem, immár két évtizede oktatok, vizsgáztatok. Legalább tízezren kezelik a vitorlákat az ország különböző vizein, a legkülönfélébb hajókon, azok közül, akiknek én adtam „jogsit”. Tóni bácsi egy picit sokallja azoknak a számát, akik nagy hirtelenjében az igencsak divatba jött vitorlázással kapcsolatba kerültek. Állítja, hogy elsősorban a hajópark az, amely mennyiségében nem tart lépést az elképesztő ütemű fejlődéssel. Bár arra senki nem számíthat, hogy a vitorlázás Magyarországon egyhamar elterjedt szabadidősport lesz, azért a sportág nagy tudorának van ötlete a tömegesítéssel kapcsolatban: — Egyszerűen nem tudok mást tanácsolni a vitorlázni vágyóknak, csak azt, hogy ismerkedjenek meg a műanyagok rejtelmeivel, tanulmányozzák azokat a hasznos Tóni bácsi 50 éve kiadványokat, amelyek, mint egy ABC-s könyv, megtanítanak mindenkit a hajóépítésre, és fogjanak hozzá . ■ ■ Biztos, hogy amennyiben néhány ügyes kezű és vállalkozó szellemű ember összeáll, gyorsan megoldódik a hajóprobléma. A szigorú, de nagyon igazságos vizsgáztatóról a Balaton partján legendák keringenek. Sokat lehetne mesélni arról, hogy mennyire erélyesen bánik még a tapasztalt tengerészekkel is, akik vitorlásvizsga nélkül nem lehetnek tisztek a tengerjárókon. Vagy a nők ... — Ahol sok nő vizsgázik, oda engem küldenek — mosolyog. — Tudják, hogy engem, öreg rókát, már nem lehet meghalni egy-két csábos mosollyal, s tényleg: a lányokkal, asszonyokkal mintha egy kicsit szigorúbb lennék. De esküszöm, nem ellenük, értük vagyok ilyen. A tanfolyamok vezetői, no meg a férfipartnerek is udvariasak velük szemben, így nem mindig sajátítják el maradéktalanul és biztonságosan a vitorlázás rejtelmeit, ezért a vizsgákon egy hajszállal többet követelek tőlük. Hosszas diskurzust folytatni Tóni bácsival szinte képtelenség, legutóbb Balatonbogláron éppen az Express- Hunyadi SE tanfolyamának résztvevőit vizsgáztatta, másnapra is zsúfolt volt a menetrendje, saját, külön bejáratú statisztikája szerint egymaga több vizsgázót bírál el, mint a többi kollégája összesen. Bírja a tempót, még ma is kitűnő fizikai állapotban van, nem véletlenül. — Én vagyok Magyarországon az egyetlen, aki három tó, a Fertő tó, a Balaton és a Velencei-tó bajnoki címével dicsekedhetem. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak a lazítást, a könnyítést, még most is nyaranta több száz órát vitorlázom ... Innen a jó kondíció! (serk) EURO ’84 Kiütéses francia győzelem. Tegnap kezdődött, ma folytatódik Franciaországban a labdarúgó EB második fordulója. A szombati találkozók közül gólzáport, s az eddiginél érdekesebb, látványosabb játékot hozott a Franciaország—Belgium összecsapás, amelyre Nantes-ban, 52 ezer néző előtt került sor. A házigazdák időnként parádés játékkal lepték meg ellenfelüket, könnyed, látványos futballuk üdítően hatott az elmúlt napok szürkeségei után. Szinte egymást múlták felül a franciák, teljesen alárendelt szerepre kényszerítették az egyébként harcos és kemény belgákat. A végeredmény: Franciaország—Belgium 5—0 (3—0). Gólok: Platini (3, egyet 11-esből), Giresse, Fernandez. A Dánia—Jugoszlávia öszszecsapás lapzártánk után ért véget, ma Lensben az NSZK Romániával találkozik, este Marseille-ben játsszák a Portugália—Spanyolország mérkőzést. A „nehéz ember” visszatéri Megmozgatni az állóvizet Az élet útjai — köztudottan — kifürkészhetetlenek ... Glatz Árpáddal, az egykori 108-szoros válogatott kosárlabdázóval legutóbb nem lapunk sportrovatában, hanem az úgynevezett híroldalon foglalkoztunk: a fantáziadús belsőépítész alkotásaiból néhány hónappal ezelőtt rendeztek sikeres bemutatót az egyik kiállítóteremben ... Most, e vargabetű után, Glatz visszatér a sportrovatba ... — Olvastuk a szűkszavú hírt: elvállalta a MAFC férfi kosárlabdacsapatának edzőségét. Miért? — Hat évvel ezelőtt hagytam abba az edzősködést, akkor az illetékesek közül az égvilágon senki nem érdeklődött a hátat fordítás okairól, de egy év után a MAFC kapacitált, vállaljam el náluk a szakvezetést. Erre is emlékeztem, no meg jólesett, hogy ők is emlékeznek rám, amikor igent mondtam a hívó szóra. — Az úgynevezett nehéz emberek közé tartozott, megpróbált szokatlan, már-már forradalmian újszerű módszereket alkalmazni, elsősorban a Csepel, majd a BSE együttesénél. Nyertek Csepelen két bajnokságot és három MNK-t, mégis elváltak ... — Igen, így volt, egyszerűen képtelenség volt az, hogy én a játékosaimmal megpróbáltam a nemzetközi színvonal felé törni, de semmiféle támogatást, menedzselési lehetőséget nem biztosítottak számomra. — Változtat most a korábbi felfogásán? — Nem, semmi esetre sem. — Miben bízik? — Elsősorban abban, hogy a MAFC nem olyan amatőr körülmények között tevékenykedő profi klub, mint amilyen egykor a Csepel volt. Meggyőződésem, hogy a kosarasoknak az edzések és a mérkőzések mellett kell legyen másfajta, hasznos elfoglaltságuk, s ez a MAFC- nál adott. — Határozott célkitűzéssel lát munkához? — Igen. Állítom ezt annak ellenére, hogy, miután egyéves szerződést írtam alá, rövid távra nem tervezek semmiféle konkrét helyezést sem. Inkább azt a régi tüzet, lelkesedést szeretném feléleszteni, ami egykor éppen a MAFC-ot, de talán az egész magyar kosárlabdát is jellemezte. Meg akarom újra mozgatni az állóvizet! — És ha sikerül? Mi lesz utána? — A legközelebbi bajnokságban már megpályázhatnánk a dobogó valamelyik fokát. Nem való a MAFC-nak az a szerény hatodik hely, ahol legutóbb végzett... — Hogy fogadták visszatérésének hírét? — Kellemes meglepetést okozott, hogy Horváth Frigyes, a szövetség főtitkára kimondottan barátságosan fogadott, és kijelentette: örül, hogy újra edzősködöm. A játékosokkal ugyan csak szabadságuk után, július végén találkozom, de azt már hallottam, hogy egy kicsit tartanak tőlem. Ez persze nem baj. — Hogyan egyezteti össze a kosárlabdaedző és a belsőépítész nem éppen összeillő tevékenységét? — Biztos vagyok benne, hogy sikerrel, azt hiszem, nem fogok mérlegelni, mivel a kettő egyformán fontos lesz számomra. S. P. 11