Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)

1984-06-17 / 141. szám

NÉPSZAVA 1984. JÚNIUS 17., VASÁRNAP Sport Davis Kupa Párossiker Alig 60 percig tartott a Ma­gyarország—Egyiptom Davis Kupa tenisztalálkozó páros mérkőzése. A Taróczy, Kiss kettős három játszmában, mindössze hat gémet engedé­lyezett az E! Mehelmi, El Sak­ka duónak. Az első játé­kot 0—40-ről nyerték el a mieink, és meg sem álltak 6—2-ig. Különösen Kiss Sán­dor teljesítményének örül­tünk, aki a mindig megbíz­ható Taróczy Balázs oldalán felszabadultan, önbizalom­mal játszott. Párosunktól több látványos labdamenetet, röpteütést láthattunk, igaz, az egyiptomi kettős megle­hetősen halvány teljesítményt nyújtott. A második játszmát 6—1-re, míg a harmadikat 6—3-ra nyertük. Így a mérkőzés állása: 2—1 a javunkra. A mai folytatás­ban minden bizonnyal sike­rül kiharcolni a továbbjutást. VV. T. Igaly Diana: EB-ezüst Zaragozában, a koronglövő Európa-bajnokságon a junior skeetlövő lányok versenyében az aranyérmet a nyugatnémet Ring nyerte, 142 koronggal, mögötte Igaly Diana ezüstér­mes lett. Nem tudta megvé­deni kontinensbajnoki címét, de helytállása így is minden elismerést megérdemel. Meccs helye­tt... Egy 80 és egy 21 eszten­dős labdarúgó-szurkolót 5 évre eltiltott a torinói bí­róság a mérkőzések láto­gatásától, mert tavaly ok­tóberben a Juventus—Ro­ma találkozó u­tán súlyos károkat okoztak a római szurkolókat szállító spe­ciális vasúti szerelvények­ben. Az elkövetkezendő öt esztendőben a két vandál torinóinak minden vasár­nap délutánt a helyi rend­őrségen kell töltenie, hogy ilyen módon ellenőrizhes­sék őket az olasz bajnoki fordulók alatt. Hja, tehe­tik, az igazságszolgáltatás­nak ott nem kell tartania a hétközi fordulótól, a pénteki, a szombati, a va­sárnap délelőtti „szétfor­­gácsolástól”... Asztalitenisz, Szolnok A döntők következnek Reggeltől estig tartó csatáro­zásokkal folytatódott tegnap a IV. magyar nemzetközi if­júsági asztalitenisz-bajnok­ság Szolnokon, a tiszaligeti sportcsarnokban. A csapat­­versenyek után az egyéni és páros küzdelmek kerültek az érdeklődés középpontjába. A résztvevők kilenc asztalon vívták mérkőzéseiket. Az egyéni számokban a fiúknál 53, a lányoknál 36 fiatal kezdte meg a küzdelmet, míg a fiú párosoknál 29, a lány párosoknál 26 és a vegyes pá­rosoknál 51 induló volt. Leghamarabb a párosok­nál tisztázódott a kép: a lá­nyoknál az elődöntőbe jutá­sért a Valentova, Zatkova (csehszlovák) és a Badescu, Lohr (román) kettős mellett a magyarok közül a Bátorfi, Bolvári, és a Gál, Böhm duó maradt versenyben. A fiú pá­rosoknál a legjobb négy kö­zött még a Harczi, Varga kettős állt csehszlovák, jugo­szláv és román ellenfelekkel. Ez utóbbi az a Torna, Florea kettős, amely a román vá­logatott pénteki csapatgyő­zelmét szerezte. Ami az egyé­ni versenyeket illeti, a leg­több magyar sikerrel vette az akadályokat, s a legjobb 32 között még sokan bizakodhat­tak a sikeres szereplésben. Ma a végső sorrendet el­döntő mérkőzéseket 15 órától rendezik a tiszaligeti sport­­csarnokban. Tungsram Kupa: újabb arcpirító vereség A régi szerep új szereposztásra vár Tegnap minden úgy foly­tatódott a Komjádi-uszo­­dában, a vízilabda Tungs­ram Kupán, ahogyan egy nappal korábban abba­maradt... Vagyis: mér­sékelt érdeklődés mellett, kimondottan langyos han­gulatban, s a magyar ve­reséggel. immár sorozat­ban a harmadikkal. Együt­tesünk ezúttal talán leg­nagyobb riválisával, a szovjet válogatottal talál­kozott és hibát hibára hal­mozva (nem kevesebb, mint 10 létszámfölényes helyzetet elpuskázva) szen­vedte végig a mérkőzést, az ellenfél teljesen meg­érdemelten aratott impo­náló, 10-6-os győzelmet. Miután sok szót nem is érdemes vesztegetni a mieink produkciójára, íme a további három mérkő­zés eredménye: Jugoszlá­­via-Kuba 9-7, NSZK­­Olaszország 10-8, Egye­sült Államok—Hollandia 11-5. A Tungsram Kupa állása: 1. Szovjetunió 8, 2. USA 8, 3. NSZK 6, 4. Olaszország 5, 5. Jugo­szlávia 2, 6. Kuba 2, 7. Magyarország 1, 8. Hol­landia 0. S­zomorú, ugyanakkor sporttörténeti jelen­tőségű mérkőzést játszott tegnap együt­tesünk a Szovjetunió ellen. A magyar vízi­labda-válogatott majdnem napra pontosan 72 év alatt összesen 806 mérkőzést vívott 37 or­szág csapata ellen, s a statisztikák a premier óta eltelt közel háromnegyed évszázadban mindig kifejezetten kedvezőek voltak ma­gyar szempontból. Csak egy a sok közül: a 806 mérkőzésből 619 végződött magyar győ­zelemmel ... Viszont... Egészen tegnap déli fél egyig egyetlen egy rivális ország sem di­csekedhetett pozitív mérleggel a mieink el­len. Most ezt megteheti büszkén a Szovjet­unió. A korábban lejátszott 89 összecsapás után ugyanis döntetlenre állt a „meccs” a két pólós nagyhatalom között: 34-34 magyar, il­letve szovjet győzelemmel, 21 döntetlennel. Most­­ fordult a kocka ... Igazán nem akarjuk túlbecsülni a számok, az adatok értékét, semmiképpen sem fetisi­záljuk a statisztikákat, de ha ez a váratlan és elkeserítő esemény másra nem is jó, arra mindenképpen alkalmas, hogy figyelmeztes­sen: valami nincs rendben, a változtatás igé­nye talán minden eddiginél jobban jelentke­zik. S ha már az összehasonlításoknál tar­tunk, nem árt megemlíteni azt sem, hogy az 1979-es Világ Kupa óta a magyar válogatott soha, sehol nem nyert semmilyen trófeát. Le­het, hogy oda a világhegemónia?!... Szeret­nénk hinni, hogy nem! S­zó sincs temetői hangulatról, az elkesere­dés mindig rossz tanácsadó, de hogy szó nélkül elmenjünk a történtek mellett, az több lenne, mint könnyelműség. Három vereség sorozatban — ilyenre talán még soha nem volt példa a magyar póló történetében. Sen­kit sem akarunk, amúgy melegében elma­rasztalni, nem célunk a bűnbakkeresés sem, ezért szép csendben csak annyit jegyzünk meg, hogy le kellene zárni egy — ne feled­jük: nem mindennapi sikerekben is gazdag — korszakot, elő kellene venni azokat a fia­talokat, akik tavaly ifjúsági Európa-bajno­­kok lettek, és velük hozzáláthatunk a jövő építéséhez, egy olyan új korszak kialakítá­sához, amely maradéktalanul megfelel a ha­gyományoknak, a csillogó tradícióknak. (serényi) Gól? Nem gól? Az exponálás pillanatában még nem dőlt el. Ké­sőbb igen: Saranov, a szovjet kapus hárított Egy, csak egy legény ... Sudár Attila (fehér sapkában) az egyet­len magyar pólós, aki minden szempontból elfogadhatót produkált eddig­­. Balogh László felvételei Úttörő­olimpia, Zán­­ka A balatoni úttörővárosban, Zánkán, és még három he­lyen június 17. és 24. között rendezik meg a nyári úttörő­olimpia országos döntőjét. Ma este 19 órakor a zánkai sta­dionban dr. Köpeczi Béla művelődési miniszter nyitja meg a jubileumi vetélkedőt, amelyen tíz sportágban csak­nem kétezren versengenek. A versenyek hétfőn kez­dődnek. Hét sportágban Zán­­kán zajlik a küzdelem, a röp­­la­bdamérkőz­éseket Veszp­rémben, az úszóversenyt Fűzfő-gyártelepen, a kajak­kenu vetélkedőt Agárdon tartják. Rövid hírek : A Marcibányi téri lő­téren megkezdődött a nem­zetközi sportlövő verseny, amelyen 12 ország indítja képviselőit. Az első napon jól szerepeltek a magyar sport­lövők, a hat számból négyet megnyertek: Fórián Éva, Kotroczó József, Kiss Éva és Horváth József végzett az élen.­­ Nem jutott döntőbe a 20 éven aluli utánpótlás csapa­tok nemzetközi labdarúgó­­tornáján a magyar váloga­tott. Mint arról az MTI már tájékoztatást adott, az oda­visszavágó rendszerű elő­döntő első mérkőzését a há­zigazda Thaiföld csapata 1-0-ra nyerte meg Magyar­­ország ellen, s ugyanez volt az eredmény a pénteki visz­­szavágón is. A döntőt Thai­föld a Szovjetunió ellen sike­res Romániával játssza.­­ Ruud Lubbers holland miniszterelnök bejelentette, hogy országa megpályázza az 1992-es nyári olimpiai játé­kok megrendezésének jogát. Amszterdam polgármestere, Ed van Thijn hozzátette, hogy a város minden szempontból megfelelő helyszínnek szá­mít. A Las Vegasban rendezték a Thomas Hearns—Roberto Duran hivatásos ökölvívó világbajnoki döntőt a nagy­váltósúly koronájáért. Kez­dettől az amerikai Hearns tá­madott, és meglepte a 33. születésnapját nem éppen a legméltóbban ünnepelt pa­namai Durant, már az első menetben kétszer a padlóra küldte, a második menetben is rohamozott, és alig telt el egy perc, összesen 247 má­sodperc, kiütötte ellenfelét.­­ Tegnap elutazott New Yorkba a mozgáskorlátozot­tak világjátékain részt vevő 41 fős magyar csapat.­­ A nagyszabású luzerni nemzetközi evezős regattán két magyar női egység szer­zett helyezést. Kétpárevezős­ben az Ambrus, Cserey duó negyediknek ért célba, a négypárevezős pedig ötödik lett. Az az igazság, hogy csak a pipa hiányzott a szája sarká­ból ... Dr. Krasznay Antal, vagy ahogyan a Balaton kö­rül mindenki ismeri, Tóni bá­csi — igazi tengeri medve ... Mármint magyar tengeri ... A 74 esztendejéből jó néhá­nyat nyugodtan letagadhat­na, fiatalosan friss, járja a Balaton-parti településeket, oktatja és vizsgáztatja a vi­torlázás legfrissebb megszál­lottjait. — Jubilálok! — jelentette ki nagy büszkén legutóbbi ta­lálkozásunkkor. — Éppen öt­ven esztendeje annak, hogy megismerkedtem a vitorlá­zással. Harminc évig sikere­sen versenyeztem, immár két évtizede oktatok, vizsgázta­tok. Legalább tízezren keze­lik a vitorlákat az ország kü­lönböző vizein, a legkülönfé­lébb hajókon, azok közül, akiknek én adtam „jogsit”. Tóni bácsi egy picit sokall­ja azoknak a számát, akik nagy hirtelenjében az igen­csak divatba jött vitorlázás­sal kapcsolatba kerültek. Ál­lítja, hogy elsősorban a hajó­park az, amely mennyiségé­ben nem tart lépést az el­képesztő ütemű fejlődéssel. Bár arra senki nem számít­hat, hogy a vitorlázás Ma­gyarországon egyhamar el­terjedt szabadidősport lesz, azért a sportág nagy tudorá­nak van ötlete a tömegesítés­sel kapcsolatban: — Egyszerűen nem tudok mást tanácsolni a vitorlázni vágyóknak, csak azt, hogy is­merkedjenek meg a műanya­gok rejtelmeivel, tanulmá­nyozzák azokat a hasznos Tóni bácsi 50 é­ve kiadványokat, amelyek, mint egy ABC-s könyv, megtaní­tanak mindenkit a hajóépí­tésre, és fogjanak hozzá . ■ ■ Biztos, hogy amennyiben né­hány ügyes kezű és vállalko­zó szellemű ember összeáll, gyorsan megoldódik a hajó­probléma. A szigorú, de nagyon igaz­ságos vizsgáztatóról a Bala­ton partján legendák kerin­genek. Sokat lehetne mesélni arról, hogy mennyire erélye­sen bánik még a tapasztalt tengerészekkel is, akik vitor­lásvizsga nélkül nem lehet­nek tisztek a tengerjárókon. Vagy a nők ... — Ahol sok nő vizsgázik, oda engem küldenek — mo­solyog. — Tudják, hogy en­gem, öreg rókát, már nem le­het meghalni egy-két csábos mosollyal, s tényleg: a lá­nyokkal, asszonyokkal mint­ha egy kicsit szigorúbb len­nék. De esküszöm, nem elle­nük, értük vagyok ilyen. A tanfolyamok vezetői, no meg a férfipartnerek is udvaria­sak velük szemben, így nem mindig sajátítják el mara­déktalanul és biztonságosan a vitorlázás rejtelmeit, ezért a vizsgákon egy hajszállal többet követelek tőlük. Hosszas diskurzust folytat­ni Tóni bácsival szinte kép­telenség, legutóbb Balaton­­bogláron éppen az Express- Hunyadi SE tanfolyamának résztvevőit vizsgáztatta, más­napra is zsúfolt volt a menet­rendje, saját, külön bejáratú statisztikája szerint egymaga több vizsgázót bírál el, mint a többi kollégája összesen. Bírja a tempót, még ma is ki­tűnő fizikai állapotban van, nem véletlenül. — Én vagyok Magyaror­szágon az egyetlen, aki há­rom tó, a Fertő tó, a Bala­ton és a Velencei-tó bajnoki címével dicsekedhetem. Egy­szerűen nem engedhetem meg magamnak a lazítást, a könnyítést, még most is nya­ranta több száz órát vitorlá­zom ... Innen a jó kondíció! (serk) EURO ’84 Kiütéses francia győzelem. Tegnap kezdődött, ma folyta­tódik Franciaországban a labdarúgó EB második for­dulója. A szombati találko­zók közül gólzáport, s az ed­diginél érdekesebb, látványo­sabb játékot hozott a Fran­ciaország—Belgium összecsa­pás, amelyre Nantes-ban, 52 ezer néző előtt került sor. A házigazdák időnként parádés játékkal lepték meg ellenfe­lüket, könnyed, látványos fut­balluk üdítően hatott az elmúlt napok szürkeségei után. Szinte egymást múlták felül a franciák, teljesen alá­rendelt szerepre kényszerí­tették az egyébként harcos és kemény belgákat. A végeredmény: Francia­­ország—Belgium 5—0 (3—0). Gólok: Platini (3, egyet 11-es­­ből), Giresse, Fernandez. A Dánia—Jugoszlávia ösz­­szecsapás lapzártánk után ért véget, ma Lensben az NSZK Romániával találkozik, este Marseille-ben játsszák a Por­tugália—Spanyolország mér­kőzést. A „nehéz ember” visszatéri Megmozgatni az állóvizet Az élet útjai — köztudottan — kifürkészhetetlenek ... Glatz Árpáddal, az egykori 108-szoros válogatott kosár­labdázóval legutóbb nem la­punk sportrovatában, hanem az úgynevezett híroldalon foglalkoztunk: a fantáziadús belsőépítész alkotásaiból né­­­­hány hónappal ezelőtt ren­deztek sikeres bemutatót az egyik kiállítóteremben ... Most, e vargabetű után, Glatz visszatér a sportrovatba ... — Olvastuk a szűkszavú hírt: elvállalta a MAFC férfi kosárlabdacsapatának edző­­ségét. Miért? — Hat évvel ezelőtt hagy­tam abba az edzősködést, ak­kor az illetékesek közül az égvilágon senki nem érdek­lődött a hátat fordítás okai­ról, de egy év után a MAFC kapacitált, vállaljam el ná­luk a szakvezetést. Erre is emlékeztem, no meg jólesett, hogy ők is emlékeznek rám, amikor igent mondtam a hí­vó szóra. — Az úgynevezett nehéz emberek közé tartozott, meg­próbált szokatlan, már-már forradalmian újszerű mód­szereket alkalmazni, elsősor­ban a Csepel, majd a BSE együttesénél. Nyertek Csepe­len két bajnokságot és három MNK-t, mégis elváltak ... — Igen, így volt, egysze­rűen képtelenség volt az, hogy én a játékosaimmal megpróbáltam a nemzetközi színvonal felé törni, de sem­miféle támogatást, menedzse­lési lehetőséget nem biztosí­tottak számomra. — Változtat most a koráb­bi felfogásán? — Nem, semmi esetre sem. — Miben bízik? — Elsősorban abban, hogy a MAFC nem olyan amatőr körülmények között tevé­kenykedő profi klub, mi­nt amilyen egykor a Csepel volt. Meggyőződésem, hogy a ko­sarasoknak az edzések és a mérkőzések mellett kell le­gyen másfajta, hasznos el­foglaltságuk, s ez a MAFC- nál adott. — Határozott célkitűzéssel lát munkához? — Igen. Állítom ezt annak ellenére, hogy, miután egy­éves szerződést írtam alá, rö­vid távra nem tervezek sem­miféle konkrét helyezést sem. Inkább azt a régi tüzet, lel­kesedést szeretném felélesz­teni, ami egykor éppen a MAFC-ot, de talán az egész magyar kosárlabdát is jelle­mezte. Meg akarom újra moz­gatni az állóvizet! — És ha sikerül? Mi lesz utána? — A legközelebbi bajnok­ságban már megpályázhat­nánk a dobogó valamelyik fokát. Nem való a MAFC-nak az a szerény hatodik hely, ahol legutóbb végzett... — Hogy fogadták visszaté­résének hírét? — Kellemes meglepetést okozott, hogy Horváth Fri­gyes, a szövetség főtitkára ki­mondottan barátságosan fo­gadott, és kijelentette: örül, hogy újra edzősködöm. A já­tékosokkal ugyan csak sza­badságuk után, július végén találkozom, de azt már hal­lottam, hogy egy kicsit tar­tanak tőlem. Ez persze nem baj. — Hogyan egyezteti össze a kosárlabdaedző és a belső­­építész nem éppen összeillő tevékenységét? — Biztos vagyok benne, hogy sikerrel, azt hiszem, nem fogok mérlegelni, mivel a kettő egyformán fontos lesz számomra. S. P. 11

Next