Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)
1984-06-01 / 127. szám
4 A szerszámgép-robot házasság esélyei A BNV-n láttuk A világpremier után két és fél évvel a magyar szerszámgépipar is bemutatta, hogy képes házasságra lépni a robotokkal. A BNV „C" pavilonjában ugyanis a Szerszámgépipari Társasághoz tartozó Szerszámgépipari Művek, csakúgy, mint a Csepeli Szerszámgépgyár, kiállított olyan esztergát, amelyet robot szolgál ki. De a bolgár és az NDK-résztvevők is robotshow-val szórakoztatták a szakmabelieket és a laikusokat egyaránt. Miközben a világ szerszámgépgyártása óriási túltermelési válságot élt át, 1981-1983 között, azalatt tulajdonképpen új korszakot nyitott a szakma: az ember nélküli fémmegmunkálás korát. Az 1981 végén megrendezett hannoveri szerszámgép-világkiállításon bukkantak fel először azok a robotok és gyártórendszerek, amelyek révén elérhető közelségbe kerül az úgynevezett szellemműszak, amelyben emberi beavatkozásra alig van szükség. Vagyis a programozott önjáró kocsik az anyagot kihozzák a raktárból, a robot felteszi a szerszámgépre, majd a megmunkált alkatrészt leveszi, a mozgó asztalra (paletta) továbbítja a következő esztergáig, ahol ismét robot fogadja a munkadarabot. Ez így megy egészen addig, amíg el nem készül a motorblokk, tengely stb. Ki fogja használni? Mindezt két dolog miatt is érdemes ilyen részletesen taglalni. Egyrészt azért, mert az említett két és fél éves lemaradás igazán csekély, különösen ha összehasonlítjuk a más szakmában tapasztalható technikai szakadékkal, amely a magyar iparra általában jellemző. Arról nem is szólva, hogy a mostani bemutató előtt tavaly Párizsban, s idén Moszkvában már letette robotizált névjegyét a magyar szerszámgépipar, vagyis az említett két városban már kiállított szerszámgép-robotegységet. Másrészt viszont a BNV-n csak szemléltetni lehet a technikai tudást, hiszen nincs elegendő hely (a költségeket nem is említve) egy olyan gyártóegység felállítására, ahol például több gépet szolgál ki egy robot. — De nincs is szükség rá — véli Jakab Mátyás, a Szerszámgépipari Művek vezérigazgatója. — A hazai felhasználók közül ugyanis ma még kevesen képesek robottal kapcsolt gyártórendszerek beállítására. Ilyen rendszer ugyanis nagyon költséges (szabad fejlesztési alap alig akad), ugyanakkor csak ott működhet igazán hatékonyan , ahol magas fokon áll a szervezés ... Annak viszont nincs értelme, hogy egy 10— 20 millió forint értékű robottal felszerelt szerszámgéprendszer 1—1,5 műszakban termeljen. — Ezért nem száll be a hazai robotgyártásba a SZIM? — A választ meg tudom mutatni — mosolyog a vezérigazgató. — Amint itt látható, az EPA 320 típusú progresszív CNC esztergánkat a bolgár—japán kooperációban készült Fantc robot szolgálja ki, s bolgár partnereink háromféle típust is kínálnak. A vevő választ A szocialista országok közül szinte mindenütt foglalkoznak robotokkal, így csak a szerszámgépet vagy a megmunkálóközpontot veszik meg tőlünk, a „robotosítást” maguk végzik el. A tőkés vevők viszont Puma (amerikai), Asea (svéd) vagy Siemens (nyugatnémet) robottal használják a magyar forgácsológépeket, hiszen így könnyebb és gyorsabb a szerviz — teszi hozzá a Technoimpex kereskedelmi igazgatója, Máté Pál. — S ez nem elméleti tétel, hiszen az NSZK-ba idén 5 darab EPA esztergát adunk el robot nélkül. A Szovjetunióba pedig 1984-ben 100 db CNC esztergát szállít a SZIM. S valószínűleg ezek közül is jó néhányat robottal házasítanak majd a szovjet üzemekben. A SZIM másik újdonságát, az MC 403 megmunkálóközpontot most a BNV-n láthatják először a szakemberek és a konkurrensek egyaránt. Tudására jellemző, hogy egyszerre 12 alkatrészt fog fel, ebből hármat munkál meg, a többi a tartalék asztalon vár sorára. A háromorsós megmunkálóközpont háromtengelyes megmunkálást is lehetővé tesz. A BNV-n kiállított példány tulajdonképpen már nem a SZIM-é, hiszen a Videoton megvásárolta, lévén, hogy a gépet főleg a finommechanikai és a műszeripar számára fejlesztették ki. Úgy tűnik, a Videoton a konkurrens cégnél, a Csepeli Szerszámgépgyárnál is jelentős rendelést adott fel. Varga Dezső kereskedelmi igazgató — bemutatva az új MK 500-as robotfogadásra is alkalmas megmunkálóközpontot — arról informál, hogy ebből a típusból eddig 12 darabot rendeltek meg a hazai partnerek, közülük hármat a Videoton. — Kiállításunk sztárja mégsem ez, hanem az osztrák kooperációban készült Csepel—Heid eszterga, amelyet Beroe típusú bolgár robottal kapcsoltunk össze. Ezt az összeállítást nemrég a moszkvai Metalorobotkán próbáltuk ki, s a sikerre jellemző, hogy a szovjet partnerek azonnal vásároltak is belőle néhányat. — Vajon itthon is lesz vevő erre a robotizált esztergára? — A Csepel Autóban már működik két olyan Csepel— Heid esztergánk, amelyeket robot „etet”. Igaz, az még eredeti Fantc (japán) gyártmány. Az itt látható robot egyébként 100—300 kilót képes emelni és továbbítani. Elsőként a Nyíregyházi Mezőgép próbálja ki a KGST- kooperációban készült szerszámgép—robot együttest. Az talán már az eddigiekből is kiderült, hogy a magyar szerszámgépipar vásári kínálata erősen demonstrációs jellegű. Hiszen a két (egymással is versenyző) gyártó idén 1,3—1,4 milliárd forint értékű szerszámgépet kínál belföldön, a szocialista kivitel körülbelül 2 milliárd forint körül alakul, míg a konvertibilis export 700—800 millió forintot érhet el. S ha a teljes summát vesszük, akkor annak alig 1—2 százalékát érintheti a robottal kombinált szerszámgép-konstrukció. , Látvány vagy valóság Amiből adódhat a következtetés, hogy a BNV-n látható (szerszámgép—robot)show inkább látvány, mint azonnal beállítható termelőeszköz. Hiszen mind a gyártók, mind a felhasználók tisztában vannak azzal, hogy egy robotizált gyártórendszer csak akkor térül meg, ha három műszakban folyamatosan termel, üzembiztonsága megközelíti a 100 százalékot. (A japán eladók ezt ígérik!) Beszélgetőpartnereim ugyanakkor nem titkolták, hogy az általuk kínált technika műszaki színvonala ugyan eléri, megbízhatósága azonban még elmarad az említett követelménytől, így ma a szerszámgépiparnak, a vezérlést kínáló elektronikai szektornak és a robotiparnak egyaránt arra kell(ene) törekednie, hogy a korszerű konstrukciók gyártási kultúráját és megbízhatóságát javítsák, s a rendszerek egymásba illeszthetőségét csiszolják. S ha elfogadjuk ezt a koncepciót, akkor a BNV-látványt úgy értékelhetjük, hogy a gyártórendszerek (vagyis a szellemműszak) építő elemei adottak. A magyar, csehszlovák, NDK-beli, szovjet CNC esztergák, fúró- és marógépek, megmunkálóközpontok, valamint a bolgár és NDK-robotok — amelyek óriási közönségsikert arattak a „C” pavilon látogatói körében — műszaki paraméterei megfelelnek a nyolcvanas évek színvonalának. Az üzembiztonságot azonban nem tüntetik fel a demonstrációs táblák. Noha a gépek eladhatóságát elsősorban ez a tényező határozza meg. Emőd Pál Egy SZIM szerszámgép, amelyet a japán licenc alapján gyártott bolgár robot segít. Balogh László felvétele Az IBUSZ és a MAVAD közös vállalkozása Megalakult a Huntours' Huntours néven gazdasági társaságot alapított csütörtökön az IBUSZ és a MAVAD. Mint a két vállalat vezérigazgatója, Harsányi Zoltán és dr. Báli István a szerződés aláírását követő sajtótájékoztatón elmondta, céljuk, hogy a vadászat és a turizmus öszszekapcsolása révén növeljék az ország aktív idegenforgalmát. Közelebbről arról van szó, hogy szívesen, programajánlatokkal, látják a vadászok hozzátartozóit, barátait, kísérőit, s emellett a gyönyörű tájakon levő vadászházakban — a vadászati holtidényben — az IBUSZ külföldi vendégeinek nyújtanak összkomfortos szállást. Az IBUSZ külföldi képviseletei útján propagálja a magyarországi vadászati lehetőséget (Tudvalevő, hogy a vadásztatás igen jól jövedelmező külkereskedelmi-idegenforgalmi üzletág.) Dr. Báli István elmondta, hogy megtört a MAVAD monopóliuma — a VADEX és a Pegazus Tours is szervez már túrákat külföldi vadászoknak —, s e versenyhelyzetre reagálva igyekeznek pozícióikat az IBUSZ segítségével megerősíteni. (g. zs.) Csongrádi gondok és remények Elhatározás született az ezeréves Csongrádon: a helybeli értelmiség támogatásával, a városi tanács gondozásában kiadják Csongrád monográfiáját. Vajon mit fog ez tisztázni, milyen jó megállapítások olvashatók majd benne? — kérdeztük Gát László helytörténészt, a szerkesztő bizottság tagját. Cserni ffrtiti — Mindenekelőtt a város nevének az eredetét és jelentései. Azt tudjuk, hogy a honfoglalás idején a szláv eredetű őslakosság a maga nyelvén „csernyigrád”-nak, vagyis Feketevárnak nevezte a közeli földvárról. A néphagyomány a sok változat között számon tart egy olyan mesét is, hogy amikor az ellenség — valószínűleg a tatár — a várat megtámadta, akkor a várbeliek olyan hősiesen védekeztek, hogy az ellenség csontjai a csata után garádot képeztek. Sokkal valószínűbb azonban az a feltevés, miszerint a csérengrád, vagyis a folyókanyarban levő város kifejezéséből ered a Csongrád elnevezés. Persze ezt is tudományosan kell bizonyítani. — Ezek szerint Csongrád egyidős a honfoglalással? — Annál sokkal régebbi. A Körös torkolata alatt mindig jó átkelőhely volt a Tiszán, így hamar kialakulhatott a település. István király Ajtony legyőzése után a Körösvidéki területekből királyi vármegyét alakított ki, amelynek központja és névadója Csongrád vára lett. A gyors fejlődésnek indult település mégsem bizonyult elég erősnek a tatárjárás idején, így IV. Béla a megyeszékhelyet Szegedre helyezte át. Csongrád Zsigmond idején lett újból város, a Rákóczi-szabadságharc bukása után pedig Károlyi Sándor birtoka, ő a szokásos úrbéri terhek helyett 300 forintért haszonbérbe adta a csongrádiaknak a környező pusztákat. Ennek hatására 1747- ben már hétezer lakosa volt a városnak, és vásártartási jogot is kapott. 1846-ban örökválsági szerződés alapján mindenki megszabadult jobbágyi függőségétől. Gát László megidézi a történelem XIX—XX. századi eseményeit is, hogy Csongrádon indult a kubikosmozgalom, hogy itt élt a legtovább a Tanácsköztársaság, hogy a felszabadulást követően csak az ötvenes évek vége hozott döntő változást. Jobbára csak ez idő tájt telepítettek ipart a környékre, és a helybeliek is csak ekkor kezdték észlelni, hogy félteni, óvni kell a múlt örökségeit. Ennek ma az egyik legszebb példája a régi városmag védelme. A mai városszélen elhelyezkedő egykori halászfalu Szigliget, Tihany, Hollókő és Szentendre védettségéhez hasonló jogokat élvez, hiszen az Alföld egyetlen népi építészeti együttese. Újrahasznosításánál alapvető szempont, hogy fokozatosan bekapcsolhassák az idegenforgalomba. Erről a legilletékesebb, Geönczeöl László városi főmérnök beszél: — Az Óváros területének hasznosítására először 1969- ben készített tanulmánytervet a VÁTI. E terv alapján a körülhatárolt területnek a városi tanács védelmet biztosított és korlátozta az építkezéseket. Sajnos, az 1970-es árvíz idején nagyon sok épület elpusztult. A régi település megmentése érdekében az Országos Műemléki Felügyelőség és a városi tanács tervezői 1974-ben elkészítették a belváros hasznosításának tanulmánytervét, elsődleges feladatnak tekintve az öregvár utca helyreállítását. Ugyanis az Óvárosnak ez a főutcája. Az OMF megbízása alapján a rekonstrukciós tervet a DÉLTERV készítette el. Fa, fa mellett — Az öregvár utcában 19 védett épület található, ezek helyreállítása már megkezdődött. Ha mind elkészül, akkor ott egy egységes utcakép fogadja majd a látogatót. A helyreállított épületek részben múzeumi, részben vendéglátóipari célokat szolgálnak. Ám a tanácsnak több más építési gondja is van. Szeretnék továbbépíteni a Bökényi városrészt, és féltő gonddal megóvná a mai városközpont régi épületeit. Ezek közül már nagyon sokat felújították. A régi malmok többségét is helyrehozták. Ezzel a város visszanyerte régi, sajátos hangulatát. Amit csak fokoz, hogy a hasonló kategóriájú kisvárosok közül itt van a legtöbb szilárd burkolatú út, járda, vezetékes ivóvíz és szennyvízcsatorna. És itt a legnagyobb a zöldterület: egy lakosra számítva 62,8 négyzetméter. Híre van a környéken, hogy Csongrádon csak úgy vágják ki az elöregedett fát, ha mellette az ár már megfogant. Aki jár-kel a városban, maga is meggyőződhet erről, és arról is, hogy ebben a városban szinte kivétel nélkül tiszták, rendezettek a porták. De nemcsak erről nevezetes a település. Arról is, hogy mindjárt kedvesen, invitálva fogadják a látogatót. Mert hiányzik belőlük a bizalmatlanság. Mindig van egymás számára mondanivalójuk, s ha az idegennel megbarátkoznak, annak is kiöntik a szívüket. A virágot, a növényt rendkívüli módon szeretik — ezt télen is tapasztalhatja az ember. És nem túlzás: itt összevesznek az emberek egy fa miatt. A maguk erejével És ami a legfontosabb, hogy szeretnek dolgozni. A munkahelyen, a hivatalban és a ház körül. Mert a vékony, szikár, a fáradhatatlan kubikosok leszármazottai mind. A fiatalok már az iskolás korban magukba szívják a munka és a város szeretetét, hiszen a környezetvédelmi verseny itt vég nélküli. Büszkék a Tiszára és a megejtő hangulatú Körös-toroki üdülőterületre, arra, hogy a páratlan homokföveny fölött a város szinte rákönyököl a folyóra. A csongrádiak büszkék a kadarkára is, bár mondják, hogy az új szőlőművelési formák miatt már veszített a zamatéból. Sajnálják, hogy a komáromi várból származó pontonhídjukat el fogják bontani. Sajnálják azt is, hogy a helybeli Petőfi Tsz felszámolta a sportlóállományát, hogy veszélyben forog az értékes kocsiállomány. Féltik a várost körülölelő Holt-Tiszát, mert egyre jobban eliszaposodik. Féltik a város nyugalmát, mert a Szentesre menő főúton nagyon nagy az átmenő forgalom. Remélik, hogy az új monográfia tisztázza majd a kubikosmozgalom eredetét, az egykori halászok szerepét, s talán azt is, hogy az Óváros helyén egykoron hány vár állhatott. Talán annak is sikerül a nyitjára akadni, hogy az idősek körében még élő nyelvjárás hogyan került Csongrádra. Hisznek és remélnek, miközben a gondjaik és reményeik között napról napra arról tesznek hitet, hogy a városuk jelenét és jövőjét a maguk erejével, a maguk képére formálják Korompay János Mit tehet az előidényben beutalt nyaraló a Balatonnál, ha egyszer■ esik a máiusi eső, vagy hideg szél fújdogál, s napozni, fürödni nem tud? A kártya, tévé, rex, kötögetés már unalmas, kis kirándulás vihet színt, pezsgést a szürke napokba. Rejtett értékekre bukkanhatunk, élményekre a mellékutakon, amelyek mellett a felületes, vagy lusta tekintet elsiklik. Itt van például Boglárés lelle. Bizony, nem tartozik a tóparti sztárok közé, mégis kínál látnivalót, kincset. Már a sétaút is kuriózumot tartogat: Kenyeres Zoltán szobafestő portáján hatalmas harcsát nyúznak ketten is. A fonyódi „árokban” fárasztotta egy óra hosszat, 170 centi és 40 kiló. De előző nap fogtak félés mázsás bajuszos rablót is, I terem még nagyhal a Balatonban. A dombtetőn már I látszik a roppant érdekes, I gömb alakú kilátó, sajnos, vastraverzei meglazultak, veszélyes megközelíteni, így aztán rögtön balra fordulunk. Elhaladunk a Vikár Béla Művelődési Ház mellett, be■ járatánál dombormű őrzi a tudós arcvonásait. Meredek kis utcán érünk fel a nevezetes vörös és kék kápolnákhoz. Most nyílt és június 24-ig tart nyitva Vaszary János (1867—1939) kiállítása. A magyar festészet egyik legszínesebb egyénisége Somogy megye, Kaposvár szülötte. Itt 26 képét és egy szőnyegét tekintheti meg, aki nem sajnálja a fáradságot. Útban visszafelé még szemügyre vesszük a szabadtéri szoborkiállítást, Csikszentmihályi Róbert alkotásait, kár, hogy úgy kell kinyomozni, sehol egy névtábla, vagy rövid ismertetés. Lefelé — tán jutalomból — még a nap is kisüt. Jólesett a kiadós gyaloglás, nézelődés, de ím, éppen vonat közeleg, azzal közelebb a kétmegállónyira levő «imixwwmmvmmmmmmmmMmmmtM Balatoni séták, színek, ízek üdülő, a megérdemelt ebéddel ... Vonzza a szemet persze a másik oldal is, hogyne vonzaná, hiszen tudjuk jól, hogy mindig a túlsó part a szép, a balatoni hegyvidék különösen. Egy barátunk jóvoltából meglátogathatjuk a nemesgulácsi Badacsony Termelőszövetkezetet, Jeck Tibor elnök már vár bennünket. (Ő ugyan „Dzsek”nek ejti a nevét, dédapja Liverpoolból származott el hajdan, dagadhatott a keble szerda éjjel.) Ápolt szőlöskertek, gabonatáblák húzódnak körös-körül, kétezer esztendős borkultúra nemes hagyományait ápolják itt, a vulkanikus talajon. Éppen a meteorológiai jelentésből pillant fel, kell az eső, de jobban örülne a szemerkésnek, mint a zuholónak. Jófajta olaszrizlinget tesz elénk, büszkén figyeli, mennyire ízlik. Diskurálás közben kiderül, hogy 6000 hektáron gazdálkodnak, ebből 430 a szőlő. Jó közepes termés ígérkezik, ez harmincezer hektó finom bort jelent, majd’ negyedrésze exportra megy. Növelték a gabona termőterületét, szépen hoz a szarvasmarha-tenyészet is: az egy tehénre jutó 5413 literes tejátlaggal tavaly Veszprém megyei elsők lettek. Évente 10—12 ezer pecsenyebárányt értékesítenek az ország legkorszerűbb battériás hizlalótelepéről, saját vágóhídjuk is van. Emellett Zalahalápisáskai üzemükben eredményes ipari tevékenységet folytatnak, korszerű számítógép segíti a tervezést, a még jobb teljesítmények elérését. A gazdaságnak havonta 1700 példányban megjelenő lapja van, ebből tudhatja meg a félezer szakszerve-zeti tag is, mi újság a há-zuk táján. Mi pedig azt, amiről az elnök szerényen is hallgatott: 1983-ban több mint 400 millió forintos bruttó árbevételből 30 millió volt a tiszta nyereség. Beszédes számok ezek. Kompon térünk vissza a déli oldalra. Megéhezvén, Siófokon bekukkantunk a Matróz étterembe, összefuttunk Bódi Zolival, az MNK-döntőbe jutott helyi futballcsapat erősségével. Míg videón megnézzük legutóbbi mérkőzéseik néhány érdekes jelenetét, hozzák a fokhagymás angolnát és a zamatos halászlét, ikrával, f tejjel. Pukkadásig jóllakkunk, s irány Budapest, van s még egy szabad napunk — § kipihenni a nyaralást. Selmeczy Attila ! PÉNTEK, 1984. JÚNIUS 1. NÉPSZAVA