Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)

1984-06-03 / 129. szám

NÉPSZAVA 1984. JÚNIUS 3., VASÁRNAP Beteg vagy bűnöző? Válaszol az elmegyógyász A Népszava múlt vasárnapi számában egy jogerősen bör­tönbüntetésre ítélt, kettős életet élt szatírral beszélge­tett munkatársunk a bünte­tés-végrehajtási intézetben. Megírtuk, hogy a hasonló cselekményekért elítélt bű­nözőkkel kapcsolatban bün­tethetőséget kizáró ok ezút­tal szóba sem kerülhetett. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ezeket az embereket milyen tényezők késztetik a társadalomra felettébb ve­szélyes bűncselekmények el­követésére. Bizonyos pszi­chés zavar minden valószí­nűség szerint fellelhető sze­mélyiségükben. Ezért felke­restük dr. Várady Géza ideg-elmegyógyász fővárosi szakfelügyelő főorvost. — Az általános szexuális kultúra és etika három lé­nyeges alapelvre épül — mondta a főorvos. — A part­nerek közötti kölcsönös sza­badságra, egyenlőségre és fe­lelősségre. Sajnálatos, de akadnak emberek, akik eze­ket nem tartják be. Általá­ban ilyen helyzettel állunk szemben minden olyan eset­ben, amikor szatírok felett ítélkezik a bíróság. Ezekre az emberekre erőszakos, szexuá­lis aberráció a jellemző. — Véleménye szerint ezek­nek az embereknek mi ad szexuális örömöt? — Ha áldozatuk, kisze­melt partnerük kiszolgálta­tott, lekötözött, megfélemlí­tett, megvert, tehát a szadis­ta megalázott médiumává válik. Amit ezek az emberek elkövetnek, azt átvitt érte­lemben teszi, lelki gyilkos­ságnak tartom. Egyébként az sem elhanyagolható, hogy vannak közöttük, akik nem elégednek meg az erőszakos szexualitással, hanem ki­fosztják, kirabolják áldoza­taikat. Ez azt bizonyítja, hogy a szexuális érdekeltsé­gükön kívül egyéb céljuk is volt, mint például a haszon­­szerzés.­­ Tehát ezek az emberek beteges ösztönéletűek? — Igen. És ha ezzel kap­csolatban különböző fokoza­tokra osztjuk az ösztön­élet zavarait, akkor bizonyos esetekben a szexuális per­verziót a legveszedelmeseb­bek közé sorolhatjuk. Pél­dául amikor rendkívül dur­ván testi, lelki erőszakot al­kalmazva követik el. Van­nak esetek, amikor a sze­mélyiségzavar viszonylag lassan alakul ki, s csak vég­kifejlettségében jelentkezik. Az orvos ezekkel az embe­rekkel már csak akkor kerül kapcsolatba, amikor a sze­mélyiségzavar a kriminali­tásban is megmutatkozik. Ennek durva megnyilvánu­lásai viszonylag ritkán for­dulnak elő. Ilyen volt példá­ul az emlékezetes békéscsa­bai szatír esete, akiben szin­tén két év lakozott. — Orvosi szempontból be­tegek ezek az emberek? — Szadisztikus pszichopa­ták, ösztönzavartak, ezzel együtt a társadalomra veszé­lyes bűnözők, akiket min­denképp ki kell vonni a be­csületes emberek köréből. — Elképzelhető, hogy a börtönévek alatt a személyi­ség rendeződik? — Biztos vagyok abban, hogy a börtön pszichológusa és a nevelők mindent meg­tesznek a személyiség átfor­málásáért, de hogy milyen eredménnyel, az talán csak a büntetés letöltése után derül ki. Schmidt Attila Léggömbtörvény — Nehéz a fejed — rángatta, csavargatta Csempele, hogy kéz­be vegye gondolataimat, és helyes irányba terelje az egész nyájnyit, ahogyan illik egy jól fésült és rendezett koponyá­ban. — Íme, ez a kőkemény kobak is igazolja nagyszerű felis­merésemet — ütögette gyorsan, aprólékosan, de nagyon ha­tározottan, az éppen kéznél levő nagy kalapáccsal. Mostaná­ban ugyanis azzal jár a kísérletei miatt. Másrészt azért, hogy az általa felfedezett, sőt felismert természeti törvényt az élet próbájának alávesse. — Mert a léggömbtörvény kiáll minden kritikát. Eddig bárkinek betört a feje, ha megfelelő erővel és a szükséges idő­tartamon át ütöttem, jól méretezett és kellő­ tömegű szer­számmal. Mert a fejbetörés a keményfejűség próbája. Már­pedig a fej keménysége, mint az igazoltatott már sok kísérlet során, fordítottan arányos a nehézséggel, mármint azzal a nehézséggel, amit magába foglal. Így hát az én módszeremmel a száját sem kell kinyitnia a kísérleti alanynak, csak betöröm a fejét, és máris tudom az erre fordított energiából, hogy mi­lyen könnyű vagy nehéz. Minél nehezebb, annál keményebb, és viszont. — Azonban hülyeség, ha hagynám, hogy beverd a fejem ... — A te érdekedben teszem, mert a léggömbtörvény lényegi eleme, hogy nehéz fejjel nem viszed semmire. Minél nehe­zebb, annál inkább lenyom. Ez viszont egyenes arány. Ami­nek ellenkezője a könnyű fej, ami magasba emel. Mint a ko­sarat, amelyet a ballon lebegtet, és egyre feljebb emel. De csak akkor és olyan magasba, amennyire és amennyiben könnyű! Ezért jó neked, ha a fejbeveréses módszerrel, megállapítom karrierképességed görbéjét. Persze, az egyszerűsítés lenne, ha csak az egyedi fejnehéz­ségi fokodat határozom meg: összetettebb, bonyolultabb az élet. Mert egy fej, az csak egy fej. Úgy önmagában lehet ne­héz vagy éppen szárnyalásra is képes. No, de még mit emel magával? Megfigyelted, hogy egy léggömbárus hány madzag­gal a kezében marad a talpán, és mennyi lufi kellene a röpte­­t­éséhez? S ez mind semmi. Még azt is figyelembe kell venni a tör­vény képletében, hogy a nehéz fejek és az üresek aránya mekkora legyen egy meghatározott magasság eléréséhez. — Te csak ne törődj az én fejemmel. Jól ül az a helyén. Nem kell azt sem csavargatni, sem ütögetni. Olyan, ami­lyen ... — Lám, ezzel is a léggömbtörvényt igazolod — mondta, de előadását már nem fejezhette be. Megemelkedett, és túl­­könnyű feje máris kipukkadt. Szerencséje volt megint. Nem nekem kell kalapáccsal kiverni a kemény fejéből a léggömb­törvényét. F. I. A Nagy Szfinx szakálla hazatér Két éven át folytatott „csön­des diplomácia” eredménye­ként mégis visszatér Egyip­tomba a Nagy Szfinx szakál­­lának 59 centiméteres darab­ja, amelyet 166 évvel ezelőtt egy brit tengerész csempé­szett ki Kairóból. Amint korábban ugyanitt hírt adtunk róla, a több ezer éves műemléket kikezdte az idő vasfoga, s a megcsonkí­tott kőszakáll maradványá­nak lemállása miatt az a ve­szély fenyegetett, hogy a Nagy Szfinx feje a porba hull. Az egyiptomi hatóságok hozzákezdtek a mentéshez, az újjáépítéshez és szerették volna a szakáll eredeti da­rabját felhasználni. Ám hiá­ba kérték a londoni British Museumot, hogy szolgáltassa vissza az ott őrzött szakállt. A legfrissebb lapjelentések szerint végül is azt a komp­romisszumos megoldást ta­lálták — s ez nem ütközik a múzeumi tárgyak exportját tiltó brit törvényekbe sem —, hogy a British Museum meg­határozatlan időre kikölcsön­­zi Egyiptomnak az eredeti darabot. Az ügy kapcsán a Los An­geles Times arról cikkezik, hogy a brit—egyiptomi meg­állapodás precedensként szol­gálhat hasonló vitás kérdé­sek rendezéséhez. Ilyen például az „Elgin­­márványok” tulajdonjogáról folyó szenvedélyes görög— brit szócsata. Az athéni Parthenon Pheidiasznak tu­lajdonított (de legalábbis a nagy ókori szobrász tervei alapján készült) márvány­szobrai többségét Thomas Bruce, Elgin 7. lordja, a brit korona konstantinápolyi nagyköveteként a szó szoros értelmében elrabolta 1803 és 1806 között. Byron, a költő „becstelen, pénzéhes, ragado­zó vandálként” bélyegezte meg lord Elgint. A Parthe­non szobrait azután a lord 1816-ban eladta a British Museumnak — 35 ezer font sterlingért. (Állítólag neki többe került a török hatósá­gok megvesztegetése és a kincsek Angliába szállítása.) Mindenesetre a British Mu­seum és az angol kormány a tisztességes adásvételi ügy­letre hivatkozva utasítja vissza a­ görög követelést, hogy a szobrok kerüljenek vissza helyükre, az athéni Parthenon frízére. Egyébként Ghána és Nigé­ria is szeretné visszakapni Londonból nemzeti kincseit, amelyek az Elgin-márványo­­kéhoz hasonló körülmények között kerültek a British Mu­seum világhírű etnográfiai gyűjteményébe. Egyiptomnak pedig Olaszországban, Fran­ciaországban, az NSZK-ban és az Egyesült Államokban van követelése. 17 egyipto­mi obeliszk közül 13 Rómá­ban található. Hathor temp­lomának Zodiákusát (állat­­öv-ábrázolását) a párizsi Louvre-ban tartják, egy nyu­gat-berlini múzeum tulajdo­nában van Nefertiti feje és a bostoni szépművészeti mú­zeum büszkélkedik az egyik ghizehi piramis építőjének, Myerinusnak a­ szobrával. kj. Arthur király létezett A kerekasztal legendájá­ból hírnevessé vált Arthur királynak • ugyan a legújabb kutatások szerint nem volt kerekasztala, de ő maga va­lóban létezett — ha nert is abban az időben uralkodott, amelyről a történet szól. Debrett Peerage angol történész „Arthur-specialis­­tákból” — a kerekasztal­­mondakör kutatóiból — tu­dóscsoportot szervezett, másfél évvel ezelőtt, amelynek megállapításait­ most tették közzé. Eszerint a tudósok meggyőződése, il­letve az általuk talált tör­ténelmi bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy Arthur király és felesége, Guinevra az V. században uralkodott Angliában, és 469 táján Gaul környékén csatázott. Guinevra, a királyi fele­ség szintén történelmi sze­mélyiség, de Lancelot lo­vag, a mondakör egyik hő­se valószínűleg csak képze­letbeli személy. Geoffrey Ashe, aki a tu­dóscsoport nevében hama­rosan megjelenteti az „Ar­thur király felfedezése” cí­mű könyvet, elmondotta, hogy a történelmi tények feltárása azért különösen ér­dekes, mert most először si­került Arthur király törté­nelmi identitását azonosíta­ni és kiemelni őt a legen­dák homályából. A kutatások vezetője, Debrett professzor különö­sen akor kezdett érdeklőd­ni az Arthur-legenda iránt, amikor a mondabeli király székhelyén, az egykori Ca­­melotban — a mai Sommer­­setben — sikerült ráakad­ni olyan leletekre, amelyek nyomán valószínűleg a ke­­rekasztal-legenda keletke­zett. Végül is az derült ki, hogy a XI—XII. századbeli legendás király ugyan nem létezett, de a szájhagyomány az ő emlékét őrizte meg az V. századból, mint „a bri­tek nagy királyát”. Római krónikák is szól­nak egy katonai hadműve­letről, az egykori Gaul tar­tományban, ahol a római csapatok összecsaptak „a britek nagy királyával”, de a történészek később mel­lőzték ezeket a forrásokat — mondotta Ashe professzor, Debrett egyik közeli mun­katársa. Valószínűtlennek tartották ugyanis, hogy bár­mely brit király csatázott volna a kontinensen az ak­kori időkben. Ami viszont Arthur ki­rály híres kerekasztalát és lovagjait illeti, arról tudó­sok bebizonyították már 1976-ban, hogy az idegen­­forgalmi nevezetességként a turistacsoportoknak Win­chesterben bemutatott asz­talt valószínűleg III. Ed­ward király számára készí­tették, mégpedig 1336-ban, tehát jóval a legendában említett időszak után. Végül is, mindent össze­vetve, lehet, hogy egy mon­dával szegényebb lesz a brit szigetország, de egy je­lentős történelmi személyi­séggel minden bizonnyal gazdagodott. (­n) Óriás teleszkóp A Kaliforniai Egyetem 116 éves történetének legna­gyobb összegű — 36 millió dolláros — magánadomá­nyából a világ legnagyobb teleszkópját készülnek meg­építeni. Egyelőre még csak a tervezésnél tartanak az egyetem berkeleyi, Los Angeles-i, San Diegó-i és Santa Cruz-i intézetében. Úgy számítják, hogy 1989- re elkészül a műszer, ame­lyet a hawaii Mauna Kea vulkán tetején helyeznek majd el. A jelenleg használt legerősebb teleszkópokkal, a Szovjetunióban működő 587 centiméteres és az amerikai 500 centiméteres műszerrel Földünktől 5 milliárd fény­évnyire levő égitesteket fi­gyelhetnek meg a tudósok.­ ­. A 12. órában... Zöldövezet — sajátos helyen... Akár képrejtvény is lehetne ez a felvétel, de — vélhetően — úgysem találná ki senki, hogy hol készült a fotó. Ezért készséggel eláruljuk: a margit­szigeti Hajós Alfréd uszodában, ahol az évek óta használha­tatlan, valószínűleg még ma is, ilyen állapotban is több száz­ezret érő eredményjelző táblát bizony jócskán benőtte a fű, a fa, a virág .. . Pedig, meggyőződésünk, lehetne segíteni a gon­dokon, fogadni mernénk, hogy az uszodalátogatók — ügyes organizálással — akár társadalmi munkában is ásót, kapát (no, meg seprűt, mert a nyitott ötvenes medence körüli kosz­ról se feledkezzünk meg!) fognának. Az évek óta halott óra­mutatók már régen jelzik: a 12. órában vagyunk ... Bár ... Talán a fák mégsem nőnek az égig az uszodában. Serényi Péter Majomju­bileum Közismert, hogy a Szovjet­unióban nagyon népszerű a cirkusz. Azt azonban már kevesen tudják, hogy van egy csimpánzcirkusz is. Ennek legismertebb művé­sze a négy és fél éves Tom. Ama ritka csimpánzok közé tartozik, amelyek a Szovjetunióban látták meg a napvilágot. Különben egész Európában ritka jelenség egy csimpánz születése. Is­meretes ugyanis, hogy ez az emberszabású majomfaj­ta­­ a számára kedvezőtlen éghajlati viszonyok között nem szaporodik. Emellett Tom nem természetes viszo­nyok között nevelkedett, hűtlen anyjától korán el kellett választani, vagyis emberek táplálták. Mégis kitűnő egészségnek örvend, nagyon okos, remekül segí­­ti idomítóinak, az Ivanov testvéreknek cirkuszi mun­káját. Tom és társai a napokban Voronyezsben vendégszere­peltek. Itt zajlott le a ma­jomsztár 500. fellépése. Eb­ből az alkalomból narancso­kat kapott ajándékba. A kö­zönség derültsége közepet­te meghámozta a gyümöl­csöt, majd megette a na­rancshéjat is. K. J. Piroska és a farkas a kalapács alatt A Sotheby’s, a nevezetes lon­doni kereskedőház egy hol­land bankár örökségével lepte meg a ritkaságokra áhítókat. A gazdag örökha­gyó a harmincas évektől kezdve gyűjtötte különle­gességeit, rendkívüli tulaj­donságokkal rendelkező gyermekkönyveket. A Piroska és a farkas me­séjét tartalmazó könyvben például a farkas csattogtat­ja fogait. Egy másikban an­gyal terjeszti ki szárnyait, egy béka legyet kap be, óriási szájú emberek egész marhát nyelnek le. Ezek a könyvek általában a XVIII. és XIX. század­ban készültek, s bizonyára nagy örömet okoztak azok­nak a gyermekeknek, akik­nek szülei annak idején megvették számukra a fur­csa könyveket. A mozgatható képeket tar­talmazó könyvek mellett egy holland játék is kalapács alá került. Ennek „utódait” még ma is meg lehet talál­ni: a játék több férfi- és női figurából áll, amelyek 30 különböző ruhába öltöz­­tethetők. A választékban a királytól a pékig, a szoba­lánytól az arisztokrata dá­máig mindenféle ruházat ta­lálható. Az árverés egyik legna­gyobb érdeklődést keltő tár­gya egy 1778-ból származó, úgynevezett „ Lapozgató­könyv” volt. Ennek forga­tása során — mintha csak varázslat lenne — minden­féle képek keletkeztek: bo­hócok, állatok és „komikus dámák”. — my — Természeti csapások A rekordok esztendeje A francia CDIA (biztosítási ügyek dokumentációs és in­formációs központja) sze­rint a természeti katasztró­fák minden eddigi rekordja megdőlt 1983-ban. A köz­pont nemrégiben közre­adott jelentése arról számolt be, hogy tavaly 6000 ember halt meg és félmilliónyian maradtak fedél nélkül a vi­lágon földrengések, szélvi­harok, árvizek következté­ben, s mindez 20 milliárd frankjába került a biztosí­tótár­saság­oknak. Francia­­országban a viharok és áradások okozta károkat 5 milliárd frankra becsülik, ám ennek az összegnek csak egy részét fizetik ki a biz­tosítók, a többi az állam­kasszát terheli. A legsúlyo­sabb anyagi károkat az Egyesült Államokban je­gyezték: 16 milliárd frankra — 2 millárd dollárra — te­szik az Alicia tornádó pusz­tításának árát­­ ­. 9 Koppány György felvétele A TAURUS MŰSZAKI GUMIGYÁR FELVÉTELRE KERES: Taurus csőszerelő szakmunkást, gumigyártó szak- és betanított munkásokat, takarítónőket, gépésztechnikust, vegy­észtechn­i­ku­st, gyors- és gépírót, szerszámkészítő szakmunkásokat, forgácsolót, anyagbeszerzőt, személygépkocsi­vezetőt, munkaügyi előadót, portást, bérelszámolót. A délutáni műszakban 30% pótlékot, az éjszakai műszakban 70%pótlékot fizetünk. Cím: Budapest X., Újhegyi út 25-31. Megközelíthető: a 68-as, a 117-es, valamint a piros és a fekete 85-ös autóbusszal, a kőbánya-kispesti, illetve­­ az Örs vezér téri metróállomástól. Telefon: 270-417, munkaügyi osztály.

Next