Népszava, 1984. augusztus (112. évfolyam, 179–204. sz.)
1984-08-01 / 179. szám
NÉPSZAVA 1984. AUGUSZTUS 1., SZERDA Veszélyes és destabilizáló fegyver a Pravda szerkesztőségi cikke a robotrepülőgépekről Az amerikai kormányzat — amely fegyverkezési terveiben most egyre nyíltabban a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépekre helyezi a hangsúlyt — alapvetően téved egy lényegi kérdésben: elképzelései, hogy katonai fölényhez jut a Szovjetunióval szemben, egyebek között a nagy hatótávolságú, irányítható robotrepülőgépek terén, nem csupán veszélyesek, hanem egyben illuzórikusak is. Erre hívja fel nyomatékosan a figyelmet a Pravda keddi szerkesztőségi cikke. Az idők folyamán Washington számos esetben igyekezett fölényhez jutni egyes fegyvertípusok terén a Szovjetunió felett, de egyszer sem sikerült. Ezúttal sem sikerül, miután az Egyesült Államok a Szovjetunió többszöri javaslatára sem akar lemondani erről az új típusú fegyverről, a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek kipróbálása. Ami pedig az irányszögeket illeti, amelyeken a Pentagon indítani szándékozik újabb fegyverét, az amerikai stratégák tévesen hiszik, hogy ezek csupán a Szovjetunió irányában léteznek. Mind keleten, mind nyugaton, mind pedig északon és délen elég irányszög áll a rendelkezésre, amely az Egyesült Államok területére vezet. A szárnyasrakéták washingtoni szorgalmazóinak helyénvaló lenne felismerni azt az igazságot, hogy a mai katonai erőviszonyok között, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonylagos erőegyensúlya jellemez, az egyik fél biztonságának megkárosítására irányuló törekvés óhatatlanul az erre törekvő fél saját biztonságának károsodásához vezet. A Pravda a továbbiakban rámutat: az Egyesült Államok nem kíván egyenjogú kapcsolatokat fenntartani más államokkal, nem szándékozik a felmerülő kérdéseket őszinte tárgyalások és ésszerű kompromisszumok útján megoldani, s kitér a megkötött szerződések és megállapodások betartása elől. Akaratát rá akarja kényszeríteni más államokra, s ezért törekszik a meglevő paritás aláásására, ezért nem akar megállapodásra jutni a fegyverzetek korlátozásáról az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján. Jelenleg az Egyesült Államokban erőltetett ütemben folyik a nagy hatótávolságú, irányítható robotrepülőgépek kikísérletezése, s a kormányzat a kongresszustól hatalmas összegeket kér e fegyver tömeggyártására. Olyan szárnyasrakétákról van szó, amelyek alacsony röppályán, a terep hajlatait követve, észrevétlenül „kúsznak” célba, és váratlan csapást mérnek. Ezeken a rakétákon több robbanótöltetet kívánnak elhelyezni, mint amennyi az Egyesült Államok összes ballisztikus rakétáin együtt van, s nukleáris robbanótöltetekről van szó. Amikor a Pentagon ezeknek a világ bármely államának megtámadására alkalmas fegyvereknek még csupán a terveit szőtte, Washington e szárnyasrakétákat szinte a békeszeretet jelképeként tüntette fel, s azt állította, hogy ez valójában stabilizáló erőként hat majd a nemzetközi biztonság szempontjából. Ezzel egyidejűleg mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza, ne csupán e fegyverek betiltását, hanem kifejlesztésük bármiféle korlátozását is. Ennek megfelelően lépett fel az Egyesült Államok a genfi tárgyalásokon is. A szovjet fél egyértelműen rámutatott, hogy az új fegyver veszélyes, és kétségtelenül destabilizáló tényező, s javasolta, hogy tiltsák be a nagy hatótávolságú robotrepülőgépeket, ezen belül mind a szárazföldi, mind a légi, mind pedig a tengeri elhelyezésüket, amíg nem késő, vagy — amennyiben az Egyesült Államoknak nem felel meg ez a radikális megoldás — a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák e fegyvereket. Akkoriban azamerikaiak úgy tettek, mintha nem értenék, miért esik ily nagy súllyal latba éppen ez a fegyvertípus. A nagy hatótávolságú robotrepülőgépek programjának vezetője az amerikai kongresszusban nemrég világosan megfogalmazta: az Egyesült Államok célja a robotrepülőgépek széles körű telepítésével az, hogy az észrevétlenül közelítő, magas találati pontosságú fegyverekkel megnehezítsék a szovjet fegyveres erők dolgát, mivel e fegyverek telepítése után a szovjet hadsereg bármely amerikai haditengerészeti egységét kénytelen lesz potenciális veszélyforrásnak tekinteni, gyakorlatilag bárhol is tartózkodjék az az egység. Nos, egyre több olyan hang hallatszik, amely rámutat: kétélű fegyver ez. Világos az is, hogy a nagy hatótávolságú, nukleáris robbanótöltetekkel ellátott, irányítható robotrepülőgépek megjelenése aláásná a nukleáris fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének folyamatát, rendkívül bonyolulttá tenné a hatékony ellenőrzést, s megnövelné a megállapodások megkerülésének és megsértésének lehetőségét. Ideje lenne, hogy a Fehér Ház belássa: kilátástalan az az igyekezete, hogy győzelmet arasson a nukleáris fegyverkezési hajszában. Ideje lenne, hogy az amerikai kormányzat elhárítsa azokat az akadályokat, amelyeket ő maga állított a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalások útjába, s áttérjen az őszinte, igazságos, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének tökéletesen megfelelő megállapodások keresésének útjára. Ez mindenkinek érdekében állna, köztük az Egyesült Államoknak is. Ez az az út, amelyet a Szovjetunió javasolt és javasol — mutat rá a Pravda szerkesztőségi cikke. (MTI) Az MX-rakéták ügyében Ellentétek az amerikai szenátus és a képviselőház között Változatlanul ellenzi az MX- rakéták gyártásának feltétel nélküli folytatását a demokrata töbségű amerikai képviselőház. A republikánus többségű szenátus viszont kész megadni a Pentagonnak a gyártás folytatásához szükséges összegeket. A vita miatt a két ház képviselői egyelőre nem tudnak megegyezni a Pentagon jövő évi, csaknem 300 milliárd dolláros költségvetéséről sem. Korábban a képviselőház csupán 15 újabb MX-rakéta elkészítését engedélyezte, azonban ezt is külön tavasszal esedékes — hozzájáruláshoz kötötte. A szenátus 21 ilyen rakéta megépítéséhez járult hozzá, gyakorlatilag feltételek nélkül. A jelek szerint a Demokrata Párt a választási kampányban is fel akarja használni az első csapás mérésére alkalmas interkontinentális rakéták gyártásának ügyét annak bizonyítására, hogy Reagan elnök fegyverkezési programja komoly veszélyt jelent, növeli a fegyverkezési versenyt. Éppen ezért a képviselőház demokrata vezetése fenntartja korábbi álláspontját. A képviselőház eredetileg 292 milliárd dollárt szavazott meg a jövő pénzügyi évre a Pentagon kiadásaira. A szenátus 299 millió dollárt hajlandó adni a katonai vezetésnek. (MTI) NATO Negyedmilliós hadgyakorlat Több mint negyedmillió ember vesz részt a NATO hagyományos szeptemberi—októberi nagy őszi hadgyakorlatán — közölte az Észak-atlanti Szövetség casteau-i főhadiszállásának szóvivője. A hadgyakorlat 26 különböző szárazföldi, légi és tengeri katonai műveletből áll, és kiterjed az NSZK-n és a Benelux államokon kívül Dániára, Norvégiára, valamint Olaszországra, Görögországra és Törökországra. Nagyszabású partraszállási hadműveletet is terveznek, 130 ezer ember részvételével a Brit-szigetek és az európai szárazföld között. (AFP) Szakszervezeti tanácskozás a munkaverseny tapasztalatairól A kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny indításának tapasztalatairól tanácskoztak kedden a SZOT székházában az ágazati szakszervezetek és a szakszervezetek megyei (budapesti) tanácsainak képviselői. Megállapították, hogy a közelgő pártkongresszus tiszteletére kiszélesedett felszabadulási munkaverseny a dolgozók nagy tömegeit mozgósítja olyan kezdeményezésekre, amelyek szűkebb munkahelyi feladataik teljesítésén túl hozzájárulnak gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításához is. Mint arra a tanácskozás résztvevői rámutattak, az igazán értékes, formális elemektől mentes vállalások ott születtek, ahol a gazdasági vezetők az első fél év eredményeit mérlegelve vitatták meg a dolgozókkal a soron következő teendőket. A szocialista brigádok többségének felajánlásai szorosan kapcsolódnak a legfontosabb vállalati célkitűzésekhez, s legfőképpen a gazdálkodás javítását vizsgálják. Vállalások egész sorát tették a takarékosabb anyag- és energiafelhasználásra, az eddig külföldről beszerzett anyagok és alkatrészek hazaival történő helyettesítésére, a vállalati exporttervek megvalósításának támogatására. Sok példa bizonyítja, hogy a különféle szakterületek munkatársainak együttműködésével olyan összetett feladat is megoldható, mint például a gépek állásidejének csökkentése. Több helyütt erre vállalkoztak közösen a gépek kezelői, karbantartói, a munka irányítói, szervezői. A vállalatok gazdálkodását segítő felajánlások mellett azonban kissé háttérbe szorult a brigádok szocialista embert formáló szerepe A vártnál kevesebb olyan felajánlás érkezett, amely a közösségi szellem kibontakoztatására, erősítésére ösztönözné a dolgozókat, hogy az együtt tanulás, kulturálódás, szórakozás tartalmat kapjon. A tanácskozáson foglalkoztak a szakszervezeti mozgalom munkaversennyel kapcsolatos sajátos feladataival is. Felhívták a szakszervezeti aktivistákat: munkahelyükön igényeljék a gazdasági vezetőktől és működjenek velük együtt abban, hogy folyamatosan értékeljék a munkaverseny eredményeit, a brigádok anyagi elismerése arányos legyen teljesítményükkel. Emellett folyamatosan tájékoztassák a dolgozókat a kiemelkedő munkasikerekről. Végezetül hangsúlyozták, hogy most már a felajánlások tettekre váltásán a sor. (MTI) 3 Termelői kedv és becsületes haszon Szinte már jelmondatként hangzik, amikor a mezőgazdasági termelésről beszélünk: a sikerek megőrzése érdekében meg kell teremteni, vagy tartani a termelői kedvet. Aki tisztességesen dolgozik, az ugyanolyan módon jusson a haszonhoz. Legyen értelme munkájának, és ne ismeretlen kezek fölözzék le a hasznot. Jelenleg a zöldségnél, vagy más hasonló terméknél a termelő és a fogyasztó van kiszolgáltatva a felvásárlóknak. De nemcsak a zöldség az, amelynek termelője bizony elveszíti a kedvét. A legtöbb olyan áru termelése — legyen az zöldség, vagy más szántóföldi növény, netán állattenyésztésből származó cikk —, amely nem hozza meg a becsületes hasznát, a növekvő költségek miatt és a nagy árrés következtében visszaeshet. Kisgazdaságban éppúgy, mint nagyüzemben. A kiskőrösi állami gazdaságban az alma önköltsége 1983-ban 3 forint 57 fillér volt, értékesíteni 2,62 forintért tudták. A 2,62-es ráfizetésért érthető, ha nem akarnak almával foglalkozni. Mini-sharingós utak Néhány évvel ezelőtt a zöldborsó termelése, amelyet a nagyüzemek biztosítanak a tartósítóiparnak, vészesen visszaesett. Az átvételi árak olyan alacsonyak voltak, hogy több nagyüzem nem szerződött, módosította termelési szerkezetét, s a zöldborsó vetését nemcsak csökkentette, hanem abbahagyta. A gyárak vezetői kétségbeesve mondták, az ő kezük meg van kötve, központi intézkedésre van szükség, és nekik is gazdaságosságra kell törekedniük. Úgy látszik ebben az esetben sikerrel közeledett egymáshoz a termelő nagyüzem és a felvásárló, feldolgozóipar, mert kedvezőbbekké váltak az árak, figyelembe véve a költségek alakulását és ebben a gazdasági évben már nem volt gond a zöldborsóval. Csakhogy ilyen kacskaringókat a termelés nem visel el sokszor. A mezőgazdaságban rendje van annak, milyen növény után mit vetnek és a gyakori változtatás, a bizonytalanság kapkodást hozhat. A gyárak pedig csupán feltételezett alapanyagra nem készíthetik ellátási és exportterveiket. A nagyüzemeknél lényegesen könnyebben hagyja abba a kistermelő egy-egy cikk előállítását, ha nem találja meg a számítását. Azt szokták mondani, a fóliasátrat könnyebb lebontani, mint felhúzni. De mielőtt a zöldség szövevényes és egyre kacskaringósabb útjáról szólnék, néhány más ügyet is szóvá tennék. Itt van például a nyúlnevelés, amely ugyancsak visszaesett, pedig nem elsősorban parasztemberek kiegészítő jövedelme — azoké is — hanem nyugdíjasok, vasutasok, foglalkoznak vele. Olyan emberek, akik családi házban élnek és meg tudják teremteni a tartás feltételeit. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának legutóbbi ülésén hallottam, hogy egy kiló nyúlhúson a termelőnek mindössze 7 fillér haszna van. Ennyiért nem találja meg a számítását, vagyis elmegy tőle a kedve. Csakhogy a nyúlhús már jó exportcikkünk és ha külföldön elveszítjük a vevőt, nehéz visszanyerni, éppúgy, mint annak a termelőnek a kedvét, aki ahhoz, hogy nyulászkodjon, ketreceket vett vagy csinált maga, és most anyaga, ideje, munkája holt tőkévé vált. Aki kicsit kutat az emlékezetében jól tudja, hogy korábban a sertésekkel is megéltünk hasonló esetet. Hatásos intézkedésekkel kellett közbelépni, és szerencsére sikerült változtatni. Olyan állatállomány van most az országban, amelyre még nem volt példa. Pedig az állattartó nem húz különleges hasznot, hanem biztos a pénze. Egy sertés felhizlalásán, ami hónapokig tart, 4 500 forint a gazda tiszta haszna. Sokan megdöbbennek, hogy csak ennyi, pedig erről egyértelműen beszélt az érdekelt, az integráló nagyüzem és a húsipar is. Mégis csinálják, mégis felkelnek hajnalban négykor, hogy a jószágot ellássák, mielőtt munkába mennek, és fejelik meg még a napot az esti etetéssel, az ólak rendben tartásával, mert egyre több jószágot tartanak és a befolyó pénz ugyancsak egyszerre jön a házhoz. Lehet tudni, hogy a falka mikorra hízik fel, átadás-átvétel esetén mennyi pénz jár érte, mennyit kell visszafizetni a téesznek, állami gazdaságnak a takarmányért, és így a gazda tervezheti, mire fordítja a megmaradó tiszta hasznot. Ez világos képlet és őrizni is kell, hogy a kisgazdaságokban hizlalt sertéseket zavartalanul átvegyék, mert minden zökkenő hozhatja magával a következményeket. Ha a húsipar valamilyen oknál fogva, legyen az akár hűtőkapacitás hiánya, nem veszi át a beütemezett sertést, akkor a gazda kénytelen tovább tartani. Eteti drága takarmánnyal és közben úgy felhizlalja a jószágot, hogy akkor már azért nem kell, mert túl zsírosra sikeredett. A kisgazdaságokat integráló nagyüzemek ezért idejében szólnak, ajánlatos figyelni rájuk. Jugos csarurvivi Nem ilyen rózsás a helyzet a soha el nem múlónak tűnő zöldségügyben, amely már tényleg ügy. Mikor a közelmúltban a zöldségkereskedelembe beépült maffiáról írtam, több helyen tájékozódtam és megdöbbentő ismeretekre tettem szert. Egyik informátorom azt mondotta: a tisztességes termelő dolgozik, kockázatot vállal. Kevés garanciával kapja meg a hasznát. Ki van téve a hiénáknak, az árfelhajtóknak, mert tőle nyomott áron veszik meg és kétháromszáz százalékos haszonnal adják tovább a zöldséget, anélkül, hogy akár egy rekesz paradicsomhoz is hozzányúlnának. A Zöldért általában eddig képtelen volt úrrá lenni a piacon, az árfelhajtók bűnös munkája felett. (Azért mondom, hogy általában, mert van kivétel.) Árszabályozói szerepét még ma sem tölti be, mert árnyékában a maffia zsírosra keresi magát. Egy beszélgető partnerem felrajzolt három hasábot és azt különböző sávokra osztotta. Ebből nagyon leegyszerűsítve kiderült, hogy milyen arányú és sajnos növekvő a termelői önköltség, aztán a legkeskenyebb csík éppen az ő hasznát ábrázolja. A beépülő forgalmazó bevétele foglalja el a legnagyobb területet. Van-e kiút a maffiák által kézben tartott zöldségkereskedelemből? Válasz az volt, hogy igen, de nagyon nehéz. A Zöldérteknél alapvetően változtatni kell a magatartáson. Együttműködésük a termelővel nem istencsapása, hanem mindkét fél alapvető érdeke. A fogyasztó kiszolgálása sem kényszer, hanem megélhetésük lényege. Ha a zöldértesek maguk sem tűrik, hogy mellettük ott burjánozzék az árfelhajtó maszekok hada, már egy lépést tettek a változtatásért. De ma még több üzletvezető átadja a hozzá érkező nagy tömegű árut — mint tették például tavasszal az importburgonyával is — a maszekoknak, akik aztán busás haszonnal továbbadják a kiskereskedőknek. Mire a vevő a kosarával a piacra ment, már csak a nagyon magas árat látta és az üres Zöldértes-boltot. Mindez már nem egyszerűen ellátási, hanem politikai kérdés. Ha ffgatsai, hogzi adja- Vannak más gondok, ellentmondások is. Itt van például a szombat-vasárnapi szedés, amikor a zöldséget, gyümölcsöt a kiskertekben szüretelik tömegesen, mert a nagyüzemekben, mint például Szentesen is, ekkor végzik a növényvédelmet és a karbantartási munkálatokat, így szervezte meg a folyamatos áruellátást a nagyüzem. Minden hétvégén aztán harc az átadás során. A kézzel szedett áru mindig szebb, mint a gépi, ez kétségtelen. Mégis gyakori, hogy éppen a tömegesség miatt a felvásárló csak ipari célra használhatónak minősíti, lének veszi át azt, de már nem úgy adja tovább. Szövevényesnek kibogozhatatlannak látszik ez a helyzet, de talán mégsem az. A kiutat keresni kell. Van, aki akarja, az megtalálja. Itt van például a nagy zöldségtermelő Bács megye és a behozatalra szoruló Veszprém együttműködése. Alsóörsön egy megürült raktárban zöldséges, nagybani piacot létesítettek (ahol kicsiben is lehet vásárolni). Itt például a tojás a közelmúltban 50 fillérrel volt olcsóbb, mint a fővárosban. A Bács megyeiek száraz, törődött árut nem is visznek a Veszprémieknek, és ha a kereslet növekszik, például a nyaralási szezonban, Bács megyére lehet számítani. Pedig ezt is zöldértesek és áfészek csinálják, így van kedve a termelőnek is, mert megbízható a kapcsolata a zöldértésekkel. Most már mind többen szorgalmazzák a termelői piacok létesítését. Jelenleg 20 téesznek, vagy állami gazdaságnak van viszonteladói joga. A kistermelőktől és a hozzájuk kapcsolódó téeszektől veszik meg a friss árut és biztosítják annak helyét, úgy, hogy mindenki megtalálja a tisztességes számítását. A szegvári Puskin Téesz közgazdasági elnökhelyettese elmondotta, hogy mióta ilyen kapcsolatuk alakult ki a szentesiekkel, ők nyugodtabban termelnek és a háztájit is szervezik. Érdekes módon a termelő piaccal fele ár sem rakódik a zöldségre, mintha a Bosnyákon kelne el. Több bátorítás kellene a termelői piacok létrehozásához. Jóllehet ehhez is beruházás szükséges, amelyet csak összefogással lehet megoldani. Mert, ha a Bács és Veszprém megyeiek úrrá tudtak lenni a gondokon, vagy legalábbis az első nagy lépést megtették, máshol vajon nincs rá mód? Jó jel, hogy a Nagyvásártelepen a budapesti Zöldért Vállalat újra kialakítja a nagybani piacot és talán ezzel bizonyít, hogy a Zöldérteknek nem kell félniük a konkurenciától. A zöldértesek is akkor élnek meg jobban, tartósan, biztonságosan, ha kialakítják az igazi kereskedést, a termelő és a vevő szolgálatát. Nem tűrik maguk mellett a piaci uzsorások létét, a zöldségmaffia virágzását. A jelenlegi helyzet ellen addig kell szigorúan és következetesen fellépni a hatósági intézkedésekkel, és kezdeményezéssel, amíg a termelőknek kedvük van és bőven juttatnak a piacra árut. Lendvai Vera