Népszava, 1984. augusztus (112. évfolyam, 179–204. sz.)
1984-08-25 / 199. szám
NÉPSZAVA 1984. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT Konsztantyin Cserinnio javaslatai a szovjet—japán kapcsolatok fejlesztésére A Szovjetuniónak a szovjet —japán kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó javaslatait fejtette ki Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke abban az előszóban, amelyet válogatott cikkei és beszédei Japánban kiadott kötetéhez írt. A Moszkvában pénteken közzétett előszóban Csernyenko leszögezi, hogy a Szovjetunió gazdagítani kívánja politikai kapcsolatait Japánnal. Továbbra is érvényes a Szovjetuniónak az a Japánhoz intézett javaslata, hogy kössenek jószomszédsági és együttműködési szerződést. Ez erősítené a két ország közötti bizalmat, s így létrejönne a békeszerződéssel foglalkozó tárgyalásokhoz szükséges kedvező légkör. Hasznos lehetne a szovjet—japán kapcsolatok javítása szempontjából az is, ha a két ország más érdekelt államok bevonásával kidolgozná a távol-keleti térségre vonatkozó bizalomerősítő intézkedéseket. A Szovjetunió híve annak is, hogy számottevően szélesedjenek Japánnal fenntartott kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatai. E téren hatalmas kiaknázatlan lehetőségek vannak. A következő ötéves tervben s a rákövetkező években megkezdik a Bajkál—Amur vasútvonal térségének hasznosítását. Ezeknek a mérhetetlenül gazdag természeti kincseknek a kitermelése természetesen megoldható saját erőből is, ám a Szovjetunió kész mérlegelni más országok, köztük Japán részvételének lehetőségét a fejlesztési tervekben — mutat rá Konsztantyin Csernyenko. Az SZKP KB főtitkára előszavában emlékeztet továbbá arra, hogy a Szovjetuniót az amerikai nukleáris fegyverkezés rákényszerítette ugyan megfelelő saját, katonai potenciáljának kiépítésére, ám szovjet részről kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem alkalmazzák elsőként a nukleáris fegyvert. Semmiképpen sem vetik be azon országok ellen sem, amelyek területén nincsenek ilyen fegyverek. A Szovjetunió legfontosabb céljának tekinti a fegyverkezési hajsza, s elsősorban a nukleáris fegyverkezési hajsza megállítását. Az Andra Prades-i kormányzó lemondása Lemondott Andra Prades indiai állam kormányzója. Ramhal kormányzó azért döntött így, mert politikai vihart kavart azzal, hogy elmozdította tisztségéből az állam főminiszterét, Rama Raót. A kormányzó augusztus 15-én váltotta le a főminisztert azzal az indokkal, hogy néhány képviselő átállása miatt pártja elvesztette többségét a helyi törvényhozásban. A lépés heves tiltakozást váltott ki a főminiszter hívei részéről, és Andra Pradesben 27 ember halálát okozó véres zavargások törtek ki. Rama Rao és hívei azt állították, hogy a helyi parlamentben a képviselők többsége továbbra is támogatja a főminisztert, a leváltást pedig Indira Gandhi kormányfő szervezte, mert pártjának, az Andra Pradesben ellenzékben levő Indiai Nemzeti Kongresszus (I) pártnak akarta átjátszani a kormányzást a szövetségi államban, Indira Gandhi határozottan cáfolta a vádat és közölte, hogy a kormányzó saját megítélése alapján döntött. (Reuter, AP) Az ENSZ-főtitkárhelyettes közvetítésével Afgán—pakisztáni tárgyalások Géniben Közvetett afgán—pakisztáni tárgyalások újabb fordulója kezdődött pénteken Génfben Diego Cordovez ENSZ- főtitkárhelyettes közvetítésével. Cordovez külön-külön találkozott Sah Muhammed Doszt afgán és Szahibzada Jakub Han pakisztáni külügyminiszterrel. A pénteki előzetes megbeszéléseket követően a tervek szerint hétfőtől új formában folytatják a tárgyalásokat: mindkét delegáció egyidejűleg tartózkodik majd — külön-külön helyiségben — a genfi ENSZ-épületben. Az ENSZ-diplomata a megbeszélések előtt tartott sajtóértekezletén kifejtette: a megegyezést eddig a nemzetközi kapcsolatok romlása, különösen a nagyhatalmak közötti viszony elmérgesedése akadályozta. Kifejezte reményét, hogy az újabb forduló eredményeképpen sikerül előrelépni. (AP, UPI, TASZSZ) Újabb hajókat találtak el az Öbölben Iraki katonai szóvivői közlés szerint az iraki légierő „nagy tengeri célpontot” támadott meg és talált el csütörtökön az iráni Harg szigettől délre. Újabb „igen nagy tengeri célpont” megsemmisítését jelentették péntek hajnalban. Az iraki szóvivő bővebb részletekkel nem szolgált. A bagdadi katonai közleményekben a „nagy tengeri célpont” kifejezéssel általában olajtartályhajókat jelölnek. (TASZSZ, Reuter, UPI) A teheráni főpályaudvar előtti tér látképe a csütörtöki bombamerénylet után. A robbanás 18 embert ölt meg és háromszázat megsebesített TELEFOTO — MTI Külföldi Képszerkesztőség Asszad Líbiában Hafez Asszad szíriai elnök csütörtökön este Líbiába érkezett. A szíriai államfőt a bengházi repülőtéren Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője és Abdesszalam Dzsallád, az észak-afrikai ország második számú politikusa fogadta. (AFP, Reuter) Indiaipakisztáni összecsapás Hat pakisztáni katona vesztette életét, négy pedig megsebesült csütörtökön indiai és pakisztáni egységek öszszecsapásában. Az összetűzés India Dzsammu és Kasmír szövetségi államában Kargil térségében zajlott le — közölte pénteken az indiai kormány szóvivője. Beszámolója szerint indiai részről azután nyitottak tüzet, hogy a pakisztáni katonák többször is behatoltak India területére. Pakisztánba térítették péntek reggel az Indian Airlines légitársaság egyik belföldi járatát. Hírügynökségek szerint a gépeltérítők szikh szélsőségesek. A Boeing 737-es utasszállító repülőgép előbb Lahor repülőterén vesztegelt, majd ismeretlen rendeltetési hely felé felszállt. A gépen a PTI indiai hírügynökség közlése szerint 86 utas és hatfőnyi személyzet tartózkodik a gépeltérítőkön kívül, akiknek pontos száma egyelőre nem ismeretes. A terroristák üzemanyagot követeltek, mert az Egyesült Államokba akartak eljutni. Az indiai turisztikai és polgári repülésügyi államminiszter a parlamentben elmondta, hogy a géprablók azzal fenyegetőznek, hogy ha nem töltik fel a gép üzemanyagtartályait, minden harminc percben kivégeznek egy utast. Követeléseik között szerepelt, hogy alakítsanak független szikh államot. (Reuter) Baszk terroristák A spanyol belügyminiszter nyilatkozata A spanyol belügyminiszter kizárt mindenféle „politikai tárgyalást” a Baszkföld függetlenségéért terroreszközökkel küzdő ETA szervezettel. José Barrionuevo csütörtökön este a spanyol televíziónak és rádiónak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a szervezetnek a kormány részéről tett békeajánlat az ETA „bűnös tevékenységének befejezésétől” függ. A belügyminiszter interjúja előtt egy nappal az El País című lapban megjelent a minisztérium szóvivőjének nyilatkozata, amely szerint a madridi kormány kész bármikor közvetlen tárgyalásokat kezdeni a szakadár szervezettel a Baszkföld békéjének megteremtéséről. A szóvivő úgy fogalmazott, hogy a kormány kész elősegíteni a demokratikus rendet elfogadó fegyveresek beilleszkedését a társadalomba, ha az ETA beszünteti tevékenységét. Nyilatkozatában most a belügyminiszter pontosította a szóvivő kijelentéseit, leszögezve, hogy a javaslat valóban „gyakorlati célú tárgyalások” formáját öltheti a szakadár szervezet egynéhány tagjával, de a madridi kormány változatlanul az ETA felszámolását tekinti feladatának. Az álláspont nem új, nem jelent semmiféle változást a szervezettel szembeni politikában — mondta José Barrionuevo, megismételve, hogy kormánya nem kíván az ETA-val mint szervezettel tárgyalni. (MTI, AFP) 3 Csendes aratás után Augusztus 20. előtt a kormány üléséről szóló tájékoztatóban olvashattuk: az ország egész területén befejezték a kalászosok betakarítását. A rövid közleményben a kormány köszönetét fejezte ki a mezőgazdasági nagyüzemek, az aratásban érdekelt ellátó, felvásárló vállalatok, valamint az irányító szervek vezetőinek, dolgozóinak, a betakarítási munkák gondos előkészítéséért, összehangolt, magas szakmai színvonalú végrehajtásáért. Az elismerés tömör megfogalmazása emberi törekvésekre, az összefogásra, a rossz időjárás kivédésére, a feltételek megteremtésére utal. Az 1984-es aratás csendes, mondhatni észrevétlen munka volt. Egy tsz-elnök mondotta: eljutottunk arra a szervezettségi fokra, hogy az aratás idején a növénytermesztési ágazat irányítóin és dolgozóin kívül valamennyi vezető elmehetne szabadságra. De ugyan kinek is jutna eszébe ez idő tájt otthagyni a gazdaságot. Nem mintha közvetlen irányításra lenne szükség, de olyan esemény ez, amikor ott kell lenni a vezetőnek, mert a búza betakarítása, bármennyire gépesített és olajozott is, lenyűgözi az embert. Az aratás hagyományai és szervezettsége odavonzza hajnalonként a táblákba induló gépekhez az elnököt, de a tehenészt is. Látni kell, amint a búza, a kenyérnek való lekerül a földről, s az birtokolhatja, aki megdolgozott érte. A közösségé. Hengctefj izgalommal Szép, nyugodt aratás volt, ezernyi megelőző izgalommal, féltéssel, kétségekkel. Kezdődött az ősszel a vetés idején, a nagy aszály kellős közepén, folytatódott a téli szárazsággal, és az egész esetlen kora tavasszal. Mikor volt arra példa, hogy másfél éves aszály nehezedjék az országra? Mondogattuk, reménykedtünk, talán majd a májusi eső aranyat érő cseppjei változást teremtenek. Városi emberek kérdezgették: mennyi csapadék hiányzik a földből? Mikor meghallották a 200 millimétert, döbbenten kérdezték: mi lesz ennek a következménye? Ahol lehetett, öntöztek, árasztottak, csakhogy a folyók vízkészlete is apadóban volt. A kormány kedvezményeit az öntözésre mindenütt kihasználták, olyannyira, hogy a kedvezményekre megszabott határidőt az illetékesek meg is hosszabbították — kisikerítettek hozzá a költségvetésből még némi pénzt. Ma már nagyobb terület rendelkezik öntözésre alkalmas felszereléssel, mint egy esztendővel korábban. Csak éppen nem szabad abban a hitben ringatni magunkat, hogy ez már elegendő. Kevés, még mindig nagyon kevés. Ám térjünk csak vissza az aratáshoz, az előzményekhez, mert mérleget vonni hasznos dolog. A gondosan előkészített gabonatáblák szomjaztak, míg végül is a nagyon várt májusi esők, a kedvező kora júniusi hűvös, csapadékos időjárás megérkezett. És a jó fajták, a szárazság ellenére a kellően előkészített gabonák, melyeken minden műveletet pontosan végrehajtottak, fellélegeztek, erőre kaptak. A természet csodákat is képes művelni — ha megvan előtte a kellő emberi munka, bár — mint tavaly láttuk — a szárazság agyon is csaphat sok fáradságot, vesződést. Igaz, nemcsak egyszerűen jól előkészített talajról, idejében elmunkált földekről volt szó, hanem kiváló, telet, szárazságot egyaránt tűrő fajtákról is. A Bezosztája „iskolája” nálunk is nagy lendületet adott a kutatóknak, számos hazai nagy hozamú jó fajta áll rendelkezésre, de nem restellnek a tudomány emberei külföldi fajtát sem ajánlani. A Martonvásári Kutatóintézet már hosszú ideje, jóformán évről évre újabb változatot nyújt át a termelőknek (valamennyiben évek hosszú kísérletező és bizonyító munkája rejlik). Az MV 4-es, 5-ös, 8-as intenzív búzákat követték a többiek. Az idei kenyér A szerény, csupán számozással jelölt búzák dicsérik a kutatókat. Sokan mondják, hogy az idén az MV 9-es, 10-es, 13-as fizetett náluk a legjobban. Ezekből még most kevés van, szaporítani kell. Alkalmazzák a többit is, így például teret hódítanak a szegedi fajták. Mód van megválasztani, hogy a terület, a talaj és az éghajlat szerint országunk legkisebb tájkörzetéhez is alkalmazkodó fajtát vásároljanak. Ha egyes helyeken a jugoszláv Rana, Baranka fizet jobban — aminek kísérletezésében az újvidéki kutatók és magyarok közösen dolgoztak —, akkor azt választhatták a gazdaságok. Egyértelmű: a búzát tulajdonságainak ismeretében, s ahhoz minden szükséges feltételt megadva oda kell tenni, ahol a benne rejlő tulajdonságok szerint a legjobban fizet. Sokszor emlegetik hazánkban a bánkúti búzát, amely valóban a maga idejében a legjobb, a legtöbbet hozó és a leginkább hozzánk való volt. De a bánkúti felett eljárt az idő. A korábbi technikához kitűnő volt, világhírűvé vált. A mai technikát, technológiát nem állja. A bánkúti búza — hektárra számítva — 1,2—1,5 tonnát hozott a legjobb esztendőkben is. Ez a népgazdaságnak, a világ nagy versenyében a mai gépesítettséggel nagyon kevés lenne. A nagy hozamú fajták ebben az ötéves tervben már mind négyessel kezdődő számjeggyel bizonyították nemcsak életképességüket, hanem gazdálkodásunk számára nélkülözhetetlen fölényüket is. Az első legnagyobb és azóta még el nem ért hozamot 1980-ban produkálták, 4,76 tonnát hektáronként. Tavaly az aszály ellenére is felette volt a 4 tonnának az országos termésátlag. Hogy az idén mennyit takarítottunk be, még nem ismerjük. Egy azonban bizonyos: jó búzát takarítottak be a gazdaságok. A kenyér, amely sül belőle, mindennél többet mond. A zavartalan aratás azonban nem tudható be csupán a jó nyár eleji időjárásnak, a kedvező előkészületeknek. Alapvetően mindezt azért tudta így végrehajtani a mezőgazdaság, mert a gabonatermesztésünk komplex termelése a nagyüzemek szervezésében valósul meg. Ez az az ágazat, amelyet legelőször sikerült mind technológiában, mind a technikai ellátottságában is a szocialista nagyüzemek kezelésében a világ élvonalába juttatni. A szakembergárda együtt nőtt a feladatokkal. A kombájnosok valóságos tudósai a búza termesztésének. A géphez és a gabonához is egyaránt értenek és felelősségük oly mértékben növekedett, hogy bátran bízhatják rájuk e hatalmas nemzeti értéket. A MEDOSZ-ban nemcsak az ellátást, az aratásban dolgozókról történő gondoskodást figyelik következetesen, hanem szervezik és elemzik a munkaverseny-mozgalmat is. Az aratás megkezdése idején sorra érkeztek a levelek, amelyekben a brigádok a kongresszusi, illetve jubileumi versenyhez csatlakoztak. Valamennyiben ott szerepelt konkrétan a betakarításban vállalt feladat. A szervezettség, az együttműködés, a szemveszteség minimálisra csökkentése, szóval mindaz, amit ott, a helyszínen lehet legjobban megvalósítani. S ez tette és teszi a jövőben is élővé, valóssá a versenyt. Mindenki tudja, mi a dolga, és azt is, hogy üzemében mi az, amiben a legtöbbet tehet a gazdálkodás érdekében. Azt írtam: a jövőben is. Ez a jövő már a ma, mert a kombájnosok számára éppúgy nincs megállás, mint a mezőgazdaság más területén dolgozóknak. Most már javítják a gépeket, készítik fel az őszi nagy munkákra, a kukorica, a cukorrépa, a burgonya betakarítására. Mert valóban, amikor a búzára jó volt a borongós idő, a kapásoknak, gyümölcsnek kellett volna a napfény, a jó nevelő meleg idő. Szerencsére Dunántúl földjei kaptak esőt, de öt megyét ismét megtépázott az aszály. Ezúttal a kukorica károsodott ezeken a helyeken a legjobban. Az eső hiányzott e vidékeken, a kukoricák aligalig növekedtek. Július elejétől augusztus 10-ig az ország néhány körzetében aszály alakult ki. Ismét Bolcs és Pest megye homokhátsági részét bontotta a szárazság, de Csongrád és Szolnok, Békés megyékben is sokat károsított az időjárás. A Nagykunságban éppen olyan helyeken, ahol öntözési lehetőségeik sincsenek a gazdaságoknak. Szarvas térségében, Nagyszénáson hasonlóképpen károkkal számolnak az üzemek. Igaz, augusztus közepe megszakította az aszályt, az eső ismét segített, ám a szárazságjárta vidékeken a talaj kívánatos vízszintjéhez még most is hiányzik 100— 150 milliméter csapadék. Míit jólessze akkor ritkussás . Sok kukoricát besilóztak, máshol a széleket károsította a szárazság, a táblák közepén már kedvezőbb a kép. A szegélykár is sok lehet azonban — magyarázta Csongrád megyében egy tszelnök. Minden, még most kinn levő terménynek kellene a napsütés, a szép ősz, mert a kukoricában, ami 1 millió 130 ezer hektáron áll kinn, például a szeptemberi fagyok rettenetes károkat tehetnek. Az emberek mindent megtettek. A napraforgó, a burgonya, a kertészeti termékek, az alma, a szőlő betakarítása még ezután következik. A nagyüzem, s vele együtt a háztáji gazdaságok is rendkívül szorgosan készülnek az őszi, nagy csúcsmunkákra, mert a fejlődés úgy hozta — a legtöbb munka, a legnagyobb anyagtömegek megmozgatása, az őszi szántás és vetés előkészítése, éppen ezekre a hónapokra esik. Sokszor kinn alszik még a kukorica, számtalanszor kell még addig megfordulni a földeken, aggódva figyelni a táblákat, s idejében rajtot vezényelni egy-egy termény betakarításához, míg azt mondhatjuk, befejeződött ez a gazdasági év. Néhány napja Pest megyében jártam, és magam láttam, hogy a zsámbéki medencében újra virágzik a fehér és a lila akác. Barátom ugyanezzel a hírrel érkezett a Dunántúlról. A népi megfigyelések szerint az akác másodszori virágzása hosszú őszt jósol. Olyat, amire nekünk most nagyon nagy szükségünk lenne. Reménykedünk, hogy a sokszázados bölcselkedés beválik, és segít még a kukoricának, szőlőnek, a mindent elkövető embernek, hogy erőfeszítései eredménnyel záruljanak. Lendvai Vera