Népszava, 1984. szeptember (112. évfolyam, 205–230. sz.)

1984-09-29 / 229. szám

10 Kopré József A biztosítási ügynök Azon a keddi reggelen to­vább aludtam a kelleténél. Nemigen történt ez meg velem, de előző este sokáig csavarogtam az utcákon. Egy hete hogy fölvettek a biztosítóhoz a tisztviselő­nek! Kábultságomhoz az is hozzájárult, hogy reggeltől estig a szúnyogszigeti csó­nakházak újrabiztosításán fá­radoztam. Természetesen nem sok sikerrel. Volt egy kopott aktatáskám, abba gyúrtam bele a lejárt bizto­sítási kötvényeket. Dr. Csi­­cseri Alfonz úr, az életbiz­tosítási osztály alacsony, köpcös, piros arcú, állandó­an szivarozó vezetője, elin­dulásom előtt ellátott min­denféle jótanáccsal. Azt mondta többek között: — Kolléga úr! Nem ajtós­tul rohanunk a családokra! Ez rossz módszer, ezt nem ajánlom. Sőt! Ettől óvom. Az ügyfél megretten, bezár­kózik, gyanakvóvá válik. A mi szakmánkban pedig a legfontosabb a bizalom. A szivarja hamuját a pa­pírkosárba pöccintette. — Ha kisgyereket lát, kér­dezze meg, hányasra felelt az iskolában. Lehetőleg a szülők jelenlétében. És di­csérje meg. Vázolja föl neki a jövőjét, ecsetelje a bizto­sítási szakma, benne az üz­letszerzés jó keresettel ke­csegtető perspektíváját. A gyufásdobozt a két mar­kába fogta és rágyújtott a kihunyt szivarra. — S ha netán nem menne az életbiztosítás, térjen rá az épületekre. Tűz, víz, vil­lám, elemi kár és a többi. Ne hagyja persze számítá­son kívül a melléképületeket sem. A táblázatban megta­lálja ezekre is a kulcsot. Hálás voltam dr. Csicseri Alfonz úrnak a részletes, körültekintő útbaigazításo­kért. Érdeklődve hallgattam, szavaira nagyokat bólogat­tam. De mielőbb szerettem volna már indulni. Hogy bi­zonyítsam rátermettségemet. Izgalmamban vásároltam néhány villamosszakaszje­­gyet. És mondogattam ma­gamban az előre eltervelt beszédemet. Odaálltam egy­­egy kirakatüveg elé. Láttam, hogy mozog a szám. Próbá­lok mosolyogni is. Az egyik karom úgy próbáltam ma­gasra emelni, ahogy a Ke­leti előtt a Baross-szobron láttam. Ezzel úgy gondoltam, az elképzelt ügyfélbe szorí­tom a szót. A kitervelt mondókám kö­zepén járhattam, amikor Bu­zogány Oszkár csónakház-tu­­lajdonos szélesre tárta előt­tem az ajtaját. Klottgatyá­­ban fogadott (istentelen nagy meleg volt!), lábát szét­terpesztette. S mielőtt szó­hoz jutottam volna, így kezdte: — Ugyan kérem!? Maguk csak a biztosítási díjakat szedik be. Aztán, ha baj éri az embert, otthagyják a szarban! Erre hirtelen meglepő­­döttségemben nem tudtam mit válaszolni. Ilyen fogad­tatásra nem oktatott ki dr. Csicseri Alfonz úr kellőkép­pen. S ha mégis eszembe ju­tott egy eset, amit aznap már a kilencedik helyen is­mételtem el, kiemelve emel­kedett hangon a drámaibb részleteket, akkor meg így szorította belém a szót Bu­zogány úr: — Na, ez az egy eset! Sze­rencséje volt a palinak. Ka­pott valamit. De mennyit fi­zetett be? Azt persze nem számolják ki maguk, mi? És fölvázolta az összes le­hetőségeket. Ha csak a csó­nakház gyulladt volna ki? Nem szólva a dongaműhely­ről, az értékes facsi­szoló gé­pekről. Nyersanyag, léc, enyv satöbbi, akkor mit fi­zetne a biztosító? — Bizonyára kérem, ami jár! A kulcs szerint! — fe­leltem bátortalanul. Buzogány úr ezen a nem éppen megnyugtató válaszo­mon még inkább dühbe gu­­­rult, összeszidott minden biztosítótársaságot. Piszkos csalóknak, ingyenélőknek ti­tulálva mindazokat, akik ilyenekkel foglalkoznak. Be­csapta mérgesen az orrom előtt az ajtót. Az ablaküveg mögül még rám kiáltott, megrázva öklét, eres keze fe­­jét: — Menjen a francba! Hordja el magát, de rögtön! Mit tehettem mást? Ki­­szédelegtem az utcára. Le­hajtottam a fejem. Az ing­nyakam úgy szorított, mint­ha kötelet tekertek volna a nyakamra. És hasonló­képpen jártam másutt is. Az üzletszerzéssel nem volt sze­rencsém. Na, persze tudtam én már az első nap, az elin­duláskor, hogy nem vagyok én valami égbekiáltó tehet­ségű biztosítási ügynök. Haragudtam dr. Csicseri Alfonz úrra, hogy engem ilyen munkára fog be. Ami­kor én tisztviselőnek szület­tem!? Miért küld engem biz­tosításokat szerezni? Soroza­tos kudarcaimért őt okoltam! Mert ahelyett, hogy ültetett volna egész nap az irodában és loptam volna a napot, mint annyi sok tisztességes firkálásban megöregedett kollégám? — belém­beszélte dr. Csicseri Alfonz úr, hogy zamatos dunántúli tájszólá­sommal én igen alkalmas lennék üzletszerzésre! Mancikára gondoltam. Mancika iránt reménytelen szerelmet tápláltam magam­ban. Ha láttam elsuhanni az ajtó előtt, már megremegtem. Kihajoltam utána és ábrán­dozva néztem szép, fekete hullámos haját, benne az ap­ró, kövekkel kirakott csa­tát, amit a józsefvárosi bú­csúban kapott Gyuritól, az adrómázó gép kezelőjétől. Állandóan az ajtót néztem. Meglestem a folyosón. S ha csak két szót válthattam vele, aznap már beteljesült a bol­dogságom. S ha meg közelé­be kerültem és megfogtam a csuklóját a sötét folyosóka­nyarban, azt sugdostam a fü­lébe: — Mancika, maga milyen gyönyörű máma! Lehajtotta fejét, majd rányillantotta mély tüzű, fe­kete szemét. — Maga, Kornél, éppen az ötödik máma, aki ezt mond­ja! — Mit is mondhatnék mást? — néztem rá, ábrán­dos vágyakozással. — Mit? Magától elvárnám, hogy másképpen fejezze ki magát. Maga, Kornél, költő is! Na nem pénzköltő. Igazi költő, aki verseket ír. Mond­ja, rólam mikor ír egy ver­set? Mondjuk, mintha én lennék a múzsája és homlo­kon csókolnám?! — írok, feltétlen írok, Mancika! — mondtam zavar­tan. Egész nap az a homlokon csókolás izgatott. Istenem, ha engem Mancika egyszer ...? Nem is mertem­ rágondolni. De biztatása versírásra ösz­tökélt. Másnapra két verset is írtam hozzá. Megmutat­tam neki. Csak nevetett és azt mondta odadűlve háttal a folyosó falának: — Kolosszális, bravó, Kor­nél! Harmadnap az újabb vers­re szó szerint ugyanazt mondta. Úgy látszik, szótárá­ban csak ezek a szavak sze­repeltek. Pedig abban a versben szerelemről, bánat­ról, még halálról is volt szó! Minden strófa ezzel a két sorral végződött: „lúgkő is édes méz a számban Manci­ka! Bár én lehetnék magán a dunyha, ciha!” Erre is csak azt mondta: — Kolosszális, bravó, Kor­nél! Minden igyekezetem hiá­bavaló volt Mancika iránt, ő továbbra is a Gyurival sétálgatott. Gyuri kísérte haza a Szigetvári utcába, ha rendbe tette az andrémázó gépet és bekopogott a tűz­­osztályra Mancikáért. Min­dennap öt óra után öt perc­cel. Nekem ez a Gyuri nem volt szimpatikus. Vörös ha­ja volt, lapos orra és f­elálló, nagy füle. Ha találkoztam vele a folyosón, mindig a dipla foga csillant elő leg­előbb a biggyedt ajkak mö­gül. Kilátszott a fogak mö­gül a kampó is, amivel a dipla fog oda volt erősítve. Aztán meg Gyuri mindig va­salt nadrágban járt. Mirjám cigarettát szívott, amiből megkínálta Mancikát is. Rendszerint előttem, tüntető­leg! Ahogy a tölgyfák lombko­ronája alatt sétáltam kifelé a Szúnyogszigetről, elhatá­roztam: megírom búcsúver­­semet Mancikához! Valami olyat akartam írni, amitől majd elbőgi magát. A nya­kamba borul és nem azt mondja: „kolosszális”, ha­nem tényleg homlokon is csókol. Mert én ezt kezde­ményezni nem mertem vol­na soha! Mancika egyszer elmesél­te, hogy Gyurival a moziban csókolózni szoktak. Mintha kést mártottak volna belém! Egy csapásra kiábrándultam Mancikából. Na persze, eh­hez hozzájárult az is, hogy Mancika erősen festette a száját. Ez is siettette kiáb­rándulásomat. Azért ott a tölgyek alatt bandukolva, el is készült a búcsúvers. Emlékszem, meg­írtam benne a Ferenc József­­híd turulmadarát is. Ahon­nét kiterjesztett karokkal repülök le a mélybe, a Du­na vizébe. Ehhez az ötletet az aznapi Friss Újság híre adta. Amiben egy cselédlány választotta a halál eme lát­ványos példáját. Míg a verssel bíbelődtem, az idő is alaposan elszaladt. Kimerülten ballagtam a vas­hídon kifelé. Betértem egy kiskocsmába. Valami kis bá­torításért. A pultnál Józsi bácsi, a falábú koldus könyökölt. Bekötözött, sebes lábáról, rőtvörös szakálláról azon­nal megismertem. Egy éjsza­kai kóborlásom során barát­koztunk össze a Halló büfé­ben. Józsi bácsi nem kére­­getett nyíltan. A szolidabb fajtából való koldus volt. Szándékát inkább filozofál­­gatásaikba rejtette. A világról is megvolt a véleménye. M­áris kezdte: — Ha engemet bíznának meg az emberiség újraren­dezésével, pénzszámlálást csinálnék! Akinek öt pengő­nél több van a zsebében, azt megadóztatnám! A Karády Kati is külön fizetne azért, mert énekel. Énekkel, ked­ves Kornél barátom, ebben a mai világban semmire se megy az ember. Amikor ka­tonák, magyar katonák hul­lanak a Donnál, mint a le­gyek!? Hát mire ilyenkor az ének? Na, te okos, tanult ember vagy, mondjad, mi­nek? Azután fölhúzta sebes lá­bán a nadrágszárat. — Futná még egy fröccs­­re, Kornél? — Esetleg — mondtam, és vakaróztam. — Akkor rendelj még egyet! Dög meleg van. Kü­lönben úriember voltál te, Kornél, világéletedben! Iszogattunk. A harmadik fröccs után elköszöntem Jó­zsi bácsitól. Éreztem, mintha a fröcs­­csöktől inamba szállt volna a bátorság! Különösen, ha arra gondoltam, oda kell áll­­nom dr. Csicseri Alfonz úr elé és be kell számolnom ne­ki a mai napról. Mit mon­dok neki? Ültem bánatosan a Duna­­parti forró köveken. Néz­tem, hogy bodrozódik a szür­ke hullám. A sárszínű hab szortyog, mintha egy részeg horkolna ott lenn a víz alatt. Kinyitottam az aktatáská­mat és az üres blankettákat a vízbe szórtam. Utolsónak hagytam a búcsúverset, amit Mancikához írtam. És reszketve lépdeltem az Ül­lői út irányába. A szobámban éppen a biz­tosítási kötvényeket rakosgat­tam, amikor rámnyitotta az ajtót dr. Csicseri Alfonz úr. — Na és? Senki nem újí­totta meg a lejárt biztosítá­sát? — kérdezte és ujjai kö­zött forgatta a kötvényeket. — Senki! Pedig beszéltem, állandóan beszéltem! — mondtam bátran. — Hát ez a baj. Azt elfe­lejtettem mondani: az ügy­felet is szóhoz kell hagyni jutni! Maga, Kornél fiam, eb­ben a szakmában éhen hal! Ezt jobb, ha tőlem tudja. Mérgesen becsapta maga mögött az ajtót. A fölmondást Mancika kézbesítette. Csak letette az asztalra. Nem is hagyta, hogy elolvassam. El­kapta a fejem és homlokon csókolt. Máris szaladt. Az aj­tóból mondta: várja a Gyu­ri, mert megvette már a két mozijegyet. Másnap új állás után kellett volna néznem. De este otthon várt már a SAS-behívó... SZOMBAT, 1984. SZEPTEMBER 29. NÉPSZAVA Cs. Kovács László NAPRAFORGÓK Kard­­korbács, Ács Margit novellái Botránytalan csendességgel jelentkezett s van jelen Ács Margit irodalmunkban. Nincs szüksége propagandá­ra, önadminisztrációra. Nincs, mert­ tud. A legfontosabba­kat, amit egy írónak tudnia kell. Először is — s ez nem rangsorolás, csupán felsoro­lás — páratlan megfigyelő. Ha lehet válogatni, köteté­nek talán legragyogóbb lap­jai azok, ahol a „nő”-ből „anyává” érés folyamatát rajzolja, az első gyermek körüli ügyetlenkedés, aggá­lyoskodás, s felébredő új, mindennél magasabb rendű kötelességérzet feltámadását és kibontakozását (Vendégek a kertben). Másik — ebből követke­ző — kitűnősége, hogy a valóság ily remekül megfi­gyelt jelenségeit — s ebbe beleértve önmagát is — egy­szerre tudja a kívülálló szemlélődő s a beleérző­­együttélő nézőpontjából be­mutatni. Mennyi szeretettel­jes irónia a falusias környe­zetbe kerülő fiatalaszony ügyetlenkedő buzgalmában. (Szándékosan nem használ­tuk az idétlen „kismama” ki­fejezést), mennyi részvét a tehetetlenségre kárhoztatott, önpusztításra ítélt életek fö­lött (A rés, Csendélet). Ez a kettős — ha ugyan nem több — optika eredmé­nyezi azt, hogy a szinte alig észrevehető, rezzenésnyi je­lenségeket naggyá, fontossá, önmagukon túlmutató álta­lános érvényűvé tudja nö­velni. alamizsna „... kicsiben” mintha min­dennek lenne valami „nagy”, az egyéni életen túli létezé­si formája is, mintha az em­ber nem úgy élné meg eze­ket, mint sorstragédiákat.” A „nem úgy megélés” adja írásainak egyik legmeghatá­rozóbb jellemzőjét, mintegy központi problémáját. Az emberek jórésze a sorssal való szembenézés, szembe­szállás helyett gyakran a mellékutakat, a kibúvókat keresi: „... a kiszolgáltatott­ság, az eltömegesedés, az el­magányosodás, a társadalmi agresszivitás, az osztályanta­­gonizmus, a zsarnokságok, a háborúk minden átkát,. mintha ki- és elkerülhető­nek fogná fel a pótcselek­vésekbe menekülő, kiúttalan egyén. „A kiszolgáltatottság­tól eliszonyodva egy konok belső szabadságharc magános bujdosójaként” élik-pergetik napjaikat. Nem villan kés, nem folyik vér, de nem kí­séri papi áldás sem az „egy­másra talált fiatalokat. S ha változik is sorsukban vala­mi, az legfeljebb a tragikus belátása kiúttalanságuknak. Mert nem kiút a disszi­­­dálás, melyet az első írás diákhőse választ, nem tud­ván feloldani az ötvenes évek szólamai s a valóság közötti ellentmondást, nem az a Házirend egy ócska házban hősének magánossága felett való kétségbeesett zokogása, s nem az a Csendélet hős­nőjének alkoholizmusa. Leg­kevésbé pedig az Utcacson­kok, hűlt helyek már jobb módba került, sorsába bele­nyugvó hősnő áttekintése si­vár, örömtelen fiatalságán. Ez utóbbi írásban különö­sen, de ha lehet méginkább a Vendégek a kertben cí­műben, s a címadó novel­lában remekel a szerkesz­téssel, sűrítéssel. Szinte mér­nöki pontossággal szerkeszti­­teremti meg azokat a csúcs­pontokat, ahol az illető sze­replőnek ha csak egy pilla­natra is, de szembe kell néz­nie saját sorsával. (A Házi­rend egy ócska házban hő­se egy utcai baleset követ­keztében döbben rá magá­nyosságára). S az „egyszerű” történetek, mint a Vendégek a kertben s a címadó novella kitűnő alkalom arra, hogy család­­regényre való anyag tárul­jon fel előttünk, anélkül, hogy a zsúfoltságnak, a ma­­gyarázgató halmozásnak az érzését keltené. S mégis, egy ideiglenes lakásban való la­kozás, egy vendégség már elég alkalom az írónak, hogy az elmúlt évtizedek társadalmi, világnézeti hul­lámzásainak a cselekménybe szervesen beépített, alapos rajzát adja. Hiába mondja, hogy a bol­ti eladó, a besurranó tolvaj stb., nálánál többet tud a valóságról (!). Lehet, a sa­ját szakmájában. Hol van a zsír, a lekvár, melyik zár­hoz milyen sperhrakni való. De ami fontos, a világ ösz­szefüggő egészét, s benne zajló-játszódó mindennapja­inkat, azt vitathatatlanul ő ismeri. (Szépirodalmi) Bessenyei György Katonaélet, katonapolitika — Valószínűleg nem a vélet­lennek, hanem tudatos ki­adáspolitikának köszönhető, hogy a Fegyveres Erők Nap­ja környékén megszaporod­nak a könyvüzletekben a Zrínyi Kiadó legújabb kö­tetei. Az idén sem volt más­képp. Talán a legnagyobb vára­kozás Hodosán Imre Cseléd­könyvtől a tölgyfalombig cí­mű memoárját előzte meg. Ez a könyv ugyanis egy új, az Élmények és gondolatok sorozat első darabja, ahol azok a hivatásos és nem hi­vatásos­­ katonák szólal­nak meg, akik századunk katonai eseményeiben, a Ma­gyar Néphadsereg megszer­vezésében, fejlesztésében ki­magasló szerepet játszottak. Hodosán Imre nyugállomá­nyú vezérőrnagy közéjük tartozik. A szemtanú hite­lességével számol be a nép­hadsereg történetének egy­­egy epizódjáról. Könyvének külön érdekessége az a rész, ahol a 37. Budapesti Forra­dalmi Ezred helytállására emlékszik, amelynek az 1956- os ellenforradalom idején a parancsnoka volt. Minden bizonnyal nagy közönségsiker lesz Alistair MacLean őfelsége hadihajó­ja című kötet. A népszerű skót író drámai feszültségek­kel teli könyvében valós tör­ténelmi helyzetbe helyezi hőseit. Az Ulysses cirkáló negyven hajóból álló konvoj élén, a náci repülőgépek, torpedórombolók és tenger­alattjárók ostroma közepet­te, Murmanszk felé tart. Nem kisebb a tét, mint si­kerül-e célba juttatni a fon­tos szállítmányt, miközben a hajón lázadás készül, szinte embertelenre fordul az idő­­ könyvekben járás és a fokozódó német támadások ellenére a leg­csekélyebb otthoni támoga­tásra sem számíthatnak! V­jacseszlav Kondratyjev Szaska című kisregényével az utóbbi évek egyik legjobb szovjet háborús prózája ke­rül az olvasó kezébe. A szer­ző a rzsevi harcoknak állít méltó emléket. Főhőse, a fiatal, csaknem gyerekem­­bernyi frontkatona, akit a küzdelmek, megpróbáltatások érlelnek minden körülmé­nyek között bátran helytálló felnőtté. A kiadó és a szombathelyi Sylvester János Nyomda kö­zös bravúrja, hogy hat hét alatt készült el Demeter György Űrhadviselés című kötete. A szerző a szép ki­vitelű, fotókban, rajzokban bővelkedő könyvben az ame­rikai űrfegyverkezés fejlődé­sét, eszközeit, stratégiai el­képzeléseit veszi számba. A közérthető, olvasmányos stí­lusban ugyanakkor tudomá­nyos igénnyel megírt könyv minden bizonnyal sok segít­séget ad napjaink egy leg­aktuálisabb és izgalmasabb katonapolitikai kérdésében az eligazodáshoz. — pusztay — Rác József VÁRAKOZÓK !

Next