Népszava, 1984. szeptember (112. évfolyam, 205–230. sz.)
1984-09-29 / 229. szám
10 Kopré József A biztosítási ügynök Azon a keddi reggelen tovább aludtam a kelleténél. Nemigen történt ez meg velem, de előző este sokáig csavarogtam az utcákon. Egy hete hogy fölvettek a biztosítóhoz a tisztviselőnek! Kábultságomhoz az is hozzájárult, hogy reggeltől estig a szúnyogszigeti csónakházak újrabiztosításán fáradoztam. Természetesen nem sok sikerrel. Volt egy kopott aktatáskám, abba gyúrtam bele a lejárt biztosítási kötvényeket. Dr. Csicseri Alfonz úr, az életbiztosítási osztály alacsony, köpcös, piros arcú, állandóan szivarozó vezetője, elindulásom előtt ellátott mindenféle jótanáccsal. Azt mondta többek között: — Kolléga úr! Nem ajtóstul rohanunk a családokra! Ez rossz módszer, ezt nem ajánlom. Sőt! Ettől óvom. Az ügyfél megretten, bezárkózik, gyanakvóvá válik. A mi szakmánkban pedig a legfontosabb a bizalom. A szivarja hamuját a papírkosárba pöccintette. — Ha kisgyereket lát, kérdezze meg, hányasra felelt az iskolában. Lehetőleg a szülők jelenlétében. És dicsérje meg. Vázolja föl neki a jövőjét, ecsetelje a biztosítási szakma, benne az üzletszerzés jó keresettel kecsegtető perspektíváját. A gyufásdobozt a két markába fogta és rágyújtott a kihunyt szivarra. — S ha netán nem menne az életbiztosítás, térjen rá az épületekre. Tűz, víz, villám, elemi kár és a többi. Ne hagyja persze számításon kívül a melléképületeket sem. A táblázatban megtalálja ezekre is a kulcsot. Hálás voltam dr. Csicseri Alfonz úrnak a részletes, körültekintő útbaigazításokért. Érdeklődve hallgattam, szavaira nagyokat bólogattam. De mielőbb szerettem volna már indulni. Hogy bizonyítsam rátermettségemet. Izgalmamban vásároltam néhány villamosszakaszjegyet. És mondogattam magamban az előre eltervelt beszédemet. Odaálltam egyegy kirakatüveg elé. Láttam, hogy mozog a szám. Próbálok mosolyogni is. Az egyik karom úgy próbáltam magasra emelni, ahogy a Keleti előtt a Baross-szobron láttam. Ezzel úgy gondoltam, az elképzelt ügyfélbe szorítom a szót. A kitervelt mondókám közepén járhattam, amikor Buzogány Oszkár csónakház-tulajdonos szélesre tárta előttem az ajtaját. Klottgatyában fogadott (istentelen nagy meleg volt!), lábát szétterpesztette. S mielőtt szóhoz jutottam volna, így kezdte: — Ugyan kérem!? Maguk csak a biztosítási díjakat szedik be. Aztán, ha baj éri az embert, otthagyják a szarban! Erre hirtelen meglepődöttségemben nem tudtam mit válaszolni. Ilyen fogadtatásra nem oktatott ki dr. Csicseri Alfonz úr kellőképpen. S ha mégis eszembe jutott egy eset, amit aznap már a kilencedik helyen ismételtem el, kiemelve emelkedett hangon a drámaibb részleteket, akkor meg így szorította belém a szót Buzogány úr: — Na, ez az egy eset! Szerencséje volt a palinak. Kapott valamit. De mennyit fizetett be? Azt persze nem számolják ki maguk, mi? És fölvázolta az összes lehetőségeket. Ha csak a csónakház gyulladt volna ki? Nem szólva a dongaműhelyről, az értékes facsiszoló gépekről. Nyersanyag, léc, enyv satöbbi, akkor mit fizetne a biztosító? — Bizonyára kérem, ami jár! A kulcs szerint! — feleltem bátortalanul. Buzogány úr ezen a nem éppen megnyugtató válaszomon még inkább dühbe gurult, összeszidott minden biztosítótársaságot. Piszkos csalóknak, ingyenélőknek titulálva mindazokat, akik ilyenekkel foglalkoznak. Becsapta mérgesen az orrom előtt az ajtót. Az ablaküveg mögül még rám kiáltott, megrázva öklét, eres keze fejét: — Menjen a francba! Hordja el magát, de rögtön! Mit tehettem mást? Kiszédelegtem az utcára. Lehajtottam a fejem. Az ingnyakam úgy szorított, mintha kötelet tekertek volna a nyakamra. És hasonlóképpen jártam másutt is. Az üzletszerzéssel nem volt szerencsém. Na, persze tudtam én már az első nap, az elinduláskor, hogy nem vagyok én valami égbekiáltó tehetségű biztosítási ügynök. Haragudtam dr. Csicseri Alfonz úrra, hogy engem ilyen munkára fog be. Amikor én tisztviselőnek születtem!? Miért küld engem biztosításokat szerezni? Sorozatos kudarcaimért őt okoltam! Mert ahelyett, hogy ültetett volna egész nap az irodában és loptam volna a napot, mint annyi sok tisztességes firkálásban megöregedett kollégám? — belémbeszélte dr. Csicseri Alfonz úr, hogy zamatos dunántúli tájszólásommal én igen alkalmas lennék üzletszerzésre! Mancikára gondoltam. Mancika iránt reménytelen szerelmet tápláltam magamban. Ha láttam elsuhanni az ajtó előtt, már megremegtem. Kihajoltam utána és ábrándozva néztem szép, fekete hullámos haját, benne az apró, kövekkel kirakott csatát, amit a józsefvárosi búcsúban kapott Gyuritól, az adrómázó gép kezelőjétől. Állandóan az ajtót néztem. Meglestem a folyosón. S ha csak két szót válthattam vele, aznap már beteljesült a boldogságom. S ha meg közelébe kerültem és megfogtam a csuklóját a sötét folyosókanyarban, azt sugdostam a fülébe: — Mancika, maga milyen gyönyörű máma! Lehajtotta fejét, majd rányillantotta mély tüzű, fekete szemét. — Maga, Kornél, éppen az ötödik máma, aki ezt mondja! — Mit is mondhatnék mást? — néztem rá, ábrándos vágyakozással. — Mit? Magától elvárnám, hogy másképpen fejezze ki magát. Maga, Kornél, költő is! Na nem pénzköltő. Igazi költő, aki verseket ír. Mondja, rólam mikor ír egy verset? Mondjuk, mintha én lennék a múzsája és homlokon csókolnám?! — írok, feltétlen írok, Mancika! — mondtam zavartan. Egész nap az a homlokon csókolás izgatott. Istenem, ha engem Mancika egyszer ...? Nem is mertem rágondolni. De biztatása versírásra ösztökélt. Másnapra két verset is írtam hozzá. Megmutattam neki. Csak nevetett és azt mondta odadűlve háttal a folyosó falának: — Kolosszális, bravó, Kornél! Harmadnap az újabb versre szó szerint ugyanazt mondta. Úgy látszik, szótárában csak ezek a szavak szerepeltek. Pedig abban a versben szerelemről, bánatról, még halálról is volt szó! Minden strófa ezzel a két sorral végződött: „lúgkő is édes méz a számban Mancika! Bár én lehetnék magán a dunyha, ciha!” Erre is csak azt mondta: — Kolosszális, bravó, Kornél! Minden igyekezetem hiábavaló volt Mancika iránt, ő továbbra is a Gyurival sétálgatott. Gyuri kísérte haza a Szigetvári utcába, ha rendbe tette az andrémázó gépet és bekopogott a tűzosztályra Mancikáért. Mindennap öt óra után öt perccel. Nekem ez a Gyuri nem volt szimpatikus. Vörös haja volt, lapos orra és felálló, nagy füle. Ha találkoztam vele a folyosón, mindig a dipla foga csillant elő legelőbb a biggyedt ajkak mögül. Kilátszott a fogak mögül a kampó is, amivel a dipla fog oda volt erősítve. Aztán meg Gyuri mindig vasalt nadrágban járt. Mirjám cigarettát szívott, amiből megkínálta Mancikát is. Rendszerint előttem, tüntetőleg! Ahogy a tölgyfák lombkoronája alatt sétáltam kifelé a Szúnyogszigetről, elhatároztam: megírom búcsúversemet Mancikához! Valami olyat akartam írni, amitől majd elbőgi magát. A nyakamba borul és nem azt mondja: „kolosszális”, hanem tényleg homlokon is csókol. Mert én ezt kezdeményezni nem mertem volna soha! Mancika egyszer elmesélte, hogy Gyurival a moziban csókolózni szoktak. Mintha kést mártottak volna belém! Egy csapásra kiábrándultam Mancikából. Na persze, ehhez hozzájárult az is, hogy Mancika erősen festette a száját. Ez is siettette kiábrándulásomat. Azért ott a tölgyek alatt bandukolva, el is készült a búcsúvers. Emlékszem, megírtam benne a Ferenc Józsefhíd turulmadarát is. Ahonnét kiterjesztett karokkal repülök le a mélybe, a Duna vizébe. Ehhez az ötletet az aznapi Friss Újság híre adta. Amiben egy cselédlány választotta a halál eme látványos példáját. Míg a verssel bíbelődtem, az idő is alaposan elszaladt. Kimerülten ballagtam a vashídon kifelé. Betértem egy kiskocsmába. Valami kis bátorításért. A pultnál Józsi bácsi, a falábú koldus könyökölt. Bekötözött, sebes lábáról, rőtvörös szakálláról azonnal megismertem. Egy éjszakai kóborlásom során barátkoztunk össze a Halló büfében. Józsi bácsi nem kéregetett nyíltan. A szolidabb fajtából való koldus volt. Szándékát inkább filozofálgatásaikba rejtette. A világról is megvolt a véleménye. Máris kezdte: — Ha engemet bíznának meg az emberiség újrarendezésével, pénzszámlálást csinálnék! Akinek öt pengőnél több van a zsebében, azt megadóztatnám! A Karády Kati is külön fizetne azért, mert énekel. Énekkel, kedves Kornél barátom, ebben a mai világban semmire se megy az ember. Amikor katonák, magyar katonák hullanak a Donnál, mint a legyek!? Hát mire ilyenkor az ének? Na, te okos, tanult ember vagy, mondjad, minek? Azután fölhúzta sebes lábán a nadrágszárat. — Futná még egy fröccsre, Kornél? — Esetleg — mondtam, és vakaróztam. — Akkor rendelj még egyet! Dög meleg van. Különben úriember voltál te, Kornél, világéletedben! Iszogattunk. A harmadik fröccs után elköszöntem Józsi bácsitól. Éreztem, mintha a fröcscsöktől inamba szállt volna a bátorság! Különösen, ha arra gondoltam, oda kell állnom dr. Csicseri Alfonz úr elé és be kell számolnom neki a mai napról. Mit mondok neki? Ültem bánatosan a Dunaparti forró köveken. Néztem, hogy bodrozódik a szürke hullám. A sárszínű hab szortyog, mintha egy részeg horkolna ott lenn a víz alatt. Kinyitottam az aktatáskámat és az üres blankettákat a vízbe szórtam. Utolsónak hagytam a búcsúverset, amit Mancikához írtam. És reszketve lépdeltem az Üllői út irányába. A szobámban éppen a biztosítási kötvényeket rakosgattam, amikor rámnyitotta az ajtót dr. Csicseri Alfonz úr. — Na és? Senki nem újította meg a lejárt biztosítását? — kérdezte és ujjai között forgatta a kötvényeket. — Senki! Pedig beszéltem, állandóan beszéltem! — mondtam bátran. — Hát ez a baj. Azt elfelejtettem mondani: az ügyfelet is szóhoz kell hagyni jutni! Maga, Kornél fiam, ebben a szakmában éhen hal! Ezt jobb, ha tőlem tudja. Mérgesen becsapta maga mögött az ajtót. A fölmondást Mancika kézbesítette. Csak letette az asztalra. Nem is hagyta, hogy elolvassam. Elkapta a fejem és homlokon csókolt. Máris szaladt. Az ajtóból mondta: várja a Gyuri, mert megvette már a két mozijegyet. Másnap új állás után kellett volna néznem. De este otthon várt már a SAS-behívó... SZOMBAT, 1984. SZEPTEMBER 29. NÉPSZAVA Cs. Kovács László NAPRAFORGÓK Kardkorbács, Ács Margit novellái Botránytalan csendességgel jelentkezett s van jelen Ács Margit irodalmunkban. Nincs szüksége propagandára, önadminisztrációra. Nincs, mert tud. A legfontosabbakat, amit egy írónak tudnia kell. Először is — s ez nem rangsorolás, csupán felsorolás — páratlan megfigyelő. Ha lehet válogatni, kötetének talán legragyogóbb lapjai azok, ahol a „nő”-ből „anyává” érés folyamatát rajzolja, az első gyermek körüli ügyetlenkedés, aggályoskodás, s felébredő új, mindennél magasabb rendű kötelességérzet feltámadását és kibontakozását (Vendégek a kertben). Másik — ebből következő — kitűnősége, hogy a valóság ily remekül megfigyelt jelenségeit — s ebbe beleértve önmagát is — egyszerre tudja a kívülálló szemlélődő s a beleérzőegyüttélő nézőpontjából bemutatni. Mennyi szeretetteljes irónia a falusias környezetbe kerülő fiatalaszony ügyetlenkedő buzgalmában. (Szándékosan nem használtuk az idétlen „kismama” kifejezést), mennyi részvét a tehetetlenségre kárhoztatott, önpusztításra ítélt életek fölött (A rés, Csendélet). Ez a kettős — ha ugyan nem több — optika eredményezi azt, hogy a szinte alig észrevehető, rezzenésnyi jelenségeket naggyá, fontossá, önmagukon túlmutató általános érvényűvé tudja növelni. alamizsna „... kicsiben” mintha mindennek lenne valami „nagy”, az egyéni életen túli létezési formája is, mintha az ember nem úgy élné meg ezeket, mint sorstragédiákat.” A „nem úgy megélés” adja írásainak egyik legmeghatározóbb jellemzőjét, mintegy központi problémáját. Az emberek jórésze a sorssal való szembenézés, szembeszállás helyett gyakran a mellékutakat, a kibúvókat keresi: „... a kiszolgáltatottság, az eltömegesedés, az elmagányosodás, a társadalmi agresszivitás, az osztályantagonizmus, a zsarnokságok, a háborúk minden átkát,. mintha ki- és elkerülhetőnek fogná fel a pótcselekvésekbe menekülő, kiúttalan egyén. „A kiszolgáltatottságtól eliszonyodva egy konok belső szabadságharc magános bujdosójaként” élik-pergetik napjaikat. Nem villan kés, nem folyik vér, de nem kíséri papi áldás sem az „egymásra talált fiatalokat. S ha változik is sorsukban valami, az legfeljebb a tragikus belátása kiúttalanságuknak. Mert nem kiút a disszidálás, melyet az első írás diákhőse választ, nem tudván feloldani az ötvenes évek szólamai s a valóság közötti ellentmondást, nem az a Házirend egy ócska házban hősének magánossága felett való kétségbeesett zokogása, s nem az a Csendélet hősnőjének alkoholizmusa. Legkevésbé pedig az Utcacsonkok, hűlt helyek már jobb módba került, sorsába belenyugvó hősnő áttekintése sivár, örömtelen fiatalságán. Ez utóbbi írásban különösen, de ha lehet méginkább a Vendégek a kertben címűben, s a címadó novellában remekel a szerkesztéssel, sűrítéssel. Szinte mérnöki pontossággal szerkesztiteremti meg azokat a csúcspontokat, ahol az illető szereplőnek ha csak egy pillanatra is, de szembe kell néznie saját sorsával. (A Házirend egy ócska házban hőse egy utcai baleset következtében döbben rá magányosságára). S az „egyszerű” történetek, mint a Vendégek a kertben s a címadó novella kitűnő alkalom arra, hogy családregényre való anyag táruljon fel előttünk, anélkül, hogy a zsúfoltságnak, a magyarázgató halmozásnak az érzését keltené. S mégis, egy ideiglenes lakásban való lakozás, egy vendégség már elég alkalom az írónak, hogy az elmúlt évtizedek társadalmi, világnézeti hullámzásainak a cselekménybe szervesen beépített, alapos rajzát adja. Hiába mondja, hogy a bolti eladó, a besurranó tolvaj stb., nálánál többet tud a valóságról (!). Lehet, a saját szakmájában. Hol van a zsír, a lekvár, melyik zárhoz milyen sperhrakni való. De ami fontos, a világ öszszefüggő egészét, s benne zajló-játszódó mindennapjainkat, azt vitathatatlanul ő ismeri. (Szépirodalmi) Bessenyei György Katonaélet, katonapolitika — Valószínűleg nem a véletlennek, hanem tudatos kiadáspolitikának köszönhető, hogy a Fegyveres Erők Napja környékén megszaporodnak a könyvüzletekben a Zrínyi Kiadó legújabb kötetei. Az idén sem volt másképp. Talán a legnagyobb várakozás Hodosán Imre Cselédkönyvtől a tölgyfalombig című memoárját előzte meg. Ez a könyv ugyanis egy új, az Élmények és gondolatok sorozat első darabja, ahol azok a hivatásos és nem hivatásos katonák szólalnak meg, akik századunk katonai eseményeiben, a Magyar Néphadsereg megszervezésében, fejlesztésében kimagasló szerepet játszottak. Hodosán Imre nyugállományú vezérőrnagy közéjük tartozik. A szemtanú hitelességével számol be a néphadsereg történetének egyegy epizódjáról. Könyvének külön érdekessége az a rész, ahol a 37. Budapesti Forradalmi Ezred helytállására emlékszik, amelynek az 1956- os ellenforradalom idején a parancsnoka volt. Minden bizonnyal nagy közönségsiker lesz Alistair MacLean őfelsége hadihajója című kötet. A népszerű skót író drámai feszültségekkel teli könyvében valós történelmi helyzetbe helyezi hőseit. Az Ulysses cirkáló negyven hajóból álló konvoj élén, a náci repülőgépek, torpedórombolók és tengeralattjárók ostroma közepette, Murmanszk felé tart. Nem kisebb a tét, mint sikerül-e célba juttatni a fontos szállítmányt, miközben a hajón lázadás készül, szinte embertelenre fordul az idő könyvekben járás és a fokozódó német támadások ellenére a legcsekélyebb otthoni támogatásra sem számíthatnak! Vjacseszlav Kondratyjev Szaska című kisregényével az utóbbi évek egyik legjobb szovjet háborús prózája kerül az olvasó kezébe. A szerző a rzsevi harcoknak állít méltó emléket. Főhőse, a fiatal, csaknem gyerekembernyi frontkatona, akit a küzdelmek, megpróbáltatások érlelnek minden körülmények között bátran helytálló felnőtté. A kiadó és a szombathelyi Sylvester János Nyomda közös bravúrja, hogy hat hét alatt készült el Demeter György Űrhadviselés című kötete. A szerző a szép kivitelű, fotókban, rajzokban bővelkedő könyvben az amerikai űrfegyverkezés fejlődését, eszközeit, stratégiai elképzeléseit veszi számba. A közérthető, olvasmányos stílusban ugyanakkor tudományos igénnyel megírt könyv minden bizonnyal sok segítséget ad napjaink egy legaktuálisabb és izgalmasabb katonapolitikai kérdésében az eligazodáshoz. — pusztay — Rác József VÁRAKOZÓK !