Népszava, 1984. október (112. évfolyam, 231–256. sz.)
1984-10-02 / 231. szám
NÉPSZAVA 1984. OKTÓBER 2., KEDD Az amerikai kormány vétkes az emberiség ellen elkövetett bűntettekben Nemzetközi társadalmi bíróság állásfoglalása Éles hangon elítélte a Reagan-kormányzat külpolitikáját az a társadalmi bíróságként fellépő nemzetközi konferencia, amely vasárnap fejezte be háromnapos tanácskozását Brüsszelben. A tanácskozáson tudósok, jogászok és közéleti személyiségek vettek részt negyven — nyugati és el nem kötelezett — országból. Határozatuk rámutat: az Egyesült Államok kormányának külpolitikája durván sérti a nemzetközi jognak az ENSZ alapokmányában és más ENSZ-dokumentumokban lefektetett alapelveit. Ebből eredően a konferencia vétkesnek találta az Egyesült Államok kormányát a béke és az emberiség elleni bűntettek, háborús bűnök elkövetésében, valamint a genfi konvenció megsértésében. Példaként említették többek között a Pershing—2-es amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítését, Izrael 1982-es libanoni inváziójának amerikai támogatását, Grenada amerikai megszállását, a Reagan-kormányzat közép-amerikai politikáját, a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságot támogató, a namíbiai függetlenség elnyerését akadályozó amerikai politikát. A küldöttek felhívással fordultak a Biztonsági Tanácshoz és az ENSZ főtitkárához: szólítsa fel az amerikai kormányzatot politikájának megváltoztatására, mivel az az egész világon a nemzetközi jog elveivel ellentétes módon, az ököljog alapján fejti ki tevékenységét. A konferencián részletes előadások hangzottak el az Egyesült Államok szerepéről Közép-Amerikában, a Közel- Keleten, Afrikában és Ázsiában, s elemezték az amerikai nukleáris politikát. A tanácskozást a bécsi székhelyű Nemzetközi Szervezet a Haladásért kezdeményezésére hívták össze. (AP, TASZSZ) Az USA újabb támaszpontokat épít az Ibériai-félszigeten Az Egyesült Államok újabb katonai bázisokat szándékozik építeni az Ibériai-félszigeten. Spanyol lapértesülések, valamint a hadügyminisztériumból származó hírek szerint Washington — egy nagyszabású NATO-terv keretében — a spanyol Galíciában, valamint a portugál főváros közelében létesítendő támaszpontokra dolgozott ki tervet. Ugyanakkor bővíti és modernizálja a Cádizi-öbölben levő tengerészeti bázisát. Ezzel — magyarázzák katonai szakértők — létrejön az Atlanti-óceán partvidékén az ún. atlanti homlokzat. Az is a terv részét képezi, hogy Portugáliában és Spanyolországban — a már meglevő és létesítendő — bázisokat összekötő olajvezetéket építenek, amelyek francia területen keresztül Nyugat-Németországig és Olaszországig jutnak el. A NATO katonai tervezői azzal indokolják az „Iberica” névvel illetett olajutak szükségessgét, hogy ha a Szovjetunió elvágja a Perzsa-öböl olajlelőhelyeihez vezető tengeri utakat, az USA- nak és szövetségeseinek legyen utánpótlási vonala az európai szárazföldön. Az egész NATO-terv arra a szokásos „érvre” épül, hogy a Szovjetunió arra készül, hogy lerohanja Európát. (MTI) Zavargások Egyiptomban Lázongások robbantak ki az észak-egyiptomi Kafr-ed- Davvár iparvárosban — közölte vasárnap Kairóban a belügyminisztérium. A közlemény, amelyet az állami MENA hírügynökség ismertetett, arról tájékoztat, hogy a rendőri rohamosztagok tüntetőkkel csaptak össze, miután a tömeg középületekre támadt rá és „bizonyos károkat” okozott. A minisztérium szerint a megmozdulás vezetői közül többen rendőrkézre kerültek, és ezek „ismert radikális baloldaliak” voltak. A Kafr-ed-Darvár-i események közvetlen előzménye az, hogy a törvényhozás további tizenkilenc hónappal kiterjesztette a Szadat halálakor elrendelt kivételes törvénykezést. Időben egybeestek azokkal az ítéletekkel, amelyeket a Szadat halála után kitört aszjuti kormányellenes zendülés részesei, mintegy háromszáz ember kairói perén kihirdettek. Államelnöki rendelettel módosították az egyiptomi árrendelkezéseket. Az élelmiszerek egy részét a módosítás szerint a korábbi árakon adják. Befagyasztotta Mubarak elnök az állami ipar termékeinek árát is. Az egyiptomi állambiztonsági bíróság vasárnap ítéletet hirdetett a Szadat-merénylettel összefüggő muzulmán tömegperben. Százhét vádlott különböző időtartamra szóló, egyebek között életfogytiglanig terjedő szabadságvesztésre ítéltetett a sokszor elnapolt, régen folyó tárgyaláson. Százhetvennégy vádlottat felmentettek. (MTI) Észak-Rajna- Vesztfália Szociáldemokrata előretörés a helyhatósági választásokon Az NSZK legnagyobb lélekszámú tartományában, a 17 millió lakosú Észak-Rajna- Vesztfáliában vasárnap megtartott helyhatósági választás a szociáldemokraták és a zöldek győzelmét, illetve a kereszténydemokraták és a szabaddemokraták vereségét eredményezte. A választás igazi győztese a zöldek környezetvédő és fegyverkezésellenes, baloldali tömegmozgalma, amely öt évvel ezelőtti 1,5 százalékát most 8,6 százalékra növelte. A fő vesztes pedig az FDP, amely tartományi átlagban nem érte el az 5 százalékot. (MTI) Olszowski Argentínában Stefan Olszowski, a LEMP KB PB tagja, külügyminiszter vasárnap hivatalos látogatásra Buenos Airesbe érkezett. Olszowski személyében első ízben látogat Argentínába lengyel külügyminiszter. (PAP) A vietnami külügyminiszter Tokióban Úton az ENSZ-közgyűlés New Yorkban folyó ülésszakára, hétfőn Tokióba érkezett Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter. Háromnapos tartózkodása során a vitnami diplomácia vezetője japán kollégájával, Abe Sintaróval folytat tárgyalásokat. (MTI) Sztrájk a Renaultnál A Renault művek Douai-ben levő gyárának dolgozói a múlt héten kezdett sztrájk folytatása mellett szavaztak hétfőn, mert az igazgatósággal a hétvégén folytatott tárgyalásokon nem fogadták el követeléseiket. (MTI) Indítóállások Diego Gardán Washington Diego Garcia szigetén indítóállásokat kíván létrehozni középhatótávolságú és interkontinentális ballisztikus rakétái számára. Emiatt a mauritiusi kormány tiltakozó jegyzéket juttatott el a Port Louis-i angol nagykövetnek — közölte az újságírókkal Anti Kumarsingh Gayan mauritiusi külügyminiszter. (TASZSZ) is ■ t. Panmindzson: a dél-koreai árvízkárosultaknak küldött első phenjani segélyszállítmányok teherautókon megérkeznek a KNDK-t és a Koreai Köztársaságot elválasztó demilitarizált övezetbe TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőség Egészség és nevelés Sajtótájékoztató az OENI-ben Hétfőn az Országos Egészségnevelési Intézetben dr. Bágyoni Attila igazgató tájékoztatta az újságírókat a XIII. országos egészségnevelési tudományos konferenciáról, amelyet nemzetközi részvétellel október 24—26-án az Egészségnevelési Szövetséggel közösen rendeziz OENI. A konferencia témája az egészségnevelés szerepe az alapellátásban és az életmódból adódó kockázati tényezők. A témák egyrészt azért aktuálisak, mert az Egészségügyi Világszervezet 1978. évi alma-atai deklarációja kiemelte az elsődleges egészségügyi gondozás szerepét. A hazai egészségügyi ellátás problémáinak megoldásában is kulcskérdés, mennyire sikerül az alapellátást minden tekintetben olyan szintre emelni, hogy feladatának képes legyen megfelelni. Az elsődleges egészségügyi gondozás azonban nemcsak orvosi ellátást jelent, hanem azt a széles skálájú tevékenységet, amely a környezetvédelemtől kezdve a helyes életmód kialakításán keresztül az egyén és a közösség harmóniájának megteremtéséig terjed. A konferencia másik témájának létjogosultságát a megbetegedési és halálozási statisztikai adatok, valamint az életmóddal foglalkozó szociológiai vizsgálatok támasztják alá. Különös tekintettel arra, hogy az életmód, a szokások megváltoztatása hosszú távon ellátja feladattal az érdekelteket. (1. m.) 3 Otthon e tájék — Igen, német származásúak vagyunk. Illetve nemzetiségiek. De nincs ebben már semmi különös, vagy furcsa. Úgy élünk itt, mint bárki más. Magyar vagy szlovák. — Svábok, svábok. Azok hát. Volt ennek a svábságnak valamiféle rossz íze a nyelvhasználatban. Lehet, van ma is. Ám ha a mellékzöngéktől megtisztítva, csupán törekvő, beosztó valakit jelöl, akkor boldogan fölvállaljuk. — Fél bizony. Én is német ajkú vagyok. Dolgozunk temérdeket, hajtunk, megesik, reggeltől estig. Nézze csak meg a házam. A földszinti garázsban két pingpongasztal is elférne. Ami meg a nemzetiséget illeti. .., az apám még külön asztalnál ebédelt a bányában a magyaroktól, külön kocsmába, külön bálba jártak, a maguk fajtájával kötötték egybe az életüket. Ma nincsenek ilyen határok... Három vélemény, a maga módján mindegyik igaz, közérzetet, állapotot jelző. Három gondolat Pilisvörösvárról, ebből a lankák közt húzódó, Pest megyei faluból, ahol a lakosságnak több mint 40 százaléka nemzetiségi. A zömük német. Bágyadt napfény söpri az utcákat. Lángol még a koronája, de ereje már alig. Ahogy a helybeliek mondták: nyugalomban, biztonságban élnek. De sosem elégedettségben, ha e fogalom — a pillanatnyi helyzettől eltekintve — pusztán a meglevő dolgok számbavételét jelenti. Nem. Előretekintő emberek. Nem ment tovább A főúton üzletek, boltok, butikok, bisztrók váltják egymást, s annyi új ház sorakozik, mintha mindenkinek az utóbbi esztendőkben támadt volna építkezni kedve. És nemcsak újak, szépek is. Ez a kedv, persze, önmagán túl hordoz valami egyebet is. Azt, hogy gazdáiknak valóban otthona a tájék. Fogarasi Mihály a könyvesbolt vezetője. Eredeti neve Christian Vötter. Kései leszármazottja Pilisvörösvár — Werischwar — első német telepesének. Árnyas kertben, gyümölcsfák alatt beszélgetünk. — Buda visszafoglalása után, 1686-ban a császáriak a délvidék felé űzték a törököt — mondja. — Katona volt az egykori rokon, az ő regimentje azonban feloszlott azzal az ukázzal, hogy mindenki térjen békében haza. Jöttek fölfelé a Duna mentén. Megtetszett neki is ez a vidék. Úgy döntött, nem megy tovább, itt ver tanyát. A források szerint 1689. július 4-én érkeztek erre a területre. Méghozzá négyen, ám azt nem tudni, hogy a többes szám ki másra vonatkozik. — Szóval ő volt az első, legalábbis az egyik. Aztán rá három-négy esztendőre megindult a bevándorlás a Rajna, Stuttgart és a Bodeni-tó vidékéről, Schwabenlandból, de később inkább bajor és osztrák területekről. Rossz tehát a kifejezés: sváb falu. Inkább bajor és osztrák eredetű német település. Így helytállóbb. Egyébként sem lehet a magyarországi németségről úgy beszélni, mint svábokról, hiszen etnikailag korántsem egységes a kép. Ennek a falunak például legfeljebb 5—10 százaléka sváb. Egy 1696-os anyakönyv 64 családot jegyzett fel, s ebből mindössze kettő a magyar. A későbbi, 1747-es kanonoki vizitáció már 170 német családot számlált, csupa katolikust. Himnusz és Internationale Keszléri József, a nagyközség tanácsának elnöke statisztikákat terít elém. A legfrissebb kimutatások szerint 1416 német nemzetiségi család él a faluban, a magyarországi németségnek csaknem a 2,5 százaléka. Hogy miként? — ismétli a kérdést. — Nézzen csak körül. Gazdag falu a mienk, mindig is módosabb volt az átlagosnál. S nem kis részben azért, mert nem röstel-ik lakói a munkát, egymásra gyűjteni a forintokat. Sose röstellték, de azért enynyire még soha nem vitték. Dolgos népek éltek itt az emlékezet eleje óta. A pilisvörösvári németek a múlt század végéig etnikailag zárt szigetet alkottak. Az 1895- ben átadott Budapest—Esztergom vasút, majd rá három évre a kőszénbánya megnyitása azonban feloldotta, megszüntette ezt a zártságot. Az ország szinte minden részéből érkeztek bányászok, s megkezdődött a beolvadás, a lassú asszimiláció. A vörösvári németek pedig reggelente vonatra ültek. Szállították a zöldséget, a gyümölcsöt a fővárosba, bádogkannákban hordták a tejet, zsákocskákban a nemes kőport az építkezésekhez. Fellazultak ugyan soraik, de ez egyben a dimenziók tágulását is jelentette. Egyszerűen: egy lépéssel talán közelebb került hozzájuk Európa. S ez a közeledés igazán az utóbbi évtizedekben vált hétköznapi valósággá. — Magam is német származású vagyok — folytatja az elnök. — A család eredeti neve Kesler. Csak hát nem mindig volt jó ajánlólevél ebben az országban nemzetiséginek, németnek lenni. A harmincas években kezdődött egy erős magyarosítási hullám. Az apám közalkalmazott volt, s kimondva-kimondatlan neki is magyarosítania kellett az állás, a megélhetés miatt. Máskülönben ... A bánya meghatározó az itteniek történetében. Nemcsak munkát adott, de harcban kovácsolta eggyé a nemzetiségieket a többségi nemzettel: szlovákokat, németeket, magyarokat. Különös, a csákányok környékén mit sem számított, hogy ki milyen nyelven átkozza a sorsot. A bányaüzem bejáratánál tábla és felirat emlékezik az 1928-as bérsztrájkra. Fogarasi Mihály érdekes históriát mesél. — Hét hétig állt a munka, hogy a vezetőség megszavazza a vasárnapi 50 százalékos bértöbbletet. A „felebért”. Az élelmet a családoknak az asszonyok teremtették elő. A helybeli kereskedők segítettek, sokan ingyen, mások hitelben juttattak ennivalót a sztrájkolóknak. Megesett, hogy valaki a szomszéd faluba ment a rokonsághoz egy kis elemózsiáért, ám, amit kapott, azt a csendőrök engedély nélküli koldulás címén lefoglalták. De azért csak kiharcolták legalább egy részét annak, amit követeltek. Berényi Gyula, a nagyközség pártbizottságának titkára hosszú ideig a bányánál dolgozott, de már ebben az új világban. Itt nem volt Volksbund, nem voltak kitelepítések. A széncsata megóvta a helybelieket a tortúrától. Így kevesebb jogos sérelmük esett a tisztességes vörösvári németeknek, mint másutt. Az események akkori krónikása szerint, amikor 1948- ban egy gyűlésen hivatalosan közölték, hogy nem lesz kitelepítés, a német ajkú lakosság örömében azt sem tudta, hogy mit énekeljen: az Internacionálét vagy a Himnuszt. Így aztán mindkettőt elénekelték. Az is igaz viszont, hogy jó ideig a felsőbb vezetés ugyancsak parányi figyelmet fordított a falura, amikor a fejlesztés, a pénzek elosztása került szóba. Úgyhogy a lemaradást az utóbbi két-három évtizedben kellett pótolni. Hogy miként sikerült, annak a legbeszédesebb tanúja maga a falu. Nemcsak az egyre szaporodó házak, de a mind komfortosabb, mind városiasabb élet okán is. Víz, villany, csatorna, kielégítően működő kereskedelmi és vendéglátóhálózat, tucatnyi szolgáltatás, jó közlekedés, iskolák, óvodák, bölcsődék, az aszfaltozott utak és járdák — ma természetes kellékei, kulisszái az itteni hétköznapoknak. Múlttal a jelenben És az új művelődési ház is, amelyet nemrégiben építettek, hogy a sajátos nemzetiségi kultúra méltó hajlékot kapjon. A messzi földön híres pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes a nyáron az NSZK-ban járt. — Ilyen jól még soha nem éreztük magunkat — meséli Wenczl József, az együttes vezetője. — Két folklórfesztiválon szerepeltünk. Megtiszteltetés, hogy az ország magyar zászló alatt egy hazai német amatőr együttest küldött. A franciák például kizárólag franciákat delegáltak, pedig hát náluk is akadnak németek jócskán. Kétszázan dalolnak, táncolnak az együttesben. Az apró gyerekektől az öregekig minden nemzedék megtalálható a csoportokban. A napi munka után gyakorolnak, a maguk s a mások mulattatására. — Nézze, ha azt kérdi, hogyan érezzük itt, Vörösváron és ebben a hazában németként magunkat, akkor először a tényeket vegyük sorra — Wenczl József egy pillanatra megáll. — Tudom, közhely: egyenjogúak vagyunk. Nem a többségi nemzet lovagias gesztusából, hanem valóságosan. Ápoljuk hagyományainkat, a nyelvet, az oktatástól a művelődésig. Nemzetiségiekként vállalunk szerepet a közéletben. Itt például a tanácstagok 60, a népfrontbizottság 70, a pártbizottság 40 százaléka német nemzetiségű. A helyi OTP-t, a takarékszövetkezetet, az iskolát, a szociális otthont német ajkúak irányítják. Német az ügyvezető körzeti orvos, nemzetiségiek a tanárok, a vezető óvónők. És a tanácselnök is. Régen, tudja, az volt a baj, hogy akarták az emberek, de nem lehetett egyenrangúan nemzetiséginek lenni. Ma meg nem csinál belőle kázust senki. Szabadon élünk a múltunkkal, a magunk eredetében. Ha kérjük, ha szükségeltetik, kapjuk a segítséget, így hát megvagyunk. Érti? Értem... Deáki László