Népszava, 1984. október (112. évfolyam, 231–256. sz.)
1984-10-31 / 256. szám
6 Mi újság a moziban? November, december. Az év utolsó hónapjaiban — akár a Centrumban, a Skálában vagy a Sugárban — megkezdődik a „nagy hajrá” a moziban is. Ezt a szándékot (az év végi nyereségben, tervmutatókban jelentkezhető, mérhető törekvést) jelzi a HÍRKÉP előzetes műsorfüzete, mely most tömegével kínálja a gyakran „kurrens árucikkeként" szereplő szellemi termékeket. A következő hetekben tehát alaposan feltöltik a mozik raktárait — kalanddal, szerelemmel, hőskölteménnyel, romantikával, mulatsággal és okulással szolgáló nemesebb alkotásokkal. A romantika és a szerelem témájára íródott például a lengyel Janus Majewski Barbara királyné sírfelirata című filmje. A történet a „szerelem mártírját", a romantikus érzelmek legendás hősnőjét, Barbara Radziwillt idézi, aki „életével fizetett Zsigmondi Ágost király iránt táplált és viszonzott forró szerelméért”. (A történelem tanúsága szerint a hatalomra törő, méregkeverő Bona királyné küldte a halálos italt a szép Barbarának.) Barbara és Zsigmond Ágost szerelme — tényleg a sírig tartott. De amiként sokan megjegyzik: „ez a szerelem nemcsak szép képekből állt. Mögötte hatalmi viszály húzódott”. (Akár a legtöbb, XVI. századi királyi históriában.) S valójában ez az érzelem végső soron a „sors és a történelem nagy fintorának bizonyult”. Mert Bona által megálmodott hatalmas Jagelló-dinasztia álma gyorsan szertefoszlott. D. H. Lawrence híres-hírhedt hősnője, a testi szerelem misztikus rabja, Lady Chatterley is bemutatkozik majd a magyar közönségnek. (Rendező: Just Jaeckin.) A híres hősnőt a tegnapi Emmanuelle, azaz Sylvie Kristel alakítja. „Elegem van abból, hogy Sylvie Kristelt a szerelem istennőjének meg szexszimbólumnak hívják — mondta a színésznő a L’Unitá munkatársának. — Sokat küszködtem azért, hogy kikerüljek ebből a skatulyából, amibe az Emmanuelle után kerültem. Úgy látom, hiába ...” ..Mindenesetre — tette hozzá Sylvie Kristel — a Lady Chatterley szeretője annak botrányos, aki nem tudja, mi a szerelem. A botrányt azok a bigott, prűd emberek találták ki, akik összetévesztik a szemérmet a saját képmutatásukkal." A szerelem témájára variálódott Karl-Heinz Heymann rendező az Eljegyzés előtt című filmje is. Ám ez a történet nagyon mai. Wolfgang és Brigitte kapcsolatát — a misztikus, nagy érzelmek helyett — mindennapi gondokmotiválják. (Lakásprobléma, idő előtti terhesség, egymás iránt érzett felelősség stb.) Ahogy Günter Adge is megjegyzi a Filmspiegel kritikájában: „A film története nem elsöprő, nagy történet. De szimpatikus és kedves. A mozi és az élet elkerülhetetlen, mindennapos tápláléka. Erre is szükségünk van. Régi témák, új köntösben — akár ezt a címet is adhatnánk következő fejezetünknek. Ugyanis több, régi téma szerepel a novemberi, decemberi moziműsorban. Itt van például a Twist Olivér. Dickens műve — ha jól számolok — eddig tizenhárom változatban „élt” a mozikban. (A sok variáció közül a leghíresebb az 1948-as változat, amely olyan heves érzelmeket váltott ki Amerikában, hogy néhány hónap múltán felfüggesztették a film vetítését. De több Oscar-díjat kapott Carel Reed musicalváltozata is, 1968-ban.) A mostani Twist Olivér — Clive Donner rendezése — „kedves film. Nagyon lelkiismeretesen és módszeresen követi a könyvet, és úgy kelti életre ezt a korszakot, mint a nyomor és a jólét ellentétének periódusát.” (Screen International.) Twist Olivér szerepét Richard Charles játssza. Az ördögi Fagin figurájában pedig George C. Scott látható. Carmen története ezúttal táncformában jelentkezik, mégpedig Antonio Gades és társulatának előadásában. Közelebbről: a címszerepet a gyönyörű, szép Laura Del Sol táncolja. A szerelmes partnert pedig — a táncos koreográfust, aki modern felfogásban akarja megrendezni a Carment — Antonio Gades alakítja. (Rendező: Carlos Saura.) Ajánlásként hadd idézzük a Corriere della Sera kritikáját: „Laura Carmenje egyike a legszebb filmeknek azok közül, melyek a spanyol tűzből táplálkozva képpé és hanggá alakítják a szenvedély erejét." A klasszikus hagyományok nemes útvonalán halad a Magányos farkas is. Roman Baláján hőse, aki Turgenyev szellemi irányítását követi. (Az új szovjet film ugyanis a XIX. század egyik legnagyobb műve alapján, az Egy vadász feljegyzéseiből készült.) „Az, hogy egy mai filmművész miért éppen Turgenyev művét választotta — az nemcsak a történelmi múlt felidézésének szándékával magyarázható. Az orosz klasszikusok nagy humanizmusához való odafordulás ez, mely az egyszerű emberek művészi felmagasztalásában ölt testet” — így a Szovjetszkij Film kritikusa, Lev Tolsztoj novellájából formálódott Robert Bresson A pénz című alkotása. A francia film kiemelkedő egyénisége most is hűvös kívülállással — a képek tökélyével, szigorú rendjével — mutatja be, modernizált, korszerűsített változatban „a pénz istene által uralt, kegyetlen világot”. S tartalmas, szép élménynek ígérkezik — igazi filmélménynek — az olasz Taviani fivérek Szent Lőrinc éjszakája is, mely az emlékezet és a fantázia határán mutatja be életünk, történelmünk „őrült pillanatát”, a második világháború egyik epizódját. G. I. Lady Chatterley: Sylvie Kristel Agrár-szakérettségisek is jelentkezzenek ! A legújabb fejlemény a tervezett szakérettségis könyvvel kapcsolatosan, hogy megkezdtük nagy kérdőívünk kiküldését azoknak címére, akik személyesen vagy levélben jelentkeztek nálunk. Kérjük, töltsék ki a volt hallgatók a néhány táblázatot statisztikai célból, hiszen számszerű tények ismeretére is szükség van, ha a szakérettségi történetét az igazsághoz híven akarjuk bemutatni. A kérdések másik részével szeretnénk megismerni a címzettek egyéni véleményét saját visszaemlékezéseik alapján. Ezt legcélszerűbben a kérdőívhez mellékelt íveken tudják kifejteni — hivatkozva a megfelelő kérdés sorszámára. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy mindkét fajta választ bizalmasan, név nélkül fogjuk a könyvben feldolgozni — összesítve és csoportosítva az adatokat, a különböző véleményeket. Már csak ezért is hisszük, hogy teljesen őszinte válaszokat kapunk. Több volt szakérettségis fordult hozzánk megint azzal a kérdéssel, hogy áll tanulmányi idejük nyugdíjba való beszámításának ügye, amiről már többször írtunk, mint folyamatban levő dologról. Hiszen a szakérettségisek valamely munkahelyről, annak javaslata alapján kerültek a kollégiumba, majd az egyetemre, főiskolára. Ez sokaknál 6—7 évet, egész munkában töltött idejük 20—25%-át teszi ki, méghozzá annak anyagilag és idegileg legnehezebb szakaszát. Hogyan lehetséges az — kérdezik, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóság egy érvényben levő minisztertanácsi határozatról nem akar tudomást szerezni? Nem vagyunk jogászok, és teljesen értetlenül állunk ez előtt a hivatali állásfoglalás előtt. Csak azt tudjuk felelni, hogy többen igyekeznek utánajárni, köztük jogvégzett volt szakérettségisek, akik maguk is érdekeltek ennek az ügynek végre kedvező lezárásában. Még nem kaptunk tőlük választ arra nézve, hogy hol akadt el ez a rendelet és miért. További türelmet kérünk érintett olvasóinktól. Eddig viszonylag kevesen jelentkeztek felhívásainkra a volt agrár-szakérettségisek közül. Az ő tanfolyamaik külön központi igazgatósághoz tartoztak a földművelési minisztérium felügyelete alatt, és 1950-től 1955-ig álltak fenn. Kilenc városban nyílt meg agrár-szakérettségis kollégium, de nem egyszerre: Budapesten, Baján, Egerben, Kisvárdán, Nagykőrösön, Sátoraljaújhelyen, Sopronban, Szeghalmon és Szentesen, összesen kilencvenhárom osztályt szerveztek az említett idő alatt, külön mezőgazdasági, kertészeti, erdész, állatorvosi, gépészeti és agrárközgazdasági jelleggel. Csaknem kétezerháromszáz hallgató — akik 80—90 százalékban kis- és középparaszti származásúak voltak — szerzett ezeken a tanfolyamokon érettségit. Év közben általában erős rostálás folyt, tehát a felvettek száma jóval magasabb, mint 2700 lehetett. A sikeresen érettségizettek nagyobb részét agráregyetemre és agrárfőiskolákra irányították a felvételi bizottságok, néhányat pedig középkádernek javasoltak. Kérjük, hogy agrár-szakérettségis barátaink is nagyobb számban írjanak nekünk, számoljanak be emlékeikről, jelenlegi életükről, hiszen a készülő könyv az ő küzdelmes korszakukat s további pályafutásukat is meg fogja örökíteni. A hozzánk levelet intéző volt agrárszakérettek főleg a diplomát szerzettek közül kerülnek ki. Így M. G. mezőgazdasági mérnök, aki beszámol arról, hogy a budapesti agráregyetemen az ötvenes évek elején 340 forint ösztöndíjából 280 forintot befizetett menzára, tíz forinton villamosbérletet vett, s maradék ötven forintból kellett ruházkodnia, könyveket vennie stb. Mivel szülei nem tudták pénzzel segíteni, szombat éjszakánként a nagyvásártelepre járt vagont kirakni, s így még moziba, színházba is eljutott. De az anyagi szűkösségen kívül a tanulni való óriási mennyisége és alapismereti hiányosságok miatt is többször ott akarta hagyni levélírónk az egyetemet. Azonban főleg három volt nékoszista szobatársa, valamint tanárai nagy segítőkészsége mindig kirángatta őt a csüggedésből. Legközelebbi tájékoztatónk ugyanitt december 5-én, szerdán fog megjelenni. Ezenkívül a Kulturális rovat tervezi a szakérettségivel kapcsolatos más cikkek közlését is. Koncz András Operaházi újdonságok A novemberi operaházi program több újdonságot tartogat. A közelmúltban felújított Hovanscsina előadásain újabb művészek mutatkoznak be. November 3-án Emma szerepét Takács Mária, Saklovitijt Berczelly István énekli. Az egy héttel későbbi szereposztásban Andrej Gerdesits Ferenc, Emma Dénes Zsuzsanna lesz. A hónap végétől Verdi Requiemje is átkerül az Erkel Színházból az Operaház repertoárjába. A november 25-i előadáson két új szólista, Mészöly Katalin és Molnár András, valamint új dirigens, Erdélyi Miklós mutatkozik be. Az Erkel Színház közönsége a Carmen november 9-i előadásán tapsolhat új szereplőknek. Don Josét Ilosfalvy Róbert szólaltatja meg. Carmen ezúttal — első ízben — Takács Tamara lesz. Horizont — Kedden Mexikóba utazott a Kodály-vonósnégyes, ahol a guanajuatói „Cervantes”-fesztiválon két koncertet ad november 1—2-án, majd Mexikóvárosban és más nagyvárosokban vendégszerepel. Ezt követően az együttes öthetes turnét tart az Egyesült Államokban. — Nevelési központ Jászapátiban. Nevelési központ kialakítására használja fel a megyei településfejlesztési versenyben nyert csaknem hatmillió forintot a Jászapáti Nagyközségi Tanács. A hajdani járási székhely régi művelődési házát építteti át Makovecz Imre Ybl-díjas építész tervei alapján. SZERDA, 1984. OKTÓBER 31. NÉPSZAVA A rádió mellett SZÍNESEBB RIPORTOK Lehet, hogy véletlen csupán, de az utóbbi időben mintha színesedne a rádiós riport Ezért hódít a magazinjelleg még a gazdasági műsorokban is, a riporterek szókincse választékosabb, igényesebben fogalmaznak, fölkészültebbek. Mindez általánosítás maradna, ha nem illusztrálnám példákkal, mire alapozom véleményemet. A múltkorában részletesebben írtam a 168 óra remek riportjairól, dicsértem mér többször a Szombat délelőttöt, az Ecomix gazdasági magazinról is esett jó szó. Most egy-egy riportermunkájáról, egyéni stílusáról azért szólnék külön is, mivel egyéniségük alaposan megjelöli munkáikat. CSALÁDI LEGENDÁRIUM Szél Júliának már a hanghordozását is szeretem. ízes, jó értelemben vett népies beszédmodora megkülönbözteti őt a többiektől, amiként témaválasztása is. Vasárnap hangzott el Családi legendárium című műsora, amely egy juhászfamília jelenét, múltját mutatja be. A nevezetes szekszárdi család utolsó számadó juhásza, Végh Mihály, dokumentumot készít, életregényét írja, és öszszegyűjti a juhászattal kapcsolatos tárgyi emlékeit. A műsor elején kissé szkepti GONDOLATJEL A Gondolatjel — szépen alakítja saját arculatát, most vájja ki azt a medret, amelyben majd a későbbiekben biztonságosan hömpölyögtetheti mondandóját. A rádió kulturális hetilapja alcímet viselő összeállítás, szerintem jobban hasonlít a magazinra, éppen színességénél fogva, mint a hetilapra. Film-, színház-, zeneajánlata vagy elemzése mellett mindig van benne érdekes csevegés, sőt, publicisztika, tárca is, amit ezúttal Ocsovai Gábor izgalmasan közreadott Stefan Zweig anyaga képviselt. Az író naplója (eddig nálunk kiadatlan) alighanem felkelti majd valamelyik könyvkiadónk érdeklődését is. „Leleplező” riportokra olykor azért van szükség, hogy felhívja a közfigyelmet valamilyen botrányos jelenségre, hibára. Most arról hallhattunk meglepő adatokat, hogy a sokmilliós értékben kás voltam, mit is lehet a juhászairól fél órán át beszélni? A műsor bebizonyította, a fél óra kevés volt, hihetetlenül színes, érdekes epizódokban gazdag életet ismertünk meg, és a riporter tömörítési, sűrítési tudományát, ahogyan mindezt harminc percre kiszabta. Kellő percekben tudott kérdezni, hogy újabb sínekre terelje a diskurzust, és jól irányította az egyébként is kitűnően fogalmazó, jó beszédkészségű juhászt, készült színes játékfilmjeinket „megeszi az idő”, és megfelelő tárolás hiányában elvesztik színességüket. Olyan hűtőházra lenne szükség, ahol, ha jól értettem, mínusz húsz fokon lehetne tartani őket... Ami a kávéházi irodalom, illetve a kávéházi írók hiányát illeti, nemigen érthetünk egyet a Hungária jubileumára emlékező párbeszéddel — legjobb tudomásom szerint vannak „írói klikkek” ma is, legfeljebb a megszólaló nem tartozik egyikbe sem. Sőt, olykor heves írói vitákról is hallhatunk, még a rádióból is. Bölcs István, a kulturális rádióműsor felelős szerkesztője jól válogatott anyagot bocsátott a hallgató elé, s ha egyik -másik riporttal vitázunk, nyilván azért tehetjük, mert nem kívánnak uniformizált véleményeket formálni műsorukkal. LISZT FERENC SZEKSZÁRDON Liszt Ferenc egy pompás vakációt töltött Szekszárdon, a szekszárdiaknak életreszóló élményt szerezve rövid ott-tartózkodásával. Ezt az eseményt örökítette meg Zoltán Péter, Liszt Ferenc Szekszárdon című eseményjátékával, amelyet a Híres történetek — nagy egyéniségek című sorozatban mutattak be. A címszereplő Szabó Sándor elragadóan játszotta az elragadó Lisztet, akinek személyi varázsa elbűvölte környezetét. A kis történet pedig a rádióhallgatóra gyakorolt hasonló hatást, jólesett hallani a rég históriát, amely megtörtént eseményen alapult. Turián György nagyon ért az ilyen típusú hatáskeltéshez, de most alighanem könnyű dolga volt, mert e rokonszenves muzsikust pezsgő szellemi élet közepette, szórakoztatóan lehetett ábrázolni. Hámori Ildikó, Tolnay Klári és Horváth Sándor nagyszerűen alakította a másik három kulcsfigurát. TUDÓSÍTÁS TASKENTRŐL Taskentből adott ízelítőt — mit ízelítőt! — majdnem teljes képet az a hat rádióriporter, aki együttes munkával térképezte fel, mutatta be, közvetítette e nagyon szimpatikus város nagyon kedves lakóinak életét. Mivel a még több „nagyon”-tól óvakodni szeretnék, a következőkben más dicsérő szavakat próbálok alkalmazni arra a derék munkára, amelylyel hétfő este traktáltak minket. Két óra alatt már egy városnéző autóbuszutazás is sokat nyújthat egy városból, hátha még egy helyett hat idegenvezető is buzgólkodik, akkor sikerül alaposabban megismerkedni a bemutatott várossal. Taskent csodás keleti világa, különleges történelme, irodalma, mai élete, kissé egzotikus hangulata hatásosan érkezett el hozzánk e hűvös októberi estén. Bakonyi Péter, Juhász Judit, Kapusi Rózsa, Ráday Eszter, Szente László és Szél Júlia mint riporterbrigád bravúros teljesítményt nyújtott Holakovszky István szerkesztésében. Most már csak arra lenne kedve az embernek, hogy felkerekedjék, és maga is megnézze e gyönyörűnek festett várost. Háry Márta APOR Közép-magyarországi Központ Százhalombattai Tankautó töltő Telepe jó kereseti lehetőséggel felvételre keres: 3 műszakba betanított munkásokat, térmestert, töltőhídkezelőt. Jelentkezés: személyesen a telepvezetőnél, vagy a 06-26-537-19-es telefonszámon.