Népszava, 1984. október (112. évfolyam, 231–256. sz.)

1984-10-02 / 231. szám

6 Amatőrfilmszemle Szolnokon Vesztesek nélkül Amatőrnek lenni — jól is, meg rossz is. Jó, mert intézménytől, „hivataltól” független az ember, szabadon kísérletezhet anélkül, hogy bárki beleszólna, hogy meg kellene felelnie föltétlenül különféle elvárásoknak. És rossz, mert azt a pénzt — vagy legalább a zömét —, amit egy-egy filmre fordít, az alkotónak magának kell előteremtenie. Márpedig a filmezés ugyancsak költséges szenvedély, még amatőrberkekben is. S mégis: sokan hódolnak e hobbinak. Vállalva a terheket azzal a szándékkal, őszinte indulattal, hogy mozgóképek sorába fogalmazzák a világot, véleményüket az emberről, a társadalomról, a szűkebb-tágabb környezetről. Olykor számot adnak egymásnak, s a „szakmán” túl a szélesebb publikumnak: ki hol, merre tart. Mint például legutóbb Szolnokon, a MÁV Járműjavítóüzem kultúrközpontjában a múlt hét végi VI. szakszervezeti országos amatőrfilmszemlén. A háromnapos rendezvényre több mint negyven alkotást neveztek. Az országnak szinte minden részéből képviseltették magukat az amatőrstúdiók. Záhonytól Győrig, Szarvastól Kiskőrösig, Pécstől Szegedig. Rónyai Balázs, a házigazdák amatőrfilmeseinek a vezetője a szemle egyik szervezője: — Szerintem elsősorban nem fesztiválokra, hanem munkavetítésekre van szükség — mondja. — Ez most az. A dokumentum műfajon belül nem volt tematikai megkötés, nem volt előzsűrizés. A SZOT előzetes témapályázatot írt ki. A 16 beérkezett szinopszisból tizet támogatott 2—3 ezer forintos összeggel a megvalósításban. Ez a rövidebb filmeknél fedezhette akár az egész nyersanyagköltséget. — Első alkalommal szerepelnek videofelvételek ... — Nézze. Úgy gondolom, hogy egyelőre csak kóstolgatjuk az elektronikus technikát. Olyan mint a film, mégis egészen más. Több és kevesebb. — Csupa ellentmondás. — Csak látszólag. Feloldhatóak. Még tanulni kell. A Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza apaitányait beleadott, hogy minél gazdagabb, változatosabb programra jöjjön össze a szemle. — Szoros a kapcsolatunk a szolnokiakkal — magyarázza Szomor Tamás, az SZFMH munkatársa. — Mi koordináltuk az országos tennivalókat, és most itt vagyunk. Végül is: ez egy központi SZOT- rendezvény. Szolnok az amatőrfilmes bemutatók bázishelye. Úgy, mint például Várpalota a fúvószenéé, Szeged a népitáncé, Ózd a képzőművészeté, Tatabánya a színjátszásé, vagy Salgótarján a vers- és prózamondásé. Üldögélünk a tágas moziteremben. Az korántsem állítható, hogy túl sokan lennénk. Gyér az érdeklődés, jó, ha kéttucatnyian várjuk a következő filmet. A zsűrivel együtt, amelynek tagja dr. Benkő István, a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztályának a helyettes vezetője. — Nem a nagy — vagy nagyobb — nyilvánosság volt most a cél. Sokkal inkább az, hogy találkozzanak az alkotók egymással, okulva hibákból, erényekből egyaránt. Én is a műhelymunkát hangsúlyozom. A vetítéseket követően pénteken például órákon át vitatkoztak az amatőr alkotók és a szakemberek. Témákról, a feldolgozás módjáról, a műfajokról, a képi nyelvről. A film eszköz a nevelésben, a személyiség formálódásában. Ezért vált szemre az eddigi fesztiválból. Az alkotók persze nagyobb közönséghez is szeretnének szólni. Ezt segítendő, a legsikerültebb művekről az SZIFMH kópiát készít s bemutatja majd őket más fővárosi és vidéki művelődési otthonnal együtt. — Melyek ennek a mostani találkozónak a tapasztalatai? — Sokan nem tudják, hogy filmjük végül is mivel foglalkozzon — vélekedik dr. Benkő István. — A tárgyi, tematikai bőségben gyakorta túl nagyot markolnak. Így aztán könnyen felborul egy- egy filmben a belső arány, eltolódnak a súlypontok, ha voltak egyáltalán. Pozitívum viszont, hogy a korábbinál kevesebb az extrém téma, a megjelenített szélsőséges élethelyzet. Mintha jobban közelítenének az amatőrfilmesek a mai magyar valóság lényegi gondjaihoz, problémáihoz. Bán Róbert filmrendező — egyebek közt a nagy sikerű Kísértet Lublón című film mestere — a zsűri elnöke. — Jó ideje jelen vagyok már a találkozókon, s mondhatom, az itteni anyag átlagos. Hiányzik az igazán kiemelkedő mozi, de eddig csapnivalóan rossz darab sem akadt. A filmek többsége technikailag, az esztétikai és a tematikai nívót illetően megfelel a nyilvános bemutathatóság követelményeinek. Szerkesztési gond azonban, hogy a filmhossz gyakran nem találkozik a tartalommal. Megesik, elfárad az ötlet, a gondolat, ismétlődnek a motívumok. Problematikus a kép és a szöveg találkozása is, vagyis a szinkron. Általában elcsúsznak egymástól. Ez alapvetően megint csak techinikai kérdés. Nincs például szinkrondialógus, eleve le kell mondani a beszélő ember arcáról. Hiába, a filmezés drága mulatság. Állítom, ezt csak megszállottak csinálják. — Van már olyan darab, amely különösen megnyerte a tetszését? — Ez az eredményhirdetésig — ahol nem helyezéseket, hanem arany-, ezüst- és bronzdiplomákat adományozunk —, maradjon az én titkom Egyébként a zsűrizés nem objektív mérce, hanem mindig viszonyítás. A többi filmhez, amelyek éppen láthatók. Úgyhogy senki ne érezze majd vesztesnek magát. Akármi lesz is a döntés, az alkotók egyvalamivel máris gazdagabbak. Az újabb kézfogással. Valójában hát az egész amatőrfilmes mozgalom az igazi nyertes ... Deáki László Múzeumi hónap Borsodban Miskolcon a Herman Ottó Múzeum központi épületében hétfőn ünnepélyesen megnyitották a múzeumi és műemléki hónapot, mely gazdag rendezvénysorozattal várja a múzeumbarátokat. Az ünnepi megnyitón átadták a 23. alkalommal meghirdetett Istvánffy Gyula honismereti és néprajzi gyűjtőpályázat díjait, melyre hetven pályamunka érkezett. Bárdos Lajos és Pigler Andor kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerzőnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanárának, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének, kiemelkedő művészi és közművelődési munkássága elismeréseként, 85. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje, valamint dr. Pigler Andor Kossuth-díjasnak, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatójának, kimagasló tudományos és muzeológusi munkássága elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn adta át. Jelen volt Tétényi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Drecin József művelődési minisztériumi államtitkár. Októberi színházi előzetes Biztató kezdés után erős folytatás — így jellemezhető színházaink októberi műsora. Nézzük először a pesti bemutatókat, időrendben Október 5-én a Józsefvárosi Színházban Shaw: Szent Johanna. A címszereplő a fiatal Varga Kata (ez az első nagy szerepe a színházban), a rendező Giricz Mátyás. További szereplők: Velenczey István, Soós Lajos, Dávid Kiss Ferenc, Tyll Attila, Rosta Sándor. Ugyanezen a napon a Radnóti Miklós Színpadon. Ami a szerepeimből kimaradt, — azaz a rendkívül népszerű Körmendi János one man show-ja, melyet ő maga írt — a maga számára. Pár nappal később, 8-án, ugyancsak a Józsefvárosiban, a régi nagy siker, a Leszállás Párizsban szerzőjének, Marc Camolettinek az új komédiája, a Boldog születésnapot bemutatója. Megint a félreértések sorozatára épül a pompásan szerkesztett darab, melynek rendezője Meczner János, főbb szerepeit pedig Bökönyi Laura, Réti Szilvia, Gyürki István és Kőhalmi Attila játssza. 20-án lesz a József Attila Színházban Bródy Sándor drámája, A tanítónő felújításának bemutatója. Tóth Flórát Szerencsi Éva játssza, szereplőtársai többek között: Káldy Nóra, Horváth Sándor, Bánffy György, Tolnai Miklós, Makay Sándor. A rendező (vendégként) Siklós Olga. Másnap, 21-én a Játékszínben Füst Milán eddig ismeretlen komédiáját, a Móri nénit mutatja be egy rangos együttes. A címszerepet Margittay Ági játssza, társai Szirtes Ági, Egri Kati, Bozóky István, Gáspár Sándor, Erdődy Kálmán. A rendező: Verebes István. 25-én a Katona József Színház tart bemutatót, Alfred Jarry híres abszurd komédiáját, az Übü királyt mutatják be, Zsámbéki Gábor rendezésében. Übü papát Sinkó László, Übü mamát a Kaposvárról frissen szerződött Básti Juli játssza. A zenés színházakban is ígérkeznek újdonságok: az Operaházban 27-én újítják fel Musszorgszkij Hovanscsina című zenedrámáját, Békés András rendezésében, Mihály András vezénylésével, a főbb szerepekben Begányi Ferenccel, Kováts Kolossal, Melis Györggyel, Köröndi Györggyel, Jablonkay Évával, Takács Máriával. Az Operett Színház pedig egy új Broadway-musicalt ismertet meg a magyar közönséggel (a két szereposztás bemutatója október 26. és 27.) Címe: A mi dalunk szól, szerzői pedig: Neil Simon, a nálunk is népszerű vígjátékíró és Marvin Hamlisch, a híres musical, a Chorus Line komponistája. A darab egy slágerszerző ésegy dalszövegíró kislány találkozásáról szól; főszereplői Kovács Zsuzsa és Harsányi Frigyes, illetve Páka Éva és Szolnoki Tibor. A rendező Sík Ferenc m. v. Egyéb fővárosi esemény még a Gyermek Színház 6-i bemutatója, a Tündér a padláson, s egy érdekesség: a Miskolci Nemzeti Színház 31-én a Játékszínben tartja évadja első bemutatóját, Örkény István Tóték című darabját játsszák. Vidéken, Szegeden 5-én Fernando Arrabal vígjátéka kerül színre, címe: Az orángután megnyitás. Kecskeméten e napon mutatják be Gyurkó László regényének, a Doktor Faustusnak a színpadi változatát; a rendező Jancsó Miklós. Győrött e napon operabemutató lesz: Erkel Bánk bánját játsszák, Bor József rendezésében. Ugyanők 11 -én Mosonmagyaróváron mutatják be Molnár Ferenc—Zerkovitz Béla Doktor úr című zenés játékát, Szőke István rendezésében. Zalaegerszegen már 4-én színre kerül egy nálunk még nem játszott angol reneszánsz tragédia, John Webster A fehér ördög című játéka, Ruszt József rendezésében. 7-én az Óz, a nagy varázsló című mesejátékot mutatják be, 11-én stúdióelőadásban Szophoklész Antigonéja kerül műsorra (rendező: Merő Béla), 12-én pedig Ann Jellicoe A csábítás trükkje című művét mutatják be, Kapás Dezső vendégrendezésében. Veszprémben 12-én Tolsztoj kisregényének, a Kreutzer-szonátának a dramatizált változatát játsszák (a színpadra írást Gyurkovics Tibor végezte). Vendégként fellép Tordy Géza. Pécsett 5- én a Ságvári Művelődési Házban lesz a bemutatója Banillet—Grédy—Szenes— Nádas: A kaktusz virága című zenés játékának. Szolnokon ugyanezen az estén Heltai Jenő Naftalin című komédiáját mutatják be. S végül, bár nem bemutató, mégis nagy sikerre számíthat: a Rock Színház a Budapest Sportcsarnokban 10-től hat estén át újra játssza — a nyári szereposztással — az Evitát. (1) Kották és könyvek A Zeneműkiadó műhelyéből A zenei hetekre, az Operaház centenáriumára s a téli könyvvásárra megjelent, illetve megjelenő kottáiról, könyveiről, továbbá egész évi munkájáról tartott beszámolót tegnap a sajtó képviselőinek a Zeneműkiadó Vállalat. Ez a kiadó évek óta feszített ütemben dolgozik választékának, katalógusának megfelelő kiépítésén, hogy helytállhasson a hasonló kiadók nemzetközi mezőnyében. Munkájának eredményességét mutatják roppant széles körű kapcsolatai, s a világ számos országából érkező, kiadványaival és tevékenységével kapcsolatos elismerések. A Zeneműkiadó évente mintegy ezer kottát jelentet meg, s ennek körülbelül huszonöt százaléka új mű. Kottáinak hetvennégy százaléka külföldön talál gazdára. Több magyar zeneszerző alkotásának lesz bemutatója, esetenként ősbemutatója külföldön az év hátralevő hónapjaiban is. A kiadó könyveiről szólva említődött például a Brockhaus—Riemann Zenei Lexikon. Első kötete tavaly novemberben jelent meg, á télt könyvvásárra, a másodikat most kezdték nyomni, tehát két hónap múlva ugyancsak várható; a harmadik, befejező kötet pedig a jövő év végére. A kiadó újdonságai között van Borsi Ernő és Szabó Ernő A pataki kollégium zenei krónikája című könyve, amely a közel félezer éves múltra visszatekintő sárospataki főiskola és kollégium főbb zenetörténeti állomásait és zenei tevékenységét mutatja be. Második kiadásban, de kibővítve jelent meg Boros Attila Klemperer Magyarországon című kötete, több levélrészletet közölve, s függelékként tartalmazva Otto Klemperer budapesti működésének (1947—1950) teljes repertoárját. Az újabb kiadványok egyik kiemelkedő darabja Bónis Ferenc Tizenhárom találkozás Ferencsik Jánossal című könyve, amelynek premierjét holnap, szerdán délután fél hatkor tartják a budapesti Bartókházban. M. I. KEDD, 1984. OKTÓBER 2. NÉPSZAVA A televízió előtt CALIGULA HELYTARTÓJA Szenvedélyes, költői hevületű és filozófiai-erkölcsi mélységű szellemi küzdelemnek lehettünk tanúi Székely János romániai magyar költő és író Caligula helytartója című drámájából készült tévéjátékot nézve, vasárnap este. Gondolat a gondolattal, érv az érvvel ütközött össze szikrázva, akárcsak a keretképsorok életrehalálra küzdő gladiátorainak pengéi, és zuhant gyorsuló sebességgel az egész disputa a kor sarába-mocskába, éppúgy, ahogy a szánalmas kegyetlenséggel birkózó pankrátomok az iszapban. Pedig mindvégig csak arról folyt az eszmecsere Petronius római helytartó és az ókori palesztin királyság vezetői közt — élükön Bakariás főpappal —, hogy bevihetik-e és felállíthatják-e Caligula császár képmását a jeruzsálemi templomban... A kor: i. sz. 39—41. E polémiában azonban sorsdöntő, hatalmas horderejű kérdésekről esett szó!Egy nagy birodalom és egy kis nép létének, sorsának, fejlődésének ügyei-gondjai, egy zsarnoki hatalom magas rangú képviselőinek és alávetettjeinek problémái, a közösség és az egyén kapcsolatai sűrűsödtek és izzottak fel szüntelenül. Az író nagy érdeme, hogy fel tudta tárni előttünk a személyiség mozgási-cselekvési lehetőségeit e viszonyok közepette. Sőt, még arra is fényt tudott vetni, hogy ez az egész társadalom, e hatalmi mechanizmus teszi lehetetlenné — nemegyszer tragikus formában — az igazi emberi értékek kialakulását, mert zsarnoki módon szervezik és vezetik. Petronius, a római helytartó iszonyodva döbben rá, hogy türelmessége, igazságszeretete, humanitása ellenére maga is Caligulává vált a minden idők talán legnagyobb zsarnoka ellen vívott harcban. Székely János drámája — így e tévéjáték is! — szorosan kapcsolódik a legújabbkori magyar irodalom egyik fontos vonulatához, melyet jelentős művek reprezentálnak. (Illyés Gyula, Veres Péter, Gyurkó László, Sánta Ferenc, Hernádi Gyula és mások írásai.) Emellett örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy e kiváltképpen 20. századi ihletésű alkotófolyamat eredményeit új értékekkel gazdagítja. Hiszen nemcsak egy zsarnoki hatalom vezető tisztségviselőinek lelkiismereti-erkölcsi drámáját mutatja be, hanem egy kis nép a legnagyobb áldozatoktól sem visszariadó harcát is hagyományaiért, nemzeti identitásáért, fennmaradásáért, életéért egy nagyobb, fölötte álló hatalmi egység erőterében. Elismeréssel szólhatunk arról is, hogy Székely János magasabb fokú művészi és filozófiai általánosításra törekszik. Sikerrel! Ezt az igényét és elszánását akkor is fontosnak tartjuk, ha intellektuális eredményei s felismerései talán vitathatók, esetleg naivak és utópisztikusak, és nem mindig tűnnek meggyőzőnek. (A „nemcselekvő hatalom” koncepciója stb.) E kiváló író, akinek Protestánsok című drámájáról, illetve tévéjátékáról is elismeréssel írtunk, ezúttal még jobb rendezésben szólhatott a képernyőről. (Esztergályos Károly) A szereplő színművészek lehetőséget kaptak tehetségük kibontakoztatására, és éltek is ezzel. Gálffi László nemcsak pszichológiailag hiteles emberábrázolással, hanem szép szövegmondásával is kitűnt. Sinkó László „főpapjával”, Benkő Gyula „Agrippa királyával” és a többi szereplők: Jakab Csaba, Funtek Frigyes, Tóth Tamás, Blaskó Péter, Kiss László kiváló alakításaikkal e drámát a tévében ritkán látható színvonalú és erejű alkotássá emelték. „A SZAVAK AZOK MIND IGAZAK " E héten egy nagyobb igényű portréfilmet láttunk. A szavak azok mind igazak címűt, melyet tévénk Marosvásárhelyen készített Székely Jánosról, kétségkívül érdekesnek, elgondolkodtatónak és emlékezetesnek minősíthetjük. Hatását és erejét fokozta, hogy az író tévéjátékának, a Caligula helytartójának bemutatója után — késő este — láthattuk. Mégis a legfőbb érdem a portréfilm modelljéé, azaz Székely Jánosé e vállalkozás sikerében. Hiszen alig-alig lesz osztályrészünkké és mély élményünkké egy író, egy művész, egy tudós enynyire őszinte, póztalan, minden önérvényesítéstől és önmutogatástól mentes kitárulkozása és önvallomása. Egy mélyen humanista, szenvedő-gyötrődő, igazságkereső, komor kedélyű és fájdalmasan szomorú író alakja állt elénk, aki szinte „le akart beszélni” művei és iránta megnyilvánuló érdeklődésről bennünket. E vallomás megszületése aligha képzelhető el Tarján Tamás irodalomtörténész-kritikus alapos felkészültségről tanúskodó, nyugtalanítóan okos kérdéseiről. (Rendezte: Török Ilona.) „A MAG" Amerigo Tatot, azaz Tóth Imrét, az Olaszországban élő, magyar származású, világhírű festő- és szobrászművészt 75. születésnapja alkalmából több formában köszöntötték. A televíziónkban is! Ezek közül talán a legszebbnek és legmeghatóbbnak tarthatjuk „A mag” című riportfilmet, melyet az elmúlt évben készítettek. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában leleplezték „A mag”, azaz az élet születésének apoteózisát, a keletkezés, a kezdet, a létrejövés gyötrelmeit, szépségeit s fájdalmát ábrázoló csodálatosan szép domborművét. Jelen volt a művész is, s vele együtt költők is (Keresztúry Dezső és Juhász Ferenc), akiknek róla és művéről szóló versei e látványsorozatba építve hangzottak fel. Megrendítő tévés produkció volt ez! Örömmel láttuk boldognak a művészt szülőhazájában, melyhez egyre több és bensőségesebb szállal kapcsolódik. (D. Fehér Zsuzsa, Lukin Sándor, Szegedi Zoltán és Soós Árpád.) Illés Lajos Horizont - Sikerrel mutatták be vasárnap este a New York-i filmfesztiválon Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmjét. A tekintélyes lap, a The New York Times vezető kritikusa a lap vasárnapi számában méltatta a filmet. Szerinte a film „nem egyszerűen politikai állásfoglalás, hanem, ennél sokkal több”. A NDK-filmnapok kezdődtek hétfőn Vas megyében. Hét új filmalkotás kerül közönség elé. A Kőszegen megtartott megnyitón a Ha a föld nem lenne gömbölyű című filmet mutatták be. Ezzel egyidejűleg az NDK életét, szocializmust építő munkáját, művészetét tükröző kiállítást is rendeztek a városban. Üzemi filmnapok kezdődtek hétfőn Szolnok megyében a megyei moziüzemi vállalat szervezésében. A két hétig tartó rendezvénysorozat fő célja az, hogy az üzemek, intézmények dolgozói megismerkedjenek a hazai filmművészet közelmúltban készült kiemelkedő alkotásaival. A két hét alatt több mint 50 filmet vetítenek a megye filmszínházaiban. A Reflektor színpad új színmű bemutatására készül: Peter Turrini József és Mária című művét tűzi műsorára október 25-én. Az osztrák szerző művét Sándor János viszi színre Bánki Zsuzsa és Miklósy György szereplésével.