Népszava, 1984. november (112. évfolyam, 257–281. sz.)

1984-11-20 / 272. szám

NÉPSZAVA 1984. NOVEMBER 20., KEDD Sport Egytagú válogatott Éled a vívóvilág, egyik verseny követi a másikat Legutóbb éppen arról ér­kezett hír, hogy Nancy­­ban az egyik Nébald fiú (hogy melyik, arról nagy­vonalúan elfeledkeztek a hírügynökségek) kard-, Frankfurtban Hegedűs Ferenc párbajtőrviadalt nyert Székely előtt, s ugyanitt a női tőrözők kö­zül Kovács Edit, Szőcs és Győrffy osztozott a 8—4. helyeken. Egyáltalán nem véletlen, hogy a honi pen­gevilágban megkülönböz­tetett figyelem kiséri a párbajtőrözők szerepléseit a különféle erőpróbá­kon ... Ebben a fegyver­nemben ugyanis — egyta­gú a válogatott! Az „árva” Kolczonay kivételével ugyanis Kulcsár Győző szövetségi kapitány egyet­len e nézőt sem talált mél­tónak a kerettagságra. A szigor oka érthető: miköz­ben férfi- és női tőrben, s kardban egyaránt 8—8 magyar található a világ­­ranglista első 10 helye­zettje között, addig pár­bajtőrben csupán 3. Mind­ezek tudatában érthető, hogy Kulcsár az elmúlt hetekben elküldte Szé­kelyt és társait kisebb je­lentőségű erőpróbákra is, hadd szokják újra a si­kert. Mert szerencsére szokhatják... Egyik győ­zelmet a másik után arat­ják. Remélhetőleg lendü­letük tart, esetleg fokozó­dik is a december elején sorra kerülő, a világ leg­jobbjait pástra szólító Tokaj Expresszig, s az­után kiegészülhet a nor­mális létszámúra ennek a sikerfegyvernemnek is a válogatottja. sp. Ciprusi élőképek Megfejtettük a sikerek titkát! Vannak felejthetetlen pil­lanatok. A legutóbbit szombaton este háromne­gyed 8 után 9 perccel él­tem át. Ekkor csúsztatta fejjel maga elé a labdát Nyilasi, és vágta egy hi­hetetlen, vagy talán két­ségbeesett mozdulattal a limasszoli stadionban a ciprusiak kapujába. Győz­tünk ! A világbajnoki se­lejtezők első félidejét százszázalékos sikerrel fe­jeztük be, s ez mindennél többet mond. A ciprusi győzelem keser­ves volt, de épp olyan, ami­lyennek vártuk. Mi is, a já­tékosok is, a szakvezetéssel együtt. Ezt az előérzetet megerősítette a limasszoli pályával való találkozás. Tudtuk, hogy ezen a mezőn értek el a ciprusiak — barát­ságos mérkőzésen — döntet­lent a világbajnok olaszokkal és az Európa-bajnok cseh­szlovákokkal, de azt azért nem gondoltuk, hogy a talaj valóban ennyire rossz ebben a stadionban. A pálya mégsem volt meg­határozó tényező, s nem is hivatkoznak rá sem a játéko­sok, sem pedig a szakveze­tők. Sokkal inkább nyomasz­tóan hatott rájuk az a tudat, hogy most érkeztek el a dön­tő szakaszhoz. Oda, ahol ná­luk sokkal nevesebb és jobb labdarúgók megtorpantak, ahol annak idején Gerd Mül­ler is csak a 92. percben tud­ta az NSZK győztes gólját belőni. Márpedig nekünk győznünk kellett, mert más eredményt az újra hitét nyert nagyközönség nem fogadott volna el. S éppen ez a tudat — miközben bénított is — adott erőt ahhoz, hogy a 88. percben, amikor már min­denki lemondott a pályán kí­vül a sikerről, a játékosok még mindig rohamozzanak és­­ végül győzzenek. De eh­hez elsősorban önmagukat kellett legyőzniük! A magyar válogatott mind­három világbajnoki selejte­zőjén vesztes állásból fordí­tott az eredményen, és ara­tott győzelmet. Igen, emlé­kezzünk csak arra, hogy az osztrákok, a hollandok és a ciprusiak is vezettek elle­nünk 1-0-ra ... De játéko­saink nem roppantak össze e teher súlya alatt. Sőt, mint­ha csak arra vártak volna, hogy levessenek minden gát­lást, s gyerünk előre, lesz ami lesz. Győzelem lett be­lőle! Vasárnap reggel 6 órakor indultunk autóbusszal a lar­­nacai repülőtérre, ami körül­belül egyórányira van Li­­masszoltól. A játékosok fá­radtan, kialvatlanul ültek buszra, hiszen annyi izga­lom és öröm után nem na­gyon tudtak aludni, újra és újra az utolsó negyedóra ke­gyetlenül gyors időmúlását idézték fel, s újra meg újra megfordult a fejekben: mi lett volna, ha nem győzünk? Semmi, csak sokkal nehezebb és hosszabb lett volna az út Mexikóig! Hazafelé, az autóbusz utol­só soraiban sokatmondó kép ragadott meg. A legutolsó, összefüggő sorban középen a fiatal pécsi Róth ült, az ölé­ben jobbról az öreg Szokolai, balról pedig a rutinos Es­terházy feje pihent, békésen szunyókálva. S ő, mint egy szakállas nagypapa, éberen őrizte a kettő álmát. De az a kép is emlékezetes marad számomra, ahogy a repülőgé­pen Détári és Sallai aludt, mint két testvér, egymás vál­lára hajolva. Sorolhatnám még a ciprusi emlékeket, a képeket, ame­lyeket őrzök, s amelyek mind hozzásegítenek ahhoz, h­ogy megértsem az új magyar vá­logatott sikereinek igazi tit­kát: ez összetartó, jó közös­ségi Vándor Kálmán Bravó, Veszprémi Építők! Három győzelem, három ve­reség a hat magyar kézilab­da kupacsapat mérlege az európai trófeákért vívott nyolcaddöntők első felvoná­sában. Az 50 százalékos mér­leg önmagában nem sokat mond, az viszont annál töb­bet, hogy még egyik gárda sem veszítette el továbbjutá­si esélyeit, sőt a Bakony Ve­gyész és a Vasas már „pá­holyban” várhatja a hét végi visszavágót. * Horváth László, a szövet­ség titkára szerint az esemé­nyek többé-kevésbé az előze­tes várakozást igazolták.­­ A legnagyobb bravúrral a Veszprémi Építők rukkolt ki a férfi KEK-ben, egygó­­los, (21—20) győzeleménél felérő vereségük a Dynamo Berlin otthonában talán az egész kupafordulók szenzá­ciója — mondta. — Lelkes hazai közönségük előtt ezt a hátrányt a hét végén behoz­hatják. Ami a BEK-szereplő Bp. Honvédot illeti, tudtuk, hogy az izlandi bajnok ke­mény dió lesz, mégis többet vártunk a szerény kétgólos előnynél. Az északi szigetor­szágban nagyon nehéz mér­kőzés vár a piros-fehérekre. A Szegedi Volán (IHF Kupa) öt góllal (29—24) kapott ki Alicantéban, s ez éppen „ha­táreset”. — A nők jobban állnak, a KEK-ben a Bakony Vegyész és az IHF kupában a Vasas már a legjobb nyolc között érezheti magát — folytatta Horváth László. — Úgy ér­zem, a veszprémiek Szófiá­ban is legyőzik majd a CSZKA-t, a piros-kékek pe­dig jóval felülmúlják a sportág ábécéjétől még csak ismerkedő belgákat. A kelle­metlen meglepetést a Bp. Spartacus bacaui kudarca, 29—22-es veresége okozta a BEK-ben. A hét gól csaknem behozhatatlannak tűnik. Tényleg mesterfokon Tavaly számos bírálat ér­te a tornászok mesterfokú bajnokságát, s nem alap­talanul, mert közvetlenül a budapesti VB után a mezőny több tagja adós maradt a jó teljesítmény­nyel. Az idei debreceni mesterfokú viszont feled­tetett mindent, a mostani­hoz hasonló színvonalas, anyag erejében tartalmas küzdelemre kevesen em­lékeznek. Az összetett viadal a férfiak­nál a papírformát jóval túl­haladó fölényű — egypontos — Guczoghy-győzelmet ho­zott Borkai rovására. Igaz, Borkai védekezhet azzal, hogy elég „zaklatott” körül­mények között távozik Győr­ből régi mestere, Gerber László, s ez az átmeneti idő­szak megzavarta. A nőknél a fiatalok kitűnően szerepeltek. Azt régóta tud­ják a hazai tornászberkek­ben, hogy Pécsett kiváló munka folyik, de hogy a 14 esztendős Tóth Zita (PMSC) ennyire simán győzi le a ná­la sokkal ismertebb és ruti­nosabb Csányit, arra aligha gondolt volna valaki. Tóthra ugyanaz igaz, mint Guczo­­ghyra: nemcsak egy­szerre összpontosít, egyforma anyagerővel, elszántsággal készül mind a négyen. A szerenkénti bajnokok: Férfiak. Nyújtó: Boda (Bp. Honvéd) és Kakuk (VI. Dó­zsa). Talaj: Guczoghy (Bp. Honvéd). Lólengés: Bor­kai (Rába ETO). Gyűrű: Guczo­ghy. Ugrás: Pruma (Bp. Spartacus). Korlát: Guczo­ghy. Nők: Ugrás: Tóth (PMSC). Felemáskorlát: Severin (Bp. Honvéd). Gerenda: Zsilinszki (Békéscsaba), Simon (Pos­tás) és Földy (Bakony Ve­gyész). Talaj: Storczer (Bp. Spartacus). Leesett az első hó a Bükkben. Bánkúton már megjelentek a szán­­kózók is. A Mátrában, Kékestetőn, valamint Galyatetőn a hóréteg vastagsága eléri a 20 centimétert. A hőmérséklet napközben is nulla fok alatt maradt, így a hó egyelőre nem olvad MTI Fotó : Kozma István felvétele Jól kezdtek sakkozóink Szalonikiben A vasárnap esti ünnepélyes megnyitó jelentette az első hivatalos eseményt a 26. sakkolimpián, Szalonikiben. A színpompás ceremónia iga­zi látványosság volt, de az iz­galmak, természetesen hétfő­re maradtak. Már az első for­duló megkezdése előtt ki­sebbfajta szenzációt jelen­tett az a bejelentés, hogy a versenybíróság elfogadta a szovjet csapat vezetőinek ké­rését, és amennyiben a Kar­pov—Kaszparov világbajnoki döntő még az olimpia ideje alatt befejeződik, akkor Karpov asztalhoz ülhet, mint a szovjet válogatott első táb­lás játékosa. A kora délutáni órákban, a csapatkapitányok összejö­vetelén készítették el a sor­solást: férfiegyüttesünknek a 48. helyre rangsorolt Egye­sült Arab Emirátusok csapa­ta jutott, a nők Ausztriával kezdtek. A rendes játékidő­ben Ribli és Sax világossal, Adorján sötéttel sikerrel fe­jezte be partiját, így férfi­gárdánk 3—0-ra vezetett. Portisch játszmája az ifjúsá­gi VB-n dobogós Saeeddel, a magyar nagymester nyerési esélyével, függőben maradt. A nők hasonlóképpen re­ményt keltően rajtoltak, Ve­rőd sötéttel győzött, az újonc ifjúsági világbajnok, Mádl Il­dikó, szintén sötét bábukat vezetve, döntetlent ért el, míg Ivánka partija nyerési esélyével függőben maradt. A függőpartik lapzártánk után, a késő éjszakai órák­ban értek véget. Lányok buzogánnyal, labdával, szalaggal, karikával A Stadthalléban igazi nagy gálára került sor vasárnap, s a feszült, mindvégig színvo­nalas és érdekes Európa­­bajnokság méltóan fejeződött be. A győzelmeken, amint az várható volt, a bolgárok és a szovjetek osztoztak. A helye­zettek is közülük kerültek ki. Változást jelentett azon­ban az, hogy az úgynevezett második vonal alaposan fel­zárkózott a legjobbakhoz. Legalábbis ezt állapították meg azok a szakemberek, akikkel Bécsben beszélget­tem. Az Európa-bajnokság szín­vonalának szakmai értékelé­se az edzőkre, a versenyzők­re, a szövetségekre tartozik. Helyettük nem is akarjuk ezt elvégezni a lap hasábjain. Néhány olyan dologra sze­retném felhívni a figyelmet ugyanakkor, amely ezen az Európa-bajnokságon feltűnt, s amelyből nekünk, magya­roknak mindenképpen tanul­nunk kell. Az első, hogy a művészi torna már nem kis sportág, amire vagy odafigyelnek, vagy nem. Ezt az Európa­ba­jnokságot 26 ország televí­ziója közvetítette, közöttük Brazília, Japán és az Egye­sült Államok is. Tehát, a vi­lág odafigyelt erre az ese­ményre, amely valójában már rövid élete alatt is kivív­ta a jogot, amelyet jó néhány más sportág évtizedek alatt nem volt képes, azaz, olim­piai sportág lett. Másodszor, ez a rendkívül látványos televíziószerű sport tömegeket mozgat meg. Nem­csak a versenypályán, hanem a lelátókon is. A Stadthallé­ban 80—150 schilling volt a napi belépő. A lelátókon minden délután a szerenkén­ti döntők napján — pedig még többen, — 5—7000-en foglaltak helyet. A harmadik pedig, hogy a sportszergyártó cégek már el­kezdték a versengést, hogy bűvkörükbe vonják a sport­ágat. A Stadthallében is ott voltak az elárusító standok, ahol ruhákat és tornaszere­ket árultak. Nem utolsósorban nekünk azért is jobban kell figyelni a művészi tornára, mint ko­rábban, mert Túrák Zsuzsa és Sinkó Andrea személyében olyan versenyzőink vannak, akik nemcsak helyezettjei, hanem sztárjai lehetnek en­nek a sportágnak. Minden­képpen kiemelten kell dicsér­ni Kovács Györgyi edzőt, akinek munkáját minősíti az összetettben Túrák Zsuzsa 10. Sinkó Andrea helyezése, va­lamint az a tény, hogy Tú­rák Zsuzsa karikával beke­rült a fináléba, s más szere­ken is a döntő kapujáig ju­tott. Kovács Györgyi olyan igé­nyes edző, aki tanítványaival arra a pontra jutott el, amely megközelíti a szovjetek és a bolgárok szintjét. A két ver­senyző felkészültsége, gya­korlatának kompozíciója a világ legjobbjainak színvona­lán volt. Talán azért nem sze­repeltek még jobban, hogy még csekély a nemzetközi rutinjuk, így kicsit elfogódot­­tak voltak a Stadthalléban. Az azonban hamar kiderült, hogy napról napra nagyobb bátorsággal léptek szőnyegre, és egyre magasabb pontérté­keket tudtak kiharcolni. Szóval, ők a jövő és Ko­vács Györgyi minden támo­gatást megérdemel magas színvonalú munkájáért. És a csapat? Jó lenne azt mondani, hogy mindössze azon múlt a jobb szereplés, mert egyszer el­szállt egy karika. De, mint megtudtam, kicsit későn is kezdett készülni ez a csapat az Európa-bajnokságra, s bármennyi is volt a lelkese­dés, nem volt idő arra, hogy olyan pergő ritmusban, olyan biztonsággal, látványosan ad­ják elő gyakorlatukat, aho­gyan ezt egy Európa-bajnok­ságon a döntősöktől elvárják a pontozók. A zene nem tud­ta megfelelően felkelteni az érdeklődést. Kicsit vontatott volt a bemutatás. Tegyük hozzá, egy-egy csapatnál majdhogynem követelmény volt az Európa-bajnokságon, hogy egyformán magas, ha­sonló alkatú lányok képezzék az együttest. Nálunk és né­hány csapatnál ez nem való­sult meg. Végül is elmondhatjuk, anélkül, hogy érmeket hoztak volna haza a lányok, az RSG- sportág jól szerepelt a bécsi Európa-bajnokságon. Oly­annyira jól, hogy érdemes lenne itthon a szövetségek­nek és a kluboknak elgon­dolkodni azon, miként lehet­ne nagyobb tömegeket fog­lalkoztatni a sportgimnasz­tikában, hogyan lehetne rá­venni a nagy egyesületeket is, hogy szakosztályokat tart­sanak fenn. Az olimpiai sportág a jövő sportja, mi több, a lányok számára olyan sport, amelyik egy életen ke­resztül elkíséri kedvelőjét. Az egyik nagy sztár, a bolgár Ignatova karikagyakorlata köz­ben TELEFOTÓ : MTI Külföldi Képszerkesztőség EREDMÉNYEK Egyéni összetett, Európa-baj­­nok: Ralenkova (Bulgária) és Bjeloglazova (Szovjetunió) 39,85—39,85, 3. Georgieva (Bul­gária) 39,80. Szerenkénti döntők: Kari­ka: 1. Ralenkova és Ignato­va (Bulgária) 19,95—19,95, 3. Bjeloglazova 19,85, ... 8. Turák Zsuzsa 19,35. Labda: 1. Ralenkova 20, 2. Ignatova, Bjeloglazova és Kutkajtye (Szovjetunió) 19,95—19,95. Bu­zogány: 1. Ralenkova és Ge­orgieva 19,90—19,90, 3. Bjelog­lazova és Kutkajtye 19,75— 19,75. Szalag: 1. Georgieva és Bjeloglazova 20—20, 3. Ralen­kova 19,85. Kéziszer-csapat: 1. Bulgá­ria, 2. Szovjetunió, 3. Spa­nyolország. Lepies György Újra döntetlen Moszkvában hétfőn a 25. játszmára került sor a Kar­pov—Kaszparov férfi sakk­világbajnoki döntő mérkőzé­sen. A címvédő Karpov ját­szott világos bábukkal. A lé­pések: 1. Hf3 d5 2. d4 Hf6 3. c4 e6 4. Hc3 Fe7 5. Fg5 h6 6. Fh4 0—0 7. e3 b6 8. Be1 Fb7 9. Fe2 Hbd7 10. cd: ed: 11. 0—0 c5 12. de: be: 13. Bc2 Bc8 14. Bd2 Vb6 15. Vb3 Bfd8 16. Bfd1 Vb3, 17. ab: Hb6 18. He5 Kf8 19. h3 a6, 20. Ff3 Fa8, 21. Hg4 Hg8 döntetlen. Karpov továbbra is 4-0-ra vezet, a 26. partit szerdán játsszák. Gólok, pontok A labdarúgó NB II 20. forduló­jának eredményei: Szekszárd— Nagykanizsa 2—0, Baja—22. sz. Volán 4—1, Kazincbarcika—Váci Izzó 1—1, Sopron—Debreceni Ki­nizsi 3—2, Salgótarján—Hódgép- Metripond 2—0, Volán—Ózd 1—0, Nyíregyháza—Siófok 1—0, Ba­kony Vegyész—Dunaújváros 6—1, Szolnok—T. Bauxitbányász 4—1, Keszthely—Diósgyőr 1—1. A Nyíregyházától és a Diós­győrtől 4—4 büntetőpont levon­va. A bajnokság­­állása: 1. Volán 17123 2 39-15 27 2. Vác 17104 3 34-14 24 3. Szolnok 179 4 4 34-20 22 4. Nyíregyh. 17104 3 28-16 20 5. Siófok 179 2 6 26-20 20 6. D. Kinizsi 177 5 5 29-24 19 7. Salgót. 176 6 5 21-16 18 8. Hódgép-M. 176 5 6 19-18 17 9. Sopron 176 5 6 23-23 17 10. Ózd 176 5 6 22-22 17 11. Dunaújv. 176 5 6 15-24 17 12. Diósgyőr 177 6 4 31-26 16 13. Kazincb. 175 6 6 24-26 16 14. Baja 176 4 7 22-25 16 15. Nagykan. 175 5 7 25-31 15 16. Keszthely 175 2 10 20-22 12 17. Szekszárd 173 6 8 15-28 12 18. Bakony V. 174 310 14-29 11 19. Tapolca 173 410 16-32 10 20. 22. Volán 172 213 23-49 6 Meghalt Vincze György Vincze György, az OTSH cso­portvezetője, a Magyar Ko­sárlabda Szövetség volt fő­titkára 60 éves korában el­hunyt. Az OTSH saját ha­lottjának tekinti az elhuny­tat, temetéséről később in­tézkednek. 11 % Totóeredmények és­­nyeremények: x, x, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 1, x, 1, x, 2, 1. Telitalá­­latos szelvény nem volt, a 3 db 13-as egyenként 1 399 950 Ft-ot ér, a 12-esekre 17 834, a 11-esekre 933, a 10-esekre 142 Ft-ot fizetnek. % Meglepetéssel fejeződött be Osakában az Oroszlán­hölgyek Kupája elnevezésű négy résztvevős tenisztorna. A döntőben a 17 esztendős bolgár Manuela Maleeva győ­zött az esélyesebb csehszlo­vák Mandlikova ellen. A har­madik helyért lejátszott ta­lálkozón az amerikai Bonder három szettben verte Temes­vári Andreát (7—6, 2—6, 6—2).

Next