Népszava, 1984. december (112. évfolyam, 282–306. sz.)

1984-12-16 / 295. szám

NÉPSZAVA 1984. DECEMBER 16., VASÁRNAP Fontos társadalmi, politikai érdek Es lehet, el kell érni kedvező változásokat a közutakon A motorizáció robbanássze­rű fejlődése 1960-at követően kezdődött, s az évtized végé­re ijesztően emelkedni kez­dett a balesetek száma. A kormány 1972-ben foglalko­zott a közúti közlekedés biz­tonságával a technikai körül­mények kedvező megváltoz- Kedvező változások E döntés nyomán alakult meg az Országos Közlekedés­­biztonsági Tanács, amely a közlekedésbiztonság szilárdí­tása, a balesetek megelőzése érdekében azóta is koordiná­ló feladatot tölt be. Mivel a közlekedés sokak szemléleté­vel ellentétben nemcsak , a szakemberek ügye, rendkívül fontos, hogy valamennyi ál­lami intézmény, társadalmi szervezet összehangolt tevé­kenységet fejtsen ki. Ez csak úgy érhető el, ha a tudomá­nyos kutatások, a gyakorlati tapasztalatok elemzései alap­ján reális „diagnózis” készül a legfőbb baleseti okokról és ennek alapján határozzuk meg, ki és mit tehet a bal­esetmegelőzési munkáért. Magyarországon napjainkban 155 különböző szintű — me­gyei, városi — KBT tevé­kenykedik, több mint 20 000 társadalmi aktivista bevoná­sával. Tudósok, orvosok, mér­nökök, forgalomszervezők, Nemzetközi összehasonlítás Sokan úgy vélik, hogy nemzetközi szinten rosszul állunk, nálunk kedvezőtle­nebb a helyzet, mint a leg­több európai országban. Ha csupán a balesetek számát vizsgáljuk, akkor az európai lista közepén helyezkedünk el, a balesetek kimenetelét illetően viszont valóban sok még a tennivaló. Magyaror­szágon — a legutóbbi adatok szerint — a helyszínen sú­lyosan megsérültek 25 száza­lék a balesetet követő 30 na­pon belül meghalt. Minden huszonnyolcadik percben tör­ténik egy személyi sérüléses baleset, minden hatodik órá­ban életét veszti egy ember. Az idei végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, a balesetek száma várhatóan két-három százalékkal nö­vekszik. Ami viszont kedve­ző: kevesebben vesztették életüket az utakon, mint az elmúlt években. Döntő változásokat egyik A biztonságos közlekedés kulcstényezője mégis: az em­ber. A technika csak eszköz, a döntések rajtunk múlnak, s éppen a baleseti statiszti­kák, a mindennapok gyakor­lata alapján állíthatjuk, hogy nemcsak a járművezetőkön, hanem a gyalogosokon is. A járművezetői baleseti okok szinte évek óta változatlanok: a sebesség helytelen megvá­lasztása, a szabálytalan ka­nyarodás, előzés, az ittas ve­zetés — bár az utóbbi időben a szigorú ellenőrzések hatá­sára ez csökkent —, a jelzé­sek figyelmen kívül hagyása. A gyalogosoknál az úttesten való szabálytalan átkelés, az álló jármű mögüli kilépés és a tilos jelzés figyelmen kívül hagyása. Tehát csupa olyan ok, amelyeknél nem a tech­ Még gyerekek Állandóan napirenden tartják a gyermekbalesetek megelőzését. Az OKBT jelen­tős anyagi támogatásával kö­zel nyolcezer pedagógus és pedagógusjelölt végzett köz­lekedési szakreferensi tanfo­lyamot. Már az óvodákban megkezdődik a közlekedésre nevelés, az iskolák 3. és 7. osztályaiban pedig kötelező tantárgy lett. Több ezer gyer­mek vesz részt évente külön­böző közlekedési vetélkedő­kön, hiszen nem az a célunk,­tatása, a magasabb szintű forgalomszervezés, a baleset­megelőzés érdekében, s több fontos határozatot hozott. A többi között hangsúlyozta: a közúti közlekedés biztonsága fontos társadalmi, politikai érdek, rendőrök, jogalkotók és ter­mészetesen a legérdekelteb­­bek: a járművezetők és a gyalogosok képviselői nem csupán a bajok okainak megállapításán munkálkod­nak, hanem a legcélraveze­tőbb, leghatékonyabb eszkö­zök és módszerek feltárásá­ra, meghatározására törek­szenek. Az elmúlt évek gyakorlata bizonyítja, hogy ilyen mére­tű társadalmi összefogással rendkívül jelentős és kedve­ző változások érhetők el. Bi­zonyíték erre, hogy a legkri­tikusabb helyzet 1972-ben alakult ki, amikor 20 244 sze­mélyi sérüléses baleset tör­tént közútjainkon. Azóta a gépjárművek száma több mint hatvan százalékkal nö­vekedett, a balesetek száma viszont tavaly 18 971-re csök­kent. Tehát nagyobb forga­lom mellett kevesebb baleset történt, napról a másikra nem lehet elérni. Az OKBT középtávú terv alapján végzi munká­ját: az egész országra kiter­jedő, egységes program sze­rint tudományosan megala­pozott, az állami és társadal­mi szervekkel összehangolt, valamennyi réteget érintő te­vékenységet fejt ki. A tech­nikai körülményeknek meg­határozó szerepük van. A népgazdaság közismerten ne­héz helyzete ellenére új autó­pályák készültek el, ma már valamennyi, kétszáz lakosnál népesebb település szilárd burkolatú úttal rendelkezik. Új forgalomirányító lámpák ezreit szerelték fel az elmúlt évtized során, s csupán a vasúti-közúti kereszteződések korszerűsítésére, automati­zálására több mint másfél milliárd forintot fordítottak. Hamarosan olyan korszerű eszköz „bevetésére” is sor ke­rül, mint a számítógép­­nikai, hanem az emberi té­nyezők a meghatározók. Már túl vagyunk a „Ne okozz balesetet!” korszakon. Az okok feltárása, a tudo­mányos módszerek kidolgo­zása mellett arra törekszünk, hogy a gyerekektől az idős emberekig elérjük: mindenki felelősnek érezze magát a közlekedésben a másikért, s természetesen önmagáért is és a tudatos cselekvés kerül­jön előtérbe. Az OKBT szak­­bizottságai ezért minden kor­osztályra külön programot dolgoztak ki, amelyek követ­kezetes végrehajtására tö­rekszünk. Sok új hatósági in­tézkedésre is sor kerül ezek­ben az években, így például bevált a sokat vitatott sebes­ségkorlátozás, a biztonsági öv, valamint a bukósisak al­kalmazása is, hogy féljenek a közlekedés­től, amely az élet elválaszt­hatatlan része, hanem azt akarjuk, hogy megtanulják és alkalmazni is tudják a sza­bályokat. Erre a nemzetközi tapasztalatok alapján egyik legjobb módszer a játékos oktatás. Ezért is szorgalmaz­zuk — sajnos, eddig nem sok eredménnyel —, hogy az üz­letekben lehessen közlekedé­si játékokat vásárolni. Sok szülő azt vallja: a nevelés kizárólag az iskola feladata. Ezzel nem értünk, nem ért­hetünk egyet, hiszen nem­csak a közlekedési, hanem minden ismeret oktatása csak akkor lehet eredményes, ha azok elsajátítását az iskola mellett a szülő is figyelem­mel kíséri. A segédmotorosok egyre több gondot okoznak. Itt is jellemző, hogy a szülők meg­veszik a járművet, de A tisz­ Gyalogosok A gyalogosok évente több ezer balesetet okoznak. A legtöbben úgy érzik, kizáró­lag a járművezetők dolga a közlekedési szabályok isme­rete, megtartása. Ez téves né­zet, hiszen a fizikai törvé­nyek érvényesülnek, s ha a gyalogos rendkívüli szituá­ciókat idéz elő, a járműveze­tő sokszor hiába követ el mindent, nem tudja a bajt elkerülni. A közlekedés a köl­csönös együttműködésen alapszik, ezt fejezi ki a „Jár­művel, vagy gyalog, az úton társak vagyunk” jelmonda­tunk. A gyalogosok védelme érdekében szükségesnek tart­juk a kijelölt gyalogátkelő­helyek tekintélyét erősíteni, nem szabad eltűrni, hogy az egyik sávon megáll a jármű­vezető, int, a gyalogos biz­tonságban érzi magát, a má­sikon viszont fékezés nélkül továbbhajtanak. A jövőben fokozottabban szeretnénk gondoskodni a gyalogosok­rá- Tanulni kell A­­ járművezető-képzést, -vizsgáztatást az elmúlt évti­zedek során többször korsze­rűsítették. A jogosítvány azonban nem jelent végbizo­nyítványt, a körülmények ál­landóan változnak, az isme­retek felújítása saját érde­künk. Új KRESZ kiadására nem volt szükség, a kellő mó­dosításokat azonban végre kellett hajtani az új nem­zetközi előírások és a változó hazai forgalmi viszonyok miatt. A módosított KRESZ több mint kétmillió példány­ban jelent meg, az OKBT a többi között egymillió-két­százezer tesztlappal segítette Évszakok ás mi A továbbképzésben, önma­gunk felkészítésében nélkü­lözhetetlen, hogy számítsunk az évszakváltásokra. Például télen ne a forgalomban ta­lálkozzunk először csúszós, telet a kivételnek — arra már nem gondolnak, hogy felhívják a fiatalok figyelmét a veszélyekre. Pedig ez rend­kívüli fontos lenne, hiszen a segédmotorosokat nem védi semmi, rendkívül nagy a sé­rülési veszély, a jármű vi­szont csábít a sebességre, kis helyigénye miatt a „cikázás­­ra” tsá­jékoztatásáról, képzéséről is. Ehhez nagy segítséget nyúj­tanak a szakszervezetek, a többi között azzal is, hogy a szocialista brigádok között versenyt hirdetnek, közleke­dési vetélkedők tízezreit rendezik. S ez azért is fon­tos, mert az emberek több­sége szinte mindig azonos út­vonalon közlekedik a lakhe­lye és a munkahelye között. Nemcsak a szabályok elsajá­­tását, hanem az egyes terüle­tek balesetveszélyes helyei­nek ismeretét is fontosnak tartjuk. A Hazafias Népfront a többi között az öregek ilyen jellegű tájékoztatásához nyújt jelentős segítséget. Ez­zel kapcsolatban hangsúlyoz­ni szeretném, hogy a nehe­zebben mozgó, már rosszul látó és halló, a mind nagyobb forgalomban érthetően bi­zonytalan öregekre elsősor­ban nekünk, fiatalabb, kép­zettebb közlekedőknek kell vigyáznunk, az ismeretek ellenőrzését, a széles körű tájékoztatást. Az állami vállalatoknál a to­vábbképzés megoldott, a ma­gánautósok számára is adott a lehetőség, hogy a Magyar Autóklub szervezeteiben, a TIT, a Hazafias Népfront szervezésében továbbképző tanfolyamokon vegyenek részt. Senki ne tartsa ezt fe­lesleges időtöltésnek, hiszen az oktatók ma már nem csu­pán a szabályokat ismerte­tik, hanem a különböző for­galmi szituációkat is, tehát a helyes döntések meghozata­lához adnak segítséget, havas úttal. Az országban ma már több ilyen tanpálya van. A statisztikai adatok egy­értelműen bizonyítják, hogy nyáron péntek déltől vasár­nap estig, tehát a víkende­ken történik a legtöbb bal­eset. Az energiaárak emel­kedése miatt hét közben so­kan nem használják jármű­veiket, a pihenőnapokon ezért nehezen alkalmazkod­nak a rendkívül nagy forga­lomhoz. Sajnos, időjárás-vál­tozáskor, évszakváltáskor ijesztően emelkedik a balese­tek száma, s ez tudatos fel­készüléssel megelőzhető len­ne. Az OKBT tevékenységének egyik fontos területe a pro­paganda, a tájékoztatás. A sajtó a közlekedésbiztonság szinte valamennyi kérdését napirenden tartja. A Magyar Újságírók Országos Szövet­sége lehetővé tette, hogy a pályakezdő újságírókat ok­tassák a közlekedési ismere­tekre, s ez rendkívül fontos, hiszen csak az tud helyesen informálni, aki informált, aki ismeri a szabályokat, az ösz­­szefüggéseket. Több napila­punkban állandó rovata van a közlekedésbiztonságnak, s egyre több olyan írással ta­lálkozunk, amelyek a miér­ Propaganda, tájékoztatás Az OKBT évente több mil­lió példányban ad ki pros­pektusokat, plakátokat, tájé­koztató anyagokat. Arra tö­rekszünk, hogy egy-egy ki­adványban ne beszéljünk mindenről, mert akkor nem tudunk sokat mondani. Egy­­egy részkérdést kell úgy tá­lalnunk, hogy rögzítsük az ismereteket. Tájékoztató, ma­gatartásformáló propaganda­­tevékenységünkben filmjeink fontos szerepet töltenek be. A jövőben gyakrabban akar­juk alkalmazni a videótech­nikát is. Az elmúlt években általá­ban kétszer, tavasszal és ősz­szel került sor országos köz­úti fokozott ellenőrzésekre. Az idén sokan mondták, úgy jó utat Szakemberek, társadalmi aktivistáink bevonásával most dolgozunk az újabb kö­zéptávú ötéves tervünkön. Változatlanul nagy figyelmet fordítunk a gyermekek neve­lésére, az óvodai, iskolai ok­tatás korszerűsítésére, a gya­logosok tájékoztatására, a járművezetők közötti part­nerkapcsolat kialakítására, új technikai, tudományos módszerek alkalmazására. Mindenekelőtt a halálos ki­menetelű balesetek számát szeretnénk mérsékelni. El­ tűnt, hogy egyik akció a má­sikat követte. Ez így igaz, ez­zel hatóságaink jogos társa­dalmi elvárásnak akartak és akarnak eleget tenni: a köz­utakon a fegyelem megszilár­dítása közérdek. Az ered­mény nem maradt el, s a jö­vőben is hasonló ellenőrzés­sorozatokra lehet számítani. Hangsúlyozni szeretném, a rendőrségnek, a rendőrnek nem érdeke a büntetés. Vál­tozatlanul alapvető célunk a forgalom irányítása, a közle­kedők segítése. Ezért került sor újabb és újabb technikai eszközök alkalmazására, s a korábbi éveknél több moto­ros rendőr teljesített szolgá­latot, gyorsabban, hatásosab­ban tudnak intézkedni. Den az elmúlt évek kedvező tapasztalatai alapján, a nö­vekvő forgalom mellett is a balesetek számának csökken­tése a célunk. Ennek elérése valamennyiünk közös törek­vése, érdeke kell legyen. Őszintén remélem, hogy a motorizáció, a közlekedés 1985-ben mindannyiunknak mind több örömet és mind kevesebb bánatot hoz majd. Kalanovics László r. alezredes, az OKBT titkára A legfontosabb „tényező” az ember ONLAGI TANÁCS mm— i ■ V f wBmm 11 . _ _ AZ ELŐNY­ ­ekre, a balesetek okaira ke­resnek választ, a megelőzést segítve ezzel. A r­ádió ettől az évtől huszonnégy órán át in­formál közlekedési kérdések­ről. Szeretnénk, ha a jövőben a leghatásosabb tömegkom­munikációs eszköz, a televí­zió is többet foglalkozna a közlekedésbiztonság kérdé­seivel. A televízió az egyet­len tömegtájékoztatási esz­köz, amely az okok elemzé­sével egyszerre négy-öt mil­lió ember nélkülözhetetlen közlekedési továbbképzését segíthetné. W­WI Az eddigi tapasztalatok szerint az Árpád-hídi csomópont a metró végállomása fölött nemcsak gyönyörködtető látvány, hanem jól megoldott f­özlekedésű utak találkozóhelye is ­iert

Next