Népszava, 1985. március (113. évfolyam, 50–75. sz.)
1985-03-25 / 70. szám
NÉPSZAVA 1985. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ Miért a sarasokon csattan az ostor? Mint lapunkban nemrég megírtuk, tavaly a vasút területén megduplázódott az áruszállításból származó károk összege. Az áruszállítás során a MÁV-ot ért mintegy 70 millió forintos veszteség - a vagonok és a rendező pályaudvarok rossz műszaki állapotán kívül - részben a hanyagul, szabálytalanul végzett munkának a következménye. Az utasítástól eltérő munka azonban nemcsak az értékes rakományt, hanem az ember épségét, egészségét is veszélyezteti; a megsérült vagonokból, tartálykocsikból kiömlő áru, illetve vegyi anyag sérülést, mérgezést okozhat Az utóbbi időszakban több ilyen baleset történt, ezért döntött úgy az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség és a Vasutasok Szakszervezete, hogy közös munkavédelmi ellenőrzést tartanak valamennyi gurítódombos vasúti rendező-pályaudvaron. A háromnapos átfogó vizsgálatot ezen a héten bonyolították le. A MÁV szolnoki körzeti üzemfőnökségnél tartott ellenőrzésen részt vett a vasutas-szakszervezet munkavédelmi főellenőre, Pásku Jenő is, akit elkísértem útjára. Tavaly a gurításból eredő üzemi balesetek száma csökkent, a síktolatásnál viszont emelkedett — tájékoztat Balkó Béla, Szolnok állomásfőnöke. — Sajnos, a munkaerőhiány nagy gondot okoz számunkra, gazdasági és biztonsági szempontból egyaránt. Az üzemfőnökségen az összforgalmi személyzetből több mint négyszáz ember hiányzik, a sarusoknak és a kocsirendezőknek körülbelül a fele. Például a szükséges tizenkét sarus helyett legtöbbször csak hat dolgozik a rendező-pályaudvaron, így hat vágányt „fog” egy ember, azaz egyszerre hatfelé kell figyelnie. Zsebre megy a gondatlanság — Nálunk gyakorlatlag folyamatos a kocsirendezés, hiszen naponta 45—50 tehervonatot indítunk. A tizenkét órás műszakban dolgozó farusok szinte megállás nélkül fogadják a gurítódombról érkező vagonokat — folytatja Ladányi Sándor térfőnök. — Ez persze nem mentség a kocsik kíméletlen ütköztetésére, de ha figyelembe vesszük, hogy a két vágányfék elavult és gyakran elromlik, sarukidobó hely nincs a vágányokon, a fékezősaruk minősége pedig nem megfelelő, ez némi magyarázatot ad arra, milyen nehéz a sarusok dolga. Az esetek többségében nem elsősorban ők tehetnek arról, hogy a legurított vagonok a megengedettnél nagyobb sebességgel ütköznek az álló kocsisornak. Viszont ha a sarus hibáztatható a kocsi megsérüléséért és az áruhárért, akkor természetesen megbüntetjük. A szolnoki körzeti üzemfőnökségen 1984-ben 80 esetben marasztaltak el saját dolgozót, gondatlanságból, figyelmetlenségből okozott kár miatt. Az árukárok öszszege megközelítette a 600 ezer forintot. 1983-ban a kártérítési összeg 20 százalékát hárították át a vétkes dolgozókra, tavaly már ennek az összegnek a felét fizettették ki velük. A súlyosabb szankcionálás következtében 1984-ben a 80 esetben vétkesnek talált dolgozók fejenként átlagosan ezer forintot — az egy évvel korábbinak csaknem a háromszorosát — fizettek kártérítésként. Az anyagi érdekeltség erősítésének meglett az eredménye: tavaly 270 ezer forinttal kevesebb árukár keletkezett a szolnoki rendező-pályaudvaron, mint 1983-ban. Mindenesetre, a mostani ellenőrzésen nem ez volt a benyomásunk. Az irányvágányok sok helyen alig látszottak ki a vagonokból kiömlött szén- és műtrágyakupacok, s egyéb hulladékok közül. Sok a vágány, kevés az ember — Ez tegnapelőtt ömlött ki — mutat egy jókora briketthalomra Pintér László sarus. — Nem fogott elöl a vágányfék, emiatt nem sikerült saruval lefékezni a vagont és túl gyorsan ütközött az álló szerelvénynek. Mi úgy tesszük le a sarukat, hogy lehetőleg lépéssebességgel ütközzön a mozgó kocsi az állóhoz, de sokszor három-négy sarut is lever a sínről, mert nem jó a saru minősége, vagy a vágány állapota. — Általában nem mi tehetünk a bajról, mert bármilyen kíméletesen ütköztetjük a kocsikat, ha hibásak és rosszul rakodtak bele, akkor egy kis koccanásra is kitörik az aljuk, vagy az oldaluk — teszi hozzá társa, Körmendi József, akinek néhány napja 1200 forint kártérítést kellett fizetnie, mert egy gurított kocsi kisiklott nála. Hiába védekezett azzal, hogy a vagon leverte a sínről az általa odarakott fékezősarut, fellebbezése után a munkaügyi döntőbizottság úgy ítélte meg, hogy rossz helyen saruzott. — Ha többen lennénk, könnyebb lenne a dolgunk, mert nem kellene rohangálni a vágányok között, s lenne időnk minden sarut lerakni és felszedni, s eltávolítani az útban lévő hulladékokat — mondják egybehangzóan. — Erre valóban nagy szükség volna — csóválja a fejét a vasutas-szakszervezet munkavédelmi főellenőre, ahogy átvágunk az iszapos, szemetes síneken, leszakadt vagonajtókat, kiszakadt műtrágyazsákokat kerülgetve. — Nézzék, a legnagyobb gondunk az, hogy sok a vágány, és kevés az ember — fogad az egyik melegedő kuckóban Barta Menyhért, a sarusok csapatvezetője. — Kétszer ennyi sarus kéne, s akkor ki lehetne adni a szabadnapokat. Én például évek óta egyetlen szabadnapon sem voltam otthon, pedig öt családom van. Viszont ha nem dolgoznék minden szombat-vasárnap, akkor csak ötezret keresnék havonta. Így pedig a havi 230—240 órával mindegyikünknek megvan a hét-hét és fél ezer forintja. Az lenne a jó, ha ezt a pénzt a rendes munkaidőben megkeresőnk, s nem kéne ennyit túlórázni. — S hogyan lehetne csökkenteni ezt a sok kocsisérülést és áruelszóródást? Gurítani tilos — mégis kell — Szerintem az áruberakásnál kezdődik a hiba, mert sokszor nem teszik be az ajtónyílásba a védőbetétet, ezért az ömlesztett áru könynyen kinyomja, kitöri az ajtót. A gondatlan gépi rakodás miatt a vagonok alja, vagy oldala gyakran megsérül, s már egy kis ütközés hatására kilyukad, kiszakad. Állandó gondot jelent az is, hogy a vágányfékek gyengén fognak, emiatt a megengedettnél nagyobb sebességgel jönnek le a gurítódombról a kocsik. A fékezősaruk minősége sem megfelelő, hiába rakunk le többet is, a vagonok sokszor levágják őket a sínről. Persze, ha túl erősen ütköznek a kocsik, s kiömlik az áru, legtöbbször a sarast okolják. Hiába hibáznak előttünk mások, mi vagyunk a folyamat végén, rajtunk csattan az ostor. Kétségkívül sok igazság van ebben, mert noha a sarusok sem szentek, igazságtalanság volna minden megsérült vagonért őket okolni. Az ellenőrzés során jó néhány olyan kocsit láttunk, ami eleve sérülten, hibásan érkezett a gurítódombra, amit tehát nem lett volna szabad gurításra engednie a műszaki kocsiszolgálatnak. S több olyan vagont is legurítottak, amelyeket — valamilyen ok miatt — jól láthatóan „gurítani tilos” táblával láttak el. Az előírások szerint a nem gurítható kocsikat ki kell sorozni. Igen ám — mondta az egyik gurításvezető —, aki a gurítódombon a kiakasztást végezte éppen (emberhiány miatt) —, csakhogy ha minden ilyen vagont kivennének a szerelvényből, akkor egy nap alatt nem tudnának kétezernégyszáz kocsit gurítani, hanem legfeljebb a harmadátnegyedét, s akkor nem tudnák hová állítani a folyamatosan érkező szerelvényeket, nem is beszélve arról, hogy őket aszerint fizetik, hogy hány vonatot indítanak el rendeltetési helyére. Abban vezető és beosztott, ellenőrző és ellenőrzött egyetért, hogy bizonyos előírások, utasítások megsértése, illetve figyelmen kívül hagyása nélkül a vasút nem tudná teljesíteni feladatát. Csak az a kérdés, vajon meddig „szabad” eltérni az általános érvényű szabályoktól, a leírt követelményektől, a naponta változó feltételek és sürgető tennivalók szorítása miatt. A kényszerű, vagy jó szándékú szabálytalanság ugyanis embert és árat egyaránt veszélyeztet. Faggyas Sándor A A folyóirat Nemzetközi kapcsolatok rovatában megemlékező cikket olvashatunk a negyven évvel ezelőtt Londonban zajlott szakszervezeti világkonferenciáról, amely azóta történelmi jelentőségűvé vált. Ugyanebben a rovatban látott napvilágot az olasz szakszervezetek mai helyzetét, egységtörekvéseit bemutató, elemző írás. K.T. A Munka márciusi száma A folyóirat márciusi számának élén szerkesztőségi cikk köszönti a párt XIII. kongresszusát. Dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára egy interjú keretében az állami gazdaságok, erdőgazdaságok irányítási gyakorlatának korszerűsítését, az ezzel összefüggő szakszervezeti feladatokat és a következő időszak teendőit elemzi. Már címével érthető figyelmet kelt a „Mennyibe kerül a SZOT-üdülés?” című írás. Csak emlékeztetőül abból, ami nem változott: továbbra is ingyenes a családos beutalásnál a harmadik és minden további gyermek üdültetése, a szakmunkástanulók háromhetes gyógyüdültetése, valamint csoportos gyermeküdülésnél az utaztatás. A házastársi kiegészítő szelvények értéke belföldi üdülésnél két hétre továbbra is 500, egy hétre pedig 250 forint. Anélkül, hogy részleteznénk: változatlan a külföldre szóló kiegészítő szelvények értéke is. Az új gazdasági szabályozók a korábbinál fokozottabb követelményeket támasztanak a vállalatokkal szemben, de ezek teljesítéséhez az eddiginél erőteljesebb anyagi érdekeltséget teremtenek. Ezen belül növekszik a munkaverseny ösztönzésének forrása is. Az ezzel kapcsolatos változásokba és kísérletekbe enged betekintést az „Ösztönzők és feltételek” című cikk. Egy szegedi szb-titkár a munkamorál csapdáiról fejti ki véleményét a Munka hasábjain. Vallom, hogy egy vezető személyes példamutatása nagyobb erővel hat, mint bármilyen paragrafus, rendelet, utasítás szigorú előírása — állapítja meg egyebek között, s rögtön felteszi a szónoki kérdést: — Vajon egy üzem, intézmény vezetője úgy dolgozik-e, cselekszik-e minden helyzetben, ahogyan az elvárható volna? 11 Kihasznált és kihagyott lehetőségek Gyógyüdülés Hévízre eljutni nem kevesek vágya. Tulajdonképpen mindazoké, akik már érzik, hogy vannak ízületeik. Létszámukra jellemző, hogy a betegségek gyakorisági sorrendjében harmadik helyen a mozgásszervi eredetűek állanak. Gyógyításukra méreténél fogva kevés esély a 350 ágyas hévízi állami kórház, nagy lehetőség viszont a szakszervezeti gyógyüdülők hálózata, amely (a bányász és a vasutas nélkül) egy időben 1800 vendég elhelyezésére képes. Egyre korszerűbb színvonalon, elhelyezésben, gyógyítási felszerelésben egyaránt. Korszerű színvonalon Hévíz, Sopron, Zalakaros, Bükfürdő, Zirc, Balatonfüred, 7280 főnyi befogadóképességű házaiban felerészt gyógyüdülés folyik. Helyeink harmincnyolc százaléka első A-osztályú — mondja Bálint Ferenc, a SZOT Észak-Dunántúli Üdülési és Szanatóriumi Igazgatóságának vezetője. A tervidőszakra jutó valamennyi beruházás elkészült, turnusonként 1140 új helyet biztosítva. A feltételek javulására jellemző, hogy tavaly elkészült a Louis Saillant-ról elnevezett 410 ágyas üdülő gyógyászati részlege is az igazgatóság saját kivitelezésében, a kezelés pedig kórházi orvosok, szakdolgozók közreműködésével történik közmegelégedésre. Hévíz legújabb gyógyüdülője a SZOT Helikon már harmadik éve fogad vendégeket, az idén január 25. óta helyben biztosítva gyógykezelést is. — A kornak megfelelő színvonalon — hangsúlyozza dr. Mikola Gábor, a gyógyüdülő igazgató főorvosa. — Az összberendezés ára 4,5 millió forint volt, ebből két és fél millió devizaforint. NSZK gyártmányú elektromos kombinált kádban gyógyítanak galvánkezeléssel, víz alatti masszázzsal különböző mozgásszervi bajokat. Hasonló gyógymódra alkalmas az úgynevezett pillangókád, az ez idő szerint létező legmodernebb négyrekeszes galvánfürdő, a Weyland készülék, amely egyidejűleg képes vibrátoros maszszázsra, hőkezeléssel, húzatással kombinálva. Lesz fogínyfürdő, van súlyfürdő, medence az épületben és a szabadban is. A háromszáz személyes Helikon egyelőre nem meríti ki a gyógyászati kapacitást, az öt reumagyógyász orvosból és harminc egészségügyi szakdolgozóból álló személyzet munkaerejét. A tárgyi, személyi adottságok akkor realizálódnak majd igazán, ha befejeződik a SZOT szanatórium rekonstrukciója, és gyógyüdülőből szanatóriummá lép elő a Helikon új épülete is, és az egyes épület jövőre tervezett átadásával ötszázra emelkedik a beutaltak száma. Fogadásukra nemcsak a gyógyítás, hanem — divatos kifejezéssel — az infrastruktúra is felkészült. A konyhát, az éttermet eleve úgy tervezték, hogy kétszeres létszám ellátására legyen alkalmas. Kérdőjelek a beutalásban — A Helikonban levő hűtőtér egész Hévíz igényeinek teljesítését győzné — mondja Bálint Ferenc. — Épül az új, modern NDK-technikával felszerelt mosodánk is, amely az összes üdülőt képes kiszolgálni. És az ott dolgozók munkakörülményeit gyökeresen megváltoztatja, ami bizony, nagyon indokolt. A modernségnek a SZOT Helikonra is jellemző jegyeit mindinkább általánossá tenni — ez az igyekezet jellemzi ma a szakszervezeti üdülés irányítását. Méltán, mert ma még szembetűnőek a különbségek a régi és az új épületek között. És jóllehet, tükrözi ezt a térítés is, a félkomfort ma már az üdülésben sem vonzó. Különösen akkor nem, ha — mint a Helikon esetében — a régi B- épületben lakó látja, milyen körülmények között pihen a másik beutalt az új, A-épületben. A rekonstrukció ütemét azonban nemcsak anyagi lehetőségek szabják meg, hanem a gyógyüdülést övező növekvő igények. Ezért is a lépcsőzetes megoldás, hogy egyidőben minél kevesebb helyet kényszerüljenek nélkülözni. Tiszteletre méltó igyekezetüket nem mindenben támasztja alá a beutalók elosztása. Mikola Gábor igazgató főorvos szerint a vendégek jelentős hányada nem gyógyulásért jön Hévízre. Ami főként azért baj, mert ugyanennyien esnek el a munkaképességüket meghosszabbító, vagy visszaadó kezelés lehetőségétől. Ez azonban olyan hiba, amit a munkahelyeken a bizalmiak, a szakszervezeti bizottságok jobb munkájával lehet kijavítani. Mert az üdülés irányításában minden igyekezet a beutaltak minél jobb kiszolgálására irányul. Ahogyan az Észak-Dunántúli Igazgatóságon mondják, ehhez minden feltételt megteremtenek. Megfelelő vendégei Munkaerőgondjaik alig vannak, tavaly 8 volt, az idén 8,9 százalékos a bérfejlesztés. Az anyagi érdekeltség fokozódó térhódítását a lehetőségek kihasználását jelzik a gazdálkodás eredményei. A takarékoskodásban számottevő házilagos tartósítás, héthektáros kertészet, gombatermelés, erdőben, pincében, saját musttermelés és borászat, közvetlen zöldség,gyümölcs beszerzés, saját alkalmazottaik konyhakertjéből. A szabad helyek önköltséges értékesítése, amelynek révén 23 ezer vendégnapot adtak el tavaly. Ilyen és számos hasonló megoldásnak tulajdonítható, hogy száz jól képzett szakács fejenként napi 44 forintból közmegelégedésre főz, a vendégek háromféle menüből válogathatnak. És szívük szerint akár évente is elfogadnák a beutalót. Erre azonban még sokáig nem lesz mód. Addig pedig nem árt megszívlelni az orvos véleményét, kihasználva ezt a lehetőséget is, gyógyüdülőbe olyan vendéget küldeni, aki valóban gyógyításra szorul. Lukács Mária T. Balogh László felvételei