Népszava, 1985. április (113. évfolyam, 76–100. sz.)
1985-04-01 / 76. szám
NÉPSZAVA 1985. ÁPRILIS 1., HÉTFŐ Sport Vívósikereik: Idei negyedik Világ Kupaversenyükön mérték össze tudásukat Lipcsében a női tőrvívók. Az erős mezőnyben a magyarok igen jól szerepeltek, Jánosi Zsuzsa az első, Kovács Edit a negyedik, Stefanek Gertrud a hetedik helyet szerezte meg. Münchenben négy nemzet kardvívói találkoztak. Az elsőséget a dr. Gémesi, Szabó, Szetey, Gárdos, Uhlár összetételű magyar együttes szerezte meg. A további sorrend: 2. NSZK, 3. Franciaország, 4. Ausztria. Búcsú 2—11-gyel A svájci Fribourgban befejeződött a B-csoportos jégkorong-világbajnokság. Az már korábban ismert volt, hogy Magyarország (miután szombaton 9—6-ra kikapott Norvégiától) az egyik búcsúzó válogatott. Boróczi Gábor és Bikár Péter együttese Japánnal szemben hetedik vereségét is elszenvedte: Japán—Magyarország 11—2 (2—1, 3—1, 6—0). ICO Kupa: 1. Bp. Spartacus Igazi jubileumi hangulat uralkodott a Bp. Spartacus és az ICO Írószer Szövetkezet közös nemzetközi cselgáncsversenyén, az Olimpiai Csarnokban. A 10. alkalommal megrendezett vetélkedésen 10 klub 179 dzsúdósa lépett tatamira. Az egyes súlycsoportok győztesei, 60 kgtól felfelé: Gercsák (MVSC), Patek (Bp. Spartacus), Smitas (Vilnius), Hangyási (Szekszárdi Dózsa), Gyáni (Békéscsaba), Molnár L. (Bp. Spartacus), Tyurin (CSZKA Moszkva). A pontverseny végeredménye: 1. Bp. Spartacus 36 pont, 2. CSZKA Moszkva 21, 3. Kecskeméti SC 14. A magyar totózók újra és újra visszatérő kérése, hogy vegyék vissza a hazai NB I-es és NB II-es labdarúgó-mérkőzéseket a szelvényekre, mert azokat jobban nyomon lehet követni, s azok közelebb állnak hozzánk, mint akár az olasz, akár a nyugatnémet találkozók. Nos, most azt olvasom a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, hogy hamarosan magyar labdarúgó-mér-főzések kerülnek a totószelvényekre az NSZK- ban. S ez a hír mellbevág! Hát ők jobban bíznak a mi bajnokságunk komolyságában, mint mi magunk?! S vajon ez az elhatározásuk csak úgy ötletszerűen született? Nem hiszem, hogy ne vizsgálták volna meg előzőleg és jó alaposan a mi bajnoki mérkőzéseink légkörét, sportszerűségét, s csak aztán kezdtek tárgyalásokba velünk. De ebben az esetben jogosan merül fel az a gondolat: hát lehet, hogy csak az MLSZ nem bízik a bajnokságok tisztaságában? ... Mi szeretnénk hinni, hogy már nem bizalom tárgya az egész téma, hanem csupán idő kérdése, hogy a magyar totóban is a magyar labdarúgók játsszák a főszerepet. S akkor valóban véglegesen pontot lehetne tenni egy régen lezárt ügy végére. Annál is inkább, mert a napokban amnesztia látott napvilágot! (vk) Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Már több a győzelem Hiába, no, szerények lettünk... Már annak is nagyon tudunk örülni, hogy a kezdeti mély hullámvölgy után csapataink mintha feltámadóban lennének a göteborgi asztalitenisz-világbajnokságon. Legalábbis ezt jelzi a statisztika: az elmúlt két nap során több volt a győzelem, mint a vereség. Arról persze szó sincs, hogy főszerepet játszanánk, de azért időnként meg-megvillan valami a mieink klasszisából is. Hogy időrendet tartsak — de lehet ezt fontossági sorrendnek is tekinteni! —, előbb arról kell beszámolnom, hogy szombaton délelőtt nagy-nagy csatában 5— 4-re nyert a Klampár, Takács, Kriston trió az Egyesült Államok ellen, s ennek az összecsapásnak komoly tétje volt: ha nem nyerünk, búcsúzhatunk az elit mezőnytől. Szerencsére ekkora szégyen nem ért minket. . . Klampár és Kriston 2—2, Takács 1 győzelmet aratott. A lányoknak közel sem ekkora gondjuk: Oláh, Bátorfi és a Fazekas, Nagy páros 3—0-ra elintézte Belgiumot. És a folytatás is felülmúlta a kezdeti kudarcok után bizony nem éppen felfokozott várakozásunkat. Főleg női csapatunk remekelt, hiszen az Európa-bajnok szovjet válogatott 3—1-es legyőzésére — valljuk be — nagyon kevesen számítottak. Oláh még kikapott Popovától, utána viszont nem volt megállás: Bátorfi—Bulatova 2—0, Oláh, Bátorfi—Popova, Antonjan 2—0, Oláh—Bulatova 2—0. — Ez aztán a bravúr! — lelkesedett Volper László, együttesünk edzője. Joggal! A férfiak is mindent megtettek, hogy százszázalékos legyen a szombati mérleg, de meg kellett hajolniuk az esélyesebb lengyelek előtt. 2—0- ra még mi vezettünk, a vége azonban 5—4 lett Grubbáék javára. Klampár helyén a tinédzser Harczi játszott, azzal kezdte, hogy legyőzte Kucharszkit. . . Tegnap délelőtt sem volt okunk panaszra. Sőt! Az, hogy az Oláh, Bátorfi kettős 3—2-re legyőzte a házigazda svédeket, tulajdonképpen a papírformát igazolta. Ellenben a férfiak szinte kiütéses, 5—2-es sikere a csehszlovákokkal szemben már kellemes meglepetés volt! Elvégre Orlowskiék annak idején még aranycsapatunk dolgát is sűrűn megnehezítették ... Klampár elemében volt, három győzelmet aratott, érdemes leírni, hogy Orlowski ellen mennyire kiélezett helyzetben, milyen játszmaarányokkal: 24—22, 15—21, 22— 20. Este folytatódott a lendület, már ami a lányokat illeti: együttesünk — sorozatban 4. győzelmét aratva — simán verte (változatlan Oláh, Bátorfi összetételben) 3—0-ra az angolokat, ezzel csoportjában Kína és Dél- Korea mögött az előkelő 3. helyen végzett, ma az 5—8. helyért (ez máris jobb, mint legutóbb!) játszhat. A férfiak a papírformának megfelelő eredményt értek el: Kína—Magyarország 5—0. Ma Dániával amolyan „osztályozót” játszanak Klampárék, ez a mérkőzés dönt az első osztályban maradásról. Lepies György Oláh Zsuzsa pompás formában Xrt fújtak a bírók? Gyerünk, gyerünk, Angyalföld! Vérbeli rangadó, vérszegény Vasas... Az exangyalföldiek villogtak a Vasas ellen ... Kupadöntő előtt a piros-kékek rózsaszín álmok nélkül... A slágercímeket csak úgy hadarhatjuk, a labda azonban akkor is erősen dadogott a kézilabdázónők kezében a szombati Spartacus-Vasas bajnoki nyitányon. Különösen a Vasas van kínban a 18- 18-as mérkőzés után, hisz — pontosan egy hét múlva — nemzetközi kupadöntőn kell ennél sokkal többet produkálnia. Ami labdarúgásban az UEFA Kupa, az kézilabdában az IHF Kupa. Ami a focisták között a Videoton, az a kéziseknél a Vasas. S nemcsak azért, mert egyaránt egyedül maradtak a porondon a nemzetközi kupaküzdelmek hajrájára a magyar csapatok közül. Ráadásul a fehérváriak ugyanúgy nem játszathatták Csuhayt és Mátert a Manchester ellen, mint a Vasas a gólkirálynő György Annát a frankfurtiak elleni döntőn, átigazolási ügy miatt. Kézilabdában kemények a szabályok. Csak az szerepelhet a kupaküzdelmekben, aki már azok kezdete előtt, legkésőbb augusztus 15-én az illető klub igazolt játékosa volt. Márpedig György akkor még az Építőkben szórta a gólokat... — Azt a luxust viszont nem engedhetjük meg magunknak, hogy akkor egyelőre a hazai mérkőzéseken se szerepeltessük — magyarázta Hikáde István, a piros-kékek edzője. S még akkor is igaza volt, ha a szombati rangadón 22 perc vérszegény játék után le kellett cserélni az egykori — és ugye, leendő? — klaszszist. A döntetlen végül is igazságos, még ha a hajrában sokaknak az is volt az érzése, hogy a bírók „x-re fújják” a mérkőzést. Jó ez a pontosztozkodás, mert nyílt marad a bajnokság, s mert a Vasas sem bízhatja el magát az ASK Vorwärts Frankfurt-Oder elleni április 6-i és 13-i kupadöntő előtt. Igaza volt a végsőkig zsúfolt teremben felharsanó Vasas-kórusnak: „Gyerünk, gyerünk, Angyalföld!" — Komlósi — Öttusában a piros-kék a divatszín A Csepel nyerte a Módi Kupát „Ma az a módi járja, hogy a kupát a Csepel várja” — adott rövid „divatprognózist” a futás előtt Benedek Ferenc, az öttusaidény-nyitó viadal főrendezője, a Csepel vezető edzője. A kitűnő szakember jóslata bevált, mert a Módi Kereskedelmi Vállalat által felajánlott serleget valóban a piros-kékek nyerték az Ü. Dózsa és a Bp. Honvéd előtt. A csapatgyőzelem értékét növeli, hogy abba négy ifjúsági korú versenyző teljesítménye is beleszámított. Egyéniben négy szám után mindössze 7 pont (alig 2 másodperc) választotta el a csepeli Kérit a dózsás Bárditól. A terepfutásban azonban Kéri nem ismert kegyelmet, majdnem egy teljes perccel előzte meg riválisát, így Bárdi a második helyen végzett, míg a honvédos Molnár a bronzérmet szerezte meg. Csepeli versenyző, Mikolics nyerte a juniorok és Éder a nők viadalát. A piros-kékek abszolút sikerét az ifi kategória győztese, Madaras (KSI) akadályozta meg. Benedek Ferenc persze így sem volt elégedetlen. „ Az alapozó időszak után azt akartuk lemérni, hogy a versenyzők miként fejlődtek gyengébb számaikban. Örömmel láttam, hogy Kéri és Mikolics sokat javult, egyikőjüknek sem volt gyenge tusája. n. t. Molnár, a bronzérmes, rajtra kész. Kancsal Tamás, az edző utolsó jótanácsait adja Fejér Gábor felvételei A sztárok: Salamanov és Szanyi A súlyemelő Pannónia Kupa 12 éves történetébe a zalaegerszegi verseny két kiemelkedő teljesítménnyel került be. Az egyik a bolgár Naim Salamanové, a másik a magyar Szanyi Andoré. A bolgár mini-emelődaru, mint az elmúlt esztendő legjobb súlyemelője érkezett a Pannónia Kupára, s ennek megfelelően is szerepelt. Nem csalódtunk benne! Mindegyik gyakorlata érvényes volt, ötször javította meg a Pannónia Kupa csúcsát és végül 310 kilót ért el a 60 kilósok súlycsoportjában. Olyan teljesítmény ez, amellyel rajta kívül az egész világon csak két emelő büszkélkedhet. Nem küzdött, hanem szinte játszott a súlyzóval, akkor is, amikor az csaknem háromszorosa volt testsúlyának. Salamanov — akit tavaly még Szulejmanov néven szólítottak a dobogóra — a súlyemelés nagyszerű népszerűsítőjének bizonyult. Ahogy Salamonov a világ legjobbjaként, úgy Szanyi Andor a magyarok ászaként lépett a reflektorok fényébe. A leninvárosiak kétszeres ifjúsági világbajnok emelője előbb megijesztette szurkolóit, oly magasan kezdett mindkét fogásnemben, aztán ámulatra kényszerített mindenkit, mert a csúcsokra tört. Szakításban még nem engedelmeskedett neki a 183,5 kiló, de lökésben már másodikra 220 kilót tartott a feje fölé, ami összetettben a bűvös 400 kilós határ meghódítását jelentette. Salamonov és Szanyi teljesítményén kívül az idei Pannónia Kupa rangját Győztesek: 60 kg: Salamanov (bolgár) 310 (135, 175); 67,5 kg: Topurov (bolgár) 300 (135, 165) ; 75 kg: Varbanov (bolgár) 337,5 (150, 187,5); 82,5 kg: Király László 360 (160, 200); 90 kg: Kalmár József 362,5 (165, 197,5); 100 kg: Szanyi Andor 400, országos csúcs (180, 220, országos csúcs); 110 kg: Hlavati András 387,5 (175, 212,5); plusz 110 kg: Grózsy József 152,5 (152,5, 206), emelte öt bolgár világbajnok és világcsúcstartó, a világranglistán előkelő helyet elfoglaló szovjet Edelhanov, az olimpiai ezüstérmes román Socaci és az alsó súlycsoportban mindig jó kínaiak rajthoz állása, továbbá az, hogy Király László legyőzte a bolgár Sztoicskovot, hogy Messzi István 158,5 kilóval új országos csúcsot állított fel a 75 kilósok súlycsoportjában szakításban, és Bökfi János is csak 10 kilóval maradt el Szanyi Andor mögött. Ennek ellenére az is igaz — evés közben jön meg az étvágy —, hogy nem hozott maradéktalanul jó versenyt az idei Pannónia Kupa. A rajthoz állt 17 ország 99 versenyzője a háromnaposra nyúlt küzdelmsorozaton tulajdonképpen csak másfél napig versenyzett. A legkönyebbek és a legnehezebbek súlycsoportjai ugyanis elmaradtak a többitől. Na, de abba az említett „történelemkönyvbe” Salamonov és Szanyi jóvoltából a zalaegerszegi verseny is nagy eseményként kerül be. Novotny Zoltán Rövid hírek : A Komjádi uszodában befejeződött az országos serdülő úszóbajnokság. Gyúró Mónika, a KSI versenyzője a 400 méteres vegyesúszásban országos csúcsot állított fel. 4:53.66 p. A régit (4:55.24) 1981 óta Gulyás tartotta. • A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett nemzetközi sakkversenyt a Budapest Sportcsarnokban Faragó Iván nyerte, ezzel ő vehette át a Fesztivál Kupát és a 70 ezer forintos fődíjat. Óriási mezőny, mintegy 4000 atléta szerepelt a Dunakeszin szombaton megrendezett országos mezei futóbajnokságon. A felnőttek közül Jankó Ilona (Ajkai Alumínium) és K. Szabó Gábor (Bp. Honvéd) végzett az első helyen. 0 A bulgáriai Veliko Tirnovóban megkezdődött a női sakkvilágbajnoki zónaverseny. Verőci az első fordulóban legyőzte Mádl Ildikót, Ivánka és Grosch vereséggel rajtolt. 0 Dombóvárott véget értek az úttörő-olimpia ökölvívó-küzdelmei. A döntőket megtekintette Buda István államtitkár és Papp László, az ökölvívó-válogatott szövetségi kapitánya is. A házigazdák 4 kategóriában győztek és egyébként is az elsőségek kétharmadát a vidékiek szerezték meg. Homokba dugott fejjel?... Bár nagyon igyekeztem, mégsem sikerült megbízható és hiteles információt szereznem arról, hogy mikor és hol jegyezték fel először a sportvilágban: valamilyen eseményre megérkezett a leendő ellenfél megfigyelője ... Azt hiszem, hogy nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy sok évtizedes gyakorlata van a riválisok feltérképezésének, magyarán: a megengedett és az esetek jó részében felettébb indokolt — már elnézést a kifejezésért — kémkedésnek. Jól emlékszem még — talán ez az első személyes tapasztalatom e téren —, hogy a magyar kajak-kenu legendás mestere, Granek István a hatvanas évek második felében milyen sűrűn használta filmfelvevőjét, ily módon is ellesve, megfigyelve a mieink ellenfeleinek technikáját, s sok egyéb titkát. Kell-e emlékeztetni rá: meg is lett az eredménye! Filmfelvevőt említettem, mert akkoriban még nem létezett a video, korunk egyik legtermészetesebb segítőeszköze . . . Hovatovább elképzelhetetlen nagyobb sportesemény a speciális kamerák erdeje nélkül. Csak egy példa: az 1982-ben nálunk rendezett női kézilabda VB idején a házigazdák külön központosított videoszolgáltatást nyújtottak az érdeklődőknek, mert annyi volt az előre jelzett alkalmi operatőr, hogy félni kellett: elveszik a helyet a publikumtól, a sajtótól, a tévésektől. Mindez, természetesen, nem véletlenül jutott épp most eszembe, elvégre az elmúlt hét is produkált olyan híreket, eseményeket, amelyekhez megfigyelők személye és véleménye kapcsolódik. Gondoljunk csak a szarajevói Zseljeznyicsaj székesfehérvári küldöttére, vagy Mezey György tbiliszi kirándulására. A világ legtermészetesebb dolga, hogy a Videoton—MTK-VM vagy a Szovjetunió—Ausztria találkozónak akadhatnak olyan részletei, amelyekről vétek lenne nem személyesen meggyőződni. Még akkor is, ha mindenki biztos lehet abban, hogy Mezey — híresen alapos ember —, már úgy ismeri az osztrák válogatottat, mint a tenyerét. Neki ez sem elég és tökéletesen egyetértek vele! Igaza van: semmit nem bíz a véletlenre. Egy helyről azonban kifejezetten hiányoltam a videokamerákat: az emlékezetes betűket hozó magyar—szovjet vízilabda-mérkőzésekről. Ha másért nem (másért nem?!), akkor azért mindenképpen érdemes lett volna maximális alapossággal elemezni az ellenfelet — utólag, akár több százszor! —, hogy megfigyeljék épp a legérdekeltebbek: hogyan használja ki emberelőnyeit szinte gépies precizitással a Popov-legénység. Kár volt elszalasztani a lehetőséget!... Mint ahogy azt is, hogy a Szőnyi úti fedettben három nap alatt — a magyar éljátékosokról most nem beszélve — több mint féltucat olyan nyugatnémet és olasz válogatott pólóst lehetett volna megfigyelni, akikkel a magyarok augusztusban szembekerülnek az Európa-bajnokságon. Házhoz jöttek a riválisok! S hiába látogatott ki a BVSC-uszodába esetenként öt (!) szövetségi kapitány (Rajki Béla, Lemhényi Dezső, Laky Károly, Gyarmati Dezső, dr. Mayer Mihály — valamennyien eskapitányok!), ha éppen az hiányzott a sorból, akinek — persze, ez megítélés dolga — a legnagyobb szüksége lehet a személyes impressziókra: a válogatott jelenlegi szakvezetője. Elmaradt tehát a videófelvétel, a Szőnyi úti látogatás. Sajnos ... A jelek szerint Tbiliszi közelebb van, mint a Szőnyi út! Serényi Péter Népszava ’85 Futó gála Népszava ’85 elnevezéssel nagyszabású futórendezvényt bonyolított le a Hajdú-Bihar megyei KISZ-bizottság és a Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsa. A rendezvényen közel 1200-an vettek részt. A Nagyerdő öreg fái alatt színes gyermekhad kígyózott, teljesítve az 1000 és 1985 méteres távokat. Nagyon sok szülő gyermeke biztatására vett részt a tömegfutóversenyen. A rendezvény utolsó felvonásaként felnőtt férfiak és nők is elindultak, bár sokkal kisebb létszámban, mint a gyermekek. A női győztes a már korábban visszavonult többszörös válogatott középtávfutó, Lipcsei Irén lett. 15