Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)

1985-05-02 / 101. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ CSÜTÖRTÖK, 1985. MÁJUS 2. ■ 113. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ■ ÁRA 1,80 FORINT A jobb* eredményesebb munka a siker sáMoya Nagy Sándornak, a SZOT titkárának május i-í ünnepi köszöntője Május elsején kilencvenölödik alkalommal került sor a világ dolgozóinak nagy sereg­szemléjére, a munka, a munkásosztály, a szolidaritás nagy ünnepére. Ebből az al­kalomból köszöntőm hazánk valamennyi állampolgárát a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormá­nya, valamint a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa nevében. Az ünnep olyan, amilyenné a hétközna­pokon formáljuk. A világ nagyobbik felén küzdelem a megélhetésért, a munkáért, a legelemibb emberi jogokért, Sok helyütt harc a nyomor és az emberi nyomorúság ellen, egyes térségekben és országokban fegyveres harc a szabadságért, a függet­lenségért. Számos országban május elseje ma is harcba hívó tüntetés, olykor segély­kiáltás is, nézzétek: hogyan élünk a kétez­redik év küszöbén, a tudomány és a tech­nika évtizedeiben, hogyan pusztít járvány 'és éhség, hogyan oltanak ki ártatlan éle­teket reguláris kommandók és terrorista bandák golyói! A küldelem szimbóluma május elseje a világnak azon a részén is, ahol az általános jólét nagyon is megfér a személyes nyo­morúsággal, a magas jövedelem a teljes bizonytalansággal, a kifinomult polgári demokrácia a kiszolgáltatottsággal. Ha alapvetően más körülmények között is — de a küzdelem, az erőfeszítés szim­bóluma hazánkban is e nap. Hiszen a munka, az alkotás, az országépítés, az egyes emberek és családok boldogulása soha nem ment küzdelem, erőfeszítés nél­kül. Negyven éve szabad hazánk népének teremtő munkáját, sikereit és megpróbál­tatásait, élniakarását, verejtékét és mun­kájának örömeit egyaránt ünnepeljük. Ünnepeljük szocialista társadalmi rendünk legfőbb értékét és értelmét: a dolgozó em­bert! A gondolkodó, dolgozó, cselekvő embert, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt nem­rég lezajlott kongresszusának is közép­pontjában állt. Akkor is, amikor konkré­tan a bányászokról, a pedagógusokról, a műszaki értelmiségről, a nyugdíjasokról, a pályakezdő fiatalokról, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozókról esett szó, és akkor is, amikor az eddigi fő politikai irányvonal folytatását erősítették meg a küldöttek. A párt e legmagasabb fórumán reális, kri­tikus-önkritikus számvetés készült helyze­tünkről. A következő öt esztendőben mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy erőteljesebben növeljük a gazdaság telje­sítőképességét, hogy megteremtsük az élet- színvonal emelésének feltételeit — első­sorban a reálbérek, reálkeresetek növeke­dése útján. Nem kevésbé fontos, hogy a jelenlegi igényeknek jobban megfelelő, igazságosabb szociálpolitikai elveket és gyakorlatot alakítsunk ki, amely a mainál biztonságosabban képes orvosolni egyes társadalmi feszültségeket, jobban segíti a családalapító, otthonteremtő, gyermeket nevelő fiatalokat, megbízhatóbb támasza az idős, alacsony jövedelmű, többnyire egyedülálló nyugdíjasoknak, nagyobb eredményességgel képes segítséget nyújta­ni az önhibájukon kívül bajba jutottaknak. Mindezek jelentős és sürgető feladatok, amelyekhez fejlett gazdaságra, korszerű gépekre, technológiákra, képzett szakem­berekre és nem kevés pénzre van szük­ség. Ezeknek pedig egyetlen forrása van: a jobb, a mainál eredményesebb munka — legyen szó a kormányzat, a társadalmi szervezetek vagy a munkapadok mellett dolgozók munkájáról. Ehhez viszont meg kell óvnunk, ahol pedig szükséges — mert sajnos, ilyen is van — vissza kell állíta­nunk a munka, a munkásember, a jó szak­ember becsületét! Olyan helyzetet kell te­remtenünk, hogy aki többet és jobban dol­gozik, az jobban is boldoguljon, hogy in­kább megérje becsületesen dolgozni, mint ügyeskedni! Talán nem veszik ünnepron­tásnak, ha éppen május elseje, a munka ünnepe előestéjén azt mondom: ideje, hogy ne csak beszéljünk a munkafegyelemről, a munka minőségéről, hanem határozottan tegyünk is érdekében! És annak is, hogy ne azokra célozgassunk, akik a legkevésbé te­hetnek arról, hogy szervezetlenség, anyag­hiány, vagy éppen téves vezetői döntések következtében alacsony hatásfokú a mun­kájuk. Az emberek többsége szereti az ér­telmes rendet, szereti, ha követelménye­ket állítanak elé és ha azok teljesítését el­ismerik. Az így gondolkodó és becsülete­sen dolgozó többséget sérti, ha általáno­sítunk, ha egyfelől elnézzük a fegyelme­zetlen, nemtörődöm munkát, másfelől nem ismerjük el a kiemelkedő teljesítményt Hogy céljaink, törekvéseink teljesülje­nek, szilárd értékrendre és a kisebb-na- gyobb közösségek erejére van szükség. Arra, hogy az állampolgárok — úgy is, mint dolgozók, úgy is, mint lakók — minél hathatósabban vegyenek részt saját dol­gaik, a munkájukat és életkörülményeiket, a sorsukat, végső soron az ország sorsát érintő kérdések eldöntésében. Ezt szolgál­ják mind eredményesebben a demokrácia munkahelyi, lakóterületi fórumai, a ta­nácsok önállóságának kiteljesedése és nem utolsósorban a június 8-án esedékes or­szággyűlési képviselő- és tanácstagi vá­lasztások. Az ország választásra jogosult polgárainak — most először — valameny- nyi választókörzetben több jelölt közül kell választaniuk. A Hazafias Népfront válasz­tási felhívása jó alapul szolgál ahhoz, hogf hazánk valamenyi állampolgára, dolgozója: fiatal és idős, nő és férfi, párttag és pár- tonkívüli, hivő és nem hivő cselekvő részt vállaljon annak megvalósításából; hogy olyan tanácstagokat és képviselőket vá­lasszanak, akik e felhívás politikai plat­formján állva legjobb tudásuk szerint kép­viselik az irántuk bizalommal levő embe­rek kisebb-nagyobb ügyeit — ha kell, sze­mélyes problémáit is. Nemzeti összefogásra szólít az a prog­ram, amelyet a párt kongresszusának ha­tározata és a választási felhívás tartalmaz. Sikeres megvalósítása nemzeti ügyünk és kinek-kinek személyes ügye is kell hogy legyen. Népünk tehetsége és szorgalma sok nehézségen segített át bennünket eddig is. Helyt tudtunk állni Európa szívében, a történelem forgatagaiban. Élni tudtunk a szabadsággal; a magunk választotta úton járva: a szocialista társadalmat építve, történelmileg rövid idő alatt otthont te­remtettünk e hazában. Az, ahogyan most élünk, ahová eljutottunk — minden ne­hézségünk, gondunk, bajunk mellett is — becsülnivaló. De nem valamiféle csoda műve és nem is ajándék. Generációk sora dolgozott érte keményen, vállalva minden korszakban nemcsak a szépet, a nehezet is! Nincs okunk és jogunk kételkedni ab­ban, hogy ez ma is így van. Ennek alapja csak egy nyílt, őszinte, a dolgozók töme­geinek érdekeit szem előtt tartó politika lehet, amelyre a társadalom is bizalommal válaszol. E kölcsönös bizalmat — legna­gyobb erőforrásunkat — óvnunk, ápol­nunk, építenünk kell, nap mint nap. És nem csupán az országos vezető szerveknek. Minden szervezetnek, intézménynek és személynek, amire vagy akire az emberek kisebb vagy nagyobb közösségei sorsuk formálását bízták. Nem engedhető meg, hogy a bizalommal bárki visszaéljen, de az sem, hogy ezzel ne éljen. Elképzeléseink valóra váltásának leg­alapvetőbb feltétele, hogy békében, bizton­ságban éljünk, hogy erőfeszítéseinket a békés építőmunkára összpontosíthassuk. A magyar nép őszinte békevágyához, pártunk és kormányunk ezt kifejező politikájához nem férhet kétség. E sokat szenvedett nép megtanulta becsülni a békét, a nyugal­mat és erejéhez mérten mindent megtesz, hogy elkerüljünk egy újabb, minden ed­diginél pusztítóbb világégést. Mély meg­győződéssel támogatjuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok békekezdeményezéseit. És hi­szünk abban, hogy a világ józan, békesze­rető erői megálljt parancsolnak a fegyver­kezési hajszának. A békét, a békés egymás mellett élést, a világ nyugalmát természe­tesen nemcsak óhajtjuk, de tudjuk: azt óvni, védelmezni is kell. Ezért mindaddig míg szükséges, részt veszünk a Varsói Szer­ződés keretében folyó tevékenységben, erőnkhöz mérten hozzájárulunk fejleszté­séhez, ennek részeként a magyar néphad­sereg védelmi erejének növeléséhez. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy országunk biz­tonságának oltalmazója a szocialista or­szágok, mindenekelőtt a Szovjetunió ere­je. Azé a Szovjetunióé, amely 40 évvel ez­előtt is a legnagyobb áldozatokat hozta ha­zánk szabadságáért, függetlenségéért. Magyarország szocialista ország, Európa közepén. Szándékai tiszták, erőfeszítései az itt élő emberek javát, közvetve a világ javát is szolgálják. Boldogulni kívánunk a magunk erejéből és nem mások kárára. Ebben fő támaszunk a szocialista országok közössége. OrsHigszerie ■eginepelfék május elsejét Földön. i'fsí'H, levegőben — Vidám majálisok — Ssínes műsorok, nemsetköai találkoaók A negyvenegyedik szabad május elsején a főváros ne­gyedmillió lakosa köszöntötte a nemzetközi munkásmozga­lom nagy ünnepét, demonst­rálva, hogy szocializmust építő dolgozó népünk büsz­ke az elért eredményekre, bizalmát tanúsítja az ország vezető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt iránt, ki­fejezésre juttatja tettrekész- ségét, a párt XIII. kongresz- szusán elfogadott határozatok valóra váltásáért. Az ünnepien díszített, vö­rös és nemzetiszínű zászlók­kal fellobogózott, májusfák­kal ékesített felvonulási téren úttörőköszöntővel vette ked- detét a fővárosi dolgozók má­jus elsejei seregszemléje. Pi- rasnyakkendős pajtások szá­zai futottak át a Dózsa György úton, hogy kedves szavakkal, virággal köszönt­sék a tribünökön helyet fogla­ló közéleti személyiségeket: a párt és az állam vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszervezetek kép­viselőit, a munkásmozgalom veteránjait, a termelésben élenjáró munkáskoliektívák küldötteit, az ünnepre ha­zánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat. Az ui örök egy csapata a központi tribünhöz vitte a vi­rágokat. A díszemelvényen ott volt Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, L osonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke; Németh Ká­roly, a párt főtitkárhelyette­se, Aczél György, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Ha­vasi Ferenc, Hámori Csaba, Maróthy László, Óvári Mik­lós, Sarlós István, Szabó Ist­ván, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizott­ság elnöke; Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai. A köszöntőt követően pon­tosan tíz órakor kürtszó har- sant, szemvillanás alatt ösz- szerendeződött a nyitó élő­kép: hatszáz piros, fehér és zöld zászlót magasba tartó fiataltól övezetien, a tér kö­zepén ünnepélyes méltóság­gal kúszott fel az árboc csú­csára a munkásmozgalom vö­rös lobogója, jelképezve, hogy a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét köszönti hazánk. A nyitóképet követően jó­kora betűkből alkotott sor érkezett a dísztribün elé a munkásosztály nemzetközi összefogását másfél ívszáza­da hirdető jelmondatot for­málva: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Ezután a le­gendás mondat egyetemessé­gét, V, munkásszolidaritás gondolatát jelképező fömb váit láthatóvá, amelyben több száz ifjú vitte földünk államainak zászlóit. A majá- lisi hangulatot idézte 250 né­pi táncos: öt májusfa körül táncolnak végig a téren. A következő alakzat felszaba­dulásunk ünnepét, a szocia­lista Magyarország 40 eszten­dejét szimbolizálta. Veterá­nok, KlSZ-esek és úttörők népes csoportja haladt együtt a nemzedékek harmonikus együttélésének, a különböző generációk összefogásának jegyében. Az „Éljen május 9-e, a fasizmus feletti gyö­(Folytatás a 3. oldalon) Kádár János találkozója külföldi szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára és Gáspár Sándor, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának elnöke a felvonulási téren találkozott a Szakszer­vezeti Világszövetség képvi­selőivel, és azokkal a külföl­di szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapes­ti dolgozók május elsejei ün­nepségén. Kádár János szólt arról, hogy a felvonulás is tükrözi a magyar dolgozóknak azt az elhatározottságát, hogy to­vábbra is a szocializmus épí­tésének útját járják, és szo­lidárisak azzal a harccal, amely a világ minden térsé­gében a társadalmi haladá­sért, a népek szabadságáért és az egész világ közös érde­kéért, a békéért folyik. Az MSZMP főtitkára kérte a jelenlevőket: hazájukba visszatérve tolmácsoljak a magyar nép jókívánságait mindazoknak, akik a társa­dalmi haladásért, a népek szabadságáért küzdenek és a béke ügyét támogatják. Mezőgazdasági körkép A május 1-i felvonulás előtt mindenki aggódva figyelte az időjárást. A mezőgazdaság­ban azért is, hogy elkerül­jük-e a fagyokat és lehet-e dolgozni az ünnepen is, hogy min*! hamarabb befejeződ­jenek a tavaszi munkák. Régi hagyomány, hogy Szent György-napon — április 24- én — elkezdik a melegigé­nyes növények vetését, ülte­tését. Az idén ez ugyancsak akadozva indult, hiszen még 30-án is mínusz 1 fokról és szélviharokról adtak hírt a meteorológusok. A kora reggeli órákban — a felvonulás előtt — Zsitvay (Folytatás az 5. oldalon) Fejéi Gábor felvétel’!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék