Népszava, 1985. június (113. évfolyam, 127–151. sz.)

1985-06-22 / 145. szám

2 Csaknem négymillióan vettek részt a spanyolországi sztrájkban Király Ferec, az MTI tudó­sítója jelenti: „A spanyol munkásosztály megmutatta erejét, méltó válasszal utasította el a kormány gazdaságpolitiká­ját” — hangsúlyozta Marce­­lino Camacho az állami adó, a Radio Nácionál éjféli hír­adójában. A Munkásbizott­ságok szakszervezet főtitká­ra a csütörtöki, nagy sikerű országos sztrájkra utalva le­szögezte, hogy a nagy ipari központokban, többek kö­zött Barcelonában, Bilbao­­ban, Madridban az ipari dol­gozók 70—80 százaléka csat­lakozott a 24 órás munkabe­szüntetéshez. Péntek hajnalra ismere­tessé váltak az adatok, ame­lyek a munkások aktivizáló­dásáról tanúskodnak. Az ál­lampolgárokat hátrányosan érintő nyugdíjreform-terve­zet ellen tiltakozó országos sztrájkban csaknem négy­­millióan vettek részt. Ez azt jelenti, hogy a Munkásbi­zottságok felhívását taglét­számuk négyszeresét megha­ladó munkástömegek tették magukévá. „Amíg a csúcson megvan a véleménykülönbség, olykor a szembenállás a két nagy szakszervezet között, addig a gyárakban, az üzemekben nő az igény a munkásössze­fogásra” — hangsúlyoz­ta az Antenna—3 rádióállomás. Felipe González miniszter­­elnök — aki csütörtökön es­te érkezett vissza Madridba kétnapos hollandiai látoga­tásáról — újságíróknak nyi­latkozva kijelentette: „Amit a Munkásbizottság művelt, az politikai felelő­tlenség volt. Mindez kommunista mester­kedés az ország első szocia­lista kormánya ellen.” Varsói tájékoztató a KGST V. B. jövő heti ülésszakáról Scipiades Iván, az MTI tu­dósítója jelenti: A KGST kedden, Var­sóban kezdődő 40. ülés­szakán sok fontos kérdés között a nyersanyag- és energiatakarékosságnak, a tervkoordinációk befejezésé­nek, a szakosodás és együtt­működés fejlesztésének té­maköre fog dominálni — de­rült ki a KGST V. B. soros elnöki tisztét betöltő Janusz Obodowszki lengyel minisz­­elnök-helyettes pénteki saj­tóértekezletén. A szokásos éves ülésszakot mindig más fővárosban ren­dezik meg, a mostani ülés­szak házigazdája Lengyelor­szág. Havannában Obodow­­skit választották meg a Vég­rehajtó Bizottság elnökévé, és a tanácskozáson Wojciech Jaruzelski lengyel kormány­fő fog elnökölni. A üléssza­kon a hagyományok szerint a tagországok kormányfőin kívül a tervhivatali elnökök, a KGST-n belüli együttmű­ködésért felelős miniszterel­nök-helyettesek és a pártok gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó legfelső szintű veze­tői vesznek részt. A varsói ülésszakon több dokumentumot is alá fog­nak írni — hangzott el Obo­­dowski sajtóértekezletén. Ismét szóba kerül a KGST-nek a Közös Piachoz elküldött tárgyalási aján­lata. Mint emlékezetes, a KGST Végrehajtó Bizottsá­gának titkára a hónap köze­pén levelet küldött az Euró­pai Gazdasági Közösség so­ros elnökének, amelyben ja­vasolta, hogy a két gazda­sági csoportosulás kezdjen hivatalos tárgyalásokat a kölcsönös kapcsolatlétesítés­ről. A levélben arról is szó volt, hogy a két szervezet közös nyilatkozatban fogal­mazza meg, milyen elvek fogják vezérelni őket a hi­vatalos kapcsolattartásban. A KGST konkrét időpontot is javasolt a tárgyalásokhoz — mondta sajtóértekezletén Obodowszki, s emlékeztetett rá, hogy az EGK reagálása lényegében pozitív volt. A Rzeczpospolitában megje­lent nyilatkozatában a KGST V. B. soros elnöke bá­­torítónak nevezte az EGK válaszát, és annak a re­ményének adott hangot, hogy viszonylag rövid időn belül siker koronázhatja a KGST és az EGK között még a 70-es években elkez­dett párbeszédet. Magyar—román kulturális együttműködési tárgyalások Elutazott hazánkból Mi­­hai Dulea, a román szocia­lista művelődési és nevelési tanács elnökhelyettese, a magyar-román kulturális együttműködési vegyesbi­zottság társelnöke, aki Tóth Dezső művelődési minisz­terhelyettes meghívására tartózkodott hazánkban. Mi­­hai Dulea részt vett a bizott­ság ülésén, amelyen értékel­ték a kétoldalú kulturális és oktatási kapcsolatok tapasz­talatait, és egyeztették az 1986—90­. évi együttműködés továbbfejlesztésére irányu­ló elképzeléseket. Mihai DuleaA magyaror­szági tartózkodása során fo­gadta Köpeczi Béla műve­lődési miniszter. (MTI) Vedado város a városban. Vedadóba visszavezet a vágy, mert Vedado varázslatos, Ve­dado vérpezsdítő, Vedado vi­dám és Vedado végtelen. De Vedado a végletek városa is. Vedado egy csipetnyi Kuba, pedig csupán egy kerület Ha­vannában. Vedadóban eltévedni több mint hiba. A tájolópontok annyira megkönnyítik a helyzetmeghatározást, hogy szinte térkép és nyelvtudás nélkül is eligazodik az ide­gen. Köszönhető ez elsősor­ban a méltóságteljesen ma­gasodó felhőkarcolóknak. Az amerikaiak effajta kézjegyei­re itt igen sűrűn bukkan az ember. Az épületkolosszusok egykor még hófehér falai, persze, ma már nem vakítóan fehérek — homokszínűre szívta őket a sós, tengeri szél. De az ablakok még a tíz perc alatt lenyugvó nap su­garait is messze tükrözik, mintegy utat mutatva a ne­gyed belsejébe, a Vedado szí­vébe. Egy másik örökölt jenki szokás azonban épp az ellen­kező hatást váltja ki. A négy­zethálós építkezés miatt ugyanis minden utca párhu­zamos, s különösen a belső részeken már nem segít a tenger, mint a párhoz közeli szakaszokon, ahol megköny­­nyebbülten sóhajthat fel az eltévedt, amikor végre meg­pillantja a ringatózó bárká­kat. Szóval, mégis bocsánatos bűn lenne magunkra marad­­ni az utcasarkon, s tanácsta­lanul várni a segítséget? Azt hiszem, nem. Már csak azért sem, mert az utcatáblákba lépten-nyomon belebotlik a járókelő. Szó szerint. Mert hogy errefelé kőből készül­nek, s leginkább a sarkokon, a járdán helyezik el őket. A kúp alakú tömb egyik oldalá­ra római számot vésnek, a másikra pedig egy betűt, mondjuk: B—21. De hát mégis, miért oly varázslatos, magával ragadó ez a Vedado? Azt hiszem, er­re szokták azt mondani, hogy — csak! Meg azt, hogy at­moszférája van. Hogy ez egy­általán nem eredeti válasz? Lehet. Az is lehet, hogy most áradoznom kellene a pálmák­­ról, meg a lányokról és a töb­bi „atmoszférateremtő kel­lékről”. Nem teszem. Oka igen egyszerű. Ezek a „dísz­letek” az egész országban egyformán lebilincselőek. In­kább a négyzetháló lapos há­zairól, a biciklis rikkancsok­ról, meg az utcán, az utcának élő havannaiakról írok. Vedado talán azért is más, mint a többi kerület, mert itt a legsűrűbb az egy-két emeletes házrengeteg. Itt nem terpeszkednek a külvá­rosokban oly természetes, gondozott parkok, s a spa­nyolok által itthagyott villák sem ékesítik a környéket, mint az elővárosokban. Há­zai szorosan egymáshoz ta­padnak, szűk utcáiban csak nehézkesen férnek el a ki­­vénhedt, pöfékelő amerikai „csatahajók”. Délutánonként az itteniek egyetlen, véget nem érő cse­vegésre váltanak. Mindenki ráér. A cipőtisztító részlete­sen megbeszéli vendégével a tegnapi baseball meccset, az meg büszkén feszít trónján, kémlelve az arra járó lányo­kat. Az újságos beáll kerék­párjával a buszmegállóba, és miközben túlad a délutáni la­pon, Fidel legutóbbi beszédét tárgyalja a várakozókkal. A kubaiak nyíltsága, őszin­te természete talán épp itt a legszembetűnőbb. A szó szo­ros értelmében, mivel akar­­va-akaratlanul is bepillant­hatunk a család életébe. Minthogy errefelé nincsenek kertek, a lakás szinte az ut­cán kezdődik. Az örökké nyi­tott ajtón rögtön az egyszerű­en berendezett „nappaliba" lát az arrajáró, ahol három fő bútordarab áll. A hinta­szék, a televízió, meg egy ap­ró asztalka. A hintaszék és a tévé a fiesta gondűzője, a „dohányzóasztalnak” inkább a kíváncsiskodó számára van jelentősége. Erre teszik ugyanis a felállított családi fotóalbumot — képpel az ut­ca felé fordítva. A lakáshoz tartozik még az erkélyre szerelt csörlő is. Ezt a felsőbb emeletek lusta la­kói használják előszeretettel, amikor a bevásárlás utáni kötelező utcai csevegésre ke­rül a sor. Ebben az össznépi tereferében mindenki részt vesz, még a csörlő másik vé­génél álló háziasszony is, aki nem állja meg szó nélkül a lenti pletykázást. Egyedül talán a gyerekek nem vesznek tudomást a ha­gyományokról. Őket a base­ball élteti. Minden utcának külön csapata van, s az ed­zések napnyugtáig tartanak. Az apróságok csak akkor szé­lednek szét, amikor a felnőt­tek letudják a napi beszélge­tésadagot, s az elmaradhatat­lan esti tévézésre hívják őket. Az igazi társadalmi életet az esti órákban kell keresni. Főleg itt, a Vedadóban, a Rampa (lejtő) környékén. Tíz óra felé kigyulladnak a bárok névtáblái, vibrál a Coppelia fagylaltozó polipszerű épüle­te. A Rampa korlátai meg­telnek ácsingózó srácokkal, akik egymást múlják felül a karnyújtásnyira ellibbenő fekete — kreol — fehérnép kegyeiért. Mindezt udvaria­san, nyelvtörő versikékkel fűszerezve. Vedado végtelen vidámsága minden este ha­sonló koreográfiával indul. A végkifejlet színhelye már a negyedet félig körülölelő Malecón sétány. A Rampa „nagy forgalma elől” a ten­gerpart mentén kígyózó Ma­lecón köveire menekülnek a régi és az új párok, persze, gondosan ügyelve arra, hogy a napnyugtáig kitartó hor­gászok vizeit véletlenül se zavarják. Mintha mindenkit elhódí­tana a mentalevéllel ízesített mojitó-koktél, mintha le­szállv» látszana a szivarfüst, mintha Vedado Vendégei örökre ittragadnának a való­színűtlen kék víz marasztaló fogságában. Havanna, 1985. június. Mester Nándor Havannai levél Vedado villanásai Az első amerikai űrkísérlet lézerfegyverrel Pénteken végrehajtották az első űrkísérletet az amerikai lézerfegyverrel: a Hawaii­szigetek térségéből kis ener­giájú lézersugárnyalábot irányítottak a Discovery amerikai űrrepülőgépre, amely a térség felett haladt át. A sugárnyalábot a Dis­covery külső felületére sze­relt tükör verte vissza a Földre. Az amerikai képviselőház csütörtökön két és fél mil­liárd dollárt szavazott meg az űrfegyverkezési program folytatására az 1986-os költ­ségvetési évre. (MTI) Azonosították Mengele holttestét Nyugatnémet, amerikai és brazil törvényszéki szakér­tők egybehangzóan megálla­pították, hogy a június ele­jén a Sao Paulo melletti Embuban exhumált holttest Josef Mengele egykori náci háborús bűnöse. Ezt pénte­ken sajtóértekezleten jelen­tették Sao Paulóban. A tizenhét törvényszéki szakértő két héten keresztül vizsgálta a földből kiásott csontvázat, a Mengeléről ké­szült fényképeket, haj- és írásmintákat. „Minden bizo­nyítékot megvizsgáltunk — mondta az amerikai szakér­tők vezetője —, s nagyon sok dolog egybeesik: a magas­ság, a fogazat, az életkor, a nem és a koponya alapján rekonstruált arc jellegzetes vonásai.” A náci háborús bűnös után harminc évig kutató Simon Wiesenthal, a bécsi Zsidó Dokumentációs Központ ve­zetője pénteken kijelentette: „az embernek el kell fogad­nia azt, ha legalább 10 or­vosszakértő ugyanarra a kö­vetkeztetésre jut”. Az NMSZ lengyelellenes akciója A TASZSZ jelentése szerint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyik munkacso­portjának ülésén szót kapott a betiltott „Szolidaritás” emigránsainak egyik képvi­selője. Miután a szocialista orszá­gok küldöttei és több el nem kötelezett ország képviselői tiltakozásul elhagyták a tár­gyalótermet, olyan határozat elfogadását erőszakolták ki, amely három volt „Szolidari­tás”-vezető gdanski bírósági elítélése miatt elmarasztalja a lengyel kormányt. Pénteken az SZDSZ-hez tartozó 30 szakszervezet, to­vábbá több önálló szakszer­vezet küldötte tiltakozott e lengyelellenes provokáció miatt, amely — mint rámu­tattak — újabb kísérlet a lengyel szakszervezeti moz­galom fejlődésének megaka­dályozására, beavatkozás egy szuverén állam belügyeibe. Nemzetközi hírek # Strougal csehszlovák kormányfő meghívására pén­teken Prágába érkezett hiva­talos látogatásra Schlüter, a Dán Királyság miniszterel­nöke.­­ Az ENSZ-közgyűlés ősz­szel esedékes 40. jubileumi ülésszakának tematikájáról tartottak tanácskozást a len­gyel fővárosban június 18. és 20. között. A tanácskozáson a szocialista országok — a Belorusz SZSZK, Bulgária, Csehszlovákia, a Koreai NDK, Kuba, Laosz, Lengyel­­ország, Magyarország, Mon­gólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és az Ukrán SZSZK — külügyminiszté­riumainak nemzetközi szer­vezetekkel foglalkozó főosz­tályvezetői vettek részt.­­ Elhunyt Tage Erlander egykori svéd miniszterelnök, aki 23 évig — 1946-tól 1969-ig — volt Svédország kormány­fője. 84 éves volt. ♦ Vietnam teljes mérték­ben visszautasítja azokat az alaptalan thaiföldi rágalma­kat, miszerint június folya­mán a Kambodzsában har­coló vietnami csapatok meg­sértették volna Thaiföld ha­tárait — közölte hivatalos nyilatkozatban a vietnami hírügynökség. SZOMBAT, 1985. JÚNIUS 22. NÉPSZAVA ERŐGYŰJTÉS KOLUMBIÁBAN A kolumbiai általános sztrájk a harmadik ilyen jellegű és méretű megmozdulás az ország történetében. Az első 1977- ben zajlott l­e, akkor még katonai kormány volt hatalmon. Harmincöt halottja, s több ezer sebesültje volt a tüntetésnek. A mostani sztrájk közvetlen kiváltó oka az óriási ütemű infláció és a kormánynak a demokratikus jogok korlátozá­sára irányuló törekvései. A szakszervezetek 9 pontos köve­telési listát állítottak össze. Ezek közül a legfontosabbak: Általános béremelés, mégpedig olyan, amely meghaladja az árak növekedését. Rendszeres munkanélküli segély beveze­tése. A létszükségleti cikkek árának befagyasztása. A kül­földi adósságterhek visszafizetését szabályozó egyezmények felülvizsgálása. Az agrárreform beindítása. A megígért poli­tikai és demokratikus reformok megvalósítása, azaz a kor­mány és a fegyveres gerillák közötti tűzszüneti megállapo­dások tiszteletben tartása. A kormány viszont fél attól, hogy az ígért reformokat meg is valósítsa. A jobboldal ugyanis olyan nyomást gyakorol rá, hogy a néptömegek követeléseit kifejező nyitás és a reform politikáját mindjobban elhalványítsa. Ezért mind gazdaság­­politikai mind pedig szociálpolitikai téren meglehetősen meg­keményedett a kormányálláspont. Folyamatosan csökken a bérek vásárlóereje, emelkednek a létfenntartási költségek, növekszik a munkanélküliség. Egyre sürgetőbb a társada­lombiztosítási reform, egyre égetőbb a lakáshiány, az iskolák hiánya. A szakszervezetek működési területét, jogait is kor­látozni törekszenek. Azzal persze a szakszervezetek is tisztában vannak, hogy nem egyedül a kolumbiai kormány gazdaságpolitikájának gondja ez, hanem olyan szélesebb érvényű probléma, amelyet egymaga az ország nem tud megoldani, nagyobb összefogás lehet csak hatékonyabb. Ami a mozgalom hatékonyságát illeti, a szakszervezetek Kolumbiában is megosztottak. A legnagyobb szervezetek a Kolumbiai Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (CSTC) 350 ezer taggal (a Szakszervezeti Világszövetség tagszervezete), a Kolumbiai Dolgozók Szövetsége (UTC) 400 ezres, a Kolum­biai Munkásszövetség (CTC) 150 ezres taglétszámmal. A CSTC fő törekvése, s a sztrájk általánossá válása is bizonyítja, hogy ez meg is valósítható: az egységes fellépés. A Szakszervezeti Világszövetség irodájának balatonfüredi ülésszakán Gustavo Osorióval, a CSTC főtitkárával beszélgetve megtudtam, hogy ha nem is a szakszervezetek felső vezetésének szintjén, de nagyon sok üzemi szervezetben, alapszervezetben egyre na­gyobb teret nyer a baloldali szakszervezetekkel való közös fellépés. Kifejezően érzékelteti ezt az is — mondotta a fő­titkár —: amerikai szakszervezeti vezetők kifejezték afeletti aggodalmukat, hogy a „kommunizmus egyre inkább szélesebb mozgalom a kolumbiai szakszervezetekben". A most lezajlott 24 órás sztrájk az erőfelmérés, s még in­kább az erőgyűjtés akciója is volt, hogy lehetővé váljanak majd olyan szakszervezeti megmozdulások, amelyek a kor­mányt politikájának megváltoztatására kényszerítik, s maj­dan, a következő évi választásokon, a demokratikus erőknek minél szélesebb köre juttathassa kifejezésre véleményét a megválasztandó új parlamentben. Sz. F. Továbbra is holtponton a bejrúti túszügy (Folytatás az 1. oldalról) hat televíziós adóknak adott nyilatkozatában is megerősí­tette. Így a nyolcadik napja tartó túszdráma folytatódik. Az izraeli kormány több tagja — Jichak Rabin, DJose Arensz és Jichak Samir — különböző amerikai televí­ziós hálózatoknak péntek reggel adott nyilatkozatában egyaránt azt hangoztatta, hogy Tel Aviv nem hajlandó szabadon bocsátani az Iz­raelben fogva tartott libano­ni síitákat a Bejrútban levő amerikai túszok elengedése érdekében. Az izraeli mi­niszterek szerint „Washing­ton nem intézett a kormány­hoz hivatalos kérést erre vonatkozólag, Tel Aviv pe­dig nem hajlandó terrorista nyomás alatt cselekedni”. A Reagan-adminisztráció olyan törvénytervezetet ter­jesztett az amerikai kong­resszus elé, amelynek értel­mében a kormánynak joga lenne megszakítani a légi összeköttetést bármely or­szággal, amely valamilyen okból kivívja Washington haragját.

Next