Népszava, 1985. június (113. évfolyam, 127–151. sz.)

1985-06-06 / 131. szám

NÉPSZAVA 1985. JÚNIUS 6., CSÜTÖRTÖK 5 Az Elnöki Tanács több év­tizedes, kiemelkedő munkás­mozgalmi tevékenységükért, valamint hivatásos katonai szolgálatuk példás teljesíté­séért kitüntette a Magyar Népköztársaság kardokkal díszített Csillagrendjével Demtsa Pál nyugállományú vezérőrnagyot és Fehér Gyu­la nyugállományú ezredest. A Magyar Népköztársaság Csillagrendjével Lakatos Jó­zsef ezredest, Vadász Iván ezredest és dr. Nyári György Kitüntetés nyugállományú ezredest. Az Április Negyediké Érdem­renddel Kalmár Tamás ezre­dest. A Vörös Csillag Érdem­renddel dr. Demeter György ezredest. A kitüntetéseket szerdán a Honvédelmi Minisztérium­ban Oláh István vezérezre­des, honvédelmi miniszter adta át. Az Elnöki Tanács Rachfát Lászlónak, a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gép­gyár személyzeti és szociális igazgatójának, kiemelkedően eredményes munkássága el­ismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Szo­cialista Magyarországért Ér­demrendet adományozta. A kitüntetést Gábtír András ipari miniszterhelyettes szer­dán adta át. Befejeződtek a magyar—NDK gazdasági tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával szerdán Budapesten befeje­ződtek a magyar—NDK gaz­dasági tárgyalások. Marjai József és Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök- helyettesek, a Magyar—NDK Gazdasági és Műszaki-tudo­mányos Együttműködési Bi­zottság társelnökei a bizott­ság Budapesten megtartott 23. ülésszakán áttekintették a két ország gazdasági együtt­működésének helyzetét. A tárgyalásokon megvizsgálták az 1985. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvben foglaltak teljesítését, valamint az 1986—1990. évi hosszú lejá­ratú kereskedelmi megálla­Szerdán ülést tartott Szege­den az Öpusztaszeri Emlék- bizottság Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács elnökének vezetésével. A nemzeti történeti emlékpark fejlesztésével foglalkozó — országos és helyi szervek ve­zetőiből álló — testületet Szabó G. László, a bizottság titkára, a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese tá­jékoztatta az 1980-ban tar­tott előző ülésen hozott ha­tározatok végrehajtásáról. Az ülésen hangsúlyozták, hogy az emlékpark eddigi kiépítése nem valósulhatott Június 25-én megnyílik a sal­gótarjáni nemzetközi ifjú­ságpolitikai nyári egyetem, a TIT és a Magyar ENSZ-Tár- saság rendezésében. Prog­ramját a nyári egyetem címe is jelzi: Ifjúság — ifjúságpo­litika — nemzetközi kapcso­latok és az ENSZ. Gondolatköréről még töb­bet elárulnak az első nap elő­adásai. Dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyet­tese a Magyar Népköztársa­ság ifjúságpolitikájáról és a nemzetközi ifjúsági évről tartja megnyitó előadását. Magyarországon tartózkodott május 29. és június 5. között Peter Lorenz, az NSZK Kan­cellári Hivatalának parla­menti államtitkára. Az NSZK-beli vendég nemzetközi politikai és gaz­dasági kérdésekről és a két­oldalú kapcsolatok alakulá­sáról folytatott megbeszélé­seket Bartha Ferenccel, a Mi­nisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Tit­kársága vezetőjével, minisz­Szerdán elutazott hazánkból Klaus Sahlgren, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsá­gának főtitkára, aki Bartha Ferencnek, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Tit­kársága vezetőjének, minisz­terhelyettesnek a meghívásá­ra, június 1. és 5. között tar­tózkodott Budapesten. A főtitkár részt vett a Sze­podás előkészítését. A bizott­ság megbízta a két ország il­letékes irányító szerveit, hogy nyújtsanak segítséget a gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés 2000- ig terjedő programjának ki­dolgozásához. Wolfgang Rauehfusst fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az NDK miniszterelnök­helyettese és kísérete szerdán elutazott Budapestről. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Marjai József bú­csúztatta, jelen volt Karl- Heinz Lugenheim, az NDK budapesti nagykövete. volna meg a társadalmi szer­vek és országos testületek, a minisztériumok, a Csongrád Megyei Tanács hathatós anyagi támogatása, a szocia­lista brigádok sokmillió fo­rintot érő társadalmi mun­kája nélkül. Az önkéntes munkások jutalmazására az emlékbizottság elhatározta „Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark fejlesz­téséért” emlékplakett és em­lékérem alapítását. Az elnöklő Losonczi Pál zárszava után a bizottság tagjai Ópusztaszerre utaztak, ahol megtekintették az em­lékpark új létesítményeit. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára arról szól, mi a szerepe a kultúrának az ifjúság nemzetközi együtt­működésében. Dr. Simái Mi­hály, a Magyar ENSZ-Társa- ság elnöke az ENSZ alapok­mány aláírásának 40. évfor­dulójáról emlékezik meg. A július 5-ig tartó nemzetközi eszmecserében előadást tart még többek között Nagy Sándor, a SZOT titkára, aki az ÁIB munkáját és tevé­kenységének szerepét, jelen­tőségét ismerteti. terhelyettessel és Melega Ti­bor külkereskedelmi minisz­terhelyettessel. Peter Lorenzt fogadta Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, Várkonyi Péter külügy­miniszter, Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpoliti­kai osztályának vezetője és Kovács László, az MSZMP KB külügyi osztályának osz­tályvezető-helyettese. Peter Lorenz szerdán elutazott ha­zánkból. gedi Biológiai Központban rendezett biotechnikai szim- pozion megnyitásán. Klaus Sahlgrent fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter, Ka- polyi László ipari miniszter, megbeszélést folytatott Tété­nyi Pállal, az OMFB elnöké­vel és Láng Istvánnal, az MTA főtitkárával is. Közélet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte XVI. Károly Gusz­táv svéd királyt Svédország nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Sarlós Ist­ván, az Országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fo­gadta Arto Olavi Mansalát, a Finn Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követét. Békém ozgalmi kitüntetés Az Országos Béketanács El­nöksége a békemozgalomban végzett eredményes munkás­sága elismeréseként a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar békeszervének, az Opus Pa- cisnak, az OBT emlékpla­kettjét adományozta. A ki­tüntetést Sebestyén Nándor- né, az OBT elnöke, szerdán a Katolikus Papi békemoz­galom budapesti székházá­ban rendezett ünnepségen adta át dr. Paskai László koadjutor érseknek, az Opus Pacis elnökhelyettesének. Az ünnepségen megjelenít Bugár Péter, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökhelyet­tese; ott volt a Magyar Ka­tolikus Püspöki Kar több tagja. Magyar—finn evangélikus konferencia A Magyarországi Evangéli­kus Egyház meghívására jú­nius 3. és 5. között Budapes­ten rendezték meg a 111. magyar—finn evangélikus konferenciát, amelyre 40 ta­gú finn egyházi delegáció érkezett Budapestre. A finn delegációvezető: Kalevi Toi- viainen és Matti Sihvonen püspökök, valamint a ta­nácskozáson vendégként részt vevő dr. Edgar Hark észt érsek szerdán -látogatást tettek Miklós Imre államtit­kárnál, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnökénél. A találkozón jelen volt dr. Káldy Zoltán, az Evangéli­kus Egyház püspök-elnöke, a Lutheránus Világszövetség elnöke. Környezetvédelmi Világnap A Környezetvédelmi Világ­nap alkalmából szerdán Vá­cott, a Madách Imre Művelő­dési Központban ünnepséget rendeztek, amelyen részt vett és felszólalt Dominique Lar- ré, az UNEP, (az ENSZ Kör­nyezetvédelmi Programja) ipari környezetvédelmi rész­legének igazgatója. Ábrahám Kálmán állam­titkár, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke — ünnepi beszéde után — kitüntetése­ket adott át. Ezután Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyúj­tott át kitüntetéseket. Kör­nyezetvédelmi tevékenységü­kért huszonötén kaptak Szé­chenyi István kitüntető pla­kettet. Az Ópusztaszeri Emlékbizottság ülése Ifjúságpolitikai nyári egyetem Peter Lorenz befejezte tárgyalásait Elutazott Klaus Sahlgren Nyári szezon a íejiparnál A főváros lakossága nyáron átlagosan naponta 600 ezer liter tejet fogyaszt. Nagyobb melegben 8—10 százalékkal nő a fogyasztás. A Budapesti Tejipari Vállalat, hogy a me­legben is biztosítsa a friss, jó minőségű tejterméket a boltoknak, úgy állítja össze a 180 tejszállító teherautó me­netrendjét, hogy a tej minél rövidebb ideig álljon hűtés nélkül. A hajnali fuvarokon túl az áru egy részét 11 és 14 óra között viszik ki az összesen négyezer felvevő­helyre. Amennyiben a meteoroló­giai előrejelzés szerint az át­lagosnál melegebb idő vár­ható, sűrítik a járatokat. A tejellátást javíthatja az is, hogy 700 boltba naponta fél­tartós — minőségét hat na­pig megőrző — tejet szállíta­nak, össszesen mintegy 50 ezer litert. A napi mennyiség 10 szá­zalékát a nyári hónapokban a zsírszegény tej teszi ki, ami olcsóbb, de egészségesebb is a hagyományos tejnél, a fo­gyókúrázók is ihatják. A ko­rábbiaknál egyenletesebb a zacskónak felhasznált fólia vastagsága, emiatt kevesebb a tej szivárgásával kapcsola­tos panasz a boltokban. Tubusba sűrített _ tejből sem lesz a nyáron hiány. (H. A.) Iliink lilikül — hussnnkilenc plüss öt lépcsőfokon A negyvenedik évéhez köze­ledő Nagy Gáspárt 18 hóna­pos korában bénította meg a Heine-Medin-kór. Szegy­csontján alul minden izma mozdulatlan. Feleségével, Erzsikével, aki magzati rend­ellenesség miatt fél lábbal, összenőtt bordákkal és ge­rincferdüléssel született, a szerencse hozta össze Hőgyé- szen, Gáspár szülőhelyén. 1977-ben házasodtak. Szek- szárdra költöztek, ott vállal­tak munkát, s ott éltek Er­zsébet édesanyjának két és fél szobás lakótelepi laká­sában két évig. — Heten, négy generációt képviselve. Velünk volt az akkor már tíz éve magate­hetetlen, agylágyulásban szenvedő nagymamám, ott lakott a nagypapám, a szü­leim és a kishúgom. Egy po­hár vízért is sorba kellett állnunk — jellemzi röviden házasságuk első két évét Er­zsiké, hogy jobban értsem, érezzem, micsoda boldogság volt számukra, amikor 1979- ben megkapták az értesítést: megvásárolhatják az Arany János utca 8. szám alatti, 33 négyzetméteres egyszobás szövetkezeti lakást. — Amikor a ház kapujába értünk, sírva fakadtam mér­gemben, — folytatja Erzsi­ké, ma is belepirulva a ki­szolgáltatottság akkori, s az­óta is fel-feltörő érzésébe. — Mint kiderült, lift nélküli házban, az első emeleten kaptunk lakást. Keserve.« artistám utat vány A hihetetlennek tűnő tör­ténetről nem Nagy Gáspá- rék értesítettek minket, ha­nem valaki, akivel Erzsiké tavaly júniusban majdnem egyidőben szült, s aki nem bírta tovább elviselni a tu­datot, a képzeletében is na­ponta fel-felidéződő lát­ványt: Gáspár és Erzsébet 29 lépcsőfokon vontatja le és föl naponta az egyre gya­rapodó, súlyosodé Andreát. Kínkeserves artistamutat­vány ez. Erzsébet felmankó- zik három lépcsőn, ott man­kóit a hóna alá szorítva, egyik kezével a korlátba ka­paszkodik, a másikkal húzza a gyerekkocsit. Gáspár alul marad, s egyik kezével a korlátot fogja, a másikkal a kocsit tolja a levegőben föl­felé. Egész testük megfeszül. Mert nem szabad, hogy el­ejtsék terhüket. Három lép- csőnkénnt kell fogást váltani. A lakás ajtajáig tehát tíz­szer. Nagy Gáspáréknak körül­belül öt percig tart a kaputól a lakás ajtajáig az út. Én a megbeszélt időpontban né­hány másodperc alatt fent vagyok, de hiába csöngetek. Egy üzenet fogad: menjek Hőgyészre, Gáspárék haza­költöztek a szüleikhez. — Mi történt, Erzsiké? — kérdezem, miután a jólesően hűvös konyhában az asztal köré ülünk. — Eltörött a könyököm. — Hogyan? — Leestünk a lépcsőn ... Alig kapok levegőt. — A gyerek? — Szerencsénk volt. Meg, hálistennek, megtanultunk esni, s a kocsit is sikerült el­kapni az utolsó pillanatban. Erzsikének, majdnem egésznapos beszélgetésünk során, egyetlen egyszer könnybe lábadt a szeme. Amikor azt magyarázza: nemcsak az a fontos, hogy a gyereket ne érje semmi baj. Legalább ennyire, hogy őket se. Mert ki neveli ak­kor fel Andikét? Gáspár az asztalra könyö­kölve hallgat. Láthatóan megalázónak tartja a segít­ségkérést, az indokok elso­rolását olyan ügyben, amely máskülönben semmiféle ma­gyarázatra nem szorulna. Mellesleg megpróbáltak ők egyedül is mindent. Végül is öt évig, amíg gyermeküket nem veszélyeztette a 29 lép­cső, meglehetős türelemmel viselték helyzetüket. Sőt, még Andrea megszületésekor is maguk próbálkoztak. Elő­ször hirdetéseket adtak fel, majd amikor nem akadt cse­repartner, egy mosógép mo­torjából felvonót eszkábál- tak a gyerekkocsihoz, de ez sem vált be. — Miért fogadták el an­nak idején az Arany János utcai lakást? — Mert a tanácsnál azt mondták, hogy ez van, és kész. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Liftes lakás csak hatvan éven felülieknek in­dokolt. — Mozgássérülteknek nem? — Jaj, ne nevettessen, hát én csak két hónapja vagyok mozgássérült, főorvosi enge­déllyel! — Tessék? — Na, ez egy külön kál­vária, mondhatnám, plusz öt lépcsőfok, amit most ja­nuárban kezdtünk el meg­mászni. — Akkor ezt hagyjuk ké­sőbbre. Tegyük fel, hogy Szekszárdon 1979-ben való­ban nem tudtak az önök igényeinek megfelelő lakást biztosítani. De hogy lehet, hogy azóta sem? — Az illetékes főelőadó közölte velünk: szövetkezeti lakást öt évig nem lehet mi­nőségi cserével elcserélni. Hozzátette, ez alól nincs ki­vétel, mert ő aztán nem te­het arról, hogy mozgássérül­tek vagyunk. — Amikor a kislányuk megszületett, már csak 'nő­napok voltak hátra az öt év­ből. Nem kérték, hogy te­kintsenek el ettől a néhány hónaptól legalább? — Dehogyisnem. Szeptem­berben, amikor már csak két hónap volt hátra az öt évből, a lakásügyi osztály főelőadja hozzájárult, hogy ötezer forint befizetése mel­lett beadjuk minőségi cseré­re a kérelmünket. Amikor egy hónap múlva érdeklőd­tem, hangsúlyozva, magya­rázva, hogy miért nagyon sürgős nekünk, azt a választ kaptam, nem tud segíteni. Hozzátette: nem tehet róla, hogy gyerekünk született. Begurulam, felmentem a ta­nácselnökhöz. Azonnal fo­gadott, s nagyon embersége­sen beszélt, de arról tájékoz­tatott, hogy sajnos csak OTP öröklakást kaphatunk, mert másmilyen nem épül. Az ára: 672 ezer forint, a beug­ró 312 ezer. Mozgássérült — főorvosi engedéllyel Nagyék mostani lakását 370 ezer forintra értékelték, de van még rajta 156 ezer forint tartozás, tehát százezer forintot készpénzben kellene kifizetniük. Amíg dolgoztak, négy-négyezer forint volt a jövedelmük. A gyerek meg­születésekor kénytelenek vol­tak mindketten a nyugdíja­zásukat kérni. Erzsébet azért, mert a nyugdíj több, mint a gyes, Gáspár pedig, mert Er­zsébet — éppen a lépcsők miatt — egyedül nem tudná ellátni a gyereket. Most a családi pótlékkal együtt 5985 forint a havi jövedel­mük. Világos, hogy sem ko­rábban nem volt módjuk, sem most nincs lehetőségük félretenni. — Szerencsénk volt. A mozgássérültek szövetsége, a MEOSZ, épp ez év január 1-től rendelkezik olyan pénzalappal, amelyből sze­mélyenként százezer forintos segélyt adhat a tagjainak, a típuslakások speciális, moz­gássérült-lakássá való átala­kítására. — De hát önöknek nem arra kell... — A dolog végső célját te­kintve : ugyanarra. Olyan lakásra, amelyben élni tu­dunk. ' Egy telefon kedden Nagy Gáspárék beadták hát a kérvényt. Hangsúlyoz­ták: sürgős a pénz, mert, ha meglesz, már a márciusban átadandó lakásokból kaphat­nak. Negyven napig nem jött válasz. Erzsébet akkor telefonált a MEOSZ-ba. Az ügyintéző közölte vele, hogy a levelét el sem olvasta, mert nem csatolta hozzá az öt szükséges igazolást. És ekkor jött az az öt lépcső­fok, amelyet érthetetlen mó­don éppen a sorstársak emeltek Nagy Gáspárék elé. öt olyan papírt kellett be­szerezniük, amelyhez csak hosszas szaladgálással lehet hozzájutni. Nincs mód — hely — részletezni e cikk- cakkokat, de azért említsünk meg egyet, az elsőt. Kell egy igazolás arról, hogy a kér­vényező — aki egyébként a MEOSZ tagja! — mozgássé­rült. A körzeti orvos nem ál­líthatja ki. A legközelebbi kórház, vagy rendelőintézet ortopéd szakorvosa sem. Csak a Budapesten székelő Országos Orvosszakértői Bi­zottság ... A papírok végül januártól májusig elkészültek, s május 8-i dátummal megjött a MEOSZ-tól a megnyugtató levél: „Legyetek nyugodtak, ha külditek a jelentkezési lapot, amellyel az adott la­kás megvételét vállaljátok, küldjük a pénzt.” Most már tehát csak azt a bizonyos „adott lakást” kell megkeresni. Szekszárdon a városi ta­nács igazgatási osztályának vezetője nem tud az ügyről. Behívja a lakásügyi főelő­adót. Kéri, hogy hozza be Nagy Gáspárék aktáit. — Minek? — kérdezi a fő­előadó. — Majd szólunk, ha lesz a számukra megfelelő másfél szobás lakás. — Hogy-hogy másfél szo­bás? — kérdezi Erzsiké. — Kétszobást kértünk. — Olyan most nincs. Mondom, majd értesítjük önöket. Ekkor lép a szobába dr. Farkas László, a városi ta­nács vb-titkára. Erzsiké már nála is járt. Amikor megtud­ja, mi járatban vagyunk, le­ül az osztályvezető íróaszta­lához, és a telefonon tárcsáz­ni kezd. Az OTP-t hívja. — Gyerekek, az augusz­tusban átadandó lakásokból tegyetek félre egy kétszobás földszinti, vagy liftes lakást. Hogy miből fogják a részle­teket fizetni? Tudunk nekik adni a tanácsi keretből 60 ezer forint vissza nem térí­tendő, vagy kamatmentes támogatást. Igen, igen. Rend­ben? Köszönöm. Még vala­mit: igyekezzetek gyorsan lezongorázni mindent, mert a hétfői vb-n döntünk az augusztusban esedékes laká­sokról. — A százezer forintról is a vb dönt majd — mondja a vb-titkár hozzám fordul­va, és hozzáteszi: — Nehogy azt higgye, hogy a maga je­lenléte miatt tudunk most la­kást adni Nagy Gáspáréknak. Dehogy hiszem. Csak azon dondolkodom el, vajon ho­gyan sikerült volna hétfőig, a vb-ig „lezongorázni” az ügyet, ha kedden nem bot­lunk egymásba, s ha dr. Far­kas László még aznap nem veszi fel a telefont. Persze, lehet, hogy fölvette volna szerdán vagy csütörtökön, Miért is ne? Hiszen éppen ideje volt, hat év késlekedés után. A hatból az egyik — mellesleg — a mozgássérül­tek esztendeje volt. Vigh Sándor Az esztergomi közegészség- ügyir járványügyi felügyelő, dr. Németh Irén, a május 24-i számunkban megjelent „Már az idén 57 halálos vízi­baleset” c. cikünkkel kapcso­latban az alábbiak közlését kéri: A cikk szerint az esztergo­mi Köjál például úgy hatá­A Duna vizéről rozott, hogy csak akkor já­rul hozzá szabadstrand kije­löléséhez,. ha a folyó ivóvíz­minőségű. Feltételezem, senki nem szándékozott en­gem vádolni ezzel, mert nem lehet olyan laikus, hogy azt higgye, a Duna vize, vagy a Balatoné iható, csupán félre­értésről lehet szó. Az esz­tergomi közegészségügyi-jár­ványügyi felügyelő nem ha­tározott így. (k. m.)

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék