Népszava, 1985. július (113. évfolyam, 152–178. sz.)

1985-07-11 / 161. szám

NÉPSZAVA 1985. JÚLIUS 11., CSÜTÖ­RTÖK A magyar VIT-előkészítő bizottság ülése Döntés a fesztiválon részt vevő küldöttségünk politikai mandátumáról Szerdán ülést tartott a XII. VIT Magyar Nemzeti Előké­szítő Bizottsága. A testület jelentést hallgatott meg a Világifjúsági és Diáktalálko­zó nemzetközi és hazai elő­készületeinek helyzetéről, majd döntött a fesztiválra utazó magyar delegáció poli­tikai mandátumáról. A nemzeti előkészítő bi­zottság a küldöttségtől azt várja, hogy a VIT-en a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány kül- és belpolitikája szellemében, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség törekvéseivel összhang­ban képviselje a magyar fia­talokat. Mutassa be hazánk szocialista fejlődésének négy évtizedét, az ifjúságnak a fejlett szocialista társadalom építésében betöltött szerepét. Juttassa kifejezésre: a fia­taloknak alapvető érdekük és feladatuk, hogy hozzájá­ruljanak a béke megőrzésé­hez földünkön. A delegáció fordítson megkülönböztetett figyelmet a szovjet néppel és ifjúsággal, a Lenini Kom­­szomollal való barátságunk erősítésére. Segítse a szocia­lista országok ifjúsági test­vérszervezeteivel folytatott együttműködésünk bővítését, hangsúlyozza, hogy szolidá­risak vagyunk a fejlett tőkés országok kommunista szer­vezeteinek a társadalmi ha­ladást, az ifjúság jogainak védelmét szolgáló harcával. Biztosítsa a magyar fia­talok aktív támogatásáról a nemzeti függetlenség kivívá­sáért és megszilárdításáért, az imperializmus, a neokolo­­nializmus, a faji megkülön­böztetés ellen küzdő erőket. A küldöttség feladata, hogy segítse a különböző ideoló­giai, politikai orientációjú ifjúsági szervezetek közötti párbeszéd fenntartását és bővítését.* Kovács B. Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A helyszínen tartott első sajtóértekezlettel szerdán Moszkvában a szakszerveze­tek házának Október­ termé­ben megnyílt a XII. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozó nemzetközi sajtóközpontja. A világ ifjúságának nem­zetközi seregszemléjére több mint 70 országból eddig mintegy ezer újságíró jelez­te érkezését, köztük vala­mennyi fontosabb hírügy­nökség és lap munkatársa. Gejdar Alijev a fiatalokról Az SZKP kész minden ko­rábbinál nagyobb szerepet juttatni a fiataloknak. A Szovjetunió fontos változá­sok korát éli. A párt veze­tősége sokat vár a fiatalok­tól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az idősebb kádere­ket mechanikusan felvált­ják a fiatalokkal, mindenki­nél az egyéni képességeket veszik figyelembe — jelen­tette ki Gejdar Alijev, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, első miniszter­elnök-helyettes. A szovjet politikus — aki egyben a nemzetközi ifjúsági év meg­rendezésére alakult szovjet bizottság elnöke is — a „Moszkovszkije Novosztyi” című hetilapnak nyilatkozott a szovjet fiatalok szerepéről, lehetőségeiről. Alijev hangsúlyozta, hogy a párt soha nem bírálta a Komszomolt, hogy az „nem a saját dolgával foglalkozik”, nem kritizálta az ifjúsági szervezetet aktivitása, állha­tatossága, a hiányosságokkal szembeni meg nem alkuvása miatt. Éppen ellenkezőleg: bírálatot csak a nehéz kér­dések megkerüléséért, a fia­talok érdekeinek védelmében tanúsított közömbösségért, a fiatalokkal kapcsolatos prob­lémák megoldásában való következetlenségéért kapott a Komszomol. Nem a szófoga­dó végrehajtót, hanem a harcos szövetségest, saját megbízható utánpótlását lát­ja a párt a Komszomolban — mondta Alijev. A júliusban kezdődő XII. Világifjúsági Találkozóról Alijev elmondta, hogy a világ majdnem 150 országából ér­keznek fiatalok Moszkvába. Az új nemzedék képviselői komoly, alkotó módon vitat­ják majd meg azt, hogy mit tud tenni a fiatalság a béke megerősítése és a nukleáris katasztrófa elhárítása érde­kében. (TASZSZ) Kamikazeakciók Libanonban Szövetség a síita Amal és Grúzak között Két, gépkocsival végrehajtott „öngyilkos merényletet” kö­vettek el kedden Libanon déli részén, az Izrael és csat­lósai által megszállt terüle­ten. Az akciók következté­ben 18-an meghaltak, tízen megsebesültek. A Libanoni Nemzeti Ellenállás nevű szervezet közölte, hogy tag­jai követték el a merényle­teket. A két gépkocsi sofőrje — egy drúz nő és egy szíriai születésű férfi — katonai lé­tesítmények közelében rob­bantotta fel járművét. A két legnagyobb libanoni mohamedán politikai-kato­nai tömörülés a hírek sze­rint szövetségre lépett egy­mással. A szíriai közvetítés­sel folytatott tárgyalások eredményeképp Nabih Berri, a síita Amal mozgalom, va­lamint Valid Dzsumblatt, a főképp drúzokat összefogó Libanoni Haladó Szocialista Párt vezetője között „hivata­los megállapodás” jött létre „Libanoni Nemzeti Szövetség Frontja” néven. A „Front” magában foglalja a Libanoni Kommunista Pártot, vala­mint két, Szíriához szorosan kötődő mozgalmat, az Arab Szocialista Baath-pártot és a Szíria Nemzeti Szocialista Pártot is. Az új szövetség résztvevői azt tűzték ki cé­lul, hogy lefegyverzi­k és szélnek eresztik a Libanon­ban levő összes, nem állami milíciát. (MTI) Líbiai panasz az ENSZ-nél Líbia kormánya panaszt emel az ENSZ-nél Reagan elnök ellen, amiért az ameri­kai jogászszövetség közgyű­lésén elhangzott beszédében terrorcselekményekkel vá­dolta Líbiát. Mint emlékeze­tes, az amerikai elnök kiro­hant Irán, Líbia, a KNDK, Kuba és Nicaragua ellen. Az amerikai bulvársajtó stílusá­ban Reagan „terrorista háló­zat” tagjaiként tüntette fel ezeket az országokat, azt ál­lítván, hogy „háborús cse­lekményeket folytatnak” az Egyesült Államok ellen. A líbiai külügyminiszté­rium szerdán üzenetet kül­dött ebben a témában az ENSZ főtitkárának és a Biz­tonsági Tanács elnökének. Az üzenet védelmet kér a vi­lágszervezettől „az amerikai arrogancia ellen”. (MTI, AP) Washingtonban a Fehér Ház előtt mostanában napról napra tün­tetnek a főváros hontalanjai és a velük szimpatizálók az ellen, hogy a kormány be akarja záratni a város legnagyobb éjjeli me­nedékhelyét. Az épületben, amelyet lebontásra ítéltek, éjszakán­ként mintegy 800 ember húzhatta meg magát TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség Hatvanéves a TASZSZ Hatvanadik születésnapját ünnepelte szerdán a Szov­jetunió központi hírügynök­sége, a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottsága üdvöz­letben fejezte ki jókívánsá­gait a Szovjetunióban és vi­lágszerte nagy tekintélyű szovjet hírszolgálati iroda dolgozóinak. Az üdvözlet tolmácsolta az SZKP Köz­ponti Bizottságának azt a meggyőződését, hogy a TASZSZ továbbra is a leg­sürgetőbb napi feladatok — a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsítása, a szocialista országok közötti sokrétű együttműködés erő­sítése és az atomháborús fe­nyegetés elleni harc­­ szol­gálatába állítja propaganda- és tájékoztatási tevékenysé­gét. Az 1925. július 10-én létre­hozott TASZSZ, amelynek elődei a Petrográdi Távirati Iroda, valamint az Oroszor­szági Távirati Ügynökség (ROSZTA) voltak, ma 51 or­szággal tart fenn számítógé­pes távközlési kapcsolatot, anyagait azonban 115 ország­ban több mint ezer hírügy­nökség, újság, rádió- és te­levíziós állomás használja fel rendszeresen. Az évforduló alkalmából a TASZSZ számos üdvözletet kapott szovjet és külföldi partnereitől is. Szívélyes üd­vözletét küldte Moszkvába többek között a Magyar Táv­irati Iroda kollektívája. Nagyvárosi tömegközlekedés (Folytatás az 1. oldalról) tette a tömegközlekedési jár­műveken tapasztalt zsúfolt­ságot. Az érintett vállalatok többsége igyekszik megtarta­ni a városi tanács közleke­dési osztályával kötött meg­állapodást, de akadnak mun­kahelyek, amelyeket időn­ként emlékeztetni kell köte­lezettségükre. Vannak, ame­lyek időnként egyedi enge­délyekkel igyekeznek meg­kerülni a kijelölt utat. Leg­gyakrabban arra hivatkoz­nak, hogy csúcsidőben, 6 és 8 óra között túlságosan zsú­foltak az autóbuszjáratok, ráadásul pontatlanok is. Többször előfordult, hogy a város peremkerületeiben, például Hattyastelepen, Gyá­­laréten és Mihályteleken hoppon maradtak a Szeged más körzeteibe utazók, mert a Volán — mondván, ki­használatlanok a járatok —, kiemelt a forgalomból buszo­kat. A lépcsőzetes munkakez­dés ellenére is meglevő fe­szültségeket a viteldíjak eme­lése csillapította ugyan, még­is hasznosabb volna, ha a munkahelyek és közlekedési vállalatok nem egymásra há­rítanák a felelősséget. Ha a labda átpasszolása helyett közösen, valódi együttműkö­désben keresnék az utazók­nak legjobb megoldást. Ilyenkor nyáron egyébként viszonylag kevesebb a gond, nem kell számolni az isko­lásokkal, és a felnőttek kö­zül, a megemelt viteldíjak miatt, lényegesen keveseb­ben váltanak kombinált bér­leteket, rövidebb utakra gya­log, illetve kerékpáron in­dulnak. Hátrányos helyzetűek a győri tömegközlekedés szer­vezői, ellátói — fogalmaz né­mi iróniával Csiszka Antal. A 120 ezres nagyváros la­kosságát és a több mint har­mincezer bejárót kell úgy szolgálnia a 19-es számú Vo­lán Vállalatnak, hogy szinte minden járata gyakran zár­va tartott sorompóval (két vasútvonal metszi a várost), szűk felüljárókkal, időről időre lezárt hidakkal (három folyó szeli át a települést) találkozik. Néhány évvel ezelőtt szá­mítógéppel dolgozták ki a menetrendet, azonban ezt a kényszerű és célszerű vál­toztatások miatt azóta „kéz­zel” módosítgatják. De tud­ják a közlekedésszervezők, hogy a helyzet ma sem opti­mális. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a napok­ban rendelték meg a Közle­kedéstudományi Intézetnél a győri autóbuszhálózat elemzését, racionális átszer­vezését, illetve ehhez kapcso­lódóan a lehetséges lépcsőzé­­si elképzeléseket. A lépcsőzetes munkakez­dés bevezetésében annak ide­jén Győr élen járt, még ak­kor is, ha néhány nagyvál­lalat — elsősorban a Rába — máig nem hajlandó a mun­kakezdést módosítani. A kez­deti lendület mások részéről megcsappant, ma becslések szerint csak ötezren járnak eltérő munkaidőben dolgozni. Ilyenkor nyáron szinte ki­ürül a város. Szükség is van némi levegővételre, mert be­szerzési gondok miatt soha nincs annyi és olyan műsza­ki állapotú autóbusz, mint amennyire szükség lenne. Ma 75—80 százalékos a gépkocsi­­vezetők munkaidő-kihaszná­lása, ami távolról sem mond­ható optimálisnak. Egyre nö­vekednek az üzemeltetési költségek is az elöregedett járművek gyakoribb meghi­básodása, a terven felüli nagyjavítások miatt. Pécs valamennyi lakosa naponta kétszer utazik autó­busszal — tudósít Eszterhás Katalin. Ez adódik a város településszerkezetéből,­­hiszen a legtöbb ember csak két já­rat igénybevételével jut el a lakóhelyéről a munkahelyre. Így szinte magától értetődik, hogy a munkahelyek és a Volán egyezséget kellett, hogy kössön a kultúrált utaz­tatás érdekében. Naponta 130 járat mintegy 30 ezer kilo­méteren szállítja a baranyai megyeszékhely lakóit. A nyári időszak a leg­könnyebb a Volán életében, hiszen lényegesen keveseb­ben veszik igénybe szolgálta­tásaikat. Az iskolai év meg­kezdése azonban komoly próbatétel, hiszen az autóbu­szok zsúfoltságának egyik előidézője, hogy az iskolák azonos időpontban kezdik a tanítást és ugyancsak ekkor kezdődik a munka a legtöbb hivatalban is. Nehéz feladat a déli városrész kiszolgálása, hiszen a Szekszárd nagyságú Lvov kertváros munkahelyet alig-alig mondhat magáénak, így az ott levők többsége a város más pontjaira utazik. A buszok csak egyik menet­ben kihasználtak, reggel a városba menetkor, délután pedig a hazatéréskor — ak­kor viszont zsúfoltak. A Volán rendszeresen vé­gez utasszámlálást, a tapasz­talatokat felhasználva igazít­ják a menetrendet. És ha le­het, rábeszélik a munkahe­lyeket a munkaidőkezdés mó­dosítására is. Jó kapcsolatot alakítottak ki a legnagyobb létszámú üzemekkel és gyá­rakkal, így a Gázmű, az Ag­­roker, a Sopiana Gépgyár, a Mechanikai Laboratórium és a Hőerőmű figyelembe vette a város érdekeit. Mivel a jövőben sem várható az autó­buszok számának látványos növelése, inkább a jobb ki­használásra törekszik az utaztatási vállalat. A leg­utóbbi utasszámláláskor 80 munkahelyet külön is felke­restek, kikértük a dolgozók utazással kapcsolatos véle­ményét. Felosztották a várost 73 körzetre, és a legsűrűbben lakott részekre ma már­ négy-öt percenként indítanak járatokat, míg korábban hét­tíz percenként közlekedtek csak. Vannak olyan részei is a városnak, ahová az eddi­giektől ritkábban megy autó­busz, mivel nem volt ki­használva. A közlekedési költségek emelkedése­ óta ke­vesebben vesznek menetje­gyet, mégsem csökkent az utazások száma, mivel nőtt az ötvonalas nyugdíjas- és tanulóbérletet váltók száma. Tavaly 128 millióan utaztak autóbusszal Pécsett. 3 Előny mindkét oldalon Egy régi arab mondás sze­rint csak azokat a datolyafá­kat dobálják kövekkel, mely­nek koronáján sok értékes gyümölcs terem. Nos, ha e kődobálás sza­­poraságából, nagyságából le­het következtetni valamilyen gazdasági-politikai fogalom fontosságára, akkor a ma­gyar—szovjet gazdasági együttműködésnek igencsak előkelő a .„helyezése”, hiszen ellenfeleink — ellenségeink részéről — talán semmit sem támadtak olyan kitar­tóan és akkora hevességgel, mint a két nép gazdasági kapcsolatát. A. sok keveslése­ s propaganda volt-e ha­tással, vagy pedig korábbi történelmünk emlékeinek továbbélése az oka, tény, hogy a KGST megalakulása és a magyar—szovjet együtt­működés kialakulása idősza­kában bizony nálunk is szép­­számmal akadtak olyanok, akik nem szívesen vettek tu­domást az együttműködés fokozásáról, mondogatván: nem jó a nagyokkal egy tál­ból cseresznyézni, hiszen könnyen lehet, hogy nekünk, kicsiknek csak a magok ma­radnak. Nos, e vélekedés alaptalan voltát nemcsak az bizonyít­ja, hogy országunk gazdasá­gi fejlődése, a Szovjetunió­val való együttműködés kö­vetkezményeként is igen fel­gyorsult, s a magyar gazda­ság függetlenedett a világ­piac konjunkturális — néha hisztérikus — hullámzásai­tól, hanem az is,­ hogy az együttműködés további évei­ben már azok is kevesellték a két ország közötti szako­sodásban, kooperációban be­következett növekedést, akik korábban féltették országun­kat ettől. Újabban tehát inkább olyan kifogások voltak hall­hatók, hogy az együttműkö­dés növekedésének üteme, annak minősége elmarad a szükségestől, a lehetségestől. Olyan eredményeket hiá­nyoltak, amit a Közös Piac egyes országai már elértek, mi még nem. E türelmetlenség is érthe­tő. Hiszen egyre világosab­bá vált, hogy a modern és drága termelőberendezések kihasználása csak nagy so­rozatú — körülbelül 300 mil­liós piacra való — termelés mellett lehetséges. Ekkora piac megteremtése volt a gazdasági oka a Közös Piac megalakításának, s ezt nyújt­hatja a szocialista országok számára a Szovjetunióval való együttműködés. De ezen túl, a Szovjetunió­val való gazdasági kapcsolat jelenti a nyersanyagokkal való ellátásunkat, a fejlett technika átvételét, olyan tu­dományos eredmények hasz­nosítását, melyeknek eléré­séhez sem anyagi, sem szel­lemi erőnk nem elegendőek. De jelenti a Szovjetunióval való kapcsolat számos ma­gyar üzem részére — hosszú távon is — a biztos piacot, termékeink értékesíthetősé­gét. Ezért érthető, a már em­lített türelmetlenség, az együttműködés lehetőségei­nek fehér foltjait látván. Amilyen érthető azonban az együttműködés gyorsítá­sára való igény, olyan érthe­tő az óhajtott és a megvaló­sult tempó közötti különb­ség is. Könnyen belátható ugyanis, hogy két ország gazdasági tevékenységének összehasonlítása nem köny­­nyű dolog. Jócskán vannak tapasztalataink arra vonat­kozóan, mennyi problémát, gondot jelent a kooperáció megszervezése olyan vállala­tok között is, amelyek egyet­­len ország egyetlen miniszté­riumához tartoznak. A biztos bázis A magyar—szovjet gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési kormánykö­zi bizottság 33. ülésszakáról kiadott közlemény tehát mél­tán szögezi le — ahogy azt az MTI jelentette —, hogy a két ország közötti harminc­nál több szakosítási és koo­perációs egyezmény fontos szerepet játszik a gazdasági kapcsolatok alakulásában, a múltban is és a jövőben is. Hiszen a Szovjetunióba irá­nyuló tekintélyes nagyság­­rendű kivitelünk 40 száza­léka, behozatalunknak pe­dig 15 százaléka bonyolódik ezen egyezmények alapján. A bizottság legutóbbi ülé­sén három egyezmény érvé­nyességét meghosszabbítot­ták. További öt évre az épí­tő-, útépítő- és kommunális gépek és berendezések gyár­tásszakosításáról szóló egyez­ményt, melynek keretében Magyarország importál ilyen jellegű gépeket a Szovjet­unióból, valamint a festékek levegő nélküli felvitelére szolgáló gépek főegységeire és alkatrészeire vonatkozó gyártásszakosítást. Továbbra is érvényben marad a mű­­szakigumi-cikkek gyártás­szakosítására és kooperáció­jára vonatkozó megállapo­dás, ahol Magyarország főleg a kőolajkitermelésben alkal­mazott, világszínvonalú töm­lők szállítását vállalja, szov­jet részről pedig e termék gyártásához szükséges nyers­anyagokat juttatnak Magyar­­országra. A bizottság ülésszakán nemcsak régi egyezményeket hosszabbítottak meg, de sor került még új tudományos­műszaki egyezmény aláírásá­ra is. Ezek között szerepel a csővezetékek élettartamának növelése, a számítógép-háló­zatok és táv­ adatfeldolgozó rendszerek létrehozása, az anyagmozgatási és raktáro­zási komplex technikai rend­szerek megépítése, és az or­vosi analízis módszereinek és eszközeinek kidolgozása. A legjobbat De aláírták és 2000-ig szóló érvénnyel meghosszabbítot­ták a traktor- és mezőgazda­­sági gépgyártást, valamint a híradástechnikai ipar hosz­­szú távú ágazati program­jait. S megtárgyalták a ma­gyar—szovjet vaskohászati együttműködés fejlesztésé­nek lehetőségeit. Foglalkoz­tak a szovjet vállalatok ma­gyar közreműködéssel való rekonstrukciójának kérdé­seivel is. Ez az együttműkö­dési forma csak a mostani ötéves tervidőszak elejétől gazdagítja kapcsolatainkat, de már kedvező eredményei vannak a ruházati- és cipő­iparban, valamint a gépjár­műiparban. A feladat: a Szovjetunió könnyűiparának rekonstrukciójában való ma­gyar részvételi lehetőségek bővítése. A két állam kormányközi bizottságának ülése mindig jelentős előrelépéseket ala­poz meg a gazdasági kapcso­latok alakításában. Az ülé­seken aláírt jegyzőkönyvek, megállapodások ösztönzést és lehetőséget adnak orszá­gaink közötti gazdasági kap­csolatok bővítéséhez. E lehe­tőség azonban valósággá csak akkor válik, ha a kü­lönböző szervek, vállalatok, emberek mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy az együttműködés meg­felelő ütemben bővíthető legyen. Ennek a­ legfontosabb eleme, hogy igyekezzünk ne csak a partnertől elvárni, hogy az bennünket a lehető legjobban lásson el a szá­munkra szükséges termé­kekkel, hanem az is, sőt első­sorban az, hogy minden olyan termékünk, amit e ba­ráti országba exportálunk, a lehető legjobb minőségű le­gyen, amit nemcsak azért vesznek át tőlünk, mert erre a baráti kapcsolat kötelezi őket, hanem azért, mert az országnak szüksége van rá, a fogyasztók igénylik, mert a termék, amit szállítunk, a maga nemében a lehető leg­jobb. Garam József

Next