Népszava, 1985. július (113. évfolyam, 152–178. sz.)

1985-07-11 / 161. szám

4 Nehéz számvetés Orosz Lászlóék éppen csomagolnak. Bármilyen okosan fontolgatják, mi a legszükségesebb, mégis jókora pakk kerekedik. Hiszen aki négy gyerekkel indul ebben a bi­zonytalan nyári időben a Balaton-partra, annak káni­kulától hűvös, esős napokig kell az időjárás szeszélyes­ségével számolnia. — Már eldöntöttük, hogy az idén búcsút veszünk a Balatontól. Hacsak nem si­kerül jövőre újra a nagycsa­ládosok számára kialakított SZOT-üdülőbe kapnunk beu­talót. Ám ez nem valószínű, hiszen jóval több a többgye­rekes család, mint az eloszt­ható beutaló. Elképesztően drága a bérelt nyaralóban a balatoni nyaralás — mondja Katalin. — És bármilyen furcsán hangzik, mégis, ehhez a mé­regdrága nyaraláshoz is sze­rencse vagy jó ismeretség kell — veszi át férje a szót. Számolgatjuk a különbsé­get. Valóban meghökkentő a két számadat. — Tavaly — először, ami­óta megszületett a második kisfiúnk — a szántódi Pa­noráma üdülőben tölthet­tünk két nagyszerű hetet. Kétezerhétszáz forintot fi­zettünk. Kényelmes, komfor­tos faházakban, jó ellátás­sal, kellemes programokkal telt az idő. Felejthetetlenül szép volt nekünk is, a gye­rekeinknek is. Nincs beutaló . Arról külön érdemes szólni, milyen jó társaság egymás számára a többi nagy család. Barátságokat is kötöttünk mi is, a gyerekek is. De hová mehet az ember, ha négy gyerekkel indul nyaralni, egyedüvé? Mi nem találtunk soha egyéb lehető­séget, mint, hogy — ahány napra a pénzükből futja — nyaralót bérelünk. — S ez a megoldás mi­lyen anyagi terhet okoz? — Az idei árfolyamon: napi 1200 forint. Alig több, mint két nap a kéthetes SZOT- üdülés árából. És ennyit csu­pán a szállásért fizetünk. — Ne legyünk igazságta­lanok, mert tágas, kényel­mes, kitűnően felszerelt víz­­parti nyaralót bérelünk ezért a napi összegért. A kénye­lemből persze számomra so­kat levon, hogy naponta főz­nöm kell. És ami nyáron, a Balatonnál nem kisebb te­her, a bevásárlás is a mi dolgunk, természetesen.­­ S hogy mégis miért kell ehhez a lehetőséghez is szerencse, ismeretség vagy éppen protekció? A konku­rencia miatt. A nyugati tu­ristáknak ugyanis nem annyi a napi 1200 forint, mint ne­künk. Tavaly, amikor lefog­laltuk ezt a helyet, még ezer forint volt egy napra — ami akkor sem csekélység, ha hatfelé osztjuk — és úgy gondoltuk, majd eldöntjük, hány napra jöhetünk, a nem éppen könnyen összegyűjtött pénz szerint. Ám amikor végleg meg akartunk álla­podni a Sióturistán keresz­tül a tulajdonossal, kiderült, hogy vagy egy hónapra kell kivennünk vagy egyáltalán nem kapjuk meg ezt a la­kást. Nagy nehezen sikerült mégis megegyeznünk, enge­dett, mi pedig vállaltunk a tervezett napokhoz még né­hány napot. De — úgy mond­ják a barátaink — ebből az összegből akár külföldi útra indulhattunk volna, és ta­lán hosszabb időre, mint amit a­­ Balatonnál tudunk tölteni. Ha m­­ind iskolások lesznek . Nem tudom. Nem pró­báltuk. Kicsik még akkora úthoz, külföldi túrára a gye­rekeink. De egyelőre nem lá­tunk egyéb megoldást, mint hogy vagy ilyen terhet vál­lalunk, ha azt akarjuk, hogy nyaralhassanak a gyere­keink­, vagy lemondunk az utazásról és itthon — közeli kirándulásokkal — töltjük a nyaralást. — Úgy gondolom azért, hogy néhány év múlva köny­­nyebb lesz, ha mind iskolá­sok lesznek a gyerekek. Ak­kor már mehetnek — akár együtt — úttörőtáborba, s újra élvezhetik a Balatont is, ha úgy sikerül. Minden­esetre hallgatnunk kell azok­ra, akik szerint Magyaror­szágon akad olcsóbban ki­vehető ház olyan családok számára, akiknek négy-öt gyerekkel ritkán jut szak­­szervezeti beutaló, s akik mégis szeretnék, ha az ő gye­rekeiknek is jutna a nyár örömeiből. Tóth Pál harmadéves főiskolai hallgató. Most, mint tavaly és a két év előtti nyá­ron, táborba készül, kisisko­lások közé. — Napközis tanár voltam egy évig, mielőtt sikerült a tanárképző főiskolára a fel­vételin. Alsó tagozatos gye­rekekkel foglalkoztam egy kis­iskolában. Négy osztályba jutott alig egy osztálynyi gyerek. Akkor nyáron meg­kértek, hogy helyettesítsek egy távollévő kollégát a tá­borban is. Azóta évről évre visszahívnak és én öröm­mel vállalom a tábori mun­kát, a felügyeletet. — Azok a nehéz napok — a Velencei-tó partján lévén a tábor —, amikor hűvös van, esik az eső, nem me­hetnek a gyerekek fürdeni. Esőben, ilyen kicsikkel, a ki­rándulás is bajos. Egész nap­ra nem könnyű lekötni őket, hogy a rend se bomoljon fel­­ és kellemesen, hasznosan­­ tölthessük az időt. Ilyenkor­­ érzem úgy, hogy kevesen va­­­­gyünk, mert kisebb csopor­tokkal könnyebb lenne vala­milyen szellemi torna, fog­lalkozás. A nagyteremben, ahol sokan elférnek, filmet vetítünk, bábjátékot ját­szunk. Azt nagyon szeretik a kicsik, ha kötetlen a játék, csak a főtémát és a szerep­lőket határozzuk meg. A mese hatalma — Commedia dell’arte? — Olyasmi. Aszerint, hogy milyen bábuink vannak, vagy milyen figurákat tudunk ösz­­szetákolni esetleg magunk. Magamról is tudom, gyerek­koromból, hogy mesét nem­csak hallgatni, de kitalálni, szövögetni is szeret szinte minden gyerek. — Jut valamelyest pihe­nésre, nyaralásra a felügyelő tanárnak is idő?­­ — Nem éppen. Nyolc-tíz éves gyerekekre, különösen vízparton, állandóan ügyelni kell. Igaz, ketten vagyunk felváltva ügyeletesek. Ha szép, meleg az idő — este, ha már lepihentek a gyerekek vagy felvált a másik ügyele­tes, így szabad vagyok. Me­leg nyáron késő este füröd­­j­ni is nagyon kellemes. — Szívesen vállalok nya­ranta ilyen munkát. Nem­csak a kereset miatt, ami természetesen nagyon jól jön, mint mindenkinek, aki még maga is tanul, de azért is, mert együtt vagyok a gye­rekekkel, és ez igazi próba, gyakorlat a későbbi tanítás­hoz is. Rab Nóra (Folytatjuk) Teknős Miklós felvétele Jól halad az aratás (Folytatás az 1. oldalról) jára, hétfőn azonban hozzá­láttak a közös gazdaság öt­száz­­ hektárnyi repcéjének aratásához, s ha az idő en­gedi, a hét végére biztonság­ba kerül az olajos növény magja is. Bácskában és a Duna men­tén illetékes termelőszövet­kezeti területi szövetség kü­lön elnökségi ülésen össze­gezte június harmadik heté­ben a tennivalókat. Megál­lapították : területükön egy betakarítógépre 167 hektár kalászos jut. Tízórás műsza­kokkal 15 nap elegendő az aratáshoz. Kidolgozták a gazdaságok együttműködési tervét, mert eltérőek a ter­melőszövetkezetek adottsá­gai. "A legtöbb gabonát a mélykúti Alkotmány, a já­noshalmi Jókai, a solti Rá­kóczi, az apostagi Duna­­menti és a madarasi Béke Termelőszövetkezetben ter­mesztenek. Elsőként a bál­­monostori Kossuth Termelő­­szövetkezet gépei vonultak ki az őszi árpa betakarításá­ra. Amire e tudósítás megjele­nik, Bács-Kiskunban már az utolsó őszi árpakalász is tá­rolóhelyekre került. Jóked­vűen dolgoztak az emberek, mert jó volt a termés. A kombájnok a tavalyinál né­hány nappal előbb álltak munkába a búzaföldeken. E hét eleje óta dolgoznak szor­galmasan a kecskeméti, a kiskunfélegyházi, a petőfi­­szállási határban. A homo­kos területeken érik leggyor­sabban az egész megyében az idei csapadékot szép ter­méssel megháláló búza. A szárítóból lehetne több is. Naponta 21 ezer tonna — mintegy 600—1000 vagon ter­mény — átvételére vállalko­zik a megyei gabonaipar. Úgy tervezik, hogy a termés negyedrészét exportálják. Több mint 3 ezer hektáron elkészültek a másodvetéssel is. Buni Géza, Csiszka Antal, Heltai Nándor, D. Karádi Katalin CSÜTÖRTÖK, 1985. JÚLIUS 11. NÉPSZAVA Melyik ujját harapja a Minő? Innocence: ártatlanság. A Minőségi Cipőgyár (Minő) e márkanévvel kezdte hódító útját külföldön. Méghozzá nem is valamelyik közeli nyugat-európai országban, hanem egyenest a tengeren­túlon, az USA-ban. Az ame­­riai Klassic Aura céggel kö­tött kooperáció nyitotta ki a vállalat kapuit a legújabb divat előtt. Néhány éve az első Innocence cipők export­ból visszamaradt példányai­hoz itthon pult alól is alig lehetett hozzájutni. A márka­név azóta is a garantáltan legfrissebb módit és a jó minőséget jelenti. A hazai üzletekben — ha nem is min­denütt — már rendszeresen megjelenik, de jelenléte se­hol sem tart sokáig. Gyor­san „lábrakél”, pedig koránt­sem tartozik az olcsóságok közé. H­a új módi drágább A Minő sikereinek titka Póka Márton vezérigazgató­­helyettes szerint: a feltéte­lek, a szigorú követelmények és a határidők betartása, a pontosság, a gyorsaság és a jó minőség. — A legfontosabbat, a di­vatosságot, külön szeretném említeni — mondja. — A női cipőknél, s mi csak ilyet gyártunk, a divatnak döntő jelentősége van. Minden si­ker első feltétele az, hogy az általunk kínált modellek, a kollekció beleillik-e az adott szezon uralkodó, illet­ve terjedőben levő divatirá­nyába. Ehhez nyújt nekünk nagy segítséget az amerikai kereskedőcéggel kialakított együttműködés, amely kere­tében meghatározzák a ké­szítendő fazont, sőt küldik a kaptafákat is. A divatosság pedig árképző tényező: az új módiért mindig többet ad az azt kereső vevő. Az amerikai divat azon­ban nem ugyanaz, mint az európai. Sőt, a divatdiktáto­rok szeszélyei nem is egy időben jelennek meg az egyes országokban, egy-két, esetleg többéves követési távolság is kialakul. A sok­féle, egyszerre létező divat­­irányzatból fáziseltolódással jelentkező, különböző igé­nyek közül nehéz lehet ki­választani, melyik is a köve­tendő, s megéri-e valóban követni. Hiszen a divat vál­tozásaiban ésszerűséget, lo­gikát nehéz találni, viszont a cipőgyártásban ugyanúgy alapszabály az ésszerű, logi­kus gazdálkodás, m­int akár­­mely más ipari cégnél, ahol a munka tárgya szezonon­ként — esetleg évente négy­szer is — nem vált színt, for­mát és fazont. — Ez az, ami számunkra olyan termékszerkezet kiala­kítását követelte meg, amely rugalmasan elviseli a válto­zásokat, a váltásokat — ma­gyarázza a vezérigazgató-he­lyettes. — A gépparkot, az embereinket egy csapásra át­alakítani, átprogramozni nem lehet, a gazdasági feltételek viszont egyre jobban szorí­tottak bennünket arra, hogy lépjünk valamerre. A nyolc­vanas évek elején a tőkés exportunk alig érte el az 5 százalékot. 1983—84-re elér­tük, hogy a termelésünk egy­­harmadát a hazai, másik harmadát a szocialista, a har­madik harmadát pedig a tő­kés piacokra gyártjuk. A viszonylag gyors irány­váltásban döntő volt a kül­földi kooperáció, amit per­sze nem adtak ingyen. Tárt karokkal sehol sem várták a Minót, kinn a piacért verí­­tékezve alkudoztak az üzlet­kötők, itthon pedig a szokat­lan tempó izzasztotta a mun­­kásokat, a vezetőket. Ennek eredményeként az üzlet beindult, egyre több helyen lehetett jól eladni a Mino-cipőket.­­ A nyolcvanas évektől a gazdasági szabályozók is ar­ra ösztökéltek, hogy minél nagyobb értékű tőkés kivitelt érjünk el. Az Innocence már­ka mellett, amely középmi­nőséget és árat jelent az amerikai piacon, kialakítot­tunk két újabbat. A Mully az egészen magas minőséget és ennek megfelelő árat je­lent, a másik, a Minő — amely vállalatunk nevét is népszerűsíti —, az olcsóbb, egyszerűbb modelleket takar­ja. Az új márkanevek beve­zetését már megkezdtük, sze­repelnek idei ajánlataink­ban, a fogadtatásuk biztató. Kivívott rangt Póka Márton azt is el­mondja, hogy a vállalat kon­vertibilis kivitele nem csu­pán az amerikai exportból áll. Bár önmagában az sem lenne lebecsülendő, hiszen egyre növekszik a megrende­lés, az idén már 600 ezer párra szól. Emellett azon­ban több nyugat-európai or­szág piacára is sikerült be­kerülniük. Sőt, újabb koope­rációkról is tárgyalnak. — Ma már ott tartunk, hogy olasz tervezőket foglal­koztatunk saját tervezőgár­dánk mellett. A legfontosabb anyagokat és alkatrészeket — kaptafákat, bőröket, sar­kakat —­ külföldről vásárol­juk. Kialakult az ismeretségi körünk, már nem ismeretlen eladóként jelenünk meg a külpiacon. Alighanem so­kat nyomott a latba ez akkor, amikor a közelmúltban meg­kezdtük a tárgyalásokat egy NSZK-beli céggel. Tavaly bérmunkát végeztünk nekik, 100 ezer pár cipőhöz készí­tettünk számukra felsőrészt. Most 50 ezer pár kész cipőre szóló megrendelésünk van tőlük, de a tárgyalások ennél szélesebb körű kooperációs kapcsolat kialakításáról folynak. Ugyancsak hasonló program szerint szeretnénk egy olasz céggel is együtt dolgozni, velük most még csak bérmunkáról beszélünk. Döntési kényszerben A Minőségi Cipőgyár az idén a tőkés export 15 szá­zalékos növelését tervezte. Nem kis vállalkozókedv kel­lett ehhez. Az idei első félév jól sikerült. Mi várható az év hátralevő hónapjaiban? Póka Márton korántsem bizakodó.­­ Már csaknem biztos, hogy a 15 százalékos növe­kedést nem tudjuk elérni. S ennek több oka van. Alap­vetően az, hogy az év ele­jén a szabályozóváltozások új helyzet elé állítottak ben­nünket. Pontosabban a tőkés exporttal kapcsolatos válto­zások miatt kerültünk döntés elé. Számunkra a mostani szabályok szerint csak a már bevezetett, jól fizetett kül­földi piacokon érdemes ke­reskedni. Az újakon ugyan­is bizonyos ideig meg kell fizetni a bevezetés árát. Emiatt néha az új piacok megszerzéséről le kell mon­danunk. S ez veszélyes dolog olyan helyzetben, amikor a világ cipőpiacain nagyobb a kíná­lat, mint a kereslet. Most sajnos m­egtört a len­dületünk, a kezdeményező­készségünk, s alighanem ez a kiesés — mivel mi egy-két szezonnal előre dolgozunk — még a 86-os exportunkban is érezhető lesz. A hazai vásárló talán örül, ha kevesebb megy exportra, több Mino-cipő jut az ittho­ni üzletekbe. De a népgazda­ságnak érdeke az is, hogy a szocialista országok igényeit kielégítsék azok az ipari vállalatok, amelyek ott ke­lendő cikkeket gyártanak. A Minőségi Cipőgyár az idén 1,8 millió pár női cipőt gyárt a Szovjetuniónak. Ugyanak­kor a népgazdaságnak szük­sége van arra is, hogy nö­vekedjék a tőkés export is. Mit tegyen a három lábára — a hazai, a szocialista és a tőkés piacra — egyaránt tá­maszkodó cipőgyár? Melyik láb (ujját) harapja, hogy ne fájjon? A válasz: a döntés koránt­sem egyszerű. Az minden­esetre biztos, hogy minél később születik meg, annál többe kerül. Osváth Sarolta Az erőszak Halál a kisszalonban Sorozatunkban a XX. szá­zad híres-hírhedt politikai gyilkosságaiból, merény­leteiből, terrorakcióiból gyűjtünk szomorú csokor­ba néhányat. A történetek mottója ez lehetne: fekete lapok az erőszak száza­dának világpolitikájából. Az első dátum: 1901. Az utolsó: ki tudja? Bécsben, a város szívében, a Ballhausplatzon emelkedik a patinás kancellári palota. Lépcsőit, tágas folyosóit jár­va, a festményeket nézve a monarchikus történelmi múlt nyomait vehetjük számba. De vannak frissebb történel­mi emlékek is. Magyar újságírók társasá­gában az ország mai kancel­lárját, dr. Fred Sinowatzot várjuk. Tévés kollégáim az interjúra legmegfelelőbb he­lyet keresik, a rádió tudósí­tója magnóját ellenőrzi, ne­künk ott lapul a zsebünkben a jegyzetfüzet és a toll , várunk. Kísérőnk, a sajtóhi­vatal vezető munkatársa csendes beszélgetést kezde­ményez. — Tudják uraim, hogy ez, ahol most tartózkodunk az úgynevezett kisszalon. Itt, ebben a­­sarokban lőtték le Dollfuss kancellárt. Éppen csak megnézhetjük a nevezetes merénylet hely­színét, s már be is lép Auszt­ria jelenlegi kormányfője, el­nézést kérve a késésért. Miután hazatértünk Buda­pestre, elolvastam az 1934-es merénylet dokumentumait. A világszerte jól ismert ese­mény már a nácizmus kül­földi térhódításának fölis­merhető és bizonyító erejű jele volt.* Az 1934. július 26-án, csü­törtökön megjelent Népsza­va kétséget sem hagyott efelől. Háromsoros, nagybe­tűs, elsőoldalas főcímében ez olvasható: „Horogkeresztesek fegyveres puccsa Ausztriá­ban, Dollfusst agyonlőtték’. A tudósítás elején olvas­ható a szerdai, július 25-i lap összefoglalója: „Az osztrák horogkeresztesek rohamcsa­patai szerdán délben vakme­rő puccskísérletet hajtottak végre. Délben egy órakor kö­rülbelül háromszáz főnyi ter­rorcsapat elfoglalta a rádió johannesgassei palotáját, egy másik 150 főnyi csoport pe­dig benyomult a kancellári hivatalba. A horogkereszte­sek mindkét helyen az oszt­rák hadsereg vagy a rend­őrség egyenruháit viselték. A rádió épületében kény­szerítették a bemondót, hogy bejelentse a Dollfuss-kor­­mány lemondását. Ezután rö­videsen megszűnt a rádióle­adás. A karhatalom három óra hosszat tartó véres harc után tudta csak visszafoglal­ni a­ stúdiót. ■ A kancellári palotában a terrorcsapat végigjárta a kancellári hivatal valameny­­nyi szobáját és összeterelte a tisztviselőket. Egy másik te­rembe zárták be az épület­ben talált minisztereket, Dollfuss kancellár az esemé­nyek során megsebesült. Ál­lapota a délután folyamán állandóan rosszabbodott és estefelé arra kérte a mellet­te tartózkodó Fey őrnagyot, hogy kérjen papot, mert na­gyon rosszul érzi magát. Fey őrnagy erre, hír szerint, egy cédulát küldött ki és felkér­te a terrorista csoport veze­tőjét, engedjen be egy lel­készt, aki feladja Dollfuss-

Next