Népszava, 1985. augusztus (113. évfolyam, 179–204. sz.)

1985-08-18 / 194. szám

NÉPSZAVA 1985. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP Sport Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Mechelenből Csípős kajak egyes világbajnok! Mechelenben a szombati nap kínos intermezzóval kez­dődött a magyarok számára. A Hódosi, Horváth kajak kettőst kétszeri rossz rajtolás miatt kizárták a versenyből. Egész délelőtt ez volt a ma­gyarok háza táján a beszéd­téma, miközben Horváth Zsolt magába roskadva könnyeket hullatott, hogy el­ső világbajnokságán ilyen nagyot hibázott. Csípős viszont senkire sem figyelt, ő az erősödő szélben, a kellemetlen, hűvös időjá­rásban két melegítőt és sap­kát is húzott magára, és csak a döntő után jutott eszembe, hogy milyen klasz­­szis módjára koncentrált már délelőtt. A délutáni fi­náléban ugyanis a legrutino­sabb kajak rókákat megszé­gyenítő módon versenyzett és a sportág klasszis számá­ban, kajak egyesben nyert világbajnoki aranyérmet, 11 év szünet után lépett Csapó Géza nyomdokaiba! Csípős Ferenc csodálato­san rajtolt az 1000 m-es dön­tőben . — Magam sem gondol­tam, hogy ilyen jól sikerül a rajt, pedig jó startoló va­gyok — mondta a verseny után érthetően boldogan. S mint mondta, az sem idege­sítette, hogy amikor felvet­te az utazósebességet, ketten is megelőzték. — Mintegy 150 méterrel a cél előtt láttam, hogy az NDK-s Zinke hajója lelas­sult és ekkor nyitottam meg a finist. Nos, ez elegendő volt ah­hoz, hogy Csípős Ferenc fél hajóhosszal nyerjen. Meg­könnyebbült a magyar tábor. Végre, végre, végre! Ezután, Csipes Ferenc menyasszonya, Gyulai Kata­lin próbálkozott, hogy első világbajnokságán hasonló bravúrt érjen el. „Cili, Cili, Cili” harsogott a maroknyi magyar tábor, Gyulai Kati azonban későn nyitotta meg a hajráját, és meg kellett elégednie a 4. hellyel. A győzelmet az NDK-s Schmidt szerezte meg, a többi helyezés a cél­fotón dőlt el. Kajak kettesben magyar hajóegység nem indult. Itt a francia Boccara, Bouchert kettős nyert meglepetésre aranyérmet. S aztán megint magyarok jöttek el. Hideg zuhanyként érte a magyar tábort, hogy a kenu II-esek 1000 méteres verse­nyében a Sarusi, Vaskuti duó csak 7. lett. A győzelmet a Heukrodht, Schuk NDK-hajó­­egység szerezte meg. A verseny után sem Sa­rusi, sem Vaskuti nem tudott magyarázatot adni arra, hogy miért nem sikerült verseny­ben maradni. Kőbán Rita és Rakusz Éva viszont csak a lehetetlent nem teljesítette, mert ezüstérmet nyerek a kajak I1-es női 500 méteres versenyében. Mindössze a Schmidt, Kuhn NDK-kettős végzett előttük és kajakos berkekben úgy tartják, az NDK-s hajót legyőzni nem lehet, legfeljebb elsüllyesz­teni. A nap utolsó versenyé­ben a férfi kajak IV-esek 1000 méteres fináléjában a magyar Gyulai, Fidel, Ko­vács, Böjti négyes volt érde­kelt, és hatalmas verseny­ben maradtak le. A győzel­met a svéd hajóegység sze­rezte meg, míg a magyarok csak a 4. helyen futottak be. Pedig féltávnál még az első­ségért küzdöttek. Vasárnap az 500 méteres versenyek­kel folytatódnak a kajak­kenu vb döntői és ekkor ke­rül sor a hosszú távú ver­senyekre is. A szombati vesztesek itt kiköszörülhetik a csorbát. Lepies György Kiküldött munkatársunk ausztráliai tel­efonj­elentése Az öttusázók ma Stílusosan — nyilván a híres angliai lóverseny színhelye után — Epsom Roadnak ne­vezik azt a sugárutat, ahon­nan a főbejárat nyílik Mel­­bourne-ben a Királyi Mező­­gazdasági Kiállítás és Vásár területére. Itt, pontosabban a 20 ezer néző befogadására alkalmas lóversenypályán rendezték meg tegnap a 28. öttusa-világbajnokság meg­nyitóját (vélhetően ez volt a hatalmas területen fekvő létesítmény eddigi legpuri­tánabb eseménye). Itt kerül ma sor — várha­tóan sokkal több izgalmat okozva — a nyitó számra, a lovaglásra is. A 20 ország­ból verbuválódott 55 tagú mezőnyben a magyar trió — Fábián László (Bp. Honvéd, 22 éves), Mizsér Attila (VI. Dózsa, 23), és Demeter Jó­zsef (Alba Volán, 24) — rajtra kész. — Megnéztük a lovaspá­lyát és vegyesek a benyomá­saink — jelentették ki a mieink. Dr. Török Ferenc szövet­ségi kapitány már ennél konkrétabban fogalmazott, de úgy, hogy versenyzői ne hallják véleményét: — Nehezebbhez vagyunk szokva! Nálunk mind kom­binációban, mind az akadá­lyok jellegében nehezebbek a pályák. Ez persze nem je­lenti azt, hogy vasárnap könnyű dolguk lesz a ver­senyzőknek. lóra ülnek Ami az időbeosztást illeti, a magyarok közül Mizsér At­tila 13-as rajtszámmal (re­mélhetőleg nem babonás!), elsőként szállhat nyeregbe a délelőtti első fordulóban. A nagy rivális szovjet együt­tesből Avgyejev és Sztarosz­­tyin szerepel az első kanyar­ban. Fábiánra és Demeterre, illetve Svárcra délután ke­rül sor.­­ Részben jó, ha valaki délután lovagol, hiszen a délelőtti tapasztalatok birto­kában indulhat, részben vi­szont rossz időben romlik a pálya talaja, s egy elhibázott délelőtti lovaglás délutánra is nyomot hagy a négylábúa­kon — elemezte a helyzetet Török dr. Ennyit az időnként két­ségtelenül szerencsejátékra emlékeztető lovaglást meg­előző és szinte kötelező el­mélkedésekről. Hétfőn következik a vívás, kedden pedig az úszás. A premierhez képest mindket­tő, mondhatni, kristálytiszta vetélkedés, hiszen a páston mindenki találkozik minden­kivel, a medenceparton pe­dig valamennyi résztvevőnek egyformán ketyeg a stopper. S az is biztos, hogy a most következő három napban már sok minden tisztázódik az 55 öttusázó világbajnoki csatározásában. Serényi Péter Rövid hírek # Totóeredmények: 1, 1, 1, x, 1, 1, x, 1, 1, 1, 1, 2, 1, vasárnap játsszák, vasárnap játsszák, vasárnap játsszák. # A Várnai Nyár elneve­zésű nemzetközi női röplab­datorna harmadik napján a magyar válogatott több mint 2 órás küzdelemben 3—2 (—13, 8, 7, —11, 14) arányú vereséget szenvedett az NDK-tól, majd 3—2-re le­győzte Franciaországot. # Oslóban, a női vízilabda Európa-bajnokságon, a ma­gyar válogatott az NSZK el­len 12—7 arányú győzelmet aratott, és az ezüstérem már biztos. # Tokióban a csendes­óceáni úszóbajnokságon a 4X100 méteres gyorsváltóban az Egyesült Államok 3:17.03 perces idővel új világcsúcsot ért el.­­ Niki Lauda szombaton reggel sajtótájékoztatón je­lentette be, hogy idén vég­legesen visszavonul. Már nincs százszázalékos csapat az NB I-ben MTK-VM-Rába ETO 2-2 (1-1) Hungária krt., 5000 néző, v.: Szabó B. Góllövők: Kékesi, Boda (II-esből), illetve Csonka, Melis. MTK-VM: Gáspár — Turner, Talapa, Tóth J., Kovács J. — Katzenbach, Fülöp, Turtóczky — Kékesi (Bognár, 90. p.), Boda, Kajdy (Szeibert, 30. p.). Rába ETO: Mészáros — Csonka, Horváth R., Hlagyvik, Preszeller (Rezi, 74. p.) — Hannich, Sarlós (Szijjártó, 46. p.), Rubold — Melis, Szentes, Hajszán. A forduló rangadójának ne­vezték el a szurkolók a Hun­gária körúti mérkőzést, de ez inkább azzal volt magyaráz­ható, hogy a kék-fehérek ed­dig két bajnoki találkozóju­kat győzelemmel zárták, s most saját otthonukban fo­gadhatták az elmúlt évek ál­landó bajnokát, illetve baj­nokjelöltjét, a Rába ETO együttesét. A mérkőzés nem okozott csalódást, mert az utolsó pil­lanatig nyílt volt. Mert­ hiá­ba irányította a hazai gárda a játékot, s hiába dolgozott ki féltucatnyi gólhelyzetet, a kedvező lehetőségekkel élni nem tudott. A győriek vi­szont szórványos ellentáma­dásaikkal is kétszer bevették a hazaiak hálóját, s így szá­mukra igen értékes­­ pontot eredményezett ez a mérkő­zés. A Hungária körúti pálya ma is varázserővel bír. A le­látók, a zöld gyep, a környe­zet mind-mind a régi nagy­szerű múltat idézi, szinte várja az ember, hogy végre és főleg végérvényesen feltá­madjon a kék-fehér szín és uralkodóvá váljék a magyar bajnokságban, úgy, mint an­nak idején. De ez még késik. Igaz, nem sok hiányzott ah­hoz, hogy most több derűlá­tással, nagyobb valószínű­séggel írhassunk a „kék-fe­hér feltámadásról” ... Az, ami hiányzott, az vi­szont szót érdemel: Turtócz­ky a 65. percben — ajtó, ab­lak és kapu is nyitva volt! — a kifutó kapusba lőtte azt a labdát, amellyel az MTK-VM már 3—1-re vezethetett vol­na. S ez a kihagyott gólhely­zet végül is döntővé vált. A kék-fehérek ugyanis az utol­só negyedórában, ahelyett, hogy támadtak volna, tartani igyekeztek a vezetést, s az előny egy szerencsétlenül el­pattant labdával együtt „el­szállt”, öt perccel a befeje­zés előtt a Rába ETO ki­egyenlített! Igaza volt Sán­dor Károlynak, a népszerű „Csikarnak”, amikor felállt és elindult haza: „Ha egy ilyen meccset nem nyerünk meg, és saját pályán védeke­zünk, ahelyett, hogy az utolsó pillanatig támadnánk, akkor én csak az időmet vesztege­tem itt a lelátón!.. .” Döntetlen lett egy mérkő­zés, amelyet a hazai csapat szinte már megnyert. De ha okultak a játékosok ebből a 90 percből, akkor az 1 pon­ton felül hasznos tanulságo­kat is szerezhettek a jövőre. Mi pedig azt, hogy kiemelke­dő egyéni teljesítményt nem láttunk. (vándor) szögből — beadás helyett — lövésre vállalkozott, a labda mellészólt. Kemény volt a mérkőzés, amelyet három sárga lap is jelzett: Pardavi, Olajos, illetve Sikesdi része­sült figyelmeztetésben. Jók: Sallai, Nagy, Détári, Dajka, illetve Brettner, Par­­davi, Nagy, Jankovics. Hazai egyenlítő gól a 90. percben PMSC—Ú. Dózsa 2—2 (1—0) Pécs, 10 000 néző, v.: Makó. Góllövők: Róth (2), ill. Rostás, Kiss. PMSC: Bodnár — Kónya, Torna, Róth, Brezniczky — Cso­­both, Túri (Réfi, 73. p.), Bendes, Lőrincz — Lovász (Megye­ri, 61. p.), Mészáros. V. Dózsa: Szendrei — Grósz (Ambrus, 20. p.), Herédi, Kozma, Szabó — Palkovics (Vígh, 20. p.), Kovács E. Rostás, Steidl — Kiss L., Dékány. Ellentétes félidőket hozott a pécsi találkozó. Az első já­tékrészben a hazai csapat játszott meggyőző fölény­ben, de mindössze egy gól­ra futotta erejéből. Az 5. percben a végig kitűnő for­mában játszó Róth szerzett vezetést, amit a szünet után feljavult vendégcsapat az 58. percben kiegyenlített, sőt, a Dózsa a 77. percben Kiss ré­vén vezetést is szerzett. A válogatott védőjátékos, Róth újabb segítségére volt szük­ség, hogy a hazai gárda vé­gül is — az utolsó percben! — kiegyenlítsen és otthon tarthassa az egyik pontot. Jók: Bodnár, Róth, Cso­­both, Lőrincz, ill. Herédi, Rostás, Kiss. Két 11 -es az utolsó 5 percben Békéscsaba—ZTE 3—2 (1—1) Békéscsaba, 7000 néző, v.: Nagy B. Góllövők: Újvári, Fecsku, Királyvári (11-esből), illetve Gass, Csepregi (11-esből). Békéscsaba: Leboniczky — Vígh, Szabó II, Varga, Fabulya — Steigerwald, Pásztor, Takács I. (Királyvári, 61. p.) — Új­vári, Kanyári (Szekeres, 51. p.), Fecsku. ZTE: Balázs — Molnár, Csepregi, Pecsics, Péter — Sipos, Czigány (Rózsa, 64. p.), Galántai — Nagy I. (Kovács, 71. p.), Gass, Páli. Az első percben Újvári re­mek cselekkel húzott kapura, majd 7 méterről a jobb alsó sarokba lőtt (1—0). Nem so­kat késett a válasz sem. A 3. percben a partdobás után Le­boniczky rosszul jött ki, és a felugró Gass 5 méterről a hálóba fejelt (1—1). A félidő hátralevő részében mindkét együttesnek volt még helyze­te, de a gólok elmaradtak. A 62. perc hozta a követ­kező gólt: Szekeres beadását Fecsku lőtte a léc alá (2—1). Többet támadott a ZTE, de nem jelentett a kapura külö­nösebb veszélyt. A 85. perc­ben mégis egyenlítettek a vendégek: a Galántai felvá­gásáért megítélt büntetőt Csepregi értékesítette (2—2). Már mindenki elkönyvelte a döntetlent, amikor az utol­só percben Péter vágta fel Víghet, amiért Nagy Béla játékvezető újabb 11-est ítélt. Királyvári volt a végre­hajtó (3—2) , s így a töb­bet támadó hazaiak mindkét pontot otthon tartották. Jók: Szabó II., Pásztor, Újvári, Fecsku, ill. Csepregi, Galántai, Gass. Bodonyi korai gólja döntött Bp. Honvéd—Siófok 1—0 (1—0) Siófok, 10 000 néző, v.: Hamar. Góllövő: Bodonyi. Bp. Honvéd: Andrusch — Sallai, Nagy, Garaba, Tóth — Sikesdi, Fitos (Dózsa, 60. p.), Détári —­ Bodonyi, Dajka, Ko­vács (László, 46. p.). Siófok: Kovács — Brettner, Pardavi, Olajos, Nagy — Szajcz, Bódi (Zsadányi, 54. p.), Jankovics — Handel (Boda, 20. p.), Horváth I., Tieber. Már a 2. percben gólt látha­tott a siófoki közönség: Daj­kát szabálytalanul szerelték a kaputól 20 méterre. Détári szabadrúgását Kovács még kiütötte, de a berobbanó Bo­donyi nem hibázott (1—0). A 25. percben ismét gólt ért el a Honvéd, de Dajka sza­bálytalansága miatt a bíró a hazaiak javára ítélt sza­badrúgást. A második félidőben nagy egyenlítési lehetőséget sza­lasztott el a Siófok: Tieber került helyzetbe, de nehéz A helyzet felismerés diadala DMVSC—Csepel 2—1 (1—1) Debrecen, 8000 néző, v.: Bognár. Góllövők: Szabó (11-esből), Benyó, illetve Kovács. DMVSC: Mező — Paróczai, Nagy, Szűcs J., Kiss — Varga (Cseke, 76. p.), Szabó (Sándor, 66. p.), Supka — Magyar Zs., Magyar B. Benyó. Csepel: Gelei — Kincses B., Szabó (Nagy, 50. p.), Elekes, Gálhidi — Krasnyánszky, Kelemen, Szebegyinszky, Vági — Umoh (Ivanics, 70. p.), Kovács. A rendkívül nagy meleg­ben csak közepes színvonalú, de igen nagy iramú mérkő­zést játszott a két csapat. A hazaiak elsősorban az első félidőben több gólhelyzetet alakítottak ki, s ennek alap­ján győzelmük megérdemelt­nek mondható. A debrece­niek győzelme egyébként ér­dekes góllal pecsételődött meg: Vargát a II. félidő első percében a partvonalon ápol­ták, miközben a pályán gyors debreceni támadás alakult ki, amelyből Benyó bomba­góllal vette be a vendégek hálóját. Jók: Mező, Nagy, Szűcs, Szabó, Benyó, illetve Kin­cses, Elekes, Kelemen, Ko­vács. A forduló meglepetése Haladás—Videoton 3—2 (2—0) Szombathely, 8000 néző, v.: Nagy M. Góllövők: Marton (2), Görög, illetve Kerekes, Szabó (11-esből). Haladás VSE: Hegedűs — Horváth, Vörös Cs., Papp, Vö­rös I. — Nagy, Bognár, Pásztor (Gere, 59. p), Marton — Schröter (Demján, 46. p.), Görög. Videoton: Disztl P. — Végh, Csuhay, Nováth, Horváth — Csucsánszky (Wittmann, 58. p.), Csongrádi, Szabó, Vadász — Májer (Gyenti, 80. p.), Kerekes. Jó iramban kezdődött a mérkőzés. A 14. percben for­más, gyors akció végén Mar­ton 16 méterről kapásból a bal alsó sarokba lőtt (1—0). Majd a 36. percben duplázott — 2—0. Szünet után sem csö­kkent az iram. A Videoton szépí­tett, de utána 3—1-re elhú­zott a hazai csapat, s végül 11-esből szépítettek a fehér­váriak. Jók: Horváth, Marton, Nagy, Görög, illetve Vadász, Nováth. Nagyszerű második félidő FTC—Bp. Volán 3—1 (0—1) Üllői út, 18 000 néző, v.: Drigán. Góllövők: Bánki (2), Strausz, illetve Seres (11-esből). Bp. Volán: Varga — Kertész, Hegedűs, Kiss Z., Huszár — Seres, Hatvanger, Farkas — Morgós, (Kiss F. 76. p.), Kotul, (Vincze, 76. p.), Katona. FTC: Zsiborás — Hámori, Pintér, Rab, Keller — Bánki, Strausz, Takács — Zsinka (Dukon, 88. p.), Fischer (Janesska, 88. p.), Kvaszta. A pénteken elhunyt Toldi Géza tiszteletére a hazaiak fekete karszalaggal játszot­tak, s egyperces gyászszü­nettel adóztak a legendás zöld-fehér válogatott csatár emlékének. A Fradi-zászlót is félárbocra eresztették, és talán ez a szomorú hangulat nyomta rá bélyegét a ha­zaiak első 45 percére, amely Seres 11-esből lőtt góljával (7. p.) Volán-vezetést ered­ményezett. Szünet után a hazaiak szinte kapujukhoz szegezték az ellenfeleket és az 55. perc­ben Bánki kiegyenlített, majd a 69. percben ugyan­csak ő a vezetést is megsze­rezte csapatának. A 79. perc­ben Strausz felső sarkos bom­bagólja állította be a jogos végeredményt. Jók: Strausz, Keller, Bán­ki, illetve Varga és Seres. A bajnokság állása: 1. MTK-VM3 2 1— 7-3 5 2. FTC3 2 1— 8-5 5 3. Bp. Honvéd3 2 1— 4-2 5 4. Pécs3 1 2— 5-2 4 5. Vasas2 1 1— 4-2 3 6. Rába ETO3 1 1 18-7 3 7. Videoton3 1 1 14-3 3 8. Békéscsaba3 1 1 15-5 3 9. I. Dózsa3 1 1 16-7 3 10. Haladás3 1 1 15-6 3 11. Debrecen3 1 1 12-4 3 12. Siófok3 1— 25-5 2 13. Tatabánya2— 2— 0-0 2 14. Zalaegerszeg­3— 2 14-5 2 15. Bp. Volán 3— — 33-8 0 16. Csepel 3—— 31-7 0 Az NB II-ben: szegedi vereség Turjánban Az NB II eredményei: Vác —Ganz-MÁVAG 1—0 (1—0), Baja—Sopron 3—1 (3—1), Diósgyőr—Veszprém 5—1 (2 —1), Nagykanizsa—Szabó L. SE 4—1 (1—0), Szekszárd— Dunaújváros 1—0 (0—0), Sal­­gótraján—SZEOL-DÉLÉP 3 —0 (0—0), Komló—Kazinc­barcika 4—2 (2—0), Keszt­hely—Szolnok 3—0 (1—0), Eger—Debreceni Kinizsi 4— 1 (3-0). • Táj­ti József — Tetszett? — Turtóczky és Katzen­bach igen — felelte szoká­sos kérdésünkre a válogatott pályaedzője, a Hungária kor­ár és az Üllői út között. — Úgy hallottam, az MTK-sok prémiumát a meccs előtt hirtelenjében megemelték. Ez hathatott? — Nem hiszem. Jó erőben, hasznosan futballoztak, szív­játékosok. De ha ezzel el le­het érni, hogy jobban men­jen a játék, akkor élni kell vele! — A Dózsa új csillaga, Rostás góljával egyenlített Pécsett, ő is bekerült a kapi­tányi megfigyelőfüzetbe? — Igaz, hogy én mostaná­ban nem meccseket nézek, hanem csak egyes játékoso­kat, de azért mindenkire odafigyelünk. Rá is! Egyéb­ként, sokakkal szemben, nem írtam le a tartalékos Dózsát, amely most bizonyította is, hogy a Volán-pályán és nem pedig az MTK ellen mutatott formája az igazi.­­ És a Honvédé? A rajt­ja nem volt túl meggyőző, most viszont Siófokon is nyerni tudott... — Számítottam erre: jobb csapat, rutinosabb, és ne fe­ledjük, hogy egy új NB I-esnek még kicsit sok egy hét alatt három mérkőzést játszani. — Szóval, papírforma-for­duló volt? — Legalábbis az én papír­formám bejött.—Komlósi— 15

Next