Népszava, 1985. augusztus (113. évfolyam, 179–204. sz.)

1985-08-03 / 181. szám

Világ proletárjai,egyesüljetek! ■ szombat, 1985. augusztus 3. ■ 113. évfolyam, isi. szám ■ ára 2,20 forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTN­APJA ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­ Helsinki üzenete Az embernek zúg a feje, miután végigülte, vagy utólag végigolvasta a csütörtökön véget ért helsinki találkozón elhangzott több mint 30 felszólalást, elment néhány saj­tókonferenciára és ha távolról is, de végigizgulta a szov­jet—amerikai külügyminiszteri találkozó három óráját. Mégsem hiszem, hogy a jelenlevő több mint ezer újság­író közül bárki zavarba kerülne, ha meg kellene fogal­maznia ezeknek az eseményekkel teli napoknak a leglé­nyegesebb mondanivalóját és üzenetét. Nem nehéz a lényegre tapintani. Nem azért, mintha a Finlandia palota szónoki emelvényéről minden külügy­miniszter ugyanazokat a gondolatokat fogalmazta volna meg. Olyannyira nem ez történt, hogy a Helsingin Sa­­nomat című finn lap például 30 különböző árnyalatot fe­dezett fel a szovjet és az amerikai külügyminiszter beszé­de között. S még enyhén fogalmazott, hiszen nemcsak árnyalatnyi eltérésekről volt szó. Szinte mindenki felfigyelt arra, milyen előremutató, higgadt és mértéktartó volt a szovjet külügyminiszter beszéde, míg ezek a jelzők már nem illettek az amerikai állásfoglalás minden részletére. De néhány más NATO- ország diplomatájának a szocialista országokat bíráló kemény szavait sem lehet közös nevezőre hozni azokkal a konstruktív állásfoglalásokkal, amelyek országaink diplomatái részéről elhangzottak. A felszólalásokat kimazsolázó nyugati kollégák bizo­nyára közösségünkkel szemben ellenséges írásaikhoz is kaptak itt muníciót. Eltorzítaná azonban a mostani talál­kozó szellemét és légkörét az, aki ezek alapján ítélne. Mert erre a három napra nem a konfrontáció volt a jel­lemző. Nem egymás ostorozása, bírálata, vádolása, lejá­ratása, hanem — és itt jutunk a lényeghez — annak köl­csönös tudatosítása, hogy Európának nincs más útja, mint a párbeszédé, az együttműködésé! Az európai államok kapcsolatait meghatározó elveket tartalmazó helsinki záróokmányról nem úgy beszéltek a külügyminiszterek, mint a múlt valamiféle megkövült emlékéről. Nem győztek figyelmeztetni arra, hogy nagyon is élő, eleven, mai programról van szó. Arról, hogy a tíz évvel ezelőtt lefektetett elveket át kell ültetni a gyakor­latba. Jól tudjuk, az enyhülés szó a nyugati retorikában már sok évvel ezelőtt vesztett szalonképességéből. Jóval a mai amerikai vezetés hivatalba lépése előtt már a szó hasz­nálatának létjogosultságát is megkérdőjelezték. Nos, ez a mostani három nap bebizonyította, hogy a világ nem hajlandó megfeledkezni a hetvenes évek enyhülési kor­szakában elért vívmányokról. Szinte nem akadt olyan felszólaló, aki kétségbe vonta volna a helsinki folyamat életbentartásának fontosságát. Az ellentétek inkább azoknak az okoknak a feltárá­sában jelentkeztek, amelyek az 1975-ben lendületet ka­pott enyhülési folyamatot megakasztották. Találkoztunk olyan törekvéssel is, amely a nemzetközi kapcsolatok bonyolult rendszerét torz szemüvegen át láttatta. Volt, aki felnagyította a kapitalista országok állítólagos sérel­meit, és elhallgatta mindazt, amivel a Nyugat adós ma­radt. Mégsem ez a fajta szemlélet volt itt az uralkodó. Inkább az, amely a másik fél iránti kellő tisztelettel, vagy legalábbis visszafogottsággal az enyhülési folyamat to­vábbvitele mellett tett hitet. Hangsúlyozva ennek meg­növekedett fontosságát a mai Európában, amikor koráb­ban soha nem tapasztalt mértékben megnőtt a katonai konfrontáció veszélye. Igaz, vitatjuk, hogyan járjunk a közös úton, de mégiscsak egy úton haladunk és ez nem lebecsülendő tény ebben a viharos nemzetközi helyzet­ben. Mint hazánk külügyminisztere felszólalásában kiemel­te: a záróokmány végrehajtását legjobban a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében elért eredmények mérik. Ezt a megítélést az elmúlt napok eseményei is megerősítik. Szinte lehetetlen volt nyomon követni azoknak a kétol­dalú találkozóknak a végtelen sorát, amelyeken a külügy­miniszterek együttműködésről, közös törekvésekről ta­nácskoztak. Olyan eszmecserék zajlottak le itt futószala­gon, amelyeknek egyike-másika máskor a nemzetközi érdeklődés központjába került volna. A nagy munkából a magyar diplomácia is kivehette ré­szét. Hazánk külügyminiszterének 15 találkozója tükrö­zi azt az aktivitást, amellyel Magyarország is igyekszik hozzájárulni a népeket megosztó akadályok felszedésé­hez. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a ma­gyar diplomáciai tevékenység a budapesti kulturális fó­rum sikeres előkészítését is jól szolgálta. Jelentős eredményként könyvelhetjük tehát el, hogy sikerült méltóképpen megemlékezni a helsinki évfordu­lóról. Ez önmagában is feszültséget csökkentő esemény. Optimizmusunkat azonban nemcsak ez növeli. A szovjet —amerikai kapcsolatoknak meghatározó jelentőségük van az egész nemzetközi helyzet alakulása szempontjá­ból. Sevardnadze és Schultz háromórás találkozóját mind­két oldalon nyíltnak és hasznosnak minősítették. Vitathatatlan pozitívum a 35 ország találkozójának lét­rejötte — jelentette ki a szovjet sajtószóvivő. Sok vihar érte az enyhülés hajóját. Az együttműködés vágyának kellett uralkodóvá válnia ahhoz, hogy ez a találkozó lét­rejöhessen. Csak remélni lehet — mondotta —, hogy ez a tendencia folytatódik. Lomejko is beszélt arról, hogy tapasztalnunk kell újra és újra: ellenszelek is érik az enyhülés hajóját. Nem rin­gathatjuk olyan illúziókba magunkat, hogy ezeket a sze­leket a jövőben elkerülhetjük. De ezekben a napokban végre volt okunk örülni. Az enyhülés hajóját most ked­vezőbb szelek kísérik. Helsinki, augusztus 2. Barabás Péter Az SZVSZ üdvözölte Mihail Gorbacsov bejelentését Felhívás a világ szakszervezeteihez a leszerelési akciónap megtartására A Szakszervezeti Világszö­vetség (SZVSZ) pénteken nyilatkozatban üdvözölte Mi­hail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának azt a beje­lentését, hogy a Szovjetunió egyoldalúan felfüggeszti a kísérleti atomrobbantásokat. Az SZVSZ rámutatott, hogy az újabb szovjet kezdemé­nyezés a korábbi konstruktív szovjet javaslatokra épül, amelyek az atomfegyverke­zési hajsza megfékezését és azután a nukleáris fegyve­rek felszámolását célozzák. Ha az Egyesült Államok és az atomfegyverrel rendelke­ző más országok csatlakoz­nának ehhez a javaslathoz, és a Szovjetunióhoz hason­lóan lemondanának az atom­fegyver elsőként való alkal­mazásáról, ez a nukleáris le­szerelés felé tett első lépést jelentené — állapította meg az SZVSZ nyilatkozata. Saj­nálatos viszont, hogy az Egyesült Államok kormány­zata nem reagált pozitívan a szovjet javaslatra, hanem ehelyett kitart a fegyverke­zési verseny fokozására és annak a világűrre történő kiterjesztésére irányuló ter­vei mellett, akadályozza ily módon bármilyen előrelé­pést a genfi szovjet—ameri­kai tárgyalásokon. A Szakszervezeti Világszö­vetség elítélte ezt az ameri­kai álláspontot és felszólí­totta a világ dolgozóit és szakszervezeteit, hogy köve­teljék: valamennyi nagyha­talom haladéktalanul je­lentsen be moratóriumot a nukleáris robbantásokra. A nyilatkozatban felhívással fordult a világ szakszerveze­teihez, hogy a hirosimai és a nagaszaki atomtámadás negyvenedik évfordulójának napjaiban, valamint szep­tember 1-én, a szakszerveze­tek béke- és leszerelési nem­zetközi akció napján fokozzák harcukat a háború veszélye ellen. A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselete a világ­­szervezet New York-i szék­helyén sajtóértekezletet ren­dezett a Szovjetunió kezde­ményezéséről, hogy augusz­tus 6-tól egyoldalúan beszün­teti az összes kísérleti atom­­robbantást. Vlagyimir Susztov, a Szov­jetunió állandó ENSZ-kép­­viselőjének helyettese kérdé­sekre válaszolva kijelentette: nem felel meg a valóságnak a nyugati propagandának az az állítása, hogy a Szovjet­unió azért hirdette meg a moratóriumot, mert már végrehajtotta a föld alatti kísérleti robbantások terve­zett sorozatát. Hozzáfűzte, hogy amerikai csatlakozás esetén a moratórium megha­tározatlan ideig meghosszab­bítható lenne, és a csatlako­zás más nukleáris hatalma­kat is a példa követésére késztethetne.* Nakaszone japán kor­mányfő az amerikai NBC te­levíziónak adott csütörtöki nyilatkozatában azt mondta, hogy a szovjet békekezdemé­nyezés „nem elegendő”. Ne­gatív állásfoglalását azzal próbálta indokolni, hogy a szovjetek által javasolt mo­ratórium nem ellenőrizhető. Erre a nyilvánvalóan ki­agyalt érvre — amelyet mel­lesleg komoly tudósok és szakértők cáfolnak — hivat­kozik Washington is — mu­tat rá a TASZSZ, s hozzá­fűzi, hogy Nakaszone csu­pán az amerikai kormányzat verzióját ismételgeti. Szovjet parlamenti képviselők a nukleáris veszély elhárításáért A szovjet Legfelsőbb Tanács küldötteinek egy csoportja — a szovjet tudományos és kul­turális élet neves személyi­ségei — a nukleáris veszély megszüntetésére vonatkozó felhívással fordult pénteken a világ országainak parla­mentjeihez és népeihez. A hirosimai és a nagaszaki atomtámadás közelgő 40. év­fordulója alkalmából kiadott dokumentum emlékeztet rá: a történelem cáfolhatatla­­nul bizonyította, hogy nincs és nem is lehet semmiféle elfogadható magyarázat a két japán város elleni bor­zalmas támadásra. Az 1945-ben végrehajtott atomtámadásokkal az embe­riség belépett a nukleáris fegyverkezés és a belőle származó, az egész földi éle­tet pusztulással fenyegető veszély korszakába. A más társadalmi rendszerek fölötti erőfölény kivívására törek­vők pedig ma már a világűr militarizálására készülnek. Halált hozó űrfegyverek lét­rehozásán dolgoznak, s a Föld körüli térségbe akar­ják őket telepíteni — mutat rá a felhívás. A világ népei s országai,­lásának megakadályozásáért, függetlenül társadalmi és po­litikai berendezkedésüktől, csak akkor tekinthetnek biz­tonsággal a jövő felé, ha mindent megtesznek a világ­űr militarizálásának meg­akadályozásáért, a nukleáris leszerelés érdekében, a nuk­leáris fegyverek felszámolá­sáért. A nukleáris háborút el le­het kerülni, ha a józan gon­dolkodású emberek erőiket egyesítve útját állják az egyetemes nukleáris pusztu­lás előkészítőinek — hang­súlyozza a szovjet parlamen­ti képviselők felhívása. Hirosimai konferencia Az atomfegyverek betiltását követelő nemzetközi konfe­rencia kezdődött pénteken Hirosimában, a negyven év­vel ezelőtti amerikai atomtá­madás színhelyén. A japán háborúellenes mozgalom aktivistái által szervezett tanácskozásra hu­szonhét országból érkeztek békeharcosok és 12 nemzet­közi szervezet is elküldte képviselőit. A résztvevők azt vitatják meg, hogy miként lehetne még hatékonyabban fellépni az atomfegyverkezés betiltá­sáért, a világűr militarizá­­lásának megakadályozásáért. Tyihonov—Stoph megbeszélés Pénteken Moszkvában meg­beszélést tartott Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke és Willi Stoph, az NSZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, az NDK Minisztertanácsá­nak elnöke, aki üdülésen tar­tózkodik a Szovjetunióban. Willi Stoph­ a megbeszélé­sen az NDK teljes támoga­tásáról biztosította a Szov­jetunió legújabb békekezde­ményezését, azt a döntését, hogy egyoldalúan felfüggeszt mindenfajta nukleáris rob­bantást. Szaljut—7 Szerelés az űrben öt órát töltött a nyílt világ­űrben és bonyolult szerelő­munkát végzett, kiegészítő napelemeket helyezett el az űrállomáson pénteken Vla­gyimir Dzsanibekov és Vik­tor Szavinih, a Szaljut—7 két űrhajósa. A Szaljut—7 űrállomást a tervezők eleve úgy készítet­ték el, hogy energiaellátó rendszerének teljesítménye fokozatosan megnövelhető legyen. Először 1983 novem­berében Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Alekszandrov lépett ki a világűrbe azzal a (Folytatás a 2. oldalon) Várkonyi Péter hazaérkezett Helsinkiből Péntek délelőtt Várkonyi Péter külügyminiszter Hel­sinkiben látogatást tett a Magyar Kulturális és Tudo­mányos Központban, amely egyebek között otthont ad a Finn-Magyar Társaság köz­ponti szervezetének is. Várkonyi Péter péntek délután hazaérkezett Helsin­kiből, ahol az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya alá­írásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett külügy­miniszteri találkozón vett részt. Várkonyi Pétert Mikko Jokela, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője fogadta a Ferihegyi repülőtéren. A francia polgári lap, a Le Monde vezércikkében azt írja: Helsinkiben világossá vált, hogy a kelet-nyugati párbeszéd ismét megindul. Roland Quinas francia kül­ügyminiszter úgy vélekedett, hogy a konferencia „még nem az enyhülés légkörében, hanem inkább enyhült lég­körben” zajlott le. De ha ar­ra gondolunk, milyenek vol­tak a kelet—nyugati kap­csolatok még hat hónappal ezelőtt is, meglepőnek kell tartani a most uralkodó új hangnemet — hangsúlyozza a lap. A­ Szovjetunió napja a VIT-en A házigazdák­­ a Szovjet­unió napját rendezték meg pénteken, a XII. Világifjú­sági Találkozó utolsó előtti napján. Kora délelőtt a fesztivál legfiatalabb résztvevői, moszkvai úttörők köszön­tötték a VIT küldötteit a moszkvai városi úttörőpalo­ta előtti parkban. A dél­előtt második felében a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­(Folytatás a 7. oldalon)

Next