Népszava, 1985. augusztus (113. évfolyam, 179–204. sz.)

1985-08-01 / 179. szám

4 4« -.-4 fiMir »ég Messne at ‘‚‚- ,..i& -mfr y ■ mm v■ its efjerfarwno&iak már előre lásnak A papír kétségkívül könnyű, de nehezen érthető, ha semmi súlya nincs. Annak ellenére, hogy aláírással és pecséttel hitelesített. A vaskos paksaméta azonban nem a fizika törvényét cáfolja. Inkább a hivatal gyengeségét igazolja. 1984. július 1. Az első levél még szokványosnak mondható. A Füzesabony és Vidéke Áfész bejelenti, hogy az Egerfarmos községben működő Tüzép-telepet a jövőben szerződéses formában üzemelteti. Vezetője Sass Miklósné. Alig egy hét telik el és a vásárlók már panaszkodnak. A faluba érkező szenet már a vasútállomáson árusítják, s egyetlen fuvarozó kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva. Sass Miklósnak, a férjnek, írásban kérik a tanácsot, azonnal intézkedjen, mert a tisztességes és megnyugtató vásárlás kizárólag a telepen biztosítható. Nem nagy kérés. Azonban válasz nélkül telt el. S még nyár volt. 1984. október 15. A Heves Megyei Tanács kereskedelmi osztálya levélben adja tudtuk A vizsgálat során olyan üzletvitelt állapítottunk meg, amely a szokásostól eltér, ezért az ügyben állásfoglalást kértünk az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőségtől. A szokásostól eltérő üzletvitel fölötti csodálkozásuk kicsit hosszúra nyúlt. Szokatlan üzletvitel 1985. február 18. „Az egerfarmosi Tüzép-telep működésével kapcsolatban — az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség állásfoglalását is figyelembe véve — szabálytalan üzletmenetet állapítottunk meg, amelyet a panaszbejelentés is kifogásol... A szabálysértések miatt a szerződéses üzletvezetőt bírsággal sújtottuk.” Nem kevesebb, mint négy hónapnak kellett eltelnie, míg a szokásostól eltérő üzletvitelből szabálytalan üzletmenet lett. Míg a vásárlók megkárosítása elismertetett. Az elégedetlenség közben nőttön nőtt. A január 21-i áremeléseket kétszeresen megérezték az egerfarmosiak, mert bár szén és olaj korábban is érkezett, azt csak később vásárolhatták meg — a felemelt áron. Feltételezik, hogy visszaélés történt. Többszörösen. Idézek a véleményekből: „Jellemző például, hogy Nyeste Sándor körülbelül kétezer liter olajat vett meg. A vétel célja nem ismeretes, de lakása fűtését nem olajjal végzi.” Ám a vásárlás mikéntjét sejtetni engedik. „Nyeste Sándor felesége a Tüzép felettes szervének, az Áfésznek a főkönyvelője.” És nem fogynak ki a példákból. A különben szűkösen mért tüzelőanyag felkavarta a kedélyeket. „Elgondolkoztató az a tény is, hogy egyik párttagunk szenet próbált vásárolni, azonban a Tüzép eladója elutasította azzal, hogy forduljon a párt vezetőségéhez, az majd biztosít neki szenet.” Gondolhatnánk, az egérfarmosiakat megnyugvással töltötte el, hogy Sass Miklósnénak megálljt parancsoltak. Csakhogy ő csöppet sem szállt magába. Mert bár a Heves Megyei Tanács levele arról tudósított, hogy többrendbeli szabálysértés elkövetése miatt pénzbírsággal sújtották, a Tüzép-telepre menve azt tapasztalták, hogy minden maradt a régiben. Továbbra is a Tüzép-telep vezetőjétől függ, hogy ki kap szenet, s ki nem. A kiszolgáltatott vásárlók — vagy talán inkább vásárolni szándékozók — újabb levelekkel ostromolták a hatóságokat. ljjabb vizsgálatok 1985. március 27. A Füzesabony és Vidéke Áfész válaszában rámutat, hogy minden esetben intézkedett — a jogszabályok adta lehetőségeken belül. Ami viszont azzal jár, hogy a kirótt pénzbírságot nem hajtották be Sass Miklósnén, mert az fellebbezéssel élt, s újabb vizsgálatok következnek. Kitavaszodott. Sass Miklósnéhoz kegyes volt a tél !A tél?) Az egerfarmosiakat azonban megviselte. Újabb beadványokat fogalmaztak. Áprilisban, májusban, júniusiban. Részletezésük talán untatná az olvasót, mert még mindig ugyanazokat a panaszokat rótták fel. A levelek bevezető sorai azonban megérdemlik a figyelmet. „Alulírottak felelősségünk tudatában kijelentjük ...” Mintha csak vallomást tennének ... 1985. június 14. Konc István egerfarmosi fuvarost — aki furcsa módon fuvarozásból szeretett volna megélni — arról értesíti a Heves Megyei Tanács kereskedelmi felügyelősége, hogy természetesen az ő bejelentését is kivizsgálták. Igaza van. Akárcsak a többi panaszosnak. Sass Miklósné szerződéses üzletvezetőt többszörös szabálytalanságok miatt 10 ezer forint pénzbírsággal sújtották. Valamint rábizonyítottak 22 ezer forint illetéktelenül szerzett jövedelmet. Az öszszeget elvonták. A fuvarosát a jövőben a vásárló fogja megválasztani. S hogy végképp megnyugvással tegye le Konc István a levelet, kijelentik, hogy a fogyasztók érdeke védelmében visszatérő ellenőrzéseket végeznek majd. A papírhoz azonban csak nem igazodik az élet. Minden marad a régiben. A lakosság háborog. Már nem csupán a Tüzép-telepet kisajátító házaspár miatt. „Meglepő az, hogy az Áfész vezetősége nem intézkedik, és nem is akar, mivel a lakosság javaslatáról tudomása van.” — írják a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének. A község királya 1985. július 2. Konc István fuvaros is tollat ragad. Nem hagyja válasz nélkül a megnyugtatására szánt sorokat. „Sass Miklós és Sass Miklósné figyelmen kívül hagyják azokat a rendelkezéseket, amelyek rájuk vonatkoznak. A lakosságot épp ez ejti gondolkodóba.” A folytatásban pedig leírja, hogy fuvaros és fuvaros között mekkora különbség van, ha az egyiknek a Tüzép-vezető a felesége. „Míg ő többszörös milliomos lesz, én, mint községi fuvaros koldusbotra jutok. Az ipart visszaadni nem tudom, mert nem futja a két lovam a három évre visszamenő adót... A községi tanács az adót követeli, a kisiparos szövetség a tagdíjat, és én nem tudok fizetni... A helyi tüzépes munkát nem ad, mivel ő a község királya.” Az egerfarmosiak sok fórumot megjártak. Panaszukról a kezdetektől tudtak a mezőszemerei közös községi tanácson, a Füzesabony és Vidéke Átésznál, a Heves Megyei Tanács kereskedelmi osztályán és a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságon. Levelek jöttek, levelek mentek — csak a Tüzép-telep vezetője maradt. S olyannak maradt, amilyen volt. Nincs okunk feltételezni, hogy férjétől elvált volna. Márpedig ez a legerősebb kötelék. Az üzletben is. Az égvilágon semmi változás nem történt. Kerek egy év alatt. Ezek után már csak arra várnánk választ, meddig nézik még el a hatóságok, hogy határozataikat az asztalfiókba süllyesztik. A fentiek ismeretében úgy hisszük, hogy a kérdés nem túl korai. A tél ugyan még messze van, de az egerfarmosiak már előre fáznak. Varga Zsolt Külföldi szervezési módszerek a könnyűiparban Az utóbbi öt év alatt 77 könnyűipari üzemben ésszerűsítették a munkafolyamatokat külföldi szervezők, vagy tőlük átvett módszerekkel magyar szakemberek, s ennek eredményeként technikai beruházás nélkül, a belső tartalékok feltárásával és hasznosításával jutottak a vállalatok több tízmillió forint többletnyereséghez. A szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat kötődésében a szervezés korszerűsítésének eredményeként a termelékenység 41 százalékkal nőtt, miközben 55 százalékkal csökkent a hulladék, a minőség pedig javult. A két éve kezdődött, minden területre kiterjedt munkát a svájci AGIC INTERCONSULT AG végezte. A többmillió forintos szellemi beruházás költsége 6—9 hónap alatt megtérül. Ugyanilyen rövid a megtérülési ideje annak a szervezőmunkának, amelynek segítségével a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat elsősorban önköltségét csökkentheti. A kézi-és utazótáskákat, bőröndöket készítő vállalat jövedelmezősége és termelékenysége az utóbbi években romlott, ugyanakkor exportlehetőségei javultak. Mivel gépi beruházásra, új dolgozók foglalkoztatására nem volt mód, a vállalat elemeztette működését. A svájci szervezők vállalták, hogy a korábbitól eltérő ésszerűbb munkahely-kialakítással, a technológia módosításával megteremtik a termelékenység jelentős javításának és önköltségcsökkentésének feltételeit. Az átszervezés eredményeként a bőröndgyártás 40, az aktatáskagyárás 25 százalékkal termelékenyebb mint korábban. Ugyancsak most szervezik át a Pécsi Bőrgyárban a marhabőr alapanyagú cipő felsőrészek gyártását. A májusban kezdődött munka 16 hónapig tart, s a 22 millió forintos költség 7 hónap alatt térül meg. Az átszervezés után a cipőfelsőrészgyártás gazdaságosabb lesz, a költségek évente csaknem 40 millió forinttal lesznek alacsonyabbak Sorozatunkban a XX. század híres-hírhedt politikai gyilkosságaiból, merényleteiből, terrorakcióiból gyűjtünk szomorú csokorba néhányat. A történetek mottója ez lehetne: fekete lapok az erőszak századának világpolitikájából. Az első dátum: 1901. Az utolsó: ki tudja? Megnyugtató bizonyossággal immár soha nem derül ki: merénylet áldozata lett-e 1961 szeptemberében Dag Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, avagy repülőszerencsétlenség következtében vesztette életét. Az álláspontok — hiszen a kérdésről azóta sem szűnt meg a vita — eltérőek. Ugyanis lehettek motívumai, indítékai a merényletnek is. A kongói helyzet változatlanul rendkívül feszült volt, néhány hónappal korábban gyilkolták meg Patrice Lumumbát és mind a gyilkosság kuliszszái mögött, mind pedig az azóta eltelt időben az ENSZ ellentmondásos, következetlen szerepet töltött be. Lengyel szerzőt, Wladislaw B. Pawlakot idézzük az alábbiakban, aki drámai megelevenítő erővel írja le a helyszínt és az eseményt. Dag Hammarskjöld holtteste távolabb feküdt. A repülőgépet megsemmisítő robbanás és ütközés ereje az ENSZ főtitkár testét a többiekénél messzebbre vetette. A nagy, négymotoros DC— 6B törzsének maradványai még füstölögtek egy három méter magas termeszboly tetején. Az Albertina roncsa a levágott koronájú fákkal jelölt 200 méteres sáv végén meredezett. A roncs körül széles körben hevertek a repülőgép műszerei és berendezései. A legénység hat tagját és Hammarskjöld kilenc útitársát aránylag közel találták meg. Csak egyikük élt még, súlyosan sérülve, rettenetesen összeégve. A többiek szinte a felismerhetetlenségig szénné égtek. Hammarskjöldöt megkímélték a lángok. Természetellenes testhelyzetben feküdt. Eséskor eltört a gerincoszlopa, bordái betörtek. Két sebe volt. Az egyik — a nagyobbik — a vállán, a másik az álla alatt. De fején és arcán nem lehetett sérülés nyomait felfedezni. Ritkás, őszes haja és magas homloka alatt üveges, halványkék szeme. Arcvonásai, a keskeny orr és — mint életében — az összeszorított ajkak változatlanok maradtak. Nem volt szükség azonosításra. Mellesleg a holttest jobb csuklóján ott volt az ezüstláncocska a kis táblával, rajta Hammarskjöld adataival, ötvenöt éves volt. Zakó nélkül, ingben és vékony nadrágban volt, nyakán gondosan kötött csokornyakkendővel. Semmi jel sem mutatott arra, hogy leszálláshoz készülődve bekapcsolta volna a biztonsági övét. De négy másik testen viszont megtalálták a bekapcsolt övek nyomait. Rhodesiai ■ idő szerint 10 perccel éjfél után — az 1961. szeptember 17-ről 18-ra virradó éjjelen — a fehér színű ENSZ-gép pilótája utoljára beszélt az Észak-Rhodésia-i (ma Zambia) Ndola repülőterének ellenőrző tornyával. Ndola a kongói Katanga tartománnyal határos vidéken fekszik. Az ügyeletes ellenőr, Martin szerint a pilóta engedélyt kapott, hogy magasságát 6000 lábra (1800 méterre) csökkenthesse. Ekkor a kapcsolat megszakadt. Hammarskjöld bal kezén megállt az óra, 10.25-öt mutatott. Ebből semmiképpen sem lehetett következtetni a katasztrófa pontos időpontjára. Kongóban más a helyi idő, mint Rhodesiában. Ha tehát az óra Greenwich-i időre volt beállítva, akkor a Ndolával folytatott utolsó beszélgetés után negyedórával, az észak-rhodesiai éjfél után 25 perccel állt meg. A szakértők később fáradságos számítgatások alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a repülőgép valószínűleg három perccel a ndolai beszélgetés félbeszakadása után, körülbelül 0 óra 13-kor zuhanhatott le. Mindenesetre a katasztrófa 0 óra 20-nál nem később, közvetlenül a Hold lenyugvása előtt történt. A holttestet több mint fél nappal később, 13.45-kor találták meg. Pedig a segítség közel volt: a helyszínt Ndolától alig 15 kilométer választotta el. A mentőexpedíciónak csupán 35 percre volt szüksége az út megtételéhez. De csak hétfőn délután indult el, mikor a 8 órás késéssel kezdett repülőgépes kutatóakció során felfedezték a széttört roncsot. A Hammarskjöld holttestét vizsgáló orvosok nem tudtak megegyezni abban, vajon a fő Merénylet ? Baleset ? CSÜTÖRTÖK, 1985. AUGUSZTUS 1. NÉPSZAVA KIVEB-vizsgálat az autó- és alkatrész-forgalmazás, valamint a járműjavítás helyzetéről Befejeződött a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a személygépkocsi- és alkatrész-forgalmazás, valamint a hazai járműjavítás helyzetét feltáró országos célvizsgálata, amelyet 1984 elején indított lakossági bejelentések alapján. A vizsgálatot az tette szükségessé, hogy az utóbbi két évben jóval több panasz érkezett az autó- és alkatrész-forgalmazással, valamint a járműjavítással kapcsolatban, mint a megelőző esztendőkben. A célvizsgálat az 1983 óta eltelt időszakot tekintette át, de egyes kérdések előzményeinek vizsgálata visszanyúlik 1979-ig. A KNEB összefoglaló jelentése megállapítja: a személygépjárművek javításához szükséges pótalkatrészek és szerkezeti elemek iránti kereslet alapvetően a hazai autópark típus és életkor szerinti összetételétől, illetve az ezt meghatározó személygépkocsi-importtól függ. A hazai személygépjármű-állomány kor szerinti összetétele — évente 100 ezer autó importja ellenére — fokozatosan romlott, s 1983 végén az autóknak már mintegy 30 százaléka volt öregebb a nemzetközileg még elfogadott 10 évnél. Azóta a személyautók 7,9 éves átlagéletkora tovább nőtt, és 1984 végére megközelítette a 8,4 esztendőt. A járművek cseréje, valamint az autóval még nem rendelkezők igényének fokozatos kielégítése a VII. ötéves tervidőszakban — a számítások szerint — évente mintegy 130 ezer gépkocsi behozatalát teszi szükségessé — állapítja meg a jelentés. A személygépkocsi-állomány mennyiségi növekedését — 1981—1984 között mintegy 30 százalékkal nőtt az autók száma — az elmúlt öt évben nem követte arányos mennyiségű, ütemes alkatrészimport. Ennek egyik oka, hogy az alkatrészforgalmazó vállalatok a gépkocsi-tulajdonosok érdekeivel ellentétben 1984-re az előző évinél mintegy 8 százalékkal kevesebb alkatrészt és szerkezeti elemet rendeltek az autógyáraktól, s az ellátást nehezítette az is, hogy a külföldi gyártók egy része a megrendelt alkatrészeknek csak 85— 90 százalékát szállította le. Problémák vannak a személygépjárműveket és a pótalkatrészeket forgalmazó cégek, valamint a szervizek kapcsolatában is; a forgalmazóknak a megrendelések gyakoriságát csökkenteni kívánó kezdeményezésével szemben a szervizek arra törekedtek, hogy a javítási feladatokat minél kisebb készletekkel oldják meg, s így növeljék gazdálkodásuk hatékonyságát. Az alkatrészellátási gondokat növelte, hogy az AFIT- tröszt megszűnése után a megfelelő pénzeszközökkel rendelkező önállósult egységek a javításokhoz leggyakrabban szükséges alkatrészekből nagyobb készleteket raktároztak. Az ilyen készletfelhalmozás más autójavítószervezetek elől vonta el a zökkenőmentes munkához elengedhetetlen alkatrészeket, s így sok esetben mesterséges hiányhoz is vezetett. A KNEB-vizsgálat tapasztalatai szerint a szervizek a munkák 15 százalékát csak akkor tudták elvégezni, ha az autótulajdonos maga szerezte be a szükséges alkatrészeket a kiskereskedelmi hálózatból. A forgalmazásban és felhasználásban érdekelt szervezetek a vizsgált időszakban többkezdeményezést tettek az alkatrészgyártás és -felújítás szélesebb körű elterjesztésére. A nagyobb mennyiségű alkatrészfelújítást azonban akadályozza, hogy egyelőre hiányoznak a felújításhoz szükséges gépek, célszerszámok, illetve a beszerzésükhöz szükséges pénzeszközök. Emellett az is hátráltatja e tevékenységet, hogy a javíttatók többsége még bizalmatlan a felújított alkatrészekkel szemben, s az új, illetve a felújított alkatrészek ára közötti, mindössze 10 százalékos különbség sem hat ösztönzően a megrendelőikre. Az alkatrészgyártásba mind nagyobb mértékben kapcsolódik be a magánkisipar: 1984-ben 500 kisiparos csaknem 100 millió forint értékű — többségében tartós hiánycikknek számító — pótalkatrészt állított elő. E terrmékekkel kapcsolatban azonban gyakori a panasz, hogy minőségük — a magasabb árak ellenére — nem éri el az importalkatrészekét — állapítja meg a KNEB összefoglaló jelentése. Az alapos elemzés után a KNEB több javaslatot tett az illetékeseknek az alkatrész-forgalmazás és -felhasználás területén tapasztalt kedvezőtlen jelenségek meg- szüntetésére. (MTI) Magyar-amerikai vállalkozás Az Egyesült Államok egyik vezető vegyipari vállalata, a Dow Chemical Company, valamint a Nitrokémia Ipartelepek és a Chemolimpex külkereskedelmi vállalat vezetői Budapesten elvi megállapodást írtak alá Magyarországon építendő közös üzemek létesítésére. A tervek szerint a partnerek közös üzemet építenek a Nitrokémia Ipartelepek szakemberei által kidolgozott, az élelmiszer- és a műanyagiparban, illetőleg a takarmányozáshoz felhasználható fumársav nagyüzemi előállítására. Szó van arról is, hogy megvalósítják a Dow Chemical Company által gyártott és világszerte forgalmazott korszerű tető-hőszigetelő hab, a Styrofoam magyarországi gyártását is. Szocialista országokba utazók valutaellátása A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közleménye. Augusztus 1-től magánútlevéllel a szocialista országokba turistaként vagy látogatóként kiutazó, Magyarországon állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgárok tartózkodási költségeik céljára személyenként és naponként 1400 forintnak, évente összesen 20 000 forintnak megfelelő fizetőeszközt vásárolhatnak. A tartózkodási költségen felül, üzemanyagköltségre gépjárművenként — személygépkocsi, motorkerékpár, motorcsónak — a reális szükségletnek megfelelő öszszegű fizetőeszköz igényelhető. További felvilágosítást a valutaeladásra felhatalmazott utazási irodák és OTP- fiókok adnak. Világgazdaság ■ Tokió. A Szovjetunióba szállít személyi számítógépekhez sornyomtatókat egy japán cég. A Star Microelectronics nevű vállalat 4 ezer nyomtatót ad el, melyeket Japán egyik számítógépgyártójának komputereivel együtt mint számítógépes rendszereket exportálnak majd a Szovjetuniónak, oktatási célokra. Ez lesz az első, számítógépek exportjára vonatkozó ügylet Japán és a Szovjetunió között, azóta, hogy a COCOM — januárban — feloldotta a kisebb számítógéptípusok szovjetunióbeli exportjára vonatkozó tilalmát.