Népszava, 1985. október (113. évfolyam, 230–256. sz.)

1985-10-17 / 244. szám

NÉPSZAVA 1985. OKTÓBER 17., CSÜTÖRTÖK Németh Károly látogatása Zala megyében Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkárhelyettese szerdán Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter kísére­tében látogatást tett Zala megyében. Zalaegerszegen, a megyei pártbizottságon Karvalits Ferenc első titkár és Újvári Sándor, a megyei tanács el­nöke fogadta a vendégeket, akiket Karvalits Ferenc tá­jékoztatott a megye politikai, társadalmi és gazdasági éle­téről. Németh Károly ezt követő­en ellátogatott a Magyar Néphadsereg egyik gépesített lövész magasabb egységének parancsnokságára, ahol meg­hallgatta Török Mihály altá­bornagy, seregtest-parancs­­nok és Gyuricza Béla vezér­őrnagy, magasabbegység-pa­­rancsnok tájékoztatóját. Az MSZMP főtitkárhelyettese ezután a zalaegerszegi Pe­­tőfi-laktanyában a sorkato­nai szolgálatukat teljesítő fiatalok élet- és munkakö­rülményeivel ismerkedett; el­helyezési körleteket, kiképzé­si objektumokat és kulturá­lis létesítményeket tekintett meg, majd egy közeli lőtéren végignézte az alegység lő­­gyakorlat-végrehajtását. Za­la megyei programjának be­fejezéseként Németh Károly időszerű politikai kérdések­ről folytatott beszélgetést a meglátogatott katonai alaku­latok tisztjeivel. Brazil parlamenti küldöttség hazánkban Az Országgyűlés külügyi bi­zottsága meghívására októ­ber 12—16. között látogatást tett hazánkban a Brazil Kép­viselőház külügyi bizottságá­nak küldöttsége. A delegációt Francisco Benjamin, a bi­zottság elnöke vezette. A küldöttség megbeszélést folytatott Szűrös Mátyással, az Országgyűlés külügyi bi­zottsága elnökével. A brazil parlament képviselőit fogad­ta Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke, Vár­­konyi Péter, külügyminiszter és Török István külkereske­delmi államtitkár. Közélet________ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára, táviratban köszöntötte Heng Samrint a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának főtitká­rává történt újjáválasztása alkalmából. A marxizmus—leninizmus tanszékvezetők országos értekezlete Szerdán tartották a marxiz­mus—leninizmus tanszékve­zetők országos értekezletét az MSZMP Budapesti Bizottsá­ga Oktatási Igazgatóságának épületében. Az értekezleten az egyetemi és főiskolai mar­xizmus—leninizmus tanszék­­vezetők és az MSZMP okta­tási igazgatóságainak vezetői vettek részt. Művelődéspoli­tikánk időszerű kérdéseiről Pál Lénárd, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, gazdaságpolitikánk időszerű feladatairól Marjai József miniszterelnök-helyettes tar­tott előadást. A­ folytonos munkarend, rejtelmes A terjedelmes aktából, amely D. Gábor és a Kőbányai Gyógyszerárugyár munkaügyi vitájának iratait tartal­mazza, érezhetően kimaradt valami. Nevezetesen az, hogy a felek nem először állnak egymással szemben, s kapcsolatukat nem ez a legutóbbi, peresített nézetelté­résük rontotta meg. Nyilván ezzel magyarázható, hogy F. Csaba termelésirányító, a munkaügyi döntőbizott­ság előtt szükségesnek tartotta hangsúlyozni: nem volt elégedett D. Gábor munkájával, mert a műszerész, állandó kifogásaival és panaszaival sok kellemetlen­séget okozott neki, épp ezért vele szemben mindig kínosan ügyelt a törvényesség megtartására. De nem nehéz fölfedezni az indulatot a dolgozó nyilatkozatá­ban sem; nem az a lényeg, mennyi pénzzel kártalanít­ják — hangsúlyozza —, hanem mutassák ki végre, hogy a vállalat gyakorlata jogtalan. A bíróság természetesen nem vizsgálja az ügytől füg­getlen előzményeket, s jelen esetben mi is a munkaügyi vita tárgyát érezzük fontos­nak, közérdekűnek. Hogy tudniillik jár-e munkabér a folytonos munkarendben fog­lalkoztatott dolgozónak azok­ra a munkaszüneti napokra, amelyeken azért nem végzett munkát, mert egybeestek a szabadnapjával vagy a heti pihenőnapjával. Joggal való visszaélés? D. Gábor mindenesetre biztosra vette, hogy jár, szá­mára egyértelmű volt a Munka Törvénykönyvébe foglalt következő rendelke­zés : „A dolgozónak a Minisz­tertanács által meghatározott munkaszüneti napokon (új­év, húsvéthétfő, április 4. stb. — A szerk.) nem kell munkát végeznie, és az emiatt kiesett munkaidőre átlagkeresete megilleti”. Igaz, az említett jogszabály kitér a megszakítás nélkül (folyto­nosan) üzemelő vállalatokra is, mondván, hogy az itt dol­gozók rendszeresen foglal­koztathatók munkaszüneti napokon, dehát ő nem is ezen akadt fenn, hiszen ilyenkor mindig megkapta a munka­bérét, méghozzá százszázalé­kos pótlékkal megfejelve. Hanem azt vette észre, hogy a munkaszüneti napok közeledtével a vállalat több­nyire megváltoztatta az előre kialakított munkarendet, s az ő pihenőnapjával úgy mani­pulált, hogy az egyben ün­nepnapra essen. Ilyen módon a munkaszüneti napra nem kapta meg az átlagkeresetét, a pihenőnapja pedig kárba veszett. Mint a munkaügyi döntő­­bizottsághoz benyújtott pa­naszában kiemelte, ez a jog­gal való visszaélés tipikus esete, még akkor is, ha a vállalat kollektív szerződése lehetőséget ad rá, ezzel a megfogalmazással: „Ameny­­nyiben a munkaszüneti nap a dolgozó pótlólagos szabad­napjára vagy vasárnapra esik, úgy a munkaszüneti napra számára díjazás nem fizethető”. Ez mit sem vál­toztat a dolog lényegén — fejtegette beadványában D. Gábor —, mert a KSZ szabá­lyai csak annyiban térhet­nek el a munkaviszonyra vonatkozó más szabálytól, amennyiben az megengedi. De, hogy mi is közelebb kerüljünk a dolog lényegé­hez, az mdb előtt D. Gábor azt is előadta, hogy nemegy­szer egymás után nyolc na­pot dolgozott, és azután egy­befüggően adták ki „heti” pi­henőnapját és pótlólagos szabadnapját. A vállalat jogi képviselőjének válasza: erre a folytonos munkarend lehe­tőséget ad, a cég gyakorlata e vonatkozásban sem törvény­­sértő. Törvényességi óvás Ez volt a véleménye a munkaügyi döntőbizottság­nak is, ezért az 1982. február végén már másutt dolgozó D. Gábor kérelmét — hogy tudniillik három évre vissza­menően fizessék ki a le nem dolgozott munkaszüneti na­pokra járó átlagkeresetét — az mdb elutasította. Határo­zatában a döntőbizottság egyebek közt utalt arra, hogy a folytonos munkarendre vo­natkozó rendelkezések egy­értelműen kizárják az igény teljesíthetőségét, és hogy a kérelmező — épp a különle­ges munkarendre való tekin­tettel — 10 százalékos bér­pótlékban részesült. A műszerész az mdb hatá­rozatának megváltoztatására keresetet indított a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon, a per­ben a Kossuth Nyomda szak­­szervezeti jogsegélyszolgála­ta képviselte. A kirendelt igazságügyi szakértő is úgy vélekedett, hogy a vállalat törvényesen járt el, hiszen amikor a normális, szaka­szos munkarendben dolgozók munkaszüneti napja vasár­napra esik, ők sem­ kapnak helyette másik pihenőnapot. D. Gábor állításával szem­ben, adatokkal bizonyította, hogy az ő pihenőnapja sem­mivel sem esett gyakrabban ünnepnapra, mint a többi folytonos munkarendben dolgozóé, így hátrányos meg­különböztetésről nem lehet beszélni. De a szakértő azt is kimu­tatta, hogy a műszerész a há­rom év alatt összesen 128 órával dolgozott többet, ugyan nem a törvényes munkaidőnél, de annál, mint a szakaszos munka­rendben foglalkoztatottak. „A többletmunkaidő min­den estben abból eredt, hogy D. Gábor a heti pihenőnapját munkaszüneti napon kapta meg, míg rendes munkaidő­beosztásnál a pihenőnap, il­letve a munkaszüneti nap nem esett egybe.” A szakér­tő még hozzátette: amennyi­ben a többletmunkavégzés pihenőnapon végzett mun­kának tekintendő, a műsze­résznek ezért 2688 forint és 80 fillér díjazás járna. Minden nap munkanap A munkaügyi bíróság — lényegében e szakvélemény­re alapozva —, ítéletében kö­telezte a vállalatot a 2688 forint és 80 fillér munkabér megfizetésére. Az ítélet ellen azonban a Legfelsőbb Bíró­ság elnöke tavaly törvényes­ségi óvást emelt, s az óvást az eljáró legfelsőbb bírósá­gi tanács alaposnak találta. Ezért a legmagasabb bírói fórum hatályon kívül helyez­te a munkaügyi bíróság íté­letét, és elutasította D. Gá­bor keresetét. A határozat indoklása egyebek közt kiemeli, hogy a folytonos munkarendben az üzem a hét minden napján dolgozik, tehát a szombat és a vasárnap, valamint a mun­kaszüneti nap is munkanap­nak minősül. Keresetveszte­ségről értelemszerűen akkor beszélhetünk, amikor a mun­kaszüneti nap a dolgozó munkanapjára esik, és az ünnep miatt nem tudja az e napra eső munkaidejét ledol­gozni. D. Gábornak azonban, mivel folytonos munkarend­ben dolgozott, egyes munka­szüneti napok a szabadnap­jaira, illetőleg pihenőnapjai­ra estek, így kiesett munka­idő hiányában nem tarthat igényt átlagkeresetre sem. Kéri Tamás Körkép a településfejlesztési Hozzájárulásról A lakosság több közműve, jobb ellátásra számít A településfejlesztési hoz­zájárulás — ha jól előkészí­tik — az új tanácsi gazdál­kodást, a demokrácia erősí­tését szolgálja. A kötelező községi fejlesztési adót váltja fel az új, önkéntes forma, amely cslak akkor és olyan összegben lehet kötelező, ha a többség — ötven százalék plusz egy lakos — megsza­vazza. Hogy a tanácsok a tervekhez szükséges és a költségvetésekből hiányzó összeget a lakosságtól meg is kapják, ahhoz értelmes, a köz által is kívánt célokat kell kitűzni. Hogy hol, s ho­gyan teszik ezt, ennek jár­tunk utána. Minden évben most Albertirsa Pest megyei nagyközség, a fővárostól 54 kilométerre. Tizenegyezer 450 lakosa van, körülbelül négy­ezren járnak Pestre, Cegléd­re, illetve a környékre dol­gozni. — Nálunk nincs különö­sebb faluközpont, csak most kezd kialakulni — mondja Tisza Lászlóné, ,a nagyközsé­gi tanács vb-ti­tkára. — Úgy gondolkodtunk, s a­­tanács­ülés is, hogy a célprogramok ne falurészekre, hanem a község egészére és a magjá­ra vonatkozzanak. Persze, ez még lehet viták forrása, de a fordítottja szerintünk még több egyet nem értést válta­na ki. — Minden évben mást sze­retnénk megvalósítani. Az el­sőiben a piactér bővítését, esetleg befedését is, mert je­lenleg nem nyújt az áruház mellett esztétikus látványt. A második évben a fürdőt fej­lesztenénk. A hetvenes évek­ben a falu határában olajku­tatás során tört fel a reumás megbetegedések gyógyítására alkalmas hévíz, de csak öt éve hasznosítjuk egy meden­cében. S ha már bővül a für­dő, szomszédságából a mar­havásárteret is át kellene te­lepítenünk máshová. A har­madik évben a szilárd bur­kolatú úthálózatot bővíte­­nénk, főleg a központban és a Szabadság telepen, ahonnan így a többi utca is jobban megközelíthető lesz. 1989-ben egy új óvodát építenénk, a következő évben pedig­­a köz­ponti, Győzelem úti iskola bővítésére kerülne sor. Ha a falu népe elfogadja, még kér­dés, mennyivel hajlandók mindehhez hozzájárulni. Ok­tóber végéig a tanácstagok felkeresik az embereket. Szekszárdon, Tolna megye székhelyén létezik egy olyan kategória is a célprogramok sorában, hogy „egyéb”. E rubrika­­kitöltése az emberek véleményétől függ. — Mintegy tizenegyezer családot érint a szavazás —­­magyarázza dr. Ferincz Já­nos, a városi tanács elnökhe­lyettese. — Szerintünk az óvodai, általános iskolai bő­vítések a legégetőbbek. De szükség lesz új gimnáziumra is. Ezekhez szeretnénk meg­nyerni az embereket. Három év alatt tervezzük befejezni a városi sportcsarnokot. Évi ezerforintos hozzájárulásra gondoltunk. A tanácstagok, a Hazafias Népfront aktívái keresik fel a lakosokat, de a felmérő, véleményeztető munkában a tanítóképző hallgatói is részt vesznek. Gyulán hagyománya van már a lakossági támogatások megszervezésének. A városi művelődési központ, a Vár­fürdő és egy iskola épült ilyent összefogással. Fokozatosságot javasolnak — A hozzájáruláshoz több atom­ módon végeztük az igé­nyek felmérését — ecseteli Szigeti Zoltán, a városi tanács általános elnökhelyettese.­­ A tanácstagi és országgyűlé­si képviselő-választásokon, az ifjúsági parlamenteken és az idősek városi fórumán felve­tett kérdések szolgáltak ki­indulási alapul. Ezeket egé­szítik ki azok a társadalmi viták, amelyeket a hetedik ötéves tervkoncepcióról ren­deztek. A szakszervezet, a KISZ és a népfront fórumain elmondottakat is igyekeztünk figyelembe venni. Ezek alap­ján a lakosság a fürdő körze­tében a csapadék- és szenny­vízcsatorna-hálózat bővítését tartja szükségesnek, de a köz­területek, utak, járdák felújí­tására s a parkosításra is sort kellene keríteni. Ifjúsági par­lamenteken többször is hiá­nyoltak egy nyári, napközis úttörő- és ifjúsági tábort. Ez is listára került, akárcsak az idősek városi fórumán kívánt öregek otthonának az építé­se. Mintegy 12 ezer családot fogunk felkeresni, s több­­mint hatezernek a hozzájáru­lására számítunk, ami öt év lailiatt 24 millió forint bevételt jelentene. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a városban sok az alacsony — kétezeröt­száz forint alatti — jövedel­mű lakos. Ő­k felmentést kap­nak, de előzetes visszajelzé­sek szerint közülük sokan mégis szívesen részt vesznek a fejlesztések támogatásában. Fokozatosságot javaslunk. Jövőre 600 forintot, mert ak­kor még sokan fizetnek ön­kéntes alapon kétszáz forin­tos iskolaépítési hozzájáru­lást. A lakosság választására bízzuk, hogy 1987—88-ban hajlandó-e ezer forintot fi­zetni, vagy csak 1989—90- ben, hiszen sokan OTP-adós­­sággal terheltek. Mindenkit megkérdeznek Gyöngyösön 12 ezer 500 család jöhet számításba a hozzájárulásokat illetően. — Városkörzeti tanácsko­zásokon, tanácstagi találko­zókon ismétlődően­ elhangzott témák alapján állítottuk ösz­­sze a célprogramokat — tá­jékoztat Szabó Gyula, a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának titkára. — Ezek sze­rint először a lakótelepek te­lefonellátottságát kellene ja­vítani. Az iskolai úszásokta­tást, a sportot lendítené fel a strand úszómedencéjének be­fedése. A szociális otthonok létesítése, bővítése is időssze­­rű feladat. A Dél-Kálvária­parti, hatvan gyereknek he­lyet adó bölcsőde építése is könnyebben menne a hozzá­járulással. Hasonlóan a vá­rosi piac rendezése, korsze­rűsítése. Először rétegtalál­kozókon, ipari munkások, bányászok, kisiparosok köré­ben ismertettük elképzelése­inket. Ezt követték a család­­látogatások. Évenként 800 vagy 1000 forint hozzájáru­lásra számítunk, ami az előb­bi változatnál 32 millió, az utóbbi megszavazásánál pe­dig 40 millió forinttal növel­né fejlesztési lehetőségeinket. A lakosság teljes egyetérté­sét szeretnénk megszerezni, s ez agitációt, politikai munkát kíván. Sipka Tamás Csehszlovák saj­tótáj­ékoz­tató Ondrej Durej, Csehszlovákia budapesti nagykövete szer­dán baráti találkozót tartott a magyar sajtó képviselőivel. Az eseményen részt vett Bá­nyász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke. Budapestre érkezett az FDJ delegációja A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bizottsága meghívására szerdán Budapestre érkezett az NDK-beli Szabad Német Ifjúság (FDJ) delegációja, amelyet Eberhard Aurich, az FDJ Központi Tanácsá­nak első titkára vezet. A küldöttség megkezdte meg­beszéléseit a KISZ Központi Bizottsága Hámori Csaba el­ső titkár vezette tárgyaló­­csoportjával a két szervezet előtt álló fő feladatokról, kapcsolataik továbbfejleszté­séről és a nemzetközi ifjúsá­gi mozgalom időszerű kérdé­seiről. Konferencia a kommunikációról A vállalati kommunikáció­ról kezdődött ma konferen­cia Pécsett a Szervezési és Vezetési Tudományos Tár­saság szervezésében. A kétnapos összejövetelen szó lesz az írott kommuni­káció, a telefon vagy a hang­rögzítő segítségével végzett kommunikáció eszközeiről és módszereiről. Magyar—jugoszláv gazdasági tárgyalások Hetényi István pénzügymi­niszternek és Nedeljko Man­­dicsnak, a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagjának, a ma­gyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság társelnökeinek vezetésével szerdán a Parlamentben meg­kezdte munkáját a bizottság 12. ülésszaka. Hazaérkezett az MSZMP pártmunkásküldöttsége Hazaérkezett az MSZMP pármunkásküldöttsége, amely Barabás Jánossal, az MSZMP KB agitációs és pro­pagandaosztálya helyettes vezetőjével az élén, látoga­tást tett Vietnamban, Kam­bodzsában és Laoszban. A delegáció tanulmányozta a testvérpártok ideológiai munkáját, a tudatformálás módszereit, és megbeszélése­ket folytatott a nemzetközi ideológiai harcot érintő kér­désekről. A magyar küldöttséget Ha­noiban Hoang Tung, a Viet­nami Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára, Phnompenben Men Sam An, a Kambodzsai Népi For­radalmi Párt KB tagja, a KB propaganda- és oktatási bi­zottságának elnöke, Vientia­­néban pedig Lisomphon Lo­­vansay, a Laoszi Népi For­radalmi Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a KB tit­kára fogadta. Elhunyt Emil Gilelsz Elhunyt Emil Grigorjevics Gilelsz, korunk egyik ki­emelkedő zongoraművésze, kétszeres Lenin-díjas, a Szovjetunió népművésze cím kitüntetettje. 69 éves volt. Emil Gilelsz 1916. október 6-án született Ogyesszában. Rendkívüli tehetsége na­gyon korán kibontakozott, alig tizenhárom évesen lépett először hangversenydobogó­ra. Tizenöt évesen, 1931-ben, egy ukrajnai zongoraverse­nyen figyeltek fel virtuóz zongorajátékára. Zenei ta­nulmányait az ogyesszai, majd később a moszkvai konzervatóriumban folytat­ta. Hamarosan a Szovjet­unión kívül is bizonyította tehetségét, 1936-ban Bécs­ben, 1939-ben pedig Brüsz­­szelben nyert első díjat egy nemzetközi versenyen. Bu­dapesten is több ízben hang­­versenyzett nagy sikerrel. Emil Gilelsz 1936-tól a moszk­vai konzervatórium előadó­ja lett, 1952-ben pedig pro­fesszorrá nevezték ki. Emil Gilelsz mély átélést és tudatos formáló akaratot ötvöző előadásmódjával a szovjet zongorista nemzedék egyik ma is legismertebb tag­ja volt. 5

Next