Népszava, 1985. október (113. évfolyam, 230–256. sz.)

1985-10-25 / 251. szám

NÉPSZAVA 1985. OKTÓBER 25., PÉNTEK Mihail Gorbacsov látogatása Bulgáriában Szovjet-bolgár barátsági nagygyűlés Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az Államtanács el­nöke csütörtökön Szófiában találkozott Mihail Gorba­­csovval, az SZKP KB főtit­kárával. Tájékoztatták egymást a két ország társadalmi-gazda­­sági fejlődéséről, a BKP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusára való felké­szülésről. A megbeszélésen központi helyet foglaltak el a bolgár—szovjet kapcsola­tok kérdései és fejlesztésük fő irányai. Méltatták a BKP és az SZKP politikai és ideológiai egységét, amely a marxiz­mus—leninizmus és a szo­cialista­­ internacionalizmus elveire épül. Megelégedéssel állapították meg, hogy jó ütemben fejlődnek gazdasági kapcsolataik, egyre szorosab­bá válik együttműködésük, a gazdasági és tudományos­műszaki kooperáció új for­máit honosítják meg a ter­melés vezető ágazataiban. Todor Zsivkov és Mihail Gorbacsov nagyra értékelte a Varsói Szerződés tagálla­mai Politikai Tanácskozó Testülete szófiai ülésének eredményeit, az ott elfoga­dott közös nyilatkozatot. Le­szögezték, hogy a szófiai ülés hozzájárul a testvér­országok szövetsége további erősítéséhez, nemzetközi té­ren megvalósított együttmű­ködésük szélesítéséhez és el­mélyítéséhez. Leszögezték, hogy a két ország nemzetközi tevékeny­ségében változatlanul első­rendű fontosságúnak tartják a szocializmus érdekeinek védelmét, a nukleáris fenye­getés megszüntetését, a béke megőrzését, az enyhüléshez való visszatérést, az államok közötti egyenjogú együttmű­ködés fejlesztését. Megálla­pították, hogy fontos lépés lenne az európai politikai légkör javításához atomfegy­verektől mentes övezetek megteremtése a kontinensen, így a Balkán-félszigeten. Hangsúlyozták, hogy a je­lenlegi helyzetben különösen fontos a kommunista és munkáspártok széles és aktív együttműködése, internacio­nalista szolidaritásuk foko­zása. A két párt a jövőben is hozzájárul a nemzetközi kommunista mozgalom ösz­­szeforrottságának erősítésé­hez. A BKP és az SZKP ve­zetői megerősítették, hogy pártjaik mindazon pártok­kal, szervezetekkel és moz­galmakkal erősítik kapcsola­taikat, amelyek készek a bé­ke és a haladás védelmére. Mihail Gorbacsov hivata­los, baráti látogatásra hívta meg Todor Zsivkovot. Mihail Gorbacsov és Todor Zsivkov csütörtökön Szó­fiában bolgár—szovjet barát­sági nagygyűlésen találkozott a fővárosi, fémmegmunkáló gépeket gyártó egyesülés dol­gozóinak képviselőivel. Mihail Gorbacsov beszé­dében szólt arról a közös út­ról, amelyen a két ország munkásosztálya, pártjaik ve­zetésével halad a szocializ­mus további építésének útján. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben többször talál­kozott munkásokkal és szak­emberekkel, akik egyönte­tűen támogatták az SZKP- nak a testvéri szocialista or­szágokkal kialakított sokol­dalú együttműködés erősíté­sét, a békés jövő biztosítását célzó politikáját. Az ilyen találkozók lehetővé teszik, hogy ellenőrizzük értékelé­seink és következtetéseink helyességét, ismételten meg­erősítik, hogy testvérpárt­jaink és népeink alapvető ér­dekei elválaszthatatlanok — mondotta Mihail Gorbacsov. A bolgár párt- és állami ve­zetés tagjaival tartott meg­beszéléseiről szólva kijelen­tette, hogy azokon az úgy­nevezett kényes kérdéseket sem kerülték ki. Szó volt a szocialista és kommunista építőmunka jelenlegi szaka­szának közös problémáiról, a nehézségek leküzdéséhez vezető utakról. Rámutatott a rendszeres vélemény- és ta­pasztalatcsere fontosságára. Különösen fontos ez jelen­leg, amikor a két párt kong­resszusra készül — hangsú­lyozta az SZKP KB főtitkára. Részletezte azt a progra­mot, ammelyet a Szovjetunió­ban folyó gazdasági építő­munka ütemének meggyor­sítására dolgoztak ki. A szo­cialista országok együttmű­ködésének elmélyítése új kö­vetelményeket támaszt. Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta, hogy nem szűnt meg a háborús veszély, feszült a nemzetközi helyzet. A törté­nelem különösen nagy fele­lősséget ró a szocialista or­szágokra. Erejük képes meg­fékezni az imperializmus ag­resszív köreit, nem engedi meg, hogy nukleáris kataszt­rófába taszítsák a világot. Ezután Todor Zsivkov mondott beszédet a nagygyű­lésen. Csonka tőkés csúcstalálkozó­ kat vezető tőkésország ál­lam-, illetve kormányfője megbeszélésre ült össze egy­mással csütörtökön New Yorkban. A Reagan amerikai elnök kezdeményezésére lét­rejött találkozó „csonka csúcsnak” minősíthető, mivel nem fogadta el a meghívást Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. Reagan mellett Brian Mul­­roney kanadai, Nakaszone Jaszuhiro japán, Margaret Thatcher brit és Bettino Craxi olasz miniszterelnök, valamint Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár vesz részt a megbeszélésen. A fő téma a novemberi szovjet—ameri­kai csúcstalálkozóra való fel­készülés: a vendégek valószí­nűleg megkérik majd Reagan elnököt, hogy Mihail Gorba­­csovval való találkozásakor igyekezzen kedvező fordula­tot elérni a kelet-nyugati­ kapcsolatok terén. (MTI, AP) Népfrontkongresszusra készülve váljék közüggyé a számadás A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának ez év jú­liusi döntése alapján a HNF december 13—15. között tart­ja soros, VIII. kongresszusát, 1200 küldött részvételével, Budapesten. Az előkészüle­tekről és az eddig megtartott alapszervezeti, körzeti nép­frontbizottságok újraválasz­tásának tapasztalatairól tar­tott csütörtökön tájékoztatót dr. Molnár Béla, a HNF CT titkára. Beszámolójában kiemelte, hogy a mozgalom munkajel­­legű kongresszusra készül, amelynek alapját a szövet­ségi politikának az MSZMP XIII. kongresszusán megfo­galmazott elvei képezik. A mozgalom keretében olyan általános és helyi jellegű tár­sadalmi, gazdasági, a nemzet elsődleges érdekeiből fakadó célok elérésére kötnek az ál­lampolgárok, illetve a külön­féle szervezetek szövetséget, mint a szocializmus további építése és a béke védelme. Akkor válhat azonban csak mindenkit érdeklő és érintő számadássá a decemberi ta­nácskozás, ha valóban azo­kat a kérdéseket veti fel, amelyek az állampolgárokat is foglalkoztatják.­­ Az idei esztendő végén nem elegendő csupán a par­lamenti és a tanácstagi vá­lasztásokat megelőző nemzeti programmal előállni — mondta dr. Molnár Béla. — Bár kétségtelen, hogy a HNF tevékenysége továbbra is ezeken az elveken alapul, a puszta ismétlés mégis kevés. Olyan folyamatok indultak el ugyanis azóta a társada­lomban, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Fel­erősödött például az egyet­értéssel elfogadott célokkal kapcsolatos, gyakorta sürgető és féltő várakozás. Ugyanak­kor a jogos elvárások kielé­gítéséhez egyes területeken, a közismerten nehéz gazda­sági helyzet következtében, romlottak a feltételek. A lakosság ötezer körzeti népfrontbizottságot válasz­tott újjá, s ebben az orszá­gos párbeszédben sikerült a tenniakarást a dialógus kö­zéppontjába állítani. Annak a felismerésnek a tudatában, hogy a minőségi munkának egyetemes elvárássá kell vál­nia, hiszen az össznépi-nem­zeti feladatok csak így old­hatók meg, a gondok csak ezen a módon orvosolhatók. Minden eddigi eredmény, valamennyi siker az embe­rek cselekvő akaratának, tisztességes munkájának a nyomán született, helyileg és országosan. A népfrontmozgalom az előző kongresszus óta eltelt időszakban fokozott társa­dalmi megbecsülést szerzett, új vonásokkal gazdagodott. Ezek közül talán a legfonto­sabb az az állampolgári ér­dekvédelem, amely elsősor­ban a településpolitika terén tapasztalható. A különböző szintű, de főként a helyi HNF-szervezetek összegezték és közvetítették a település­politikával kapcsolatos la­kossági véleményeket, így is alakítva a fejlesztéssel, az életmód formálásával össze­függő testületi, politikai dön­téseket. A HNF felvállalta a lakókörzetekben születő kö­zösségek, társulatok, egyesü­letek támogatását, sőt, lépé­seket tett egyes — így pél­dául a városvédő, városszé­pítő — szervezetek munkájá­nak országos szintű koordi­nálására. Az állampolgári aktivitás­ra jellemző, hogy az eddigi beszámoló és tisztújító érte­kezleteken többen vettek részt, mint a kora nyári vá­lasztások jelölőgyűlésein. S a közös ügyekben való szerep­­vállalást, a HNF mozgósító erejét igazolja az is, hogy az elmúlt öt esztendőben az or­szág lakossága 50 milliárd forint értékű társadalmi munkát végzett. (deáki) A társadalmi tulajdon védelme az építőiparban NEB-ülés Tátrisbányán A társadalmi tulajdon védel­mének helyzetét vizsgálták meg az állami és a szövetke­zeti építőipari vállalatoknál a Komárom megyei népi ellen­őrök, s tapasztalataikat a NEB csütörtöki ülésén ismer­tették. Elsősorban az anyag­elszámoltatás rendszerét ki­fogásolták, mert ezen a terü­leten tárták fel a legtöbb fo­gyatékosságot. Helytelenítet­ték például a népi ellenőrök, hogy a veszteséges munkák­nál rendszerint elmarad a veszteséget okozó tényező té­teles feltárása és ezzel együtt a felelősségrevonás is. A széles körű vizsgálat ta­pasztalatai alapján a leltá­rozási fegyelem szigorítását is javasolták a népi ellenőrök. Sok szabálytalanságot tapasz­taltak a selejtezéseknél is. A legsúlyosabb selejtezési mu­lasztást az esztergomi Város­gazdálkodási Vállalatnál fe­dezték fel, ahol vadonatúj anyagokat selejteztek ki a be­szerzési ár töredékéért. Ezért ennél a vállalatnál a NEB elnöke teljes körű célvizsgá­latot rendelt el. A vizsgálat tapasztalatait eljutatták az érintett vállala­tokhoz, ahol máris több intéz­kedést vezettek be a társa­dalmi tulajdon védelmére és felelősségre vonták az elő­írások megszegőit. (MTI) ­ Az első lépés Ha nem lenne véresen komoly a téma, akár rossz viccnek is tekinthetnénk azt a százszor megismételt amerikai felszólítást, miszerint a Szovjetuniónak kell megtennie az első lé­pést ... A szovjet külpolitika mostani dina­mikus korszakának napjaiban mintha a Fe­hér Háznak nem lenne jobb ötlete, mint az idejétmúlt lemez forgatása. Pedig éppen az el­ső lépés szükségességének ismételgetésével hozza magát zavarbaejtő helyzetbe. Olyannyira, hogy már a nyugat-európai szövetségesek körében is nő az aggodalom, vajon nem kellene-e legalább szavakban va­lamit lépnie az Egyesült Államoknak is. A nyugati diplomácia a bűvészmutatvá­nyok kellékeit sem nélkülözi. Néha a semmi­ből is elő tud varázsolni valamit, a létezőt meg el tudja tüntetni az emberek szeme elől. Csakhogy ehhez az utóbbi mutatványhoz ma­napság mintha szegényesnek tűnne a kellék­tára. Túl sok ugyanis az elhallgatni és­ eltün­tetni való tény. A Szovjetunió az elmúlt néhány hónapban állandóan lépett. Ha úgy tetszik, szinte heten­te megtette azt a bizonyos első lépést. Felis­merve, mennyi erőfeszítés és energia kell, míg jóakaratára egyáltalán felfigyelnek a tengerentúlon, újra és újra bizonyította meg­egyezési készségét. Ezeket a lépéseit most a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes­tületének szerdán véget ért ülése számba vet­te. Egyoldalú lépések sora bizonyítja, hogy a szocialista országok aktivitása nem merül ki a javaslatok gyártásában. A Szovjetunió fel­függesztette közepes hatótávolságú rakétái­nak telepítését Európában. Kivonja a harc­­készültségből azokat az SS—20-as rakétáit, amelyeket az amerikai rakétatelepítésre vá­laszul telepített a Szovjetunió európai részén. Egyoldalúan moratóriumot hirdetett a nuk­leáris robbantásokra. A Szovjetunió nagyfokú rugalmasságának a jele, hogy több kérdésben messzemenően figyelembe veszi a nyugati országok állás­pontját. Mihail Gorbacsov Párizsban ismerte­tett javaslatai is erre utalnak. Sajnos azon­ban ezeknek a javaslatoknak a kedvező nem­zetközi visszhangja is kevés volt ahhoz, hogy Washington érdemi választ adjon. Pedig a támadó űrfegyverek betiltásának és az egy­más területének elérésére képes nukleáris fegyverzetek ötvenszázalékos csökkentésének szovjet terve a genfi tárgyalóasztalon fek­szik. Egyelőre anélkül, hogy a másik fél meg­tenné azt a bizonyos első lépést. A szófiai tanácskozáson felelevenítették a többi szocialista javaslatot is. Volt miből vá­logatni. A tagállamok az elmúlt harminc év­ben több mint száz átfogó békekezdeménye­zést tettek, amelyek időszerűségükből mit sem vesztettek. A nukleáris veszély elhárításáért, az euró­pai és a világhelyzet kedvező fordulatáért című szófiai nyilatkozat azonban nemcsak visszatekintés. Új hangsúlyokat, és új eleme­ket is tartalmaz. "Bizonyítva ezzel, hogy a szo­cialista országok képesek reálisan szembe­nézni a kialakult helyzettel és alkotó módon előre nézni. Az ülés résztvevői azt javasolják, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok január elsejétől fagyasszák be fegyveres erőik lét­számát és a következő pénzügyi évtől kezdő­dően kölcsönösen mondjanak le katonai költ­ségvetésük növeléséről. Vállaljanak kötele­zettséget: nem hoznak létre olyan típusú ha­gyományos fegyvereket, amelyek romboló hatásukat tekintve felérnek a tömegpusztí­tó fegyverekkel. Az európai közép-hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentéséről szóló megállapodás elérésének megkönnyítésére a szocialista or­szágok lehetségesnek tartják ennek a kérdés­nek a különválasztását az űrfegyverek és a hadászati fegyverek kérdéskörétől. Ez is elég annak érzékeltetésére, hogy a Szófiában elfogadott közös nyilatkozat alá­írói felelősséggel készek cselekedni az embe­riség jobb jövőjéért. Állásfoglalásuk egyben a nemzetközi helyzet átfogó és józan értéke­lése. Mentes mindenfajta hurráoptimizmus­tól. Nyers szembenézés azzal, ami van. A szocialista országok képviselői úgy vé­lik: a világ közel került ahhoz a határhoz, amelyen túl az események ellenőrizhetetlen­né válhatnak. Különösen aggasztónak tart­ják annak a veszélyét, hogy a fegyverkezési versenyt kiterjesztik a világűrre. De még eb­ben a rendkívül kiélezett helyzetben is úgy vélik: vissza lehet térni a szilárd biztonság­hoz és az együttműködéshez. A különböző társadalmi rendszerű országok politikai pár­beszédéből, a józanul gondolkodó körök te­vékenységéből, a háborúellenes mozgalmak­ból és a béke erőinek aktivitásából meríte­nek hitet. „Tanácskozásunkon tisztességes és vilá­gos programot fogalmaztunk meg — mondotta szófiai pohárköszöntőjében Kádár János —, feszültség helyett enyhülést, szembenállás helyett közeledést, érdemi tárgyalásokat, fegyverkezési hajsza helyett egyenlő bizton­ságot a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén, fegyverkezés helyett leszerelést, az erővel és az erő alkalmazásával való fenye­getőzés helyett békét és kölcsönösen előnyös együttműködést.” Ez az üzenet érkezett most Szófiából. S en­nek a mostani üzenetnek van egy sajátos­sága is. Mégpedig az, hogy a szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó küszöbén a Varsói Szerző­dés tagállamai a megosztásukat célzó törekvé­sekkel szembeállították egységüket és egy­más iránti szolidaritásukat. És az előrehala­dás lehetőségét megkérdőjelező tengerentúli sugalmazásokkal szemben azt a tisztességes elvárásukat, hogy a közelgő szovjet—ameri­kai csúcstalálkozónak hozzá kell járulnia a feszültség enyhítéséhez, a háborús veszély csökkentéséhez, a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez. A közvélemény figyelme most az Egyesült Államok felé fordul: megteszi-e végre az el­ső válaszlépést a hosszú úton. Barabás Péter Ent­halás, Ivsavrincs, bioalomerősítés Világszerte nagy érdeklődéssel fogadták a szófiai nyilatkozatot A Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének szófiai ülése bebizonyította, hogy a testvérországok ve­zetői azonosan ítélik meg az európai és a világpolitika alapvető problémáit — álla­pítják meg a Pravda tudósí­tói a lap csütörtöki számában megjelent cikkükben. A ta­pasztalatok már eddig is megmutatták, milyen nagy ereje van annak, ha a szo­cialista országok egységesen állnak ki és cselekszenek a nukleáris háború megszünte­tése, a világűr militarizálá­­sának megakadályozása, az enyhüléshez való visszatérés érdekében. A sikeres szófiai tanácskozás megmutatta, hogy a testvéri szocialista országok minden területen tovább akarják növelni együttműködésük hatékony­ságát. Az eddiginél is szoro­sabb összefogásra töreksze­nek, hogy a tudományos és műszaki haladás meggyorsí­tására támaszkodó dinamikus társadalmi és gazdasági fej­lődést érjenek el. Beigazolódtak azok a re­mények, melyeket a világ­közvélemény a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésé­hez fűzött — írta csütörtöki számában a Rudé Právo, Csehszlovákia Kommunista Pártjának lapja. Szófiából az értelem hangján szóltak a világhoz, tárgyalásokat sürgetve. A Tribuna Ludu, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt lapja szerint a Politikai Ta­nácskozó Testület nyilatko­zatával kapcsolatban — egye­bek közt — figyelemmel kell lenni a dokumentum hang­nemére is. A felhívást mérsé­kelt, az értelemre hatni kívá­nó hangnemben adták elő. A csütörtöki belgrádi lapok részletes beszámolókat közöltek a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének szófiai üléséről. Európa keresztúton áll, de csak egy út vezet a békéhez — szögezte le a Rabotni­­cseszko Delo, a Bolgár Kom­munista Párt KB központi napilapja a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének­­kétnapos ülését elemző csütörtöki kommentárjában. Ez az út az enyhülésen és a leszere­lésen, a bizalom erősítésén és a nemzetközi együttmű­ködés fejlesztésén keresztül vezet. A közös nyilatkozat­ban az ezzel kapcsolatos fel­adatokat is pontosan megfo­galmazták. Az Egyesült Államok na­gyobb rádió- és televíziós há­lózatai több híradásban is foglalkoztak a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozatával. A televíziók képes tudósítás­ban számoltat­ be a nyilat­kozat aláírásáról. A rövid jelentések elsősorban azt emelték ki, hogy a Varsói Szerződés javaslatot tett mind a hagyományos, mind a nukleáris fegyverek nagy­arányú csökkentésére, java­solta, hogy az 1986 elején meglevő szinten fagyasszák be a Szovjetunió és az Egye­sült Államok fegyveres erőit. A jelentések szerint a ta­nácskozás egyhangúlag tá­mogatja a Szovjetunió ko­rábban megtett javaslatait. Az amerikai lapok jó ré­sze beszámol csütörtökön a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai üléséről, az ott elfo­gadott dokumentumról. A The Washington Post jelentésében egyebek között kiemeli, hogy a Varsói Szer­ződés tagjai a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyve­res erői létszámának befa­gyasztását javasolják, és tá­mogatják a Szovjetunió leg­utóbbi leszerelési javaslatait. A The Christian Science Mo­nitor szerint „a keleti tömb új megközelítést javasolt” a Szófiában elfogadott nyilat­kozatban. A lap tudósítása ugyancsak a fegyveres erők létszámának befagyasztására vonatkozó javaslatot emeli ki a nyilatkozatból, s szintén úgy vélekedik, hogy „a cél a közvélemény, különösen az európai közvélemény meg­győzése”. A The Wall Street Journal néhány soros jelen­tésében utal a szófiai nyi­latkozatnak arra a megálla­pítására, hogy fel kell szá­molni a nukleáris fenyege­tést. A The New York Times körülbelül egy gépelt oldal terjedelmű hírügynökségi je­lentésben ismertette a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének állás­­foglalását. A Varsói Szerződés béke­­offenzívája, rendkívül széles körű leszerelési javaslatok, a „keleti tömb” összefogásá­nak demonstrálása — ezek a csütörtöki japán lapok ve­zérmotívumai a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének üléséről szóló beszámolókban. A belga polgári sajtó ve­zető helyen foglalkozik a Szófiában tett javaslatokkal és azonosítja magát a brüsz­­szeli NATO-központ véle­ményével, amely szerint a hagyományos fegyverek be­fagyasztására tett javaslat nem keltett meglepetést. E téma — mondják — 12 éve van terítéken Bécsben anél­kül, hogy haladás lenne. Egyébként azt fejtegetik, hogy nem befagyasztás, ha­nem csökkentés kellene. A francia sajtó csütörtö­kön részletes beszámolókban ismertette a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai nyilat­kozatát, de egyelőre kevés kommentáló megjegyzést fű­zött hozzá.

Next