Népszava, 1985. november (113. évfolyam, 257–281. sz.)
1985-11-10 / 263. szám
NÉPSZAVA 1985. NOVEMBER 10., VASÁRNAP Ünnep után a fővárosban (Folytatás az 1. oldalról) Rövid, szusszanásnyi idő. Az egyik vasrudas a síncsere jelentőségéről beszél. — Hat méter betonpanel ára húszezer, forint, de ha idejében cserélik a kopott sínt, s a panel nem károsodik, húsz évig is jó. Itt sajnos, már a panel is tönkrement. — Akkor hát miért nem cserélték már ki a síneket? — kérdezem. — Azt a vezérigazgatótól kérdezze — nevet vissza a vasrudas ember. — Vagy a pénzügyminisztertől, hogy miért nincs rá pénz. És a vasrúddal tovább feszegeti a kopott sínszálat. A Szabadság hídon pihenőnapot tartanak a karbantartók. Nem pihen viszont a komphajópár a Dunán. Túlnan a Margitsziget, innen a Budavár várja a gyalogolni nem, hajózni annál inkább akarókat. Az innenső hajó vezetője Tóth Tibor harminc éve forgatja a nagy kormánykereket. Így reggel még gyér a forgalom, de mert szép az idő, s ráérnek az emberek, gondolom délelőtt és majd délután jócskán lesznek a hajón. Ha nem jön a hídfelújítás, már régen a rendes évi szabadságot töltenénk. Én is, a hajó is. De nem bánom, hogy itt vagyok. Aki nem szerelmese a víznek és a hajónak, annak ez a pálya nem való. Én szeretem, és örülök, hogy még mindig hajózhatok. — Ámbár rövid úton, két part között. — Három perc az út a túloldalig. Gyalog sem sokkal több. De akik fölszállnak, elsősorban a hajóért teszik. Nagyszülők az unokájukkal. Kérdezősködnek. Meg én is tőlük, hogy miért szeretik a hajót. A hónap közepén egyébként, amint arról tudósítottak a hidasok, lezárják három napra, november 16. és 18. között a gyalogosok elől a hidat. Most tízpercenként indulunk, de akkor majd az előzetes engedély szerint bármikor indulhatunk, ha megtelik a hajó. Tehát gyakrabban is. Vannak egyébként utasaink, akik most is beülnek, aztán utaznak a hajóval ide és oda, két part között, amíg meg nem unják. Gondolhatja, melyik két korosztályból tevődnek ki az efféle utasok! Elindulunk, üres hajóval a túlpartra. Hiába, a menetrend kötelez. A túlsó hajón mintha hárman lennének. A kompjárat az épülő híd mellett a nyári sétahajózás emlékét idézi a barátságos kései napsütésben. Telt ház a Nagycsarnokban, bár korántsincs annyi vevő, mint máskor szokott lenni. Úgy látszik, sokan nem hitték, hogy szombaton valóban lehet vásárolni. Sőr sehol, az ellátás húsból, tejből, gyümölcsből és zöldségből kifogástalan. Illetve egy helyütt mégis láttunk sort, nem is rövidet. Valami szervezési hiba folytán az egész Nagycsarnokban csak a Városföldi Állami Gazdaság árudájában lehet tojást kapni. Az állami gazdaság eladója szaporán rakosgatja kettő ötvenért a friss tojást. Ez a cég ma jó üzletet csinált. A többiek bánhatják, hogy távolmaradtak. Útban hazafelé, váratlan akadály a Nagykörúton. A Majakovszkij utcai kereszteződésben nagyokat bukdácsol a lassan araszoló 78-as trolibusz és kiszabadult áramszedője beleakad a vezetéket tartó drótok egyikébe. Mire a troli megáll, öszsze-vissza szakad a felsővezeték. A 78-as a külső oldalt, a mögötte jövő 70-es a belső oldalt állja el a körúton. Kiszállunk fotós kollégámmal az autóból. Itt most hosszú ácsorgásra lehet számítani. Tóth Imre, a 78-as vezetője érthetően dühös. — Megdobja a troli végét a sín és ez már elég is, hogy az áramszedő kiugorjon a felső vezetékből. Pedig tízzel mentem át a kereszteződésen, ahogy előírásos. Nekiveselkedünk, s hogy a forgalom ne álljon fölöslegesen, visszatoljuk a 70-est a Majakovszkij utcába. Két perc múlva megérkezik villogó autókkal a BKV hibaelhárító szolgálata. Szombat délre itt is zavartalan a forgalom. Bencsik András Reggel a Nagycsarnokban A múltról a jelennek s a jövőnek A helyi, szakmai kiadványok közül a múzeumi évkönyvek külön figyelmet érdemelnek. Ezek a gyűjteményes kötetek ugyanis valamely terület régészeti, történelmi, néprajzi, irodalmi és egyéb ismereteinek gyarapodását jelzik, újabb kutatási eredményeit teszik közzé. Közzé, tehát közkinccsé, megismerhetővé, használhatóvá. A múzeumi szakemberek beszámolnak a múltról, annak valamely részletéről, amelyhez sikerült közelebb kerülniük, hogy ezzel szolgáljanak a jelennek és a jövőnek. Mert a közös múlt, annak értékei, a haladó hagyományok ismerete segítheti a jelen s a jövő jobb alakítását. Ezt igazolja A Veszprém megyei múzeumok közleményei című, közelmúltban megjelent évkönyv is. Ez a vaskos, súlyra is tekintélyes, 104 ív terjedelmű kötet a 17. a sorban. „A kötet a veszprémi Bakonyi Múzeum megyetörténetet bemutató állandó kiállításának 1985. évi megnyitója alkalmából készült” — olvashatjuk a címoldalon. (Szerkesztette Törőcsik Zoltán és Uzsoki András.) Azt hiszem, nem kíván külön bizonyítékot, hogy a helyi kutatási eredmények, újabb adatok országos jelentőségűek is egy olyan történelmi szerepű megye esetében, mint Veszprém. A balácai kutatások például Európa-szerte érdeklődést keltenek. (Tavaly a Veszprémhez közeli lelőhelyen állandó kiállítás nyílt, bemutatva az egyedülálló római kori emlékeket.) Minden érdeklődő kitűnő összefoglalást kaphat most a balácai kutatások történetéről az 1904— 1976-os évekből, K. Palágyi Sylvia tollából. A fényképekkel és rajzokkal sűrűn illusztrált tanulmány — ez egyébként jellemző a többi közleményre is — feltárástörténetet és értékelést egyaránt ad. De ezzel nincs vége az ottani kutatásnak, mert, mint olvashatjuk, a balácai ásatások második szakasza 1976-ban kezdődött, s a programot 2000-ig tervezték. Egy másik tanulmány egyenesen Közép-Európából veszi témáját. Kozák Károly munkájának címe: Közép-Európa centrális templomai (IX—XI. század). Eredetkérdést vizsgál, a centrális templomokkal kapcsolatos jelentős hazai érdeklődés miatt. Más országok ilyen építményeinek bemutatásával kezdi, majd ezután tér rá a hazaiakra. Fejedelmi és nemzetségfői palotakápolnákat, körtemplomokat tárgyal. Történelemképünk színskáláját gazdagítja. E templomok rendeltetését kutatja. Újabb adalékokat tesz közzé. S a további kutatást szolgálja, amelynek végén választ kaphatunk majd minden ilyen építmény létrehozási szándékának kérdésére; ezzel pedig történelmünk egy időszakáról lesz részletesebb képünk. Nem kevésbé érdekes Uzsoki András írása: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai. A tihanyi királyi temetkezőhely alapításától induló tanulmányszöveg foglalkozik I. András sírjának kutatástörténetével és a szakirodalmi kritikával, a tényszerű történettel, tárgyleírással, a jelvények jelképiségével. S a végén — lehet, hogy van tehát több megmaradt királysírunk is? — ekképp fogalmaz: „összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tihanyi apátsági templom XI. századi kriptájában van eltemetve I. András király, és minden valószínűség szerint fia, Dávid herceg." Még sokat válogathatnánk a régészeti, településtörténeti, életmódtörténeti és egyéb tanulmányok közül. Az egész kötetet azonban nem idézhetjük. Két írást említünk még, röviden. Bungler József a veszprémi helytörténeti kutatásokkal foglalkozik, s kitér Veszprém legrégibb munkásmozgalmi eseményére, a XVIII. századi parasztmegmozdulások egyik érdekes fejleményére, az 1783- as jutási zavargásokra. Egy, az eseményekről íródott verset is idéz. A másik közlemény Harmath István A Magyar Minerva könyvsorozat és társadalmi indítékai című írása. Történelmi-irodalmi kiskörkép, a magyar nyelvű irodalmiság útjának adalékszerű kiegészítése. Újabb fénysugarakkal világítja meg az első magyar könyvkiadói vállalkozást, tanulságát példázatosságában felmutatva. A válogatást itt abbahagyjuk. Az évkönyv 1200 példányban jelent meg. Remélhetően eljut mindazokhoz, akik a közjó, azaz a tömegek — tehát közművelődésünk — javára hasznosíthatják. (mátyás) ítélet a Medecskyféle hagyaték ügyében A milliós vagyon valódi — a végrendelet hamis Hajnövesztő? Hajmeresztői Ilyen és hasonló címekkel számoltunk be néhány éve több alkalommal is özv. Medeczky Jenőné találmányának különös sorsáról. Akkor még elsősorban a Patientia nevű hajregeneráló szer volt a sláger, azóta már másik találmányát, a Hélia D nevű kozmetikumot keresik inkább. A hetvenes évei végén járó Margit néni kis szigethalmi családi házában nem lehetett fél órát eltölteni anélkül, hogy valaki ránk ne nyissa az ajtót. A szomszédok, ismerősök mellett megjelentek körülötte persze a vállalkozók, a szerencselovagok is, akik közül néhányan talán már akkor is a milliós örökségre pályáztak, hiszen tudták, hogy egyedül él. Margit néni nem sokat törődött velük, fáradhatatlanul intézte ügyeit. Bár néha panaszkodott a lábfájására, magas vérnyomására, de szellemileg 79 évesen is friss volt. Kísérő nélkül vállalkozott arra, hogy Olaszországba és Amerikába utazzon, minden üzleti tárgyaláson személyesen vett részt. Az elmúlás gondolatával olyannyira nem foglalkozott, hogy 1982 áprilisában lakást vásárolt egy budapesti társasházban. Már a költözésre készülődött, amikor 1982. november 29-én váratlanul elhunyt. Harcban az örökségért A rendőrség bűncselekményre utaló nyomot nem talált, s ezt a véleményt megerősítette később a boncolási jegyzőkönyv is. Alig temették el Margit nénit, máris megindult a harc az örökség után. A hagyaték úgynevezett tiszta értéke is kétmillió 200 ezer forint felett volt, de még ennél is jelentősebb a Hélia—a forgalmazása után a feltalálónak — illetve most már az örökösének (vagy örököseinek?) — járó százalék. Szigethalmon úgy tudták, hogy Nedeczky néninek nem voltak közeli rokonai: az egyik szomszéd pénzért járt át hozzá főzni, takarítani. Mindenki kíváncsian várta: ki lesz az örökös? Arról hallottak a bennfentesek, hogy a szigethalmi házat pesti unokaöcscsére tervezte hagyni, százezer forint körüli összeget pedig egy másik pesti rokonának szánt. De kié lesznek a milliók? Nos, a válaszra nem kellett sokáig várni. Margit néni ügyvédjét felkereste Madari Lászlóné csobánkai lakos, s közölte: ő is ott akar lenni Nedeczkyné Budapesten bérelt széfjének kinyitásánál, mert öröklési igénye van. Ezt megírta a szigethalmi tanácsnak is. Ekkor még végrendeletről nem tett említést, de mire a közjegyzői eljárásra került sor, már azt is felmutatta. Az okirat 1982. november 2-án kelt, 27 nappal Margit néni váratlan halála előtt. Ennek alapján — miután a végrendelet formailag tökéletesnek látszott — a ráckevei állami közjegyző ideiglenes hatállyal Madarinénak adta át a hagyatékot. A váratlanul feltűnt örököst Margit néni rokonsága kicsit értetlenül fogadta, ők úgy tudták: az örökhagyó nem készített végrendeletet. Tény, hogy Madariné a halálát megelőzőévekben többször is felbukkant Nedeczkyné környezetében, az idős asszony pedikűrösként mutatta be ismerőseinek. Igazság szerint Madariné agronómus, tagja a gyümölcsfák pomázi gyógymetszése terjesztésére alakult kistermelői polgári jogi társaságnak. A pjt-be később Nedeczkyné is belépett. A kisvállalkozás vezetője, dr. John Károly is többször meglátogatta Margit nénit, tavasszal és ősszel rendszeresen megmetszette a fáit. A közjegyző intézkedése után kezdtek élénkebben foglalkozni az öröklési ügygyel özvegy Nedeczky Jenőné törvényes örökösei: 1979- ben elhunyt testvére, Gardi László négy vérszerinti, illetve örökbefogadott gyermeke. Közülük hárman hódmezővásárhelyiek, de azért ők is tartották a kapcsolatot Margit nénivel, leveleztek, olykor találkoztak is. A bíróságon arra hivatkoztak: szerintük a Madariné által a közjegyzőnek bemutatott végrendeleten nem özv. Nedeczky Jenőné saját kezű aláírása szerepel. Madariné ezzel szemben előadta, hogy húsz éve ismerte már Margit nénit, igen jó, bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük. Csak ő törődött vele, gondoskodott róla, sokszor még az üzleti tárgyalásaira is elkísérte. Állítólag Nedeczkyné többször is mondta neki, hogy az ő javára fog végrendelkezni. Mikroszkóp alatt az aláírás A rokonok igazságügyi szakértőt kértek fel: vizsgálná meg a végrendeleten szereplő aláírás hitelességét. A szakértő aprólékosan összehasonlította a korábbi aláírásokat a végrendeleten szereplővel. Míg Nedeczkyné többi aláírását általában a lendületes, gyors kivitelezés, az „élettel teli összhatás” jellemzi, a végrendeleten a vonalvezetés lendület nélküli, inkább iskolai alapításhoz hasonlít. A látszólagos egyezések ellenére feltűnt az írásszakértőnek az is, hogy eltérések vannak a tollfelemelés helyében, a betűkialakításokban, a kapcsolási módokban is, így például Margit néni többi aláírásánál a „k” betű egyszer sem az előző „z”-ből indul, a végrendeleten viszont a két betűt megnyújtott füzéres ív köti össze. Mivel Madariné vitatta az írásszakértői véleményt, a bíróság a Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Intézetét kérte fel újabb vizsgálatra. Ott optikai eszközökkel, elektrosztatikus írásbenyomódás-vizsgálóval és speciális összehasonlító mikroszkóppal több mint 50 írásmintát vizsgáltak meg. Az aprólékos vizsgálat még arra is kiterjedt, hogy Nedeczkyné írása életének utolsó éveiben hogyan változott: 1980 novemberétől jelentősen romlott, majd átmenetileg javult. 1982. márciusától, egy újabb betegség nyomán, az írás ismét romlott, s később ezen a szinten stabilizálódott. A szakértő végkövetkeztetése itt is az volt, hogy a végrendeleten szereplő aláírási utánzat. Ahhoz persze, hogy egy végrendelet legalább formailag, első látásra szabályosnak tűnjék — tanúk is szükségeltetnek. Nos, Madariné okiratán a két tanú dr. John Károly és Barna Károly volt. Az előbbi név már ismerős az olvasónak — ő a gyógymetsző kisvállalkozás vezetője — a másik tanú pedig a sofőrje. Arra, hogyan is született ez a végrendelet, többféle történetet adtak elő a bíróságon. John egy alkalommal például azt vallotta, hogy a nevezetes napon facsemetékért mentek Szigetszentmiklósra, s visszafelé benéztek Nedeczky nénihez, ekkor íratta alá velük a végrendeletet. Egy másik vallomás szerint a végrendelet aláírásának napján nem látogatták meg, mert elment az idejük. Az ellentmondó vallomások miatt nem derült ki pontosan az sem, John mikor szólt Madarinénak a végrendeletről, s azt miért csak 1983 májusában adta át neki, ha már januárban említést tett róla. Az sem teljesen világos, Madarinénak miért kellett Johnt a végrendelet elolvasása végett felkeresnie, ha annak fénymásolatát állítólag postán már jóval korábban elküldte neki. Büntető eljárás indult A bíróság keresztkérdéseire a másik tanú, Barna Károly is többször zavarba jött. Mindössze annyira emlékezett, hogy az örökhagyó „alacsony, ősz hajú volt”, valószínűleg azonos a Vitray tévériportjában szereplő személlyel. Ezt az azonosságot azonban többszöri rákérdezésre sem merte határozottan állítani. Dr. Johnnal kapcsolatban egyébként érdemes szó szerint is idézni az ítélet indoklásának egyik diplomatikusan megfogalmazott mondatát: „Az eljárás során tanúsított egész magatartása a bíróságban azt a meggyőződést keltette, hogy — pontosan nem meghatározott okból — érdeke fűződik a per mikénti eldöntéséhez.” Nos, a per első fokon eldőlt, de nem John és Madariné érdekei szerint. A Pest Megyei Bíróság a végrendeletet érvénytelennek nyilvánította, s megállapította, hogy Nedeczkyné hagyatékára fejenként egyenlő arányúban a törvényes örökösök,vagyis a Gardi-testvérek jogosultak. Az indoklásból még egy mondatot érdemes idézni: „Az örökhagyóról, aki ügyeit mindig a legnagyobb körültekintéssel és határozottsággal kezelte (ügyvédje, külön szabadalmi ügyvivője volt), nem tételezhető fel, hogy jelentős ingatlan- és készpénzvagyonáról, valamint szellemi alkotásaiért a jövőben esedékes díjakról, ilyen könnyelműen rendelkezzen.” A pervesztes Madarinénak az egyelőre még nem jogerős ítélet alapján 220 ezer forint perköltséget és 130 ezer forint kereseti illetéket kell megfizetnie. S mivel most már valóban alapos a gyanú arra, hogy okirathamisítás történt, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság az ügyben büntető eljárást indított. Deák András Pályakezdő egészségügyiek fóruma Szegeden Szegeden szombaton befejeződött az orvostudományi egyetemet végzett pályakezdők kétnapos országos fóruma, amelyet a KISZ Központi Bizottsága értelmiségi fiatalok tanácsa hívott össze. A tanácskozást azzal a céllal rendezték meg, hogy megismerjék az elmúlt hat évben végzett orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek véleményét a pályakezdés gondjairól, az egyetemeken tanult ismereteknek a gyakorlatban való hasznosításáról. A résztvevőket előadásokon tájékoztatták az egészségügyi irányítást korszerűsítő tervekről, aktuális ifjúságpolitikai kérdésekről. A fiatalok életkor és foglalkozás szerint csoportosított szekcióüléseken mondtak véleményt életükről, az oktatással, az egészségüggyel összefüggő kérdésekről. A fórumon elhangzott javaslatok alapján a tanácskozás zárónapján ajánlásokat fogadtak el, amelyeket az illetékes irányító szervek elé terjesztenek. Az ajánlások többek között tartalmazzák, hogy az általános orvosok egyetemi képzését tegyék gyakorlatiasabbá. Sok szó esett a pályakezdők egzisztenciális helyzetéről, a bérezéssel, a lakáshoz jutással kapcsolatos gondokról, és sürgetik az ifjúsági hitelfeltételek korszerűsítését. (MTI) 5