Népszava, 1985. december (113. évfolyam, 282–306. sz.)
1985-12-02 / 282. szám
NÉPSZAVA 1985. DECEMBER 2., HÉTFŐ Szovjet kommentárok a genfi csúcstalálkozóról Mindent mérlegelve eredményesnek ítélte a genfi csúcstalálkozót, s kedvezőnek a szovjet—amerikai kapcsolatok, valamint az egész nemzetközi helyzet alakulására gyakorolt hatását a szovjet televízió szombati Kilences Stúdió című műsora. Vitalij Kobis, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának alosztályvezetője az adásban emlékeztetett rá, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megbeszélésein realistább szemlélet irányába mutató, a párbeszédre alkalmat adó változás érződött az amerikai elnök álláspontjában. Ez a párbeszéd a Szovjetunió és az Egyesült Államok között már meg is kezdődött, s úgy tűnik, folytatódik a jövőben is. Ez a viszony folyamatos romlását, majd mélypontját jelentő, utóbbi hat—hét év után új elem a két ország kapcsolataiban. „Hajlunk arra, hogy úgy ítéljük meg: a helyzet kedvező irányba változik” — mondotta Kobis, hozzáfűzve még, hogy hiba volna a kapcsolatok valamiféle gyors felmelegedésére, a fegyverkezési hajsza megfékezésével kapcsolatos kérdések látványos, hirtelen megoldására számítani. Vitalij Zsurkin, a szovjet tudományos akadémia levelező tagja, az akadémia Egyesült Államok és Kanada Intézetének igazgatóhelyettese a genfi, pozitívnak nevezett politikai kötelezettségvállalásokra helyezte a hangsúlyt. Ígéretesnek mondotta, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan egyaránt elutasította az atomháború gondolatát, s kinyilvánították, hogy egyik ország sem törekszik katonai fölény megszerzésére. Genfben megerősítést nyert az is: a két ország az atomfegyverzet korlátozásáról és az űrfegyverek betiltásáról folytat tárgyalásokat Genfben, s a két vezető elkötelezte magát amellett, hogy meggyorsítják e tárgyalásokat. Zsurkin pozitív elemként, a genfi csúcs előtti állapothoz képest kedvező változásként említette azt is, hogy amerikai részről elfogadták a hadászati fegyverzet ötvenszázalékos csökkentésének, s a középtávú fegyverzetek korlátozásának gondolatát. Vitalij Kobis kitért az adásban arra is, hogy Reagan elnökkel tárgyalva Mihail Gorbacsov mindig maga mögött érezhette a testvéri szocialista országok támogatását, szolidaritását. Az eredményekre, az egyetértés kialakítására ösztönző általános nemzetközi hangulatról szólva Kobis fontosnak nevezte a világ egyik legnagyobb országának, a Kínai Népköztársaságnak álláspontját is, azt a tényt, hogy Kína elutasította a világűr militarizálásának gondolatát, kiállt a hadászati fegyverzet korlátozása mellett. Gyakorlatilag nem lehet negatívumot találni a genfi szovjet—amerikai találkozó visszhangjának óriási tömegében. Az államférfiak és az egyszerű emberek egyaránt igent mondanak a csúcstalálkozó eredményeire, legyen szó Európáról, vagy Amerikáról, Ázsiáról vagy Ausztráliáról — jelentette ki a szovjet televízió vasárnap sugárzott Nemzetközi panoráma című műsorában Sztanyiszlav Kondrasov. A neves kommentátor rámutatott, hogy az emberek egyetértenek a szovjet—amerikai párbeszéd folytatásával, a különböző területeken és szinteken fenntartott kapcsolatok erősödésének folyamatával. Ugyanakkor — mondotta a kommentátor — teljes határozottsággal rá kell mutatni arra, hogy az amerikai elnök Genf utáni nyilatkozataiban továbbra is az erőpolitikát reklámozza, kijelentve, hogy az „igazolódott”. Továbbra is kitart a „hadászati védelmi kezdeményezése” iránti teljes elkötelezettsége mellett, a hadászati erők korszerűsítésére irányuló programját pedig a csökkentésükről folytatott tárgyalások „előmozdítójának” nevezi. A genfi találkozó rendkívül fontos eredménye, hogy résztvevői közös dokumentumban jelentették ki: nem robbanhat ki nukleáris háború, egy ilyen háborúnak nincs győztese — mutat rá a Szelszkaja Zsizny szombati számában Jurij Kornyilov. Elvi jelentőségűnek nevezi a lap nemzetközi szemleírója, hogy mindkét fél elismerte: meg kell akadályozni mindenfajta — akár nukleáris, akár hagyományos háború — kitörését az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, s leszögezte: nem fog katonai fölényre törekedni. Ugyancsak elsőrendű politikai fontossága van annak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői hangoztatták Genfben a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásának szükségességét — hiszen olyan államokról van szó, amelyek a világ ipari termelésének csaknem a felét állítják elő, amelyek a rakéta-nukleáris potenciál oroszlánrészét ellenőrzik. Realisták vagyunk — folytatja Kornyilov —, s nyíltan beszélünk arról, hogy noha Genfben óriási munkát végeztek, ezen a találkozón nem sikerült megoldást találni korunk fő feladatával, a fegyverkezési hajsza beszüntetésével kapcsolatos legfontosabb kérdésekre. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között továbbra is nagy nézeteltérések vannak elvi kérdésekben. De, megállapítva ezt a tényt, joggal állapítjuk meg azt is, hogy megkezdődött a nemzetközi helyzet jobbításához vezető út megtisztítása. A Szovjetszkaja Rosszija szombati számának a genfi eredményeket elemző írása hangsúlyozza, hogy teljesen reális a szovjet—amerikai kapcsolatok javulása — ha az amerikai fél jóakaratot tanúsít. A két nagyhatalom közötti politikai kapcsolatok teljes normalizálása esetén — folytatja a Szovjetszkaja Rosszija — semmi lehetetlen és fantasztikus nincs abban a feltevésben, hogy kölcsönös kereskedelmük idővel megsokszorozódik, fontos tényezőként épül be mindkét ország gazdaságába. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus támogatja az új szakszervezeti tömörülést A szombaton megalakult Délafrikai Szakszervezeti Kongresszus, a COSATU küldöttei vasárnapi ülésükön felszólították a külföldi vállalatokat, vonják ki tőkéjüket Dél-Afrikából, s ne eszközöljenek új beruházásokat az országban. A küldöttek a pretoriai kormányhoz is fordultak, követelve, hogy hat hónapon belül szüntesse meg az úgynevezett belső útlevelek rendszerét. Ilyen útlevéllel — amelyet a húszmillió feketének kell magánál tartania — korlátozzák a fehér hatóságok a feketék szabad mozgását az országon belül, különösen a „fehér övezetnek” tekintett városokban. Az apartheidrendszer elleni fegyveres küzdelmet folytató Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vasárnap támogatásáról biztosította az új szakszervezeti tömörülést. (AFP, ADN) Kiújultak a harcok Ugandában Ugandában a múlt hét közepén kiújultak a harcok a kormányerők és a hatalomra törő Nemzeti Ellenállási Hadsereg (NEH) fegyveresei között. Erről nyilatkozott szombaton Nairobiban az Ugandai katonai tanács szóvivője. Uganda kenyai nagykövetségének közleménye szerint a NEH erői frontális támadást indítottak a kormánycsapatok ellen a Kampala— Masaka útvonal teljes hoszszában, és tűz alá vették a masakai laktanyát, amelyet két hónapja ostromolnak. Az ugandai katonai tanács szóvivője sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy miközben a hatalomnak a kormányon levő ugandai erők és a Yowery Museveni vezetése alatt álló gerillaerők közti megosztásáról kidolgozott békemegállapodás továbbra is aláírásra vár Nairobiban, Museveni utasítást adott a múlt heti offenzíva megindítására. A szóvivő emlékeztetett arra, hogy Museveni a közelmúltban külföldön járt, és újabb harci eszközöket szerzett fegyvereseinek. A múlt héten viszont Museveni azt közölte, hogy a kormányerőket külföldi, köztük brit, kanadai és egyiptomi zsoldosokkal erősítették meg.(AFP) Tüntetés Hamburgban Nagyszabású tömegmegmozdulással tiltakoztak a nyugatnémet demokratikus erők szombaton Hamburgban, mert egy szélsőjobboldali szervezet ebben a városban tartotta tanácskozását. Rendőrségi források szerint ezer, a Konzervatív Akció elnevezésű csoport szerint kétezer tüntető meg akarta akadályozni, hogy ennek a szélsőjobbodali szervezetnek a tagjai eljussanak tanácskozásuk színhelyére. A kivezényelt rendőrök gumibottal szorították vissza a tiltakozókat, akik közül tíz megsebesült. Tíz másik tüntetőt letartóztattak. (DPA, UPI) Új szovjet miniszter Valerij Bikovot nevezte ki a Szovjetunió egészségügyi és mikrobiológiai ipari miniszterévé a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Az új miniszter 1938-ban született, 1961-ben kezdett dolgozni egyetemi oktatóként. 1971-től 1976-ig biokémiai üzem igazgatója volt, majd a kirisi városi pártbizottság első titkárává választották. 1979-ben az SZKP KB vegyipari osztálya mikrobiológiai alosztályának vezetője lett, 1985-ben pedig kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsa Mikrobiológiai Ipari Igazgatóságának vezetőjévé. 3 Dossziérendezés Moszkvában és Washingtonban A tudósító, aki a genfi csúcstalálkozó idején néha már úgy érezte, elmerül a különböző tájékoztató kiadványok tengerében, hazaérkezése után végre alaposan átnézi, mit is adtak a kezébe. A hivatalos információk garmadából újra meg újra előbukkan egy-egy nem hivatalos sokszorosított levél, segélykiáltás, érvelő vagy rágalmazó röpirat. Van itt minden. A világ sportolói nevében a szovjet és az amerikai vezetőkhöz küldött jókívánság, a csillagháborús programot támogató amerikaiak sajtóértekezletre invitáló meghívója, az AIDS veszélyei ellen mozgósító férfiak üzenete, az atombomba áldozatainak felhívása a nukleáris fegyverkezés megfékezésére, 220 000 gyereklevél ismertetésére hívó békeszervezet közleménye, a Pugwash-konferencia levele, afgán, angolai, kambodzsai, etiópiai, nicaraguai ellenzékiek rendezvényeinek hírverése. Indulataiban végletes világ képe rajzolódik ki a papírtengerből. Archívumi dossziékba kerülnek a genfi anyagok, s az újságíró megint csak azt állapíthatja meg: mennyi bajunk van egymással és milyen kevés dologban értünk egyet! A f a párbeszédhez Magasabb szinten is rendezik a dossziékat. Moszkvában és Washingtonban azt mérik fel, mit sikerült és mit nem sikerült elvégezni Genfben, mi az, amiben szót lehet érteni, és mi az, amiben nincs engedmény. A csúcs küszöbén Arbatov akadémikus kategorikus volt, amikor úgy vélekedett: ahhoz, hogy a Gorbacsov—Reagan találkozó a világ elvárásának megfeleljen, többet kell produálánia egy újabb találkozóra vonatkozó megállapodásnál. Többet produkált. Amikor az SZKP KB Politikai Bizottsága megvonta Genf mérlegét, elvi jelentőségű eredményének nevezte, hogy a két ország vezetője közös dokumentumban jelentette ki: a nukleáris háborút nem szabad elkezdeni, nem törekszenek katonai fölény megszerzésére. Elsősorban ebből fakad a szovjet párt Politikai Bizottságának az a megállapítása, hogy a tárgyalások kedvező hatást gyakorolhatnak a nemzetközi légkörre, javíthatják a kapcsolatokat, csökkenthetik a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. A Politikai Bizottság szerint a találkozó utat nyitott egy olyan párbeszéd előtt, amelynek célja a szovjet—amerikai kapcsolatok és az egész nemzetközi helyzet javítása. A legátfogóbb szovjet értékelést Mihail Gorbacsovnak az a beszéde tartalmazza, amely a Legfelsőbb Tanács ülésszakán hangzott el. Az első benyomásokat öszszegző genfi sajtóértekezlet után az SZKP főtitkára ezúttal mélységében vizsgálta a szovjet—amerikai kapcsolatok és a világhelyzet összefüggéseit. Arra a megállapításra jutott, hogy amilyen óriásiak a különbségek, legalább olyan óriási a két ország kölcsönös függősége. A mostani kiélezett helyzet a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek, a szovjet és az amerikai népnek nem hagy más alternatívát, mint azt, hogy elsajátítsa az együttélés tudományát. Friss szemléletre van szükség Gorbacsov értékelése nem hagyott kétséget afelől, hogy ettől még távol állunk. Elegendő arra utalni, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetésével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket a találkozón sem sikerült megoldani. Az amerikaiak ragaszkodtak csillagháborús programjuk megvalósításához, és ennek veszélyét az sem csökkenti, hogy különböző ígéretek hangzottak el az amerikai program eredményeinek megosztásáról. Az amerikai kormány még mindig csábítást érez arra, hogy katonai fölényre tegyen szert — jelentette ki az SZKP vezetője, és ez egyben azt is jelenti, hogy a genfi közös nyilatkozat jelentős megállapításai még nincsenek összhangban a tettekkel. Emlékezzünk csak a Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon által 1972-ben aláírt elvi nyilatkozatra. A két ország kifejezte meggyőződését, hogy „a nukleáris korszakban nincs más alap egymás közötti kapcsolataik fenntartására, mint a békés egymás mellett élés”. A dokumentum önmérsékletet ígért az egymás közötti kapcsolatokban: egymás biztonsági érdekeinek elismerését, az erőszak alkalmazásáról való lemondást. Az amerikai kormány ezt a jelentős közös állásfoglalást egyszerűen elsüllyesztette. Mi a biztosíték arra, hogy nem történik ugyanez a mostanival is? Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, új megközelítésre és friss szemléletre, mindkét ország vezetőinek politikai akaratára van szükség. A Szovjetuniónak a genfi csúcsig elvezető egész nemzetközi tevékenysége ennek az akaratnak a szakadatlan demonstrálása. Mégpedig feszültséget csökkentő, konkrét tettek formájában. Genfet követően az SZKP főtitkára megerősítette, hogy hazája partner a Genfben megkezdett munka folytatásához. Mert — az el nem végzett feladatok ellenére — Genfben mégiscsak megkezdődött a nagy munka. A két ország számos olyan területet jelölt meg, amelyen lehetőség van a kibontakozásra, a vegyi fegyverek betiltásától, a stockholmi konferencia sikeres befejezéséig. A két ország együttműködését és a párbeszéd fenntartását szolgáló megállapodások tényéből is arra a következtetésre jutott az SZKP főtitkára, hogy összességében Genf mérlege pozitív. „Természetesen csak a gyakorlatban mutatkozhat meg mindannak a hasznos dolognak az igazi jelentősége, amelyről Genfben megállapodtunk!’ — mondta Gorbacsov a Legfelsőbb Tanács ülésszakán. „A népek azt várják majd, hogy lépjünk tovább a Genfben elkezdett úton. Mi erre fogunk törekedni." Veszélyek És Washington? Figyelemre méltó, hogyan értékelik a csúcsot az amerikai fővárosban. Bár a legtapasztaltabb politikusok jól tudják, egy ilyen csúcstalálkozónak nem lehet győztese és vesztese, mégis igyekeznek az Egyesült Államok győzelméről beszélni. Elsősorban arra hivatkozva, hogy Reagan nem tett engedményt a csillagháborús program kérdésében, és ennek ellenére elérte, hogy szót értsenek több nemzetközi kérdésben. Csak örülnünk kell annak, ha az amerikai fél is sikeresnek tekinti Genfet, és az elnök is új kezdetről, egymás jobb megértéséről beszél. És — Gorbacsovhoz hasonlóan arról, hogy — „... bármilyen sok válasszon el egymástól, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a konfúzió tovább bonyolítsa a helyzetet”. Reagan is tetteket szorgalmaz, igazi békét. Ezt az igazi békét azonban éppen a frissiben elhangzott amerikai nyilatkozatok árnyékolják be az SDI-program gyors ütemű megvalósításáról. Alighogy véget ért a csúcsértekezlet, James Abrahamson tábornok már azt bizonygatta: néhány éven belül már az űrfegyverek telepítéséről dönthetnek. Míg az elnök békevágyáról beszélt a közvélemény előtt, tábornoka a lézerfegyverek kifejlesztésében elért eredményekről szólt és arról, hogy felül kell majd vizsgálni az SDI-t érintő ABM-szerződést. Nagy veszélyeket rejt magában az is, hogy nem sikerült csökkenteni a regionális konfliktusok megítélésében fennálló nézetkülönbségeket. Félő, hogy Washington Genf után is a „Szovjetunió kezét” fogja látni minden forradalomban, népfelkelésben, függetlenségi harcban. A társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeinek érvényesülése nyomán Washingtonnak bizonyosan lesz elég oka a jövőben is megsértődni a függőség ellen lázadó néptömegek mozgalmai láttán. Ez a sértődés pedig a szovjet kapcsolatokat sem hagyhatja érintetlenül. Máris jelei vannak annak, hogy az amerikaiak a regionális problémák megoldását egyoldalú szovjet lépésektől remélik. Mégis, mindent egybevetve, Genf nagy sikerének kell elkönyvelnünk, hogy megtört a kemény szovjetellenesség, és felülkerekedtek a megegyezés irányába mutató józan megfontolások. Ne keveselljük ezt olyan esztendők után, amikor a megegyezésnek még a kilátásáról sem beszélhettünk. Barabás Péter Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában, 500, álarcot viselő kormányellenes tüntető vonult az amerikai nagykövetség elé, tiltakozásul az ellen, hogy az országban megsértik az emberi jogokat, és bűnrészességgel vádolják az Egyesült Államokat a Fülöp-szigeteken elkövetett politikai bűntényekben TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség