Népszava, 1986. január (114. évfolyam, 1–26. sz.)

1986-01-02 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!­­ ■ csütörtök, 198­6. január 2. ■ 114. évfolyam, 1. szám ■ ára 1,80 forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Képünkben megvan a tehetség és a felelősségtudat Losonczi Pál köszöntője Elhangzott január 1-én a Kossuth rádióban és a televízióban. Tisztelt Honfitársaim! Éjfélkor nemcsak egy évet búcsúztattunk és egy újat köszöntöttünk. 1985-tel egy öt­éves időszak is lezárult, és a mostani újévi jókívánságot is szeretném értelmezni öt bol­dogabb esztendőre. A mögöttünk hagyott VI. ötéves népgazda­sági terv időszakában tovább gyarapodott az ország, javult egyensúlyi helyzete, megőriz­tük alapvető társadalmi vívmányainkat. Életünk azonban nehezebb lett, mindenek­előtt a számítottnál is szigorúbb nemzetközi gazdasági körülmények, de a saját fogyaté­kosságaink miatt is. Kiviláglott, hogy nép­gazdaságunk a szükségesnél lassabban képes alkalmazkodni a megváltozott világpiaci kö­vetelményekhez. A termelés szerkezetének és a gazdálkodás hatékonyságának javulási üteme nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó cserearányromlást megállítsuk. A nem­zeti jövedelem nem nőtt a tervezett mérték­ben. Ezért főleg a belső felhasználás vissza­fogásával tudtuk csak megteremteni a gaz­daság külső és belső egyensúlyát. 1985-ben népgazdaságunk teljesítménye több területen elmaradt az előirányzattól, és ez nem írható csak a zord tél számlájára. Súlyosan esik latba, hogy a gazdálkodás és az irányítás nem javult a kívánalmaknak meg­felelően. Ezek a tények még inkább sürgetik a gazdaságirányítás folyamatos korszerűsí­tését, az önállósággal együtt járó felelősség érvényesítését és a demokratizálódás felgyor­sítását, mint egymással összefüggő, egymást segítő feladatok megvalósítását. A tervezettnél lassúb fejlődés ellenére bi­zonyossá vált, hogy a vállalatok megnöveke­dett önállósága, vállalkozási szabadsága megsokszorozhatja a hatékonyabb gazdálko­dás lehetőségeit. A kisvállalatok és kisszer­vezetek pedig egyebek közt olyan jelentős területeken oldották a feszültségeket, mint a választék javítása és a különböző lakossá­gi szolgáltatások. Eredményeink közé sorolhatjuk a szocia­lista demokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos jelentőségű események tük­rözték, mint a Xlll. pártkongresszus, az or­szággyűlési és tanácsválasztások, a szakszer­vezetek, illetve a Hazafias Népfront válasz­tásai, hanem a jog- és hatáskörök decentra­lizálása, s nem utolsósorban a vállalati ta­nácsok megválasztásának előkészítése, lebo­nyolítása is. A jelen tanulságai egybevágnak sok évszá­zados történelmi tapasztalatainkkal: népünk­ben megvan a tehetség, a szorgalom és a fe­lelősségtudat, azaz megvannak azok a képes­ségek, amelyekkel a legnehezebb időben is úrrá tudunk lenni. Szeretném ezt az alkalmat is felhasználni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és a magam nevé­ben is köszönetet mondjak mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkásságukkal, alkotó tevékenységükkel, nem ritkán szemé­lyes példájukkal hozzájárultak nehéz hely­zetünk jobbításához. Tisztelt Honfitársaim! A Magyar Népköztársaság területénél és lélekszámánál nagyobb mértékben igyeke­zett hozzájárulni a nemzetközi feszültségek oldásához, az enyhülés és a bizalom légköré­nek visszatéréséhez. Mi a legnehezebb idők­ben is voltunk, hogy szükség van a párbe­szédre, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésére. Ezért is tartjuk nagy je­lentőségűnek a genfi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozót, amely elősegítette egymás álláspontjainak jobb megértését, hozzájárul­hat a két nagyhatalom közötti viszony nor­malizálásához. A csúcstalálkozó lehetőséget teremtett a nemzetközi légkör javításához, ahhoz, hogy egy árnyalattal jobb körülmé­nyek között folytathassuk belső építőmun­kánkat. Meggyőződésünk, hogy a szocialis­ta országok közösségének a békés egymás mellett élés megvalósításáért, a fegyverke­zési hajsza megállításáért, a leszerelésért, a békéért és haladásért folytatott következetes harca az egész emberiség jövőjét szolgálja. Örömünkre szolgál az is, hogy a Magyar Népköztársaságot, mint szocialista országot, a szocialista közösség szilárd tagját, megbíz­ható, korrekt partnernek ismerik el világ­szerte, amelyre politikai és gazdasági kap­csolatainkban egyaránt számítani lehet. Ta­pasztalataink szerint velünk őszinte törek­véssel erősítik az együttműködés szálait a Szovjetunió, a szocialista közösség országai, éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tőkés államok. Becsülik szándékainkat, ki­számíthatóságunkat, készek a kapcsolatok továbbépítésére az élet minden területén. További elismerést szerzett hazánknak az európai kulturális fórum megrendezése. Ál­talános az a vélemény, hogy Magyarország jó házigazdának bizonyult. Biztosította és elősegítette a legeltérőbb vélemények meg­vitatását, egymás álláspontjának jobb meg­értését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biztonsági és együttműködési folyamat erő­södéséhez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum tanácskozásain részt vevő politikusok és jeles kulturális személyiségek közelebb­ről is megismerhették életünket, illetve a magyar kultúra értékeit. A magunk részéről a továbbiakban is azon fáradozunk, hogy politikai okok ne akadá­lyozzák a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését. Az idei esztendőről, és a most induló VII. ötéves tervről szólva el kell mondanom: po­litikai, gazdasági, társadalmi és kulturális programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi döntéseire épül. Figyelemmel van azokra a nemzetközi tényezőkre és folyamatokra, amelyek visszahatnak szocializmust építő munkánkra. Elsősorban azt veszi számításba, hogy nemcsak hazánk, hanem szocialista kö­zösségünk valamennyi országa a megújulás időszakát éli, a fejlődés hozta újabb és bo­nyolultabb feladatokkal találja szemben ma­gát. Ezek a körülmények még inkább szük­­ségesssé teszik a népünk érdekeit szolgáló, egyeztetett közös politikát. Építve a nemzetközi együttműködésre, belső gondjainkat azonban magunknak kell megoldanunk. Életünk alakulása nemzetközi megbecsülésünk, döntően a hazai építőmun­ka sikereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb felada­tokat fogalmaztunk meg, mint a gazdaság­­irányítás további fejlesztését, meghirdetett társadalmi-gazdasági programjaink megvaló­sítását, a gazdálkodás hatékonyságának foko­zását, illetve ezek által a gazdasági növekedés ütemének növelését, a külgazdasági egyen­súly további javítását és a gazdasági telje­sítményekkel összhangban, életkörülményeink jobbítását. Ezek a keretek minden vállalat és intézmény, minden közösség és minden egyén számára lehetővé teszik az alkotóbb szellemű, önállóbb, eredményesebb munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kí­vánok az új év első napján pártunk Közpon­ti Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is minden hazánkfiának, Magyaror­szág valamennyi barátjának boldog, ered­ményes és békés új esztendőt. Továbbra sincs fegy­vernyugvás Bejrútban Merényletkísérletek, pokolgépes robbantás Két súlyos incidens is meg­kérdőjelezte a libanoni „há­romoldalú egyezmény" való­di értékét, és újabb jelek mutatnak arra, hogy a Da­maszkusz által kimunkált megállapodást a közeli jö­­vőben alaposan próbára te­szik azok, akiknek nem tet­szik az események ilyen ala­kulása — jelentette Fodor György, az MTI kiküldött tudósítója. Szilveszter napján­ me­rényletet kíséreltek meg Amin Dzsemajel libanoni el­nök gépkocsioszlopa ellen, és percekkel később kis híján megölték a „Libanoni Erők” egyik vezetőjét, Asszad Saf­­tarit, aki a damaszkuszi egyezmény egyik kidolgozó­jának tekinthető. Az elnöki autókonvojt kézi irányítású rakétagránátokkal lőtték, és megszólaltak az au­tomatafegyverek is. Dzsema­jel testőrségének nyolc tag­ja megsebesült, két autót a támadók szétlőttek. Nem sokkal később két ra­kéta érte azt a gépkocsit, amelyben Asszad Saftari uta­zott. Az autó csomagtartója közelében robbanó gránátok megölték Saftari egyik test­őrét, egy másikat pedig meg­sebesítettek. Saftari élve ke­rült ki az autóból. A hírügynökségi jelentések egyébként ellentmondáso­sak azzal kapcsolatban, hogy a támadás eredetileg is az (Folytatás a 2. oldalon) al­­éri­ik­enetváltás Mihail Gorbacsov az amerikai, Ronald Reagan a szovjet néphez „Jó jelnek tekintem, hogy az új évet, amelyet nemzet­közi békeévvé nyilvánítottak, azzal kezdjük, hogy közvet­len üzeneteket váltunk. Rea­gan elnök a szovjet néphez, én pedig Önökhöz szólok” — jelentette ki Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára az amerikai néphez intézett újévi televíziós üdvözletében. Az amerikai televíziós há­lózatok rendes adásukat meg­szakítva sugározták újév napján Gorbacsov üzenetét. A három nagy adóhálózat, s velük együtt több száz helyi adó a moszkvai közvetítéssel egy időben sugározta Ronald Reagan amerikai elnöknek a szovjet néphez intézett újévi üzenetét is. Ez volt az első eset 1972 óta, hogy amerikai elnök a szovjet televízióban beszélt — akkor Nixon mon­dott beszédet moszkvai láto­gatása során. Leonyid Brezs­­nyev 1973-ban, amerikai lá­togatása során mondott be­szédet az Egyesült Államok televíziós hálózataiban. Az új­évi üdvözletek cseréjéről a két vezető genfi tanácskozá­sán jött létre megállapodás, az üzeneteket előre rögzítet­ték és azonos időpontban su­gározták a két országban. Hasonló alkalom még soha­sem volt arra, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok vezetői újév napján kö­szöntsék egymás országának népét. Gorbacsov újévi üdvözleté­ben aláhúzta: az üdvözletek cseréje reményteljes jele an­nak, hogy kedvező változás következik be a két ország kapcsolatában — még akkor is, ha ez a változás egyelőre csak kisebb is. „Ez a pár perc számomra jelentőségteljes jelképe annak, hogy kölcsö­nösen törekszünk a közele­désre egymás felé” — han­goztatta, utalva arra, hogy ez a folyamat a genfi csúcsta­lálkozón kezdődött. „Népeink megadták nekünk ehhez a felhatalmazást. Azt akarják, hogy konstruktív és megsza­kítás nélküli párbeszédet folytassunk és ez a párbe­széd kézzelfogható eredmé­nyeket hozzon” — hangoz­tatta Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára alá­húzta: a szovjet nép békét akar. Emlékeztetett arra, milyen súlyos áldozatokat hozott a szovjet nép a béké­ért az elmúlt háborúban, amelyben a szovjet és az amerikai nép egymás olda­lán, vállvetve harcolt. „Együttműködésünknek meg­van a történelmi gyökere, amely most ösztönzőleg hat­hat a jövő érdekében kifej­tett közös erőfeszítéseinkre” — hangoztatta az SZKP KB főtitkára. Leszögezte: az Egyesült Államok képvise­lőivel folytatott beszélgeté­sei, az onnan érkező levelek meggyőzték: az amerikai nép is tisztában van azzal, hogy a két országnak sohasem szabad háborúba keverednie, mert egy ilyen összecsapás a legsúlyosabb tragédia len­ne. „A mai világ egyik reali­tása, hogy értelmetlen új fegyverek révén keresni a nagyobb biztonságot — han­goztatta a szovjet vezető. — A fegyverkezési verseny min­den, újabb lépése jelenleg csupán megnöveli a veszélyt mindkét fél, s az egész em­beriség számára. Maga az élet követeli meg erőteljes és következetes formában, hogy a nukleáris fegyvertár visz­­szafejlesztésének útját kö­vessük, tartsuk meg a béké­nek a világűrt. Ez az, amiről most Genf­ben tárgyalunk, s nagyon szeretnénk, hogy ezek a tárgyalások az idén eredményt hozzanak” — mondotta. Gorbacsov utalt a két or­szág rendkívüli felelősségére. „Az egész emberiség iránti kötelezettségünk az, hogy a béke biztos távlatát nyissuk meg, olyan távlatot, hogy a harmadik évezredbe félelem nélkül léphessünk be. Köte­lezzük el magunkat amel­lett, hogy eltávolítjuk a fe­nyegetést az emberiség feje fölül” — mondotta. „Nem érhetjük azonban el ezt a célt, ha ne­m­ növeljük meg lépésről lépésre a békét kívánó népek közötti bizal­mat, amely a legértékesebb tőkénk. Szükséges, hogy csök­kentsük a bizalom jelenleg fennálló hiányát a szovjet— amerikai kapcsolatokban. Úgy vélem, hogy Reagan el­nökkel megtartott találkozóm egyik legfontosabb eredmé­nye éppen az, hogy vezetők­ként és emberi lényekként egyaránt képesek voltunk a bizalmatlanság felszámolá­sára irányuló első lépések megtételére, arra, hogy ak­(Folytatás a 3. oldalon) Havazás országszerte a fővárosban dolgoznak a hóeltakarítók­­ Mindenütt járhatók az utak Budapesten szilveszter es­téjén kezdett esni a hó, s újév reggelére már tizenöt centiméteres fehér takaró borította a várost. A havazás kezdetekor a Fővárosi Köz­terület-Fenntartó Vállalat 93 gépe m megkezdte a hóeltaka­rítást. Megtisztították a tö­megközlekedési útvonalakat, a hidakat, felüljárókat és a városból kivezető utakat. Szilveszter estéjén 940 hóel­takarító idénymunkás jelent­kezett munkára, s újév reg­gelén is nyolcszázan takarí­tották az utcákat. Szerdán délután 14 órától a vállalat újabb hómunkások jelentke­zését várja. A Közterület-Fenntartó Vállalat gépkocsivezetőinek, a munkagépek kezelőinek és a­ hómunkásoknak köszönhe­tően a tömegközlekedésben nincs zavar. Havazik az ország más vidékein is. Az utakra hul­lott átlagosan 10—20 centi­méter vastag hóréteg elta­karításán nagy erővel dol­goznak a közúti igazgatósá­gok. A főutakat hóekékkel már megtisztították, az út­burkolatok azonban így is latyakosak, hókásásak, csú­szósak. A közlekedést az Ml­es autópálya bicskei szaka­szán és a Sajó-völgyében, Putnok térségében köd ne­hezíti. A mellékutak ország­szerte havasak, hókásásak, de hóakadályt sehonnan nem jelentettek.

Next