Népszava, 1986. március (114. évfolyam, 51–75. sz.)
1986-03-26 / 72. szám
2 Aggodalom világszerte az amerikai akciók miatt (Folytatás az 1. oldalról) gépeket, de összecsapásra nem került sor. Ugyancsak közép-európai idő szerint 18.45 órakor a légvédelem újabb két rakétával tüzelt amerikai gépekre, 19.45 órakor pedig egy újabb rakétát indított a cél felé. Amerikai részről azt mondják, hogy a gépekben nem következett be kár, nem volt amerikai áldozat. Líbia viszont három amerikai harci repülőgép lelövését jelentette be. Ezt követően 20 óra tájban egy amerikai repülőgépről két Harpoon típusú, tengeri célok ellen használható légi indítású rakétát lőttek ki egy állítólag rakétákkal felszerelt líbiai gyorsnaszádra, amely „fenyegette az amerikai haditengerészti erőket”. A jelentés nem mondja, hogy a naszád valóban támadást hajtott volna végre. A Fehér Ház és a Pentagon közlése szerint a naszád kigyulladt és elsüllyedt, fedélzetén nem maradtak túlélők. Röviddel később egy másik líbiai gyorsnaszádot is megtámadtak és megrongáltak. Közép-európai idő szerint 21.06 órakor egy amerikai repülőgép két Harm típusú rakétát lőtt ki a líbiai légvédelem állására. Az amerikai közlés szerint az állás radarjait megsemmisítették, és a rakétaüteg használhatatlanná vált. Az akcióban részt vevő gépek a Saratoga és az America repülőgép-hordozókról szálltak fel. A líbiai rádió kedden reggel közölte: az országban teljes a készültség az éjszakai amerikai támadás nyomán. „A tömegek bevonultak zászlóaljaikhoz, készek arra, hogy a Szidra-öbölhöz vonuljanak, és eltökéltek arra, hogy öngyilkos osztagokat formáljanak” — hangoztatta az egyik reggeli rádióadás. A líbiai adó fokozott éberségre, továbbá az arab országokban tevékenykedő, magukat sokszor szakértőnek kiadó amerikai kémekkel való leszámolásra szólított fel, illetve az arab világban levő amerikai támaszpontok és az amerikaiak által bitorolt olaj megsemmisítésére mozgósította hallgatóit. A líbiai JANA hírügynökség kedden délelőtt bejelentette: Az amerikai légierő kedden rakétatámadást intézett Szúrt város környéke ellen. A líbiai légvédelem feltartóztatta a támadókat, s közülük három gépet lelőtt. Washingtonban kedden azt jelentették be, hogy a nap folyamán amerikai gépek újabb két líbiai őrnaszádot támadtak meg. Weinberger keddi összegezése szerint az amerikai hadiflotta és légierő összesen négy líbiai gyorsnaszádot süllyesztett el, egy ötödiket valószínűleg megrongált, és két alkalommal intézett rakétatámadást a líbiai légvédelem egyik rakétaütegének radarrendszere ellen. A naszádok nem támadták az amerikai hajókat, de az Egyesült Államok közölte, hogy azokat „eleve támadó szándékúnak” tekinti, ha megközelítik az amerikai flotta egységeit. Larry Speakes elnöki szóvivő megismételte, hogy az Egyesült Államoknak „nem volt támadó szándéka", és csupán „a szabad hajózási jogát bizonyító” gyakorlatot szervezett. Charles Redman külügyi szóvivő szerint Líbiának „előre tudomása volt erről”, s így „ok nélkül támadta meg” az amerikai repülőgépeket. „Az Egyesült Államok nem akarta sem provokálni, sem megalázni Kadhafit” — mondotta a szóvivő. Washingtonban hivatalosan közölték, hogy a flotta egységei továbbra is a térségben maradnak, legalább április elsejéig. Elképzelhető, hogy az amerikai hadiflotta még április 1., a korábban meghirdetett időpont előtt befejezi „gyakorlatát” Líbia parti vizei közelében — mondta viszont keddi sajtóértekezletén Weinberger hadügyminiszter. Hozzátette: a döntés „teljes mértékben a flottaegység parancsnokától függ”. Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője a Fehér Ház nyilatkozatára válaszolva kedden kijelentette: országa folytatja az ellenállást. A hétfői összetűzések után Kadhafi az éjszaka folyamán telefonon tárgyalt a Moszkvába készülő Sadli Bendzsedid algériai államfővel és Hafez Asszad szíriai elnökkel. A megbeszélésekről részleteket nem közöltek. Abdel Halim Haddam szíriai alelnök kedden reggel a líbiai fővárosba érkezett. Az országban egyébként több Amerika-ellenes tüntetés is volt hétfőn és kedden. Tüntetés volt többek között Tripoliban, az amerikai érdekeket képviselő belga nagykövetség előtt is. Az amerikai politikusok töbsége támogatásáról biztosította az amerikai katonai intézkedéseket. Alan Cranston demokrata párti szenátor ugyan elvben támogatta az akciót, de kifogásolta, hogy az Egyesült Államok mintegy kiprovokálta Líbia lépéseit, hogy „megtorlással” élhessen. A The New York Times arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a konfliktus könnyen tovább terjedhet, sőt elvezethet a nagyhatalmak közötti konfrontációhoz is. A Líbia elleni katonai támadással az Egyesült Államok a világbékét veszélyezteti, mert robbanásveszélyes helyzetet teremtett a világ egyik kényes térségében — jelentette ki Jerzy Urban keddi sajtóértekezletén a lengyel kormány álláspontját ismertetve. A szóvivő aláhúzta, hogy Lengyelországszolidáris Líbiával, és elvárja az Egyesült Államoktól, hogy tartózkodjon hasonló lépésektől. A kubai külügyminisztérium kedden hivatalos nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államok legújabb Líbia-ellenes provokatív akcióit. A nyilatkozat szolidaritásáról és támogatásáról biztosította a líbiai népet és kormányát. A Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ) kedden Prágában kiadott nyilatkozatában elítélte az Egyesült Államok Líbia elleni provokációját. A nyilatkozat követelte az amerikai agresszió haladéktalan beszüntetését és világméretű tiltakozó kampányra szólított fel. Az olasz politikai vezetés körében igen nagy aggodalmat keltettek a Szidra-öbölben lezajlott események. A kormány rendkívüli ülésén úgy foglalt állást, hogy Olaszország nem fogadja el Líbiának a tengeri határokra vonatkozó igényeit, de megengedhetetlennek tartja azt is, hogy az amerikai flotta katonai eszközökkel próbálja megoldani a vitát. Nagy-Britannia soha nem ismerte el a Szidra-öböl feletti líbiai fennhatóságot, s nem kétséges, hogy London támogatja a Líbia ellen végrehajtott amerikai „megtorló” akciót — állapították meg kedden az amerikai— líbiai konfliktussal foglalkozó első angol hírmagyarázatok. Denis Healey, az ellenzéki Munkáspárt külügyi szóvivője ,,tudatos provokációnak" nevezte az összecsapást. „Washington gondosan olyan ellenfeleket választ ki, akik nem tudnak visszaütni” — mondotta. A moszkvai külügyminisztérium nyilatkozata Tiltakozás az NSZK-nál egy szovjet állampolgár fogva tartása miatt Határozott hangú nyilatkozatot intézett a Szovjetunió külügyminisztériuma az NSZK moszkvai nagykövetségéhez egy szovjet—nyugatnémet közös vállalat szovjet állampolgárságú igazgatójának erőszakos elrablása és fogva tartása miatt. Az eset hátterét megvilágítva a nyilatkozat részletesen ismerteti a történteket. V. N. Suvalovot, a „Neotype" szovjet—nyugatnémet közös vállalat kereskedelmi igazgatóját 1985. szeptember 30-án lábsérüléssel a kölni St. Antonia kórházba szállították. Október 22-én, amikor el kellett volna hagynia a kórházat, a szovjet képviselet munkatársai nem találták ott. November 18-án a bonni szovjet nagykövetség postán levelet kapott állítólagos kölni ügyvédektől, akik közölték: felhatalmazásuk van arra, hogy V. N. Suvalov érdekeit képviseljék. Azt írták, hogy Suvalov politikai menedékjogot kíván kérni az NSZK hatóságaitól, és nem óhajt kapcsolatot keresni a szovjet képviseletekkel. Mint azóta kiderült, október 22-én az NSZK titkosszolgálatának ügynökei erőszakkal elhurcolták Suvalovot a kórházból, majd a kö ■ vetkező négy hónapban megpróbálták rávenni arra, hogyne térjen vissza a Szovjetunióba, és kérjen menedékjogot az NSZK, vagy az Egyesült Államok hatóságaitól. A teljes elszigeteltségben tartott Suvalov megértette, csak akkor van esélye találkozni a szovjet nagykövetség munkatársaival, ha legalább a látszatát kelti annak, hogy kész eleget tenni a követeléseknek. Ezért aláírta a lediktált levelet, „önkéntes” Nyugatra távozásáról, és megígérte, hogy annak tartalmát a szovjet nagykövetség képviselőivel való találkozás során is elismétli, hangsúlyozza a nyilatkozat. Az NSZK hatóságai előtt ismeretes, mi történt az NSZK külügyminisztériumának épületében 1986. március 5-én, Suvalov és a szovjet nagykövetség munkatársainak találkozóján. A sugalmazott nyilatkozat helyett Suvalov elmondta fogva tartásának történetét, és kijelentette: minél előbb vissza kíván térni a Szovjetunióba. A nyilatkozat leszögezi: egy szovjet állampolgár elrablásáról és erőszakos fogva tartásáról, valamint arról van szó, hogy fizikai és lelki terror alkalmazásával ezt az állampolgárt hazaárulásra próbálták rávenni. (MTI) Sajtóértekezlet Moszkvában Előre eltervelt felháborító agressziónak minősítette az amerikai légierő Líbia elleni támadását kedden Moszkvában megtartott sajtóértekezletén Vlagyimir Lomejko, a Szovjetunió Külügyminisztériumának szóvivője. A minisztériumi sajtóosztály vezetője leszögezte: bármilyen alaptalan állításokkal próbálja is indokolni magatartását az Egyesült Államok, támadásával nyilvánvalóan azt akarta demonstrálni, hogy joga van akár fegyveres erővel is beavatkozni a világ minden olyan területén, amelyet önkényesen a maga számára létfontosságúnak minősített. Ez az amerikai magatartás pedig nemcsak a Földközi-tenger térségének és a Közel-Keletnek a helyzetét teszi még bizonytalanabbá, hanem egyetemes méretekben is fenyegeti a békét és a biztonságot. Lomejko emlékeztetett rá, hogy a szuverén, független és imperialisitaelenes politikát folytató, s az Egyesült Államok által ezért ellenségesnek tekintett észak-afrikai országra most hatalmas nyomás nehezedik, durva zsarolásnak van kitéve. A Szovjetunió minden erkölcsi és politikai támogatást megad a függetlenségét védelmező líbiai népnek, s a kétoldalú kapcsolatok keretein belül rendelkezésére bocsátja mindazt a segítséget, amelyet szükségesnek ítél. SZERDA, 1986. MÁRCIUS 26. NÉPSZAVA Andreotti elhalasztotta látogatását A hivatalos olasz bejelentést követően a Külügyminisztérium az MTI kérésére megerősítette, hogy a Földközi-tenger térségében kialakult helyzet miatt Giulio Andreotti, az Olasz Köztársaság külügyminisztere későbbre halasztotta magyarországi látogatását. Mihail Gorbacsov fogadta az olasz képviselőház elnökét A Szovjetunió nem kapott kielégítő választ az atomfegyverek teljes felszámolását célzó indítványára — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Leonilde Jotti, az olasz Parlament Képviselőházának elnöke, az OKP vezetőségének tagja előtt. Mihail Gorbacsov kedden Moszkvában fogadta Jotti asszonyt, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására tartózkodik a Szovjetunióban. Az utóbbi hetekben még bonyolultabbá vált nemzetközi helyzetet elemezve Gorbacsov főtitkár a többi között rámutatott: megmutatkozott, hogy a Nyugat semmilyen téren nem kívánja megfékezni a fegyverkezési versenyt, nem akar komolyan és egyenlő alapokon tárgyalni a fegyverzetek csökkentéséről. l algériai elnök Moszkvában Az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására kedden hivatalos, baráti látogatásra Moszkvába érkezett Sadli Bendzsedid, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, a Nemzeti Felszabadítási Front főtitkára. A repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Szergej Szokolov, az SZKP KB PB póttagja, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek fogadták az algériai politikust. A Szovjetunió elfogadhatatlannak tartja a NATO bécsi javaslatait Valerian Mihajlov nagykövet, szovjet küldöttségvezető, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalások múlt héten befejeződött legújabb fordulójáról számolt be a sajtóértekezleten. Az újabb, májusban kezdődő tárgyalási forduló előtt eleve elfogadhatatlannak, demagógnak, a megállapodás lehetőségét kizárónak minősítette a NATO-országok Bécsben kifejtett álláspontját. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Nyugat formálisan ugyan kedvezően reagált a Varsói Szerződés tagállamainak legutóbbi, meszszemenő kompromisszumokat tartalmazó javaslataira, ám az egyes konkrét, vitás kérdésekben semmit sem engedett korábbi, elfogadhatatlan engedményeket követelő álláspontjából. A nyugati résztvevők változatlanul elutasítják a Közép-Európában tartott fegyverzetek kölcsönös befagyasztását, a csapatcsökkentés ellenőrzésének kérdésében pedig egyszerűen elveszítettek minden józan mértéket. A csökkentési listákat zászlóaljankénti és laktanyánkénti bontásban követelik, s ellenőrzésük alá akarják vonni a Szovjetunió nyugati, a csökkentési zónán kívül eső katonai körzeteit is. Mereven elutasították a VSZ- tagállamoknak azt a javaslatát is, hogy már most kezdjék meg a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről szóló megállapodás kidolgozását — mutatott rá Mihajlov nagykövet. (MTI) A Varsói Szerződés külügyminisztereinek múlt heti tanácskozásáról kiadott közleményt hivatalosan megkapták a helsinki értekezleten, illetve a genfi leszerelési konferencián részt vevő országok — jelentették be kedden a lengyel fővárosban. Ismeretlen tettesek kedden rakétákkal lőtték az Egyesült Államok tokiói nagykövetségét. A három rakétát a követség udvarán sikerült hatástalanítani. Ugyancsak kedden hasonló esetre került sor a császári palota közvetlen közelében is. A palota irányába szintén három rakétát lőttek, de egyik sem érte el annak épületét, s mindhárom az udvaron robbant. Palesztinok — csodavárás nélkül Immár csodavárás nélkül tekintenek a komor holnap elé a palesztinok. Azok is, akik reméltek valamit a tavalyi ammani egyezménytől — Jasszer Arafat és Husszein jordániai király sok kritikát kiváltó alkujától — és azok is, akik kezdettől fogva ellenezték az illúziók keltésére kiválóan alkalmas egyezséget. A jordániai—palesztin együttműködés Husszein király híres-hírhedt tévényilatkozatával egyelőre megszakadt. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet most ismét számba veszi stratégiai szövetségeseit, és nyilvánvalóan megpróbál újabb támaszok után nézni. Hogy mi előzte meg Huszszein három és fél órás, még az arab világban is szokatlanul elnyújtott televíziós nyilatkozatát, azt jó ideig csak a király előadásából tudhattuk. A vezető palesztin politikusok — a drámaian feszült helyzet dacára — rendkívüli önmérsékletet tanúsítottak, óvakodtak az elhirtelenkedett nyilatkozatoktól. Mint kiderült, alapos okuk volt erre, hiszen a szakítás merőben megváltoztatta a helyzetet, ami újszerű reagálásokat tett szükségessé. Mindenképpen és elsősorban a hangos retorika mellőzését. Jó néhány napnak kellett eltelnie, míg megszületett a hivatalos válasz és a hivatalos értékelés, egy húszoldalas dokumentum. A PFSZ és a Fatah vezetőinek tuniszi tanácskozásán kidolgozott dokumentum hosszabb, mint a palesztin alkotmánynak számító Nemzeti Charta. A most nyilvánosságra hozott okmányt azért hasonlítjuk a Nemzeti Chartához, mert a tuniszi okmány sok tekintetben megerősíti, más vonatkozásokban pedig értelmezi és újraértelmezi a palesztin vezetés magatartását, taktikáját és stratégiáját meghatározó nevezetes 33 paragrafust. A tuniszi határozat hangneme is alkotmányra emlékeztet. Hiányzik belőle a személyeskedés — jóllehet utal Husszein királyra, de az uralkodót sem nevezi meg. A szövegtervezetet annak idején nem lehetett könnyű megvédeni, hiszen Husszein már említett tévébeszédében olyan hangot engedett meg magának a PFSZ-szel és a palesztin vezetéssel szemben, hogy a viszonzást csak a magas fokon érvényesülő államférfiúi bölcsesség és a (nem kevésbé kifinomult) taktikai érzék akadályozhatta meg. Az Ammanban folytatott tárgyalásokon Husszein király — Washington ösztönzésére, Izrael nem is titkolt szándékai és helyeslése mellett — a PFSZ-t arra akarta kényszeríteni, hogy feladja a palesztin nép képviseletének kizárólagos jogát. A másik követelés sem nyerhette el a tárgyalópartner tetszését. A király ugyanis minden ellenszolgáltatás nélkül igényelte a PFSZ-től Izrael deklaratív elismerését. Azt kívánta, hogy a PFSZ fogadja el a palesztinkérdést érintő öszszes ENSZ-határozatot, közülük kettőt, a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as határozatát pedig hangsúlyozottan tegye magáévá. A harmadik téma — ebben valószínűsíthetően kialakult az egyetértés —, a terrorizmus elítélése volt. Husszein király nem egészen önzetlenül próbálkozott meg az egyezkedéssel. Abban reménykedett, hogy az így háttérbe szoruló PFSZ helyett ő képviselheti a majdani tárgyalásokon a palesztinokat, s a megbeszélések után létrejövő palesztin szuverenitás korlátozott lesz, a fő hatalom visszakerül a királysághoz. Emellett már megkötötte Washingtonnal a majd kétmilliárd dolláros fegyverüzletet, és várta a harci eszközök leszállítását. A felfokozott várakozások, a jócskán eltúlzott reménykedések és a palesztin vezető határozottsága felingerelték a királyt. Tíznapos tárgyalássorozat után, egyoldalúan bejelentve a tavalyi ammani egyezmény érvénytelenítését, a tévékamerák elé állt. Beszédét akár az izraeli televíziónak is elmondhatta volna — olyan szavakat, kifejezéseket használt, amilyenekkel az izraeli publicisztika támadja Jasszer Arafatot. Husszein javasolta a 12 évvel ezelőtti rabati arab csúcsértekezlet határozatának felülvizsgálatát, tehát a PFSZ egyedüli képviseleti jogának elvitatását. Követelte, hogy Arafatot váltsák le a szervezet éléről. Egy kuvaiti lapban már hitelét vesztett politikusnak nevezte tegnapi tárgyalópartnerét, s tagadta azt is, hogy hivatalos kapcsolatok lennének Amman és a PFSZ között. A palesztin vezetést azzal vádolta, hogy az inkább az Izrael által megszállt területek kormányzására törekszik, semmint azok felszabadítására. Talán Ammanig is elhallatszottak helyeslő Tel Aviv-i tapsok — ám ez cseppet sem vált hasznára a királynak. Washington ugyanis — a kudarcon felbőszülve — hatálytalanította a fegyverügyletet. A megszállt területek lakóinak egy részét ugyan zavarba hozta az érdes hangú királyi szózat, más részük azonban — mint ez a nabluszi polgármester temetésén kirobbant politikai tüntetésen elhangzott jelszavakból kitűnt — még következetesebben felzárkózott a PFSZ és az Arafat-vezetés mögé. A tuniszi dokumentum kimunkálóit mindenesetre jelentősen befolyásolta a tárgyalások megszakadása után kialakult, és jól érzékelhető palesztin közhangulat. A politikusok a közvéleménnyel összhangban nem is annyira a taktikázgató és türelmét vesztett királyt marasztalták el, mint inkább az ammani törekvéseket ösztönző washingtoni Tel Aviv-i összjátékot. A kudarcba fulladt maratoni tárgyalások előtt viszont