Népszava, 1986. április (114. évfolyam, 76–101. sz.)
1986-04-01 / 76. szám
NÉPSZAVA 1986. ÁPRILIS 1., KEDD Gorbacsov javaslatának visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) elnökkel Londonban vagy Rómában, bármely más európai fővárosban, ahol hajlandóak fogadni bennünket, hogy megállapodjunk erről a kérdésről. Nem látok leküzdhetetlen akadályt — sem politikait, sem technikait, sem mást — e tekintetben. Megfelelő politikai akaratra és közös felelősségünk megértésére van szükség. Javasoljuk, hogy találkozzunk, cseréljünk véleményt erről a létfontosságú problémáról, és adjunk megbízást megfelelő megállapodás előkészítésére. Reméljük, hogy a Szovjetunió javaslatát kellőképpen értékeli és helyesen fogadja az Egyesült Államok elnöke és az egész világ. Az emberiség nagy felelősséget követelő határra érkezett. A nukleáris fegyverkezési hajsza következményei veszélyesen megjósolhatatlanokká válhatnak. Együtt kell cselekedni — ez mindenkire vonatkozik — fejezte be tévébeszédét az SZKP KB főtitkára. A kaliforniai birtokán tartózkodó amerikai elnök nevében sajtóirodája terjedelmes nyilatkozatot adott közzé, amelyben kijelenti: az Egyesült Államok álláspontja nem változott meg a nukleáris kísérletek moratóriumáról, és szükségesnek tartja saját kísérletei folytatását. A Fehér Ház által kiadott nyilatkozat azt mondja, hogy az Egyesült Államok „többször is kifejezésre juttatott álláspontja szerint a nukleáris fegyverkísérletek korlátozása terén most a kölcsönös bizalmat növelő gyakorlati intézkedésekre van szükség, amelyek megnövelik a felek képességét a fennálló egyezmények megtartásának ellenőrzésére". A nyilatkozat megismételte, hogy az Egyesült Államok jelenleg csupán két, korábban megkötött egyezmény ratifikálására lenne hajlandó, a kísérleti robbantások felső határáról, illetve a békés célokat szolgáló nukleáris robbantások eltiltásáról — s erre is csupán abban az esetben, ha megállapodás jönne létre a tilalom ellenőrzésének új módszereiről. A csúcstalálkozó gondolatát az elnöki nyilatkozat azzal utasította el, hogy „bármilyen fontos is a nukleáris kísérletek kérdése, ez csak egy kérdés, aminek megoldása ráadásul szorosan összefügg más kérdésekkel, mindenekelőtt a fennálló nukleáris fegyverkészletek szintjének csökkentésével és a hatékony ellenőrzési eljárás megteremtésével. Az Egyesült Államok ezeknek a kérdéseknek ad prioritást”. Reagan ismételten azt hangoztatta egyébként, hogy bármiféle csúcstalálkozónak az Egyesült Államokban kell sorra kerülnie. Georgij Arbatov akadémikus szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok újabb csúcstalálkozója előtt „nem zárult be a kapu”, de az Egyesült Államok magatartása, Gorbacsov és Reagan genfi megbeszélése óta követett politikája rendkívül megnehezíti a kapcsolatok javítását. Arbatov rámutatott: a politikai helyzet nem javult, sőt egyes vonatkozásokban romlott a két ország viszonyában Genf óta. A vezető szovjet Amerika-szakértő az NBC amerikai televíziós társaságnak adott hétfőn nyilatkozatot. Aláhúzta: Washington sorra elutasítja a Szovjetunió javaslatait, így például most megfontolás nélkül visszautasította a tárgyalást arról, hogy szüntessék meg a nukleáris fegyverkísérleteket. Mindez azt mutatja, hogy az amerikai fél nem törekszik őszintén megállapodásokra — hangoztatta. George Shultz amerikai külügyminiszter, aki a Földközi-tenger térségében tett körútja befejeztével nyilatkozott hétfőn, a Fehér Ház nyilatkozatához hasonlóan szintén elutasította Gorbacsov javaslatát. Schultz szerint egyrészt az Egyesült Államok most nem tekinti saját érdekében állónak az ilyen megállapodást, másrészt szerinte az ilyen „rögtönzött” találkozó nem hozhat eredményt, a megállapodások „rendkívül gondos és alapos előkészítést” igényelnének. Az amerikai külügyminiszter azt is kijelentette, hogy Washington szerint a legközelebbi csúcstalálkozót feltétlenül az Egyesült Államokban kell megtartani. Shultz Arbatovtól eltérően úgy ítélte meg, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban Genf óta nem következett be viszszaesés. Shultz szerint a szovjet— amerikai tárgyalásokon a holtpontról való elmozdulást csak a „titkos diplomáciai” és nem a csúcstalálkozókra való nyilvános felhívás hozza meg. Schultz szerint Gorbacsov és Reagan tavaly novemberi genfi csúcstalálkozójához is valamiféle „titkos diplomácia” vezetett el. Jól tájékozott londoni források szerint az angol kormány olybá veszi, hogy nem ő a címzettje Gorbacsov felhívásának, s így nem is szándékozik hivatalosan válaszolni az SZKP KB főtitkárának arra a javaslatára, hogy Londonban, vagy más európai fővárosban kezdjenek legmagasabb szintű tárgyalásokat — szovjet—amerikai, avagy szovjet—amerikai— angol részvétellel — az atomkísérletek teljes tilalmáról. A kísérleti atomrobbantások betiltására szólította fel az amerikai elnököt Andreasz Papandreu görög kormányfő vasárnap, a görögországi Larisza városában. Az SPD támogatja a nukleáris kísérletek teljes betiltását célzó szovjet indítványt — jelentette ki vasárnap Bonnban Hermann Scherr, az ellenzéki SPD parlamenti csoportjának leszerelési kérdésekben illetékes szóvivője. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy a nyugatnémet kormány nem foglal állást a nagyhatalmak ezzel kapcsolatos vitájában. Genscher külügyminiszter röviddel ezután kijelentette: Bonn lehetőséget lát a megállapodásra a nukleáris kísérletek korlátozásáról, és a későbbiekben esetleg a teljes betiltásáról. Genscher azt mondta: kormánya reméli, hogy a genfi szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások eredményre vezetnek az atomkísérletek általános és átfogó betiltására irányuló próbálkozásokban is. Loginov külügyminiszter-helyettes nyilatkozata kapcsolatainkról A szocialista közösség országai közötti kapcsolatokról, s más időszerű nemzetközi kérdésekről nyilatkozott hétfőn Vagyim Loginov szovjet külügyminiszter-helyettes Moszkvában dolgozó magyar tudósítóknak. A szocialista országok egyeztetett békepolitikájáról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió átfogó leszerelési programja a szocialista országok közötti aktív eszmecsere során alakult ki. A szocialista közösség országainak békeindítványait minden bizonnyal tovább fogja fejleszteni a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének következő, Budapesten megtartandó ülése, amelyen részt vesz Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is. A szovjet—magyar viszonyról szólva a külügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban nagy érdeklődéssel szemlélik hazánk életét. „Nem ártana, ha jobban odafigyelnének Magyarországra azok, akik oly szívesen kérdőjelezik meg a szocializmusnak azt a képességét, hogy megfelelő életszínvonalat, jó életkörülményeket tud biztosítani az emberek számára” — szögezte le. Loginov kijelentette azt is, hogy Moszkvában fontosnak tartják, milyen kép alakul ki a Szovjetunióról más szocialista országokban, így Magyarországon. Ebből a szempontból komoly elismerést váltott ki a szovjet fővárosban az SZKP XXVII. kongresszusáról bőségesen, tartalmasan, s igaz módon tudósító magyar tömegtájékoztatási eszközök tevékenysége. Gorbacsov legújabb felhívásával kapcsolatban elmondotta, hogy a tévébeszéd szövegét a Szovjetunió hivatalosan is megküldte Washingtonnak. Hivatalos választ még nem kapott, de a Fehér Ház képviselőjének első megnyilatkozása elutasító volt. Moszkvában egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek, s bíznak a józan, megfontolt és kedvező amerikai válaszban — mutatott rá Vagyim Loginov. Húsvéti békemenetek (Folytatás az 1. oldalról) földi fegyverkezési hajsza megszüntetését sürgették. A bajorországi Wackersdorfban mintegy 250 tüntetőt, sátortábor-lakót letartóztattak, akik az NSZK-ban felépítendő első nukleáris hulladékfeldolgozó üzem terve ellen tiltakoztak. A nukleáris fegyverkezés ellenzői a közép-angliai Malvernben és a walesi Carmarthenben is tüntettek. Az utóbbiban mintegy négyezer ember alkotott élő láncot a helyi elöljáróság atombiztos óvóhelye körül, tiltakozva a nukleáris fegyverek ellen. A New York-i háborúellenes, vallási és egyetemi szervezetek által szervezett békemenetben több mint háromezren vonultak ahhoz a tudományos intézethez, amely elsőként csatlakozott az SDI-terv kidolgozásához. Az atomfegyver-kísérletek és a más országok belügyeibe való beavatkozás beszüntetését követelték a Chicago egyik főterén összegyűlt tüntetők. 17 amerikai békeszervezet vezetői által aláírt nyilatkozatot tettek közzé, amely hatékony megállapodást sürget a Szovjetunióval a kísérleti atomrobbantások betiltásáról. A békegyűlés szónokai elítélték a legutóbbi nevadai robbantást és felszólították az amerikai kormányt, hogy kövesse a Szovjetunió példáját. Az Ohio állambeli Clevelandben aláírásgyűjtő kampány kezdődött Javult a ruhaválaszték, kevés a hazai csempe A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint az év első két hónapjában a lakosság 76,9 milliárd forint értékű árut vásárolt, amely folyó áron számolva 8,6 százalékkal, összehasonlítható áron pedig 1,9 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában. Legnagyobb mértékben a ruházati termékek, továbbá a vegyes iparcikkek és az élelmiszerek forgalma növekedett. Az alapvető élelmiszerekkel való februári áruellátást jónak minősíti a jelentés, de olcsóbb húsfélékből, diabetikus készítményekből változatlanul előfordulnak hiányok. A ruházati termékek mennyisége elegendőnek bizonyult, összetétele azonban továbbra sem találkozik a kereslettel: több helyütt szülés mérethiányokat regisztráltak a női kosztümök, ruhák, pantallók választékában. A vegyes iparcikkek kínálata nem változott lényegesen. Kismértékben javult a kínálat hazai hűtőszekrényekből, villanybojlerekből, fagyasztószekrényekből, varrógépekből és egyes sportszerekből, de változatlanul hiány van a hazai feketefehér és színes televízióból. Az előjegyzett tüzelőt a TÜZÉP-ek mindenütt leszállították, s az utalványokat beváltották. A tavalyinál kisebb az érdeklődés az építőanyag iránt. Növekedett viszont a falburkoló csempék, padlóburkoló lapok és a fenyő fűrészáruk forgalma. Az égetett, olcsó cserepet, a különféle faházakat, a hazai csempét és a gömbfát sok helyütt hiába keresték a vásárlók a telepeken. 3 A vezető felelőssége A társadalom állapotának egyebek között az is jellemző jegye, hogy a vezető tisztségek betöltői miként jutottak funkciójukba, hogyan viszonyulnak megbízatásukhoz, miként élnek hatalmukkal, irányító munkájukat menynyire tekintik szolgálatnak, s akiket irányítanak, azok milyen lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy elszámoltassák, ellenőrizzék vezetőjüket A hazánk felszabadulása óta eltelt 41 esztendőt ebből a szempontból vizsgálva egyértelműen megállapítható: a szocialista fejlődés fő iránya a társadalmi viszonyok demokratizálása, a vezető, irányító munka szolgálati jellegének erősödése, a közfunkciók társadalmi ellenőrzöttségének bővülése volt. A kádermunka kérdéseiről az MSZMP XIII. kongresszusán elhangzottak, s a Központi Bizottság legutóbbi ülésén hozott határozatok szelleméből ítélve a következő években is ezen az úton haladunk tovább. A közfunkciók népszolgálat jellegének erősítése, a vezetői tevékenység társadalmi elszámoltatásának további szélesítése, az irányító posztra kerülés, s általában a kádermunka nyilvánosságának fejlesztése útján. Put kncsolgatüst nélkül Jean-Paul Marat, a francia polgári forradalom radikalizmusáról ismert vezéralakja a Jakobinusok Társaságának egyik ülésén szenvedélyes szavakkal fogalmazta meg, hogy milyen legyen a forradalmár vezető. „Irányítót követelek, vezetőt, nem pedig korlátlan hatalmú parancsolót” — mondta csaknem két évszázaddal ezelőtt. Akkori gondolatai, a vezetői magatartásról vallott felfogása máig sem veszített időszerűségéből, hiszen az ember természetes igénye, hogy a vezetői posztok betöltői a rájuk bízott munka irányítói legyenek, és ne korlátlan hatalmú parancsolok. Közismert, mennyi kárt okozott hazánkban, mennyire kikezdte a párt és a tömegek közötti kapcsolatokat az ötvenes évek elejének szektás-dogmatikus politikája, a vezetői munkát parancsolgatással helyettesítő, a vezetést a nép fölé helyező, a vezetőket a csalhatatlanság és a bírálhatatlanság légkörével körülvevő ellenszenves gyakorlat. Az MSZMP történelmi érdeme, hogy megvédve a néphatalmat, a pártmunka egyéb területeivel együtt a vezetői tevékenység megítélésében is visszaállította a lenini normákat. Három évtized tapasztalatai igazolják, mennyire növelte a szocializmus vonzerejét annak az elvnek a kimondása, hogy pártfunkció kivételével minden vezetői posztot pártonkívüliek is betölthetnek. Az MSZMP politikája a három évtizeddel ezelőtti nagy társadalmi kataklizma után egyebek között azért is kaphatott rövid idő alatt olyan elemi erejű tömegtámogatást, mert határozottan vallott álláspontja és következetesen alkalmazott gyakorlata a nép, a szocializmus ügyének szolgálatává avatta a vezetői funkciót. A közigényt fejezte ki az is, hogy a politikai alkalmasságot már-már misztifikáló szektás-dogmatikus túlzásokkal és a szakmai hozzáértést egyedüli mérceként kikiáltó revizionista szélsőségekkel szakítva a vezetőkkkel szemben támasztott hármas követelmény — a politikai alkalmasság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség — együttesen vált a megítélés mércéjévé. Ezeket az alapelveket követve — a szocialista demokrácia fejlődésével összhangban — az utóbbi évtizedekben jelentősen erősödött hazánkban a vezetői munka társadalmi ellenőrzöttsége, lényegesen csökkent a káder- és személyzeti munka körüli misztifikáció. A személyi ügyek eldöntésében ma a korábbinál nagyobb szerepük van a párt- és a társadalmi szervek választott testületeinek, s a döntések előtt meghallgatják, figyelembe veszik azoknak a közösségeknek a véleményét is, amelyeknek az irányítása lesz az új vezető feladata. A személyi ügyek előkészítésének és a vezetői munka értékelésének növekvő társadalmi ellenőrzését jelzi, hogy az ilyen ügyekben szélesebb körű véleményezési joguk van a szakszervezeteknek és a KISZ-szervezeteknek. Mind gyakoribb, hogy pályázat útján és csak meghatározott időre lehet elnyerni vezetői megbízatásokat. Napjaink formálódó, terjedő valósága, hogy a dolgozók véleményükkel mind közvetlenebb részesei lesznek vezetőik kiválasztásának, munkájuk értékelésének és ellenőrzésének. A vállalatok irányításának és a vezetők választásának új formái a kezdeti gondok ellenére is reményt keltőek, előre mutatóak. A törekvések iránya egyértelműen jelzi: a szocialista demokrácia követelményei teret nyernek a személyzeti és kádermunkában, a vezetői tevékenység tartalmának és megítélésének alakulásában is. Az élet valóságát figyelve azonban könnyen tapasztalatokat szerezhetünk arról is, hogy ezek a szocialista céljainknak megfelelő törekvések milyen ellentmondásosan érvényesülnek, mennyi akadállyal találják szembe magukat. A szubjektív ítélet, a személyi összefonódás, a következetlenség — és még ki tudja, mi minden — többszörösen deformálhatja a közigénnyel egyező káderpolitikai elvek megvalósulását. A változatlan okok, változó módjat érti. Az MSZMP XIII. kongresszusán a Központi Ellenőrző Bizottság jelentésében igen éles bírálatot kaptak a kádermunkában tapasztalható negatív jelenségek. Egyebek között például az, hogy személyi kérdésekben olykor felszínes benyomások, csak hallott, de nem ellenőrzött vélemények alapján döntenek, hogy a vezetésre alkalmas fiatalok nem mindenütt kapnak elég lehetőséget képességeik bizonyítására, s hogy akadnak helyek, ahol más irányító beosztásba mentenek át vezetésre alkalmatlan, méltatlan vezetőt. A kongresszus határozott kritikával illette azokat a vezetőket, akiket helytelen útra terelt az anyagiasság, a szerzési vágy, akik kapcsolataikat elvtelenül felhasználva jutottak jogtalan előnyökhöz, s akik rossz néven veszik a bírálatot, személyeskedésnek tekintik a hibák okainak feltárását. Vannak munkahelyek — kár lenne hallgatni róla —, ahol az ivócimboraság, a kártyabarátság dönti el, hogy kit javasolnak akár a legkisebb tisztségre is. És az sem ritkaság, hogy legszívesebben a sima modorúakat ajánlják az ilyen tisztségekre. Azokat, akik önálló gondolat és vélemény híján a legkevesebb főfájást okozzák a munkahelyek magasabb beosztású vezetőinek. Mentsen meg az ég bennünket az ilyen fejbólintóktól. És a csak követelni, szájalni tudó demagógoktól is. Ezek is, azok is sok kárt okozhatnak a munkahelyi közösségeknek, a társadalomnak. Hasznot csak azoktól remélhetünk, akik nem a saját pecsenyéiket sütögetik a közfunkció tüzénél, akiket nem vakít el a hatalom fénye, akik érzik a vezetői poszt felelősségének terheit, a másokért, a vállalt ügyért cselekvés, az alkotó küzdelem gyötrelmes gyönyörűségét. Az ilyen vezetői magatartás ösztönzését szorgalmazza az MSZMP Központi Bizottságának március 18-i határozata is, amely nem változtat a káderpolitika bevált elvein és fő céljain, de lényeges változtatásokat sürget e politika megvalósításának eszközein és módszerein. A könössufi saoitfalatában Magától értetődő, hogy az erkölcsi alkalmasság eddig sem volt mellőzött szempont a vezetők kiválasztásában és minősítésében. A politikai alkalmasság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség közismert hármas követelményét a Központi Bizottság most leírva, tételesen is kibővítette az erkölcsi alkalmasság követelményével. Jelzi ez a betoldás a vezetői magatartással és általában a kádermunkával szembeni igények megnövekedését, annak a közkívánalomnak az erősödését, hogy életünk minden szférájában követeljük meg jobban, határozottabban szocialista erkölcsi normáink megtartását és megtartatását. Egész közéletünk alakulását befolyásolja, megpezsdíti, majd annak az új — legalábbis nálunk új — törekvésnek a megvalósítása, amelyet helyesnek tart a Központi Bizottság, s amelynek alkalmazása révén a politikai és közéleti vezetők meghatározott köre korlátozott ideig töltheti majd be ugyanazt a tisztséget, munkakört, így bizonyosan természetesebb lesz a kádercsere, nem a nyugdíjazás, vagy az egészségi állapotra hivatkozás lesz az egyetlen lehetőség a szükséges váltások, cserék alkalmával. A társadalom haladása, a gazdaság előbbre jutása szempontjából soha sem volt közömbös, hogy kik és milyen képességű emberek töltik be az irányító, vezető posztokat. Napjainkban azonban sokszorosára nőtt annak a fontossága, hogy a legkisebb munkahelytől a legmagasabb országos szervekig mindenütt hozzáértő, rátermett emberek legyenek a vezetők. Olyanok, akik készek a kezdeményezésre, bátrak, fogékonyak az újra, akikben a határozottság emberséggel párosul, s akik vezetői tevékenységük minden percében számolnak azzal, hogy funkciójuk a szolgálat. A közösség szolgálata. Csak ilyen vezetői munkával és magatartással biztosítható, hogy nagy erőfeszítéseket kívánó társadalmi és gazdasági céljaink maradéktalanul megvalósuljanak. Szathmári Gábor