Népszava, 1986. április (114. évfolyam, 76–101. sz.)

1986-04-04 / 79. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ PÉNTEK, 1986. ÁPRILIS 4. ,114. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM ■ ÁRA 2,20 FORINT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Előrehaladásunk feltétele a nép egysége A felszabadulás ünnepének előestéjén Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Ünnepelünk. Negyvenegy éve szabadult fel hazánk. Negyvenegyedik alkalommal ünnepeljük nemzeti függetlenségünk visszanyerésének évfordulóját. Hazánkat „egy ezredévnyi szenvedésen” át — mérhetetlen nehézségek leküzdésével — a nép munkája és küzdelmei éltették, tartották fenn és vitték előbbre. A nép évszázadokon át vívta harcát a nemzet függetlenségéért és szabadságáért. Harcban álltunk az idegen betolakodókkal, németekkel, tatárokkal, törökökkel. Keserves szabadságharcokat vívtunk a Habsburg-elnyomókkal. Ebben az évszázadban — a régi uralkodó osztályok bűnéből és hibájából — két világháborúba keveredtünk. A II. világháború végén pedig a fasizmus hadszíntérré változtatta földjeinket. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg csapatai Magyarország egész területét felszabadították a német megszállóktól, új történelem kezdődött. Nem feledjük és tisztelettel értékeljük a hazánk felszabadításában résztvevők áldozatait. Az évfordulón a magyar nép igaz barátsággal és emelkedett ünnepélyességgel fordul a szovjet nép felé. A felszabadítók emlékét nemzedékről nemzedékre megőrzi népünk. 1945 után sok „régi magyar álom” válhatott valóra. Ami azóta megvalósult, az a magyar nép kemény munkájának eredménye. Itt, a Duna —Tisza táján, ahol több mint ezer esztendeje élünk, ahol már egykoron a sírt is látni vélték, „hol nemzet süllyed el”, négy évtizede immár „új országot épít a nemzet”, a mai és az eljövendő nemzedékek számára. Józan nemzeti öntudattal és elégedett számvetéssel gondolhatunk arra a megmásíthatatlan tényre, hogy hazánkat — a költő szavaival szólva — „kivittük a mély süllyedésből”. A tőkések, földbirtokosok Magyarországából megteremtettük a munkások, parasztok, értelmiségiek hazáját — a Magyar Népköztársaságot. Egy viszonylag elmaradott országból a közepesen fejlett gazdasággal rendelkező országok közé emelkedtünk, úgy, hogy az iparnak és a mezőgazdaságnak számos ága a világ legjobbjai között van. Gazdagabb lett a nép is, anyagiakban, szellemiekben és az emberi kapcsolatokban egyaránt. Megőrizve hagyományos arculatukat, új vonásokat öltöttek falvaink, városaink és a bennük lakó emberek is! Nem volt könnyű az út, amelyen idáig értünk. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenfeleinkkel, a múltból örökölt elmaradottsággal, hanem saját hibáinkkal, gyengeségeinkkel, tévedéseinkkel és emberi gyarlóságainkkal is. Ezek az évtizedek az önfeláldozó harc, a fáradhatatlan munka évei voltak, de egyben olyan évek is, amelyek megmutatták, mire képes a felszabadult magyar nép. Az elmúlt négy évtizedben hatalmas utat tett meg népünk és hazánk a szocializmus útján. Büszkeséggel idézhetjük fel eredményeinket és nem feledjük, hanem számon tartjuk a harc és a munka tanulságait. Negyvenegy év alatt voltak gazdagabb és soványabb esztendők, sikerek és kudarcok is. Az április 4-i ünnep sem volt mindig egyforma. Voltak évek, amikor, mert a tettektől eltértek, kopottnak hatottak a szavak, s a valóság törvényszerűségeit, a nép jogos törekvéseit nem tisztelő gyakorlat országunkban a néphatalom megrendüléséhez vezetett, veszélybe sodorva a szocializmus ügyét. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyreállította, megszilárdította és gondosan ápolja az ország népének a szocializmus ügye iránti bizalmát. Az ünnepi megemlékezés csak arra ad lehetőséget, hogy néhány tapasztalatot felsoroljak, mire, milyen tanulságokra épül most már tartósan és szilárdan ez a bizalom. Mindenekelőtt arra, hogy megtanultuk, társadalmunkban nem a nép van a pártért, hanem a párt van a népért. Az emberek nem azért élnek, hogy rajtuk kísérletezzük ki, milyen a szocializmus eszméje, hanem a szocializmus akkor jó, ha a nép felemelkedését szolgálja, vagyis a szocializmus van az emberért. A politikai célok megvalósítása nem szűkpártérdek csupán, nem is a munkásosztály szűk osztályérdeke, hanem az egész nép, az egész társadalom javára való munkálkodás. Előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az országépítés feladatainak világos kijelölése, a párt és a nép egysége, a szocialista célok eléréséhez szükséges nemzeti közmegegyezés és közös cselekvés, így tud nemzeti egységben összefogni társadalmunk minden osztálya és rétege. Ez a szövetségi politika biztosítja, hogy egyesüljön mindenki, aki hazánk felemelkedését akarja. Történelmünk arra is tanulságul szolgál, hogy szilárd politikai hatalom nélkül a társadalom szocialista átalakulása nem mehet végbe. Fontos ezért, hogy az államhatalom, a hadsereg és a közrend őrei rendeltetésüknek és hivatásuknak megfelelően védjék és oltalmazzák hazánkat, rendszerünket. Ez elengedhetetlen. De azt is megtanultuk, hogy a szocialista társadalom stabilitásának nem ez a legfőbb eszköze. Ennél sokkal nemesebb támaszt jelent az a legnagyobb vívmányunk, hogy az emberek a szocializmust saját céljuknak, építését saját ügyüknek tekintik. Helyzetünket reálisan értékeljük. Megváltozott életünk szebb is, jobb is, mint a régi, de jól tudjuk, még nem olyan, mint amilyennek szeretnék. Mostanában — idehaza és a nagyvilágban is — több a feszültség, mint amit korábban megszoktunk. Itthon, a mi hazánkban, belső viszonyaink ugyan nem olyanok, mint a háborgó tenger, de nem is olyan csendesek, mint az állóvíz nyugalma. Nehéz és nehezen megoldható feladatokkal küzdünk. Magyarország most válaszúton van. Vagy lemaradunk a világgazdasági újrarendeződés hatalmas erejű folyamataiban vagy följebb zárkózunk az országok nem hivatalos, de annál valóságosabb versenyében. Az ország előrehaladásának, a családok, az egyének gyarapodásának, az életkörülmények további javításának alapvető feltétele a gazdasági fejlődés meggyorsítása. Ha nem termelünk ésszerűen többet, ha nem gazdálkodunk nagyobb haszonnal, nem tudjuk igényeinket kielégíteni, a felgyülemlett feszültségeket feloldani, még ha igazságosabban osztjuk is el a javakat. Az elmúlt évek konszolidációs gazdaságpolitikájának eredményeként megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy gazdaságunkat az élénkebb növekedés és a fejlődés pályájára vezéreljük. Gazdasági terveink teljesítésével elérhetjük, hogy az erőgyűjtés után bekövetkezzen a fellendülés, s ha szerényen is, de érezhetőbben javuljon az életszínvonal. Ezért — s nem az öncélú változtatások miatt — köteleztük el magunkat a gazdaság irányítási rendszerének megreformálása és továbbfejlesztése mellett. A jövőben is következetesen ezen kell munkálkodnunk. A gazdasággal egyenrangúan kell kezelnünk társadalmi-politikai intézményeink továbbfejlesztését, a szocialista demokrácia követelményei szerint. Miként az elmúlt években, a jövőben is keressük azokat a szervezeti kereteket, módokat, formákat, amelyek itt is a folyamatos reformok útján új energiákat kölcsönöznek társadalmunk fejlődéséhez. A múlt évi képviselő- és tanácstagi választások, az új vállalatirányítási formák, a tanácsok önkormányzati szerepének erősítése azt mutatták, hogy az emberek felelősen élnek a növekvő demokrácia lehetőségeivel. A szocialista demokrácia és társadalmi-politikai intézményeink fejlesztése nem pusztán taktikai kérdés. Nem azért szorgalmazzuk, hogy valakik szemében „szalonképesebbé” váljunk, de nem is a vezetés által a társadalomnak nyújtott kegy vagy gesztus ez. A demokrácia a szocializmusnak egyszerre eszköze és célja, mert csak általa lehetnek emberiek az emberi viszonyok, s lesz lehetséges, hogy a közösségek önmagukat igazgassák, kormányozzák. Közéletünkben számos kérdésről vita folyik, s ez jól van így. Az alapvető egyetértéssel megférnek a véleménykülönbségek, sőt azt valljuk, hogy a viták, a jobb megoldásokat kutató bírálat előbbre visznek bennünket. Hisszük, hogy kölcsönös tisztelettel, bizalommal és toleranciával a viták nyugvópontra juttathatók, bár igaz, majd ezek nyomán ismét újak is gerjednek. Tiszteljük azok elveit, akik jobbító szándékkal vállalják az eszmecserét. De nem adunk teret olyanoknak, akik a vita és kritika ürügyén a közmegegyezés megbontására, az áldozatos harcban szerzett és megőrzött vívmányaink tönkretételére törekszenek. Ha országunkból kitekintünk a világba és a nemzetközi kapcsolatok egét kémleljük, azt látjuk, hogy egy zaklatott világban élve, a szélsőséges imperialista körök felelőtlensége miatt veszélyes ponthoz jutott el az emberiség. Azt is látjuk, hogy az újabb és újabb szovjet kezdeményezések révén, bár még nem derült ki az égbolt, de a felhőket el lehet oszlatni. Szövetségeseinkkel együtt azért küzdünk, hogy atomfegyverek nélkül lépjünk a következő évezredbe. Mi, magyarok, ebben a küzdelemben is jó oldalon állunk, a békéért harcolók oldalán. Nemzeti függetlenségünk és társadalmi felemelkedésünk legfőbb garanciája a szocialista világgal és annak fő erejével, a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk. Figyelmünk és rokonszenvünk ennek tudatában irányult az SZKP világpolitikai jelentőségű XXVII. kongresszusára. Nagy fontossága van annak is, hogy barátságra és jószomszédságra törekszünk a határaink körül levő valamennyi országgal, néppel. Ezek nagyobbik részével közös az útunk, s köztük vannak szövetségeseink is. Azt tartjuk, hogy a jó szomszédokkal nem élhetünk együtt úgy, hogy felhánytorgatjuk a régmúlt és közelmúlt valódi, vagy vélt sérelmeit, hanem csak úgy, ha együtt boldogulunk, ha becsüljük egymást, ha elismerjük egymás és a nemzetiségek létjogát a határ mindkét oldalán Ezért kívánjuk, hogy az országainkban élő nemzetiségek is a bennünket összekötő szálakat erősítsék. Így válhat valóra a régi óhajtás, hogy egymásra utalva és közösen „kilépünk a Duna-táji kis népek egymást fojtó szégyenszalodájából”. Céljaink és törekvéseink szocialisták és nemzetköziek, mert a szocialista forradalom nemzetközi érvényű elveire és tapasztalataira épülnek. Ám egyúttal magyar és nemzeti célok és törekvések, mert a mi hazánk talajából sarjadtak és a mi országunk boldogulását szolgálják. Bízunk és bízhatunk abban, hogy nem lesz meddő a remény és nem lesz hiábavaló az igyekezetünk. Céljaink reálisak, de keményen meg kell dolgoznunk érte. A párt és a nép nem nézi tétlenül a megoldásra váró feladatokat. A jövőt hordozó kezdeményezésekben továbbra is cselekvőképesek leszünk. Ezeknek a gondolatoknak jegyében ünnepeljük történelmünk nagyszerű tavaszi évfordulóinak sorában a nép és a haza piros betűs ünnepeként a magyar szabadság születésének nagy napját, április 4-ét. Horváth István ünnepi beszéde mmmmmmmmmmmmmmmmmm Folytatta munkáját a Bolgár Kommunista Párt XIII. kongresszusa. A legfelsőbb szintű pártértekezleten kritikus hangvételben elemezték a bolgár társadalmi és gazdasági helyzetet (2. oldal) Beszélgetés életünk minőségéről Brutyó Jánossal (3. oldal) Mihail Gorbacsov nyilatkozata a nemzetközi biztonságról és a szovjet-amerikai kapcsolatokról (4. oldal) A sikerember. Az MSZMP Pásztói Városi Bizottságának első titkára a nyilvánosság egységet teremtő erejéről és a változó munkamódszerekről (5. oldal) Az élet ezernyi szálával kötődünk a Szovjetunióhoz (6-7. oldal) Ünnepi irodalmi összeállítás (8-9-10. oldal) A megújult Várnegyed (14. oldal) m " s Kitüntetési| ünnepség a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki | tanácsa hazánk felszaba- | dulásának 41. évfordulója |§ alkalmából, eredményes | szakmai és közéleti tevé- | kenység elismeréséül az | állami és társadalmi élet | különböző területein dol- | gozóknak és a fegyveres | testületek tagjainak ki- | tüntetéseket adományo | zott. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke csü- | törtökön délben, az Or-szágház kupolacsarnoké | ban nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A kitüntetések átadása után az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek és a vendégek tiszteletére. (A kitüntetettek névsorát a 12—13. oldalon közöljük.)