Népszava, 1986. április (114. évfolyam, 76–101. sz.)

1986-04-06 / 80. szám

NÉPSZAVA 198­6. ÁPRILIS 6. VASÁRNAP Sport Baby forró drót Budapest és Zürich között Taróczyék biztosan arattak az első napon Sok-sok izgalmat, felejthetet­len élményt nyújtott már a Budapest Sportcsarnok a vendégeinek, de szombaton délután minden eddiginél na­gyobb jelentőségű esemény­re is felkészült: gyerekszüle­tésre! A Mineralkontor Ku­pa várományosai közül ugyanis az egyik pont ezek­ben a napokban várja első gyerekét. Taróczy Balázs el­választhatatlan játékostársa, a svájci Heinz Günthardt fia­tal feleségétől, mondhatni, a szülőágyon búcsúzott el, hogy ígéretéhez híven részt vehes­sen ezen a tornán. Mindösz­­sze egy kikötést tett: „forró drótot” kért Budapest és Zü­rich között, hogy — ha eset­leg nem lehetne felesége mel­lett a kellő pillanatokban — azonnal megtudhassa, hogy apa lett. „Szeretném, ha lány lenne, és mindketten egészsé­gesek lennének!” — mondot­ta Günthardt, aki éppen ezért csak szombaton délben érke­zett meg Budapestre. Arra viszont már pontos választ tudott adni, hogy­­ ha fiú, akkor Kari, ha lány, akkor pedig a legifjabb Günthardt keresztneve: Anna Miguela. Nos, egy mindennapi ese­mény így nyert nemzetközi jelentőséget és ezért is ma­radt — feltehetően — felejt­hetetlen a Mineralimpex és a zürichi leányvállalata kö­zös rendezvénye, a Mineral­­konzor Kupa. Az esemény azonban ön­magában is kivételes cseme­gét kínált a tenisz rajongói­nak. A háromszoros világbaj­nok páros, a wimbledoni győztes Taróczy—Günthardt kettős először lépett idehaza közönség elé. S hogy a bu­dapesti bemutatkozás is ran­gos lehessen, a nyugatnémet Westphalt és a csehszlovák Slozilt hívták meg ellenfe­leknek. A világ élvonalához tartozó négy játékos pedig összemérte tudását egyéniben és párosban is. S méghozzá nem is csupán Balázs iránti szeretetéből, hanem 15 ezer dollárért. Ennyi az összdíj ugyanis ezen a versenyen, vagy helyesebben: teniszgá­lán, ahol végre a sportág egyetlen magyar világbajno­kát — háromszoros aranyér­mesét — köszönthették hívei. A lelátók szinte zsúfolásig megteltek, több mint hatezer néző ülte körül a BS-ben a lefektetett bol­texpályát, amelyet szombaton délben az NSZK-ban élő örökös baj­nokunk, a 68 éves Asbóth Jó­zsef avatott fel. Az örökifjú magyar—francia—nyugatné­met bajnok ma is úgy bánik ütőjével és a labdával, mint fénykorában — ha nem kell futnia a labdáért. De a vele ütögető rendezők nem is ug­ráltatni, hanem inkáb játsza­ni látni szerették volna a ré­gi nagy Asbóthot újabb ütő­vel a kezében, a tőle elvá­laszthatatlan hosszú, fehér porcelánnadrágban. Egy ra­gyogó tenyeres után kika­csintott a pálya szélére: „megy ez még? ...” A kétnapos teniszgála első mérkőzésén Taróczy Balázs a Davis Kupában ezüstérmet nyert nyugatnémet Michael Westphallal mérkőzött. Gyu­lai István — ezúttal műsor­vezető minőségében — be­mutatta a játékosokat a kö­zönségnek, majd Kovács Ka­tit, a tenisz szerelmesét kér­te fel a sorsolásra. S a nép­szerű, fiatal énekesnő ezúttal is sikert aratott. Nem kellett sokáig vár­nunk az első hazai győzelem­re sem: Taróczy az első játsz­ma elején elnyerte Westphal adogatását és 3—0 után biz­tosan győzött 6—3-ra. A má­sodik játszmában a nyugat­német fiú kezdett hasonlóan jól, de a hatodik játékban Taróczy behozta hátrányát (3 —3), sőt 5—5 után ismét el­nyerte ellenfele adogatását. A végső győzelmet ígérő, utolsó játékban tehát ő ado­gathatott, ragyogó, védhetet­­len szervákkal 7—5-re győ­zött — és a vasárnapi egyéni döntőbe került. A nyitó nap várva várt eseménye, a háromszoros vi­lágbajnok Taróczy, Günn­­­hardt pár találkozása a Westphal, Slozil kettőssel, szintén jól végződött a szá­munkra. A mérkőzés 4—4-ig fej-fej mellett haladt, azaz mindenki kétszer elnyerte sa­ját adogatását, de akkor Ta­róczyék erősítettek, megtör­ték Westphal szerváit, s 6—4- re nyerték az első játszmát. A második sem okozott igazi gondot, mert már az ötödik játéknál „elvették” Slozil adogatását, és innen gyorsan nyert 6—2-re a magyar­­svájci kettős. S ezzel 49 perc alatt (!) született az a győze­lem, amit már öt éve vártunk a hazai pályán. A befejező, egyéni mérkő­zés Günthardt és Slozil kö­zött változatos küzdelmet hozott. Egyik sem adta meg magát könnyen, s végül Slozil 4—6, 7—6, 6—3-ra győ­zött a svájci ellen. Ez azt je­lenti, hogy ma az egyéni dön­tőben Taróczy majd Slozillal mérkőzik, miután párosban revansot adtak a szombaton vesztes kettősnek. Lapzárta előtt még felhív­tuk a Hilton Szállót, hogy Günthardtnak megszületett-e már a gyereke? A válasz így hangzott: még nem vagyok apa! Vándor Kálmán Világbajnok páros (szemben) a Budapest Sportcsarnokban Mundial Mexikó - Mim diai Mexikó - Mundial Mexikó Labdarúgó-vb-totó V. forduló (1954) 120 kérdés, 12 fordulóban A Népszava és az OTP Sportfogadási és Lottó Igazgatósága rejtvénypályázatot indított. 12 fordulón keresztül 120 kérdésre várunk vá­laszt a labdarúgó-világbajnokságok történeté­ből. A kérdésekre a helyes választ 1, 1, vagy 2 megjelöléssel kell megadni: a helyes választ a tippelőnek be kell karikáznia, s a szelvénye­ket minden héten csütörtökig eljuttatni a Népszava Szerkesztőségébe. (1904 Budapest VII., Rákóczi út 54.) A helyesen kitöltött szelvényekre hetenként is adunk jutalmakat, öt pályázónk részére 20—20 totószelvényt, valamint három egy­éves Népszava előfizetést, s három 13+1-es Népszava-könyvcsomagot sorsolunk ki. A 12 hetes összesített pontversenyben élen végzet­tek pedig értékes főnyereményekben részesül­nek. A 12 FORDULÓ FŐNYEREMÉNYEI: Fődíjak: 30 ezer forintos, a Lottó Áruház­ban beváltható „Kívánság”-vásárlási utalvány (az OTP Sportfogadási és Lottó Igazgatósá­gának ajándéka); kéthetes, kétszemélyes feke­te-tengeri nyaralás (Bulgária); 4 napos, két­személyes bécsi út; 4 napos, egyszemélyes bécsi út (a SZOT Szociálturisztikai Irodája ajánlotta fel). További díjak: egyéves Nép­szava előfizetés és 13+1-es könyvcsomag az 5—6. helyezetteknek. A vb-fotót levelezőlapra felragasztva kér­jük címünkre beküldeni. Az értékelésnél csak azokat a pályázatokat tudjuk elfogadni, ame­lyek a Népszava totótippszelvényén érkeznek be a szerkesztőségünkbe. Egy-egy versenyző több szelvénnyel is játszhat. A nyereményeket a szerencsés tip­pelőknek postán küldjük el. A labdarúgó vb-totó IV. fordulójára 5342 megfejtés érkezett, ebből 3926 volt a helyes. 1986. május 1-től egyéves Népszava-előfize­­tést nyertek: Csordás László, 6440 Jánoshal­ma, Biró B. u. 75.; Mezei Imréné, 1047 Buda­pest, Humbál L. u. 1.; Waizinger József, 1131 Budapest, Övezet u. 6. 13+1 könyvcsomagot nyertek: Gerics Már­ta, 1089 Budapest, Mező I. u. 69., II. 22.; Tóth Gergely, 1144 Budapest, Füredi park 2—4.; Pálesch József, 1026 Budapest, Hébert E. u. 4. 20-20 db totószelvényt nyertek: Kardos Fe­renc, 8725 Iharosberény, Csugói u. 20.; Ten­gely Csaba, 3600 ózd, Hámán K. u. 43.; Ster­­czer Ödönné, 2800 Tatabánya, II. Sárbereki ltp. 301.; Bogdán István, 6723 Szeged, Szamos u. 10/­b.; Nagy Imre, 1171 Budapest, Pásztor­falva u. 7. A helyesen kitöltött szelvény: x, 1, x, 1, 1, 2, 1, 1, 1, x. ­­s­­ 1. Melyik találkozóval nyitották meg az ötödik világbajnokságot? Uruguay— Csehszlo­vákia Brazília— Mexikó Jugoszlá­via—Fran­ciaország 2. Brazília kivel végzett a csoportmérkő­zések során hosszabbítás után döntet­lenre? Mexikó Francia­ország Jugoszlávia 3. Az első, NSZK elleni találkozón négy gólt szerzett játékosunk összesen hány­szor játszott a magyar válogatottban? 68­­ 78 88 4. Uruguay ellen a 13. percben ki lőtte a vezető gólunkat? Budai Czibor Hidegkúti 5. A hosszabbításban Uruguay ellen kinek a két fejesgólja döntött? Hidegkúti Kocsis Palotás 6. Ki volt a Magyarország—Uruguay mérkőzés játékvezetője? Ling Orlandini Griffiths 7. Melyik ország csapata lett a világbaj­nokság bronzérmese? Brazília Ausztria Uruguay 8. A világbajnoki címet eldöntő találkozót hol rendezték? Bernben Zürichben Genfben 9. A döntőn 3—2 után ki lőtt egy les cí­mén meg nem adott gólt? Kocsis Czibor Puskás 10. Mennyi volt az V. vb 16-os döntőjének gólátlaga? 3,38 4,38 5,38 Temesvári és Navratilova Marco Islanden, a nemzet­közi női teniszversenyen egy rég várt premierre került sor: Temesvári Andrea pá­rosban a világ legjobb női teniszezője, az amerikai Martina Navratilova oldalán lépett pályára. Első mérkő­zésükön 6—2, 2—6, 6—2-re győztek a Kohde-Kirsch, White nyugatnémet, ameri­kai kettős ellen. Az egyéni verseny negyeddöntőjében (4—6, 6—3, 6—0) kikapott az amerikai Gadnsentől. Határátlépés, útlevél nélkül L­egalább két hete hordom magamnál kedvenc gazdaság­­politikai hetilapom egyik példányát, benne vastagon, filctollal aláhúzva az idézet: A riporter kérdése: „Ebből a 4 milliárd forintból (Mármint abból, amit 1984-ben hivatalosan fordítottak Magyarországon a sportra. — A szerk.) mekkora az az összeg, amelyet a ver­senysportra költünk? Temesi Ferenc, a Pénzügyminisztérium főmunkatársa: — A nyilvántartott adatokból erre lehetetlen pontos választ adni. Annyi mindenesetre állítható, hogy az összeg döntő része a versenysport céljait szolgálja, és a minimálisnál is kevesebb jut — sajnálatos módon — a tömegsport támogatására.” Eszem ágában sincs, hogy egy ilyen kategorikus kinyilat­koztatással vitába szálljak, csupán egyetlen célom van: végre valahára tiszta vizet önteni a pohárba (vagy legalábbis legjobb tudásom szerint megkísérelni ezt!), mert igen­is, tisztázni szeretnék bizonyos fogalmakat. Hogy miért? Nos, egyszerű: az ilyen és ehhez hasonló — mostanában di­vatos — megállapításokkal nagyon könnyű a sok millió „tö­megsportolót” a néhány ezernyi „versenysportoló” ellen han­golni. S állítom: még a nyilatkozóknak sem lehet ez a cél­juk! ... Igazán nem akarok a levegőbe beszélni, elméleti síkon okos­kodni erről a gyakorlati problémáról. Hólya Istvánhoz, az egyik legnagyobb honi sportegyesület, az Újpesti Dózsa elnö­kéhez fordulnék — képletesen — segítségért. Egy-két évvel ezelőtt, amikor kezdett ez a bántó tömegsport—versenysport szembeállítás­áért hódítani, egy oldott beszélgetés közben megkérdeztem tőle: na, és mondd, hogy álltok a tömegsport támogatásával? Mi tagadás, azt vártam válaszként, hogy „igen, igen, segítjük — mondjuk — a BM-dolgozók tömegsportnap­jainak szervezését, lebonyolítását..Ehelyett azonban ... Nos, Hólya István már akkor vallotta azt, amit most jóma­gam is érzek, gondolok. Nevezetesen: egy mégoly nagy, ki­emelt, nemzetközi eredményességre orientált sportegyesület­ben is, mint amilyen a Dózsa, bizony a versenysport maga is jó ideig és meghatározó jelleggel tulajdonképpen tömegsport. N­incs tévedés, tessék csak jobban utánagondolni! Van, ugye, tegyük fel egy 10 éves kis vívópalánta, aki heten­te négyszer, ötször lejár a vívóterembe, jobbára előkészítő fi­zikai felkészítésben vesz részt, tőrt legfeljebb elvétve lát és kap a kezébe. Hát, kérdem én — Hólya István után, szabadon —, ebben a szituációban mi az, amit ez a kissrác csinál? Verseny­­sport vagy tömegsport? Ember legyen a talpán, aki erre meg­felelő választ tud adni! Nem is nagyon lehet... És itt kezdődik a mai gondom: a pénzügyminisztériumi szakember azon sajnálkozik, hogy a tömegsportra elenyészően kevés pénz jut. Vajon hogyan lehet felmérni, hogy — marad­va az 1984-es adatnál — abból a bizonyos 4 milliárdból meny­nyi jut — vegyük most újra a Dózsa vívószakosztályát — Gedővári Imrére és mennyi a névtelen kissrácra? Könyör­göm: mielőtt szentenciákat mondunk ki, gondoljuk végig a dolgokat, a maguk teljes egészében! Talán bizonygatnom sem kellene, hogy még ezernyi példát sorolhatnék fel, amelyek egytől egyig azt bizonyítanák, hogy rettenetesen nehéz — ha egyáltalán lehetséges — elválaszta­ni egymástól a tömeg- és versenysportot. Vallom: kizárólag mesterséges szelektálásról lehet szó, és — szintén meggyőző­désem — a sporttól talán semmi sem idegenebb, mint az ilyes­mi. Sokkal inkább a két „rész” közötti határátlépést erőltet­ném a bántó szembeállítás helyett,­­mert az egyiknek sem használ. Attól még nem lesz jobb a tömegsport, hogy a „minő­ségit” sorvasztom... S különben is: ehhez az általam elképzelt „határátlépés­hez” nem kell útlevél. Csupán egyfajta — hangsúlyozom: egyfajta, mert mintha már létezne több fajta — sportos szem­lélet. Olyan, amelyik teljesen egyértelműen a sportos, egész­séges életmódot állítja a középpontba! Serényi Péter Vasas: kupabúcsú, de vastaps a Fáy utcában BEK-bronzérmet nyert a Vasas női kézilabdacsa­pata, de mégsem csak ezért köszöntötte vastaps pénteken a Fáy utcai csar­nokban. Sokkal inkább azért az elszánt, hittel teli játékért, amellyel - a kije­vi 9 gólos vereség után - 18-15-re legyőzték a vi­tathatatlanul világelső Szpartakot. Mi lett volna, ha a vissza­vágón is játszhat a Vasas két ásza, a térdszalaghúzódást szenvedett Gödömé és az influenzás Krémerné? — mindenki ezt találgatta a ta­lálkozó után. Válaszcsokor a legilletéke­sebbektől: Gödömé Nagy Mariann: — Hát... Talán sikerülhetett volna. Egy kicsit megtorpant most a szovjet kézilabdasport. Igazi klassziskapusuk sincs. Csak hát, a magassági fölé­nyük, meg a remek csere­sor ... Ha mi is játszhatunk, talán behozhattuk volna a kilencgólos hátrányt, hiszen a 23. percben már nélkülünk is 9—5-re vezettek a lányok, csak aztán elfáradtak. Krámerné Agócs Valéria: — Kijevben dőlt el minden. Hikáde István, a Vasas mestere: — Amúgy is szűkös variációs lehetőségeink to­vább csökkentek, így reáli­san esélyünk sem lehetett a továbbjutásra. A villámszél­ső Gombai nem volt vérbeli irányító, amikor viszont visz­­szaállítottam a bal oldalra, mindjárt lőtt két gólt. Mesz­­sziről jött ember azt mond, amit akar, de azért nem vé­letlen, hogy Kijevben a 42. percben még döntetlenre áll­tunk. Mint ahogyan az sem, hogy nem bírtuk tovább erő­vel. Félek, ilyen hajsza mel­lett itthon sem győztük volna szusszal. Bár, Gódornéékkal, ki tudja ... Igor Turcsin, a Szpartak Kijev edzője: — Ha nem tar­talékos a Vasas, mi még job­ban odafigyelünk. Akkor is továbbjutottunk volna, de még nehezebben. —kg— Ladányi nem tudott hibázni A Vasért nemzetközi tor­nászbajnokságán szombaton ötre zsugorodott a magyar női indulók száma az Olimpiai Csarnokban, mert Csisztu Zsuzsa belázasodott. Csisztu kiválása sem okozott azon­ban gondot, mert a másik Postás-tornásznő, Ladányi Andrea egészen káprázatos formában versenyezve a pén­teki előírtak utáni 55 szá­zadpontos előnyét tovább nö­velte, s 1,2 pontos, utcahossz­­nyi előnnyel verve meg a bolgár kiválóságot, Demire­­vát és Vrbánszkit — arany­érmes lett. Ladányi egyszerűen nem tudott hibázni! Négy gyakor­lata közül egy sem volt olyan, amire 9,7-nél alacso­nyabb pontszámot mutattak volna fel a bírók. Ezt az ér­téket kapta gerendán és ta­lajon, felemáskorláton 9,75, ugrásban pedig 9,8 pont volt a jutalma. Utóbbi szeren nyújtott testű Cukaharája vastapsot is kapott — az eredményhirdetést követően pedig gratulációk özönét. Okkal. Utoljára ugyanis 1980-ban fordult elő, hogy magyar tornásznő (Flander Erika) nyert az összetettben. Egyébként Ladányi győzelme a 9. hazai siker az 1973 óta tartó magyar nemzetközi bajnokságok történetében. A férfiak versenyében „feltámadtak” a pénteken erőtlenül szerepelt magyar tornászok, s az összetettben a győztes kínai Jang Csüc­­san mögött Paprik a negye­dik, Fajkusz pedig a 6. lett. A szerenkénti döntőket ma délután 16 órától bonyolít­ják le. Csak a BSE Eddig összesen három mér­kőzést játszottak a férfi és női kosárlabda NB I ráját­­szásos döntőjében, de csupán a BSE van nyeregben... A tanácsiak ugyanis első mécs­esüket simán, 77-50-re nyer­ték az MTK-VM ellen, így már a visszavágó előtt baj­noknak érezhetik magukat. A férfiaknál két találkozót kö­vetően még semmi sem dőlt el: a korábbi Honvéd-siker után a ZTE otthonában 92— 72-re nyert, így a mai, har­madik összecsapás dönti el kettejük párharcát a bajnoki aranyért (Dózsa György út, 16 óra). 11 0 Totóeredmények: 1, x, x, 1, x, a 6—13. sorszámú mérkőzéseket vasárnap játsz­­szák, az első pótmérkőzés: x.

Next