Népszava, 1986. május (114. évfolyam, 102–127. sz.)

1986-05-01 / 102. szám

NÉPSZAVA 1­9­8­6. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK_________________________________________________________________________15 Sport _____ Ünnepi program a Fáy utcában A 75 éves Vasas idei jubi­leumi rendezvényei soroza­tában ma a Fáy utcai sta­dionban nosztalgia délután lesz. Már 16.30 órakor kezdődik a műsor, a labdarúgópályán először művészek jelennek meg. Almási Éva, Bencze Ilona, Kovács Erzsi, Pitti Ka­talin, Zalatnay Sarolta, Ba­­lázsovits Lajos, Leblanc Győ­ző, Maros Gábor, Szuhay Ba­lázs, Verebély Iván, továb­bá Gyarmati István és kis­együttese szórakoztatja a szurkolókat. A művészek helyét 18 órá­tól a Vasas és a Torpedo Moszkva öregfiú labdarúgói veszik át, emlékezve az 1947. augusztus 19-én rendezett első magyar—szovjet labda­rúgóklub-mérkőzésre. Megjelennek az akkori mér­kőzés még élő Vasas-labda­rúgói, s aki tud, ha csak né­hány percre is, újra felhúz­za a piros-kék mezt. A Vasas edzője Illovszky Rudolf, a pályára lépők: Ta­más, Varga, Kovalik, Bakos, Nagy K., Fábián, Ihász I., Ihász NI., Müller Bundzsák, Berendi, Nell, Mathesz, Vi­­dáts, Kisteleki, Tóth B., Ké­kesi, Raduly, dr. Puskás, Szilágyi I., Farkas, Pál I., Pál II. és Korsós. Mexikó a Novotelbeki A május 31-én kezdődő lab­darúgó-világ­bajnokságra nemcsak a 24-es döntő csa­patai és a mexikói szerve­zők készülnek, hanem mások is. Erről számolt be szerdán a sajtó munkatársainak Nagy László, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat pro­­tokollosztályának vezetője. A Pannónia-lánchoz tarto­zó budai Novotel Szállóban Mundial-sörözőt üzemeltet­nek május 14-től, mexikói hangulatot teremtenek, de­korációkkal, ételekkel. Május 14-én, 21-én és 28-án 19 órai kezdettel „felhangolják a szurkolókat”, és levetítik a labdarúgó-világbajnoki dön­tők góljait, 1930-tól kezdve. Kommentátornak olyan, ko­rábbi világbajnokságon sze­repelt neves labdarúgókat nyertek meg, mint Albert Flórián, Lantos Mihály, Hi­degkúti Nándor. A világbajnokság kezdete után a Mundial-sörözőben tucatnyi televízió üzemel majd, ezenkívül egy 1X1,5 méteres ernyőre és egy 3X4 méteres vászonra vetítik a mérkőzéseket. Az említett világbajnoki kommentátorok az egyenes közvetítések alatt is közre­működnek, a mérkőzések előtt, a szünetben és a ta­lálkozók után beszélgetnek a szurkolókkal, elmondják vé­leményüket. A Mundial-sörö­­ző naponta 12 órától lesz nyitva, a mérkőzések befeje­zéséig. A szépségverseny első díja már­is biztos... A Ferjáncz, Tan­­dari ralipáros vadonatúj cso­damasinája, a mintegy félezer lóerős Audi Quattro a „világ­ra jött". Tegnap a Hotel Sta­dionban tartottak sajtótájékoz­tatót az örömteli eseménnyel kapcsolatban, ahol a Ferján­­czékat támogató Rothmans képviselője megfogalmazta minden honi autósporthívő (nem is hinnék, milyen sokan vannak!) álmát-vágyát: most már nem csupán Ferjánczék tehetsége a biztosítéka a sike­res Európa-bajnoki helytállás­nak, hanem adott hozzá a „gép" is. Túl sokat nem kell várnunk az első színre lépésre: jövő héten következik Bulgá­riában az egyik legjobban „fi­zető", úgynevezett négyszeres szorzójú EB-futam, az Arany­homok Rali. Ferjáncz - olda­lán hűséges navigátorával - 20 éves versenyzői pályafutása után most akár újjászülethet... Biztos benne, biztosak vagyunk benne: az Audi nemcsak szép ... (sp.) Boros Jenő felvétele Tizenegyesek döntöttek az MNK-fináléban A Vasasé a kupa Záporozó eső söpört végig a Népstadion gyepszőnye­gén, mielőtt sor került vol­na a Magyar Népköztársa­sági Kupa idei döntőjére. Az előmérkőzésen, a Mák­völgyi Bányász—Peremar­­ton találkozón az előbbi együttes győzött, és nyerte el a Szabad Föld Kupát. Csendesedő esőben, 10 ezer néző előtt a két csapat a következő összeállításban lépett pályára Huták játék­vezető sípjelére. FTC: Zsiborás — Hámori, Pintér, Strausz, Zsivótzky — Takács, Szántó, Kincses — Kvaszta, Palkovics, Zsinka. Vasas: Kakas — Farkas, Rácz, Balog, Csorba — Szijjártó, Birinyi, Teodoru — Borostyán, Kovács, Izsó. Az első negyedóra válto­zatos mezőnyjátékkal telt el, enyhe ferencvárosi fö­lény jegyében. Kakas, az egykori FTC-kapus hálója két ízben is veszélybe ke­rült a volt társak jóvoltá­ból. A félidő hajrájában, a 36. percben Pintér ajándék­labdájával a Vasas lendült támadásba és csak Zsibo­rás jó érzékű közbevetődé­­sén múlott, hogy Kovács lövése nem kötött ki a fe­rencvárosi kapuban. Az első 45 perc végül is gól nélküli, igen közepes színvonalú já­tékkal ért véget. Szünet után élesedett a küzdelem, és az 53. percben kiállításokra került sor. Ka­kas kiejtette a labdát Pintér szabadrúgása után, Rácz és Hámori csapott össze, s a fe­rencvárosi játékos becsúszó lába a kapust érte. Rácz nyomban elégtételt vett, du­lakodás támadt, s a játékve­zető mindkét játékost kiállí­totta. Ezután háromszor is a Va­sas került gólhelyzetbe, de Teodoru, majd Izsó és a 78. percben Szijjártó, majd Ba­logh fejelhetett volna a fe­rencvárosi kapuba, de Zsibo­rás bravúrsorozattal meg­mentette hálóját a góltól. Egy perc múlva már a Fradi ve­zethetett volna, de Kincses a kapu torkában nem találta el a labdát, s így gól nélkül ért véget a rendes játékidő. Drámai légkörben kezdő­dött a 2X75 perces hosszab­bítás. Mindkét csapat teljes erőbedobással harcolt a gó­lért, illetve az elhárításáért, de 120 perc után is gól nél­kül állt a játék. Tizenegyesrúgások követ­keztek! A Ferencváros kezdte el az ötös sorozatot, és a követ­kező sorrendben estek a gó­lok: Pintér, Teodoru, Strausz, Borostyán (2—2). Ekkor kö­vetkezett Szántó, akinek pu­hán helyezett büntetőjét a jó érzékkel vetődő Kakas ki­ütötte, s végül ezzel dőlt el a kupa sorsa. A folytatásban dr. Birinyi, Kincses, Kovács, Takács és legvégül Csorba értékesítette a lehetőséget, s végül a Vasas 5—4 arányban bizonyult jobbnak. Megnyer­te az 1986. évi Magyar Nép­köztársasági Kupát, s indul­hat a KEK-ben! Vándor Kálmán A játékosok a földön, Huták játékvezető ítélkezik. A küzdelmes, izgalmas összecsapáson gyakran került sor hasonló jelenetekre Teknős Miklós felvétele A zalaegerszegi a legsportszerűbb közönség Himnusz. Nemzetiszínű lo­bogó. Sporttársadalmunk magas rangú képviselői és élszurkolók. Tömören így lehetne összefoglalni azt, amit szerdán délután — az MNK-döntő korai előmérkő­­zéseként — láttunk, hallot­tunk. A magyar labdarúgás baráti körei szövetséget ala­pítottak, s ennek ünnepélyes aktusán vettünk részt a Népstadion Press-termében. A Ferencváros kezdemé­nyezésére tavaly télen in­dult meg a szervezkedés, amelynek célja a hazai fut­­ballpályák légkörének meg­tisztítása volt. Az utóbbi években világszerte elhara­pózott a huliganizmus, amely az utóbbi időben már terrorcselekményekké fajult — szerencsénkre külföldön. A mi futballpályáinkra is átterjedt azonban a nézőte­rek szélsőséges hangulata, s ez ellen lépni kellett. A nagy múltú Üllői úti pálya jóérzésű szurkolói — ők ké­pezik a Ferencváros igazi hadtestét — elhatározták, hogy fellépnek e jelenség ellen, s segítségül hívták az ellenfelek szurkolóit is. Megalakult a Magyar Labdarúgó Baráti Körök Szövetségének előkészítő bi­zottsága, s szerdán már zászlóavatásra került sor. Ünnepélyes ceremónia kísé­retében az NB I-es klubok baráti köreinek vezetői alá­írták azt a dokumentumot, amely a jövőben — szívből kívánjuk! — a nézőterek sportszerű légkörét bizto­síthatja. A családias és egyben megható ünnepség részvevői — jelen voltak a Miniszter­­tanács, az OTSH, az MLSZ és a klubok képviselői — tiszta szívből kívánják, hogy a magyar futball, a kedvezőtlen külföldi jelen­ségek ellenére is, megőriz­ze a játék szépségét, szóra­koztató jellegét, s a szurko­lók a lelátókon ne ellen­ségek, hanem nemes ellen­felek legyenek a jövőben. A zászlóavatást egybekö­tötték a „bajnokság leg­­sportszerűbb szurkolótábo­ra” cím átadásával, a gól­király megjutalmazásával és — idén először — a Ma­gyar labdarúgásért elneve­zésű cím adományozásával. A most végződött bajnok­ság legsportszerűbb közön­sége Zalaegerszegen él, így döntöttek a szavazó klubok. S nem döntöttek rosszul, hi­szen a „Zete” szurkolói va­lóban a legközelebb állnak az ideális nézőközönséghez. Biztatják csapatukat, és tiszteletben tartják a vendé­geket is. S ha ezen még fi­nomítani is tudnak, akkor a jövőben is pályázhatnak erre a címre. A bajnokság gólkirálya, Détári a válogatott melegí­tőjében foglalt helyet, ka­pitánya, Mezey György mel­lett. Ők egyébként csak „ki­rándultak” a Népstadionba, mert a válogatottak ezen a délutánon álltak a sportfo­tósok rendelkezésére, mez­ben és melegítőben. V. K. . Súlyemelő EB Tíz erős ember utazik Kijelölték a jövő heti súly­emelő Európa-bajnokságra Karl-Marx-Stadtba utazó magyar együttest: Babarczi István (52 kg), Messzi István (75), Barsi László és Csenge­­ri Kálmán (82,5), Balázsfi Zoltán és Buda Attila (90), Bökfi János és Hlavati And­rás (100), Jacsó József és Sándor István (110). Pó­l a kör­kapcso­lat. Szokatlan, de minden bi­zonnyal nagy érdeklődésre számot tartó körkapcsolásos közvetítésre vállalkozik a Magyar Rádió sportosztálya. Május 14-én, szerdán 18.30 órai kezdettel ugyanis a ví­zilabda-bajnokság 24. fordu­lójának valamennyi mérkő­zésén ott lesznek majd a ri­porterek, s teljes egy órában számolnak be a hét találkozó — köztük a BVSC—II. Dó­zsa és a Vasas—FTC ranga­dó — történéseiről. A sport­ágban ez ideig hasonló köz­vetítésre nem volt példa. Kiugró beugrások „Ennél kiugróbb beug­rást még nem láttam!” — lelkendezett hétfőn Vla­gyimir Tretyak Peter As­­lin bravúrjairól. A svédek kapusa valóban remekelt a moszkvai vb zárómér­kőzésén, pedig csak egy nappal korábban érkezett Moszkvába . Lindmark sérülése után pótnevezés­sel került a csapatba. S miután nem az addigi tar­talékkapust, hanem az újonnan érkezőt állítot­ták a kezdőcsapatba, job­ban védett mint bárki az egész vb-n. Ritkák az ilyen beugrá­sok a sport világában. Pontosabban: a sikeres beugrások mennek ritka­ságszámba. Mint például a sokoldalú Kehrling Bé­la beugrása az 1926-os első asztalitenisz vb-n, örökös teniszbajnokunk kapitányként és tartalék­ként került a pingpongo­­zók közé, esze ágában sem volt asztalhoz állni. Egyé­ni asztalitenisz világbaj­nokunkat, dr. Jacobi Ro­­landot azonban hazaszó­lította az édesapja halál­híréről szóló távirat , így Kehrlingnek kellett ját­szania. S a vésztartalék győzelmével vágtunk visz­­sza az osztrákoknak. Persze, volt olyan teni­szező is, aki saját sport­ágában ugrott be: egy Roland nevű angol turis­ta, aki görögországi nya­ralását félbeszakítva szállt be az 1896-os olimpiára. S anélkül, hogy az angol sportvezetők akárcsak tudtak volna Roland athé­ni indulásáról , elköny­velhettek egy aranyérmet. Csák Ibolyáról viszont már lemondott a magyar szövetség, amikor ő beug­rott ugrani. Az 1935. évi magasugró világranglista ötödik helyezettje az olim­pia előtti évben ugyanis férjhez ment, s eztán csak a gyümölcsfákat nyese­gette a hűvösvölgyi kert­ben. Igaz, elég sajátos módon: létra nélkül, hely­ből felszökkenve, kezé­ben a metszőollóval. Eközben látta meg vélet­lenül az atlétikai szövet­ség egyik vezetője, s en­nek köszönhetően lehetett Kádárné Csák Ibolya né­hány hetes — immár spor­tosabb — felkészüléssel olimpiai bajnok Berlin­ben. Hogy vannak-e ilyen ki­ugró beugrásra alkalmas sportolóink manapság? Akárhogy töröm a fejem, egy név sem ugrik be... —kg— .... gé-t. • Rövid hírek : Koszorús Ferenc, a Vas­utas Szakszervezet főtitkára és Szemők Béla, a MÁV ve­zérigazgató-helyettese teg­nap a BVSC székházában fo­gadta és megjutalmazta a pi­reuszi Európa-bajnokságon eredményesen szerepelt BVSC-birkózókat: Illés Ist­vánt, Erdélyi Gyulát és Ma­rosvölgyi Jánost.­­ Az „egy szál virággal emlékezünk” évadnyitó túra részeként emléktábla-avató ünnepségre kerül sor vasár­nap 11 órakor a nagyszénási munkásmozgalmi emlékmű­nél.­­ A május 1-jei ünnepsé­gek keretében mától a ha­gyományokhoz híven három­napos lovastornát rendeznek Debrecenben. A program díj­lovaglással kezdődik, majd terepversenyre és díjugratás­ra kerül sor. # Nébald György, a Bp. Honvéd világbajnok kardví­vója a válogatott keret leg­utóbbi edzésén súlyos sérü­lést szenvedett: bokaszalag­szakadás miatt hat hét pihe­nőre kényszerül. # A Tungsram Ausztrá­liában túrázó női kosárlab­dacsapata szép bravúrt haj­tott végre: 57—55 arányban legyőzte a házigazdák olim­piai ötödik helyezett váloga­tottját. # Barátságos labdarúgó­mérkőzésen Eindhovenban: Hollandia—Skócia 0—0. ' '•• •• ••••' Kritikus életkorok M­ég azt is el tudom képzelni, lesz aki megkövez. De, hogy többen megmosolyognak majd, abban szin­te biztos vagyok... Vállalom! Lehet, hogy túlzott bá­torság, de — megpróbálok legalább világosan fogal­mazni — kijelentem: a sportban a legkritikusabb élet­kornak a 7—10, a 18—20 és a 30—32 évet tekintem. Tudom, ilyen bevezető után, kimerítő magyarázat­nak kell következnie. Beszéljünk először a 7—10 éve­sekről! A gyerekek kikerülnek az óvodából, ahol — többnyire — rendszeres volt a testmozgás, és egyéb­ként is: egy év is annyit mozog kötetlenül is, mint tíz felnőtt összesen. Tehát, iskolás lesz a kissrác ... Min­den ténykedése „fazont” kap, s már az is jó, ha ebbe a mindenbe a testnevelés egyáltalán beletartozik. No, meg — ugye, kedves anyukák és apukák — mennyit kell rohangásznunk, hogy az ebbe a korcsoport­ba tartozó csemeténket elhelyezzük valamelyik di­vatos sportág, lehetőleg lakóhelyközelben lévő, s még megfizethető szakosztályába. Pedig: állítólag ez a — minden szempontból — legfogékonyabb kor! Ennyit a 7—10 évesekről. Nézzük a körülbelül 10 évvel idősebbeket: már job­bára kész versenyzőkről, lassan-lassan felnőtt spor­tolókról van szó. Olyanokról, akik korosztályuk világ­­versenyein sikert sikerre halmoznak, gyakorta meglec­kéztetik még a későbbi olimpiai bajnokokat is. És itt van az én gondom, ezért nevezem ezeket az alig 20 éve­seket kritikus korban lévő sportolóknak. Ebben a sza­kaszban kell eldőlnie, hogy az ifjúsági világ- vagy Euró­­pa-bajnokból, netán IBV-győztesből, lesz-e később vi­lágklasszis? Mi a fontosabb: sorra-rendre győzelmeket aratni az említett utánpótlás-viadalokon, vagy hanya­golni ezeket, s kizárólag a későbbi, felnőtt babérokat megcélozni? Izgató kérdés! És megoldatlan. A mondandóm szempontjából fontos harmadik kor­osztály képviselői az esetek nagy többségében elmond­hatják magukról: jó kezekbe kerültek 7—10 évesen, átvészelték az ifikor sikereit vagy sikertelenségeit (mindkettőt nehéz elviselni egy alig több, mint kamasz­nak!), huszonévesen a nemzetközi élmezőnyben szere­peltek és végül... Nos, végül elmehettek profinak kül­földre. Akkor, amikor itthon gyakorlatilag már öreg, leírt versenyzők voltak! És — csodák csodája — kül­honban valósággal megújultak. Nem hiszem, hogy a produkciókért kapott pénznek lenne ebben főszerepe, de az tény, hogy ha nem is fejlődnek önmagukhoz ké­pest (egy igazi világklasszisnál a fejlődés mértéke be­határolt), de mindenesetre hozzák régi, már megko­pottnak ítélt, mégis csillogó tudásukat. K­érem, gondolatmenetem végén senki ne várjon tő­lem precíz receptet a kritikus korú sportolók ügyé­ben. Inkább — divatos szóhasználattal élve — tovább­gondolkodásra javaslom észrevételeimet: elsősorban, persze, testnevelőtanárok, edzők, sportvezetők figyel­mébe ajánlom mindezt. Feltéve, ha még nem tudnák ... Serényi Péter

Next