Népszava, 1986. május (114. évfolyam, 102–127. sz.)
1986-05-01 / 102. szám
NÉPSZAVA 1986. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK_________________________________________________________________________15 Sport _____ Ünnepi program a Fáy utcában A 75 éves Vasas idei jubileumi rendezvényei sorozatában ma a Fáy utcai stadionban nosztalgia délután lesz. Már 16.30 órakor kezdődik a műsor, a labdarúgópályán először művészek jelennek meg. Almási Éva, Bencze Ilona, Kovács Erzsi, Pitti Katalin, Zalatnay Sarolta, Balázsovits Lajos, Leblanc Győző, Maros Gábor, Szuhay Balázs, Verebély Iván, továbbá Gyarmati István és kisegyüttese szórakoztatja a szurkolókat. A művészek helyét 18 órától a Vasas és a Torpedo Moszkva öregfiú labdarúgói veszik át, emlékezve az 1947. augusztus 19-én rendezett első magyar—szovjet labdarúgóklub-mérkőzésre. Megjelennek az akkori mérkőzés még élő Vasas-labdarúgói, s aki tud, ha csak néhány percre is, újra felhúzza a piros-kék mezt. A Vasas edzője Illovszky Rudolf, a pályára lépők: Tamás, Varga, Kovalik, Bakos, Nagy K., Fábián, Ihász I., Ihász NI., Müller Bundzsák, Berendi, Nell, Mathesz, Vidáts, Kisteleki, Tóth B., Kékesi, Raduly, dr. Puskás, Szilágyi I., Farkas, Pál I., Pál II. és Korsós. Mexikó a Novotelbeki A május 31-én kezdődő labdarúgó-világbajnokságra nemcsak a 24-es döntő csapatai és a mexikói szervezők készülnek, hanem mások is. Erről számolt be szerdán a sajtó munkatársainak Nagy László, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat protokollosztályának vezetője. A Pannónia-lánchoz tartozó budai Novotel Szállóban Mundial-sörözőt üzemeltetnek május 14-től, mexikói hangulatot teremtenek, dekorációkkal, ételekkel. Május 14-én, 21-én és 28-án 19 órai kezdettel „felhangolják a szurkolókat”, és levetítik a labdarúgó-világbajnoki döntők góljait, 1930-tól kezdve. Kommentátornak olyan, korábbi világbajnokságon szerepelt neves labdarúgókat nyertek meg, mint Albert Flórián, Lantos Mihály, Hidegkúti Nándor. A világbajnokság kezdete után a Mundial-sörözőben tucatnyi televízió üzemel majd, ezenkívül egy 1X1,5 méteres ernyőre és egy 3X4 méteres vászonra vetítik a mérkőzéseket. Az említett világbajnoki kommentátorok az egyenes közvetítések alatt is közreműködnek, a mérkőzések előtt, a szünetben és a találkozók után beszélgetnek a szurkolókkal, elmondják véleményüket. A Mundial-söröző naponta 12 órától lesz nyitva, a mérkőzések befejezéséig. A szépségverseny első díja máris biztos... A Ferjáncz, Tandari ralipáros vadonatúj csodamasinája, a mintegy félezer lóerős Audi Quattro a „világra jött". Tegnap a Hotel Stadionban tartottak sajtótájékoztatót az örömteli eseménnyel kapcsolatban, ahol a Ferjánczékat támogató Rothmans képviselője megfogalmazta minden honi autósporthívő (nem is hinnék, milyen sokan vannak!) álmát-vágyát: most már nem csupán Ferjánczék tehetsége a biztosítéka a sikeres Európa-bajnoki helytállásnak, hanem adott hozzá a „gép" is. Túl sokat nem kell várnunk az első színre lépésre: jövő héten következik Bulgáriában az egyik legjobban „fizető", úgynevezett négyszeres szorzójú EB-futam, az Aranyhomok Rali. Ferjáncz - oldalán hűséges navigátorával - 20 éves versenyzői pályafutása után most akár újjászülethet... Biztos benne, biztosak vagyunk benne: az Audi nemcsak szép ... (sp.) Boros Jenő felvétele Tizenegyesek döntöttek az MNK-fináléban A Vasasé a kupa Záporozó eső söpört végig a Népstadion gyepszőnyegén, mielőtt sor került volna a Magyar Népköztársasági Kupa idei döntőjére. Az előmérkőzésen, a Mákvölgyi Bányász—Peremarton találkozón az előbbi együttes győzött, és nyerte el a Szabad Föld Kupát. Csendesedő esőben, 10 ezer néző előtt a két csapat a következő összeállításban lépett pályára Huták játékvezető sípjelére. FTC: Zsiborás — Hámori, Pintér, Strausz, Zsivótzky — Takács, Szántó, Kincses — Kvaszta, Palkovics, Zsinka. Vasas: Kakas — Farkas, Rácz, Balog, Csorba — Szijjártó, Birinyi, Teodoru — Borostyán, Kovács, Izsó. Az első negyedóra változatos mezőnyjátékkal telt el, enyhe ferencvárosi fölény jegyében. Kakas, az egykori FTC-kapus hálója két ízben is veszélybe került a volt társak jóvoltából. A félidő hajrájában, a 36. percben Pintér ajándéklabdájával a Vasas lendült támadásba és csak Zsiborás jó érzékű közbevetődésén múlott, hogy Kovács lövése nem kötött ki a ferencvárosi kapuban. Az első 45 perc végül is gól nélküli, igen közepes színvonalú játékkal ért véget. Szünet után élesedett a küzdelem, és az 53. percben kiállításokra került sor. Kakas kiejtette a labdát Pintér szabadrúgása után, Rácz és Hámori csapott össze, s a ferencvárosi játékos becsúszó lába a kapust érte. Rácz nyomban elégtételt vett, dulakodás támadt, s a játékvezető mindkét játékost kiállította. Ezután háromszor is a Vasas került gólhelyzetbe, de Teodoru, majd Izsó és a 78. percben Szijjártó, majd Balogh fejelhetett volna a ferencvárosi kapuba, de Zsiborás bravúrsorozattal megmentette hálóját a góltól. Egy perc múlva már a Fradi vezethetett volna, de Kincses a kapu torkában nem találta el a labdát, s így gól nélkül ért véget a rendes játékidő. Drámai légkörben kezdődött a 2X75 perces hosszabbítás. Mindkét csapat teljes erőbedobással harcolt a gólért, illetve az elhárításáért, de 120 perc után is gól nélkül állt a játék. Tizenegyesrúgások következtek! A Ferencváros kezdte el az ötös sorozatot, és a következő sorrendben estek a gólok: Pintér, Teodoru, Strausz, Borostyán (2—2). Ekkor következett Szántó, akinek puhán helyezett büntetőjét a jó érzékkel vetődő Kakas kiütötte, s végül ezzel dőlt el a kupa sorsa. A folytatásban dr. Birinyi, Kincses, Kovács, Takács és legvégül Csorba értékesítette a lehetőséget, s végül a Vasas 5—4 arányban bizonyult jobbnak. Megnyerte az 1986. évi Magyar Népköztársasági Kupát, s indulhat a KEK-ben! Vándor Kálmán A játékosok a földön, Huták játékvezető ítélkezik. A küzdelmes, izgalmas összecsapáson gyakran került sor hasonló jelenetekre Teknős Miklós felvétele A zalaegerszegi a legsportszerűbb közönség Himnusz. Nemzetiszínű lobogó. Sporttársadalmunk magas rangú képviselői és élszurkolók. Tömören így lehetne összefoglalni azt, amit szerdán délután — az MNK-döntő korai előmérkőzéseként — láttunk, hallottunk. A magyar labdarúgás baráti körei szövetséget alapítottak, s ennek ünnepélyes aktusán vettünk részt a Népstadion Press-termében. A Ferencváros kezdeményezésére tavaly télen indult meg a szervezkedés, amelynek célja a hazai futballpályák légkörének megtisztítása volt. Az utóbbi években világszerte elharapózott a huliganizmus, amely az utóbbi időben már terrorcselekményekké fajult — szerencsénkre külföldön. A mi futballpályáinkra is átterjedt azonban a nézőterek szélsőséges hangulata, s ez ellen lépni kellett. A nagy múltú Üllői úti pálya jóérzésű szurkolói — ők képezik a Ferencváros igazi hadtestét — elhatározták, hogy fellépnek e jelenség ellen, s segítségül hívták az ellenfelek szurkolóit is. Megalakult a Magyar Labdarúgó Baráti Körök Szövetségének előkészítő bizottsága, s szerdán már zászlóavatásra került sor. Ünnepélyes ceremónia kíséretében az NB I-es klubok baráti köreinek vezetői aláírták azt a dokumentumot, amely a jövőben — szívből kívánjuk! — a nézőterek sportszerű légkörét biztosíthatja. A családias és egyben megható ünnepség részvevői — jelen voltak a Minisztertanács, az OTSH, az MLSZ és a klubok képviselői — tiszta szívből kívánják, hogy a magyar futball, a kedvezőtlen külföldi jelenségek ellenére is, megőrizze a játék szépségét, szórakoztató jellegét, s a szurkolók a lelátókon ne ellenségek, hanem nemes ellenfelek legyenek a jövőben. A zászlóavatást egybekötötték a „bajnokság legsportszerűbb szurkolótábora” cím átadásával, a gólkirály megjutalmazásával és — idén először — a Magyar labdarúgásért elnevezésű cím adományozásával. A most végződött bajnokság legsportszerűbb közönsége Zalaegerszegen él, így döntöttek a szavazó klubok. S nem döntöttek rosszul, hiszen a „Zete” szurkolói valóban a legközelebb állnak az ideális nézőközönséghez. Biztatják csapatukat, és tiszteletben tartják a vendégeket is. S ha ezen még finomítani is tudnak, akkor a jövőben is pályázhatnak erre a címre. A bajnokság gólkirálya, Détári a válogatott melegítőjében foglalt helyet, kapitánya, Mezey György mellett. Ők egyébként csak „kirándultak” a Népstadionba, mert a válogatottak ezen a délutánon álltak a sportfotósok rendelkezésére, mezben és melegítőben. V. K. . Súlyemelő EB Tíz erős ember utazik Kijelölték a jövő heti súlyemelő Európa-bajnokságra Karl-Marx-Stadtba utazó magyar együttest: Babarczi István (52 kg), Messzi István (75), Barsi László és Csengeri Kálmán (82,5), Balázsfi Zoltán és Buda Attila (90), Bökfi János és Hlavati András (100), Jacsó József és Sándor István (110). Pól a körkapcsolat. Szokatlan, de minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó körkapcsolásos közvetítésre vállalkozik a Magyar Rádió sportosztálya. Május 14-én, szerdán 18.30 órai kezdettel ugyanis a vízilabda-bajnokság 24. fordulójának valamennyi mérkőzésén ott lesznek majd a riporterek, s teljes egy órában számolnak be a hét találkozó — köztük a BVSC—II. Dózsa és a Vasas—FTC rangadó — történéseiről. A sportágban ez ideig hasonló közvetítésre nem volt példa. Kiugró beugrások „Ennél kiugróbb beugrást még nem láttam!” — lelkendezett hétfőn Vlagyimir Tretyak Peter Aslin bravúrjairól. A svédek kapusa valóban remekelt a moszkvai vb zárómérkőzésén, pedig csak egy nappal korábban érkezett Moszkvába . Lindmark sérülése után pótnevezéssel került a csapatba. S miután nem az addigi tartalékkapust, hanem az újonnan érkezőt állították a kezdőcsapatba, jobban védett mint bárki az egész vb-n. Ritkák az ilyen beugrások a sport világában. Pontosabban: a sikeres beugrások mennek ritkaságszámba. Mint például a sokoldalú Kehrling Béla beugrása az 1926-os első asztalitenisz vb-n, örökös teniszbajnokunk kapitányként és tartalékként került a pingpongozók közé, esze ágában sem volt asztalhoz állni. Egyéni asztalitenisz világbajnokunkat, dr. Jacobi Rolandot azonban hazaszólította az édesapja halálhíréről szóló távirat , így Kehrlingnek kellett játszania. S a vésztartalék győzelmével vágtunk viszsza az osztrákoknak. Persze, volt olyan teniszező is, aki saját sportágában ugrott be: egy Roland nevű angol turista, aki görögországi nyaralását félbeszakítva szállt be az 1896-os olimpiára. S anélkül, hogy az angol sportvezetők akárcsak tudtak volna Roland athéni indulásáról , elkönyvelhettek egy aranyérmet. Csák Ibolyáról viszont már lemondott a magyar szövetség, amikor ő beugrott ugrani. Az 1935. évi magasugró világranglista ötödik helyezettje az olimpia előtti évben ugyanis férjhez ment, s eztán csak a gyümölcsfákat nyesegette a hűvösvölgyi kertben. Igaz, elég sajátos módon: létra nélkül, helyből felszökkenve, kezében a metszőollóval. Eközben látta meg véletlenül az atlétikai szövetség egyik vezetője, s ennek köszönhetően lehetett Kádárné Csák Ibolya néhány hetes — immár sportosabb — felkészüléssel olimpiai bajnok Berlinben. Hogy vannak-e ilyen kiugró beugrásra alkalmas sportolóink manapság? Akárhogy töröm a fejem, egy név sem ugrik be... —kg— .... gé-t. • Rövid hírek : Koszorús Ferenc, a Vasutas Szakszervezet főtitkára és Szemők Béla, a MÁV vezérigazgató-helyettese tegnap a BVSC székházában fogadta és megjutalmazta a pireuszi Európa-bajnokságon eredményesen szerepelt BVSC-birkózókat: Illés Istvánt, Erdélyi Gyulát és Marosvölgyi Jánost. Az „egy szál virággal emlékezünk” évadnyitó túra részeként emléktábla-avató ünnepségre kerül sor vasárnap 11 órakor a nagyszénási munkásmozgalmi emlékműnél. A május 1-jei ünnepségek keretében mától a hagyományokhoz híven háromnapos lovastornát rendeznek Debrecenben. A program díjlovaglással kezdődik, majd terepversenyre és díjugratásra kerül sor. # Nébald György, a Bp. Honvéd világbajnok kardvívója a válogatott keret legutóbbi edzésén súlyos sérülést szenvedett: bokaszalagszakadás miatt hat hét pihenőre kényszerül. # A Tungsram Ausztráliában túrázó női kosárlabdacsapata szép bravúrt hajtott végre: 57—55 arányban legyőzte a házigazdák olimpiai ötödik helyezett válogatottját. # Barátságos labdarúgómérkőzésen Eindhovenban: Hollandia—Skócia 0—0. ' '•• •• ••••' Kritikus életkorok Még azt is el tudom képzelni, lesz aki megkövez. De, hogy többen megmosolyognak majd, abban szinte biztos vagyok... Vállalom! Lehet, hogy túlzott bátorság, de — megpróbálok legalább világosan fogalmazni — kijelentem: a sportban a legkritikusabb életkornak a 7—10, a 18—20 és a 30—32 évet tekintem. Tudom, ilyen bevezető után, kimerítő magyarázatnak kell következnie. Beszéljünk először a 7—10 évesekről! A gyerekek kikerülnek az óvodából, ahol — többnyire — rendszeres volt a testmozgás, és egyébként is: egy év is annyit mozog kötetlenül is, mint tíz felnőtt összesen. Tehát, iskolás lesz a kissrác ... Minden ténykedése „fazont” kap, s már az is jó, ha ebbe a mindenbe a testnevelés egyáltalán beletartozik. No, meg — ugye, kedves anyukák és apukák — mennyit kell rohangásznunk, hogy az ebbe a korcsoportba tartozó csemeténket elhelyezzük valamelyik divatos sportág, lehetőleg lakóhelyközelben lévő, s még megfizethető szakosztályába. Pedig: állítólag ez a — minden szempontból — legfogékonyabb kor! Ennyit a 7—10 évesekről. Nézzük a körülbelül 10 évvel idősebbeket: már jobbára kész versenyzőkről, lassan-lassan felnőtt sportolókról van szó. Olyanokról, akik korosztályuk világversenyein sikert sikerre halmoznak, gyakorta megleckéztetik még a későbbi olimpiai bajnokokat is. És itt van az én gondom, ezért nevezem ezeket az alig 20 éveseket kritikus korban lévő sportolóknak. Ebben a szakaszban kell eldőlnie, hogy az ifjúsági világ- vagy Európa-bajnokból, netán IBV-győztesből, lesz-e később világklasszis? Mi a fontosabb: sorra-rendre győzelmeket aratni az említett utánpótlás-viadalokon, vagy hanyagolni ezeket, s kizárólag a későbbi, felnőtt babérokat megcélozni? Izgató kérdés! És megoldatlan. A mondandóm szempontjából fontos harmadik korosztály képviselői az esetek nagy többségében elmondhatják magukról: jó kezekbe kerültek 7—10 évesen, átvészelték az ifikor sikereit vagy sikertelenségeit (mindkettőt nehéz elviselni egy alig több, mint kamasznak!), huszonévesen a nemzetközi élmezőnyben szerepeltek és végül... Nos, végül elmehettek profinak külföldre. Akkor, amikor itthon gyakorlatilag már öreg, leírt versenyzők voltak! És — csodák csodája — külhonban valósággal megújultak. Nem hiszem, hogy a produkciókért kapott pénznek lenne ebben főszerepe, de az tény, hogy ha nem is fejlődnek önmagukhoz képest (egy igazi világklasszisnál a fejlődés mértéke behatárolt), de mindenesetre hozzák régi, már megkopottnak ítélt, mégis csillogó tudásukat. Kérem, gondolatmenetem végén senki ne várjon tőlem precíz receptet a kritikus korú sportolók ügyében. Inkább — divatos szóhasználattal élve — továbbgondolkodásra javaslom észrevételeimet: elsősorban, persze, testnevelőtanárok, edzők, sportvezetők figyelmébe ajánlom mindezt. Feltéve, ha még nem tudnák ... Serényi Péter