Népszava, 1986. június (114. évfolyam, 128–152. sz.)

1986-06-24 / 147. szám

NÉPSZAVA 1­986. J­Ú­N­I­US 24., KEDD Ismét Willy Brandtot választották a Szocialista Internazionale elnökévé A Szocialista Internacio­­nálé elnökévé ismét Willy Brandtot választották meg vasárnap a szervezet Limá­ban ülésező kongresszusán. A nyugatnémet politikust ezúttal újabb három évre választották meg a Szocia­lista Internacionálé vezető­jévé. Willy Brandt 1976 óta tölti be ezt a tisztséget. A kongresszus küldöttei egyben megerősítették főtit­kári tisztségében Pentti Väänänen finn politikust. A Szocialista Internacio­­nálé négynapos kongresszu­sán a küldöttek megvitat­ták az eladósodott orszá­gok gondjainak enyhítésére irányuló intézkedéseket, jó­váhagyták a latin-amerikai diktatúrákat elítélő határo­zattervezetet, és nyilatko­zatot adtak ki, amelyben aggodalmuknak adtak han­got a múlt heti perui bör­tönlázadás elleni, súlyos em­beráldozatokat követelő ha­tósági fellépés miatt. Mél­tatták a perui államfőnek a szóbanforgó atrocitások ki­vizsgálását elrendelő intéz­kedését. A szervezet hatá­rozatban szólította fel Nagy- Britanniát, hogy mielőbb kezdjen tárgyalásokat Ar­gentínával a Falkland­(Malvan-)szigetek sorsáról. (UPI, EFE) KNDK-kormánynyilatkozat a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséről A Koreai-félsziget atom­fegyvermentes övezetté nyil­vánítására szólított fel a Koreai NDK kormányának hétfőn közzétett nyilatko­zata. A KNDK — így a doku­mentum — a maga részéről kötelezettséget vállal, hogy nem kísérletez­­ki és nem állít elő atomfegyvert, to­vábbá nem engedélyezi ilyenek elhelyezését országa területén. A KNDK kormánya egy­idejűleg felszólította az Egyesült Államokat, ne tele­pítsen új típusú atomfegy­vert Dél-Koreába és szaka­szosan vonja ki a már ott elhelyezett atomfegyvereket. A KNDK egyben kifejezte készségét az Egyesült Álla­mokkal és a Koreai Köztár­sasággal a szóbanforgó kér­désben folytatandó tárgya­lások megkezdésére. (TASZSZ) Felhívás a világ országaihoz A dél-afrikai érsek New Yorkban A dél-afrikai hatóságok megtiltották, hogy a to­vábbiakban bárki is elláto­gasson Fokváros egyik elő­városának, a főképp feke­ték lakta Crossroadsnak le­rombolt körzeteibe. A tele­pülés ellenőrzéséért a hely­beli feketék csoportjai hosz­­szú idő óta heves küzdel­met folytatnak, s a harcok­ban egyes források szerint eddig közel hetvenezren váltak hajléktalanná. Ismeretlen tettesek a hét végén meggyilkolták Bop­­hutswana dél-afrikai han­­tusztán rendőrségének egyik magas rangú tisztjét. Szem­tanúk szerint Andrew Mo­­lope tábornok éppen az egyik barátjához készült lá­togatóba, amikor a halálos lövések érték. A hírügynök­ségek az esettel kapcsolat­ban emlékeztetnek­­rá, hogy Molope még márciusban rendőrei élén tüzet vezé­nyelt egy feketékből álló tüntető tömegre, s a sortűz nyomán tizenegyen vesztet­ték életüket. A dél-afrikai Durban ka­tolikus érseke, az ország katolikus püspöki konferen­ciájának elnöke New York­ban nemzetközi szankciókra szólította fel a világ orszá­gait a pretoriai kormányzat ellen. Az egyhetes egyesült államokbeli látogatáson tar­tózkodó Dennis Hurley úgy vélekedett, hogy a zavar­gások és az erőszak csak az apartheid megdöntése után szűnnek majd meg az országban. Az érsek ezzel kapcsolatban arra is utalt, hogy a dolgok jelenlegi ál­lása mellett a katolikus egyház esetleg kénytelen lesz elfogadni az erőszakot, mint a faji rendszer meg­döntésének egyedüli mód­szerét. (UPI, Reuter) tották meg rangjelzéseiktől. (Legsúlyosabb büntetésként egyébként 30 év börtönt kaphatnak, a halálbüntetést eltörölték Nicaraguában.) Május elején ugyanakkor az amerikai követség két dip­lomatáját utasították ki Ni­caraguából, miután — tiltott katonai zónában — tartóztat­ták le őket. — Az ellenforradalmárok mostanában a belső felforga­tó tevékenység erősítésére helyezik a hangsúlyt — mon­dotta Cristian Pichardo pa­rancsnok, a belügyminiszté­rium helyi képviselője az Esteliben összehívott nem­zetközi sajtóértekezleten. Az idesereglett újságíróknak be­számoltak egy szerveződő el­lenforradalmi csoportosulás leleplezéséről. Harminchét embert tartóztattak le, egyik vezetőjüket a sajtóértekezle­ten is megszólaltatták. A kontra megadóan ült a kamerák kereszttüzében. Monoton hangon adta elő mondókáját. Egy asztalon a tárgyi bizonyítékok: néhány fegyver, töltényekkel, kézi­gránátok, röpcédulák, a CIA hírhedt kézikönyve. Hogy mi is történt ténylegesen? Jött­­ment néhány l­evél Honduras és Nicaragua között, tervek­kel, megbízásokkal egy ellen, forradalmi hálózat megszer­vezésére, szabotázsakciók ki­vitelezésére, például egy he­lyi rádióállomás, a Radio Se­govia megtámadására, helyi sandinista vezetők elleni me­rényletekre. Az FDN névjegykártyányi röpcéduláit osztogatták. A szöveg szabad választásokat, sajtót, oktatást, hitgyakor­lást, szabad vállalkozást és szabad szakszervezeteket kö­vetel. A reagani ihletésű lé­nyeg az utolsó mondatban: „Nicaraguaiak, csatlakozza­tok a harchoz egy kommu­nizmustól szabad Nicaraguá­ért!" A hangzatos elvek je­gyében — gyilkosságok, raj­taütések békés parasztokon, alattomos aknák forgalmas közutakon. A pellengérre állított kontra egyébként az egyik ellenzéki párt, a Független Liberális Párt helyi vezetője volt, ám ennek, mint Pichar­do parancsnok egy kérdésre válaszolva elmondta, nem volt köze­i letartóztatásához. José Castellon Rocha vallo­mása végén megbánást tanú­sított, érzelem és meggyőző­dés nélkül. Szenzációra éhes nyugati kollégáim keveslik a tény­anyagot, mondván, hogy a le­velekben említett tervekből semmi nem valósult meg. A minden oldalról támadott sandinista rendszer azonban nem ok nélkül gyanakvó, a veszély nagyon is kézzelfog­ható, mindennapos. Ottlétem napjaiban a kont­rák Miraflores helységben két termelőszövetkezetet rohan­tak le, nyolcan — közöttük egy 13, egy 10 és egy ötéves gyermek —, estek áldozatul. Az akkor elrabolt nyolc nyugatnémet állampolgár csak erőteljes nemzetközi nyomásra nyerte vissza sza­badságát. Ők, számos nyu­gati fiatallal együtt a sandi­nista forradalom támogatói­ként önként vállaltak részt a mindennapok békés gondjai­nak megoldásából. Feltehe­tően ezért váltak a kontrák célpontjaivá. Legutóbb egy egészségügyi dolgozókat szál­lító teherautó futott aknára. Hét ember, közöttük egy spanyol orvos maradt az or­szágúton. Bárányhimlő és gyermekbénulás ellen oltot­ták be a környék gyermekeit. A veszély mértékét ezek­ben a napokban, években egyetlen tény szabja meg: Nicaragua a túlélésért küzd. Elekes Eve Sandinista egység bevetésre indul Genfi tárgyalások Az atom- és űrfegyverzet­ről Genfben folytatott szov­jet—amerikai tárgyalások keretében hétfőn ülést tar­tott az űrfegyverekkel fog­lalkozó munkacsoport. (TASZSZ) ­sm külügyminiszteri értekezlet Hétfőn Manilában meg­nyílt az ASEAN (Délkelet­ázsiai Országok Szövetsége) 19. külügyminiszteri érte­kezlete. A kétnapos tanácskozást , amelynek központi té­mája a hat tagország (Bru­nei, Indonézia, Fülöp-szige­­tek, Malaysia, Szingapúr és Thaiföld) közötti gazdasági együttműködés bővítésének kérdése lesz — Corazon Aquino Fülöp-szigeteki el­nök nyitotta meg. Az érte­kezletet követően az ASEAN képviselői legfontosabb kül­kereskedelmi partnereikkel, így Ausztrália, Kanada, az EGK, Japán és az Egyesült Államok küldötteivel ülnek tárgyalóasztalhoz. * Kétnapos hongkongi meg­állót követően George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn ázsiai körútjának kö­vetkező állomására, Szinga­púrba utazott. Innen Bru­­neibe, majd kedden a Fü­­löp-szigetekre utazik tovább, ahol Corazon Aquino elnök­kel találkozik, valamint részt vesz az ASEAN-orszá­­gok külügyminisztereivel tartandó tanácskozáson. (AFP, AP) Sztrájk Izraelben Hétfőn sztrájkba lépett 11 ezer kórházi ápoló — az általános munkásszövetség­ben lajstromozott ápolóknak a fele — bérköveteléseiért és az önálló szakmai szer­vezet megalakításának jo­gáért. A gyógyintézetekből százával küldték haza a fekvő betegek közül a laká­sukon is ellátható pácien­seket. (MTI) 3 Szerelés helikopterről — sértetlen környezet Csúcserőművet terveznek a t­rédikálószékre A rajzasztalon egy új vízerőmű tervei: a prédikálószéki létesítmény csúcsüzemű vízerőmű lesz, más néven szi­vattyús energiatározó, ami annyit jelent, hogy nem természetes vízfolyásba épül be, hanem saját maga gondoskodik a munkába fogott vízről. Annak jártunk utána, miért van szükség rá, és milyen környezetvédel­mi kérdéseket vet fel a leendő csúcserőmű. A Prédikálószék a Pilis egyik csúcsa, Dömös és Do­bogókő között. A vízerőmű részeként víztározó létesül­ne rajta. A műszaki koncep­ció és a fejlesztési terv már elkészült. Jelenleg a külön­böző javaslatok értékelése folyik. A tervek a közeljövő­ben kerülnek az Állami, Tervbizottság elé, s várha­tóan a kilencvenes évek má­sodik felében üzemel majd a csúcserőmű. Az elképze­lésekről dr. Szeredi István­nal, a létesítmény főterve­zőjével beszélgetünk. A Víz­ügyi Tervező Vállalat osz­tályvezetője immár 15 éve foglalkozik ezzel a kérdéssel. — A csúcserőmű először felszivattyúzza a vizet, a tá­rozóban raktározza, utána le­engedi — magyarázza dr. Szeredi István. — Vagyis egyszer energiafogyasztó, máskor energiatermelő. De mi ebben a haszon? A felszivattyúzás energiába ke­rül, ami a víz leengedésével ráadásul meg sem térül, mert az energia egy része elvész, hiszen még nem találták fel az örökmozgót. — Az energiafogyasztás naponta többször változik, a terhelés ingadozik. Ezt egyenlíti ki a csúcserőmű. Tudni kell, hogy az ország energiaforrásai egymásra épülnek. Ha kicsi a fogyasz­tás, a legolcsóbb termelők — atomerőművek, szénerőmű­vek — szolgáltatják az ener­giát. Ahogy nő a fogyasz­tás, úgy lépnek be a drágább és drágább termelők. A csúcserőmű elraktározza az olcsóbb energiát, és akkor adja vissza, amikor a drá­gábbat helyettesítheti. Ugyanakkor egy műszaki kényszert is felold. Mivel az atomerőműveket és hőerő­műveket éjszaka nem érde­mes leállítani, a csökkent fo­gyasztáskor a megtermelt energia egy része nem hasz­nosul. Ha van csúcserőmű, természetesen ez sem vész kárba. Ha jól értem, a csúcserő­mű nem más, mint egy jó üz­let.­­ Több ennél. Nagy elő­nye még, hogy rendkívül gyorsan beindítható és vész­helyzetekben is felhasználha­tó. Ha a tévé bombajó fil­met ad, a terhelés hirtelen megnő. Mire ma egy szén­erőművet felfűtenek, a mű­sornak már régen vége. A vízi erőmű szükség esetén másodpercek alatt szolgáltat energiát. Vészhelyzetekben is kamatozik ez. Ha mondjuk, egy nagyfeszültségű vezeték­be belecsap a villám, akkor sem kell leállítani a nagyfo­gyasztókat, nem kell haza­­küldeni a gyárakból a dol­gozókat. Összességében tehát négy feladata van a csúcs­erőműnek: a napi terhelés kiegyenlítése, az energiahor­dozó szerkezet racionalizálá­sa, a gyors alkalmazkodás és a vészhelyzetek feloldása. Hol épültek már csúcserő­művek? — A csúcserőmű csúcsüze­mű hőerőműveket vált ki, drága olajat helyettesít. Mint minden takarékosságra, er­re is elsősorban a gazdagabb országoknak van lehetősé­gük. Legalább kétszáz csúcs­erőmű működik már a vilá­gon. A legtöbb Japánban, Észak-Amerikában és Nyu­­gat-Európában, de a szocia­lista országokban is megta­lálhatók. Nálunk a prédiká­lószéki lenne az első. Miért éppen a Pilis egyik csúcsára esett a választás? — A vízerőmű annál ol­csóbb, minél rövidebb úton, minél nagyobb a vízszintkü­lönbség. A Prédikálószék alig három kilométerre van a Dunától, ahonnan a vizet nyeri, az erőmű pedig — 539 méterrel fölötte. Hasonló adottságokat sehol másutt nem találunk. Mi az, ami már most bi­zonyosan tudható a leendő erőműről? Esetleg az ára is? — Hozzávetőleg 1200 me­gawatt lesz a teljesítménye. Gazdasági szempontból ez látszik a legcélszerűbbnek. A csúcserőmű a magyar ener­giagazdálkodás távlati fej­lesztési tervébe illeszkedik. A várható költségekről is­ végeztünk számításokat. Faj­lagosan 15 ezer forintba kerül majd egy kilowatt teljesít­mény. Mindent egybevetve, az egész erőmű a mai elkép­zelések szerint hozzávetőleg 20 milliárd forintért épít­hető fel. Milyen folyamatok ját­szódnak le a csúcserőműben, egyáltalán, mi épül majd a Pilisben? — Kövessük a víz útját. A Dunából felszíni csatornán jut a víz egy föld alatti ve­zetékbe. Maga az erőmű gé­pészeti-technológiai okokból mélyen a föld alá és a Duna vízszintje alá kell hogy ke­rüljön. Mintegy hetven mé­terre lesz a Duna vízszintje alatt. Az erőműből ugyan­csak föld alatti vezetéken jut a víz a hegytetőn levő táro­zóba. A technológiáról még csak annyit, hogy a gépésze­ti berendezések olyan speciá­lis szerkezetek, amelyek az egyik folyásirányban motor­ként, a másik irányban pe­dig turbinaként és generá­torként üzemelnek. Csúcserőműről lévén szó, két dolog aggaszthatja az embereket: a biztonság és a környezetvédelem. Vegyük először a biztonságot. Mi a garancia arra, hogy az a sok víz a magasból nem szakad a nyakunkba? — Az erőmű nyomóvezeté­kei ellenálló acélbélést kap­nak, a csúcson levő tározó belső felületét pedig több­rétegű aszfaltbeton szigete­léssel borítják. Ha elfagy, eltörik egy réteg, a többi még biztonsággal megtartja a víz­tömeget. Ezen kívül beépíte­nek egy jelzőrendszert, ami a burkolat kisebb hibáit is azonnal jelzi. Bár a környék nem különösebben földren­gésveszélyes, a tározó töltései még egy nagyobb földrengést is kibírnának. Az erőmű építése igencsak nagyszabású munka lesz. Mit tesznek ennek során a kör­nyezet védelméért? — Négy fő szempontot tar­tunk szem előtt. Először, hogy a szigorúan védett te­rületeket egyáltalán ne érint­sük. Másodszor: a helyszí­nen megjelenő épületek a környezetbe illeszkedjenek és természetes anyagokból — kőből, fából — épüljenek fel. Harmadszor: az építkezés so­rán igénybe vett területeket eredeti állapotukban kell helyreállítani. Negyedszer, de nem utoljára: mindent úgy kell kialakítani, hogy a Du­nakanyarból és a turistafor­galom fő útvonalairól ne le­gyen észrevehető. Ez a mű­szaki megoldás is — akár­csak a többi — kompromisz­­szum. Műszaki szempontból az lett volna leggazdaságo­sabb, ha a Szőke Forrás völ­gyében épül fel egy sor üze­mi épület. Környezetvédelmi okok miatt azonban elvetettük ezt a megoldást, az épületeket távolabb, a Diósvölgyben húzzuk fel. A felvonulási te­rületeket az építkezés befe­jezte után őshonos növények­kel ültetjük be. A tározó partját is fásítjuk, így a Du­nakanyarból nem lesz lát­ható, csak a hegyvonulat szi­luettje változik némiképpen. A legnehezebb feladatnak a termelt energia elvezetése ígérkezik. Az elképzelések szerint az energia föld alatti kábelen jutna el olyan pon­tig, ami a Dunakanyarból már nem látható, onnan pe­dig a föld fölött, távvezeté­ken folytatná útját Budapest irányába. Lényeges, hogy a fákat akkor se vágják ki, mert messziről az irtás lát­szik, nem a Vezeték. A táv­vezeték összeszerelése heli­kopterekről megoldható len­ne. A felsoroltak szerint sok­oldalúan védik majd a kör­nyezet épségét. Mi a biztosí­ték arra, hogy az erdőtől meglátják a fákat, vagyis a részletekben sem okoznak kárt? — Tervezőként a tervezők munkájáról szólhatok. Az íróasztal mellől sok minden nem látszik, vagy nem olyan­nak látszik, mint a valóság­ban. A környezettel összefüg­gő kérdésekről felelősen ki­zárólag a helyszín alapos is­meretében dönthetünk. Lé­tezett például egy olyan el­gondolás, hogy a felszínen vezessük a csővezetéket, de ez az ötlet csak addig volt életképes, amíg az ezt javas­ló bizottság ki nem látoga­tott a helyszínre. Ezt a léte­sítményt különben nem egyedül a Víziterv tervezi. Több intézményt is felkér­tünk, a feladatok legjobb ér­tőit bíztuk meg. Mivel azo­nos területen dolgoznak, egymás munkáját kiegészí­tik. Az állampolgár mindin­kább magáénak érzi tágabb környezetét, félti a károk­tól, a pusztulástól. Másoknak is lehet szavuk? — Az erőmű megvalósulá­sának feltételeit, lehetőségeit többek között akadémiai bi­zottság vizsgálja. De a társa­dalom más tagjainak véle­ményét is meghallgatjuk, fi­gyelembe vesszük. Varga Zsolt Fényes Elek-emlékérmek átadása A Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nöke Fényes Elek-emlékér­­met alapított, amelyet a sta­tisztika továbbfejlesztésében, a számítástechnika-alkalma­zás kibontakoztatásában ki­magasló eredményeket elért, illetőleg e tudományokat gyakorlati és elméleti mun­kával hatékonyan előmozdí­tó szakemberek, valamint azok kapják, akik több évti­zedes kimagasló munkájuk­kal, életművükkel erre érde­mesnek bizonyulnak. A kitüntetéseket első íz­ben hétfőn adta át Nyitrai Ferencné államtitkár, a KSH könyvtár- és dokumen­tációs szolgálat nyugalma­zott igazgatójának, Horváth Piroskának, a KSH főosz­tályvezető-helyettesének, Ko­­vacsics Józsefnek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi ta­nárának, Lukács Pálnak, a KSH Szolnok Megyei Igaz­gatósága igazgatójának, Né­meth Lórántnak, a Diebold Magyarországi Kft. igazga­tójának, Öllé Lajosnak, a Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetem tanszék­­vezető egyetemi tanárának, Rédey Katalinnak, a Janus Pannonius Tudományegye­tem egyetemi adjunktusának, Tegzes Ottónak, a KSH nyu­galmazott főmunkatársának, Vavró Istvánnak, az Igazság­ügyi­ Minisztérium osztályve­zetőjének és Vukovich Györgynek, a KSH főosztály­­vezetőjének.

Next