Népszava, 1986. június (114. évfolyam, 128–152. sz.)

1986-06-04 / 130. szám

Sport Kézilabdakupák előtt KEK-résztvevő lesz a Rába A Magyar Kézilabda Szövet­ség Intéző Bizottsága kijelöl­te az európai kupákban részt vevő magyar csapatokat. A lista: Veszprémi Építők (fér­fi BEK), Vasas (női BEK), Rába ETO (férfi KEK), Deb­receni MVSC (női KEK), Ti­sza Volán (férfi IHF Kupa), Bp. Spartacus (női IHF Ku­pa). A Duna Kupában indulók: Elektromos, Pécsi MSC (fér­fiak), illetve Építők SC, Du­naújváros (nők). A férfiak IHF Kupájában a címvédő Rába ETO mellett lett volna lehetőség egy má­sik magyar együttese szere­peltetésére, de az MNK-győz­­tes győriek a rangosabb KEK-részvételt választották, így a nemzetközi szövetség kupasorozatában csak a Ti­sza Volán képviseli színein­ket. Madarász István, az MKSZ főtitkára elmondta: " Idén is nagy célokat ál­lítunk a csapatok elé, szeret­nénk, ha az együttesek a leg­jobb négy közé jutnának. A Duna Kupában az 1—2. hely valamelyikére várjuk a gár­dákat. Roland Garros Becker megszenvedett Párizsban folytatódott az egyik legjelentősebb nemzet­közi teniszverseny, a francia bajnokság, azaz a Roland Garros. A férfi egyesek nyolcad­­döntőjében a 3. helyen ki­emelt nyugatnémet csillag, Boris Becker 6—0, 4—6, 4—6, 6—4, 6—2 arányban — tehát nagy küzdelemben — győ­zött a 14. helyen rangsorolt spanyol Emilio Sanchez el­len. A legjobb négy közé kerü­lésért szintén óriási csatát vívott az amerikai Kriek és az argentin Vilas. Végül is az előbbi versenyző 3—6, 7—6, 7—6, 7—6-ra nyert. A nők viadalán Temesvári Andrea párosbeli társa, az amerikai Martina Navrati­lova sikerrel vette a soros akadályt: 7—5, 6—4-re győ­zött honfitársa, Rinaldi ellen. Az esemény magyar vo­natkozású híre, hogy a ju­nior mezőnyben szereplő Lányi András az első fordu­lóban 6—7, 6—1, 6—2 arány­ban alulmaradt az ausztrál Barral szemben, míg a lá­nyok között Guba Ildikó ju­tott hasonló sorsra, miután 7—5, 6—2-re kikapott a spa­nyol Arantja Sancheztől. Zsú­foltan, de eredményesen Nincs könnyű helyzetben sem pedagógus, sem diák a miskolci 42. sz. Általános Iskolában. Ez az intézmény „dicsekedhet” ugyanis azzal, hogy a legzsúfoltabb az or­szágban. Nyolc évvel ezelőtt vették birtokukba a gyere­kek, akkor még 860-an, majd néhány évvel később megduplázódott a számuk, jelenleg pedig már 2100-an járnak ide. Hogyan lehet ilyen körülmények között jó nevelőmunkát végezni? — kérdeztük Horváth Józseftől, az iskola igazgatójától. — Valóban nem könnyű a dolgunk. Főleg a szétszórt­ság miatt, hiszen hat helyen is megtalálhatók diákjaink. Az iskola épületén kívül ugyanis 14 lakást kérlünk napközinek! — A gyerekek testedzését sikerült megoldaniuk? — Kilenc testnevelő fog­lalkozik a tanulókkal, nagy szervezettségre van szükség, hogy beosszuk őket a sport­pályákra. Egy 42 méter hosz­­szú tornaterem áll rendelke­zésünkre, amely osztható, így egyszerre két-három osz­tály is elfér benne. A szabad­téren két kézilabda-, két ko­sárlabda- és egy röplabda­­pálya van. A gondok enyhí­tésére az alsótagozatosok az aulában is gimnasztikázhat­­nak.­­ Mégis sikerült felmu­tatni komoly eredménye­ket ... — Úgy érzem, nem panasz­kodhatunk: tornában és tájfu­tásban országos helyezettünk van, labdarúgásban ketten bekerültek a serdülőváloga­tottba, úszóink a megyében igen eredményesek, kézilab­dában a lányok és a fiúk játszhattak az úttörőolimpia területi döntőjében, kislab­­dadobásban országos bajno­kunk van, de a többi sport­ágakban is értünk már el jó helyezéseket. Horváth József 34 éve ta­nít, maga is­­ testnevelő tanár. Kép és szöveg: Temesi László Rövid hírek : A bugojnói nemzetközi sakkversenyen Portisch La­jos sötéttel remizett a jugo­szláv Ljubojeviccsel, és hét forduló után az ötödik helyen áll. A mezőnyt a francia Szpasszkij vezeti.­­ Kézilabda bajnoki ered­mények: Várpalotai Bányász —Rába ETO 12—12 (férfiak), Vasas—Győri Richards 17— 12 (nők). 0 Elkészült a jövő évi gö­rögországi férfi kosárlabda Európa-bajnokság csoportbe­­oszása. A csoport: Szovjet­unió, Spanyolország, Fran­ciaország, Jugoszlávia, Ro­mánia, Görögország; B cso­port: Csehszlovákia, Olasz­ország, Hollandia, Izrael, Lengyelország, NSZK.­­ A labdarúgó NB II. 36. fordulójában, vasárnap két mérkőzés is félbeszakadt a nagy vihar miatt. Az Eger- Baja és a Nyíregyháza—Deb­receni Kinizsi találkozókat ma 17 órától játsszák újra.­­ Az Elekes Dezső sakk emlékversenyen három for­duló után a nyugatnémet Kindermann áll az élen 2,5 ponttal a két pontos, jugosz­láv Knezevics és a másfél ponttal és egy függőjátszmá­val álló Honfi előtt. • A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének természet­­barát bizottsága elnyerte a Magyar Természetbarát Szö­vetség „A természetjárás fej­lesztéséért” elnevezésű pla­kettjét. Kiküldött munkatársunk, Vándor Kálmán jelenti Mexikóból Még mindent jóvá lehet tenni Mexikói újságcímek: Futballparalízis-Egyetemi katedra a zöld gyepen - Elfogyott a paprika Megmagyarázhatatlan... érthetetlen... hihetetlen! Comanju­lában ezek a szavak jártak a mérkőzés után. A csapat lélektani csődje a szövetségi kapitányt is te­hetetlenné tette. (?) A magyar válogatottat csak ah­hoz az ökölvívóhoz lehet hasonlítani, akire rászámol­nak, és amikor nyolcnál fel akar állni, egy újabb csa­pással leterítik. Végérvényesen. Ez volt a 4. percben a második szovjet gól. A játékosok elvesztették a hitü­ket a győzelemben, sőt, az egyenlítés lehetőségében is. S alighanem Mezey György is így érezhette, mert a nem­zetközi sajtóértekezleten töb­bek között ezt mondotta: — Nincs a világon olyan csapat, amelyik négy percen belül összeszedett két gól hátránnyal ne omlana ösz­­sze ... Van. A mi futballtörténel­­münkben is. Sepp Herberger együttese, amely 1954-ben, Bernben, 0—2-ről fordította a maga javára a világbajno­ki döntő eredményét. S ha nagyon akarnám, még jóné­­hány példát tudnék találni arra, hogy egy válogatott­csapat, ha volt lelkiereje, le tudta győzni a balszerencsét is! A hétfőn látott tizenegy nem volt méltó a magyar vá­logatott mezére! Négy perc után „leült”, és 86 percen át (!) nevetségesen kóvály­gott a pályán. Mintha nem is ez a csapat győzte volna le ragyogó játékkal a Nép­stadionban a brazilokat. Úgy tűnik, amit márciusban lel­kierőt és önbizalmat növelő sikerként könyveltünk el, az csak arra volt jó, hogy egye­seknek a fejébe szálljon a dicsőség, és elszakadjanak a realitások talajáról. Ez az el­ső 90 perc erre vall! Erre a vereségre ugyanis nincs ma­gyarázat, nincs mentség — legkevésbé felmentés! A Mundial első szenzáció­jának a visszhangja egyér­telmű: a szovjet válogatott előlépett első számú esélyes­sé. Az a tempó, amit Loba­­novszkij csapata 90 percen át diktált, minden elképze­lést felülmúlt! „A magyar labdarúgók ólomlábakon jár­tak, amíg ellenfeleik rakéta­ként száguldoztak a pályán” — diktálta a fülem hallatára az Il Giornale tudósítója. ..Mi bénította meg a magyar lábakat?"— kérdezte Luis del Este, az El Globo riportere, s nem kapott elfogadható vá­laszt. A sokk! — újra és újra ezt lehetett hallani, de elfogad­ni nem. Rutinos, összeszokott, érett csapattal ilyesmi nem fordulhat elő egy világbaj­nokságon. Bár ezen a napon taktikailag, technikailag, fi­zikailag és erkölcsileg is ma­gasan fölénk nőtt a Dinamó Kijevre épült szovjet válo­gatott. — Engem nem érdekel az ellenfelek gyerekes, megté­vesztő manőverezése a zárt kapukkal és a számokkal, mert ezzel csak a saját játé­kosaikat zavarják meg. Itt már újat tanulni úgy sem le­het, azt kell játszani, amit tudunk, és azt kell rákény­szeríteni az ellenfelekre — mondotta Lobanovszkij, aki rendkívül szerényen viselke­dett mindvégig, és akkor állt a magyar sajtó rendelkezésé­re, amikor egy újságíró ép­pen betoppant a Hotel Plaza de Floridába — akár előze­tes bejelentés nélkül. A mexikói sajtóvisszhan­gok több vonatkozásban el­térőek. Futballparalízis. Ma­gyar átjáróház Mexikóban. Egyetemi katedra a zöld gye­pen. Elfogyott a paprika. K. o.-győzelem . . . Ilyen, és hasonló címek köszönnek ránk a lapokból. Az El Sol de León például három gól­ban lúdasnak látta Disztl Pétert, az Ovaciones című sportlap pedig azt írja, hogy csak a kapusnak köszönhető, hogy a magyarok nem kaptak tíz gólt. Mert bizony ennyi gólhelyzetet dolgoztak ki a középpályát hosszú labdák­kal villámgyorsan átjátszó, és a széleken ellenállhatatlan szovjet játékosok, akik még azt is megengedhették ma­guknak, hogy 5-0-nál ki­rúgják a 11-est a nézőtér­re. S nem kevesen ál­lítják, hogy futballistaszoli­daritásból! . .. Kijevből Lyonon át Ira­­puatóba nyílegyenes út vezet. Lobanovszkij ismét bölcses-Brazília hivatalosan tiltako­zik a világbajnokság szerve­ző bizottságánál azért, mert a Spanyolország elleni talál­kozójuk előtt nem játszották el az ország himnuszát. A hi­vatalos himnusz helyett egy másik lemezt tettek fel a ko­rongra, amely az ország zász­laját élteti. — Nagyon tiszteljük a nemzeti lobogónkat is, ám jobban örültünk volna a himnusznak — kommentált Nabi Abi Chedid, a brazil szövetség alelnöke. — Meg­bocsáthatatlan dolognak, mi több, sértésnek tartjuk ezt Brazíliával szemben. * „Köszönjük dr. Socrates, köszönjük Mr. Bambridge!” — volt a főcíme a mérkőzés napján a Correio Braziliense című brazil újságnak. Ez is bizonyítja, hogy a dél-ame­rikai országban is elisme­rik: a spanyolok végül is meg nem adott gólja szabá­lyos volt. * . José Faria, a marokkói szö­vetségi kapitány véleménye a lengyelek elleni döntetlen után: — Rászolgáltunk az­­ „Harapófogóban." Az argen­tin csillagot, Diego Marado­­nát, így őrizték a dél-koreai védők, de a dél-amerikai együttes így is kiharcolta a győzelmet TELEFOTÓ / MTI Külföldi népszerkesztőség­ségről és irigylésre méltó bá­torságról tett tanúbizonysá­got, amikor a magyarok el­leni sorsdöntő mérkőzés kü­szöbén kihagyta a védelem oszlopát Csivadzét, valamint a két gólkirályt, Biohint és Protaszovot, mert nem vol­tak tökéletes egészségi álla­potban, így is — nem tarta­lékosan, mert ezek a játéko­sok egytől egyig megérde­melték a szovjet címeres mezt — minden tekintetben fölénk nőttek. Számunkra most a fran­ciák következnek, s így ért­hető, hogy Platini az L'Equipe-nek nagyon mér­téktartóan nyilatkozott a Szovjetunió elleni mérkőzés esélyeiről, pontra, és ha nagyobb sze­rencsénk van, akár győzhet­tünk volna. Aztán „kegyesen” megje­gyezte: — Igaz, a lengyeleknek is voltak ígéretes lehetősé­geik ...* Az európai televíziós tár­saságok — az Eurovízió és az Intervízió — hivatalos tilta­kozást nyújtottak be a Nem­zetközi Labdarúgó Szövet­séghez. A televíziós és rádiós közvetítés körülményeit kri­tikán alulinak ítélik, s köve­telik a kifizetett jogdíjak egy részének a visszafizeté­sét, amennyiben a lehető leg­rövidebb időn belül nem ja­vul a helyzet. * A hírügynökségi jelentések a világbajnokság eddigi leg­gyengébb találkozójának ítél­ték az Észak-Írország—Algé­ria mérkőzést. A DP­A össze­foglalója szerint az észak­írek az elején számos hely­zetet alakítottak ki. Ebben az időszakban eldönthették volna az összecsapás sorsát. Később azonban már csak az eredmény tartására töreked­tek, s ezt az algériaiak ki­használták. — Mi már túl vagyunk azon a szenvedésen, ami a magyaroknak is kijutott az első 90 percben. De legalább győzelemmel végeztünk, és ez bizakodással tölt el ben­nünket. Már csak jobban játszhatunk, mint Kanada el­len. Ezek a szavak ránk is ér­vényesek. Az első 90 percet vesztettük csak el, a hátra­levő 180 percben még min­dent jóvá lehetne tenni. Eh­hez azonban kettős győze­lemre van szükségünk. A „legjobb harmadikok” esélye ugyanis nagyon messzire ke­rült tőlünk. De az nem léte­zik, hogy egyszerre 11 em­ber, egy egész csapat, ame­lyet három éven át céltuda­tosan építettek, és amely vi­lágraszóló sikereket ért el, egyik napról a másikra el­felejtsen futballozni! Igaza van a mindig szívé­lyes és készséges Tony Wattersnek, legközelebbi el­lenfelünk, Kanada szövetségi kapitányának: „A magyarok­nak már csak egy esélyük van, mielőbb elfelejteni ezt a találkozót, és megpróbálni legyőzni bennünket. De any­­nyit mondhatok, ez sem lesz könnyebb, mint a Szovjet­unió elleni mérkőzés volt!” A féltucat kapott gól egyébként többek között azt is eszembe juttatta, hogy négy évvel ezelőtt, Spanyol­­országban tíz gólt lőttünk El Salvadornak, utána — bár csak egyszer kaptunk ki — mégsem jutottunk tovább. Miért ne alakulhatna most pont fordítva?! Mundial-hírek A vereség mindig fáj. A kü­lönösen súlyos pedig — rá­adásul — gondolkodásra is késztet. A szovjet válogatot­tól elszenvedett vereség meg­döbbentette az embereket. Pontosabban, ahogy jártam­­keltem, és beszélgettem fut­ballszerető emberekkel, kö­zöttük ismert sportolókkal, sportvezetőkkel, szinte ösz­­szecsengett a vélemény, mindez érthetetlen. Bolvári Antal, vízilabdá­zó olimpiai bajnok, így fo­galmazott: — Mintha kicserélték vol­na a magyar csapatot. Mind­azokat az erényeket, amelye­ket, a világbajnoki selejtező­kön magáénak mondhatott, s amit a brazilok ellen bemu­tatott, mintha elfelejtette volna a 11 játékos. Sajnálom Mezey Györgyöt, mert a gyorsan bekapott gólok va­lóban sokkolták a játékoso­kat, akik nem tudtak maguk­ra találni. Baráth István, a Metropol éttermének felszolgálója ki­csit bizakodóbb: — Nem fogom kitűzni a gyászszalagot, mert bármi­lyen rosszul is játszott a ma­gyar válogatott, úgy érzem, képes lesz még újítani és to­vábbjutni. Pigniczky László, az asz­talitenisz-válogatott szakve­zetője, régi sportember, aki emlékszik korábbi futball­­eseményekre is: — Az NSZK labdarúgó-vá­logatottja 8—3-ra kapott ki tőlünk 1954-ben, a svájci vi­lágbajnokságon. Mégis világ­bajnok lett. Most mi szen­vedtünk súlyos vereséget az első mérkőzésen. Nem azt mondom, hogy ez azt jelen­ti: ezúttal mienk lesz a vi­lágbajnoki aranyérem, mert ez a hétfői mérkőzés min­denre utal, csak erre nem. Inkább azt szeretném ezzel jelezni, hogy korai lenne fel­adni a továbbjutás remé­nyét. Sermer György, ökölvívó­bíró szintén sokat megélt már a sport háza táján. — A gyorsan bekapott két góltól ugyanúgy megrogy­­gyant a magyar válogatott, mint az ökölvívó egy hatal­mas ütéstől. Láthatóan töb­bé nem is tudtak magukra találni. Tudom, hogy ebben a magyar csapatban sokkal több van, mint amit a szov­jetek ellen mutattak. S én is azt vallom, amit az igazi had­vezérek: nem csatát kell nyerni, hanem háborút. Szá­munkra pedig nem a szov­jetek legyőzése volt a fő cél, hanem a továbbjutás. A békásmegyeri lakótelep lakatosa már korán reggel ezzel fogadott: — Bizony erre nem számí­tottam. Legszörnyűbb álma­imban sem képzeltem, hogy ilyen rosszul játsszon a ma­gyar csapat, s hogy ilyen sú­lyos vereséget szenvedjen. Mert akár 10—0 is lehetett volna az eredmény... De milyen szurkoló az, aki az el­ső vereség után megvonja a bizalmát a csapattól? Nos, én inkább abban reményke­dem, hogy Détáriéknak ma­radt még önbizalmuk a to­vábbi mérkőzésekre. A magyar labdarúgó-válo­gatott világbajnoki bemutat­kozása mindenkit megdöb­bentett. A súlyos vereség előtt értetlenül állnak az em­berek. De, úgy tűnik, még nem felejtették el azokat a győzelmeket, amelyeket lab­darúgóink a közelmúltban arattak, s amelyek révén ki­jutottak Mexikóba. Milyen lesz a folytatás? Egy biztos: ennél rosszab­bul már nem tud játszani a magyar csapat.. . (lepies) *Értetlenül — és reménykedve ­ B-CSOPORT : Mexikó—Belgium 2—1 (2—1) ★ ★ ★ Mexikóváros, Azteca­­stadion, 95 ezer néző V: Esposito (argentin) ■ Gólok: Quirarte 23. p„ Sanchez 39. p., illetve Vandenbergh 46. p. D-CSOPORT Észak-Írország—Algé­ria 1—1 (1—0) ★ Guadalajara, 25 ezer néző V: Butyenko (szovjet) Gólok: Whiteside 5. p., illetve Zidane 58. p. F-CSOPORT Marokkó—Lengyelor­szág 0—0 ★ Monterrey, 12 ezer né­ző V: Martinez (uruguayi) Ez lesz ma 20 óra: NSZK—Uru­guay (tv 19.50), 20 óra: Paraguay—Irak, 24 óra: Skócia—Dánia (tv 23.50). Megjegyzés: mára, azaz szerdára virradó­ra, lapzártánk után ját­szották az Anglia— Portugália mérkőzést, amelynek eredményé­ről csütörtöki szá­munkban tudósítunk. Jegyzőkönyv és bizonyítvány 15

Next