Népszava, 1986. július (114. évfolyam, 153–179. sz.)

1986-07-12 / 163. szám

NÉPSZAVA 1­986. JÚLIUS 12., SZOMBAT Sport A hét végén főszerephez jut a ló Díjugratás, díjlovaglás, ügető, fogathajtás A ló a hét végén főszerep­hez jut! Lényegében ez derül ki pénteken a Tattersalban tar­tott sajtótájékoztatón. Három, közeljövőben sorra kerülő esemény előkészüle­teiről, várható esélyeiről tá­jékoztatták az újságírókat. Dr. Burucs Balázs, a díjugra­­tó­ szakbizottság elnöke el­mondta, hogy július 17—20. között rendezik az országos díjugrató bajnokságot, ame­lyet a Kaposvári Mezőgazda­­sági Főiskola pályáján bo­nyolítanak le. A magyar ver­senyzők mellett a nyugatné­met Rajna-Pfalz­­tartomány válogatottja lép sorompóba. A magyarok 210 lovat ne­veztek és körülbelül 110 ver­senyző áll rajthoz. A verseny nehézségi fokát jellemzi, hogy amíg tavaly a nehéz­­osztályú díjugratásban csak 17-en, idén 25-en indulnak. Ez a verseny egyébként a vá­logatottak számára vizsgát jelent az EB-keret kialakítá­sát­ illetően. A sajtótájékoztatón meg­tudtuk, hogy a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola ko­rábban is megfelelő helyszí­ne volt az országos verse­nyeknek, s ahogy a létesít­mény fejlődik, egyre jobb kö­rülményeket biztosít a nem­zetközi versenyek számára. Az idén a több mint 200 ló mellett körülbelül 200 részt­vevőre is számítanak a ver­senyzőkkel, versenybírókkal, vezetőkkel együtt. Természe­tesen a főiskolán kívül kü­lönböző vállalatok segítenek anyagilag, s így minden bi­zonnyal a magas színvonalú verseny, megfelelő körülmé­nyek között zajlik majd le. A hét végén más lovasese­ményekre is sor kerül. Adi­­ligeten a Rozmaring Tsz lo­vaspályáján nemzetközi meg­hívásos díjlovaglóverseny lesz, amelyen az NDK, Cseh­szlovákia legjobbjai mellett nyolc hazai szakosztály és a vendéglátó Rozmaring Tsz versenyzői szállnak nyereg­be. A díjlovaglóverseny szombaton és vasárnap egy­aránt 9 órától 17 óráig tart és vasárnap sor kerül az úgynevezett zenés körver­senyre, amelyen mindenki egyénileg kialakított koreog­ráfiával és zenére „dolgozik” a lóval. Természetesen minden lo­vaseseményen különböző szó­rakoztató programokra is sor kerül, s nemcsak lovak, ha­nem kutyák és más kisálla­tok is főszerephez juthatnak. Az amatőrök, a lovasver­senyzők rajthoz állnak majd Hetény­egyházán a kettes fogathajtó magyar derbyjé­­ben, amikor is szombaton a maratonhajtásra, vasárnap pedig az akadályhajtásra ke­rül sor. A profiké viszont a Kerepesi úti pálya, ahol az ügető derbyt bonyolítják le, s ahol nem annyira a lovas, mint amennyire a ló válik főszereplővé. A Magyar Lóverseny Vál­lalat vasárnap délután három kiemelkedő műsorszámot bo­nyolít le a programban. Sor kerül a magyar ügetőderby­­re, a négyévesek nagydíjára és a Budapest Édesipari Ku­pára. A magyar ügetőderbyn hároméves lovak vesznek részt, hallottuk Tarsolyi Ger­gelytől, a Magyar Lóverseny Vállalat munkatársától.­­ A Budapest Édesipari Kupa pe­dig úgynevezett sprintver­seny, mindössze 1600 méter. A Magyar Lóverseny Válla­lat évenként húsz nagyver­senyt rendez, s erre a va­sárnapra ebből három esik. A magyar ügetőderbyn 2600 méter, a négyévesek nagydí­ján 3200 méter lesz a táv. A díjak is különlegesek: a verseny is nagy érdeklődésre tarthat számot. A Tattersalban, miközben a sajtótájékoztató tartott, kö­rülnéztem, több mint százan lovagoltak éppen. S ez csak egy hely, ahol a paripák lo­vasaikat várják. Mint kide­rült, a verseny további hely­színein mindenütt vannak a versenyzőkön kívül, szórako­zásból lovaglók és olyanok is, akik beiratkoztak a lovas­iskolákba. Nézőikre, mint ahogy az illetékesek mond­ták, nemigen számíthatnak, legfeljebb azok vesznek részt a lovasversenyeken, akik ér­dekeltek. Szülők, családta­gok, rokonok, barátok. De ők is több tízezren vannak. Csakúgy, mint a lovasok. Te­hát, a technikai sportok di­vatja idején azért nem marad magára v­a ló. Lepies György In­tertotó-előzetes Már utolsó előtti mérkőzését játssza szombaton az öt ma­gyar labdarúgócsapat az In­­tertotó Kupában. Eddig az V. Dózsa vette legjobban az akadályokat, négy találkozó­ból háromszor — otthonában — győzött, s mindössze egy­szer szenvedett vereséget idegenben az Admira Wa­­ckertől. A Ferencváros egy győzelmet és három veresé­get számlál, az MTK-VM pedig három döntetlennel és egy győzelemmel várja a to­vábbi két fordulót. A leg­kedvezőtlenebb helyzetben változatlanul a Siófoki Bá­nyász van, két hazaai dön­tetlen után egyszer Dániában, egyszer pedig a Balaton­­parti pályán vesztett. A ta­valyi UE­FA Kupa-döntős Videoton két vereség után saját pályáján megnyerte a harmadik mérkőzését, majd a múlt héten 2-2-t játszott a Rosenborggal. Mádi győzött­ Ahmilovszkaja előtt Pénteken az utolsó fordulót játszották a Cooptourist nem­zetközi női sakkversenyen Tapolcán. A végig vezető nyugatnémet Fischdick vá­ratlan vereséget szenvedett és a hajrában Mádl Ildikó és a szovjet Ahmilovszkaja megelőzte. A két azonos pontszámmal élen végzett sakkozónő között a Berger— Sonneborn számítás döntötte el a sorrendet, Mádl javára. A végeredmény: 1. Mádl Ildikó (H. Mereszjev SE) 7,5 pont, 2. Elena Ahmilovszkaja (Szovjetunió) 7,5, 3. Gisella Irischdick (NSZK) 7. Már csak a kupa­védő NDK veretlen Jászberényben a Lehel Ku­páért kiírt nemzetközi női ifjúsági röplabdatornán pén­teken befejeződtek a selejte­zők. Délelőtt nem kis megle­petésre az eddig nyeretlen holland válogatott 3—2 (8, 6, —6, —1, 6) ar­ányban le­győzte a veretlenül álló len­gyel csapatot, így a mezőny­ből már csak a kupavédő NDK veretlen. A győztes holland együttesből Boers­­ma, de Jong, de Wild játéka emelkedett ki, a lengyel vá­logatottból Szczipiorkowia és Matus teljesítménye ér­demel említést. Mi a helyzet az idegenlégiós magyar asztaliteniszezőkkel ? Azóta, hogy Jónyer István elsőként szerződött a hazai asztaliteniszezők közül kül­földi klubcsapathoz, meg­nőtt az érdeklődés a magyar játékosok iránt. A korábbi négyszeres világbajnok az őszi új szezonban változat­lanul a Bécs melletti Stocke­­rau bajnokcsapatát erősíti, s pénteken pont került Klam­­pár Tibor újabb szerződésé­re is. Az osztrák Langenlois és a Bp. Spartacus megegye­zett a válogatott játékos újabb egyéves, külföldi sze­repléséről, tehát a szomszé­dos ország bajnokságában folytatódik majd a két ma­gyar „vezette” együttes ver­sengése az elsőségért. Haza­tért viszont — ugyancsak Ausztriából — Gergely Gá­bor, aki a BVSC játékosa. A Szőnyi útról a jövő héten utazik az NSZK-ba Takács János, ő az első magyar ver­senyző a külföldiekkel erő­sített Bundesligában. Ugyan­csak nyugatnémet klubcsa­patban — de alsóbb osztály­ban — próbál szerencsét Bánlaki Zsolt, aki legutóbb a Ceglédi VSE-ben szerepelt. Három csapat százszázalékos A spanyolországi férfi kosár­labda-világbajnokságon be­fejeződtek a csoportmérkőzé­sek. Ezek során három válo­gatott, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Jugo­szlávia remekelt, pontvesz­teség nélkül végzett az élen. Kialakult az elődöntő me­zőnye. Két hatos csoport folytatja a küzdelmeket va­sárnap Barcelonában és Ovie­­dóban. A még nem közölt záró csoportselejtező mérkőzések: A-csoport: Brazília—Spa­nyolország 86—72 (44—37), Görögország—Dél-Korea 98—80 (53—38). B-csoport: Szovjetunió—Ausztrália 122—92 (45—46), Izrael—Ku­ba 88—78 (45—32). C-cso­port: NSZK—Kína 81—80 (46—41), Egyesült Államok— Olaszország 86—64 (40—25). D-csoport: Jugoszlávia—Ka­nada 83—80 (45—42). Csen Lung-csan nyerte a Világ Kupát Port-of-Spainben befejeződ­tek a 7. asztalitenisz Világ Kupa küzdelmei. Az elsősé­get és az ezzel 16 ezer dol­láros tiszteletdíjat a kínai Csen Lung-csan szerezte meg, miután a döntőben 3—1 (18, —12, 18, 15) arányban győzött honfitársa, az egyéni világbajnoki címet védő Csiang Csia-liang ellen. A vesztes sem utazik haza üres kézzel, mert 8 ezer dol­lárt kapott. A harmadik a dél-koreai Kim Wan lett (5500 dollárt vehetett fel), miután 2:0 (18, 16) arány­ban nyert a hongkongi Lo Csuen Csang ellen. Olasz „bunda ”? A Reuter jelentése szerint az Olasz Labdarúgó Szövet­ség vizsgálatot rendelt el a legutóbbi bajnoki küzdel­mek harminc mérkőzése kapcsán. Állítólag az I. és II. ligában akadtak „megbe­szélt” eredmények. A vádolt 12 csapat között az első li­gás FC Napoli, az argentin csillag, Diego Maradona csa­pata is ott szerepel. g:­fj. Az utóbbi évek Mun­­­­diai-sztárjairól írt ri- |­portkönyvéből, Ván­dor Kálmán: Gól | volt, gól nem volt... | című művéből, a 10-­­ es számú mez leg- | újabb Hőséről, az | argentin Diego Ma­radona ragyogó pá­lyafutásáról szóló | fejezetből közlünk­­ részleteket e hasá­bokon az elkövetke­­ző napokban. Tíz nap választotta el Ma­­radonát tizenhatodik szüle­tésnapjától, amikor elérke­­zettt a várva várt pillanat. Az Argentinos Juniors saját otthonában a Talleres Cor­doba csapatával mérkőzött, s a kispadon ott ült — éle­tében először! — Maradona is. Arcán feszült várakozás, szívében némi keserűség: já­tékos-pályafutása óta először nem vehette fel a 10-es szá­mú mezt... A hátán a 16-os szám virított, és ezt rossz kabalának tekintette. S per­sze, az sem volt közömbös akkor számára, hogy a ven­dégcsapat 1—0-ra vezetett.. . A második félidő 17. per­cében aztán ütött az óra: „Készülődj!” — röviden, tö­mören, csak ennyit szólt Montez edző. A kék-fehér csíkos mezben ajkát rágó fiatal gyerek abban a pilla­natban minden mást elfelej­tett. Csak arra gondolt, hogy az egyenlítő gólt neki kell lőnie! Nem sikerült... A Talleres azzal az első félidőbeli egyet­len kis góllal megnyerte a mérkőzést. De a közönség szívébe zárta a vesztes újon­cot. A hármas sípszó után a csalódottság hangjába taps is vegyült, de ez csak a le­hajtott fejjel levonuló kis Maradonának szólt. Másnap a lapok dicshim­nuszokat zengtek róla: „Új csillag Argentína egén”, „Pe­tével egyenrangú tehetség”, és még sok más, dél-ameri­kai hangnemben fogalmazott jelző, ami mind azt bizonyí­totta, hogy ha nem is góllal történt a bemutatkozása, de azért sikerült! A tizenhatos számú meztől a tízesig mindössze egy hét telt el. A következő forduló­ban ugyanis Maradona már kezdő ember volt a csapat­ban! S a babonásan tisztelt 10-es mezt vehette fel... Igaz, ezt már minimenedzse­re, Jorge Cysterszpiller in­tézte el, miután elmondta Montez edzőnek, hogy Die­go milyen nagyon hisz ebben a számban. Próba szerencse , gondolhatta az egyébként Maradona-hívő szakvezető, és így az „új csillag” teljes testi és lelki erejében fut­hatott ki a pályára. Nehéz idők jártak ekkor­tájt az argentin futballra. A világbajnokságra készülődött az ország, s szövetségi kapi­tánya, Cesar Luis Menotti a rutinos, összeszokott játéko­sok híve volt. Márpedig a la­pok hasábjain, ahogy múl­tak a fordulók, itt is, ott is egyre többet szerepelt Ma­radona neve. Sőt, egyesek a világbajnoki keretbe ajánlot­ták! S Menotti se nem vak, se nem süket. A negyvenfős keretbe­n tizenhatodik szü­letésnapján — meghívta Ma­­radonát is! A válogatott, már a kezdet kezdetén, elsőbbsé­get élvezett minden klubér­dekkel szemben. Ha a „so­vány” — ez volt Menotti be­ceneve a futballberkekben — valamit kért, azt egy hang ellenvetés nélkül megkapta. Jaj volt annak az egyesületi elnöknek, aki fel merte vet­ni, hogy tönkreteszi a klub­csapatokat az állandó edző­­táborozásokkal ... Ebben az időben még egy nagy tehetségű, fiatal labda­rúgót ajánlottak az argentin világbajnoki keretbe. Ramon Angel Diazt, aki mindössze egy évvel volt idősebb Ma­­radonánál, tizenhetedik élet­évében járt. „A Maradona— Diaz tandem a világbajnoki arany záloga” — írta a Bue­nos Aires-i El Grafiko, amely, szokása szerint, mindig jócs­kán előre járt tanácsaival. Javaslatát pontosan két évvel később fogadta meg Menotti, de akkor — 1979- ben — a junior világbajnok­ságon küldte pályára ezt a kettőst. Maradona a torna legjobb játékosa, Diaz pedig gólkirály lett! Gól volt, gól nem volt... (VI.) Maradonapol Kiküldött munkatársunk moszkvai telefonjelentése A Gyarmati-legénység újabb döntetlenje Navigare necesse est, azaz, hajózni szükséges . Szól a bölcs és igencsak ésszerű latin­­mondás. Fel kell fedez­ni magunk és mások számára a világot, egyáltalán fel kell fedezni egymást. A várhatóan kellemes szórakozás mellett minden bizonnyal ezek a gondolatok is megfor­dultak a szervező bizottság tagjainak a fejében, ami­­kor a sajtó munkatársait olyan neves személyiségek társaságában hívták meg sétahajókázásra a Moszkva folyón, mint Marat Gramov, a Szovjet Állami Testneve­lési és Sportbizottság enöke, valamint Ted Turner, a TBS tévétársaság tulajdonosa, a játékok szellemi atyja. A mintegy háromórás program­ban természetesen közvetlenebb hangvételű — írhatnám, hogy intim — kér­dések is elhangzottak, s mindegyikre készséges vá­laszt kaptak a tollforgatók. — Milyen a játékok vissz­hangja az Egyesült Államok­ban? — érdeklődött egy szovjet újságíró Turnertől. — Éppen most beszéltem az otthoniakkal, s mondha­tom,­­ nagyszerű. Néhhány szélsőségesen elfogult fórum van ugyan, de higgyék el, ezek minden mással kapcso­latban is így ítélkeznek. A Szovjetunió elleni kosárlab­da-mérkőzést például több millióan látták az államok­ban, de biztos vagyok ben­ne, hogy tegaláb ennyi néző­je volt Jackie Joyner vagy Szergej Bubka világrekord­jának is. " Az egyik amerikai lap azt írta, hogy Bubka doppin­golt, erről mi a véleménye? — szegezte a kérdést egy egyesült államokbeli kolléga Gramovhoz. — Az ilyesmit csupán rossz ízű szenzációhajhá­szásnak­­tartom­. Bubka pá­lyafutása alatt első alkalom­mal ugrott­­világrekordot ha­zai földön, viszont megtette ezt s ennek előtte már Angliá­ban, Franciaországban, Olaszországban, sőt, a ten­geren túlon is. S a dopping­vizsgálat még soha nem ho­zott számára kedvezőtlen eredményt... — Négy év múlva, az Egye­sült Államokban, nevezetesen Seattle-ben rendezik a Jó­akarat versenyekeet. Elkép­­zelhető-e, hogy a jövőben más ország is lehet házigaz­da? — kapta az újabb kér­dést Turner. — Az eredeti terv az volt, hogy csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok ver­senyzői mérik össze erejüket a versenyeken, de ez, sze­rencsére, mostanra megvál­tozott — válaszolta. — A rendezésbe azonban, úgy gondolom, helytelen lenne más országokat is bevonni. Egyéb­ként Seattle-be száz ország 5000 sportolóját vár­juk 1990-ben, s remélem, ha­sonlóan szívélyes és barátsá­gos lesz a légkör, mint itt, Moszkvában. Nos, víz után víz követke­zett, hiszen a délelőtti hajó­­kirándulás után délután az uszodába voltunk hivatalo­sak. Az eddig 3 pontos ma­gyar válogatott a 4 pontot gyűjtött amerikai együttessel szállt vízbe, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy most már maradéktalanul dicsér­hessük a pólósgárdát. A ta­lálkozó során egyetlenegy­szer sem vezetett az ellen­fél, az előző összecsapások­hoz képest nagyot javult Gyarmati-legénységgel szem­ben. A befejezés előtt né­hány másodperccel is a miénk volt a szélesebb mosoly. Ám Berguson ke­resztülhúzta számításainkat és bevette a kaput, így ala­kult ki a 8—8-as végered­mény, amellyel tulajdonkép­pen a mérkőzés kezdete előtt kiegyeztünk volna, most azonban siratjuk az elhullaj­­tott pontot. A monstre műsorban per­sze, este sem volt „álmaki­­maradás", az Olimpiai csar­nokban az ökölvívók léptek a kötelek közé. Egyébként, amikor Molnár Dániel rádió­riporter kollégámmal — az orosz nyelv nagy mesterével — a pazar létesítmény felé buszoztunk, felettébb érde­kes beszélgetésbe elegyed­tünk a gépkocsivezetővel. A sofőr még remekül emléke­zett Albert Flóriánra, a Fe­rencváros labdarúgócsapatá­ra, sőt, arra is, hogy az 1980-as olimpián egy magyar bokszoló, bizonyos Lévai a kubai Stevensonnal vívott nagy csatát. Aztán még hoz­zátette meglehetősen sajátos álláspontját, miszerint „a boksz az igazi sport”, mert itt előbb ütnek, és csak az­tán ölelkeznek. Késő este a hatodik párban szólították ringbe Váradi Jánost és ellenfelét, a ro­mantikusan dallamos nevű amerikai Anthony Arthur Johnsont. Három kiegyenlí­tett menet után izgatottan vártuk az eredményhirdetést, nem minden ok nélkül. Saj­nos, mint már oly sokszor ebben a sportágban, most sem állt ökölvívóink mellé a szerencse: a norvég vezető­bíró, Johnson karját emelte a magasba. Világbajnoki bronzérmesünk tehát elvér­zett — már az első forduló­ban. Bruckner Gábor Két Bátorfi a válogatottban Július 23—30. között a bel­giumi Leuvenben rendezik az idei ifjúsági és serdülő asztalitenisz Európa-bajnok­­ságot. A kontinens legjobb fiataljainak találkozójára már hosszabb ideje készül­nek a magyarok, jelenleg Dunaújvárosban gyakorol­nak, s itt történt meg pén­teken a csapat kijelölése. Amint Juhos József szakfel­ügyelő, az ifjúságiak kapitá­nya­ elmondta, 14 játékos vesz részt az EB-n, de egy kérdés még nyitott. Az ifjú­sági fiúkeretben öten ver­sengenek a négy helyért, a végleges kijelölés csak a kö­vetkező napokban történik meg. A válogatott egyik legna­gyobb reménysége Bátorfi Csilla, aki idén a felnőtt Európa-bajnokságon egyéni­ben és csapatban is arany­érmes volt. De ezúttal még egy Bátorfi lesz a csapatban, a fiú serdülők versenyében öccse, a 11 éves Zoltán, aki ugyancsak igen­ tehetséges játékos. A magyar csapatok: ifjú­sági fiú: Németh (Postás), Vitsek és Turbók (BVSC), Tihanyi (KSI) és Pigniczki (Bp. Spartacus) közül négy. Ifjúsági lány: Bátorfi (BSE), Nagy és Kahn (Sta­tisztika), Karádi (ESMTK). Serdülő fiú: Zsarnóczi és Bátorfi (BVSC), Holló (KSI). Serdülő leány: Wirth G., Wirth V. és Marosi (Statisz­tika). Ifi atlétikai vb1 Először randevúzik egymás­­sal­ a földkerekség ifjúsági atlétaelitje, Athénban, az Olimpiai Stadionban a jövő héten szerdától vasárnapig. A premierre 152 ország ne­vezett, s 2000 sportolóra számítanak a rendezők. A nagy részvétel azzal is ma­gyarázható, hogy a nemzet­közi szövetség a többségnek fizeti a repülőjegyét és a görögországi tartózkodását. Magyarország színeit 6 női és 13 férfi sportoló képvise­li, előbbieknél 18, utóbbiak­nál 19 év a felső korhatár. — Magas színvonalú ver­seny várható a görög fővá­rosban — mondta Sebő Atti­la, az utánpótlás vezető­edző­je. 15

Next