Népszava, 1986. szeptember (114. évfolyam, 205–230. sz.)

1986-09-11 / 214. szám

NÉPSZAVA 198­6. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Körkép az egészségügyi beruházásokról (Folytatás az 1. oldalról) Az egészségügyben terve­zett beruházások során az idősekre is gondoltak. Hajdú- Bihar számos községében eb­ben az évben öregek klubjai­nak sorát adják át. Szegeden jó ütemben ha­lad az Orvostudományi Egye­tem 410 ágyas klinikai tömb­jének építése. Igen sokan várják már, hogy elkészül­jön, átadásával sokat javul­nak majd a Dél-Alföld egész­ségügyi ellátásának körülmé­nyei. Az épület külsőre is nagyon szép lesz — felülné­­zetből a kórházak nemzetkö­zi jelzését, a H betűt rajzol­ták ki az egymáshoz kapcso­lódó, többszörösen is tagolt, két-, három-, illetve hétszin­tes épülettömbök. Környeze­te is ideális, hisz a Tisza partján, csendes, jó levegőjű helyen épül. A 410 ágyból 64 az általá­nos idegklinika része lesz, az elmeosztály 104 ágyat kap, 23 ágyat a gyermekpszichiát­ria és a gyermekneurológia hasznosít, az idegsebészetnek 32, az általános sebészetnek 64 ágy jut, és végre az orto­pédia is kap ágyakat, szintén 64-et. Az új épületben lesz még intenzív osztály, és trau­matológiai állomás, a műtő­ket pedig egy központi blokkban helyezik el. Ide ke­rül majd a központi röntgen­klinika is. A kivitelező DÉLÉP 1984 novemberében kezdett a kö­zel egymilliárdos 27 336 négy­zetméter alapterületű beru­házás megvalósításához. Az épület szerkezete már elké­szült, most a válaszfalak fel­húzása, a belső vakolás és a gépészeti alapvezetékek el­helyezése folyik. Az átadást 1987 szeptemberére tervezik. Ebben az esztendőben Veszprém megye tanácsai 310 millió forintot fordítanak az egészségügyi és szociális ellá­tás javítására. Három évvel ezelőtt kez­dődött el a legjelentősebb be­ruházás, a megyei kórház bővítésének második üteme, jelenleg a terep előkészítésé­nél, a közművek cseréjénél, az új út kiépítésénél tarta­nak. Az épület alapozását még az idén elkezdik. Az 1,2 milliárdos egészségügyi lé­tesítménnyel 402 újabb ágy­hoz jut majd a kórház. Ebben az ötéves tervben kétszer annyi pénz áll ren­delkezésre, hogy korszerű műszereket vehessenek, mint az előző tervidőszakban. A 26 millió forintnak majdnem a felét az ez évben átadásra kerülő műveseállomás felsze­relésére fordítják. Még a ta­vasszal átadták a megyeszék­helyen a 13 millió forintért létrehozott bőr- és nemi be­teg­gondozó intézetet. Farkasgyepün, a tüdő­gyógyintézetben még az idén átadják a nyolc orvoslakást. Most kezdenek itt hozzá a konyha bővítéséhez, s foly­tatják az épületek felújítását. A 146 személyes lesenceto­­maji szociális otthon 50 hellyel bővül, így sikerül a zsúfoltságot megszüntetni az intézményben. Már be kellett volna fejezni a nyírlaki szo­ciális otthon rekonstrukció­ját: 48 millió forintért telje­sen korszerűsítik az épületet. Műemlékjellegű épületet alakítanak át Dobán, hogy a szocioterápiás intézetben százzal több ágyat tudjanak elhelyezni. Ha ez év végére befejeződik a 84 millió fo­rintos rekonstrukció, az inté­zetben összesen 360-an kap­hatnak helyet. Ez évben hatvanmillió fo­rintot fordítanak a berhidai csecsemőotthon új épületére, ahol kétszáz gyereknek lesz majd helye. Pápán 70 millió forintba kerül az új szak­rendelő, amelynek költségeit részben a településfejlesztési hozzájárulásból teremtik elő. A tervek már elkészültek. Komárom megyében az egészségügyi ellátás egyik központja a megyeszékhely, Tatabánya, a másik Eszter­gom. A megyei egészségügyi beruházások is elsősorban ebben a két városban foly­nak. Tatabányán központi diag­nosztikai egységet is magá­ban foglaló pavilon épült. Bár az átadás 1984 decembe­rében történt, még mindig hiányoznak egyes technoló­giai berendezések a Medicor szállítási késedelme miatt. Szeptember 30-a a 2250 ada­gos konyhaépület átadásá­nak szerződés szerinti határ­ideje, de a munkák jelenlegi állása ezt kétségessé teszi: a­­ megyei tanács illetékese­­ több hónapos csúszással szá­mol. A februárban átadott porta és transzformátorház hiányosságainak pótlása sem történt meg mind a mai na­pig.1986—87-ben a megyei ta­nács pénzügyi lehetőségei meglehetősen szűkösek, csak a tervezést teszik lehetővé. Eszerint a megyei kórház pathológiai diagnosztikai épülettel bővülne. Ugyancsak tervezik kétszáz szociális ott­honi férőhely megteremtését, és szó van egy gyermekott­hon építéséről is. A gyulai megyei kórház se­bészeti szárnyának felújítása, valamint a békéscsabai kór­ház második ütemének meg­valósítása a jelen tervidőszak két nagy feladata Békés me­gyében az egészségügy terü­letén. A VII. ötéves terv so­rán mintegy 1 milliárd forin­tot fordítanak egészségügyi beruházásokra és felújítások­ra , ezen belül 700 millió forintot tesz ki a beruházás és mintegy 300 milliót a fel­újítás tervezett költsége. Kezdjük tehát a sort a gyu­lai megyei kórházzal, ahol a sebészeti szárny rekonstruk­ciója még az évtized elején kezdődött, és várhatóan az idén fejeződik be. Átadják a 260 ágyas sebészeti osztályt, a rekonstrukcióval együtt épül egy új mosoda, bővül a kórház hőközpontja. Mindez csaknem 400 millió forintba kerül. A békéscsabai kórház má­sodik ütemének megvalósí­tása a tervidőszak második felében kezdődik. Az elkép­zelések szerint létesül majd 264 sebészeti ágy, hozzá a diagnosztikai tömb. A leg­fontosabb elképzelések kö­zött szerepel az új békéscsa­bai mentőállomás felépítése. A gépek, műszerek beszerzé­sére 150 millió forintot kí­vánnak fordítani a megyé­ben. Békés megye lakosságának több mint 20 százaléka idős ember. Elsősorban a szerve­zett szociális gondoskodást kívánják fejleszteni. Bővítik a szociális otthont többek kö­zött Békésen, Mezőberény­­ben, Békéscsabán és Oros­házán. Az információs jelentésekben kérdezték A kedvezményes SZOT-üdülésről A közelmúltban az infor­mációs jelentésekben több közérdekű kérdés érintette a SZOT-üdülést. Ezekre a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgató­ságtól kértünk választ. Miért kevés a főszezoni jegy és a többgyermekes csa­ládos beutaló? (Magyar Ká­belművek, Pedagógusok Szakszervezete Zala megyei bizottsága) Előre kell bocsátani, hogy SZOT beutalással csak a fő­­idényi igények kisebb részét lehet kielégíteni. Szerencsé­re, a vállalati főszezoni be­utalók száma ennek több mint háromszorosa. SZOT- üdülés szempontjából csak a három nyári hónap számít főidénynek. Ilyenkor üdül­het az éves kedvezményes be­­utalási létszám több mint negyven százaléka, mintegy százhatvanezer személy. Kö­zülük huszonötezren iskolai, tízezren szakmunkástanuló üdülésben vehetnek részt, és csaknem negyvenezer gyer­mek a szüleivel együtt pi­henhet. Ha az említett há­rom gyermekcsoportot levon­juk a főszezoni létszámból, kiderül, hogy a főszezoni fel­nőtt beutaltak száma nyolc­vanötezer, vagyis az összes nyári lehetőség alig több mint a fele. Ami a kérdés másik felét, a többgyermekes beutalókat illeti, e téren is inkább a vál­lalati üdülés biztosít több le­hetőséget a nagycsaládosok számára. A SZOT a több gyermekesek részére az utób­bi évtizedben összesen tizen­hét összkomfortos, faházas üdülőtelepet létesített a Ba­laton mellett, valamint a Ba­konyban, a Dunakanyarban és Szilvásváradon. Sajnos, ebből az utolsó 1981-ben Szántódon nyílt meg. A jö­vőben valamit javul a hely­zet, ha Szegeden és Hajdú­szoboszlón — ahol kétgyere­keseket fogadnak —, vala­mint Egerben felépül a csa­ládos gyógyüdülő. Ez utób­biban már nemcsak két, ha­nem háromgyerekesek be­utalására is lesz mód. És re­méljük, hogy a tervidőszak végére a zalakarosi gyógy­üdülőhöz csatlakozva — an­nak konyhai és éttermi ka­pacitását figyelembe véve — nagycsaládos bungalótelep lé­tesülhet. Miért ad ki a SZOT a Vi­­segrád álló üdülőhajóra elő- és utóidényi beutalókat? (Lajtahansági Állami Gaz­daság) Az állóhajó a Margitszige­ten egyhetes csoportokban fogadja a vendégeket, két- és négyágyas hálófülkékben. A vidéki beutaltak között az 1963 óta működő hajószállo­da sokáig vonzó volt, mivel az egyhetes üdülés alatt nem­csak színházba, múzeumba jutottak el, hanem bevásá­roltak a fővárosban és sokan még a rokonaikat, barátaikat is meglátogatták. Persze, ha a beutalók nem jutottak el a vidéki alapszervezetekbe, va­lóban kevesebb igénylő mu­tatkozott. A jegyelhelyezés nehézségeivel kapcsolatos észrevételeket figyelembe­­véve azonban jövő évtől kezd­ve az üdülőhajón nem már­cius elejétől, hanem csak má­justól várják a beutaltakat. Miért számolnak fel a fe­kete-fehér kisképernyős Ju­­noszty televízió kölcsönzé­séért díjat az üdülőkben? (HVDSZ) A SZOT-üdülők nagy tár­salgóiban és az úgynevezett tv-szobákban van televízió Az idén ősszel már mintegy húsz üdülőben videóberende­zés is lesz. A vendégek kö­zött azonban mindig akad­nak olyanok, akik a szobá­jukban szeretnék nézni a te­levízió műsorát, ők kölcsö­nözhetnek kisképernyős ké­szüléket mindazon helyeken — új és korszerűsített üdü­lőkben —, ahol a szobákat központi antenna-csatlakozó­val is felszerelték. Ingyenes kölcsönzés esetén nyilván mindenki igényt tartana a ké­szülékre, ennyi tévét pedig érthetően nem tudnak meg­venni az üdülők. A kéthetes kölcsönzési díj jelenleg 250 forint. Miért nem kapnak távo­záskor úticsomagot a beutal­tak? (MÁV, K. O. F. Békés­csaba) A felnőtt üdültetésben — ahol a személyenkénti napi élelmezési nyersanyagnorma 46,50 forint — tavaly óta meg­szűnt a távozási hidegcsomag, amelynek az értékét az előző napokon használják fel. Meg kell jegyezni, hogy a zöld­ség- és gyümölcsárakat figye­lembe véve, igen nehéz vá­lasztékos, minőségi és meny­­nyiségi igényeket kielégítő étkezést biztosítani. Ezért az idén a vállalati üdülők dön­tő többsége már napi 50—52 forintot használt fel étkezés­re. A SZOT-üdülők ezt nem tehették meg, hiszen köti őket a normatív előírás. Emiatt a távozási úticsomag értéké­nek előzetes felhasználása is javította némileg az élelme­zési normát. A tapasztalatok szerint a konzervekből álló úticsomag nem is volt iga­zán kedvelt a beutaltak kö­zött, és a vendégek nagy ré­sze megértéssel fogadta an­nak elmaradását. Végezetül arról is tájékoz­tatjuk olvasóinkat, hogy az információs jelentések sze­rint a szakszervezeti tagság örömmel fogadta a bejelen­tést, miszerint a jövő évtől kezdve ismét két hetes lesz a családos beutalás. 7 Munkahelyi konfliktusok Ha meggyógyul az ember Egy kedves olvasónk azt fejtegeti hozzánk intézett leve­lében, hogy ha a dolgozó és vállalata valamilyen jog­vitába keveredik, és esetleg több fórumon is szemben állnak egymással, ebből önmagában még nem követ­kezik valamelyik fél rosszhiszeműsége. Elképzelhető, hogy kölcsönösen meg vannak győződve saját igazuk­ról, és „a bíróságok épp azért lettek kitalálva", hogy szakértelmükkel és tárgyilagosságukkal megnyugtatóan eldöntsék a vitás kérdéseket - írja. Mi sem gondoljuk másként, az esetek többségében valóban nem a presz­tízs, vagy éppen a másik fél érdekeinek kijátszása veze­ti a vitatkozókat, bár kétségtelen, hogy érdekeik - az adott ügyben - legtöbbször ellentétesek. Az Állatifehérje Takarmá­nyokat Előállító Vállalat és M. Ferenc lakatos-hegesztő sokáig húzódó munkaügyi vitájában is legföljebb erről az utóbbiról van szó, de az eljárásban nem fedezhetők fel bármelyik fél hátsó szándé­kára, rosszhiszeműségére uta­ló mozzanatok. Megszűnt a járadék M. Ferencet foglalkozási betegségéből kifolyólag 1978. március 1-től rokkantsági nyugdíjas állományba he­lyezték. A vállalat elismerte, hogy a dolgozó állapota a foglalkozási betegség folyo­mánya, s ezért önkéntesen kártérítési járadékot állapí­tott meg részére, melyet a Nyugdíjfolyósító Intézet út­ján fizetett. Nem is akármi­lyen összeget, hiszen 1980- ban, amikor a rokkant nyug­díjas a járadékának feleme­lését kérte, a munkaügyi bí­róság elutasította keresetét, mondván: a vállalat által folyósított járadék pótolja a a keresetveszteséget. Különös módon M. Ferenc állapotának javulásával kez­dődtek a bajok. A társada­lombiztosítási szerv — meg­állapítva, hogy a lakatos­hegesztő már nem rokkant, és ismét eredeti munkaköré­ben dolgozhat — a nyugellá­tás folyósítását 1981. ápri­lis 30-tól megszüntette. A vállalat ahelyett, hogy a dol­gozó személyi alapbérét, óra­bérét az időközben végbe­ment változásokra való te­kintettel rendezte volna — úgy próbálta keresetveszte­ségét kiegyenlíteni, hogy az órabérén felül havi 2790 fo­rint járadékot fizetett szá­mára. Három évvel később pedig arról értesítette M. Fe­rencet, hogy a járadék to­vábbi folyósítása helyett má­jus elsejével 2 forinttal fel­emeli az órabérét. Az intézkedés ellen a dol­gozó a munkaügyi döntőbi­zottsághoz fordult, rámutat­va, hogy ez a megoldás szá­mára kifejezetten hátrányos, a járadék elmaradását az órabér emelése korántsem pótolja, s így jelentős kára mutatkozik. A döntőbizott­ság az érvek súlya előtt meg­hajolva további 1,70 forint­tal emelte a lakatos órabérét, a járadék további folyósítá­sára irányuló kérelmét azon­ban elutasította. E határozat ellen mind a munkáltató, mind a dolgozó keresetet indított a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon. A vál­lalat álláspontja szerint az mdb a hatáskörébe nem tar­tozó kérdésben döntött, ami­kor felemelte M. Ferenc óra­bérét, a dolgozó pedig a já­radék folyósításának meg­szüntetését sérelmezte. A munkaügyi bíróság — így is fel lehet fogni — mindkét fél kérésének eleget tett. Ítéle­tében hatályon kívül helyez­te a döntőbizottság határo­zatának a munkabéremelésre vonatkozó részét, a pert e vo­natkozásban megszüntetve, s egyben kötelezte a vállalatot a havi 2790 forint járadék további folyósítására. T­ö­r­vény­ességi óvás A munkáltató fellebbezé­se nyomán ítélkező Fővárosi Bíróság részben megváltoz­tatta az elsőfokú bíróság íté­letét, nevezetesen a vállala­tot a jövőre nézve havi 1637 forint járadék, 1984. május 1-ig visszamenően pedig egy összegben 15 ezer 217 forint kártérítés megfizetésére kö­telezte. A járadék összegé­nek kiszámításánál azt vet­te figyelembe, mennyi lett volna M­ Ferenc elérhető át­lagkeresete 1981-ben, mennyi­re emelkedett volna az idő­közben történt bérfejleszté­sek folytán, s a kapott ered­ményt — levonva belőle a nyugdíjjárulékot — összeha­sonlította a dolgozó tényle­ges 1984-es keresetével. Talán nem is kell mondanunk, pon­tosan 1637 forint keresetvesz­teség mutatkozott. Az ítélet voltaképpen meg­felelt M. Ferenc érdekeinek, más kérdés, hogy egy idő után, az esetleges további bérfejlesztésekhez képest, is­mét keresetvesztesége jelent­kezett volna. A Legfelsőbb Bíróság elnöke azonban a jog­erős ítélet ellen törvényes­ségi óvást emelt, s az eljáró legfelsőbb bírósági tanács az óvást alaposnak találta. En­nek megfelelően a Fővárosi Bíróság ítéletét, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és új eljárásra, új határozat hozatalára utasítot­ta a munkaügyi bíróságot. Ne érje károsodás A legmagasabb bírói fó­rum határozatának indoklá­sából kiderül, mit kellett volna tennie a vállalatnak, amikor a dolgozó ismét mun­kaképessé vált, s mit kell tenniük általában a munkál­tatóknak hasonló esetekben. Az ugye magától értetődik, hogy az üzemi baleset követ­kezményeinek, vagy a foglal­kozási betegségnek az elmúl­tával a dolgozót újból alkal­mazniuk kell. (Az ismertetett jogvitában a vállalat ettől nem is zárkózott el.) Az újból való alkalmazás kötelezettsége azonban — húzza alá a határozat indok­lása — nem csupán azt je­lenti, hogy a munkáltató a dolgozót az eredeti munka­körében köteles foglalkoztat­ni; egyben olyan helyzetbe is kell hozni, mintha (a mun­káltatót terhelő) üzemi bal­eset vagy foglalkozási beteg­ség nem is érte volna. Más szóval M. Ferenc olyan sze­mélyi alapbérre jogosult, mintha nem is szenvedett volna foglalkozási betegség­ben, s ekkor — a járadékra való jogosultságának meg­szűnte ellenére — nem éri anyagi károsodás. Hogy ez forintban mennyit jelent, ezt tisztázzák (vagy talán már tisztázták is) a megismételt eljárásban. Kéri Tamás Szövegben és rajzban fővárosunkról kószálunk a régi Pesten „De jó lett volna akkoriban Pesten járni, amikor senki nem sietett, csak a lóvasút, a tavaszi séta nagy élmény volt, és esténként mindenki­nek volt ideje a hold állását megfigyelni” — írta Krúdy a század elején. Ma még ke­vesebb időnk van városné­ző sétákra, így aztán nem csoda, ha a mindennapi nagy rohanásban nem is vesszük észre, milyen gyönyörű, sok­színű, gazdag múltú fővá­rosban élünk. Egy francia költő írta, hogy meg kell tanulnunk vágya­kozni az után, ami a miénk. Ehhez azonban meg is kell ismernünk, amire vágyunk. De vajon ismerjük-e Buda­pestet? Ha belelapozunk Bú­za Péter és Sajdik Ferenc Kószálunk a régi Pesten cí­mű könyvébe, alighanem na­gyon sokan meglepődünk azon, mennyi mindent — ami érdekes, fontos, tanulságos — nem tudunk, vagy már el­felejtettük fővárosunk életé­ről, múltjáról. A szerzők — szövegben és rajzban — vé­gigkalauzolnak bennünket térben és időben a Kossuth tértől az Erzsébet hídig, il­letve a XVIII. századtól nap­jainkig. S ahogy a kíváncsi, nagy felkészültségű, vérbeli „idegenvezető” szerzőkkel egyre inkább belemerülünk az önfeledt barangolásba, fo­kozatosan fölfedezzük váro­sunkat, s lépésről lépésre nő ámulatunk, mi mellett ro­hantunk el eddig figyelmet­lenül, tudatlanul. Megelevenedik képzele­tünkben az egykori Neuge­bäude kaszárnya hatalmas épületmonstruma, amely a mai Kossuth tértől a Deák Ferenc utcáig húzódott, vagy a Tüköry család legendás sör­­főzője, a mai Vígszínház kör­nyékén, mellette a hajdan nagy népszerűségnek örven­dő Neue Welt mulatóval, ahol a múlt század közepén a táncosnők teljesen pucé­ran , pontosabban egy szál álarcban ropták a táncot. Megtudhatjuk, hogy az Or­szágház helyén állt Pest el­ső vízműve, s a Széchenyi ál­tal alapított Pesti Sétatér Társaság a mai Szabadság tér déli oldalán — a reform­korban még vad pusztaság volt — gyönyörű sétányt és parkot létesített. Már-már mesébe illő, hogy a Bazilika helyén állt az el­ső pesti „heccszínház”, ahol — meglehetősen bizarr ötlet alapján — felújították az ókori véres gladiátorviadalo­kat. Fény derül arra, hogy mit keresett — és fogyasz­tott! — a walesi herceg (a későbbi VII. Edward angol király) a volt király, a mai Majakovszkij utca 26. szám alatti pincében. Valószínűleg az is újdonság minden pesti számára, hogy a belvárosi telefonközpont helyén a szerviták temploma állt, s ebben temették el Pest utol­só remetéjét. Talán e néhány, véletlenül kiragadott példa is mutat­ja, valóban izgalmas szelle­mi kalandot jelent, ha Búza Péterrel és Sajdik Ferenc­cel tartunk közös múltidéző barangolásukon. A rendkí­vül élvezetes, szellemes stí­lusban megírt és illusztrált könyv feltárja előttünk gaz­dag, egyedülálló örökségün­ket i rányítja szemünket arra, amit látni és ismerni érdemes fővárosunk egy sajá­tos szeletének múltjából és jelenéből. Élményt nyújtó olvasmányról van szó, ezért ajánljuk minden fővárosun­kat szerető, azt megismerni vágyó olvasó figyelmébe, a Panoráma sorozatban meg­jelent kötetet. F.S. Tanüzlet kereskedelmi főiskolásoknak A hallgatók gyakorlati isme­reteinek bővítésére tanüzle­tet nyitott szerdán Szolnokon a Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Főiskola, valamint a Kunság Élelmiszer és Vegyi­áru Kereskedelmi Vállalat. A megyeszékhelyen régóta hiányolt Delikát jellegű üz­letben édességek, különböző kávék és kakaók, hazai és import italok, valamint kon­zervkülönlegességek kapha­tók. A kereskedelmi egység vezetésével kapcsolatos va­lamennyi teendőt — az áru­­beszerzéstől az árusításon át az elszámolásig — a leendő üzemmérnökök látják el. Az új bolttal együtt a főiskola már három hasonló üzletet működtet Szolnokon, keres­kedelmi vállalatokkal közö­sen.

Next