Népszava, 1986. október (114. évfolyam, 231–257. sz.)
1986-10-01 / 231. szám
2 Magyar vezetők üdvözlő távirata Kína nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke a következő üdvözlő táviratot küldte Li Hszien-niennek, a Kínai Népköztársaság elnökének és Csao Ce-jangnak, a kínai Államtanács elnökének: Tisztelt elvtársak! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a magunk nevében nemzeti ünnepük, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 37. évfordulója alkalmából szívélyes üdvözletünket küldjük Önöknek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és az egész kínai népnek. Az évfordulón sok sikert kívánunk az országukban folyó szocialista építőmunkához. Meggyőződésünk, hogy a kínai nép további kimagasló eredményeket ér el jólétének gyarapításában, szocialista vívmányainak továbbfejlesztésében, örömmel tölt el bennünket, hogy kapcsolataink az utóbbi időben az együttműködés minden területén eredményesen fejlődnek. Biztosak vagyunk benne, hogy sokoldalú kapcsolataink ápolása és továbbfejlesztése hozzájárul közös szocialista céljaink eléréséhez és a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához. További sikereket kívánunk önöknek és népüknek a Kínai Népköztársaság felvirágoztatásáért kifejtett erőfeszítéseikhez. Sarlós István, az Országgyűlés elnöke az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte Peng Csent, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának elnökét. Ugyancsak táviratban köszöntötte kínai partnerszervezetét a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt. Október elseje Kínában nemzeti ünnep, 1949-ben ezen a napon kiáltották ki a népköztársaságot. Ezzel betetőzték a hosszú, nagy küzdelmet, amelyet a kommunisták vezetésével vívtak a japán hódítók, a belső reakció és az imperializmus ellen. A felszabadulásban nem kis része volt annak, hogy a szovjet hadsereg kínai területen semmisítette meg a japán megszállók erős hadseregét. Ezután az amerikai támogatást élvező Csang Kai-sek-rendszerrel szemben vívott küzdelem során állt a kínai nép mellett a Szovjetunió és a többi szocialista ország. A népköztársaság kiváltása világtörténelmi esemény. A szocializmus eszmevilágának erői győztek a hatalmas keleti országban, amelynek akkor 600 millió lakosa volt. Nemcsak a belső reakció, a régi világ szenvedett vereséget, hanem a Kínát gyarmati kizsákmányolásra alkalmas területnek kezelő, sokszor megalázó imperialista hatalmak politikája is. Nagy lendülettel indult meg a fejlődés, a múltbeli örökség felszámolása, továbbra is barátságban a szocialista országokkal. A kezdeti sikereket fékezte, sőt, visszavetette az ideológiai torzulás, a valóságtól való elrugaszkodás, az ábrándok kergetése. Ezek útjelzői: a nagy ugrás, a kulturális forradalom. Mindez súlyos problémákat okozott magában a hatalmas országban, ugyanakkor Kína és a Szovjetunió, illetve más szocialista országok kapcsolatainak megromlásához vezetett. A torzulások felismerése után sikerrel folyik az ország modernizálása. Napjainkban jogos figyelmet kelt, hogy a milliárdos Kína a szocializmus útját járva, fejleszti a gazdasági, a társadalmi és a kulturális életet, és szakítva az elzárkózással, külkapcsolatait. Ennek során javulóban van viszonya a Szovjetunióval és általában a szocialista közösséggel, örvendetesen alakul hazánk és Kína kapcsolata is. Legutóbb a kínai kormány külügyminisztere járt hazánkban. Kifejezésre jutott, hogy érdekünk kapcsolataink építése, a tapasztalatcsere. Kölcsönös az érdeklődés a gazdasági életben megmutatkozó új jelenségek iránt is. Az évfordulón tisztelettel köszöntjük a kínai népet, sikereket kívánva a fejlődés reális útján. Kínai filmnapok Budapesten Kínai filmnapokat rendeznek Kína nemzeti ünnepe alkalmából, a Vörösmarty Filmszínházban. Az ünnepi eseményt a kedden megtartott díszelőadáson Port Ferenc, a Főmo igazgatója és Zhu Anhang, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete nyitotta meg. Szépvölgyi Zoltán Pekingben Kedden délelőtt Pekingbe érkezett Szépvölgyi Zoltán, a Budapest Főváros Tanácsának elnöke. A pekingi repülőtéren vendéglátója, Csen Hszi-tung, a kínai főváros polgármestere fogadta. Szépvölgyi Zoltán és az általa vezetett négy tagú fővárosi küldöttség egy hetet tölt Pekingben. (MTI) Nemzetközi hírek Olof Palotának, a februárban meggyilkolt svéd kormányfőnek ítélték oda az idei Albert Einstein-békedíjat.A Genfben a nukleáris és űrfegyverzetről folytatott, szovjet—amerikai tárgyalások keretében kedden ülést tartott az űrfegyverzettel foglalkozó csoport. Az amerikai nukleáris szabályozási hivatal elnöke, Lando Zech elismerőleg szólt az általa megtekintett szovjet erőművi blokkal üzemelő csehszlovákiai Buhunicében levő erőműről. A Mitsubishi japán nehézipari vállalat közös kutatást kíván kezdeni a massachusettsi Raytheon amerikai hadiipari konszernnel. Ez az első konkrét vállalati együttműködési szándék, azt követően, hogy Japán bejelentette csatlakozását az amerikai űrfegyverkezési programhoz. Franciaországban a legnagyobb szakszervezeti, központ, az Általános Munkásszövetség (C®T) dolgozói országos akciónapot rendeztek a közszolgálatban álló alkalmazottak támogatására. Elutasította az amerikai képviselőház Reagan elnök vétóját, amelyet a Dél-Afrika elleni gazdasági büntető szankciókról hozott törvénytervezet ellen emelt. A törvény azonban csak akkor léphet életbe, ha a szenátus is felülbírálja Reagan döntését. # A Szovjetunió segítséget nyújt Afganisztánnak 20 televíziós teléállomás felépítéséhez, jelentette a kabuli rádió. # Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államfője, október 2-án baráti látogatásra a Szovjetunióba utazik. # A PFSZ katonai parancsnoksága úgy döntött, hogy megszünteti a palesztin katonai jelenlétet Tunéziában. # A Közös Piac jövő év februárjáig meghosszabbította a közösségen kívülről származó, s a közösségi normánál nagyobb mértékben sugárszennyezett élelmiszerek behozatali tilalmát. Nem emelnek újra vádat Fabian Ver, a Fülöpszigeteki fegyveres erők volt vezérkari főnöke ellen, akit tavaly decemberben, még Marcos elnök idején mentettek fel a Benigno Aquino elleni gyilkosságban való bűnrészesség vádja alól. Afgán ellenforradalmárok vasárnap gépkocsiban elhelyezett, nagy erejű pokolgépet robbantottak fel egy kabuli iskola közelében. SZERDA, 1986. OKTÓBER 1. NÉPSZAVA Sevardnadze és Shultz sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) nősítette csúcstalálkozónak, hanem azt hangoztatta, hogy annak célja egy későbbi, az Egyesült Államok területén sorra kerülő csúcstalálkozó előkészítése. Shultz külügyminiszter szerint „remélik, hogy Gorbacsov amerikai látogatására még az idén sor kerülhet". A külügyminiszter, aki részletesebben szólt az izlandi találkozóról, közölte: napirendjén szerepelnek majd leszerelési kérdések, a kétoldalú kapcsolatok témái, regionális kérdések, valamint emberi jogokkal kapcsolatos problémák. Reagan azt mondatta, hogy az izlandi megbeszélésnek nem lesz célja megállapodások aláírása. Jelezte: ezekre Gorbacsov amerikai látogatása során kerülhetne sor. Schultz hozzáfűzte, hogy a két ország között néhány kérdésben „reményt keltően" haladnak a tárgyalások, s az esetleges megállapodások témái között jelölte meg a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről szóló szerződést. Az amerikai külügyminiszter a Fehér Házban megtartott sajtókonferenciáján közölte: egy brooklyni bíróság kedden délelőtt tárgyalást tartott Gennagyij Zaharov szovjet ENSZ-alkalmazott ügyében. Mint ismeretes, az amerikai hatóságok kémkedés címén emeltek vádat Zaharov ellen. A bíróság elejtette a vádat két vádpontban, a harmadik vádpontban elhalasztotta az ítéletet további ötéves próbaidőre. Zaharov haladéktalanul elhagyhatja az Egyesült Államok területét. Az amerikai külügyminiszter azt is közölte, hogy a szovjet hatóságok hozzájárultak a korábban szovjetellenes tevékenység miatt börtönbüntetésre ítélt, és jelenleg száműzetésben levő Jurij Orlov távozásához. Orlov feleségével együtt október első hetében hagyja el a Szovjetuniót. Reagan hozzáfűzte: véleménye szerint egyelőre még nem sikerült teljesen elhárítani a nézeteltéréseket a leszerelés néhány olyan kérdésében sem, amelyről biztató tárgyalások folynak. Azt is megállapította, a találkozóra nem kerülhetett volna sor, ha Nicholas Daniloff amerikai újságíró ügye nem rendeződött volna kellően. Schultz sajtókonferenciáján szó volt arról is, hogy az Egyesült Államokkorábban követelte a Szovjetunió New York-i ENSZ-képviselete 25 beosztottjának haladéktalan távozását az Egyesült Államok területéről. A külügyminiszter erről szólva kijelentette: a Szovjetunió ENSZ- képviseletének létszáma jelenleg azon a kereten alul van, amelyet az Egyesült Államok korábban meghatározott. Szovjet közlés szerint hangoztatta az amerikai külügyminiszter — az érintett személyek egy része a „normális rotáció” keretében elhagyta az Egyesült Államok területét, mások távozására vonatkozóam Washington meghosszabbította a korábban október 1-jére jelzett határidőt. A külügyminiszter szerint a kérdésről tárgyalások folytak, s ezeken a két fél megállapodásra jutott a szovjet ENSZ-képviselet kérdéséről. Eduard Sevardnadze New Yorkban megtartott sajtókonferenciáján kijelentette a munkatalálkozó gondolatát Gorbacsov javasolta Reagan elnöknek. A szovjet külügyminiszter aláhúzta: kifejezetten munkatalálkozót terveznek, s ezért választották Izland fővárosát, Reykjavíkot erre a célra, ahol nyugodt légkörben, „különösebb reklám nélkül, szűk körben” tudják megbeszélni a két ország közötti kérdéseket. Sevardnadze aláhúzta: a munkatalálkozóra azért van szükség, hogy ösztönzést adjanak a két ország között különböző szinten folyó tárgyalásoknak. A szovjet külügyminiszter megállapította, hogy a fő irányban, a hadászati támadó fegyverek, az űrfegyverek, a nukleáris fegyverek terén folytatódnak ugyan a tárgyalások — szakértői, sőt miniszteri szinten —, de az előrehaladás e téren nem kielégítő. Vannak azonban bizonyos lehetőségek, különböző javaslatok, variációk. A Szovjetunió például igen perspektivikus tervezeteket terjesztett elő az űrfegyverekkel, illetve a hadászati támadó fegyverekkel, valamint a közepes hatótávolságú fegyverekkel kapcsolatban is. Ezek a javaslatok kompromisszumokat foglalnak magukban. Azt sem lehet elmondani, hogy az amerikai fél által ezekben a kérdésekben, Mihail Gorbacsov ameminden ésszerűséget nélkülöznének. „Most alapvetően politikai döntésre van szükség, annak meghatározására, hogy milyen területen van egyetértés, s annak ösztönzésére, hogy előrehaladjunk a megállapodások előkészítésében. Mihail Gorbacsov amerikai látogatása idején alá lehet majd írni azokat a megállapodásokat, amelyek kidolgozásáról Reykjavíkban állapodhatnak meg” — hangoztatta egyebek között a szovjet külügyminiszter. Sevardnadze közölte: az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a szovjet ENSZ-képviselet létszámáról folytatódnak a tárgyalások, végleges döntést csak Reagan és Gorbacsov találkozója után hoznak. Az amerikai listán szereplő személyek közül hast-hét szovjet ENSZ-diplomata nem is tartózkodott már az Egyesült Államok területén, amikor az amerikai hatóságok távozásukat követelték — hangoztatta Sevardnadze, jelezve: a Szovjetunió nem foganatosít ellenintézkedéseket. Azzal kapcsolatban, hogy a szovjet hatóságok engedélyezik Jurij Orlov távozását a Szovjetunióból, Sevardnadze rámutatott: a Szovjetunió normális helyzetben minden probléma nélkül engedélyezi számos személy távozását az országból. Sevardnadze kijelentette: a Szovjetunió mindent meg kíván tenni a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása érdekében. Ennek a célnak szolgálatába állította tárgyalásait Washingtonban és New Yorkban, s ezt a célt szolgálja majd Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan izlandi talákozója is. Magyar felszólalás Bécsben Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Bécsben kedden folytatták munkájukat az európai biztonsági és együttműködési konferencia utótalálkozóját előkészítő találkozó résztvevői. A keddi ülésen Bulgária, az NDK,a Szovjetunió és Csehszlovákia küldöttsége javaslatot tett a november 4-én Bécsben megnyíló találkozó napirendjére, továbbá szervezeti és eljárási kérdéseire. A javaslatot Igor Andropov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője terjesztette elő. A helsinki folyamat 11 éve nemcsak a kormányok közötti együttműködést segítette elő: a kapcsolatok sokrétű rendszere szolgálja az utca emberének érdekeit, a megértést Európa és Észak-Amerika népei között. Többek között erről beszélt a bécsi találkozót előkészítő tanácskozáson Erdős André nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Gorbacsov a Jaruzelski találkozó Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden, Moszkvában találkozott Wojciech Jaruzelskivel, a LEMP KB első titkárával, a Lengyel Államtanács elnökével, aki hazautazóban rövid időre megállt a szovjet fővárosban. A két vezető megbeszélései a szívélyesség és a teljes kölcsönös megértés légkörében zajlottak. Jaruzelski még aznap továbbutazott hazájába. A lengyel államfő befejezte pekingi látogatását Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel Államtanács elnöke kedden befejezte Kínában tett munkalátogatását és hazautazott Pekingből. A lengyel vezető a kínai kormány vendége volt. Az elutazás előtt Csao Cejang a kínai kormány vendégházában vett búcsút Jaruzelskitől. Ez alkalommal elmondotta, hogy a rövid, de sikeres látogatás nagy fontosságú a két ország további együttműködése szempontjából. Értékelése szerint a kínai—lengyel tárgyalások hasznosak voltak. Jaruzelski gyümölcsözőnek nevezte pekingi munkalátogatását. Hangoztatta: mindkét ország óhaja a barátság és az együttműködés fejlesztése. A kínai vezetőkkel folytatott tárgyalások nyíltak, konkrétak voltak és a kezdeményező készség jellemezte őket. Lengyelország nagy fontosságot tulajdonít a lengyel—kínai kapcsolatoknak és bízik abban, hogy azok a különböző területeken tovább fejlődnek — mondotta a lengyel vezető. Kedden kormányközi kínai—lengyel kulturális és tudományos együttműködési megállapodást írtak alá Pekingben. Az aláírásnál jelen volt Csao Ce-jang és Wojciech Jaruzelski. Jaruzelski lengyelországi látogatásra hívta meg Hu Jao-pangot, Csao Ce-jangot és Li Hszien-nient, sütik a meghívást örömmel elfogadták. A kínai vezetők újabb, hivatalos látogatásra hívták meg Jaruzelskit a számára megfelelő időpontban. Csao Ce-jang megkérte a lengyel vezetőt, tolmácsolja Kínába szóló meghívását Zbigniew Messner miniszterelnöknek. Ezeket a meghívásokat a lengyel fél örömmel elfogadta — olvasható a pekingi sajtóközleményben. I áldozatok és gyilkosak Tárgyilagos szeretnék maradni, az olvasóra bízni az ítéletet. Biztosra veszem azonban: nem sikerül. De hiszen, nincs is jelentősége, mert az ítéletet már kimondták. Éppen ma negyven esztendeje. Néhány történet, sorstöredék jut az eszembe. Elmondom őket, így talán megóvom magunkat — magamat és olvasóimat — a túlzott elfogultságtól. Találkoztam egyszer egy fehér hajú asszonnyal. Ránctalan, szép arca fiatalnak mutatta. Koromfekete szeme mintha titkokat, mérhetetlen fájdalmat rejtene. A Moszkva melletti üzemben ő számolt be a szakszervezeti munkáról. Számok, százalékok, teljesítmények. Majd az emberekről való gondoskodás. Mondatai pontosak, tartalmasak, lényegretörőek voltak. De valahogy személytelenek. A többiek, kollégáim, szorgalmasan jegyezgettek. Belőlem, nem tudtam okot adni, egyszer csak kiveszett az érdeklődés a termelési eredmények iránt. Mikor véget ért a tájékoztató, arra kértem a fehér hajú asszonyt, szenteljen meg nekem néhány percet. Róla írnék szívesen, nem az üzemről. Kicsit várnom kellett rá. Ezt használta ki egyik munkatársa. Odalépett hozzám, s — nyilván segítő szándékkal — halkan megjegyezte: — Talán nem árt, ha tudja, Olga egyetlen éjszaka alatt őszült meg. Amikor értesült férje halálhíréről. Egy hétig voltak házasok. A többit már az asszonytól tudtam meg. Férjét, aki katonatiszt volt, elfogták a fasiszták. Koncentrációs táborba került. Úgy tudja, társaival együtt kitörtek és az üldöző SS-ek ölték meg. Soha saját jószántamból nem mentem el a múzeummá alakított, mementóként megőrzött koncentrációs táborokba. Néhány évvel később egy újságíró-küldöttség tagjaként azonban nem térhettem ki a mauthauseni kirándulás elől. Késő délután érkeztünk a láger bejáratához. Hűvös volt, süvített a szél. Mármár úgy látszott, a bezárt kapu nem nyílik meg előttünk, s mehetünk vissza a parkolóba, a buszhoz. Kísérőnk, az osztrák kormány sajtóhivatalának munkatársa azonban határozott volt. „Várnak minket" — jelentette ki, s valóban, már nyílt is a kisajtó. Rokonszenves, huszonéves fiatal lány fogadott barátságosan, s beljebb invitált. Rövid bemutatkozásából megtudtuk: történészként végzett. Szakdolgozatát a koncentrációs táborok létrejöttéről, működéséről, foglyainak összetételéről írta, s most itt dolgozik, részint kutatóként, részint szakavatott idegenvezetőként. Tény- és tárgyszerű tájékoztatóját nem érhette kifogás. Udvariasan hívta fel a figyelmünket a magyar vonatkozású dokumentumokra. Jártunk barakkról barakkra. Végigmentünk a múzeumon, a krematóriumon. Majd egy fallal övezett zárt térre értünk. Idegenvezetőnk egy emléktábla előtt állította meg csoportunkat. „Ezt a táblát — mondotta — azoknak a szovjet tiszteknek az emlékére állították, akik megszervezték és végre is hajtották a táborból való kitörésüket." Meglepődtünk. A lány hangjából először csendült ki érzelem. Indulat és talán tisztelet a hősöknek. „Nem volt esélyük, nyilván ők is tudták. Mégis, inkább szabadon akartak meghalni, mint megkínzott, megalázott foglyokként." Aztán még elmondta, hogy a tábori őrséget adó SS-ek előnyt adtak a szökevényeknek, majd, mint ők minősítették, 24 órás „nyúlvadászatot” rendeztek. Ekkor jutott eszembe Olga, a fehér hajú asszony. Ott volt az ő, akkor ugyancsak huszonéves hadnagy férje is a kitört tisztek között. Biztos hetvenes évek elején, amikor elkészült a Nyugat- Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás, a világ minden részéről odasereglettek az újságírók, hogy tudósítsanak az eseményről. Napokig kellett várni az amerikai nagykövet betegsége miatt. Senki nem tudott semmi biztosat, legkevésbé az aláírás időpontjáról, így hát javarészt beszélgetéssel, kollégiális ismerkedéssel töltöttük az időt. Nagyokat sétáltunk, néha leültünk egy kávé vagy egy sör mellé. Az egyik francia tudósító, az idősebbek közül való, mindig komor tekintettel, de rendkívül határozott léptekkel, felemelt fejjel rótta az utat. Egy este, vacsora utáni beszélgetés során megkérdeztük, miért olyan komor, hallgatag. Sokáig késett a válaszszák Majd, mint aki még nem döntött, megszólaljon-e, vagy sem, halkan, kicsit barátságtalanul ennyit mondott: „Ti túl fiatalok vagytok ahhoz, hogy ezt megérthessétek. Legfeljebb, ha gyerekek voltatok a háború idején." Aztán mégis ráállt, hogy elmondja a történetet. Talán a konyak is, amit rendeltünk, segített megoldani a nyelvét. Bár bevezető mondata után san hitt az életben. A megmaradás reménye adott neki is erőt. Hátha sikerül. Hátha nemcsak egyheti boldogság volt a sorsa széparcú asszonya oldalán.