Népszava, 1986. október (114. évfolyam, 231–257. sz.)

1986-10-10 / 239. szám

NÉPSZAVA 1986. OKTÓBER 10., PÉNTEK Sport A 25. órában S­okain és nem is ok nélkül, a labdarúgók Mundial-fiaskó­­jához hasonlították azt az „égést”, amelyet atlétáink „pro­dukáltak” az augusztus végi stuttgarti Európa-bajnokságon. Volt is sok hasonlóság a két szánalmas szereplés között... Az azonban mindenképpen különbség, hogy az atléták érté­kelő jelentése mindenképpen lényegretörő, s emellett nem csupán önkritikus, hanem keményen bíráló is. Még mielőtt a részletekbe is beavatnánk az érdeklődőket, annyit már elöl­járóban leszögezhetünk: ha ezen a jelentésen — hogy precí­zek legyünk, ha az ebben a jelentésben feltárt hibák megszün­tetésén­­ múlik ennek az alapsportágnak a jövője, akkor nyugodtak lehetünk, Stuttgart többet nem ismétlődhet meg! De lehet-e egy mégoly alapos jelentéstől ilyen nagy hordere­jű változást, változtatást elvárni?... Szeretnénk hinni, hogy igen. S most nézzünk néhány kiragadott részletet, hiszen a je­lentést közreadó távirati irodai híradás is ezt a kézenfekvő módszert választotta. Azt már elöljáróban leszögezik a je­lentés készítői, hogy az EB-n járt indokolatlanul népes, 24 fős csapatból mindössze 6 versenyző érte el épp a legjobbkor, vagyis ott, Stuttgartban az idei legjobbját. Ugyanennyien vannak — állapítják meg az illetékesek —, akiknek EB-rész­­vételét sem tudásszintjük, sem formájuk nem indokolta. S itt máris következhet első közbevetésünk: ha viharok után is, de nem ugyanazok adták annak idején áldásukat a „nagy” csapatra, a­kik most vitatják egyesek csapatba kerülé­sének jogosságát? Mert ilyen alapon ... Nos, a sportág veze­tőedzője nemrégiben kijelentette: ha szigorú a válogatás, ak­kor tulajdonképpen részt sem kellett volna vennünk az EB-n. Ezek után rögzíti az értékelés, hogy bár a szükséges ver­senyek az EB előtt rendelkezésre álltak, a versenyzők és az edzők ezekkel a lehetőségekkel ötletszerűen éltek, mert a szövetség szakvezetése a versenyeken való részvétel engedé­lyezésében és megkövetelésében mindvégig következetlen volt, s a gyakorlat eltért az elnökség által világosan meghatá­rozott alapelvektől. Kérdésünk ezzel kapcsolatban, hogy hol volt ez az alapelveket világosan meghatározó elnökség jú­niusban és júliusban? Szabadságon? Miért nem érvényesítette akaratát? Ki akadályozta meg ebben? Kellett az elvi gyakor­lat konfliktus felismeréséhez egy ekkora kudarc?! A jelek szerint az EB-értékelés citált része a vezetőedző, Bakai József felelősségét próbálja megállapítani, s ez nem csupán a fenti kitételből, hanem egy másik megfogalmazásból is világosan kiderül: a vezetőedző kiengedte a szakmai munka ellenőrzését és irányítását a kezéből, munkáját nem osztotta meg, nem kért, s így nem is kaphatott segítséget feladatai ellátásához. Nos, szó sincs arról, hogy visszanyúlnánk a rég­múlt időkig, nem azt firtatjuk, hogy azok közül, akik most bírálják, vajon hányan voltak az elnökség tagjai,­ amikor hajdanán kinevezték Bakait?... Nem, nem, erről szó sincs. Arról annál inkább, hogy a sportág jelenlegi vezetői közül bizony majd’ mindenki ugyanebben a pozícióban tevékeny­kedett már, amikor — hogy is mondjuk? — „leállították” a vezetőedzőt: a hasonlóan balsikerű, 1982-es athéni EB-t követően utasították, hogy ne szóljon bele a szakosztályok munkájába, ráadásul megszüntették a szakágvezetői rend­szert is, amely pedig biztosította, hogy az asszisztensek segít­ségével éppen azt tehette a kapitány, aminek hiányát most számon kérik tőle. Vagyis: ellenőrizhetett, irányíthatott, meg­oszthatta munkáját, segítséget kérhetett és kaphatott... De — egyedül maradt! Ahogy mondani szokás: minden mással egyetértünk! Azzal a megállapítással, hogy a magyar atléták küzdőszelleme gyen­ge; hiányzik az edzők önkritikája; túlértékelik saját teljesít­ményüket; olyan mértékben csökkent az élvonal létszáma, hogy hazai konkurencia jóformán nem is létezik; az egész sportágat a szétaprózottság jellemzi: az iskolákban csökkent az atlétikai mozgásanyag a testnevelési órákon, és rossz az átigazolási rendszer — nem lehet vitatkozni! Ezek — bármily szomorúak, de — tények. Az elnökség — elismerés érte — szokatlanul rövid határ­időt szab önmagának: december 31-ig le kell vonni a konzek­venciát, elő kell terjeszteni a javaslatot­­a változtatásokra, az esetleges személycserékre. Határozottan megnyugtató, hogy az elnökség saját személyi összetételét is revízió alá veszi. M­indennek ismeretében is csak önmagunkat tudjuk ismé­telni: szeretnénk hinni, hogy a 25. órában megfogalma­zódott jelentés egy új út kezdetét jelenti. Mit ne mondjunk, soha többet nem kell ilyesmit készíteni... Őszintén kívánjuk a magyar atlétikának! Serényi Péter Lengyel röplabdázók iga­zolását tervezi a Csepel SC. Reménykednek, tervük nem hiúsul meg, mint néhány hó­napja a Rába ETO elképze­lése: a győriek az ötvensze­res válogatott Dziubát kí­vánták megszerezni, siker­telenül. Korábban sem ment köny­­nyen ... 1937-­ben — sokadik neki­rugaszkodásra is — meghiú­sult a magyar jégkorongbaj­nokság terve. Az első mér­kőzéseket ugyan már leját­szották, de valamennyi csa­pat bojkottálta a bajnoksá­got a Ferencvárosban sze­replő kanadai Stapleford szerepeltetése miatt. Nem tudtak­­megegyezni, így az­tán berekesztették a küzdel­meket. Két évvel ezelőtt is jelentkezett egy tengerentúli játékos az FTC-ben, de né­hány edzés után kiderült, hogy idegenbe szakadt ha­zánkfia még mindig jobban ismeri a magyar nyelvet, mint­ a kanadai hokit.­­ Igazi „értékeket" pedig sehogy sem tudunk idehozni. Annyi az akadály szerződ­tetésük előtt, mint a 110 gá­ton —­­mérgelődött dr. Né­meth Ferenc kosárlabdaedző már évekkel ezelőtt. — Én már 1980-ban is idehozhat­tam volna néhány különle­ges képességgel megáldott amerikai kosarast — magyar átlagfizetésért! —, de nem engedélyezték. Valamivel később sport­­egyesületeink közgyűléseiken sorra iktatták be az új pon­tot az alapszabályba: a klubnak külföldi állampol­gár is tagja lehet. Jöttek is — például a lengyel kosara­sok Oroszlánytól Kecskemé­tig. A MAFC is csak ideig­­óráig bizonygatta, hogy a nagy nehézségek árán ide­csábított Pollard és Norris egyetemi hallgatónak érke­zik Budapestre. Kiderült: csak az osztrák szponzor cég támogatásával tudták szer­ződtetni a két — nem épp világklasszis — amerikait. A belga Marleen Ceyssens pedig egy pillanatig sem ta­gadta, hogy magyar edzőnő­je közvetítésével tanulni jött Tatabányára. Más kérdés, hogy a tanulópénzt nem ő fizette, hanem a magyar egyesület az odahaza mun­kanélküli kislánynak. Szóval, valahogy nincse­nek rendben a dolgok a Ma­gyarországra érkező idegen­­légiósok körül. Vajon, nem lenne helye — s fontos fel­adata is — néhány külföldi klasszisnak a magyar pá­lyákon — tucatjával kien­gedett élsportolóink pótlásá­ra? Az egyre sürgetőbben gör­bülő kérdőjel gyors rende­zést követel a sportvezetés­től! — Komlósi — Miért nincsenek idegenlégiósok — nálunk? Somogyi Jenő az MLSZ új elnöke A Magyar Labdarúgó Szö­vetség csütörtökön elnökségi ülést tartott. Megtárgyalta az MLSZ 1982—86. közötti idő­szakiban­­végzett munkájáról szóló jelentést, és ajánláso­kat tett a következő időszak teendőire. Az elnökség —te­kintettel az év hátralevő ré­szében időszerű új felada­tokra — az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökétől kérte a f­elmentését 1986. de­cember 31-ig szóló megbíza­tása alól. Az ülésen részt vett Tibor Tamás, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese, aki tudomásul vette a fel­mentés iránti kérelmet, és megköszönte az elnökség tagjainak négyéves tevé­kenységét. Felkérte őket ar­ra, hogy tapasztalataikat, tu­dásaikat továbbra is haszno­sítsák a magyar labdarúgás érdekében. Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sport­­hivatal elnöke az országos sportági szakszövetségek mű­ködésére vonatkozó szabá­lyok alapján 1988. december 31-ig terjedő időszakra meg­bízta Somogyi Jenőt, a Pan­nónia Szálloda és Vendéglá­tóipari Vállalat vezérigazga­tóját az MLSZ elnöki tiszt­ségének ellátásával. Felkérte, hogy a szövetség elnökségének kialakítására november 30-ig tegye meg a szükséges személyi és szer­vezeti javaslatokat, és a labdarúgósport fejlesztésére elhatározott tennivalók alap­ján kezdje meg az MLSZ programjának kidolgozását. A munka folyamatos ellátá­sa érdekében az MLSZ bi­zottságai és apparátusa te­endőiket továbbra is ellát­ják. (MTI) A nagyközönség számára talán a meglepetés erejével hat az ÁISH elnökének a döntése, de a zöld gyep környékén na­gyon is jól ismerik a Magyar­ Labdarúgó Szövetség újonnan kinevezett elnökét: évek óta az MTK-VM labdarúgó-szakosz­tályának elnöke. A „kerek bőr” világa mindig is vonzotta, s neki is jelentős szerepe van abban, hogy a Hungária körúti nagy múltú stadion lelátói újra megteltek. Kívánjuk, hogy a szövetségben jól válassza meg leendő munkatársait, s le­gyen mielőbb újra telt ház a Népstadionban is! Jó hangulat a nézőtéren, kemény csaták a szorítóban Megkezdődött a Nemzeti Sportcsarnokban - a ha­gyományos nagy boksz­csaták színhelyén - az idei országos ökölvívó­bajnokság. Mégpedig egy kicsit újszerűen. Már a sportcsarnok is megifjo­­dott köntösben fogadta a nézőket, a versenyzőket, a nagy sportcsarnok szorí­­tója mellett a színes szék­sorok, a virágok üdítően hatottak. Csakúgy, mint az, hogy végre a selejtező mérkőzéseknek is volt hangulatuk. Parkolási ne­hézségek voltak, a pénz­tár előtt hosszú sor kígyó­zott, és a lelátók is szé­pen megteltek - ha nem is zsúfolásig. S ezúttal nem tiszteletje­­gyeseikkel, ingyenjegyesek­kel, hanem fizető nézőikkel. Dőry Miklós, a szövetség fő­titkára elmondta, hogy ki­zárólag azoknak adtak tisz­teletjegyet, akik értékes dí­jakat ajánlottak fel a bajno­koknak. Maga a főtitkár a barátainak pénzért vásárolt ajándékjegyet. A legkönnyebb úgy, ha a bokszot szeretők áldoznak is az ökölvívásért. Jó példá­val járnak elöl a régi nagy versenyzők, akik néhányan, többek között Bednai, Szabó, 5—6000 forint értékű díjat ajánlottak fel a győztesek­nek. A szponzorok szintén támogatják a sportágat. A HungarHotels, a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt, a Mátraaljai Tsz, a Veszprémi Tejipari Vállalat hirdetéseik révén támogatóivá váltak a ma­­gyar,ököl­vívásnak.­­ Csütörtökön a páratlan súlycsoportokban (48 kg, 54 kg, 60 kg, 67 kg, 75 kg, 91 kg) dőlt el a továbbjutás. Pénteken a többi súlycso­portban lépnek szorítóba, míg szombaton a 24 elődön­tőt vívják, vasárnap délelőtt pedig megkezdődik a 12 fi­nálé. Újszerű volt egy kicsit az is, hogy a pontozóbíráikat nem szidták a nézők. Ért­hető, hiszen a legnevesebb magyar szakemberek — kö­zöttük Sermer György — ül­tek a pontozói székekben és szakértelmükhöz, pártatlan­ságukhoz kétség sem férhe­tett. Pedig volt néhány olyan mérkőzés, ahol elég nehéz volt a döntés. Például az 54 kilogramosoknál a paksi Ka­locsai és a honvédos Csik rettenetesen nagy csatát ví­vott. Az est nagy mérkőzé­se azonban a Zámbó—Gön­czi összecsapás volt, amely­nek a papírforma szerint a korábbi válogatott, Gönczi volt az esélyese. Zámbó Gá­bor (Haladás) a kecskeméti Gönczit már az 5. másod­percben padlóra küldte, és az első menetben még egy­szer rászámoltak Gönczire. A második menetben feje­lésért intették meg a kecs­keméti fiút, és talán csak a harmadik menetben bizo­nyult jobbnak Gönczi ellen­felénél. A válogatottak közül ezen a napon Füzesy Zol­tán, Hranek Sándor, Alvics Gyula lépett még szorítóba. Talán érdekesség, hogy a TSC Berlin nagy nemzetközi tornájára betegség miatt nem utazott Molnár Tibor (Oroszlány), és Lévai István (II. Dózsa) már egészséges, és a bajnoki címért ők is harcba szállnak. Ez persze, nem újszerű. Lepies György Zámbó (balról) megérdemelten, egyhangú pontozással győzött Gönczi ellen Fejér Gábor felvétele Kedden Szuper Liga-mérkőzés Panaszkodik Horváth Tibor, az asztalitenisz-szövetség fő­titkára, hogy az európai unió nem elég körültekintően állí­totta össze az őszi nemzet­közi programot. A hét végén kupaforduló lesz a BEK-ben és az ETTU Kupában, s a jövő hét első felében már a Szuper Liga-találkozók hív­ják asztalhoz a versenyzőket. — Válogatottjaink közül szombaton többen külföldön szerepelnek, s egyrészt jó já­ték, másrészt az utazás ala­posan igénybe veszi vala­­mennyiüket — említette a főtitkár. — Így a magyar vá­logatottak közül Klampár Ausztriából, Kriston Bel­giumból, Bátorfi és Urbán Görögországból tér haza. Hétfőre azonban már min­denki együtt lesz, s azonnal utazik Kaposvárra, ahol ked­den 17 órakor kezdődik a csehszlovákok elleni Szuper Liga-mérkőzés. Tegnap megérkezett a csehszlovákok értesítése csa­patuk összeállításáról. Három férfi­ (Pansky, Grman és Ceceva), s két női (Hracho­­va, Safarova) játékos érke­zik hétfőn kora reggel a Fe­rihegyi repülőtérre. Ismerve a csehszlovákok jelenlegi rangsorát, ez a legerősebb együttesük. A magyar keretnek Klam­pár, Kriston, Harczi, Bátorfi és Urbán a tagja. Rövid hírek : Leningrádban tegnap folytatás nélkül döntetlennel ért véget a 24. játszma, így Garri Kaszparov 12,5—11,5 arányban nyerte a sak­kvilág­­bajnoki döntő visszavágóját.­­ A Magyar Olimpiai Bi­zottság is támogatja a Ma­gyar Rádió és a Képes 7 kez­deményezését, amely az ar­ra rászoruló sportolókat­ kí­­vánja segíteni. Felajánlja mindennemű segítő együtt­működését, s egyidejűleg első hozzájárulásként intéz­kedett 50 ezer forint átuta­lásáról.­­ Az olimpiai ötpróba szombatra meghirdetett bu­dapesti kerékpáros próbája technikai okok miatt elma­rad, az eseményt későbbi idő­pontban rendezik meg. 0 A férfikosárlabdázók Koracs Kupájában a Video­ton, bár vereséget szenvedett Törökországban a Cukurova Sanay együttesétől 90—82 arányban, összesítésben 175— 165-tel továbbjutott. 0 A magyarok elleni Eu­­rópa-bajnoki selejtezőre­­ké­szülő holland labdarúgó-vá­logatott felkészülési találko­zón 3—1 arányban győzte le „testvércsapatát”, az olim­piai gárdát. „Dobogón”a Tisza Cipőgyár A martfűi Tisza Cipőgyár­ban — az ország legnagyobb cipőgyárában — ülésezett a SZOT Testnevelési és Sport­­bizottsága. Szalai Szilárd, a vállalati szakszervezeti bi­zottság titkára, valamint Makó Gábor, a vállalat fő­könyvelője, s a Tisza Cipő Sportegyesület társadalmi el­nöke tájékoztatta a bizottság tagjait a gyár tömegsport­életéről, a munkahelyi olim­pia eseményeiről, az egyes szakosztályok, sportágak munkájáról, a megyei és or­szágos rendezvényeken elért eredményekről. A sportbizottság tagjai, a hallottak és a látottak alap­ján joggal állapíthatták meg: a martfűi Tisza Cipőgyárban versenyszerű tömegsport fo­lyik, a vállalati tömegsport­élet nem rendezvénycentri­kus, megvannak a kötetlen lehetőségek az állandó spor­tolásra. Értékelésük alapján a gyár dobogós helyen vég­zett. Dr. Eperjesi László, a bi­zottság titkára, a SZOT Test­­nevelési és Sportosztályának vezetője zárszavában felhív­ta a gyár sportéletének irá­nyítóit, szervezőit; az ered­mények arra kötelezik a Ti­sza Cipő Sportegyesületet, hogy tovább keressék a lehe­tőségeket arra, hogy a dolgo­zók életmódját, szemléletét hatékonyabban formálják, s minél több embert nyerjenek meg a rendszeres testedzés­nek, a munkahelyi testneve­lésnek. 15 A TAURUS GUMIGYÁR, VÁC budapesti gyáregysége , .w­­ i ,, _. Magas kereseti lehetőség. (Budapest IX., Lenhossek u. 3.) Könnyű, tiszta munka, ötnapos munkahét. felvesz és betanít gumiipari munkára Vidékieknek utazási kedvezmény. Ifi ÁlofráuA* hatástaM Az 50 km-en túl lakók részére 200 Ft/fő 18. életévet betöltött térítésért albérleti szállást biztosítunk, férfi és női dolgozókat. Házaspároknak külön szoba, két és három műszakos munkakörbe. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. FELVESZÜNK TOVÁBBÁ napi bejárást vállaló lakatos, villanyszerelő, csőszerelő, esztergályos szakmunkásokat JELENTKEZNI LEHET: személyesen, írásban vagy telefonon a gyár munkaügyi osztályán, Budapest IX., Lenhossék u. 3. Telefon: 341-682.

Next