Népszava, 1986. november (114. évfolyam, 258–281. sz.)
1986-11-20 / 273. szám
4 Transelektro — 1986 Kereskedőházi vagy ahhoz hasonló Nem kevés kétkedés fogadta a gazdasági szakemberek körében a magyar kereskedőházak létrehozásának gondolatát, s nem is alaptalanul, hiszen a magyar gazdaság nem képes biztosítani működésükhöz azokat a feltételeket, amelyek Japánban oly sikeressé tették e szervezeteket. Hiányzik például az a fejlett hírközlő rendszer, amely a gyors, rugalmas piaci tevékenység egyik alapvető tényezője, és hiányzik mindenekelőtt az a tőkeerő, az a rugalmas banki háttér, amely pedig a vállalkozásokhoz, illetve az azokban való anyagi részvételhez nélkülözhetetlen. Cyökeres változások Mindezek ellenére négy magyar vállalat másfél éve jogosítványt kapott arra, hogy kereskedőházként működjék tovább, s kaptak hozzá bizonyos kedvezményeket is, bár jóval szerényebb tőkével kezdhettek, mint amekkorát eredeti elképzeléseikben számításba vettek. Mindenesetre másfél esztendő már elég hosszú idő arra, hogy megvizsgáljuk, mire jutott, mennyire hasonlít ma egy igazi kereskedőházhoz a japán módszerek itteni meghonosítására a legelsők között vállalkozott Transelektro. — Az idén tíz hónap alatt volt annyi keményvaluta-bevételünk, mint tavaly összesen — mondja Kertész Pál vezérigazgató. — Október 31-én éppen 97,8 millió dollárnál tartottunk, és számításaink szerint az év végéig a konvertibilis exportunk 110 millió dollár fölött lesz. — De nemcsak ezért tartom sikeresnek ezt az esztendőt — folytatja —, hanem azért is, mert az idén az év legeleje óta egyenletes volt a kivitel. Tavaly az éves forgalom több mint 40 százaléka az utolsó negyedévre jutott, óriási hajrával tudtuk csak teljesíteni elképzeléseinket, most viszont minden egyes negyedév teljesítménye az éves terv egynegyede körül alakult. Szeptember végéig a szocialista és a tőkés exportból egyaránt kiment az éves mennyiség 76 százaléka, s azóta is tartani tudjuk az egyenletes ütemet: az első tíz hónap után 83— 84 százaléknál tartottunk. Ez lehetővé teszi, hogy nyugodt tempóban, kapkodás nélkül zárjuk majd az évet. — Mi hozta az egyik évről a másikra ezt a gyökeres változást? Egyáltalán, mint csinál másképp a Transelektro, mint azelőtt? — Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy ez nem egyedül a Transelektro eredménye, hanem ott van mögötte annak a több mint nyolcvan iparvállalatnak a jobb teljesítménye is, amelyeknek a termékeit mi külföldön értékesítjük. Tehát közös munkáról van szó. A mi szerepünk ebben egyrészt az, hogy az ipar teljesítményéhez a rajtunk múló feltételeket, tehát például az importot kellő időben biztosítottuk, másrészt az, ami már kereskedőházi tevékenységnek mondható, hogy saját tőkénkkel is segítettük a pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatokat az új exportárualapok megteremtésében. A kereskedőházi tevékenység lényegét a Transelektrónál abban látják, hogy egyes témákat, üzleti lehetőségeket másképpen, komplexebb szemlélettel kell megközelíteni, mint eddig. Ez talán leginkább az iparvállalatok műszaki fejlesztési nehézségeinek kezeléséből tűnik ki. — A mi ipari hátterünk alapvetően jónak, szilárdnak tekinthető — magyarázza Kertész Pál. — Viszont nincs pénzük a vállalatoknak, évek óta nem megy úgy a műszaki fejlesztés, ahogyan kellene. Kevés új termék születik. Talán szerencsénk, hogy a mi területünkön, például az energetikában a világfejlődés nem olyan rohamos, mint másutt, és így a lemaradásunk sem olyan nyilvánvaló. Viszonylag versenyképesek vagyunk a legtöbb hagyományos termékcsoportunkban. Az energetikai, erőművi berendezésekre, illetve vállalkozásokra félmilliárd dollár fölötti ajánlataink futnak jelenleg, s ezekből 100 millió dollárra már meg is kötöttük az üzletet. Sikeres exportcikkeink az elektromos háztartási készülékek, a motorok, a kábelek, de például a transzformátorok és a nagyfeszültségű kapcsolók versenyképessége nem kielégítő, annak ellenére, hogy a fejlesztést licencvásárlással is segítettük. A vezérigazgató tehát mégsem teljesen elégedett. A kemény valutát hozó export több mint 10 százalékos növelése önmagában szép eredmény, de nehéz lenne megmondani, mennyi üzlet, mennyi export maradt el azért, mert az iparnak nem volt elég gyártókapacitása, vagy mert egy-egy termék korszerűsítése nem történt meg időben. — Tudjuk, hogy az elmaradt fejlesztések egyúttal elmaradt bevételeket is jelentenek — mondja Kertész Pál. — Az iparvállalatok tőkehiánya azzal jár, hogy nem tudják kicserélni elhasználódott gépeiket, s egyre nehezebben teljesíthetik a minőségi követelményeket. A pénzszűke okozza azt is, hogy nem helyezhetnek üzemibe újabb gyártósorokat, nem tudják bővíteni a sikeres, külföldön megfelelő áron eladható termékek gyártókapacitását. Tulajdonképpen ezeken a pontokon jön a mi kereskedőházi szerepünk: az, hogy a mi tőkénk megengedte szűk keretek között segítsük erről a holtpontról kimozdulni az ipart. Növekszenek az exportesélyek A kereskedőház — egyebek mellett — éppen abban különbözik a hagyományos külkereskedelmi vállalattól, hogy nemcsak vesz és elad, hanem kezdeményezője, szervezője és — saját pénzével, saját kockázatára —a résztvevője egy sor üzleti vállalkozásnak. Piaci információkkal, elgondolásokkal és tőkéjével is elősegíti, hogy az ipar azt gyártsa, amit jó esélye van el is adni a külföldi piacokon. — A Transelektro egyik legnagyobb üzleti vállalkozása jelenleg egy törökországi 150 megawattos széntüzelésű hőerőmű megépítése, amelyre nemzetközi konzorcium élén neveztünk be a versenytárgyalásra — tájékoztat a vezérigazgató. Az összesen 100 millió dolláros vállalkozásból 40 millió dollárt tesznek ki a magyar szállítások, de a többi hatvanért is mi felelünk. A konzorcium nem magyar résztvevői a Mitsubishi, a Siemens, a Kraftwerk Union, valamint török építővállalatok. A kereskedőház első másfél esztendeje alatt számos olyan vállalkozás részese lett, amelyek a magyar export esélyeit növelik. A már eddig is nagy nemzetközi sikert aratott —immár a világ nyolc országában működő — Heller—Forgó-hűtőtornyok száraz hűtési eljárásának továbbfejlesztésére, az Energiagazdálkodási Intézetnél 20 millió forintot fektetett be. Saját tőkével szállt be például az ELCO villamos készülékek és szerelési anyagok gyárának az úgynevezett kisautomaták konvertibilis exportját növelő fejlesztésébe, ugyancsak az export bővítésére segítette hozzá a saját pénzével új termelő gépek vásárlásához a fénycső- és lámpatesteket gyártó TALUX szövetkezetét, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetnél pedig 2 millió forinttal segíti új típusú háztartási kávéfőzők kifejlesztését és tőkés exportját. És egy másfajta vállalkozás : a Transelektro szikraforgácsoló gépet vásárolt, s azt lízingbe — bérbe — adta a Kaposvári Villamossági Gyárnak az úgynevezett sorkapcsolók gyártásának és exportjának felfuttatása végett. A folyamat nem állt meg . A kereskedőházi szemlélet alapvető változásokat indított el a Transelektrónál — állapítja meg Kertész Pál. — Sok még a gondunk is. Például az, hogy a mi hírközlési rendszerünk miatt nem lehetünk olyan gyorsak, mint a japánok. De legalább már tudjuk, hogy lassúbbak vagyunk. És azért, tudjuk az erőnket is. Felvállaljuk az iparvállalatok kezdeményezéseit. De csak azokat, amelyekben üzleti fantázia van. Minden üzletre ráhajtunk, kereskedni és keresni akarunk. A tőkénk adta kereteken belül készek vagyunk a vállalkozásra. — De ezek a keretek meglehetősen szűkösek... — Igen. De a szűkös eszközökkel is bizonyítani kell a kereskedőház létjogosultságát. Azt, hogy lehet eredményeket elérni. És a folyamat nem állt meg. Keressük a lehetőséget, hogy további tőkére tegyünk szert. Bízunk abban, hogy a bankrendszer fejlődése, a kereskedelmi bankok létrejötte ebben is kínál majd lehetőségeket. A Transelektro eredetileg másfél milliárd forintos kereskedelmi tőkével tervezte a kereskedőház megindítását. A valóságban ennek alig az ötödével rendelkezik, így alább kellett adni a célokat is. Talán érdemes lenne megvizsgálni, nem lenne-e célszerű tőkéjét más forrásokkal, például banki, iparvállalati tőke részvételével bővíteni. Nemcsak azért, mert a japán kereskedőházak óriási tőkéje éppen ily módon jött össze, hanem azért is, mert az első másfél év tapasztalatai ígéretes változásokat mutatnak. Olyan utat, amelyen érdemes lehet továbbhaladni. Akár nagyobb léptékben is. Franek Tibor ■ Gemünden. Óránként 345 kilométeres sebességet ért el a következő évtized nyugatnémet szupervonatának, prototípusa legújabb próbafutása során. ■ Brüsszel. A 70-es évek elején kezdődött túltermelési válság miatt a gazdasági közösség kohóipara az eredetileg évi 168 millió tonna termelési kapacitásából 32 millió tonnányit leépített, és 800 Világgazdaság ezer munkahelyből 400 ezret megszüntetett. Ennek ellenére jelenleg, s előreláthatólag még 1990-ig, 20—25 millió tonna túltermelés mutatkozik. ■ Washington: Valóságos pánik söpört végig kedden a New York-i értéktőzsdén, egy tőzsdei botrány miatt. A részvények árfolyama több mint 43 ponttal esett — ez a tőzsde életében a negyedik legnagyobb áresés. Az ügy előzménye az, hogy a tőzsdei hatóságok a hét végén bejelentették: vizsgálatot indítottak az amerikai üzleti élet egyik legnagyobb spekulánsa, Iván Boesky ellen, aki beépített emberei révén előzetes tudomást szerzett különböző várható nagyszabású vállalkozásokról. CSÜTÖRTÖK, 1986. NOVEMBER 20. NÉPSZAVA A tatai szőnyeggyár minden harmadik négyzetméter szőnyegét exportálja. A doláreszámolású skivitel ebben az évben is növekedett, a rubelelszámolású piacokon pedig megtízszereződött az eladás a tavalyihoz képest MTI Fotó : Kiss G. Péter felvételei Milliárdok a gyógyszeripari innovációra (Folytatás az 1. oldalról) Mában a három gyártási ág termelése 1,8-szeresére emelkedett, exportja pedig 1985- ben 51 százalékkal volt magasabb, mint 1980-ban. A VII. ötéves szerv a termelés újabb 70 százalékos növelését, a szocialista export 40 százalékos bővítését irányozza elő, a kemény valutát hozó kivitelben pedig több mint kétszeres növekedéssel számol. A belföldi értékesítés 1990-ben várhatóan másfélszerese lesz a tavalyinak. A szakemberek úgynevezett kutatásintenzív húzóágazatnak minősítik e három gyártási ágat, amely egyértelműen kiemelt fejlesztést igényel. Ennek megfelelően a központi gazdaságfejlesztési program — központi és vállalati forrásokból — az originális (eredeti) gyógyszerkutatás fejlesztésére több mint 2,5 milliárd forintot, a növényvédő szerek kutatására és fejlesztésére több mint 1 milliárd forintot, az intermedier-gyártás fejlesztésére pedig több mint 500 millió forintot irányoz elő. Az utóbbit — egyebek mellett — az is indokolja, hogy intermedierek importjára jelenleg évente 80—100 millió dollárt kell kiadni, ráadásul ezek többnyire stratégiai cikkek, amelyeknek a gyártástechnológiáját külföldről vagy egyáltalán nem, vagy csak igen drágán lehet megszerezni. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy a VII. ötéves terv időszakára esedékes kutatások megkezdődtek, de azok anyagi hátterének rendezése elhúzódott, a kutatásokhoz és fejlesztésekhez szükséges tőkés import kérdése pedig még egyáltalán nem megoldott, s ez a program egészének sikerét is veszélyeztetheti. Szóba kerültek a magyar gyógyszerexport problémái is: míg a szocialista országokba szinte kizárólag kész gyógyszereket szállítunk, a kemény valutát hozó exportnak mindössze 13 százaléka kész gyógyszer, amit zömében a fejlődő országokban adnak el, vitatható jövedelmezőséggel. A tőkés export többi része hatóanyag, aminek az ára a külföldi patikai gyógyszerárak alig 1,2 százaléka. A gyógyszergyárak törekednek arra, hogy a nyereség eddiginél nagyobb részét szerezzék meg a jövőben. Már eredményeket hozott a Kőbányai Gyógyszerárugyár és a japán Takeda együttműködése: a Cavintonért a Takeda nemcsak a hatóanyagot, hanem a forgalom utáni, úgynevezett royaltyt is megfizeti. Hasonló megállapodásra jutott a Takedával — az ipriflavon ügyében — a Chinoin: jövőre már 5 millió dollár értékben szállít hatóanyagot, és szintén kapja majd a royaltyt, amely ugyancsak hasonló nagyságú összeg. További, még előnyösebb lehetőséget kínál a nagy gyógyászati értékű eredeti magyar gyógyszerek esetében a külföldi székhelyű vegyes vállalatok, illetve leányvállalatok alapítása. Az Ipriflavonra már bejegyezték a Chinoin angliai leányvállalatát. A sajtótájékoztató befejező részében a házigazda Chinoin fejlesztési programját ismerhették meg az újságírók: a vállalat a VII. ötéves terv időszakában — jelentős részben a Világbank hiteleire alapozva — 3 milliárd forintot költ fejlesztésre, új üzem építésére és rekonstrukciókra, hogy megteremtse a gyógyszergyártás nemzetközi színvonalú feltételeit, illetve bővítse kapacitását. Ebből, az átépített, teljesen automatizált injekcióüzem — ugyancsak a Világbank hiteléből — már működik. F. T. A megye egyik vezetőjével kellene már hetek óta beszélnie egy meglehetősen elfoglalt embernek, többször kért időpontot, de sehogy sem sikerült. Most éppen bent van az irodájában, de vendége van — tudja meg a titkárnőjétől. Biztatja őt a hölgy azzal is, hogy nem lesz sokáig zárva az ajtó, mert főnökét alig egy óra múlva máshová várják. Persze, nem lehet percre pontosan előre kiszámítani a vendég távozását. S hogy ne telefonálgasson ötpercenként hiába, megkérte a titkárnőt, szóljon át neki, ha pár mondatos beszélgetésre kérhető a főnöke. Legnagyobb meglepetésére a vonal túlsó végén felháboro TÉMAJAVASLAT bottan félbeszakítják és rendreutasítják, csak nem képzeli, hogy a titkárság fogja visszahívni, amikor neki van a vezetővel beszélni valója. Szóhoz sem juthat a kattanás és a szaggatott elektronikus hang megszólalása előtt. Pedig nem a vezetőt akarta telefonhívásra kérni. Munkája segítőjétől kérte ezt, az úgy látszik, „különleges” szolgáltatást. De hiába. — Olvasom — mondja a szóban forgó sikertelen telefonáló —, hogy december elején kongresszusra gyűlnek össze hazánk titkárnői. Ha szabad, megvitatásra javaslom a következő témát: Hogyan tudja a titkárnő rangját öregbíteni, úgy-e, hogy főnöke beosztását tévesen magára vonatkoztatva képtelen egyenrangú partnerként elfogadni a kisebb sarzsival rendelkezőket, vagy úgy, hogy gazdájának és a hozzá fordulóknak segít, hogy a vezető nagy elfoglaltsága ellenére mégis meg tudja találni a hozzá fordulókkal a kívánt és szükséges személyes, vagy telefonbeli kapcsolatot. Lejegyeztem és a javaslatot továbbítottam, b. i. Elemzés és haszon Leginkább ott sikeres az értékelemző munka, ahol az igazgató, vagy valamelyik helyettese is bekerül az elemzést végző munkacsoportba; ő a pozíciójánál fogva érvényre tudja juttatni az újszerű szemléletet. Többek közt ezt is hangoztatták szerdán azon az értekezleten, amely vállalati beszámolókkal lezárt egy több hónapon át zajló értékelemző munkaakciót. A feladatokat az Ipari Minisztérium megbízása alapján, az amerikai VAI értékelemző intézet bevonásával a Struktúra Szervezési Vállalat szervezte, felügyelte, tíz hazai vállalatnál. A túlnyomórészt szellemi beruházás értéke hétmillió forint volt, korábbi tapasztalatok alapján egy középtávú tervidőszak alatt négyszeres, ötszörös megtérülés várható. A csoportok vezetőinek beszámolója szerint máris kézzel fogható haszon mutatkozik. A márciusban tartott kéthetes felkészítő tanfolyam — melyet amerikai szakemberek vezettek —, már az idén kamatozik a vállalatok nagyobbik részénél. A Habselyem Kötöttárugyárban például az iskolaköpenyek gyártását „értékelemezték”, és a javaslatok felhasználásával évi hárommillió forint megtakarítást érnek el ennél az egy terméknél. A feltárt ésszerűsítési lehetőségek majdani kiaknázása az egész termelést nézve évi húsz-, huszonkétmillió forint költségcsökkentést eredményezhet. A Palota Bőrdíszműgyárban az öttagú elemzőcsoport rövid idő alatt harminc javaslatot tett az asztalra, ezek hatmilliót jelentenek. A Medicornál egy sebészasztalt vettek „bonckés” alá az elemzők. Sokszor kell a főnökeivel ütközni az értékelemzőnek, megbecsülést érdemel, aki a közjóért vállalja ezt a kockázatot — fejtegette Hajnal Endre, ipari minisztériumi tanácsadó. Előnyös, hogy az elemző munkacsoport produkálni akar, s vállalaton belülről fejti ki előrevivő hatását. Az értékelemző módszer nemcsak egy akcióban használható, hanem megtanulása után évtizedeken át hozzásegít a haszon növeléséhez. MTI