Népszava, 1986. november (114. évfolyam, 258–281. sz.)

1986-11-29 / 281. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! , szombat, 198­6. november 2­9. ■ 114. évfolyam, 281. szám ]áta 2,20 forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Órák a piacon Kivittem nyolc órát a piacra. Darabját 7 forint 80 fillé­rért eladtam. Ez nem most volt, hanem 15 éve. És nem kvarcórát vittem ki. Hanem nyolc órányi munkaidőt. Ak­kor még egyik héten ötször, másik héten hatszor. Nem voltam túlfizetve? A kezdő műszerésznek akko­riban ennyi dukált. A „haladónak” pedig 12—13 forint­, így értékelte akkor a piac­i az időt. A meglett szakik perceit, óráit bő másfélszer többre becsülte, mint a zöld­fülűekét. Jókora különbség, mégsem nagyon éreztem magam be­csapva. Mert nemcsak a perceket és a forintokat számol­tam, s vetettem össze. Hanem azt is, hogy a nyolc óra alatt ki mekkora teljesítményt nyújt. Úgy mértem föl, hogy az első hónapokban — nemcsak az én hibámból — napi két, három, jó esetben négy órá­nyi teljesítménnyel rukkoltam ki. Ugyanakkor a „mes­terek” — jól szervezett trafógyártásban — napi hat, hét, olykor hét és fél órányi produkcióval is előálltak. Ekképpen osztva, szorozva mindjárt tűrhetően megfi­zetett dolgozónak érezhettem magam. Az időmet olcsón elkótyavetyéltem ugyan, de ami szellemi, testi erőfeszí­tésem hasznot hozott, azt — helyi mércével mérve — bu­sásan hálálta meg a piac. Meghálálta volna-e jobban, ha az adott idő alatt több erőfeszítést, töprengést, verítéket kínálok föl? Utólag ki­deríthetetlen. Határozott, fizetőképes kereslet nem mu­tatkozott, így az áru, a teljesítmény létre sem jött. Ugyanakkor megtorolta-e a piac, ha három, négy órai produkció helyett csak kettő, vagy annyi sem mutatko­zott a kínálatban? Nem. Álmos egykedvűséggel azt is a szokott módon honorálta, összekeveredett az időpiac és a teljesítménypiac. Merev, érzéketlen közeg jött ki belő­lük. Azóta persze megpróbáltuk őket különválasztani. Meg­különböztetve egymástól a jelenléti díjat és az asztalra ténylegesen letett teljesítmények differenciált megfizete­­tését. A próbálkozás csak részsikereket hozott: összera­gadt, egymásba gabalyodot­t két dolog a gazdaság leg­fontosabb alkotórészeiben, a fejekben. Nehezen fogadjuk el, hogy a piac valamelyest megvál­tozott. Kevésbé díjazza az időt, sőt még a teljesítmények között is válogat. Megengedheti magának: egyre inkább ő diktál. Azt várja, hogy produkáljunk is a rendben el­töltött munkaidő alatt. Erőltessük meg az eszünket, ke­zünket, működjünk együtt, csipkedjük magunkat, ha kell, másokat is noszogassunk, bosszankodjunk, legyinté­sünk — és kezdjük újra. Sőt: kezdjünk újat. Mert előadódhat, hogy ami eddig szorgalmas, precíz munka árán sikerélményt és pénzt ho­zott, ma — a munkálkodó hibáján kívül — fölöslegessé vált. Újszerű emberpróbáló teljesítményre, átállásra, a szokatlan vállalására is szükség lehet. Megtérül-e? Élénkebben jutalmazza-e a piac a na­gyobb, a korszerűbb produkciót, mint korábban? A vá­laszt a valóság adja meg. Előtte ki kell vinnünk a piacra nyolc órát. Jó minőségű­­ teljesítménnyel. Molnár Pál Mihail Gorbacsov befejezte indiai látogatását Sajtóértekezlet Új-Delhiben • Közös közlemény a tárgyalásokról­ Rácz Péter, az MTI tudósí­tója jelenti: A most véget ért szovjet­­indiai csúcstalálkozó új táv­latot és magasabb szintű együttműködést jelző mér­földkő a kétoldalú viszony­ban, s egyúttal tükrözi azt a felelősségérzetet, amellyel a két ország azonos alapállás­ból megközelíti a világ leg­égetőbb gondjait és orvoslá­suk lehetőségeit. Mihail Gor­bacsov és Radzsiv Gandhi pénteken közös sajtóérte­kezleten értékelte eképpen a négynapos tárgyalások ered­ményeit. Az SZKP KB főtitkára az indiai kormányfő meghívá­sára tett látogatását befe­jezve pénteken Új-Delhiből visszatért Moszkvába. Mindketten rendkívül hasznosnak, elmélyültnek és baráti légkörűnek nevez­ték a csaknem tízórás négy­­szemközti tárgyalássorozatot. Nagy munkát végeztünk, re­méljük, hogy a kölcsönös bi­zalom és megértés jellemez­te találkozónk nem volt hiá­bavaló mind kapcsolataink, mind a nemzetközi helyzet egésze szempontjából — mondta Mihail Gorbacsov. Radzsiv Gandhi a csütör­tökön kiadott delhi nyilatko­zatot történelmi fontosságú okmánynak minősítette. Kö­zölte, hogy az aláírt gazda­sági és műszaki megállapo­dás — amely nagyszabású beruházásokat irányoz elő 1,5 milliárd rubeles szovjet hitelkerettel — a legnagyobb méretű együttműködési egyezmény a két ország kap­csolatainak történetében. Gorbacsov kijelentette, hogy a tárgyalások témaköre is jelezte azt a felelősséget, amelyet a Szovjetunió és In­dia érez a leszerelés, a biz­tonság és a fejlődés összefüg­gő kérdéseinek megoldására. (Folytatás a 3. oldalon) ENSZ-felhívás A világűr békéjéért Ausztria javaslatára hatá­rozatban szólította fel az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottsága az álla­mokat — különösen azokat, amelyek jelentős űrkutatási eszköztárral rendelkeznek —, hogy akadályozzák meg a fegyverkezési verseny kiter­jesztését a világűrre. Francia diáktüntetések Feszült légkörben, újabb diáktüntetés nyomása alatt kezdte meg a francia nem­zetgyűlés a felsőoktatási tör­vénytervezet vitáját. Az 1968 óta legnagyobb megmozdulá­son ötezer diák követelte a javaslat visszavonását. Szer­te Franciaországban ülő­sztrájkokat, tüntető menete­ket szerveztek. A diákmoz­galom részsikerének ítélik, hogy a nemzetgyűlés néhány óra után a szociális és kul­turális bizottság elé utalta vissza a javaslatot. A vita így csak napok múlva foly­tatódik. Chirac miniszterel­nök vasárnap a televízióban nyilatkozik a diákmozgalom­ról. Gáspár Sándor beszéde a varsói televíziógyár munka Bizottságokban folytatta munkáját a lengyel szakszervezetek kongresszusa Zsebesi Zsolt, az MTI tudó­sítója jelenti. Bizottságokban folytatta munkáját pénteken a lengyel szakszervezetek kongresszu­sa. A 12 bizottság mindegyi­ke egy-egy varsói gyárban tanácskozott, a helyi szak­­szervezetek képviselőinek jelenlétében. A legnagyobb érdeklődés az 1. számú, a gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó bizottság munkáját kísérte. Az itt felszólaló kül­döttek a gazdaságirányítás korszerűsítésének szüksé­gességéről, a gazdasági re­form továbbfejlesztésének fontosságáról beszéltek. Szorgalmazták a teljesítmé­nyek növelésére ösztönző, hatékony bérrendszer kidol­gozását. Élénk eszmecsere folyt a szociális kérdésekkel foglal­kozó bizottságban is, ahol javasolták a jelenlegi nyug­díjrendszer módosítását, an­nak az elvnek a következetes megvalósítását, mely szerint a nyugdíj nem juttatás, ha­nem munkával szerzett jog. A késő este véget ért ple­náris ülésen a küldöttek dön­töttek az új országos tanács összetételéről és módosítot­ták az alapszabályzatot. A kongresszusra érkezett külföldi küldöttségek a pén­teki napon varsói üzemekbe látogattak, ahol találkoztak a szakszervezetek és a mun­­káskollektívák képviselőivel. A magyar küldöttség Gáspár Sándornak, a SZOT elnöké­nek, a Szakszervezeti Világ­szövetség elnökének vezeté­sével a varsói televíziógyár­ba látogatott. Gáspár Sándor beszédében pozitívan értékelte azt az utat, amelyet a lengyel szak­­szervezetek az elmúlt évek­ben, a mostani kongresszusig megtettek. Úgy értékelte, hogy a lengyel szakszerveze­tek megtalálták helyüket a lengyel társadalomban. He­lyesen értelmezik a párt, a kormány és a szakszerveze­tek közötti munkamegosz­tást. A magyar szakszerveze­teknek a lengyel mozgalom gondjaihoz hasonló gondok­kal kellett megküzdeniük, ezért is közelednek érdeklő­déssel és megértéssel mind­ahhoz, ami Lengyelországban történik. A pénteki sajtó hozta nyil­vánosságra a kongresszus csütörtökön elfogadott hatá­rozatát, melyben a különbö­ző társadalmi rendszerben tevékenykedő szakszerveze­tek európai kongresszusának összehívását javasolják. Ugyancsak elfogadták azt a felhívást, amely szorgalmaz­za a világ valamennyi szak­­szervezeti mozgalmának együttműködését a fegyver­kezési hajsza­ megállításáért, a világbéke megvédéséért fo­lyó közös harcban. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, pénteken az esti órákban hazaérkezett Var­sóból, ahol részt vett a len­gyel szakszervezetek kong­resszusán. Fogadtatásán megjelent Tadeusz Czecho­­wicz, a Lengyel Népköztár­saság magyarországi nagy­követe. D­ECEMBERI ÁTADÁS A 43. Számú Állami Építő­ipari Vállalat 1986-ban 675 lakást épített Gazdagréten, és december közepéig újabb épület műszaki átadását ter­vezi, ahová közel 250 család költözhet majd. Az év végéig várhatóan megtörténik az 1013-as jelű épület műszaki átadása is; már folynak a szakipari munkák. A 43-as 1987 első felében befejezi munkáit ezen a területen, utána az alvállalkozókon a sor. Tapolcsányi Éva felvételei

Next