Népszava, 1987. január (115. évfolyam, 1–26. sz.)

1987-01-02 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! »péntek, 198­9.­­január 2. »115. évfolyam, 1. számbára 1.8­0 forint Reményeinket párosítsuk tenni Losonczi Pál köszöntője Elhangzott január 1-jén a rádióban és a tele­vízióban Kedves Honfitársaim! Az új esztendő első napján tisztelettel kö­szöntöm hazánk minden állampolgárát. Sike­rekben szerényebb, ám tanulságokban árunál gazdagabb óévet hagytunk magunk mögött. Megnyugtató, hogy létünk és munkánk legalapvetőbb feltétele, a béke, változatlanul fönnmaradt. 1986 jellemzője volt a Genfben kibontakozott folyamat erősödése. A Szovjet­unió és a szocialista országok új elemeket tar­talmazó békekezdeményezései újraélesztették a népek bizakodását az enyhülés visszatérése iránt. A reykjavíki szovjet—amerikai csúcs­­találkozón ismét meggyőződhettünk, hogy tárgyalóasztal mellett, őszinte eszmecserében, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával a nemzetközi élet legsúlyosabb problémái is közel kerülhetnek a megoldáshoz. Ugyanak­kor azt is jól tudjuk: jelentősek még azok az erők, amelyek a bizalmatlanság szításával fé­kezik­ a népek közötti normális kapcsolatok ki­alakítását, zavarják a békés egymás mellett élést. Hazánk a bonyolult világpolitikai helyzet­ben is tovább bővítette nemzetközi kapcsola­tait. A Magyar Népköztársaság külpolitikájá­nak eddig is egyik legmarkánsabb vonása volt, hogy a baráti szocialista országokkal együtt, összefogva a világ haladó erőivel szorgalmazza a fegyverkezési verseny meg­állítását, a leszerelést, a nemzetközi bizton­ság, az államok közti bizalom és a béke erősí­tését. Mindenkor síkraszálltunk a különbö­ző társadalmi rendszerű országok kölcsönö­sen előnyös együttműködéséért, kiálltunk a vitás kérdések tárgyalások útján való rende­zése mellett. Tárgyalunk mindenkivel, aki tiszteletben tartja társadalmi rendünket, szövetségi kap­csolatainkat és a kölcsönös érdekek elismeré­se alapján akar velünk szót váltani. Vallot­tak és valljuk, hogy az emberiség gondjai csak úgy enyhülhetnek, ha a népek közösen munkálkodnak orvoslásukon. Csakis a kölcsö­nös bizalom és egymás érdekeinek tisztelet­ben tartása viheti előbbre az emberiséget. Csakis így távolíthatók el azok a mestersége­sen emelt, politikai természetű akadályok, amelyek az országok közötti együttműködés útjában állnak. Kedves Barátaim! Szűkebb értelemben vett hazai dolgainkat tekintve, elmondhatjuk, hogy a körülmények kedvezőtlen alakulása ellenére is gyarapodott a nemzeti vagyon, hazánk új létesítmények­kel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és társadalmunk átfogó reformfolyamata, új tu­dományos eredmények, szociális és kulturá­lis létesítmények születtek. Megőriztük a tel­jes foglalkoztatottságot és a lakosság ellátá­sának színvonalát is. Az az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, megbecsülést érdemel, mert nehéz körülmények között érte el ered­ményeit. Céljaink eléréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékítéletei tovább szi­gorodtak. Termékeink leértékelődése folyta­tódott, kedvezőtlenebbé váltak értékesítési le­hetőségeink. Hátráltatták versenyképességün­ket azok a végső soron politikai jellegű aka­dályok, amelyek nemcsak a termelőberende­zések és technológiák, hanem az áruk normá­lis cseréjét is megnehezítik. De csupán ezek a vitathatatlan tények nem szolgálhatnak ma­gyarázatul lemaradásunkra, és nem menthet­nek fel bennünket következményei alól. Ké­sőn ismertük fel a külső hatásokat, nem ké­szültünk fel következményeire, nem igazod­tunk elég rugalmasan és gyorsan az új köve­telményekhez. Pártunk Központi Bizottságá­nak 1986 novemberi határozata joggal állapí­totta meg, hogy a magyar népgazdaság mér­sékeltebb teljesítményében saját munkánk gyengeségei, a vezetés és irányítás fogyaté­kosságai, a végrehajtás következetlenségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsége becsületesen dol­gozik, még nem vált általánossá a korszerű gazdálkodási szemlélet, a szervezett és fe­gyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, ha előre aka­runk haladni. Az életkörülmények javítása, és a jogos fogyasztási igények kielégítése csak úgy lehetséges, ha a maga területén min­denki az eddigieknél eredményesebben dol­gozik. A XIII. pártkongresszuson megfogalmazott célokat nemzeti egyetértés fogadta, és társa­dalmunkban megvan a készség, hogy az el­érésükhöz szükséges feladatokat végrehajt­sa. Államunk ezeréves történelme is bizonyít­ja, hogy népünk a legnehezebb helyzetekben is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok ér­dekében egyesítette erőit. Az Országgyűlés a közelmúltban törvény­erőré emelte az idei költségvetést, és tervünk tartalmazza a legfontosabb tennivalókat. Eredményes teljesítése elengedhetetlen gaz­daságunk élénküléséhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a lehető leg­jobban hasznosítsuk erőforrásainkat. Külö­nösen fontos a munka minőségének javítása és az ésszerű takarékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a kor­szerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltéte­le, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi esz­közöket a hatékonyan működő vállalatok fejlesztésére, a biztosabb és gyorsabb megté­rülés javára fordítsuk. Mint ahogy — a szin­te már vérünkbe ivódott egyenlősdit felszá­molva — bérrendszerünkben is következete­sebben érvényesítjük a munka szerinti ré­szesedés elvét. A magasabb színvonalú, az alkotó tevékenységet kívánjuk átlagon felül megbecsülni az élet minden területén. Ez nemcsak kormányzatunk szándéka, hanem a becsületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárdsága, népünk felelősségérzete és demokratikus intézmény­­rendszerünk erősödése egyaránt záloga a szo­cializmus sikeres továbbépítésének. Ennek érdekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműködni minden országgal, függetlenül azok társadal­mi berendezkedésétől, legbiztosabb táma­szunk azonban a baráti szocialista országok korszerűsödő és gazdagodó együttműködése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem közös a felismerésünk is: kapcsolatainkban minősé­gileg új viszonylatok és távlatok rejlenek. E gondolatok jegyében, és nemcsak az új év napjának szokása alapján mondom: remé­nyeinket párosítsuk tenni akarással, sőt, tet­tekkel, és akkor az eredmény sem maradhat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, boldog új esztendőt valamennyi honfitársam­nak és barátunknak az egész világon. A folyamatosan termelő üzemekben Munka az esztendő fordulóján Számos, folyamatos üzemű gyárban s valamennyi nagy­üzemi gazdaság állattartó telepein munkával köszön­tötték az új esztendőt. Szil­veszter éjszakáján is a szo­kásos teljesítménnyel ter­melt a legnagyobb hazai alumíniumkohó Inotán. Mű­szakváltáskor, 15 perccel éj­fél előtt éppen csak köszön­tötték egymást a kohó és ön­töde dolgozói, a munka egyetlen percre sem állha­tott meg. Ezen az éjszakán is csaknem 50 tonnányi alu­míniumot állítottak elő és reggelig fel is dolgozták. Teljes kapacitással termelt legnagyobb műtrágyagyá­runk, a Péti Nitrogénművek is; az 1987-re virradó éjszaka nyolcszázan dolgoztak és 1000 tonna műtrágyát állí­tottak elő. Készenlét volt a szállítóknál is. A rakodás és az exportszerelvények indí­tása ugyanis az ünnep alatt sem szünetelhetett. A Péti Nitrogénművektől az új év első napján is 3000 tonnányi műtrágyát indítottak kül­földre. Rekord termelési eredménnyel köszöntötték az új esztendőt a Petőházi Cu­korgyárban. 1987 első napján legyártották az ötvenezredik tonna cukrot. Eddig a kam­pány során 355 ezer tonna répát dolgoztak fel. Fejér megye egyik legna­gyobb jószágtartó gazdaságá­ban, az Agárdi Mezőgazda­sági Kombinátban újév haj­nalán is a megszokott mun­karendben váltották le az éjszakai ügyeleteseket a te­henészetekben és a sertés­telepeken dolgozók. Felső­­cikolán és Elzamajorban — ahol együttvéve két és fél­ezer tehenet fejnek — szá­mítógép által kidolgozott egyedi takarmányozás alap­ján etetik az állatokat. Az állattartás összességében igen jó évet zárt Agárdon, s a ter­vezettnél csaknem 30 millió forinttal nagyobb árbevételt ért el. Vezető államférfiak / • / • •« a •• I a m u re vi üdvözletei Em­ernek­ a sao*•/·*­—amerikaii üzenekváltás fi Az elmúlt esztendőt a tuda­tos útkeresések, a megfeszí­tett munka, az átalakítások, az elképzelések és tervek va­lóra váltása jellemezte. Az elmúlt évben erősödött a bé­kéért vívott harc — állapí­totta meg Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet néphez intézett újévi üzenetében, amely a szovjet televízióban hangzott el. Az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy a gaz­dasági élet minden területén sikerült továbblépni, és le­küzdeni a pangás jelenségeit. Lényegesen gyarapodott a nemzeti jövedelem, a gyara­podás meghaladja a négy százalékot. Fordulat előtt áll­nak a társadalmi és szociális problémák hatékonyabb megoldása terén is. Gorbacsov a továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy az elkövetkező esztendőben még jobb teljesítményekre lesz szükség a gazdaságban, a vállalatoknál széles körben be kell vezetni az új gazdál­kodási módszereket, döntően javítani kell a termékek mi­nőségét. — A döntő változtatások útjára léptünk, mégpedig közös megegyezéssel — mondta Gorbacsov és hoz­záfűzte: ugyanakkor ■ érzé­kelhető még az egy helyben topogás, a közömbösség, egyesek abban reményked­nek, hogy minden visszatér a régi mederbe. Ez az erő azonban nem állíthatja meg a szovjet társadalmat az át­szervezés útján. Határozot­taknak és következeteseknek kell lennünk. A legcseké­lyebb megingást sem enged­hetjük meg magunknak. Po­litikai és erkölcsi álláspon­tunk az, hogy a szocialista rendszer fejlesztésének ha­tékony eszköze a kezdemé­(Folytatás a 3. oldalon) A tervezettnél több szén jutott a lakosságnak A vártnál jobb teljesítmény­nyel zárta a tavalyi évet a hazai szénbányászat: 23,1 millió tonna tüzelőanyagot hoztak a felszínre. Mindössze néhány tízezer tonnával ma­radtak el a vállalati tervektől, holott október elején még tetemes volt az adósságuk. Az elmaradás fokozatos csökkentésére különféle in­tézkedéseket vezettek be, s az év utolsó negyedében is­mét szerveztek termelő mű­szakokat a szabad szombato­kon, sőt, vasárnaponként is. Több vállalatnál a nagy ér­tékű berendezések jobb ki­használására, a hasznos mun­kaidőalap növelésére új mun­karendet vezettek be. A ko­rábbinál hatékonyabb ösz­tönzési rendszereket dolgoz­tak ki, hogy vonzóbbá­­tegyék a szakmát a fiatalok számára. A mélyművelésű bányák közül a borsodi, az oroszlá­nyi, a nógrádi és a veszpré­mi vállalat jelentősen túltel­jesítette éves tervét. A mát­raaljai szénbányák hónapról hónapra a Gagarin Hőerőmű igényeihez igazította terme­lését. A tervezettnél lénye­gesen kevesebb szén került felszínre a tatabányai, a do­rogi és a mecseki vállalat bá­nyáiból. Mindhárom szénme­­dencében létszámhiány, a szükségesnél kevesebb terme­lői munkahely, geológiai és egyéb műszaki problémák nehezítették a folyamatos ter­melést. A mecseki vállalat a szükségesnél sokkal kevesebb kokszkoncentrátumot tudott szállítani a Dunai Vasműnek, ahol ez termelési gondokat okozott. A lakosság közvetlen ellá­tására az év elején 5 millió tonna tüzelőanyag szállításá­ra kötöttek szerződést a bá­nyavállalatok, s ezzel szem­ben 5 millió 360 ezer tonnát szállítottak. A hazai és az im­port szénnel együtt zavarta­lan a lakosság ellátása, ele­gendő fűtőanyagot kínálnak a Tüzép-telepeken. Így búcsúz­a­nk'1986-ot, így köszöntöttük 1987-et Hőség (ním !- és innimlából, sei­es rak la set ék szférukontuló programokból Mediterrán szilveszter után húsvétidéző reggeli verő­­fénnyel köszöntött be az 1987-es esztendő. A langyos esőktől tisztára mosdatott járdákon itt-ott színes kon­fettipettyek, elázott szerpen­tinszalagok, kiszolgált trom­biták emlékeztetnek az év­búcsúztató mulatságok éjsza­kájára, a színes utcai forga­tagra. A gyorsmérleg szerint több vendég szilveszterezett ha­zánkban mint legutóbb. He­gyeshalomnál 16 ezren lépték át a határt az esztendőfor­­dulót megelőző 24 órában, 120 autóbusszal és 6 ezer személygépkocsival érkeztek. Az utasok nagy többsége Ausztriából és az NSZK-ból jött. A fővárosi szállodákban minden szoba és éttermi hely foglalt volt. A Gellért Szállóban ezer vendégnek rendeztek nemzetközi bált, lézer- és folkprogra­mot. Az Intercontinentalban csak­nem 700 vendég búcsúztatta az óesztendőt vidám hangu­latban. A Forum Szállóban ugyanennyi vendég szállt meg. Mindenütt többnyire magyaros ételeket kínáltak, még az Etoil francia étte­remben is, ahol főleg olasz turisták vacsoráztak. A ven­dégek kívánságára a főétek a malacsült és pezsgős vö­rös káposzta volt, majd kor­­helylevest tálaltak. Akik a különleges ízekért kínai ét­termet kerestek föl Pesten, sok egyéb közt aranycsengő kacsafalatokat, a japán étte­rem vendégei pedig ünnepi módon tálalt sült bambusz­rügyet fogyaszthattak. (Folytatás az 5. oldalon) Az új év első napján, hajnal a pesti Duna-parton Szilveszter a sziráki Kastély­­szállóban

Next