Népszava, 1987. január (115. évfolyam, 1–26. sz.)

1987-01-02 / 1. szám

NÉPSZAVA 198­7. JANUÁR 2., PÉNTEK Folytatni kell a genfi tárgyalásokat Mihail Gorbacsov nyilatkozata egy amerikai újságírónak — A szovjet emberek béké­ben akarnak élni az amerikai néppel, nem táplálnak vele szemben ellenséges érzelme­ket — jelentette ki Mihail Gorbacsov J. Kingsbury- Smith amerikai újságíró kér­déseire válaszolva. — A szov­jet vezetés nevében kijelent­hetem, hogy a háború és bé­ke kérdéseivel kapcsolatos szovjet politika kialakításá­ban az amerikai néppel szem­ben éppoly tisztességesek va­gyunk, mint saját népünkkel — mondotta. Gorbacsov síkraszállt amel­lett, hogy 1987-ben is foly­tatódjanak Genfben a szov­jet—amerikai fegyverzetkor­látozási tárgyalások, de azo­kat nem jellemezheti a ter­méketlenség, a tehetetlenség. A tárgyalásoknak messzeme­nően dinamikusaknak kell lenniük, vagyis­ legyenek ezek valódi tárgyalások az atomfegyverek csökkentésé­ről, a világűrbeli fegyverke­zési verseny megakadályozá­sáról. A Szovjetunió erre tö­rekedett Reykjavíkban és még jobban fog erre töreked­ni 1987-ben. Hiszem, hogy radikális változás a tárgya­lások menetében az amerikai nép létérdekeinek is megfe­lelne. Az amerikai kormány álláspontja mélységesen ki­ábrándít bennünket. Az ame­rikai küldöttség Genfben Reykjavik után még vissza is lépett az elért szintről — közölte a főtitkár. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió másfél év óta nem végzett nukleáris kísér­leti robbantást, az Egyesült Államok folytatta kísérleteit és nem volt hajlandó tárgyal­ni azok teljes betiltásáról, habár két szerződésben is — 1963-ban és 1974-ben — kö­telezettséget vállalt e tár­gyalások folytatására. No­vemberben mindehhez hoz­zájött a Fehér Ház kihívó lé­pése: aláásta a hadászati fegyverek korlátozásáról kö­tött fontos megállapodást, a SALT—2 szerződést. Nem lesznek sikeresek az új meg­állapodásokkal foglalkozó tárgyaláso­k akkor, ha szán­dékosan, tüntető módon tönkreteszik a régi megálla­podásokat. Ez komoly prob­léma, ami fokozott figyelmet érdemel "— mutatott rá. Gorbacsov újból megerősí­tette: a Szovjetunió a fegy­verzet legradikálisabb csök­kentéséről szóló megállapo­dások mellett van, legyen szó akár nukleáris, akár ha­gyományos fegyverekről. Minden­­Washingtonon múlik — állapította meg. Az újságíró a továbbiak­ban az­t kérdezte, a felek köl­csönös rugalmassága esetén az elkövetkezendő két évben köthető-e kompromisszumos megállapodás a rakétaelhá­rító rendszerekről, amennyi­ben megállapodás születik arról, hogy meghatározott ideig nem kerül sor az űr­­fegyverek telepítésére.­­ Azért szállunk síkra, hogy a rakétaelhárító rend­szereket korlátozó, 1972-ben kötött szerződés fennmarad­jon. Valójában a szerződés 15. cikke csak egyetlen olyan esetet határoz meg, amely esetben a szerződés felmond­ható: ez a szerződést aláíró felek legmagasabb érdekeit fenyegető rendkívüli körül­mények felmerülése. Csak tőlünk, vagyis a Szovjetunió­tól és az Egyesült Államoktól függ, hogy ilyen körülmé­nyek ne alakuljanak ki — mutatott rá a főtitkár. Vezető államférfiak újévi üdvözletei (Folytatás az 1. oldalról) nyerés, a felelősségtudat, a bírálat és a nyilvánosság, demokrácia és a fegyelem. Külpolitikai kérdéseket említve, az SZKP KB főtit­kára rámutatott: A mi ajtónk nyitva áll a tárgyalások előtt. De egy másik dolognak is világos­nak kell lennie mindenki számára. Békeszeretetünknek semmi köze a gyengeséghez. A szovjet emberek békés munkáját megvédjük. A szo­cializmus vívmányait az erős, korszerűen felszerelt szovjet fegyveres erők védelmezik — hangsúlyozta üzenetében Gorbacsov. Javulónak igyekezett fel­tüntetni a szovjet-amerikai kapcsolatokat Reagan ame­rikai elnök rádióbeszédében, amelyet az Amerika Hangja rádióállomás útján intézett a Szovjetunió népéhez. Mint ismeretes, a szovjet fél ép­pen a kapcsolatok helyzete, az Egyesült Államoknak a leszerelést akadályozó lépé­sei miatt nem látta alkal­masnak az időpontot arra, hogy a két ország vezetői televíziós újévi üzenetben forduljanak a szovjet, illetve az amerikai néphez. A hivatalos üdvözletek el­maradása ellenére a két or­szág lakosai közvetlen rá­diókapcsolat révén köszön­tötték egymást. A szovjet rá­dió és a New York-i WBAI rádióállomás közös, négyórás ünnepi műsort rendezett szilveszter délutánján. Az élő közvetítésben mindkét részről neves művészek, írók, költők, popzenészek vettek részt s nemcsak műveikkel, műsorukkal köszöntötték egymást, hanem beszélgetést is folytattak, elmondották újévi jókívánságaikat. A moszkvai rádió az új esz­tendő napján ismertette Ro­nald Reagannak, a Szovjet­unió népéhez intézett rádió­beszédét. Reagan tízperces rádióbe­szédében, a Reykjavik után kialakított amerikai propa­ganda vonalához híven, azt bizonygatta, hogy az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió az elmúlt évben „nagy lépéseket tett a béke érde­kében” és „alaposan előre­lendítette a leszerelési kér­dések megoldását”. , Gon­dosan megkerülte az olyan kérdések megemlítését, mint az amerikai nukleáris fegy­verkísérletek, a SALT—2 szerződés tudatos megsértése, vagy az űrfegyverkezés foly­tatása. Egyúttal azonban azt hangoztatta, hogy „Ameriká­ban továbbra is készen ál­lunk arra a kemény munká­ra, amely ahhoz szükséges, hogy ellenőrizhető szerződé­seket hozzunk létre”. Lengyelországban az el­múlt év a belső nyugalom jegyében telt el, az ország tekintélye növekedett — mu­tatott rá év végi rádió- és tévébeszédében Wojciech Jaruzelski. A lengyel állam és párt legfőbb vezetője el­mondta: a gazdaság legtöbb ágazatában, különösen az ipa­ri termelés területén min­den jel szerint túlteljesítik az éves tervet. Jelentős sikereket hozott az 1986-os esztendő a Bolgár Népköztársaság fejlődésében — állapította meg egyebek között Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az ál­lamtanács elnöke újévi kö­szöntőjében. Gustáv Husák, a csehszlo­vák államfő, a CSKP KB fő­titkára a televízió és rádió által sugárzott új évi kö­szöntőjében az ország törté­nelmi fontosságú politikai eseményeként méltatta a CSKP XVII. múlt évi kong­resszusát, amely előirányozta a szocialista társadalom fej­lesztésének minőségileg ma­gasabb szintre emelését. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió és a szocialista kö­zösség békekezdeményezései reális lehetőséget kínálnak a leszerelésre. Románia határozottan sík­­raszáll azért, hogy 1987-ben kezdjenek tárgyalásokat az európai hagyományos fegy­verzet csökkentéséről. Erről szólt egyebek között Ceau­­sescu, román köztársasági elnök Bukarestben a diplo­máciai képviseletek vezetői­nek tiszteletére adott hagyo­mányos újévi fogadáson. Vu Hszüe-csien kínai ál­lamtanácsos és külügymi­niszter az Új Kína hírügy­nökségnek adott újévi nyi­latkozatában bejelentette, hogy Csao Ce-jang kínai mi­niszterelnök 1987-ben láto­gatást tesz öt kelet-európai országban. A jövő évben egyidejűleg több magas ran­gú kelet-európai vezetőt vár­nak Kínába. Kína és Kelet-, valamint Nyugat-Európa kapcsolatait pozitívan értékelte. Egyebek között hangsúlyozta, hogy az idén meglehetősen gyorsan fejlődtek a politikai és a gazdasági kapcsolatok Kína és Kelet-Európa országai kö­zött. Jelentős előrelépést tük­rözött a kapcsolatok fejlődé­sében Honecker és Jaruzels­ki pekingi látogatása. Kína az új esztendőben is fejlesz­teni kívánja viszonyát a ke­let-európai országokkal a békés egymás mellett élés elveinek megfelelően és azon az alapon, hogy mindkét fél tiszteletben tartja a másik nemzeti sajátosságokra épü­lő politikáját. Francois Mitterrand elnök újévi tv-szózatában a mun­kanélküliség és az infláció elleni harcot nevezte meg olyan nagy ügynek, ami kö­rül kialakulhat a nemzeti egység. Ezen túlmenően tár­sadalmi békére szólított fel, amihez türel­m­et és párbe­szédet javasolt a szemben­álló érdekcsoportoknak. Nyugatnémet politikusok újévi nyilatkozataikban ki­fejezték békeóhajukat, han­goztatva egyben készségüket a kelet-európai szocialista országokkal, elsősorban az NDK-val való tárgyszerű, gyakorlati együttműködésre. II. János Pál pápa csütör­tökön Vatikánvárosban a Szent Péter téren egybe­gyűlt mintegy tízezer hívő előtt újévi misét celebrált. A Tungsram RT váci fényforrásgyárában a különböző teljesítményű 38 milliméteres fénycsövekből 12,5 millió darabot készítettek. A japán Chukyo automata során 16 féle színben készülő termék az ame­rikai piacon is keresett MTI Fotó : Krista Gábor felvétele 3 — Még mindig nem cigaret­tázik? — kérdezem K­imi Sándort, a Pécsi Dohánygyár igazgatóját, akitől két évvel ezelőtt készített interjúm ide­jén tudtam meg hogy har­madik szívinfarktusa után szokott le a dohányzásról. — Higgye el — magyarázza —, azoknak az infarktusok­nak is részük volt abban, hogy az utóbbi két év­ben egyre-másra gyártjuk a nikotins­zegény, fokozottabb szűrőhatású, multifilteres ci­garettákat. Két év alatt öt új nikotinszegény cigarettát dob­tunk piacra, a Sopianae La­­dyt, a Sopianae Juniort, a So­pianae 100-at, a Nádort és a Pátriát. — Nehéz volt leszokni? — Nagyon erős dohányos voltam, de az életben majd minden dolog csak akarat kérdése. Én nem szeretem azokat az embereket, akik nem tudnak uralkodni magu­kon. Remélem, még van né­hány jó évem itt, a Pécsi Do­hánygyárban. Az előbb emlí­tett új gyártmányokon kívül már van három bejelentett találmányunk is. A pécsi ter­mékek piaci aránya a ma­gyarországi négy gyár között megközelíti a negyven száza­lékot. Gyárunk termékeiből licencszerződés keretében mások is gyártanak, ezért fi­zetnek nekünk. — Mit hozott önöknek az önállóság? — Az önállóság fokozott felelősséget jelent, de egyben azt is, hogy­ nyolcszázötven embert foglalkoztató gyárunk ma már hét és fél milliárd darab cigarettát készít éven­te, és jelentős részét expor­táljuk. Jó szakembereket tud­tunk idehozni, és az elmúlt két évben felépítettünk egy modern, négyezer négyzetmé­teres új üzemet, százmillió forintért. Igaz, nem olyan lett, amilyennek megálmod­tam, de tudja, hogy van ez: az álmokba a valóság mindig beleszól. —■ Nyereségesek? — Nem is emlékszem arra az időre, mikor lettünk volna veszteségesek. Vállalatunk évente nettó áron másfél mil­liárd forintnyi terméket ál­lít elő. Ebből tíz százalék a tiszta nyereségünk. Második éve exportálunk tőkés orszá­gokba. — Ilyen helyzetben nyilván könnyebb dolga van a válla­lati tanácsnak és önnek is, mint egy rosszul menő válla­latnál. — Egészen más a hangulat, ha jól mennek a dolgok. Amikor a vállalati tanácsot szervezték, én igyekeztem nem befolyásolni az embere­ket, biztos voltam a dolgom­ban. A választás tiszta volt, korrekt. Egyhangúlag válasz­tottak meg. — A vállalati tanács ho­gyan befolyásolja az ön mun­káját? — Ha én kifejezetten a sa­ját szempontomból nézem a vállalati tanácsot, akkor azt kell mondanom, hogy ez az eddigi legkorrektebb munka­adóm. Dolgoztam én gyáregy­ség-igazgatóként, tröszti irá­nyítás alatt, önálló vállalat­igazgatóként is. Nem azt aka­rom ezzel mondani, hogy a minisztériumban vagy a trösztben nem lettek volna korrektek, de mégiscsak tá­vol voltak tőlem, nem látták a munkámat közvetlen közel­ről, nem volt a­nnyi informá­ciójuk rólam, mint a vállalati tanács tagjainak, akikkel együtt élek. A megválasztá­somban bizonyára közreját­szott az is, hogy nyolcvanöt­ben a vállalatnál a teljesít­mények arányában erőtelje­sen nőttek a személyi jöve­delmek. — Ha ön naponta megmé­retik, akkor nyilvánvalóan többet kell a munkások kö­zött lennie. — Én mindig belülről irá­nyítottam a vállalatot és a korrupció egyik megnyilvá­nulásának tartom, ha valaki külső kapcsolataival akarja az üzemét jó pozícióban tar­tani. Soha nem akartam in­dokolatlan előnyökhöz jutni. Mondták is többször a kör­nyezetemben, hogy jobban kellene ápolnom a külső kap­csolataimat. — Akkor tehát a vállalati tanács a belső irányításban segítségére van? — Igen, ez elméletileg így van. De jelenleg a vállalati tanács tagjainak többsége még nincs olyan helyzetben, hogy messze előrelásson, nincs meg a felkészültségük a vállalat stratégiájának el­bírálásához. Nem akarom bántani ezzel a vállalati ta­nács tagjait, de nem nehéz belátni, hogy egy ember, aki napjának nagy részét a gép mellett tölti, nincs előkép­zettsége a bonyolultabb gaz­dasági kérdések áttekintésé­re, csak akkor tudja jól vé­gezni a munkáját, ha képezi magát. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség vállalati tanácsra. A tanács tagjai, ha megfelelőképpen felkészítjük őket, akkor tovább erősíthe­tik a döntéseket. ♦ — Ez meglehetősen ellent­mondásos kép a vállalati ta­nácsról ... — Miért baj ez? Miért baj, ha ellentmondások vannak ? Ilyen a valóság. Azért, mert országszerte létrehoztuk a vállalati tanácsokat, még nem jelenti azt, hogy mindenütt jól fognak működni. A ta­nácstagok és az igazgatók most tanulják ezt. Hát per­sze, hogy vannak problémák. Ne felejtse el, a vállalati ta­nács tagjait az emberek az­zal a szándékkal választot­ták meg, hogy majd szót emelnek az ő érdekükben. Ez természetes. De ez nem a vállalati tanács hatásköre, hanem a szakszervezeté. Van egy sajátos ellentmon­dás a választók és a válasz­tottak között. Nem szeretünk erről beszélni, mégis hadd mondom el: a dolgozókat az érdekli, hogy mennyit kell dolgozni, milyen körülmé­nyek között és mennyi fize­tést kapnak. Tudomásul kell vennünk, hogy a dolgozó a saját sorsán keresztül ítéli meg a vállalatot. Egészen egyszerű a képlet; ennyit dolgozom, ennyit kapok. Ez nem tulajdonosi szemlélet. Tulajdonosok tanácsai a Pécsi Dohánygyárban önál­lóság és érdekeltség mintem a tulajdonosok taná­csának kellene lennie. — Mit lehetne tenni, hogy mindenki tulajdonának érez­ze a gyárat? — A vállalati tanács kont­rollál, információkat gyűjt, ezzel mintegy orientálja a vezetői magatartást. Ha nem úgy dolgozom, ahogy kelle­ne, egy idő után levált. Ez helyes, ezzel nem is kívánok vitatkozni. A baj csak az, hogy a vállalati tanács lefelé áramoltatott információinak nincs elég erős hatása. Gon­dolja csak meg: egy út-tag visszamegy az üzembe és azt mondja az embereknek, eny­­nyit meg ennyit kell dolgoz­ni, ezért ennyit meg ennyit fogtok kapni. De hát ezek csak szavak! Mi a biztosíték, hogy a munkás ezt meg is tet­szi ? Sajnos, a munkás még mindig bizalmatlan a vezető iránt. A munkás csak akkor fogja jól elvégezni a felada­tát, ha tulajdonosnak érzi magát. Ha a munkabérén fe­lül mint tulajdonos is része­sül valamilyen összegben. Itt a gyárban, hány em­ber viselkedne tulajdonos­ként, ha ezért külön pénzt kapna? — A nyolcszázötven dolgo­zónak legalább a fele. Ezek az emberek nem pazarolná­nak, nem dobnák el a még használható alkatrészeket, tisztaságot tartanának maguk körül, jobban figyelnének egymásra. Magasabb lenne a termelékenység, jobb a mun­ka. Mindez meghozná azt az extraprofitot, amelyből biz­tosítani lehetne az úgyneve­zett tulajdonosi alapot, ami­ből a tulajdonosként viselke­dő embereket fizetni tud­nánk. Mert ha a dolgozó a fizetésén túl a tulajdonosi magatartásért kap pénzt, ek­kor érdekeltté válik abban, hogy úgy is viselkedjen. Eb­ben az esetben a vállalati tanács, az igazgató és a mun­kás érdeke egybeesne. — De hát ha egy műhely­ben az egyik munkás kap a tulajdonosi alapból, a másik nem, az feszültséget okoz. — Feszültség lesz? Nem baj. Kell is. Enélkül nincs előrehaladás. Nyilvánvaló, hogy aki bent van már a tu­lajdonosi körben, és járadé­kot kap, az arra törekszik, hogy bent is maradjon, aki pedig kint van az arra, hogy bekerüljön. Itt nem lehet egyenlősdi. Különbséget kell tenni a jó és a rossz munkás között. — De ki mondja azt meg, hogy X. Y. tulajdonosként vi­selkedik-e? — Többek között erre is való a vállalati tanács, hogy kidolgozza azokat a szempon­tokat, amelyek szerint érté­keljük egy ember magatar­tását. A vállalati tanács mun­káját segítheti ebben a szak­­szervezet, a brigádmozgalom. — Most hol tartanak ebben a munkában? — Kidolgoztunk a vállalati tanáccsal és a szakszervezet­tel egy olyan szabályzatot, amely meghatározza, kik ré­szesülhetnek a tulajdonosi alapból. — Miből tudna tulajdonosi alapot képezni? — Ebbe az alapba lehetne beolvasztani a törzsgárda­­jutalmat, a brigádjutalmakat, a nyereségrészesedést. Ez kö­rülbelül kétmillió forint len­ne. A többit ki kellene ter­melni. Sajnos, a jelenlegi jö­vedelemszabályozás nem na­gyon kedvez az elképzelé­seinknek. Félő, hogy a bér­verseny miatt a kétmillió fo­rintot bérfejlesztésre kell majd felhasználnunk. Mi azonban nem adjuk fel. Előbb vagy utóbb kísérlet­ként be fogjuk vezetni a tu­lajdonosi járadékot, mert ha egy munkás évente tíz-tizen­­ötezer forinttal többet kap, akkor már érdemes tulajdo­nosként viselkednie. Úgy gondoltuk, hogy­­a tulajdonosi alap tervezett létreho­zása és majdani felhasználásának módja érdekes kezdemé­nyezés, bár nem vagyunk meggyőződve róla, hogy feltétlenül ez a helyes megoldás a tulajdonosi érzések erősítésére. És ha­tását is nehéz lenne előre megjósolni. Mindenesetre, ha meg­valósul, szeretnénk sorsát figyelemmel kísérni és a tapaszta­latokat közreadni. — És mit tud ezen változ­tatni a vállalati tanács? — A vállalati tanácsnak nemcsak az a feladata, hogy stratégiai döntéseket hozzon, jóváhagyja a vállalat éves tervét, a vállalati mérleget, hogy munkáltatói jogot gya­koroljon a vállalat igazgató­ja felett, hogy közvetítse vá­lasztói véleményét, kívánsá­gait, hanem az is, hogy ki­alakítsa az emberekben a tu­lajdonosi szemléletet. A vál­lalati tanácsnak tehát szó­ Udvarhelyi András

Next