Népszava, 1987. január (115. évfolyam, 1–26. sz.)
1987-01-02 / 1. szám
NÉPSZAVA 1987. JANUÁR 2., PÉNTEK Folytatni kell a genfi tárgyalásokat Mihail Gorbacsov nyilatkozata egy amerikai újságírónak — A szovjet emberek békében akarnak élni az amerikai néppel, nem táplálnak vele szemben ellenséges érzelmeket — jelentette ki Mihail Gorbacsov J. Kingsbury- Smith amerikai újságíró kérdéseire válaszolva. — A szovjet vezetés nevében kijelenthetem, hogy a háború és béke kérdéseivel kapcsolatos szovjet politika kialakításában az amerikai néppel szemben éppoly tisztességesek vagyunk, mint saját népünkkel — mondotta. Gorbacsov síkraszállt amellett, hogy 1987-ben is folytatódjanak Genfben a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások, de azokat nem jellemezheti a terméketlenség, a tehetetlenség. A tárgyalásoknak messzemenően dinamikusaknak kell lenniük, vagyis legyenek ezek valódi tárgyalások az atomfegyverek csökkentéséről, a világűrbeli fegyverkezési verseny megakadályozásáról. A Szovjetunió erre törekedett Reykjavíkban és még jobban fog erre törekedni 1987-ben. Hiszem, hogy radikális változás a tárgyalások menetében az amerikai nép létérdekeinek is megfelelne. Az amerikai kormány álláspontja mélységesen kiábrándít bennünket. Az amerikai küldöttség Genfben Reykjavik után még vissza is lépett az elért szintről — közölte a főtitkár. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió másfél év óta nem végzett nukleáris kísérleti robbantást, az Egyesült Államok folytatta kísérleteit és nem volt hajlandó tárgyalni azok teljes betiltásáról, habár két szerződésben is — 1963-ban és 1974-ben — kötelezettséget vállalt e tárgyalások folytatására. Novemberben mindehhez hozzájött a Fehér Ház kihívó lépése: aláásta a hadászati fegyverek korlátozásáról kötött fontos megállapodást, a SALT—2 szerződést. Nem lesznek sikeresek az új megállapodásokkal foglalkozó tárgyalások akkor, ha szándékosan, tüntető módon tönkreteszik a régi megállapodásokat. Ez komoly probléma, ami fokozott figyelmet érdemel "— mutatott rá. Gorbacsov újból megerősítette: a Szovjetunió a fegyverzet legradikálisabb csökkentéséről szóló megállapodások mellett van, legyen szó akár nukleáris, akár hagyományos fegyverekről. MindenWashingtonon múlik — állapította meg. Az újságíró a továbbiakban azt kérdezte, a felek kölcsönös rugalmassága esetén az elkövetkezendő két évben köthető-e kompromisszumos megállapodás a rakétaelhárító rendszerekről, amennyiben megállapodás születik arról, hogy meghatározott ideig nem kerül sor az űrfegyverek telepítésére. Azért szállunk síkra, hogy a rakétaelhárító rendszereket korlátozó, 1972-ben kötött szerződés fennmaradjon. Valójában a szerződés 15. cikke csak egyetlen olyan esetet határoz meg, amely esetben a szerződés felmondható: ez a szerződést aláíró felek legmagasabb érdekeit fenyegető rendkívüli körülmények felmerülése. Csak tőlünk, vagyis a Szovjetuniótól és az Egyesült Államoktól függ, hogy ilyen körülmények ne alakuljanak ki — mutatott rá a főtitkár. Vezető államférfiak újévi üdvözletei (Folytatás az 1. oldalról) nyerés, a felelősségtudat, a bírálat és a nyilvánosság, demokrácia és a fegyelem. Külpolitikai kérdéseket említve, az SZKP KB főtitkára rámutatott: A mi ajtónk nyitva áll a tárgyalások előtt. De egy másik dolognak is világosnak kell lennie mindenki számára. Békeszeretetünknek semmi köze a gyengeséghez. A szovjet emberek békés munkáját megvédjük. A szocializmus vívmányait az erős, korszerűen felszerelt szovjet fegyveres erők védelmezik — hangsúlyozta üzenetében Gorbacsov. Javulónak igyekezett feltüntetni a szovjet-amerikai kapcsolatokat Reagan amerikai elnök rádióbeszédében, amelyet az Amerika Hangja rádióállomás útján intézett a Szovjetunió népéhez. Mint ismeretes, a szovjet fél éppen a kapcsolatok helyzete, az Egyesült Államoknak a leszerelést akadályozó lépései miatt nem látta alkalmasnak az időpontot arra, hogy a két ország vezetői televíziós újévi üzenetben forduljanak a szovjet, illetve az amerikai néphez. A hivatalos üdvözletek elmaradása ellenére a két ország lakosai közvetlen rádiókapcsolat révén köszöntötték egymást. A szovjet rádió és a New York-i WBAI rádióállomás közös, négyórás ünnepi műsort rendezett szilveszter délutánján. Az élő közvetítésben mindkét részről neves művészek, írók, költők, popzenészek vettek részt s nemcsak műveikkel, műsorukkal köszöntötték egymást, hanem beszélgetést is folytattak, elmondották újévi jókívánságaikat. A moszkvai rádió az új esztendő napján ismertette Ronald Reagannak, a Szovjetunió népéhez intézett rádióbeszédét. Reagan tízperces rádióbeszédében, a Reykjavik után kialakított amerikai propaganda vonalához híven, azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió az elmúlt évben „nagy lépéseket tett a béke érdekében” és „alaposan előrelendítette a leszerelési kérdések megoldását”. , Gondosan megkerülte az olyan kérdések megemlítését, mint az amerikai nukleáris fegyverkísérletek, a SALT—2 szerződés tudatos megsértése, vagy az űrfegyverkezés folytatása. Egyúttal azonban azt hangoztatta, hogy „Amerikában továbbra is készen állunk arra a kemény munkára, amely ahhoz szükséges, hogy ellenőrizhető szerződéseket hozzunk létre”. Lengyelországban az elmúlt év a belső nyugalom jegyében telt el, az ország tekintélye növekedett — mutatott rá év végi rádió- és tévébeszédében Wojciech Jaruzelski. A lengyel állam és párt legfőbb vezetője elmondta: a gazdaság legtöbb ágazatában, különösen az ipari termelés területén minden jel szerint túlteljesítik az éves tervet. Jelentős sikereket hozott az 1986-os esztendő a Bolgár Népköztársaság fejlődésében — állapította meg egyebek között Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az államtanács elnöke újévi köszöntőjében. Gustáv Husák, a csehszlovák államfő, a CSKP KB főtitkára a televízió és rádió által sugárzott új évi köszöntőjében az ország történelmi fontosságú politikai eseményeként méltatta a CSKP XVII. múlt évi kongresszusát, amely előirányozta a szocialista társadalom fejlesztésének minőségileg magasabb szintre emelését. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség békekezdeményezései reális lehetőséget kínálnak a leszerelésre. Románia határozottan síkraszáll azért, hogy 1987-ben kezdjenek tárgyalásokat az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről. Erről szólt egyebek között Ceausescu, román köztársasági elnök Bukarestben a diplomáciai képviseletek vezetőinek tiszteletére adott hagyományos újévi fogadáson. Vu Hszüe-csien kínai államtanácsos és külügyminiszter az Új Kína hírügynökségnek adott újévi nyilatkozatában bejelentette, hogy Csao Ce-jang kínai miniszterelnök 1987-ben látogatást tesz öt kelet-európai országban. A jövő évben egyidejűleg több magas rangú kelet-európai vezetőt várnak Kínába. Kína és Kelet-, valamint Nyugat-Európa kapcsolatait pozitívan értékelte. Egyebek között hangsúlyozta, hogy az idén meglehetősen gyorsan fejlődtek a politikai és a gazdasági kapcsolatok Kína és Kelet-Európa országai között. Jelentős előrelépést tükrözött a kapcsolatok fejlődésében Honecker és Jaruzelski pekingi látogatása. Kína az új esztendőben is fejleszteni kívánja viszonyát a kelet-európai országokkal a békés egymás mellett élés elveinek megfelelően és azon az alapon, hogy mindkét fél tiszteletben tartja a másik nemzeti sajátosságokra épülő politikáját. Francois Mitterrand elnök újévi tv-szózatában a munkanélküliség és az infláció elleni harcot nevezte meg olyan nagy ügynek, ami körül kialakulhat a nemzeti egység. Ezen túlmenően társadalmi békére szólított fel, amihez türelmet és párbeszédet javasolt a szembenálló érdekcsoportoknak. Nyugatnémet politikusok újévi nyilatkozataikban kifejezték békeóhajukat, hangoztatva egyben készségüket a kelet-európai szocialista országokkal, elsősorban az NDK-val való tárgyszerű, gyakorlati együttműködésre. II. János Pál pápa csütörtökön Vatikánvárosban a Szent Péter téren egybegyűlt mintegy tízezer hívő előtt újévi misét celebrált. A Tungsram RT váci fényforrásgyárában a különböző teljesítményű 38 milliméteres fénycsövekből 12,5 millió darabot készítettek. A japán Chukyo automata során 16 féle színben készülő termék az amerikai piacon is keresett MTI Fotó : Krista Gábor felvétele 3 — Még mindig nem cigarettázik? — kérdezem Kimi Sándort, a Pécsi Dohánygyár igazgatóját, akitől két évvel ezelőtt készített interjúm idején tudtam meg hogy harmadik szívinfarktusa után szokott le a dohányzásról. — Higgye el — magyarázza —, azoknak az infarktusoknak is részük volt abban, hogy az utóbbi két évben egyre-másra gyártjuk a nikotinszegény, fokozottabb szűrőhatású, multifilteres cigarettákat. Két év alatt öt új nikotinszegény cigarettát dobtunk piacra, a Sopianae Ladyt, a Sopianae Juniort, a Sopianae 100-at, a Nádort és a Pátriát. — Nehéz volt leszokni? — Nagyon erős dohányos voltam, de az életben majd minden dolog csak akarat kérdése. Én nem szeretem azokat az embereket, akik nem tudnak uralkodni magukon. Remélem, még van néhány jó évem itt, a Pécsi Dohánygyárban. Az előbb említett új gyártmányokon kívül már van három bejelentett találmányunk is. A pécsi termékek piaci aránya a magyarországi négy gyár között megközelíti a negyven százalékot. Gyárunk termékeiből licencszerződés keretében mások is gyártanak, ezért fizetnek nekünk. — Mit hozott önöknek az önállóság? — Az önállóság fokozott felelősséget jelent, de egyben azt is, hogy nyolcszázötven embert foglalkoztató gyárunk ma már hét és fél milliárd darab cigarettát készít évente, és jelentős részét exportáljuk. Jó szakembereket tudtunk idehozni, és az elmúlt két évben felépítettünk egy modern, négyezer négyzetméteres új üzemet, százmillió forintért. Igaz, nem olyan lett, amilyennek megálmodtam, de tudja, hogy van ez: az álmokba a valóság mindig beleszól. —■ Nyereségesek? — Nem is emlékszem arra az időre, mikor lettünk volna veszteségesek. Vállalatunk évente nettó áron másfél milliárd forintnyi terméket állít elő. Ebből tíz százalék a tiszta nyereségünk. Második éve exportálunk tőkés országokba. — Ilyen helyzetben nyilván könnyebb dolga van a vállalati tanácsnak és önnek is, mint egy rosszul menő vállalatnál. — Egészen más a hangulat, ha jól mennek a dolgok. Amikor a vállalati tanácsot szervezték, én igyekeztem nem befolyásolni az embereket, biztos voltam a dolgomban. A választás tiszta volt, korrekt. Egyhangúlag választottak meg. — A vállalati tanács hogyan befolyásolja az ön munkáját? — Ha én kifejezetten a saját szempontomból nézem a vállalati tanácsot, akkor azt kell mondanom, hogy ez az eddigi legkorrektebb munkaadóm. Dolgoztam én gyáregység-igazgatóként, tröszti irányítás alatt, önálló vállalatigazgatóként is. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a minisztériumban vagy a trösztben nem lettek volna korrektek, de mégiscsak távol voltak tőlem, nem látták a munkámat közvetlen közelről, nem volt annyi információjuk rólam, mint a vállalati tanács tagjainak, akikkel együtt élek. A megválasztásomban bizonyára közrejátszott az is, hogy nyolcvanötben a vállalatnál a teljesítmények arányában erőteljesen nőttek a személyi jövedelmek. — Ha ön naponta megméretik, akkor nyilvánvalóan többet kell a munkások között lennie. — Én mindig belülről irányítottam a vállalatot és a korrupció egyik megnyilvánulásának tartom, ha valaki külső kapcsolataival akarja az üzemét jó pozícióban tartani. Soha nem akartam indokolatlan előnyökhöz jutni. Mondták is többször a környezetemben, hogy jobban kellene ápolnom a külső kapcsolataimat. — Akkor tehát a vállalati tanács a belső irányításban segítségére van? — Igen, ez elméletileg így van. De jelenleg a vállalati tanács tagjainak többsége még nincs olyan helyzetben, hogy messze előrelásson, nincs meg a felkészültségük a vállalat stratégiájának elbírálásához. Nem akarom bántani ezzel a vállalati tanács tagjait, de nem nehéz belátni, hogy egy ember, aki napjának nagy részét a gép mellett tölti, nincs előképzettsége a bonyolultabb gazdasági kérdések áttekintésére, csak akkor tudja jól végezni a munkáját, ha képezi magát. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség vállalati tanácsra. A tanács tagjai, ha megfelelőképpen felkészítjük őket, akkor tovább erősíthetik a döntéseket. ♦ — Ez meglehetősen ellentmondásos kép a vállalati tanácsról ... — Miért baj ez? Miért baj, ha ellentmondások vannak ? Ilyen a valóság. Azért, mert országszerte létrehoztuk a vállalati tanácsokat, még nem jelenti azt, hogy mindenütt jól fognak működni. A tanácstagok és az igazgatók most tanulják ezt. Hát persze, hogy vannak problémák. Ne felejtse el, a vállalati tanács tagjait az emberek azzal a szándékkal választották meg, hogy majd szót emelnek az ő érdekükben. Ez természetes. De ez nem a vállalati tanács hatásköre, hanem a szakszervezeté. Van egy sajátos ellentmondás a választók és a választottak között. Nem szeretünk erről beszélni, mégis hadd mondom el: a dolgozókat az érdekli, hogy mennyit kell dolgozni, milyen körülmények között és mennyi fizetést kapnak. Tudomásul kell vennünk, hogy a dolgozó a saját sorsán keresztül ítéli meg a vállalatot. Egészen egyszerű a képlet; ennyit dolgozom, ennyit kapok. Ez nem tulajdonosi szemlélet. Tulajdonosok tanácsai a Pécsi Dohánygyárban önállóság és érdekeltség mintem a tulajdonosok tanácsának kellene lennie. — Mit lehetne tenni, hogy mindenki tulajdonának érezze a gyárat? — A vállalati tanács kontrollál, információkat gyűjt, ezzel mintegy orientálja a vezetői magatartást. Ha nem úgy dolgozom, ahogy kellene, egy idő után levált. Ez helyes, ezzel nem is kívánok vitatkozni. A baj csak az, hogy a vállalati tanács lefelé áramoltatott információinak nincs elég erős hatása. Gondolja csak meg: egy út-tag visszamegy az üzembe és azt mondja az embereknek, enynyit meg ennyit kell dolgozni, ezért ennyit meg ennyit fogtok kapni. De hát ezek csak szavak! Mi a biztosíték, hogy a munkás ezt meg is tetszi ? Sajnos, a munkás még mindig bizalmatlan a vezető iránt. A munkás csak akkor fogja jól elvégezni a feladatát, ha tulajdonosnak érzi magát. Ha a munkabérén felül mint tulajdonos is részesül valamilyen összegben. Itt a gyárban, hány ember viselkedne tulajdonosként, ha ezért külön pénzt kapna? — A nyolcszázötven dolgozónak legalább a fele. Ezek az emberek nem pazarolnának, nem dobnák el a még használható alkatrészeket, tisztaságot tartanának maguk körül, jobban figyelnének egymásra. Magasabb lenne a termelékenység, jobb a munka. Mindez meghozná azt az extraprofitot, amelyből biztosítani lehetne az úgynevezett tulajdonosi alapot, amiből a tulajdonosként viselkedő embereket fizetni tudnánk. Mert ha a dolgozó a fizetésén túl a tulajdonosi magatartásért kap pénzt, ekkor érdekeltté válik abban, hogy úgy is viselkedjen. Ebben az esetben a vállalati tanács, az igazgató és a munkás érdeke egybeesne. — De hát ha egy műhelyben az egyik munkás kap a tulajdonosi alapból, a másik nem, az feszültséget okoz. — Feszültség lesz? Nem baj. Kell is. Enélkül nincs előrehaladás. Nyilvánvaló, hogy aki bent van már a tulajdonosi körben, és járadékot kap, az arra törekszik, hogy bent is maradjon, aki pedig kint van az arra, hogy bekerüljön. Itt nem lehet egyenlősdi. Különbséget kell tenni a jó és a rossz munkás között. — De ki mondja azt meg, hogy X. Y. tulajdonosként viselkedik-e? — Többek között erre is való a vállalati tanács, hogy kidolgozza azokat a szempontokat, amelyek szerint értékeljük egy ember magatartását. A vállalati tanács munkáját segítheti ebben a szakszervezet, a brigádmozgalom. — Most hol tartanak ebben a munkában? — Kidolgoztunk a vállalati tanáccsal és a szakszervezettel egy olyan szabályzatot, amely meghatározza, kik részesülhetnek a tulajdonosi alapból. — Miből tudna tulajdonosi alapot képezni? — Ebbe az alapba lehetne beolvasztani a törzsgárdajutalmat, a brigádjutalmakat, a nyereségrészesedést. Ez körülbelül kétmillió forint lenne. A többit ki kellene termelni. Sajnos, a jelenlegi jövedelemszabályozás nem nagyon kedvez az elképzeléseinknek. Félő, hogy a bérverseny miatt a kétmillió forintot bérfejlesztésre kell majd felhasználnunk. Mi azonban nem adjuk fel. Előbb vagy utóbb kísérletként be fogjuk vezetni a tulajdonosi járadékot, mert ha egy munkás évente tíz-tizenötezer forinttal többet kap, akkor már érdemes tulajdonosként viselkednie. Úgy gondoltuk, hogya tulajdonosi alap tervezett létrehozása és majdani felhasználásának módja érdekes kezdeményezés, bár nem vagyunk meggyőződve róla, hogy feltétlenül ez a helyes megoldás a tulajdonosi érzések erősítésére. És hatását is nehéz lenne előre megjósolni. Mindenesetre, ha megvalósul, szeretnénk sorsát figyelemmel kísérni és a tapasztalatokat közreadni. — És mit tud ezen változtatni a vállalati tanács? — A vállalati tanácsnak nemcsak az a feladata, hogy stratégiai döntéseket hozzon, jóváhagyja a vállalat éves tervét, a vállalati mérleget, hogy munkáltatói jogot gyakoroljon a vállalat igazgatója felett, hogy közvetítse választói véleményét, kívánságait, hanem az is, hogy kialakítsa az emberekben a tulajdonosi szemléletet. A vállalati tanácsnak tehát szó Udvarhelyi András