Népszava, 1987. február (115. évfolyam, 27–50. sz.)

1987-02-02 / 27. szám

NÉPSZAVA 198­7. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ (Folytatás az 1. oldalról) újszerű javaslatok születtek a hagyományos és a vegyi fegyverek csökkentésére, a helyi konfliktusok megoldá­sára, a biztonság erősítésére. Ezek a célok egyértelműek, világosak és cselekvésre ösz­­tönzőek. Távlatot nyitnak, feladatot adnak és jó szívvel vállalható kötelességet kínál­nak valamennyi békeszerető erő, így a magyar békemoz­galom számára is — hangsú­lyozta. Az OBT főtitkára a továb­biakban kifejtette: megsok­szorozott cselekvési lehe­tőséggel szolgált a nemzet­közi békeév tavalyi esemény­­sorozata. A hazai békemoz­galom nem törekedett nagy tömegdemonstrációkra, ugyanakkor megszaporodtak a kisközösségi fórumok. Sze­mélyesebbé, közvetlenebbé, érdekesebbé és folyamato­sabbá vált a munka. A moz­galom, amelyet élénk vita­szellem hatott át, teret kí­nált a különbözőségnek, bá­torította az önkifejezést. Újabb és újabb békeközös­ségek, csoportok alakultak, szakmai mozgalmak szerve­ződtek, s ezek életképessége, edzettsége mind egyre nőtt. Más és más értékelések fo­gantak, új módszerek ter­jedtek. Mindezekkel együtt a magyar békemozgalom telje­sebbé vált, s fő céljaiban egységes maradt. Helyes volt az a két évvel ezelőtti kiindulási alap, hogy ma Magyarországon is új helyzetben kell a maguk útját járniuk a társadalmi szervezeteknek, mozgalmak­nak — hangoztatta az OBT főtitkára. Hozzájárulásuk nélkül elképzelhetetlen an­nak az össztársadalmi prog­ramnak a kidolgozása és va­lóra váltása, amelyben vilá­gosan kifejezésre jut a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak az átalakulások és refor­mok iránti elkötelezettsége. A magyar békemozgalom a X. országos békekonferencia állásfoglalása alapján, az együttműködő társadalmi szervezetek közösségben vál­lalt feladatokat ebből a nem­zetgyarapító munkából, így egyebek között arra töreke­dett, hogy a béke ügyében csökkentse a törvényhozó, a kormányzati szervek és az ál­lampolgárok közötti távolsá­got, s érvényesítse a mozga­lom kezdeményező, döntés­előkészítő szerepét. A mozgalom társadalmi bázisáról szólva rámutatott: mindaddig, amíg ez közfel­fogássá nem érik, hangsú­lyozni kell, hogy a békemoz­galomban mindenkinek he­lye van, aki a közös célokban a magáéra lel, aki azokért felelősen tenni kész. Tekintse a békét akár a szocializmus eredményének, akár Isten ajándékának, békességnek, belső békének vagy megví­vandó küzdelemnek, a fejlő­dés céljának. A békemozgalom egységé­nek alapja az, hogy vala­mennyien békét akarunk — mutatott rá Barabás Miklós. De arról már sokoldalú esz­mecsere folyik, hogy milyen békét kívánunk, s megőrzé­sében, gazdagításában mi­lyen utakat választunk. Eb­ben a szellemben, határozot­tan és egyértelműen foglalt állást a mozgalom egyebek között olyan kérdésekben, mint a csillagháború elutasí­tása, az atomkísérletek be­tiltásának sürgetése, a he­lyi konfliktusok békés meg­oldása, a hagyományos fegy­verzetek csökkentése, vagy a terrorizmus megfékezése. Külön említést érdemel a hazaszeretet ügye. Szomorú értékválság jele, hogy nálunk manapság egyesek a kokárda hosszúságával mérik ezt. Kell a kokárda is, de a hazasze­retetnek mindenekelőtt a XX. század végi, a következő évezred Magyarországáról, annak milyenségéről, és leg­inkább az ahhoz fűződő sze­mélyes viszonyról kell valla­nia. Nekünk nemcsak ebben a hazában, hanem ebben a térségben is kell élnünk, má­sokkal együtt. És ebben ben­­ne foglaltatik a határaink mentén élő magyarság és valamennyi szomszédos nép sorsa, lehetősége is. Nemze­tünk nem gyarapodhat a kö­zösség többi tagjától függet­lenül, azok kárára. De ez fordítva is igaz. A béke ügye sem haladhat előre, ha fontos gazdasági kérdésekben nincs meg az egyetértés — emelte ki az OBT főtitkára. Hiszen a bé­ke a folyamatos fejlődés egyensúlyi állapota, amelyet gazdasági veszélyek épp úgy érhetnek, mint politikai, esz­mei, erkölcsi­­fenyegetések. E szellemben a béke ügye nem­csak politikai kérdés, hanem erkölcsi is. Túl azon, hogy közösségteremtő erő, a tár­sadalomban folyó értékátren­deződés figyelemmel kíséré­sében, sőt, formálásában is illetékes a békemozgalom. A békemunka aktivistái kezet nyújtanak mindenki­nek, aki jó szándékkal fo­gadja közeledésüket. Nemzet­közi munkájukban a hazai békemozgalom még inkább a bizalom erősítésére, az együttműködés lehetőségei­nek megsokszorozására tö­rekszik Ennek jegyében vesz részt a Békevilágtanács munkájában, é s szorgalmaz­za politikájának korszerűsí­tését — mondotta egyebek között Barabás Miklós. ORSZÁGOS békekonferencia CSEHÁK JUDIT A békepolitikát minden jó érzésű embernek támogatni kell A tanácskozáson felszólalt Csehák Judit is, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében üdvözölte a résztvevőket. " Pontosan nem mérhető, hogy tágabb hazánk. Európa legutóbbi négy évtizedének szélcsendes történelmében mekkora szerepet játszottak a sok szintű, eltérő ideológiai és politikai nézeteket valló békemozgalmak — mondotta bevezetőben. Az azonban bizonyos, hogy egyetlen olyan kormány sincs ma kontinensünkön, amelyiknek ne kellene dönté­seinél számbavenni e hatal­mas erőt. A békemozgalmak ébresztették rá az embereket a nukleáris fegyverek világ­pusztító képességére figyel­meztettek, hogy ha a mai fegyverkezési ütem folytató­dik, 2000-ben háború nélkül is egy alapvetően szegény világban fogunk élni, s bizo­nyították, hogy a biztonság a fegyverzeteknek jelenlegi­nél jóval alacsonyabb szint­jén is megteremthető. A kormány elnökhelyette­se a továbbiakban kifejtette: A nemzetközi békemozgal­mat — érthetően — ideoló­giai és politikai különbségek osztják meg. Országunk nyi­tottságának, aktív külpoliti­kájának köszönhetően, szá­munkra mégis az a természe­tes, hogy a hazai békemozga­lom keresi a kapcsolatot és a közös cselekvési területet minden olyan háborúellenes csoportosulással, amelyikkel valamilyen formában együtt tud működni az enyhülés és a leszerelés érdekében. De nemcsak a szervezett béke­megmozdulások, kétoldalú, több­oldalú tanácskozások segítik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány külkapcsolatainak építését, hanem az állampolgárok egyéni és kisebb-nagyobb csoportokban kifejtett „béke­­diplomáciája" is. A fiatalok sürgető türel­metlensége nagy hatást gya­korol a békemozgalomra — mutatott rá. — Ők ugyanis mást, és másképpen akarnak tenni a békéért, mint a mai felnőttek, vagy elődeik, mint ahogy más az a magyar tár­sadalom is, amelyben a po­litikai élet részeseivé válnak. Amikor a társadalom és a gazdaság minden közegében egyre nagyobb szerepet kap az öntevékenység, természe­tes igény, hogy a békemoz­galom se felülről építkezzék, hanem ösztönözze egyes cso­portok, klubok szerveződését. Az Országos Béketanács ve­zetése az utóbbi években so­kat tett ennek érdekében, nem ijed meg a fiatalok he­ves tévedéseket is tartalma­zó vitáitól, sőt, buzdítja is őket a disputára. Méltányolnunk kell azt is, hogy a jövő évezredben fel­nőtté érő nemzedék nem csu­pán a békés jövőt fenyegető veszélyek ellen akar harcol­ni, hanem konkrét, magasz­tos, a gondokat radikálisan megoldó célokért, például az atomfegyvermentes Európá­ért, benne egy gazdaságilag és társadalmilag fejlettebb, gondtalanabb, otthonosabb hazáért. Szólt arról is, hogy Ma­gyarországon nemcsak a kü­lönböző foglalkozású, hanem az eltérő világnézetet valló emberek egyetértésére is szá­míthat a békemozgalom, így a magyar egyházak a nemzet és az emberiség sorsáért ér­zett felelősségtől vezérelve segítik békepolitikánkat. — E tanácskozásra készü­lődve — időnként kicsit meghatódva — olvastam azo­kat a leveleket, amelyeket az ország minden pontjáról küldtek ipari munkások, nyugdíjasok, tanyasi gyere­kek az OBT felhívására. Nagy felelősségérzettel fejtették ki gondolataikat jelenünkről és jövőnket fenyegető veszé­lyekről, s a béke ügyét egyi­kük sem választotta el a ha­zai feladatok megoldásától, sőt, többen úgy vélik: itthoni dolgaink rendbetétele a leg­fontosabb kötelességünk.­­ A szocialista országok békemozgalmait gyakran éri az a vád, hogy könnyű a dol­guk, hiszen nem kell mást tenniük, mint támogatniuk kormányuk politikáját. Erre büszkék lehetünk, hiszen az egész emberiségért felelőssé­get érző békepolitikát köte­lessége is támogatni minden józanul gondolkodó, jó érzé­sű embernek — hangsúlyoz­ta befejezésül Csehák Judit. A békekonferenciának 1200 résztvevője volt. A SZOT és az ágazati szakszervezetek delegált­jain kívül 19 megyéből és Budapestről összesen 23 munkást az alapszervezetek bizalmi testületei küldtek el a tanácskozásra. Az Országos Béke­tanács ezúttal az iparági-ágazati szakszerveze­­tetek főtitkárait is meghívta a konferenciára. A békemunka tizenkét órán át tartott, reggel nyolc­tól este nyolcig. A mozgalom szabolcsi aktivis­tái almával járultak hozzá a tízóraihoz. A meg­hívottak és a rendezők számára a kitűző jelvé­nyeket a Kisiparosok Országos Szövetsége készít­tette el társadalmi munkában. A MÁV Buda­pesti Igazgatóságának békeklubja azon a legke­ményebb januári héten vállalta a meghívók és az írásos anyagok gyors és pontos kiszállítását. A klubtagok a békekonferencia rendezői között is ott voltak szombaton. A Győr-Sopron megyei békeaktivisták erre az alkalomra jelentették meg békenaplójukat. A szép kivitelű kiadvány őrzők címmel jelent meg, és minden résztvevő kapott belőle. A vita A vitában többen szóltak arról, hogy a nemzetközi kul­turális kapcsolatok is haté­konyan szolgálhatják a béke ügyét. Számos értelmiségi — a szellemi munka, az alkotó művészetek különböző terü­letein tevékenykedő aktivis­ta — fejtette ki véleményét, közöttük Kerényi József Ybl­­díjas építész, aki rámutatott: az egyén azzal is hozzájárul a béke ügyéhez, ha a saját szakmájában tisztességgel végzi munkáját. Cseres Ti­bor író, a Magyar Írók Szö­vetségének elnöke, utalva a szövetség — mint mondotta — válságos helyzetére, rámu­tatott: a magyar írók leg­többje magáénak vallja a bé­kemozgalom szándékait, s részt kíván venni e törek­vések megvalósításában. Töb­ben hangsúlyozták a vitá­ban, hogy a pedagógusok számára a békére nevelés aktív, felelős magatartást jelent — ennek fontosságát (Folytatás a 4. oldalon) Az emberi kapcsolatok újra fel­fedezése­ Vastagh Zoltán egyetemi tanár a pécsi Janus Panno­nius Tudományegyetem tanárképző karán a neveléstu­dományi tanszék vezetője. A konferencia plenáris ülé­sén a békére nevelésről beszélt. — Miért kell az embereket nevelni a békére? — A kérdés jogos, mert az emberi természetből kö­vetkezik a békés élet elemi vágya. Korunkban azon­ban igen erős ellenhatások érik az embereket, mert lépten-nyomon számtalan példát látunk az agresszivi­tásra, az agresszióra. Van, aki idomul ehhez, mások viszont közönyössé, szorongóvá válnak, ezért is oly sok a talajt vesztett fiatal Devalválódnak, leértékelődnek az igazi, régebben öröknek hitt értékek. Az ember azonban — ugyancsak természetéből következően — keresi a kapaszkodót. Ezért kapcsolódnak be mind többen a békemozgalmakba, így a hazaiba is. Meg azért, mert mind többen érzik úgy, hogy egy feszült világban a kihívásokkal szemben nem maradhatnak némák. — Úgy tudom, ön az interperszonális, emberek kö­zötti kapcsolatok kutatója. Eredményeit fel tudja-e használni a békemozgalmi munkában? — Hogyne. Közügyekben szószékről is nagy ha­tással lehet beszélni, de gyakran híján vagyunk a köz­vetlen szótértésnek. A kis közösség, amelyben ki-ki elmondhatja, ami a gondja, és választ várhat kérdé­seire, nagy tartalék. Németh László néhány évtized­del ezelőtti mondása, amely szerint koruunk betegsége az emberi kapcsolatok megromlása, sajnos, ma aktuá­lisabb, mint valaha. Ha nincs megértés a másik állás­pontja iránt, ha nincs párbeszéd, nem várható ered­mény a békemozgalomban sem Ezért szorgalmazom magam is az emberi kapcsolatok újrafelfedezését a bé­kemunkában is. Kizárni az agresszivitást a családinál, a munkahelyről Az Élgép szombathelyi gyárának tmk-művezetője Já­­ger József. Azt mondja, azért vállalkozott a gyáron be­lüli békemunkára, mert azt tapasztalta, ez a szakszer­vezeti tennivaló „fehér földje” volt. Egyébként a mun­kahelyén szb-tag, és beválasztották az szmt környe­zetvédelmi bizottságába. Két éve az Országos Béke­­tanács is számít rá. A 37 éves férfi némi elégedett­séggel mondja, hogy 1984-ben egyetlen brigáddal kezd­ték el a békemunkát, s ma már tíz szocialista közösség tartja természetesnek a békemozgalomban való rész­vételt. Szeretnék elérni, hogy mind a 32 brigád bekap­csolódjon. Ennek realitását nem is elsősorban a propaganda erősítése adja. Hanem az, hogy megnőtt a politizálás iránti igény. Ők a tmk-ban a tízórai szüneteket arra használják fel, hogy megvitassák napról napra, hol áll a világ. Talán különös, de egy osztrák tévéadás oly mértékben felkorbácsolta a dolgozók kedélyét, olyan elementáris módon döbbentett meg mindenkit, hogy egy csapásra eltűnt a közömbösség. Láttak egy filmet a feltételezett atomháborúról, és ez a film ennek min­den iszonyatát bemutatta. Ez az iszonyat minden szok­ványos háborús filmnél többet elmondott arról a ve­szélyről, ami az emberiséget fenyegeti. Jáger József szerint tíz éve még elég sok volt a békemozgalommal szembeni értetlenség. Ma a gyárakban a munkások többsége azt kérdezi, mondjátok meg, nekünk mit kell tennünk a békéért? Hiszen az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a fegyverkezés kétirányú veszély. A nyugalmat, az életet ugyanúgy fenyegeti, mint az egyén napi bol­dogulását, a személyes jólétet. • Ahol csak teheti, elmondja, a békére nemcsak a pe­dagógusnak, hanem a szülőnek is nevelnie kell a gyer­mekét. Neki két gyereke van. A kislánya tizennégy, a kisfia hatesztendős. Az ő módszere, hogy a természet szeretetével és védelmével közelíti meg érzelemvilá­gukat. A másik, kizárni a családból a békétlenséget, mert az az agresszivitás bölcsője. Ez a tilalom érvé­nyes a munkahelyre is. 3 A békét hagyni örökül kora huszonöt év. Szakmája esztergályos. Társadalmi munkája szakszervezeti bizalmi, illetve 1984 óta OBT- tag. Zalaegerszegen él és dolgozik, az Alumíniumipari Gépgyárban, és a Béke nevet viselő ifjúsági szocialista brigád tagja. Mindezt egy szuszra sorolja Gáspár Sán­dor, a hosszúra nyúlt fiatalember, aki nem éppen ruti­nos nyilatkozó. A szakmájában felvenné a versenyt bár­kivel, de a szavak megizzasztják. Hogy mi köze a békemozgalomhoz? Az például, hogy szeretné felnevelni másfél éves kislányát. Meg az, hogy boldog akar lenni a családjával abban a szép, új ház­ban, amit éveken át épített. Ő a béke és nem a háború emlékeit szeretné örökül hagyni az unokáinak, mert a szülei még ma is rettegnek attól, amit gyerekfejjel éltek meg. És azt szeretné, ha végérvényesen történelemmé válna nagyapja katonaruhás fényképe, azé az emberé, akit sosem ismert, de akit a nagymamája halála nap­jáig visszavárt a háborúból. Még akkor is, amikor már ez a várakozás mesébe illő lett. Néha az jut eszébe, hogy az emberi lelemény a béke minden szerszámát át tudja alakítani a háború szer­számává. Majd meg az, hogy a nagy pontosságú eszkö­zök sokak kezében csak azt szolgálják, hogy nagyobb pontossággal lehessen megölni egymást. Úgy gondolja, hogy a fiatalokban nem a veszélyérzetet keltik fel a brutális filmek, amelyekből nagyon sok van, hanem az izgalmat. A munka, az élet sok szép és szent izgalmát kellene felkelteni olyan eszközökkel, amelyek teremtő és nem pusztító erővé válnak. S ha rajta múlna, min­den fiatalt elvinne egy valamikori haláltáborba. Hogy megértsék, az élet pusztítása olyanfajta borzalom, ami ellen tiltakozni kell, hiszen az ember legfőbb törvényét tagadja meg. A boldogulás jogát.

Next